Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

2______________________________________________________________'xJÍMtm_________________________________ 1975. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK A Republica-manőver Gencalves miniszterelnök közbelépett... Az MFA folytat/a konzultációit Portugália politikai irányvonaláról A provokációs „R*piiiblica”-ÜKy ürügyén szélsdbalos tüntetésekre is sor került Usszáboníban. Ezért vannak a katonák az utcán. Nem csoda ráró ér FÓKUSZ Finis Genfben Sűrűsödnek a jelek, hogy ha­marosan befejezi munkáját Genfben az európai biztonsági es együttműködési értekezlet második,, okmányfogalmazó szakasza.' Közeli dátumok van­nak forgat ómban, a nyugati hirügynökségek azt jelentet­ték, hogy július 10-re várható a második szakasz befejezése és a hó végére a harmadik, az ünnepélyes lezárás. A va­lóság az, hogy hivatalosan még nem döntöttek ebben az ügyben, de maga Leonyiö Brezsnyev, amikor vasárnap a szovjet választások alkalmával újságírókkal beszélgetett, azt mondta, hogy a közeli jövőben lehetséges Genfben a finálé. HARMINCHÁROM európai és a két észak-amerikai kor­mány képviselői az államok biztonságának és szélese­dő együttműködésének felté­teleit magába foglaló okmá­nyokat fogalmaznak — csak­nem két esztendeje — Genf­ben. Most azonban már el­mondhatjuk: a mintegy hat­száz diplomata és szakértő nem dolgozott hiába. Gyakor­latilag befejezték az államok együttélését szabályozó tíz alapelv megfogalmazását, és most már csak az összefog­laló jellegű bevezető és zá­rórész van hátra ■ A második témakör a gaz­dasági kapcsolatokat foglalja magába, voltaképpen itt is pa­pírra vetették a lényeget. A harmadik napirendi pont — amely körül a legtöbb vita folyt és amely a kultu­rális értékek, az oktatási ta­pasztalatok és az információk cseréjét s az emberi kapcso­latok bővítésének lehetőségét tartalmazza — ugyancsak túl­jutott a nehezén. Legutóbb a külföldi újságírók munkafel­tételeiről szóló pontot sike­rült megfogalmazni. AZ EMLÍTETT hatszáz DIPLOMATA és szakértő 16 albizottságban és munkacso­portban alapos munkát vég­zett — mégis a végső dönté- ‘ sek nem a genfi tárgyalóasztal­nál születtek, és ez természetes. r dkívül fontos, egész Euró- jövöjét érintő kérdésekről van "szó, és az ilyesmiről ma­gasabb szinten, kormányok ülésein és kormányférfiak ta­lálkozóin határoznak. Azt je­lenti ez, hogy a részleteket Genfben dolgozzák ki, de a nagy horderejű kompromisszu­mokról mindig magasabb szin­ten. kell dönteni. Emlékeztes­sünk arra, hogy nemrég talál­kozott Bécsben Gromiko szov­jet és Kissinger amerikai külügyminiszter, röviddel ez­előtt tartotta meg csúcsérte­kezletét a NATO, és mindezek után, amikor Ford elnök ha­zatért európai körútjáról, ki­jelentette: a biztonsági érte­kezlet most már hamarosan befejezhető. Az általános nemzetközi helyzet alakulása és a magas szintű határozatok tükröződnek most Genfben. A svájci városban megfo­galmazzák az okmányokat, minden küldöttség hazatér, majd Helsinkiben — előre­láthatóan a legmagasabb ve­zetők részvételével — össze­ül a biztonsági értekezlet har­madik szakasza és aláírják, jóváhagyják a megállapodá­sokat. Ilyenformán sikeresen lezárul a földrészünk történel­mében példa nélkül álló csúcstalálkozó. EGY FRISS HlR szerint az Egyesült Államokból Géni­be utazott hat különlegesen képzett fordító, hogy részt vegyen az okmányok vég- 6ő megfogalmazásában, a megállapodások ugyanis több nyelven készülnek, és vala­mennyi hivatalos. Ez a Ids hír azt jelzi, hogy Genfben nincsenek még a munka vé­gén. Megfogalmazták monda­nivalójukat, kidolgozták az ésszerű kompromisszumokat, egy-egy mondat vagy passzus felett azonban olykor hóna­pokig folyt a vita az illeté­kes albizottságban. A jelen­legi szövegek még nem vég­legesek, ideiglenes jellegűek. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a tárgyaló felek * nem tudtak megegyezni egy-egy részletben, és az ideiglenes szövegben zárójelek között most ott szerepel egymás mel­lett két vagy több álláspont, változat. Hátra van tehát a zárójelek feloldása, ami bi­zonyos időbe, mupkába ke­rül, s némi vitát is hoz még magával. Tatár Imre Röviddel azután, hogy a portugál kontinentális opera­tív parancsnokság (COPCON) megbízottai eltávolították a pecsétet a Republica című lap szerkesztőségének épüle­téről és engedélyezték a lap nyomdászainak, hogy birto­kukba vegyék azt, több mint százfőnyi tömeg gyűlt ösz- sze az épület előtt, tüntetve az intézkedés ellen. A tűnte-’ tők többnyire a szocialista párt hívei, követelték a ka­tonáktól, hogy ürítsék ki az épületet és engedélyezzék a belépést Raul Regónak, a lap főszerkesztőjének és a Re­publica más vezető munka­társainak számára is. Mint ismeretes, a több mint egy hónapja tartó válság éppen a vezetőség teljesíthetetlen követelései miatt robbant ki. A TASZSZ hírügynökség szerdán az alábbi nyilatkoza­tot közölte: A kínai kormányzat az utóbbi időben egyre nyilván­valóbban befolyásolja Japánt azzal a céllal, hogy megzavar­ja a harmadik országokkal, közte a Szovjetunióval való kapcsolatait. Ez a körülmény legjobban Pekingnek abban a törekvésében jut kifejezésre, hogy a békéről és a barátság­ról szóló szerződésbe — amely­nek megkötéséről jelenleg foly­nak a tárgyalások — olyan cikkelyek beiktatását erősza­kolja ki, amelyek — amint ezt a kínai vezetők is elismerik — mindenekelőtt a Szovjetunió ellen irányulnak. A kínai veze­tőknek ez az eljárása azt a szándékukat tükrözi, hogy Ja­pánt valamilyen formában be­vonják külpolitikájuk szférá­jába, amely homlokegyenest ellenkezik az enyhülésre, a bé­ke megszilárdítására irányuló és világszerte mind nagyobb támogatást élvező tendenciá­val. Ezzel összefüggésben Moszk­vában szükségesnek tartják az alábbi etkéozelések kifejtését: A Szovjetunió és Japán többször is kijelentette, hogy a jószomszédi és a baráti kaocso. latok megszilárdítása nemcsak a liét ország népeinek közös érdekeit szolgálja, hanem egy­ben jelentős hozzájárulás a bé­ke megszilárdításához a Távol- Keleten és az egész vóágon. Ezt a többi között az 1973. ok­tóber 10-i szovje*—knán kö­zös nvilatkozat rögzítette. . A Szovjetunió változatlanul ezt az irányvonalat követi. T.eonvid Brezsnvev. az S'ZKP Központi B’zottsáeának főtit­kára Miki Takeo ianán kor­mányfőhöz intézett ez év feh- ruár 3-i üzenetében hanssú- lvn-r+n, bogv a két ország szom­szédé«:. és az objektív szükség- szerűség megköveteli, hogv a kétoldalú kapcsolatok a vető­di barátsá". a i Aszom szédsá» és q . T<rV!r»c$nzYCf»n pln’WÖS ec’üttműködés útján fejlődje­nek. Mindent egybevetve, ez nem tér el a japán vezetők véle­ményétől, amennyiben azok többször is sfkraszálltak a Szovjetunióval való kapcsola­tolt ilyen irányvonaláért. Meg­A COPCON időközben meg­erősítette az épület őrzésé­vel megbízott katonai egysé­gekét. A katonák közül né- hányan a tüntetők lecsende- sítésére a levegőt>e lőttek és könnygázgránátokat hajítot­tak a tömeg közé. A legfrissebb hírügynöksé­gi jelentések szerint a tünte­tés tovább folytatódik. Idő­közben a helyszínre érkezett Vasco -Goncalves miniszter- elnök megbízottja és Raul Rego főszerkesztő kíséretében belépett az épületbe. Miközben az ultrabalos tün­tetés folyik, az MFA múlt szerda óta úgyszólván meg­szakítás nélkül ülésező leg­felsőbb forradalmi tanácsa újabb konzultációkat tartott az ország politikai irányvo­naláról. említendő a többi között, hogy Miki Taíkeo miniszterelnök Leonyid Brezsnyevhez inté­zett ez év április 14-i és 18-i üzenetéiben megjegyezte: a Szovjetunióval való jószom­szédi kapcsolatok fejlődése az egyik feladat, amelyet Japán igen fontosnak tart. A szovjet kormány reméli, hogy a japán kormány, a har­madik országokkal való kap­csolatait fejlesztve, nem tesz semmi • olyat, ami kárt okoz­hatna a Szovjetunió és Japán kapcsolatai fejlődésének. A szovjet kormány véleménye szerint mindkét félnek tisztá­ban kell lennie azzal, hogy a jószomszédságon és a barátsá­gon alapuló kétoldalú kapcso­latok fejlesztésének biztosítá­sában milyen fontos feladat áll Japán és a Szovjetunió előtt. Japánnak és a Szovjetunió­nak közös érdeke, hogy kellő­képpen visszautasítsa a harrna- ,dik országok minden olyan lé­pését, amellyel — szűk látó­körű törekvésektől vezérelve — megkísérlik, hogy akadá­lyokat gördítsenek a szovjet— japán kapcsolatok javulásának útjába. A szovjet kormány eh­hez az irányvonalhoz tartja magát, és hasonló magatartásra számít szomszédja, Japán ré­széről is. SZERDÁN MURMANSZK- BOL elindult első útjára az Arktyika, a szovjet jégtörő- flotta új atom-zászlóshajója. SZERDÁN MOSZKVÁBÓL az' Északi-sarkon át az Egye­sült Államokba érkezett egy IL—62 M típusú szovjet su- gárhajtómúves utasszállító re­pülőgép, végighaladva azon az útvonalon, amelyet Vale- rij Cskalov, a híres szovjet repülő tett meg pontosan 33 esztendővel ezelőtt. A SZAÚD-ARABIAI leg­felsőbb egyházi bíróság ha­lálra ítélte Fejszál Ben Ab­del Aziz herceget, aki már­cius 25-én meggyilkolta Fej­szál szaúd-arábiai királyt. A 26 éves herceget szerdán napnyugta után nyilvánosan lefejezték a kormányzópalo­ta előtt Egyenlőség, fejlődés, béke. Az ENSZ fogalmazta meg a nők nemzetközi évének e jel­szavát. Ebbe a jelszóba tömö­rítetté azoknak az országok­nak a tennivalóit, amelyek csatlakoztak felhívásához. 1975: a nők nemzetközi éve. Mit jelent ez? Jelentheti-e, hogy szerte a világon egy év alatt megvalósíthatják a nők egyenjogúságát? Jelentheti-e, hogy olyan országokban, ame­lyekben a nők minden embe­ri jogoktól megf osztottan él­nek, egyetlen esztendő alatt évezredek mulasztását pótol­hatják? De hihető-e, hogy* még a szocializmust építő or­szágokban is, amelyekben pe­dig törvény biztosítja a nők egyenjogúságát, s a nők élhet­nek, élnek is jogukkal — a nézetekben még megbúvó ma- radiságot egy esztendő alatt megváltoztatják? Jelentheti-e, hogy kampánnyal, tizenkét hó­nap munkájával, olyan ered­ményt érhetnek el a kormá­nyok, ami nem sikerült évti­zedek alatt? Gondolt-e ezekre a kérdé­sekre az ENSZ, amikor máso­dik feilesztési évtizedének cél­jai közé iktatta 1970. október 24-én a nők teljes integrálá­sát — a fejlesztési törekvé­sek minden területén? Gon­dolt-e ezekre a kérdésekre, amikor kimondotta: 1975 a nők nemzetközi éve? Gondolt. S a határozat meg­fogalmazói jól tudták, hogy egy, de több esztendő is ke­vés lesz ahhoz, hogy vala­mennyi országban össztársa­dalmi kérdésként kezeljék a női egyenjogúságot. Kevés ahhoz, hogy a nőkérdést az egész társadalom felemelkedé­sének ügyeként tárgyalják. Kevés ahhoz is, hogy a tár­sadalom felét alkotó asszo­nyok aktívan kapcsolódjanak be a gazdasági, társadalmi te­vékenységbe, s kifejtsék ké­pességeiket a kultúra, de« az élet .valamennyi területén, s elfögtalj'ák az őkét megillető helyüket. Ml Célja lehetett mindezt tudva a nők évének kikiálta­ni 1975-öt? Mi célja lehetett az egyetemes jelszó meghirde­tésének? Annak, hogy felhívja a figyelmet arra: minden or­szágban ismerjék el a nők tel­jes részvételét az általános fej­lesztési törekvésekben; moz­dítsák elő a férfiak és a nők egyenlőségét; ismerjék el a nők növelívő hozzájárulásának fontosságát az államok közti baráti kapcsolatok, a béke és az együttműködés érdekében? Joel Blocker, az UNESCO tá­jékoztatási irodájának igazga­tója fogalmazta meg a mina­pi budapesti sajtótájékoztatón: Az ENSZ ösztönzést kívánt adni a kormányoknak, hogy jobban figyeljék, szorgalmaz­zák az össztársadalmi kérdés megoldását. Nem csodaváró évnek tekinti az 1975-ös esz­tendőt. de mindenképpen az erők összpontosításának, im­pulzusfejlesztésnek. E gondolatnak felvetése és tisztázása ezekben a napokban ‘különös jelentőséggel bírt: a Magyar Újságírók Szövetsége kezdeményezésére, a Női és Családi Sajtó Újságíróinak Nemzetközi Szervezete (AIJPF) együttműködésével és az UNESCO védnökségével ti­zenhét ország harmincnégy nökérdésekkel foglalkozó új­ságírója gyűlt össze hazánk­ban, egy héten át (június 14— június 20-ig) tanácskozzanak a nők egyenjogúságának megva­lósításáról. A szeminárium megrendezé­se nemzetközi egyetértéssel találkozott: fóruma lehetett a népek közötti barátság elmé­lyítésének, a különböző társa­dalmi rendszerekben élő új­ságírók párbeszédének. Ez a szimoozion megelőzte az év másik, fontosabb eseményét, a Mexico-Cityben e héten ösz- szeülő nők világkonferenciá­ját, amely kormányszintű de­legációk tanácskozása lesz, s fordulópont lehet az előreha­ladásban. Nagy lehetőséget -ejt1 majd magában az októberben összeülő konferencia is, ame­lyet Berlinben rendeznek meg az ENSZ jelszavának égisze alatt. A kezdet, az első fontos tanácskozás azonban a MUOSZ rendezvénye volt. Nemcsak azért, mert az idén az első volt, sokkal inkább azért, mert új dimenzióval gazdagította a tapasztalatokat. Mondhattak-e egymásnak érdekeset, hasznosat a két vi­lágrendszerben élő, dolgozó újságírók? Juthattak-e az elté­rő gondok miatt valamiben is közös nevezőre? S van-e je­lentősége egyáltalán annak, hogy éppen újságírók találkoz­tak. segíthetik-e az újságírók a nők egyenjogúságának meg­valósulását? — befolysolhat- ják-e a nők gazdasági, társa­dalmi és szociális helyzetét? Valamennyi kérdésre a fe­lelet: igen. A társadalom haladó jellege lemérhető azon, milyen az ott élő nők helyzete. A nők fel­szabadításának foka a társa­dalom demokratizmusának hő­mérője — tehát társadalmi ügy. Ezt nemcsak Földes An­na, a Nők Lapja munkatársa fogalmazta meg bevezető elő­adásában, hanem így foglaltak állást a kapitalista országok­ból érkezett újságírók is. Va­lamennyien úgy ítélték: a nők részvétele nélkülözhetetlen mind a gazdasági, mind a tár­sadalmi, kulturális életben. Bevonásuk mértéke, a jogok kivívása azonban országon­ként más és más. Jacquelin Chabaud, az AIJPF főtitkára előadásában a többi között arról a vizsgálatról beszélt, amelyet szervezetük több ka­pitalista országban végzett, s ennek alapján megállapították, hogy sok helyen csak fogyasz­tóknak tartják a nőket, ezt tükrözi a sajtó is, másutt se- xuál szimbólumnak tekintik a nőket és van, ahol olyannyira konzervatív a kormány szem­lélete: a legelemibb jogokat — a női munkát is vitatja. A munkanélküliség gondjairól Marie Paule Eskenazis, a brüsszeli rádió munkatársa beszélt. Mindenütt elsősorban a nőket teszik utcára — mon­dotta —. hivatkozva arra, hogy legtöbbjük szakképzet­len, ugyanakkor természetesen semmit sem tesznek azért, hogy az asszonyok szakkép­zettséget szerezhessenek. A gazdasági válságról a Heures Claires francia nő­újság munkatársa, Daniele Bayeurte szólott. Arról, hogy romlik a pénz értéke, s az ho­gyan hat az asszonyokra. Franciaországban is nő a munkanélküliség, ami első­sorban a női munkavállalókat sújtja. A spanyol megfigyelő a spanyol asszonyok jogfosz- tottságát elemezte, azt, hogy nem társnak, csak háziasz- szonynak tekintik őket. Mit ÍCSZ a nőkkel foglalko­zó sajtó azért, hogy segítse, megváltoztassa a helyzetet? — Francia újságíró mondotta el, hogy körkérdést tettek fel ol­vasóiknak, hogyan értékelik a nők aktivitását. Megkérdezték, kinek mi a véleménye az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéről. Kutatták az asszo­nyok között: tudják-e, hogy 1975 a nők nemzetközi éve? Azokban az országokban, amelyekben a női egyenjogú­ság immár három évtizede törvénybe iktatott jog. és ezt mi sem példázta épp a tanácskozás ideje alatt job­ban mint a magyar ország­gyűlési képviselőválasztás. — itt is van tennivaló. Más, mint a másik világrendszer országaiban: a szocializmust építő országokban nem kell harcolni azért, hogy munká­ba állhasson a nő, hogy tisztséget viseljen, tanulását sokféle kedvezménnyel biz­tosítja az ország, a szociális intézkedések napról napra könnyíteni igyekszenek, a dolgozó nő helyzetét —, gond mégis van: a nézetekben meg­levő maradiság, a visszahúzó szemlélet teljes megváltozta­tása. Sokak csodálatát vívta ki a többi között a magyar anyák helyzete, az a kor­mányintézkedés. hogy három évig gyermekgondozási se­gélyt kaphatnak, akik igény­lik. Sok hasznosat mondhattak egymásnak az újságírók. Egvik fontos téma volt pél­dául az. hogy ne csak sa­ját, hanem más népek, más társadalmi berendezkedésű országok sorsát is meg kell ismerni, a tapasztalatok pusz­ta átadása is segítheti a női egyenjogúság kivívásáért foly­tatott harcot. Tanulhatunk egymás életéből, tapas^a- la iáiból. Itt kövekezik a válasz arra a fontos kérdésre is — volt-e jelentősége an­nak, hogy éppen újságírók találkoztak, cseréltek véle­ményt. Ismét a magyar pél­da a legjobb válasz rá: a demográfiai hullám idején folytatott sajtóviták, a párt­ós kormányhatározatok is­mertetése, népszerűsítése is mozgósította a társadalmat. A társadalmi munka szervezésé­ben is osztályrészt vállalt a sajtó, segítette felkelteni a figyelmet arra: a nőket ne statisztikai szemlélet alap­ján állítsák funkcióba, ha­nem abból az igazi elvből, hogy a nő is képességének, tudásának megfelelő beosztás­ban dolgozzék. Sem a szocialista országok küldöttei, sem a kapitalis­ta országokból érkezett új­ságírók nem festettek ró­zsaszín képet. Gondokról, feladatokról beszéltek, sőt a szó szoros ér­telemben vitatkoztak. Volt ezek között egyszerű szak­mai vita, de még inkább tár­sadalmi probléma. S épp ez volt a tanácskozás lénye­ge: ha a női egyenjogúság megvalósításáért más-más szinten is kell harcolni a különböző országokban — az világos, hogy sok a tenni­való. Nemcsak az elvek tisz­tázásában, hanem a társada­lom mindennapi gyakorlatá­ban is. Az emberi szabad­ságjogoknak ez alapkérdése. Erről szól a szeminá­riumon elfogadott három do­kumentum is: felhívást in­tézett a világ újság­íróihoz, vessék latba erejüket a nők nemzetközi éve céljai­nak megvalósításáért; távira­tot küldött a Mexiko-Cityben összeülő nők világkonferenciá­jához, amelyben a többi kö­zött kifejtette: „...a tapasz­talatok cseréje azt mutatja, hogy ha őszintén tárjuk fel jelentkező gondjainkat, meg­mutatjuk a kivezető utat, ak­kor országunkban segíthetjük a haladás, a béke, a női egyenjogúság kibontakozá­sát ...” Levél indult Ber­linbe, a nők világkongresz- szusának előkészítő bizottsá­gához, felajánlva az újságíró­nők elvi, gyakorlati támoga­tását. Ki hihetne. hogy néhány napos találkozáson minden kérdésre választ lehet adni. Ki hihetne, hogy a különbö­ző nézetek egységessé váltak, vagy mindenben nézetazonos­ság született. Nem is szándé­kozott a szeminárium többet vállalni lehetőségénél, de ami­re vállalkozott, azt a hivatá­sát betöltötte. Mila Contini, az AIJPT el­nöke egy szabad percében el­mesélte, hogy mielőtt hoz­zánk jött, unokája játék köz­ben véletlenül levágta kis- öccse kisujjának egy da­rabkáját, milyen szörnyű iz­galom volt a családban... Gisela Rothermel, a Stutt­garter Nachrichten munka­társa megmutatta két fia képét, beszélt munkájukról, Josef Beles, a szlovák női lap munkatársa ízléses, szép brossot adott, a szlovák nők .felvényét. Ingrid Parigi, a Nürnberger Zeitung l’Eco di Bergano tudósítója régi ma­gyarországi élményeiről be­szélt, s más hasonló, látszó­lag apró élmények, kis em­lékmorzsák. intim beszélgeté­sek is a barátságot szőtték. A lényeg azonban természe­tesen a közös munka volt a közös érdek megfogalmazá­sa. Hazatérve valamennyi új­ságíró hírét viszi közös dol­gainknak. Annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének felhívása a nők milliói életének javítására, egyenjo­gúságuk megteremtésére —, nem országhatárokhoz kötő­dő feladat, hanem világmére­tű társadalmi ügy. Ezért kell | felrázni valamennyi ország ■ kormányát, népét: küzdjenek I az emberiség alapjogáért, a | nők egyenjogúságáért. I Sági Ágnes Szovjet nyilatkozat A japán kapcsolatokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom