Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
TMAiw 1975. JÚNIUS 17., KEDD A választás napjának Pest megyei eseményei Először Változó utcakép Százhalombattán Százhalombatta nagyüzemeiben ezúttal nem a kora hajnali ködben fürdő óriás kémények árnyékában zajlott le a műszakváltás. A haza igyekvő éjszakások a tanácsházán, az általános iskolákban, az óvodában vagy éppen az óvárosi délszláv klubban és Dunafü- reden működő nyolc szavazókörben találkozhattak a délelőtti műszakba igyekvőkkel — igaz, nem saját váltótársaikkal. Az utcák képe óráról órára változott, 5 és 6 óra között az erőműveseké és az „olajosoké” volt a város, majd a szabadnaposak érkeztek szavazni családostul. A Súgván Endre iskolában Tallér József elnök, a DHV munkaversenyfelelőse vezette bizottság már több mint félszáz választópolgárt fogadott. Horváth György, a DHV C ka i őri kusrészleg blokkgépésze, Forgács Béla, a villamososztály műszerésze és Lengyel András, a DKV viUamosmű- helyének dolgozója — valamennyien fiatalemberek — szinte egyszerre veszik át a szavazólapokat. Folyamatos műszakban dolgoznak, náluk keddre és szerdára esik a „vasárnap”. — Hidas Palit keresik a Pest megyei Hírlaptól — segít ki telefonkagylóval kezében a DHV portásnője. A blokkkezelő gépész pontban hatkor — szavazás után — már ott állt az F—1 kalorikusüzem vezénylőtermének műszerpultja előtt. Az erőmű gigászi berendezései, csőkígyói között lépkedünk a vezénylőterem felé. Büszkén mutatja birodalmát — melyik berendezésnek, kazánnak, turbinának, hőcserélőnek mi a rendeltetése —, mint a tenyerét, úgy ismeri az üzemet. Fizikai állományban dolgozik, itt szerezte meg a blokk-kezelői tudnivalókat, a gépészképesátést, 3200 forintot keres. — Érdi parasztcsalád bél származom, a katonaság után 1967-ben kerültem a hőerőműhöz. Nem hiszik el, mit fejlődött azóta! Az új egységekben mindent automatikusan, számítógép segítségével vezénylőnk, ennél modernebb, jobban automatizált már csak a paksi atomerőmű lesz — magyarázza. — Persze az üzemmel együtt nőtt fel a város is. A kukoricatáblák helyén épült lakótelepen 1972-ben kaptunk lakást, 20 ezer forintot kellett befizetni. 69-ben nősültem, három évig a DHV munkásszállóján laktunk. Nagy segítség volt ez, de ott nem vállalhattunk gyermeket. A feleségem, aki szintén itt dolgozik, most gyermekgondozási szabadságon van. 18 hónapos a kislányunk és várjuk a második babát. Sajnos, a választási gyűlésen nem vehettem részt, műszakban voltam. Mégis nyugodt léElőször szavaz képviselőre Kiskunlacházán, a 3. számú szavazókörben Pamuk Irén, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem hallgatója. Meghitt környezetben, a 3. számú óvodában rendezték be Nagymaroson a 4. számú szavazóhelyiséget. A falakat az apróságok rajzai, kézimunkái díszítették és a polcokon szép rendben ott sorakoztak a kedvenc játékok, mackók, kisautók is. Az érkezőknek az óvoda vezetője, Nemes An- talné, aki egyben a szavazatszedő bizottságnak is a tagja, büszkén mutatta az óvoda mellett magasodó félig kész épületet. Az építkezés szinte teljes egészében társadalmi segítséggel folyik. Segítenek a szülők, a község üzemei, intézményei és a patronáló szocialista brigád. Szeretettel ejtette ki az óvoda vezetője a Szerszámgépipari Művek nagymarosi telepe Rákóczi Ferenc szocialista brigádja nevét, s mintegy varázsszóra a szavazóhelyiségbe lépett — maga a brigád, teljes létszámban. Az aranykoszorús forgácsoló ifjúsági brigád tagjai együtt jöttek el szavazni. Trieb Antalt hároméves kislánya, Ildikó vezette kézenfogva. Igen, nem tévedés, Ildikó itthon van, ő is az óvoda lakója. Úgyszintén Kapitány Gáborné 5 esztendős Gabi fia. A brigád tagjai elmondták, közös a problémájuk a szavazás után is, munkatársuk, Wiedelmann Imre családi házának építésében segítenek. Szavazás után néhány perccel Hidas Pál blokkezelő már a ve- zénylőteremben dolgozik. lekkel adtam le a szavazatom, hiszen a város fejlődése, s amit saját életünkről mondtam, magáért beszél. Ferenczi Illés tanácselnökhelyettest a választási irodán találjuk. — Háromszáz fiatalt köszöntének a szavazatszedő bizottságok. valamennyien emléklapot kapnak első választásuk alkalmából. Mintegy 250 társadalmi aktíva, párttagok, KISZ-fiatalok, pedagógusok és a teljes tanácsi apparátus segédkezik a technikai lebonyolításiban. A százhalombattai nyolc szavazókörön kívül ugyanez jellemzi a sóskúti, a pusztazámori, a tárnoki, a diósdi és a törökbálinti bizottságok munkáját is. A húszas körzet választópolgárai híven teljesítik kötelezettségüket, csakúgy, mint az alkotó hétköznapokon ! Mi, egy falubeliek Alegységenként - egységben A néphadsereg egyik megyei alakulatának társadalmi klubjában katonákhoz illő fegyelemmel kezdődött meg reggel hat órakor a szavazás. Itt adta le voksát a sorkatonai, illetve a tartalékos tiszti állomány, valamint a környező lakótelep — jórészt katonafeleségekből és hozzátartozókból álló — lakossága. A katonák alegységenként vonultak az urnákhoz. Mint Gyulai József, az alakulat párttdtkára és Dávid László KISZ-titkár elmondta, tartalmas politikai munka előzte meg ezt a vasárnapot. A honvédek pedig 12—13 ézer társadalmi munkaórában segítették a mezőgazdaságot, a községi iskolaépítkezést és a helyi óvoda bővítését. A tettek hatották át az elmúlt heteket. A múlt vasárnap például szakadó esőben, szó szerint bőrig ázva, de jókedvvel Csak az asszonyok igyekeznek haza, hogy a vasárnapi ebéd időben az asztalon legyen, a férfinép egy ideig el- ácsorog a tanácsiház előtti fák árnyékába húzódva. Többnyire szlovákul folyik a diskurzus, a 2150 lelkes hegyi falu, Pilis- szentkereszt lakosságának 97 százaléka e nemzetiséghez tartozik. S őrzik, ápolják a nyelvi hagyományokat, már az óvodában gyarapodik a gyerekek anyanyelvi tudása, kifejező- készségük. Az óvodában, amit, mint a tanácstitkár, Mikusik Béla mondja, hamarosan bővíteni kell: „Itt a népesedés- politikai határozat meghirdetése előtt is csak két-három gyerekkel érezték egésznek a dolgoztak a katonák az állami gazdaság szőlőjében. Munkájuk pénzbeni értékét a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. Különben ennél az alakulatnál hatvanan járultak életükben először a szavazóurnához. A háromgyerekes katonatiszt-feleség, Hanyecz István- né ezúttal időben lemaradt a férj mögött, mivel férje ezen a vasárnapon ügyeletes tiszti szolgálatot látott el, s így a legelsők között szavazott le. — István és Giziké kitűnő bizonyítványt--kapott — újságolta Hanyeczné, s kedve szerint még többet is beszélgetett volna életükről Varga Viktor- néval, a szavazatszedő bizottság titkárával, de közbeszólt a kötelesség: Köti György, a szavazatszedő bizottság elnöke közölte,' hogy az utolsó név is „elfogyott” a listán, mindenki leszavazott. Ma a tanya is egészen más egyebekben sem maradnak el, a most végző húsz nyolcadikos mind tovább tanul, ki szakmát, ki középiskolában”. Amikor Réger Antalt képviselőnek jelölték a faluban, bemutatkozására tekintélyes számú helyi s pilisszántói, cso- bánkai választópolgár gyűlt egybe. Elhangzott akkor, akit az ország legfelsőbb törvényhozó testületébe küldenek, nem afféle kijáró embernek tekintik, csak olyankor kérik, hogy tolmácsolja megbízói gondjál-baját, amikor annak nyomós oka van — ám a legtöbb szó ez alkalommal a hagyományokról, nemzetiségi kultúráról esett. Úgy tűnik most, itt a napA vonatról ismerős Vasárnap hajnalban a gyömrői vasútállomáson kevesen vártak a budapesti munkásvonatra. Darabos Ilona, a X. számú postahivatalban dolgozik. — Egészen pontosan: a távírdában — mondja. — Jó, hogy az Erzsébet-teíepi iskolát már reggel ötkor kinyitották, így az elsők között adtam le a szavazatom. Kiss János munkahelye az egyik kőbányai iskola, ott lakatos, mára is akadt munka: — A család még alszik — mondja, és siet a vonathoz. ★ A munkásvonattal kapcsolatos egy apró nagykátai epizód. A 12. számú szavazókörben történt, együtt érkeztek szavazni a Bangó- és a Csikósfivérek. A szavazócédulára pillantva ébredtek rá hirtelen: de hiszen képviselőjelöltjüket, dr. Vámosi Marietta tóalmási orvost közelebbről is ismerik! Sokszor utaztak együtt vele a munkásvonaton. ★ Szeretni valóak az idős emberek. A tököli 4. számú szavazókörben adta le a voksát id. Tomyosi Zoltán, Petőfi utca 35. szám alatti lakos. Hetvenkilenc éves, 40 évig dolgozott a csepeli nagy gyárban, bejáró munkás volt, ma már nehezére esik neki a menés. De higgyük el — mondta felnézve a fiataloknak —, örömmel jött. örömmel indult útnak Nagykátán, a 13. számú szavazókörbe a közeli tanyáról az idős Sánta-házaspár is. Sajnos útközben kiderült, hogy Feri bácsi erejét meghaladja a hosszú túra, de a felesége, Mária néni még ezután is kitartott eredeti célja mellett. Várj meg otthon apó — mondta a férjének, és ment tovább, hogy az úttörők által szépen feldíszített szavazóhelyiségben szavazzon. Ágoston Istvánná idős asz- szony, mégis fürgén, minden választáskor ő adja le elsőnek a szavazatát. A nyolcvan felé járó Szalai Sándor is maga ballagott el a feleségével, szaporán jöttek a többi környékbeliek is, hiszen korán kelők a tanyai emberek. A környék lakói a Nagykőrösi Állami Gazdaságban és a Dózsa Termelőszövetkezetben dolgoznak. A tanyák többségébe már eljutott a villany, ott modern háztartási gépek könnyítik a munkát. Azok is megvették ezeket, akik most még csak bíznak abban, hogv a vezeték előbb-utóbb kiépül mindenhová. Az erre lakók megtalálják a számításukat. Az állami gazdaságban évről évre emelkedik a jövedelem. A tanya fogalma más, mint korábban volt. Érezni ezt a nagykőrösi határban, ahol élelmiszerbolt, presszó teszi könnyebbé a lakosság életét. Az üzemi konyha naponta friss, bőséges kosztot ad. A kultúrteremben sokféle politikai, szakmai és ismeretterjesztő előadás hangzik el. ott működik a körzeti népfrontcsoport. Bencze Béla. a szavazatszedő bizottság elnöke, a gazdaság dolgozója, elmondotta, hogy pótnévjegyzéket is kellett nyitniuk, hiszen Szabolcsból időszaki munkások érkeztek, s megjöttek az Absolon Sarolta KISZ önkéntes építőtábor vezetői, az egyetemista fiatalok, akik szintén ott adták le szavazatukat. Bajsza Ferenc ígérete Veresegyház, tanácsháza, kora délután. Hírhozó: az 5.számú választókörben is befejeződött a szavazás. De baj van, hoznák be a választási elnökségre az urnát, s nem fér be az autóba. Nem-e? Néhány perc, és megérkezik az urna. Mégis befért. Ugratják a hírhozót, a szavazatszedő bizottság urnát hozó két tagját. — Mondhatom, jó hangulatban zajlott le a nagyközségben a szavazás — magyarázza Pásztor Béla tanácselnök —, miként a jó hangulat, a jogos bizakodás jellemezte az előkészület heteit, a jelölőgyűlést, a réteggyűléseket is. Az elmúlt négy évben szépen fejlődött Veresegyház, nem utolsósorban a lakosság példás társadalmi segítsége nyomán. — Gond persze mindig van — teszi hozzá Szilágyi József, a nagyközségi pártbizottság titkára —, jó példa rá a Bajsza Ferenc ígérete... — és Gyenizse Ferenc népfrontel- nökxe néz, mondaná el ő a történetet. Mosolygó arcokat látok körben. 1 — A jelölőgyűlésen feláll Bajsza Ferenc kőműves kisiparos, és mintegy a 290 hold- nyi zártkertet művelők és a mintegy 400 hétvégi telektulajdonos nevében szóvá teszi: a kiskertek nagyobb figyelmet érdemelnek. Kevés az okos, hasznos gép, nem elég gördülékeny a vetőmag-, vegyszer-, meg egyéb ellátás. A képviselőjelöltnek mondja. Ehhez tud. ni kell: a képviselőjelöltünk kertészmérnök, dr. Cselőtei László, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára. Még hozzáteszi: ha a képviselőjelölt megígéri, hogy ez ügyben ott ahol kell, szót emel, ő, Bajsza Ferenc megígéri, rászavaz. A képviselőjelölt, bár nem egy ígérgető« ember, megígérte ... Búcsúzóul azt mondják a ve. resegyháziak, hogy náluk sem a választási előkészületele során, sem a választás napján semmi rendkívüli nem történt. „Csak” egy kicsit elbeszélgettek, jó hangulatban, az elkövetkező évekről. családot az ifjú házasok, tavaly pedig 51 gyermeket anyakönyveztünk, soha még ekkora áldás a faluban”. (Az iskolában heti négy óra jut a szlovák nyelvre, irodalomra. Jánszki László szlovák-földrajz szakos tanár, egyben a község könyvtárosa, említi: „Nagy igyekezettel tanulják ezt a tárgyat csemetéink, de Mozgó urna, virág - és a jövő Reggel kilenc óra után indult útjára Szentendre lS-as választó- körzetéből, az egykori Borsos villából kialakított korszerű óvodából a kis szavazóláda. Kosztolányi István tanácstag — aki önként vállalta a futár- szolgálatot — ünnepélyesen szállt be IP-s Moszkvicsába. A Pomázi út közepén aztán váratlanul leállította a motort, s néhány perc múlva két szál gyönyörű rózsával tért vissza. Alighanem kertészete két legszebb szál virágával — merthogy kertész. Különleges megbízatásunk színhelye a szülőotthon. Szerencsénk van — mondja Szakter Mátyás főorvos —, van még fél óra a szoptatásig. A választási cédula és a személyazonossági rendre ott van minden kismama éjjeli szekrényén. Pedig — mondhatná bárki — kisebb dolguk is nagyobb most a szavazásnál, ám ebben a teremben biztosan lehurrognák a kételkedőket Petényi Béláné örömében némi szomorúság bujkál, kislányt vártak férjével, s második gyerekük is fiú lett — tetejében nem könnyű szülés után. Este hatkor jöttek be a Trabanton, s a választás napjának hajnalán született meg a kis Tamás. Rotter György- né már a hazamenetelen ábrándozik, hiszen ő 13-án szülte Mónikát, akit — így mondta a budakalászi lenfonógyár gyors- és gépírónője — még legalább két testvér fog követni. Már be is adták az igényt nagyobb lakásra — hiába, nem lehet elég előrelátónak lenni. A két szál szép rózsa Petényinéé és Rotternéé. sütötte utcán, a két szavazókor előtt, a minapi diskurzus folyatódik jobbára. „Ha moziba, színházba menni, szórakozni akarunk, éppen beruccanhatunk Pestre — hallom —, van televízió, de valami más hiányzik. Hogy össze-össze jöjjünk, mi, egy- falubeliek, egymás társaságában érezzük magunkat jól, s hogy magunkat szórakoztassuk”. Pilisszentkereszten elsők között alakult a Röpülj páva, avagy, mint itt mondják, Vi- letyel vtak kör, szerepeltek sokfelé, a tv-ben, határon túl is, de most csali hébe-hóba jönnek össze az asszonyok, lányok, ha meghívást kapnak, rövid próbára. Lassan kiöregszenek a táncosok ... Ifjúsági klub kellene, kertbarátklub ... Nem mintha nem lennének eléggé öntevékenyek — a szlovák-klub népdalokat gyűjt, múltkorjában táblás ház, gyér. mek s felnőtt közönség előtt mutatkozott be a helyi bábszínház, maguk festették a díszletet, készítették a bábut, a Klausz Gebhardtné, vezető óvónő által összehozott csoport tagjai most a nyáron a faluban rendezik meg a szlovák nyelvű olvasótábort, ahol az előadások egyik témája a Dunakanyar nemzetiségeinek élete lesz — nos, van itt ten- niakarás, csak egy értő, ügyszerető ember kellene, aki egybefogja az igyekezetét. „Egy népművelőstátus, ezt kértük elsőként és mindenekelőtt jelöltünktől” — mondja Szabó Sándor, a helyi népfronttitkár. Együtt a szocialista brigád
