Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

1975. JÜNIUS 20., PÉNTEK XMíüan 3 A brigádmozgalom — a vendégek szemével A Szófia megyei szakszervezeti delegáció a Dunakeszi Járműjavítóban Balról jobbra: Máté Matjejev, Szvetlána Szlrakova, Sófalvi Zol­tánná és Nikolav Docsev. Koppány György felvétele A Szakszervezeteik Pest me­gyei Tanácsa meghívására Pest megyében tartózkodó Szófia megyei szakszervezeti delegáció tegnap Dunakeszire, a MÁV Járműjavító üzemé­be látogatott, Sófalvi Zoltán- nénak, az SZMT titkárának kíséretében. A vendégeket Dobrovits István, az üzem pártbizottságának titkára és Bősz József, a szakszervezeti bizottság titkára fogadta; ka­lauzolásukkal megtekintették a gyártelepet és az új óvodát, amelyet az itteni szocialista brigádok építettek. Ezután felkeresték a művelődési köz­pontot, ahol Szőnyi Lajos, a művelődési központ igazgatója rövid tájékoztatást adott mun­kái ültről. Vendéglátók, vendégek együtt, kötetlen hangú beszél­getésen értékelték a nap fo­lyamán látottakat. Különösen felkeltette a bolgár vendégek érdeklődését o szocialista bri­gádmozgalom, amely nemcsak a termelésben, hanem mint az óvoda építése is mutatja, az életkörülmények javításában is kész áldozatvállalásra. E témakörben Máté Matje­jev, a Szófia megyei Szakszer­vezeti Tanács agitációs és propogandaosztályának elnöke arról is érdeklődött, hogy a brigádok miként fogadják, ha új tag lép soraikba, vagy ki­tüntetést kap. A dunakeszi ek elmondták, hogy baráti talál­kozók, klubestek, közös szín­házlátogatások valamelyikén köszöntik az arra érdemest. Szvetlána Szirakova, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Szófia megyei Bi­zottságának titkára az új óvo­da épületét, a belső elrende­zést dicsérte, valamint a gon­dos nevelői munkát és a jó körülményeket. Nikolav Do­cs ev, a Szófia megyei Szak- szervezeti Tanács elnöke, a delegáció vezetője a' járműja­vítóban szerzett tapasztalatai­ról szólt, amelyeket — mint mondta — otthon hasznosíta­ni tudnának. A kötetlen eszmecsere Ba­kó Károlynál, a járműjavító igazgatójánál folytatódott. A két testvérmegye mindinkább szélesedő kapcsolatairól be­szélgettek. A. J. A szentendrei városi KISZ- bizottság a közelmúltban poli­tikai képzési munkabizottsá­got hozott létre. Homor Ist­ván, a bizottság vezetője el­mondta, hogy az 1975/76-os oktatási évre már összeállí­tott akcióprogramjukban Szentendre fiataljainak po­litikai képzését, nevelését, tudatformálását feladatuk biz­tosítani. Az új képzési rend­szer, amely az aktuális poli­tikai kérdésekre való gyors KORSZERŰBBEN Előnyös helyzet - nagyobb követelmények Csütörtökön a három szek­cióban lezajlott vita összegezé­sével befejeződött a Szolnokon megrendezett XIV. országos közgazdász vándorgyűlés. Az összegezés szerint a tőkés vi­lágpiac inflációs folyamata tartósnak ígérkezik, ezért a hazai gazdaságnak a követke­ző időszakban nem az állan­dósulásra, hanem a gyorsabb változásokra kell felkészülnie. Olyan helyzetet kell teremte­ni. hogy gyorsan tudjunk rea­gálni a világgazdaság mozgá­sára. Hazánk — hangoztatták közgazdászaink — a szocialis­ta integrációban való részvé­tele következtében sok szem­pontból előnyös helyzetben van. A KGST keretében ter­melési és értékesítési struktú­ránk egyaránt korszerűsödött. Figyelembe kell azonban ven­ni, hogy a szocialista országok piacán is nőnek a magyar ter­mékekkel szemben támasztott követelmények. A vándorgyűlésen hangsú­lyozták; korszerűsíteni kell a szabályozó rendszert is. Az egyedi eltéréseket is érvénye­sítő differenciált szabályozók­ra van szükség. Tartószerkezetek Az épületek tartószerkezeti tervezésének fejlesztése érde­kében az építésügyi és város- fejlesztési miniszter elrendelte, hogy létre kell hozni, a Tar­tószerkezet-tervezési Tanácsot. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban dr. Szabó János államtitkár el­nökletével csütörtökön került sor e fontos szakági testület alakuló ülésére. reagálást igyekszik kifejlesz­teni a fiatalokban, formáit tekintve három fokozatot tar­talmaz: az ifjúsági vitakö­röket, a KISZ-aktivisták kö­rét, s természetesen a rend­szeres vezetőképzést. A meg­valósítás alapja a párt ifjú­ságpolitikai határozata, a KISZ VII. kongresszusának döntései, az MSZMP Politikai Bizottsága 1973. november 5-i és a KISZ KB 1974. áprili­si határozatai képezik. KISZ-SZAKBIZOTTSÁG Körültekintő oktatási program gek elkeseredése és beborította a hosszú idő óta tűrő és szen­vedő polgárok lelkét... Győz­tek! A városháza ormán vö­rös lobogót lenget a szél, az új éra hirdetőjét...” A Tanácsköztársaság kikiál­tása után megválasztották a váci direktórium tagjává. A város oktatási ügyeit irányí­totta, az egyházi iskolák álla­mosítását intézte, a szocialis­ta kultúra terjesztésén mun­kálkodott. Harcot hirdetett az írástudatlanság ellen, meg­szervezte a felnőttek szabad- iskoláját. A tanítók politikai és pedagógiai továbbképzése és szocialista nevelése érdeké­ben nyári tanfolyamot is szer­vezett. A Váci Üjságot Váci Vörös Újság címen szerkesz­tette, széles körű propaganda- és kulturális munkát végzett, előadásokat tartott, az Auróra- kör rendezvényein saját ver­seit adta elő. Nagyszabású művelődési programot dolgo­zott ki. Közben a váci forra­dalmi törvényszék katonai vádbiztosává is kinevezték. Fáradhatatlanul, éjt nappallá téve tevékenykedett az új vi­lág megteremtéséért, felelős- .nek érezte magát a Tanács- köztársaság jelenéért és jövő­jéért. Amikor a front mögötti ellenforradalmi mégmozdulá- sokról kapott hírt, Szamuely Tiborral együtt részt vett az ellenforradalmi gócok felszá- molásában. Három per vádlottja A váci direktórium 1919. augusztus 6-ig maradt hivata­lában. Ezen a napon, augusz­tus 6-án, közölte a Váci Vörös Üjság Mathejka János Ma­gyarországon utolsóként meg­jelent, Temetés után című cikkét, amelyben megrendül­tén búcsúztatta a Tanácsköz­társaságot: „Aludj hát csön­desen, te nagy halott, álmodj egy 'szebb jövőt és várd türel­mesen, mint ahogy mi várjuk megnyugvással a te dicsőséges feltámadásod napját, amikor újra eljössz és nem lesz többé hatalom, mely sárba tiporja, mely megdöntse a te nagy, a te hatalmas alkotásod ... El fog jönni, el kell jönnie a te feltámadásod ünnepének, mert az eszme a sírból is utat tör magának és életet kér!’’ 1919. augusztus 9-én letar­tóztatták a váci direktórium tagjait, köztük Mathejka Já­nost, és a váci fegyházba szál­lították őket. Augusztus 14-én éjjel a tiszti különítményesek tagjai román katonák kísére­tében Mathejka Jánost és ki- : _nc fogolytársát kivezették a zárkából, és összeláncolva az úgynevezett Ilétkápolna mel­letti kukoricáshoz hurcolták. Ott sortüzet adtak le rájuk, majd otthagyták meggyilkolt áldozataikat. Mathejka Jánost a fején és a szíve fölött érte a halálosnak szánt golyó. Tár­sai mind meghaltak, ő azon­ban hajnalban eszméletre tért. Több sebből vérezve vánszor- gott menyasszonya lakására. Itt újra letartóztatták. A Iior- thy-bíróság három pert indí­tott ellene. A perek során tár­sait igyekezett menteni, arra ügyelt, nehogy bizonyítékot szolgáltasson ellenük. Élet­fogytiglani fegyházra ítélték. A fogolycsere-egyezmény alapján 1921 novemberében a Szovjetunióba került. Vele egy transzportban utazott a kom­munista Bogdán Rózsi, későb­bi felesége. 1925-ben született gyermeküknek a Tanácsköz­társaság emlékére a Március nevet adták. 1928-ban másod­szor is megnősült, feleségül vette Árváié Rita újságírónőt, aki 1919-től párttag, és fiatal kora ellenére akkorra már megjárta az olasz és román börtönöket. A szovjet irodalmi életben Mathejka János Moszkvába érkezése után először a Mara: —Engels Intézetben dolgozott, majd a Komintern könyvtárát vezette. Egyre tevékenyebb részesévé vált a szovjet iro­dalmi életnek. A Forradalmi Írók Nemzetközi Irodája fo­lyóiratának, a Vestnik Inoszt- rannüj Lityeraturinak lett a főszerkesztő-helyettese. A hú­szas években aktív szervezője volt a moszkvai politikai emigránsklub magyar szekció­ja kulturális életének is. 1923- tól tevékenyen részt vett a Proletár Írók Oroszországi Szövetsége munkájában, kez­deményezője a magyar szekció megalakításának. Rendszere­sen jelentek meg írásai az amerikai Előre című magyar lapban, és egyik szerkesztője volt a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácsnak. 1925- ben az ő szerkesztésében és bevezető tanulmányával je­lent meg Magyar Forradalmi Költészet címmel a magyar A sorban mindenki ott van Buktatók a beruházások Pest megyei útjain Kényszerűen, kelletlenül — amikor már elfogytak a ma­gyarázatok — elismerik ezt a beruházók, a kivitelezők. Ügy tűnik — a szavak alapján —, hogy valamennyien megtették a magukét, de ... Azt tapasz­talhatjuk — a tények láttán —, hogy napjainkban nem a látványos mulasztások, melléfo­gások idejét éljük, hanem a sok apró hiba, szervezésbeli lazaság időszakát. Külön-kü- lön szinte láthatatlanok a buk­tatók. összességükben azonban már veszedelmesek, mert a legváratlanabb pillanatokban kerülhetnek igyekvő lábunk alá. Csak néhány hónap ? Majdnem nyolcmilliárd fo­rintba kerül — az eredeti költségvetés szerint — a Du- namenti Hőerőmű Vállalat második és harmadik építési szakasza, azaz a hat egyenként 215 megawattos gépegység üzembe állítása. Talán részle­tezni sem szükséges, annyira kézenfekvő: itt nem egyszerű­en valamilyen beruházás terv szerinti megvalósításáról van szó, hanem olyan energiater­melő gépegységek működteté­séről, amelyekkel számolt az ország energiamérlege. Ha te­hát nem sikerül a határidő szerinti átadás, akkor valahon- nét — importból — mégiscsak elő kell teremteni a hiányzó villamosenergiát, vagy az áru­termelésben nagy vesztesége­ket okozó korlátozás követke­zik. Érthetően az első megoldást választották az illetékesek, mert az első 215 megawattos gépegység átadása nyolc hóna­pot késett. A kivitelezők né­melyike ,— s az erőmű veze­tői nem tagadják, felforr ilyen­kor az epéjük — azzal „ér­velt”, mit számít az a néhány hónap, amikor akadnak beru­házások, ahol években mérhe­tő a késedelem?! A mulasztások terhe Rengeteg egyeztető tárgya­lás, vita — egyes esetekben per — eredményeként a má­sodik gépegység, az újabb 215 megawatt kapacitás bekapcso­lásánál az országos hálózatba, már csak öt hónap volt a ter­vezett határidő és a tényleges átadás közötti eltérés. Furcsa helyzet alakult ki. A mulasz­tások terhét nyakukba veszik azok a politikai testületek, ve­zetők — a megyei, a vállalati pártbizottság —, illetve azok a szakmai felügyeletet gyakor­ló irányítók, akiknek valójá­ban semmi köze a részletek­hez, ahhoz például, hogy hol lehetne kábelt szerezni... Mert sűrűn ilyen ügyekben kényte­lenek közbenjárni, s aki mu­lasztott, aki másoknak többlet. költők első orosz nyelvű an­tológiája. A harmincas évek­ben kinevezték a Gorkij Vi­lágirodalmi Intézet igazgató- helyettesének. Egyéb munkái mellett rendszeresen írt el­méleti és'kritikai cikkeket kü­lönböző lapoknak, folyóiratok­nak, a festvérpártok lapjai­nak. A németországi baloldali Weltbühne című lapnak tudó­sításokban számolt be a Szov­jetunió kulturális életéről. Szoros kapcsolatot tartott Sztanyiszlavszkij, Meyerhold, Vahtangov színházaival, szá­mos' színikritikája jelent meg. Úttörő munkát végzett orosz költők verseinek magyarra fordításával: Bednij, Bezi- menszkij, Majakovszkij egyes verseit Magyarországon az ő fordításában ismerték meg. Ártatlanul A személyi kultusz idején, 1938-ban, törvénytelenül le­tartóztatták, majd koholt vá­dak alapján 5 évi börtönre ítélték. 1940. november 7-én meghalt. Nem érhette meg azt az időt, amikor hazájában va­lóra váltak azok az eszmék, amelyekért kora ifjúságától élete végéig küzdött; nem ér­hette meg, amikor a Tanács- köztársaságot búcsúztató gyö­nyörű írásának látnoki szavai beteljesültek, amikor már „ ... nem lesz többé hatalom, mely sárba tiporja, mely meg­döntse a te nagy, a te hatal­mas alkotásod ... mert az esz­me a sírból is utat tör magá­nak és életet kér!” Nyers Rezsőné munkát okozott, az kegyesen hagyja, hogy kérleljék, biztas­sák, végül tesz valamilyen ígé­retet. Az erőmű, a beruházó, a po­litikai testületek közös igyeke­zetének köszönhetően a har­madik 215 megawattos gép­egység átadása az eredeti ha­táridő után egy hónappal si­került. A korábbiakhoz mér­ten nagy haladás ez, csak kér­dés: akiknek kellett, azok ta­nultak-e belőle? Valahol hiányzik Tágítsuk a kört, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy egyetlen esetből általánosí­tunk. Az idei aratás után vég­re teljes egészében szolgálatba állhat a a kétezer vagonos ga- bonasiló, amely Cegléd egyik új látványossága, amelynek azonban eredeti átadási határ­ideje 1972 decembere lett vol­na! 1974-ben ugyan részlege­sen már használhatta az épít­tető, a Pest megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat, ám ez sovány vigasz az 1973-ban kifizetett bértárolási díjakért, többletköltségekért a szállításban, az áruminőség romlásáért. Amíg egy beruhá­zás nem kerülhet átadásra, addig csak fogyasztója a nem­zeti jövedelemnek, leköti az építési, szerelési kapacitást, de ezek fejében semmit nem ad. Csak költsége van, haszna nulla, s minél későbbi az át­adás,. annál nagyobb a népgaz­dasági, veszteség. Szemléletes példát kínál előbbiekre a solymári tégla- és cserépgyár esete is. Az 1972. márciusi avatásra tervezett üzemet végül is tavaly nyá­ron nyilváníthatták termelő- képesnek. Az építési, szerelési költségek tetemes túllépése csak a veszteségek egyike. To­vábbi kár, hogy két esztendő tégla- és cseréptermelése hi­ányzott a népgazdaság anyag­mérlegéből, s ez csupán a tég­lánál mintegy százmillió da­rab! Nincs olyan beruházás, ahol pusztán a papírokon sze­replő határidő betartása miatt lenne sürgős a munka! A ha­táridőre való teljesítés nem öncél, nem az adminisztráció tekintélyének tisztelete. A be­ruházás terméke, az árut elő­állító üzem, a szolgáltatást nyújtó létesítmény valahol, va­lakinek nagyon hiányzik, s ez a hiány újabbakat szül, végig­gyűrűzik a termelői felhaszná­lásban éppúgy, mint a lakos­sági fogyasztásban. Ismétlődő jelenségekről van sió, s éppen ezért nem elég — bár természetesen hasznos — egy-egy beruházás dolgát rendbe tenni. Százhalombat­tán például most nagy erőfe­szítések történnek azért — a Minisztertanács határozata nyomán —, hogy meggyorsít­sák a kivitelezést, s az ötödik és hatodik blokkot határidő előtt üzembe helyezzék, de ez még korántsem oldja meg azt a gondot, hogy az ország va­lamennyi erőmű-építkezésén újra meg újra zavarokat okoz a kábelhiány! Lehet, a százha­lombattai erőműnél sikerül egyenesbe hozni a vas- és alu­míniumszerkezetek szerelésé­nek kanyargó szekerét, de csak úgy, hogy a kivitelező, a Fémmunkás Vállalat máshan- nét vonja el az erőket... Nemcsak orvosi igazság: a fejfájást egy tablettával meg­szüntethetjük, de ismétlődés esetén a tüneti kezelésen túl azt is meg kell keresni, hogy miért fáj a páciens feje?! Á beruházások többségénél ma még csak a tüneti kezelésig jutottunk el, kevés figyelem jutott arra, hogy milyen okok­nak tudhatok be a már-már hagyományosnak tekinthető gondok? A tüneti kezelés is — ne feledjük, ennek szintén vannak költségei! — hasznos társadalmilag, mért a leglé­nyegesebb csomópontokon kényszeríti ki a haladást, a kamatok fizetésének mielőbbi megkezdését. Nehogy azt gon­doljuk viszont ennek tudatá­ban, hogy tovább már nem is terjednek lehetőségeink. Alapvető feltétel Félreérthetetlen fogalmazás­ban szól erről a párt XI. kong­resszusának határozata, ami­kor kimondja: „A kongresz- szus megállapítja, hogy a nép­gazdaság tervszerű fejleszté­sének alapvető feltétele a be­ruházási tevékenység javítása. A műszaki fejlesztésre rendel­kezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra kell törekedni, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk. Ennek érdekében a beruházási igényeket ’népgaz­dasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni.” Kétségtelenül vannak ked­vező jelele a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi ha­tározata óta a beruházási te­vékenységben is. A megyében 1971 és 1974 között esztendőn­ként átlagosan nyolcmilliárd forintot folyósítottak a szocia­lista szektor beruházásaira, s e nagy summa felhasználásá­ban az ipar vezet. Azaz első­sorban az ipari beruházások­nál szükséges megteremteni a nagyobb szervezettség, s vele a terv szerinti kivitelezés fel­tétel' t. Ehhez azonban nem elég hangoztatni, hogy tökéle­tesíteni kell a beruházási szer­vezetet, hiszen a szavakból csak a cselekedetek formál­hatnak anyagi erőt. Először a kötelesség A megyei beruházásoknál szerzett tapasztalatok szerint még mindig indokolatlanul hosszú a különböző engedé­lyeztetések, egyeztetések idő­szaka, holott a tényleges ter­vezés csak azután következhet. Hasonlóan ehhez, gyakori eset, hogy az engedélyt egy­szer már megadó hatóságok kivitelezés közben állnak elő ú.abb követelményekkel, s ez módosításokhoz, áttervezések­hez vezet. Jogos a beruházók kérdése: minek akkor az en­gedélyeztetés, az előzetes egyeztetés, ha munka közben derülnek ki az ellentmondá­sok, az előírttól való eltéré­sek? Még valami, amiről szót kell ejteni: az árak kérdése. Igaz. az építőipari árindex növeke­dése elfogadható, az átlag mö­gött azonban rendkívül nagy eltérések lelhetők! S egy adott beruházásnál mit sem számít, hogy az index megfelelő, ha ők csak nagy többletköltséggel érhetik el az eredetileg terve­zett naturális mutatókat, vagy le kell mondaniuk annak tel­jesítéséről. Pest megyében a negyedik ötéves tervben ötvennégy je­lentős beruházás készült, il­letve készül el az esztendő vé­géig, ezek kétharmada azon­ban csak az eredeti határidő letelte után jutott el az át­adásig. Arra figyelmeztet ez az arány, hogy bár ritkultak a kirívó esetek, csökkent a több éves késéssel üzembe he­lyezett beruházások száma, ez elsősorban a társadalmi ráha­tásoknak, a különböző szervek közbeavatkozásának köszönhe­tő, s csak másodsorban annak, hogy a beruházásokban érin­tett szervek, vállalatok jobban teljesítik kötelességüket. Az ötödik ötéves tervben elkerül­hetetlen ennek a sorrendnek a megváltoztatása. Először tel­jesítse mindenki a kötelessé­gét — s ezt a jelenleginél szi­gorúbban kérjék számon —, s csak a valóban váratlan, elő­re nem látható eseteknél se­gítsen a társadalmi — politi­kai — közbeavatkozás. Még így is marad utóbbira éppen elég teendő. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom