Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

%fätav 1975. JÚNIUS 14., SZOMBAT Apáczai Csere János évforduló Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián Pest megyei pedagógus az Apáczai-díjasok közölt A nagy magyar tudós és pedagógus, Apá­czai Csere János születésének 350. évfor­dulója alkalmából tegnap koszorúzás! ünnep­séget rendeztek budapesti szobránál, a Buda­foki út és Schönherz Zoltán utca sarkán. Ezután emlékülést tartottak a Magyar Tu­dományos Akadémia dísztermében. Az ese­ményen részt vett dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának veze­tője, dr. Gosztonyi János oktatási államtit­kár, dr. Garamvölgyi Károly oktatási mi­niszterhelyettes, dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, Farlca- sinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese, dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára és loan Cotot, a Román Népköztársaság budapesti nagykö­vete. Az ülést OrUitay Gyula akadémikus, az Apáczai Csere János emlékbizottság elnöke nyitotta meg, majd dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszter tartott előadást Apáczai Csere János oktatáspolitikai örökségéről. Ki­emelte, hogy a nagy tudós híres műve, a Magyar Enciklopédia fejlesztette tovább a magyar iskolarendszer korszerűsítésének mű­velődéspolitikai koncepcióját. Életművében az anyanyelv, az anyanyelvi kultúra iránti sze­retet és ügybuzgóság ösztönző példa napjaink pedagógusai számára is. Ezután Mátrai László akadémikus és dr. Dancsuly Andrei, a kolozsvári Bolyai-Babes Egyetem professzora tartott előadást, majd kiváló nevelő-oktató munkája elismerése­képpen tíz pedagógusnak átadták az idei Apáczai Csere János-díjakat. Az oktatása mi­niszter által adományozott kitüntetésben ré­szesült Arató Mátyás Pest megyei vezető szakfelügyelő, az aszódi 1-es számú általá­nos iskola tanára is. Egy pedagógus ars poeticája Beszélgetés az Apáczai-díjas Arató Mátyással nyeit. Ebben nem szabad megállni egy pillanatra sem, mert a megállás visszalépés. — Végül, mint eddigi tevé­kenységem talán legfontosabb tapasztalatát szögezhetem le: a nevelést elsődlegesnek és mindenek fölött valónak tar­tom. Igaz, hogy a nevelés az oktatással együtt valósul meg, de az emberi jellem ala­kítása, formálása a leglé­nyegesebb. A legmagasabb szintű tudás is értéktelenné vagy emberellenessé válhat, ha nem párosul szilárd, vi­lágnézetileg megalapozott ka­rakter reL Arató Mátyást az egész me­gye pedagógustársadalma jól ismeri. A budaörsi szülői házból indult tanári pálya — a kitüntetett édesapja is tanár volt — nagyobb része Budaörs, Baja, Szeged, Szi­getvár, Békéscsaba, Cegléd, Dunaharaszti, Aszód: ezeken a helyeken zajlott Arató Má­tyás élete, részben mint diáké, részben mint tanáré. Kicsit mozgalmasabban, mint a pe­dagógusoké általában. De csak életének első fele, az, amelyik a felszabadulás előtti évekre esett. Állástalanság, katonaság, háború: ezek az események színezték ezeket az esztendőket. 1954 óta, te­hát több mint húsz éve, vál­tozatlanul egy helyen, Aszó­don lakik. De nemcsak ott dolgozik, hanem a megyében — jelenleg is szakfelügyelő — és az országban is, mert egy ideig a német anyanyel­vi oktatás országos szakfel­ügyelője volt. Tudományos munkássága is Aszódon bon­takozott ki. Ott írta tíz tan­könyvét — magyar és német nyelven — s ott készült el négy nagy tanulmánya a kör­nyék nevezetes történelmi em­lékeiről. De bármennyit kutatott és írt, sohasem tekintette ma­gát tudósnak. Pedagógus volt és maradt. Most, hogy Apá- czai-díjjal tüntették ki, ép­pen azt kérdeztük tőle, mit jelent pedagógusnak lenni, mi c nevelői hivatás lényege? — A kiindulópont — mond­ja határozottan — a gyerek, az ifjúság szeretete és meg­értése. E nélkül nincs, nem létezhet semmiféle eredményes pedagógiai munka. De ez nem valami formátlan, alaktalan érzés. Nagyon világos és köny- nyen körvonalazható tartal­ma van. A tanár-diák kap­csolatnak együttműködésnek kell lennie. A nevelés és az oktatás akkor eredményes, ha a diák is akarja azt, sőt örömmel vállalkozik rá, amit a pedagógus akar. A tanár, a tanító egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy olyan légkört teremtsen az iskolában, amelyben ez. az akarat a diákokban megszü­letik. — Második alapelvem, hogy a tanár csak akkor követel­het, ha előtte ad is diákjai­nak, ha példamutatóan ma­gas szinten és korszerűen ta­nít. A következő fontos tapasz­talat, amelyet 1938 óta, majd negyven esztendős tanari mun­kám közben megszereztem, hogy a pedagógusnak állan­dóan kutatnia és alkotnia kell. Nem világrengető dol­gokra gondolok. Egy jól sike­rült, jól tervezett-szerkesz­tett, jól szervezett óra is le­het alkotás. De hogy való­ban az legyen, ahhoz a pe­dagógusnak ismernie kell tu­dománya legújabb eredmé­Pest megyében zajlott. Arató Mátyás itt jutott el azokhoz az eredményekhez, amelyek­nek alapján a magas kitün­tetést megkapta. Most nyugdíjba készül: 1975. december 31-én megszűnik a munkaviszonya. De nem szűnik meg a munkája. To­vábbra is tanít majd az aszó­di gimnáziumban, tanköny­vet fordít németre, tanul­mányt ír Aszód és környéke munkás-, parasztmozgalmai­nak kezdeteiről, és részt vesz az új gimnáziumi tanterv összeállításában. A tevékeny élet tovább folytatódik nyugdíjban is. Ügy, azoknak az alapelvek­nek megfelelően, amelyeket pedagógus ars poeticájában megfogalmazott. O. L. Radnöti-emlékmű Szinte az egész országot mozgósítja a Radnóti-béke- menet, amely tiszteletadás a költő emlékének. Fiatalok és idősebbek, diákok és mun­kások indulnak minden év májusában Abda határába, oda, ahol meghalt a husza­dik századi magyar költészet egyik kiemelkedő alakja. A Radnóti-emlékbizottság és Győr megyei város taná­csa elhatározta, hogy monu­mentális emlékművet állít Radnóti Miklósnak Abda ha­tárában. öt neves szobrászmű­vészt kértek fel, hogy készít­sék el az emlékmű terveit. A szobrászok már megtekintet­ték a helyszínt, és megkezdték a tervezést. A tervpályázat el­bírálására október végén ke­rül sor. Buskin fotói a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza sok érdekes meglepetéssel szolgált már lá­togatóinak. Ezek közül való az a nemrég megnyílt kiállí­tás is, amely Alekszej Bús- kin fotóművész képeit mu­tatja be a ház földszinti ter­meiben. A. Buskin a színes fényké­pezés egyik úttörője és talán legnagyobb hírű képviselője a Szovjetunióban. Nevét ha­zája határain túl is jól isme­rik. Nemzetközi kiállításokon — többek között az NDK- ban, Indiában, Franciaország­ban és Olaszországban — tíz aranyérmet és 40 okleve­let nyert. Főképpen a termé­szet, a tájak megörökítése érdekli, bár készít portrékat is. A kiállítás emlékkönyvének bejegyzései szerint Buskin képei maradandó élményt nyújtanak a látogatóknak. Igen szerencsés időpont, hogy éppen e hetekben jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatának ünnepi kiadvá­nya: A mai magyar iparmű­vészet sorozat kerámia, porce­lán, üvegalkotásokat bemutató albuma. Mintegy csatlakozás ez a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rende­zett ' jubileumi iparművészeti kiállításhoz, amely ma, szom­baton délben nyílik meg Bu­dapesten, a Műcsarnokban. Az olvasó reprezentatív, nagy vállalkozás egyik kötetét tartja a kezében. Már az is megadja a jelentőségét, hogy eddig még ilyen átfogó jellegű mű nem jelent meg e körből. A sokszo­rosító nagyipar termékei és iparművészeink egyedi alkotá­sai ezúttal szerepelnek együtt közös kötetben, s egyben átte­kintve is mindazt, ami napja­inkban közülük figyelemre méltó. E kötet része egy tervezett sorozatnak, amely majd a tel­Aktív nemzetiségi politika Pest megyében A további teendőkről tanácskozott együttes ülésén a megyei közművelődési és közoktatási, valamint ifjúsági bizottság Szokatlan külsőségekkel kez­dődött a szentendrei járási hivatal tanácstermében a Pest megyei Tanács közmű­velődési és közoktatási, va­lamint ifjúsági bizottságának együttes ülése. A tanácskozás megkezdése előtt a megje­lenteket három nemzetiségi kisegyüttes, a pilisszentke- reszti szlovák, a duna- bogdányi német kamarakórus és a pomázi délszláv zenekar rövid műsorral köszöntötte. Az elhangzott dalok ízelítőt adtak a jövő hét elején, június 16- án, hétfőn kezdődő járási nemzetiségi hét programjából, mintegy jelezve ezzel is a két bizottság együttes ülésének időszerűségét. A közművelődé­si és közoktatási, valamint if­júsági bizottság ugyanis a me­gyében élő nemzetiségi lakos­ság helyzetét vizsgálta meg ezen a tanácskozásán. A dr. Csicsay Ivánnak, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettesének elnökletével tar­tott ülésen megjelent Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Matók Lajos, a szentendrei járási pártbizottság első titká­ra, Rozgonyi Ernőné dr., a já­rási hivatal elnöke, Mándics Mihály, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­ségének főtitkára, dr. Réger Antal, a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára és Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Az együttes ülés Hargitai Károlynak, a megyei tanács művelődésügyi osztálya veze­tőjének előterjesztése alapján részletesen és elemzően meg­vitatta a Pest megyében élő nemzetiségi lakosság helyze­tét. A felszólalók egyöntetűen megállapították, hogy Pest megye 1968 óta, miután meg­jelent az MSZMP Politikai Bi­zottságának határozata és a megyei párt és tanács vb együttes ülésének intézkedési terve, igen sokat tett a lenini nemzetiségi politika megvaló­sításáért és jelentős eredmé­nyeket ért el. Megfelelő irány­ba tartó folyamat indult meg, amelynek az aktív nemzetisé­gi politika a legfőbb meghatá­rozója. Mindezzel együtt azon­ban még sok a tennivaló, sok a megoldásra váró probléma. A jó légkör és a jó szellem biztosíték arra, hogy a nem kis feladatot folyamatosan megoldjuk. Az együttes ülés a munka további javítására határozato­kat fogadott el. i jes mai magyar iparművészet­ről nyújt képet. Másik, hason­lóan szép kivitelezésű album­ban több mint félszáz alkotó textilművészete ismerhető meg, s a kiadó tervei szerint jövőre jelenik meg az ötvösséget, majd a belsőépítészetet tárgya­ló tanulmánykötet. Visszatérve e munkához, hadd jegyezzük meg örömmel, hogy a színes és fekete-fehér képtáblák sorát Pest megyében föllelhető alkotások nyitják: az első tábla Kovács Margit Hom­mage á Szentendre című ke­rámiáját mutatja be, s követi két másik, melyek mindegyike szentendrei múzeumában gyö­nyörködtetik a látogatót. Ugyancsak szerepel a lapokon Gádor István nagyméretű, szí­nes falikerámiája, amely Száz. halombattán az erőmű irodahá. zának külsejét díszíti, mozgal­mas, színes síkjaival és vidám figurális elemeivel. S hogyne éreznénk szorosabban is a ma­gunkénak Gorka Géza felsora­koztatott kerámiaalkotásadt, melyek ugyancsak a mi me­gyénkben, a verőcemarosi em­lékmúzeumban váltak ezrek és ezrek közkincsévé. Ám túl mindezeken: a kötet valamennyi bemutatott ipar- művészeti tárgyát jólesően szemléljük, hiszen az elmúlt 4—5 év alkotásairól mintegy keresztmetszetet adva, az is ki­derül : milyen sok, immár száz­nál is több jelentős kerámikus művészünk, porcelánterve- zőnk, üvegtervezőnk dolgozik sikeresen. Sokuknak a neve a nagyközönség előtt jófor­mán alig ismert (különösen a porcelántervezőké), pedig az ő alkotásaik járulnak hozzá, hogy szebb, hangulatosabb, íz­lésesebb legyen a környezetünk mindennapjainak kísérőtár­gyai, a poharak, étkészletek, vázák, tányérok révén. A so­kat emlegetett környezetkul­túra alakítói, formálói, szinte láthatatlan szereplői napjaink­ban az iparművészek. A kötet sokat segít abban, hogy munkájuk mellett törek­véseiket is megismerjük, min­denekelőtt Kocogh Ákos ala­pos, értékes bevezető tanulmá­nya révén. Dicséret illeti mind­ezért a kiadó mellett a Ma­gyar Képzőművészek Szövetsé­gének iparművész titkárságát is, kezdeményező támogatóját e vállalkozásnak, mely tárgy- kultúránk széles körű megis­mertetésére törekszik. —sz— Bemutatók a Déryné Színházban Társadalmi dráma és vígjáték A közelmúltban két színda­rabot mutattak be a Déryné Színházban, Jan Solovic: Me­ridián expressz és Rudi Strahl: Folytassa Éva és Ádám című művét. A színházi évad végé­re eső bemutatókat csak né­hányszor láthatta a közönség, bizonyos azonban, hogy az ősz­szel újra megélénkülő szín­házi élet sok élményt és szóra­kozást ígérő darabjait kö­szönthetjük e két előadásban. Meridián expressz Társadalmi dráma, amely­nek a lelkiismeret a főszerep­lője. Talán így összegezhet­nénk a legtömöröbben a téma­kört, amellyel Jan Solovic mű­ve foglalkozik. Meddig.tarthat ki rendületlenül egy ember a meggyőződése mellett, és mi történik akkor, ha kitart? Mi szükséges ahhoz, hogy egy be­csületes ember ellenálljon a társadalomban még gyakran felbukkanó visszásságok — képmutatás, hazugság, alakos­kodás, kényszerítés — ellen, s mekkora erő kell mindehhez? Megannyi világosan felvetett kérdés, amelyre választ keres az író. A mű cselekménye egy em­ber belső konfliktusára épül. Benedik Tamás mozdonyve­zető hajdanában részt vett a czlovák nemzeti felkelésben, ám sose gondolt arra, hogy valamikor Is hasznot húzzon partizán múltjából. Nem így szomszédja, dr. Hajós Péter, aki rá akarja venni Benedi- ket: igazolja neki is a múltját — ismeretlenül. A mozdonyve­zető lelkiismerete azonban lá­zadozik; nem akar belemenni az erkölcstelen játékba. A sors szeszélye folytán azonban újabb gondok jelent­keznek Benedik életében: egyik fia — kiszámíthatatla- nul — családot alapít, a má­siknak pedig — bár megfelel az egyetemi felvételin — hely­hiány miatt elutasítják a ké­relmét. A véletlen folytán minden út Hajóshoz vezet vé­gül. Ismerősei, rokonsága se­gítségével jó állást biztosíthat a nagyobbik fiúnak, a kiseb­biknek pedig segíthet, hogy bejusson az egyetemre. Bene­dik így saját családjával kerül ellentétbe, s ezzel együtt lel- lciismeretével is. Ezt a konflik­tust és a vele járó megráz­kódtatásokat nem bírja ki fá­radt szervezete, s éppen uno­kája megszületésének pillana­tában felmondja a szíve a szolgálatot. így válik Jan Solovic darab­ja kegyetlen ítéletté a Hajós­hoz hasonló embertípusok fe­lett Ijesztő társadalmi voná­sok körképe és egyben kórké­pe ez a mű, hiszen mondani­valója világosan utal rá: a be­folyásos ismeretségek, a min­dig és mindenkoron felhasz­nálható ismerősök segítségével — egyszóval, a gyakorta elénk bukkanó protekcióval — oly­kor többet elérhet az ember, mint tehetséggel, rátermett­séggel, szorgalommal. Ä műből erősen és élesen csendült ki ez a mondanivaló, s ez elsősorban a rendező, Túrién György érdeme, aki pontos és részletekre is kiter­jedő munkával keltette életre a cselekményt és a mögöttes gondolatokat. Ebben persze segítségére voltak a színészek is; valamennyien, szinte egy­től egyig, jó szerepmegértésről tanúskodó, átgondolt és kifeje­ző alakítást nyújtottak. Különösen megkapó volt kö­zülük azonban a feleséget ala­kító Feleki Sári játéka, de Hajdú Endre — Benedik Ta­más szerepében — hasonlóan színvonalas, a mondanivalót jól megértő és átérző alakítást nyújtott. Folytassa Éva és Ádám Ha Jan Solovec alkotását társadalmi drámaként jelle­meztük, akkor az NDK-beli Rudi Strahl művét a társadalmi vígjáték kifejezés illeti meg. A kiváló német író ötlete nem újdonság és nem ismeretlen; nem is olyan régen — ugyan­csak a Déryné Színházban — már tanúi voltunk, amikor az alkotói fantázia Évát és Ádá- mot, a házasság előtt álló két fiatalt, képzeletbeli bíróság elé idézte, hogy megtudja: át­gondolt, megfontolt volt-e döntésük. Amint az a címben is ben­ne foglaltatik, ez a folytatás. Hét évvel a házasságkötés után ismét bíróság elé idézik az ifjú férjet és feleséget, mégpedig azért, mert az NDK legtökéletesebb komputere ki­számította: ők a legboldogab­bak, házasságuk a legsikerül­tebb. Vajon igaz-e mindez? Vajon mit is jelent mindez? Ezt igyekszik kibogozni — az em­beri gyarlóságoktól korántsem mentes — tisztelt bírák gyüle­kezete. A tét persze nem cse­kély. Ha a fiatalokról bebizo­nyosodik, hogy házasságuk va­lóban kiegyensúlyozott, tudo­mányos kísérlet tevékeny résztvevői lesznek: átplántál­ják őket — egy időgép segít­ségével — a jövő évezred kez­detére, s akkor majd — meg­változott, távoli leszármazot- tainknak — visznek hírt a bol­dog házasság intézményéről. És Rudi Strahlnak, ennek a hihetetlenül dús képzelőerejű írónak más törekvése sincs, mint az, hogy a házasság gyakran elavultnak nyilvání­tott formáját — kényelmetlen­ségeivel, hibáival, ellentmon­dásaival, előnyeivel egyetem­ben — ízeire bontsa, majd vé­gül bebizonyítsa: mégis ez o legtökéletesebb megoldás a nő és férfi tartós szövetségére. Az író művében a legmeg- kapóbb a — bár nem mindig kellően kifinomult — gúny és irónia. Éva és Ádám a leg­boldogabbak — állítja az író. És miért is ne állíthatná? Hi­szen ezt állapította meg a komputer is. Mégis mit takar ez? Ha a boldog házasságot száz százalékosnak vesszük, úgy az Ifjú pár hatvan-egyné- hány százalékot ért el, s ez egyedülálló a köztársaságban... Vagyis a vígjáték — a szer­ző humánuma ellenére — nem foglalkozik mélyebb gondola­tokkal. Csongrádi Mária ren­dező jól használta ki az elő­bukkanó lehetőségeket a szó­rakoztatásra, nevettetésre. Munkáját dicséri, hogy a ra­gyogó fantáziájú író elképze­lései a színpadi trükkök és fo­gások sokoldalú, meggyőző, ügyes felhasználásával váltak valóra. A jövő bemutatása például a science-fiction fil­mek jeleneteire emlékeztetett, s emellett jól illett a darab hangulatához. A hatást külö­nös erővel segítették Wegenast Róbert díszletei és Rimanóczy Yvonne jelmezei. A színészi alakítások nem voltak mindig egyértelműéit. A legjobb alakítást Komlót Róberttól, Bihari Zoltántól és Bessenyei Emmától láthat­tuk. (A Déryné Színház Június 16-án Tápiószecsön, és 26-án Václiar- tyánban este 8 órai kezdettel mu­tatja be a Meridián expresszi.) Virág Ferenc Kerámia, porcelán, üveg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom