Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
1975. JÚNIUS 18., SZERDA 7 ÉVM-mérleg az év első öt hónapjáról Csaknem 9 ezer új lakást adtak át az építők Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban elkészült az előzetes, úgynevezett gyorsjelentés az építésügyi ágazat munkájának első öthavi eredményeiről. Eszerint a minisztériumi és tanácsi vállalatok, valamint a szövetkezeti építőipari szervezetek csaknem 5 százalékkal több építési feladatot végeztek el, mint a múlt év azonos időszakban. A korábbinál korszerűbb munka- és üzemszervezési módszerek felhasználásának eredményeként a termelés növekedésének mintegy 90 százalékát a termelékenység növelésével, hatékonyabb munkával érték el. Az ország lakásállományát csaknem kilencezer új otthon átadásával gazdagították, s jelenleg 60 ezer lakás építésén dolgoznak. Az építőanyagipar nagyobb ütemben növelte termelését, mint az építőipar, és ezzel jelentősen hozzájárult az építkezések anyagellátásának javításához. Az év első öt hónapjában ugyanis majdnem 7 százalékkal több anyagot szállítottak az építkezéseknek, mint a múlt év azonos időszakában. Kedvező, hogy a termelés növelését teljes egészében a termelékenység emelésével érték el. A tégla-, a cserép, és tűzálló- anyag-ipar két és fél százalékkal több terméket gyártott, és különösen nagy ütemben, huszonöt százalékkal növekedett a tetőcserép termelése. Cementből mintegy 20 ezer tonnával több készült. A kavicsipar pedig 8,5 százalékkal bővítette termelését. Az útépítések meggyorsítását segítette, Hogy a kőbányák a múlt évinél több zúzott követ szállítottak megrendelőiknek. Az üvegiparban megvalósított jelentős fejlesztések eredménye mutatkozik meg abban, hogy húzott síküvegből 36, hengerelt síküvegből pedig 63 százalékkal gyártottak többet, mint múlt év első öt hónapjában. A finomkerá- mia-ipar romhányi és hódmezővásárhelyi beruházásainak haszna nyilvánult meg abban is, hogy majdnem 80 százalékkal több padlóburkolólapot szállítottak ebben az időszakban az építőknek. KGST-rendszerben Felavatták a MŰM R—20-as számítógépét Buda István munkaügyi államtitkár kedden ünnepélyesen felavatta a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Intézetének szovjet gyártmányú R—20-as számítógépét. Az intézet. 1969 óta a vezetőtovábbképzéshez és a szolgáltató-tanácsadó munkához már használ egy angol gyártmányú ICL—1905-ös számítógépet. Az R—20-as üzembe helyezésé szerves része a MŰM SZÁMTI fejlesztési programjának, mely a KGST egységes számítógéprendszer magyarországi kiterjesztését célozza. Csatorna - üj szakaszon Vecsésen a közművesítésfejlesztés során 960 méteres szakaszon a Költői Anna és a Tinódi utcában kiépítik a csatornahálózatot. A Pest megyei Tóbiás írén felvétele Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói elkészítették azt a munkagödröt, amely a négyes számú főút alsó rétegének átfúrásához szükséges. ÉSSZERŰEN TAKARÉKOSKODVA Új építési normatívák Mintegy másfél éves körültekintő munka alapján befejeződött a leggyakoribb építAZ ANKÉT NAPIRENDJÉN Hogyan javítható a cipők minősége? Az ipar, a kereskedelem és a szabványügy szakemberei számára ankétot szervezett kedden a Könnyűipari Minisztérium és a Bőripari Tudoró iS' nyos Egyesület a Duna Cipőgyár kultúrházában, hogy a résztvevők egyeztessék elképzeléseiket a lábbelik minőségének további javításáról. A tanácskozáson részt vett dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes. A könnyűipar rekonstrukciójának eredményeként a cipőipar is jelentősen növelte termelését, jelenleg évente csaknem ötvenmillió pár cipőt állít elő, amelyből 30 millió itthon kerül forgalomba. A választék bővülése mellett azonban még mindig gyakori a cipők minőségére a panasz, bár számuk néhány terméktípusnál, mint például a bébi lábbeliknél és a tártós sportcipőknél a minimálisra csökkent. A hibák egy része az új, ragasztásos technológiának az