Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-18 / 141. szám

1975. JÜNIUS 18., SZERDA %Mü<m 3 Szakszervezeti delegáció Szófia megyéből A Szófia megye és Pest me­gye közötti testvérkapcsolatok keretében a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa meghívá­sára tegnap Szófia megyei szakszervezeti delegáció érke­zett a Pest megyeiek tavalyi látogatásának viszonzására. A küldöttséget Nikolaj Docsev, a Szófia megyei Szakszervezeti Tanács elnöke vezeti, tagjai: Máté Matejev, a Szófia me­gyei Szakszervezeti Tanács kulturális, agitációs és propa­ganda osztályának elnöke, Cvetana Szirakova, a Bolgár Egészségügyi- Dolgozók Szak- szervezete Szófia megyei Bi­zottságának titkára. A küldöttséget a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsánál Jámbor Miklós, az SZMT ve­zető titkára, a megyei párt- végrehajtóbizottság tagja, Gal- bicsek Károly, az SZMT elnö­ke és az SZMT vezető munka­társai, a megye szakszervezeti mozgalmának vezetői fogadták és adtak tájékoztatást Pest megye politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről, a szak- szervezet tevékenységéről. A delegáció hatnapos itt-tar- tózkodása során a tervek sze­rint Monorra, Dunakeszire, Vácra, Százhalombattára és Ceglédre látogat, hogy üze­mekben, intézményekben ta­nulmányozza a szakszervezeti mozgalom tapasztalatait, hely­zetét. Nemzetközi újságíró-szeminárium Többet a nők egyenjogúságáért A nők nemzetközi éve al­kalmából Budapesten, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének székhazában ta­nácskozott június 15-től ti­zenhét ország nő- és családi lapjainak 30 munkatársa. A MUOSZ kezdeményezésére, az UNESCO és a Női és Családi Sajtó Munkatársai Nemzetkö­zi Szervezetének (AIJPF) kö­zös rendezésében, megvitatták, hogy a nők gazdasági, társa­dalmi, politikai egyenjogúsá­gáért folytatott küzdelem mi­ként tükröződik a sajtóban. Vasárnap dr. Földes Anna, a Nők Lapja rovatvezetője, hétfőn Jacqueline Chabaud, az AIJPF főtitkára tartott re­ferátumot. A nemzetközi szeminárium következtetéseiről Joel Blo­cker, az UNESCO Tájékoztatá­si Irodájának igazgatója, a szeminárium elnöke a keddi sajtótájékoztatón elmondta: szükség van a női és a csa­ládi sajtóra, nemcsak azért, hogy tájékoztassa a közvéle­ményt a nők gazdasági, társadalmi helyzetéről, ha­nem hogy előmozdítsa a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmet az egész világon. A nemzetközi szeminárium részvevői a világ haladó új­ságíróihoz intézett felhívás­ban, s a Mexikó-városban ülésező nők világkonferen­ciájához intézett táviratban kérik, hogy mozdítsák elő a férfiak és nők egyenjogú­ságát. A vendégek a június 20-ig hátralevő napokban megis­merkednek a magyar nők gaz­dasági, társadalmi helyzeté­vel, élet- és munkakörülmé­nyeivel, az érdekükben hozott szociális intézkedésekkel. Közgazdászok vándorgyűlése Gazdasági fejlettség, gazdasági szerkezet Kedden Szolnokon dr. Csi­kós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági Társa­ság elnöke vezetésével, 600 résztvevővel megkezdte há­romnapos munkáját a XIV. közgazdász vándorgyűlés. A nyitó plenáris ülés elnöksé­gében helyet foglalt Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Faluvégi Bajos pénzügyminiszter, dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első tit­kára, az ülés társelnöke, va­lamint politikai, gazdasági és társadalmi életünk több más vezető képviselője. A tanácskozás központi elő­adását dr. Faluvégi Lajos tar­totta Gazdasági fejlettség, gazdasági szerkezet, a kül­gazdaság új jelenségei cím­mel. A plenáris ülésen felszó­lalt Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. A vándorgyűlés délután három szekcióban folytatta munkáját. Gödöllői alkatrészek A Gödöllői Fémtömegcikk Ipari .Vállalatnál negyed év Alatt 12 és fél millió forint értéket termeltek. Ebből mintegy 50 százalék a köz­úti járműprogríim keretében az Ikarus számára készült alkatrész. Gyártanak ezenkívül különböző villanyszerelési cikkeket, láncokat, csipeszeket, és a Magyar Hajó- és Darugyár számára alkatrészeket. Cár dós Katalin felvétele Közvetlenül érinti a lakosságot Igények és lehetőségek — tervszerű, következetes munkával Tanácskozott a KPVDSZ megyei küldöttértekezlete Négy esztendei munkájáról adott számot tegnapi küldött- értekezletén a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága. A bu­dapesti XI. kerületi pártbizott­ság oktatási központjában ren­dezett értekezleten 170 küldött több mint 24 ezer szervezett dolgozót képviselt. Megjelent a tanácskozáson Fodor László, a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának titkára, Zen- kó Béla, a KPVDSZ központi vezetőségének tagja, a ven­déglátó titkárság vezetője, dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa, Lányi Pál, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV el­nöke. Ipacs Lászlónak, a KPVDSZ megyei bizottsága elnökének, a Pest-vidéki TÜZÉP Vállalat vezérigazgatójának elnöki megnyitója után Lippai József, a megyei bizottság titkára szá­molt be négyévi tevékenysé­gükről, fűzött az írásbeli jelen­téshez szóbeli kiegészítést. A szocialista brigádok a kulturáltabb ellátásért Bevezetőjében Lippai József utalt arra, hogy a szakszerve­zet gazdálkodást segítő tevé­kenysége, a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók élet- és munkakörülményei, munkája, az áruválasztéktól az eladók udvarias vagy éppen nem ud­varias hangneméig — mind­ez nem belső ügy; mert min­den, ami a kereskedelemben történik, közvetlenül érinti a lakosságot, a vásárlókat. A beszámoló a valóságos helyzetnek megfelelően foglal­kozott az elmúlt négy év fi­gyelemre méltó eredményei­vel, de őszintén feltárta azo­kat a gondokat is, amelyek megoldásra várnak. A keres­kedelmi forgalom megyei nö­vekedésének üteme például nagyobb, mint az országos át­lag, a hálózatfejlesztés növeke­dése azonban már alatta ma­rad annak. Az igények és a le­hetőségek közötti ellentmon­dás feloldása hosszabb időszak tervszerű, következetes mun- Icáját kívánja. A ssakszervezedf az elmúlt Időszakban is egyik legfonto­sabb feladatának tartotta azt, hogy a maga lehetőségeivel se­gítse a kereskedelmi vállala­tok, szövetkezetele, pénzintéze­tek gazdálkodását. — Dolgozóink mind széle­sebb körben vesznek részt a szocialista munkaverseny- mozgalomban, amely különö­sen a XI. kongresszus és ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére indított, Szentmártonkáta, Bcnc Mihály utca E§y fomdalmrm Ma lenne 80 éves. 1056 októberében az ellenförradalmárojv meggyilkolták. Nem felejtjük. Szülőfalujában, Szcntmárton- kátán a községi pártszervezet ünnepi ülésen emlékezett meg Bene Mihályról, és az új lakótelepen utcát neveztek el róla. A főid — és az emberszeretcí, az egyenrangú társak közössége, a szocia­lista Magyarország — ez volt az a ne­mes cél, melyre Bene Mihály szent- mártonkátai kommunista föltette az éle­tét. Ez adott neki