elterjedésére vezethető vissza, mert az ezzel az eljárással készült cipőknél gyakrabban fordul elő a talpleválás, mint a hagyományosan varrottaknál. Gyakori a panasz az úgynevezett tűzésbomlásra is. Ezeknek a hibáknak nagy része a technológiai szigorításokkal orvosolható, s a nagyobb szilárdságú szintetikus cérna bevezetésével várhatóan ritkábban szakad majd el a varrófonal. Az ankéton résztvevők megvitatták, milyen új gyártásszervezési módszerekkel, további korszerűsítéssel lehet a cipők minőségét javítani. Ajánlásaikat a minisztériumnak és a gyáraknak elküldik majd felhasználásra. Új hűtőipari bázis A Magyar Hűtőipar újabb bázisa alakul ki Zalaegerszegen. A vároá nyugati területén épülő élelmiszeripari üzemek: a gabonaipari tároló, majd malom és baromfifeldolgozó sorában 1000 vagonos hűtőház is épül. A programnak megfelelően már kialakulóban van Zala megyében és a szomszédos Vas megye közel eső területein a hűtőház termelési háttere: a már meglevő málna- és szamócaültetvények mellé ezen a nyáron, illetve az őszön újabbakat telepítenek. ményfajták építési műszaki- gazdasági normatíváinak, kidolgozása. Üj előírások váltották fel a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent költség- normákat, amelyek az épületek műszaki jellemzőit csak szűkszavúan, elnagyoltan fogalmazták meg. Az új előírások a fajlagos költségadatokon túl részletesen felsorolják az épület rendeltetése miatt fontos helyiségeket, meghatározzák ezek terjedelmét, épületszerkezeteit, különböző burkolatait, fölszerelését. Az új normatívák kidolgozásának fontos célja volt, hogy érvényesítsék a korszerűség legfontosabb követelményeit, tehát meghúzták azt a határt, amelynél igénytelenebb létesítmény nem építhető, ugyanakkor megállapították azt a szintet is, amelynek túllépése már túlzásokhoz, luxusigények kielégítéséhez vezetne. Eddig harmincöt építményfajta műszaki-gazdasági normatívája jelent meg: ezek a különböző irodák, művelődési otthonok, óvodák, általános iskolák. Gondosan érvényesítették az észszerű takarékosság lehetőségeit is. A műszaki-gazdasági normatívák kidolgozásánál figyelembe vették a korszerű építési módszereket is. Így a LAKÓTERV olyan tervsorozatot állított össze, amelynek alapján vázpaneles módszerrel — házgyári elemek és a betonelem- gyárak vakolatmentes födéméinek felhasználásával — iskolák, óvodák, bölcsődék, ABC-áruházak épülhetnek Budapesten. Ezzel a módszerrel átmenetileg, amíg a könnyűszerkezetes középületek nagy sorozatú gyártása meg nem kezdődik, lehetővé teszik, hogy a lakótelepekkel egy időben épüljenek fel a fontos kiszolgáló létesítmények is. Az új építési műszaki-gazdasági normatívák a megjelenéssel egy időben léptek érvénybe, így a kivitelezési tervek kidolgozásánál már figyelembe kell venni, s az építési engedélyeket csak akkor kapják meg a beruházók, ha a tervek megfelelnek a normatívák előírásainak. Dobozbú zárva Kulcskeresés a felnyitáshoz Pest megye konzervgyáraiban Hazánk egy-egy lakosa tizenkét hónap alatt 29 ki- | logramm konzervet fogyaszt el. Lehet azon vitatkozni, hogy ez sok vagy kevés, tény viszont, hogy e mennyiség tízszerese az ötvenes években jellemzőnek. Ami fényt vet az életszínvonal emelkedésére is, s a táplálkozási szokások változására úgyszintén. Ide tartozik szorosan, hogy a hazai fogyasztás növekedése mellett folyamatosan bővült a kivitel, a magyar konzerveket hatvan országban vásárolják, s a termelés minden száz tonnájából 67 tonna külföldön talál vevőre. A többet korszerűbben Pest megye mondhatja ma-1 gáén.ak a tartósítóipar legna-1 gyobb üzemét, a Nagykőrösi Konzervgyárat; évi 110 ezer tonna kapacitásával a konzervipar teljes termelésének egyhatodát adja! A legutóbbi években számottevő fejlődést mutathat fel a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár több gyáregység munkáját irányítják a dunakeszi központból —, ha lassan is, de egyenesbe jut a Pest megyei Gyümölcs- és Zöldségfeldolgozó Vállalat szekere. Ha a mérlegre helyezzük a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kisebb tartósítóüzemeit is, valamint ide soroljuk a hűtőipar Dunakeszin levő 11 ezer tonnás hűtőházát, akkor már korántsem elsietett az a megállapítás, hogy a tartósítóipar jelentős helyet foglal el a megye iparának térképén. Kérdés azonban, hogy e hely minden tekintetben megtartható-e? Világosabban szólva: az említett üzemek termelés- növekedése hosszú évek óta a korszerűbb gyártási feltételeknek és gyártásszervezésnek tudható be, ám miközben szembetűnően javult a munka termelékenysége, az állóeszközök kihasználtsága, a vállalati eredmény folyamatosan apadt. Ezzel viszont veszélybe kerülnek a szintentartás, s főként a fejlesztés anyagi alapjai. A saját eró határai Természetesnek tarthatjuk, hogy a konzervipar erősen függ a mezőgazdasági termelésitől, s ha ott csökken bizonyos árufajták mennyisége — mint például a legutóbbi években az uborkáé —, akkor a gyárak is megérzik ezt. Enyhít az objektív kiszolgáltatottságon a termelőkkel fenntartott kapcsolat, ami felöleli a fajtakiválasztást éppúgy, mint az új gépek alkalmazását — ilyen sokoldalú együttműködést láthatunk a Nagykőrösi Konzervgyár s a tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezet között —, de a saját erő határai köny- nyen meglelhetek. Egyebek között abban, hogy még mindig hiányzik a kellő összhang a zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztése — mind a fajták, mind a gépek tekintetében —, s a tartósítóipar igényei, lehetőségei között. Ezért nem ritka eset, hogy a már megtermelt zöldáru vész kárba, illetve, hogy áru híján a gyárak kényszerű és költséges átállásokkal tudják csa/k fenntartani az üzemmenetet. Itt is érvényes tehát az az útmutatás, melyet a párt XI. kongresszusa haározatában így fogalmaztak meg: „Az ellátás biztonsága megkívánja, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésével összhangban növekedjék a feldolgozókapacitás, a tároló- és hűtőtér”. Rövid és hosszú távon egyaránt igaz ugyanis, hogy a dobozba zárt napfényért, azaz zöldségért, gyümölcsért sokkal kedvezőbb árat lehet kapni, mint a feldolgozatlan termékekért. Amit bizonyít, hogy az ismert világI piaci változások ellenére, taI valy a Nagykőrösi Konzerv ! gyár addig is tekintélyes tőkés exportját 25 százalékkal növelte, miközben a teljes termelés értéke „csak” 6,5 százalékkal bővült. Piaci igények Ha valahol, itt igazán érvényes: a vevő ízlése dönt a termék sorsáról. Hiszen a textíliát, a cipőt még úgy-ahogy rátukmálhatják a bizonytalankodó vevőre, ám azt a konzervet, amely nem felel meg ízlésének, aligha. A piaci igények meghatározóak. Ezeket figyelembe véve kezdte meg a Nagykőrösi Konzervgyár különböző húskészítmények előállítását — addig nem foglalkoztak vele —, így került sor a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban tucatnyi új termék bevezetésére, emiatt jutottak növekvő szerephez a gyorsfagyasztott áruk. Természetesen mindez kihatott a termelési költségekre, s az szintén, hogy a különböző ipari anyagok — sok más mellett az ónozott lemez — ára meredeken emelkedett, miközben a tartósítóipar változatlan áron bocsátotta ki a végterméket. Ez magyarázza, hogy bár több éven át a nagykőrösiek az ipari átlagot meghaladó mértékben bővítették az egy főre jutó termelést, maradéktalanul eleget tettek bel- és külföldi kötelezettségeiknek, az egységnyi termékre jutó nyereség mind kisebb lett. Húzzuk alá, mert nagyon fontos: itt nincs állami támogatás! Azaz nem lehet a közös pénztárból kiegyenlíteni azt — mint jó néhány más iparterületen —, amit a váltakozó körülmények veszteségként okoznak, s még kevésbé lehetne a rossz munkát, a silány minőséget az állami segítség forintjaival eltüntetni. Megegyező érdekek Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy míg elvben megegyeznek az össztársadalmi és a csoportérdekek, a gyakorlatban az össztársadalmi érdekeket tökéletlenül képviselő, e területre vonatkozó szabályozók megbüntetik — nem ismerik el — a jó munkát. Mivel a vállalati eredmény a forrása mindenfajta pénznek, így a fejlesztési alapnak is, a csökkenő nyereség miatt zsugorodik a fejlesztési lehetőség. Ez magyarázza, hogy például a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár csak nagyon lassan, apró lépésekkel képes előbbre jutni a technikai korszerűsítés utján — ami pedig mind a gyáregységekre, mint a dunakeszi törzsgyárra ráfér —, hogy bizonyos berendezések megvásárlására egész egyszerűen nincs pénz. Elgondolkoztató ez azért is, mert a konzerviparban végrehajtott rekonstrukció — ennek keretében kétszerezte meg ter- méklcibocsátó képességét a nagykőrösi gyár — elsősorban a szembetűnő elmaradás fölszámolásához volt elég, s csak kisebb mértékben a jövő igényeinek kielégítéséhez. Ami előny teremtődött a hatvanas évek végén, s a hetvenes évek elején végrehajtott rekonstrukciókkal, illetve új gyárak építésével, az napjainkra már elolvadt, mint őszi napsütésben a szállingózó hópehely. Holott akadtak, akik úgy értelmezték az akkori haladást, hogy „évtizedekre lement a gond”, s bár addig sem sokat adtak a közös forrásokból ennek az iparágnak a fejlesztésére, most már csakis követelményeket fogalmazgattak, függetlenül attól, milyenek a feltételek ezek teljesítéséhez. Kettős kötelezettség Nem a hazai fogyasztás lebecsülése, mellékesként kezelése, ha leírjuk: tavaly 400 ezer tonna konzervet exportáltak, azaz az iparág kettős kötelezettségnek kell hogy megfeleljen. A legnagyobb vásárló, a Szovjetunió igényei tették lehetővé a termelés gyors mennyiségi fejlesztését — a mai kivitel ti zen né gys zenese az 1960-ban lebonyolított - nak —, s e hatalmas piac a jövőt tekintve is biztató távlatokat nyújt a tartósítóiparnak. A szocialista és a tőkésországokban egyaránt jók az átváltási arányok, a hazai piac felvevőképessége növekszik, azaz egyenletes fejlesztésre nyílik mód, amit kevés iparág mondhat el manapság. Ügy tűnhet, mintha csakis a tartósítóiparon kívül lennének teendők, holott nagyon is sürgetlek a feladatok a gyárakon belül. Szakmai bemutatók seregével ugyan a nagykőrösiek ösztönzést adtak arra, miként lehet megteremteni az intenzív, gépesített zöldségtermesztés árutömegének fogadási — s előfeldolgozási — körülményeit, sokat javult a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár s a termelők kapcsolata is, ám korántsem mondhatjuk el, hogy ezen a területen a lépésváltás mindenütt végbement. Nem sikerült még meglelni az egy irányba ható érdekeltségi rendszer összetevőit, s a „tak- tikázgatás” — ki mikor mit adjon el, mit vegyen át — mind a termelőknek, mind a feldolgozóknak, végső soron a népgazdaságnak tetemes veszteségeket okoz.' Tényleges megoldásokat Amit elvként szükséges hangsúlyozni: nem áthidaló, ideiglenes, a problémák nyílt feltárását elodázó intézkedésekre van szükség, hanem tényleges megoldásokra. Egy eredményesen tevékenykedő iparterület ma még nem elmérgesedett gondjairól van szó, azaz időben kerülhet sor a mérlegelésre, elemzésre, az összhang zavartalanabb kialakítására termelés és feldolgozás, költség és ár, árukibocsátás és értékesítés között. Fogadjuk el a hasonlatot, hogy a konzervipar dobozba zárja a napfényt, s bővítsük azzal, hogy mintha magát a konzervipari is dobozba zárta volna a fejlesztési politika, mondván, itt nincsenek lényeges bajok. Valóban, még nincsenek, csupán tünetei lelhetők fel ennek. A túl szűk, a mozgásra, haladásra kevés lehetőséget nyújtó dobozt azért kell mielőbb kinyitni, hogy e tünetek, ne válhassanak jellemzővé, irányzatokká, azaz folytatódjon huzamosabb megtorpanás nélkül a népgazdasági érdekeket jól szolgáló fejlődés. M. O. A DOLGOZÓK KORSZERŰ ELET ÉS BALESET BIZTOSÍTÁSA A otthoa i«ab$n, éskulrokli úton is érvényes