erőt, hogy elviselje a két világháború közötti megnehezedett időt, amikor tüntetőén, kihívóan mutat­ta emberellenes arcát a fasizálódó Horthy-rendszer. S amikor Hitler csat­lósaiként magyar seregek is — átkelve a Kárpátokon — szovjet földre léptek, egy percig sem hitt a fasiszták győzel­mében. Hogy miért? Mert ő már élt Szovjet-Oroszországban, ismerte az ottaniakat, s tudta, hogy a szocialista ha­zájukat védő harcosokat semmiféle ha­talom nem tudja legyőzni. Omszktól Szentmártonkáta messze van. Bene Mihály 23 évesen vöröskato­naként fegyverrel védte a városban a szovjethatalmat. 1895. június 18-íín született, 9 gyer­mekes szegényparaszti családban. Más­fél hold, egy talpalatnyi földjük volt, ahol meg sem vethették lábukat, úgy, hogy ne kényszerüljenek napszámos munkára. Ö is, akárcsak testvérei, már gyermekként mások földjén dolgozott. Amikor kitört az első világháború, be- rukkoltatták, s vitték Oroszországba — „hazát védeni”. Elkeseredés kavargott benne, de még nem öltött testet. Né­hány véres csata, szuronyroham kellett hozzá — olyan népek fiai ellen, ame­lyek semmit sem vétettek neki —, hogy lásson és gondolkodni tudjon. Szerencsére hamarosan fogságba esett. 1916 telén. Ekkor már sebesen közele­dett az 1917-es év, amikor aztán a tá­borokban agitátorok magyarázták, fej­tegették a háború okait, leplezték le okozóit. S nemsokára elérkezett az a pillanat: a fegyverek azok ellen for­dultak, akik tengernyi vért, nyomorúsá­got zúdítottak ártatlan emberek fejére. Bene Mihály, kétszázezer magyar társá­hoz hasonlóan, vöröskatona lett. A se­regben, melyben harcolt, Ligeti Károly volt a parancsnok. Omszk, Tomszk kör­zetében harcoltak a fehér csehek, s az intervenciós csapatok ellen. Később a murmanszki vasútvonalat védték Kol- csak banditáitól. Három évig küzdött a szovjetek oldalán, amikor egy súlyos sebesülés kidöntötte a sorból. Félig gyó­gyultan hazaindult Magyarországra. Abban az időben a felülkerekedett el­lenforradalom éppen berendezkedett az országban, alig két éve, hogy Tanács- Magyairországot Horthyék leverették a burzsoá hatalmakkal. Nem fogadták hát szívesen a Szovjet-Oroszországból hazatért sebesült katonát: átmeneti tá­borba zárták, hónapokig fogva tartot­ták, s otthon, a faluban csendőri fel­ügyelet alá helyezték. Nem hagyhatta el a helységet. Pedig felesleges volt az óvatosság, hiszen még az ágyból is rit­kán tudott felkelni, sebe még évekig tétlenségre kárhoztatta. \ Olt fogolytársak, szegényparasztok látogatták. Ilyenkor a szobában leoltot­ták a lámpát, csak a kálybatűz világos­sága fényesítette meg a karéjban ülő emberek arcát. Beszéltek az új, az Oroszországban már megvalósult jobb világról, ahol a cselédember az ország ura, olyan társadalmat épít, melyben minden embernek rangja, becsülete és munkája van, és tisztességesen megél családjával. 1939-ben újabb, még véresebb, még kegyetlenebb háború kezdődött, amely 1941-ben a Szovjetunió elleni háborúba torkollott. Beme Mihály biztos volt, hogy a szovjet hadsereg visszaüt, szétzúzza a fasizmust, győzelmével felszabadítja Közép-Európa • elnyomott, leigázott nemzeteit. Hite az új, eljövendő világ születésé­ben erősödött meg, amelyet végre meg is pillanthatott. AZ ClSŐ SZOVjet járőrt oroszul az ud­varon köszöntötte. Ettől a pillanattól kezdve megállás nélkül a cselekvés lá­zában élt. Belépett a kommunista párt­ba, földosztó bizottságot szervezett, ké­sőbb, 1948-bg.n, földbérlő szövetkezetét, a termelőszövetkezetek elődjét. 1949- ben megalakította a faluban a termelő­szövetkezetet, s elnökeként, majd ké­sőbb vezetőségi tagként dolgozott érte. E kezdeti időkben is már a mai, kor­szerű szövetkezetekről álmodott, s élet­elemévé vált a munka a közösség fel- emelkedéséért. Régi sebesülése azonban kiújult. Csak nehezen tudott dolgozni, de bármely olyan feladatot, amelyhez szervező- készség, tapasztalat, a meggyőzés kel­lett, örömmel vállalt és 'csinált. A tsz vezetőségi tagjaként folyton a jobb, szervezettebb gazdálkodásért, s az egyé­ni sérelmek — amely minden összerá­zódó közösség velejárói — csillapítá­sáért emel szót, és vitatkozik. Népszerűsége mind nagyobb falujá­ban. A nép ellenségei éppen ezért gyű­lölik meg a bátor, tettrekész kommunis­tát, aki mindenkor szókimondóan állt ki a dolgozók érdekében, igazságáért. És 1956 októberének végén, az ellenfor­radalom teremtette zűrzavaros helyze­tet kihasználva, ellenségei orvul meg­gyilkolták. Falujában azonban példaképként él tovább, nem felejtették és nem felejtik el emlékét, amelynek most is tisztelet­tel adóztak. Acs Jenő és jelenleg is tartó versenyben teljesedett, teljesedik ki — hangsúlyozta Lippai József. — Legfőbb eredménye e verseny­nek, hogy hathatósan segítette a lakosság jobb ellátását, kul­turáltabb kiszolgálását. A munkaverseny-mozgalomnak döntő része volt abban, hogy az elmúlt négy év alatt 35 vál­lalat és szövetkezet nyerte el a kiváló címet, 29 pedig mi­niszteri dicséretben részesült. — A szocialista brigádmoz­galom az elmúlt években első­sorban politikai, gazdasági, emberi tartalmában mélyült, színvonalában emelkedett, jel­lemző, hogy tavaly a verseny­ző 600 brigád közül 424 bri­gád elnyerte a szocialista cí­met. A Kisdunamanti ÁFÉSZ Kiskun brigádja a közelmúlt­ban az MSZMP Központi Bi­zottsága kongresszusi oklevelé­nek lett a birtokosa. Lippai József hangsúlyozta, hogy a munkaverseny szerve­zésében, a gazdasági, társa­dalmi célkitűzések teljesítésé­ben nélkülözhetetlen szerepe van az üzemi demokráciának. — Az eddig elért eredmé­nyek ellenére az üzemi, a munkahelyi demokrácia fej­lesztéséről, kiszélesítéséről szó­ló határozatok végrehajtása a vállalatok és a szövetkezetek egy részénél még vontatottan halad, sok esetben formális. Lippai József a kereskedel­mi és pénzügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit, a munkaerőgondok okait is ele­mezte. Jórészt a főváros közelsé­gével magyarázható, hogy ma­gas a munkahelyüket változta­tók száma is, tavaly például 38 százalékos volt ez az arány. — Ennek okait vizsgálva megállapítottuk, hogy a kilé­pők nagyobb hányada a nem megfelelő munkakörülmények és az alacsony kereseti lehető­ségek miatt megy el, zömmel a fővárosba — mondotta a megyei titkár. Megjegyezte: a tervezett évenkénti három- százalékos bérfejlesztéssel szemben a növekedés üteme megyei átlagban 5,3 százalékos volt, — Helyszíni tapasztalataink szerint a megyei vállalatok és szövetkezetek nagy részénél nincs korszerű, következetes, több évre szóló bérpolitika, ezért bérgazdálkodásunk a külső, kényszerítő körülmé­nyek befolyása alatt áll. Az életszínvonalat azonban nemcsak a bérek, hanem a munkakörülmények is jelen­tősen befolyásolják — mon­dotta a továbbiakban Lippai József, és szavaihoz idézzünk néhány adatot az írásos beszá­molóból. Az igen jelentős ke­reskedelmi hálózatfejlődés el­lenére a boltok mintegy 65 százaléka 1—3 személyes és többségük a régi szatócsüzle­tek helyén működik. Ezekben a nehéz munkát megkönnyítő kisgépeket nem lehet hasz­nálni, többségüket korszerűsí­teni sem lehet, mert az épület magántulajdonú. Egy másik adat: a kereskedelmi dolgo­zóknak mintegy 75—80 száza­léka nő. — Mindannyian örömmel fogadtuk, hogy a pénzintéze­teinknél 1973. június 1-től, a kereskedelemben pedig 1974. július 1-tól bevezetésre került a 44 órás munkahét. A mun­kaidő tényleges csökkentése azonban már nagy gondot okoz, a munkaerőhiány miatt. A dolgozók egy részénél a munkaidő csökkentését át­menetileg túlórával kell el­lensúlyozni, ezzel számoltunk is. Szakszervezetünk elnöksé­ge' a közelmúltban megvizs­gálta a helyzetet és határoza­tot hozott a tennivalókról. A Belkereskedelmi Miniszté­rium vezetőivel történt meg­állapodás értelmében 1975. de­cember 31-ig mindenhol tény­legesen, természetben kell biztosítani a dolgozóinknak a szabad időt. Szakszervezeti bizottságainknak, megyei bi­zottságunknak hatékonyabban kell ellenőrizniök a szabad­napok kiadását. Befejezésül Lippai József méltatta a korábbinál szín­vonalasabb kollektív szerző­dések szerepét és a szakszer­vezeti nevelő-agitációs mun­ka fontosságát. — Ügy ítéljük meg, hogy a kulturális nevelőmunka is az érdekvédelem szerves ré­sze — mondotta. Jó útravaló a további öt évié A szóbeli kiegészítést köve­tően megkezdődött a vita a beszámoló fölött. A hozzászó­lók egy része — Segesdi Im­re, a Pest megyei Kiskereske­delmi Vállalat osztályvezetője, Ronsel Sándorné, az albert- irsai ÁFÉSZ boltvezetője, On- csik László, a Pest megyei OTP tervezője, Cserháti Lász­ióné, a Gödöllői ÁFÉSZ osz­tályvezetője — azt a megha­tározó jellegű összefüggést emelte ki a beszámolóból, hogy a megyében a forgalom­felfutás magasabb, a hálózat- fejlesztés pedig alacsonyabb az országos átlagnál. A szocialista brigádokról, akik az eredményes munká­ban élen jártak, kezdeménye­ző szerepet vállaltak szólt ifj. Doroszlai László, a Kék- Dunamenti ÁFÉSZ étterem- vezetője, Péter Valéria, a Du­nakanyar Üdülő üzemgazda­sági előadója, Csönge József- né, a Közép-Magyarországi MÉH Vállalat osztályvezetője. Az üzemi demokrácia fon­tosságáról, módszereiről, for­máiról beszélt dr. Fekete La­jos, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Tuza Sán­dorné dr., a MÉSZÖV elnöke, Zenkó Béla, a KPVDSZ köz­ponti vezetőségének tagja. A hozzászólások után Lippai József . összefoglalójában el­mondotta: a vitában elhang­zottak jó útravalót adnak a most megválasztandó megyei bizottságnak. Az új megyei bi­zottságnak még nagyobb figyelmet kell fordítani a gaz­dasági munka segítésére, az üzemi demokrácia fejlesztésé­re és a nevelésre. A beszámolót a megyei kül­döttértekezlet egyhangúlag elfogadta. Ezután Zenkó Béla szak- szervezeti aktíváknak több évtizedes munkájuk elismeré­seképpen kitüntetéseket adott át. A KPVDSZ elnökségének emlékplakettjét nyolcán, a SZOT oklevelét tízen, a Szak- . szervezeti munkáért érem ezüst fokozatát öten, arany fokozatát ketten kapták meg. Választás Befejezésül a megyei kül­döttértekezlet megválasztotta a tizenkilenc tagú megyei bi­zottságot, a tizenöt küldöttet a szakmai szakszervezet kong­resszusára. A szakszervezetek Pest megyei Tanácsa küldött- értekezletén a kereskedelmi és pénzügyi dolgozókat 20 kül­dött képviseli. A KPVDSZ Pest megyei Bi­zottságának elnöke ismét Ipacs László, titkára, Lippai József. A. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom