Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-11 / 135. szám

■ MOMOMItfn PEST MEGY El. H IRL A P KÜ L O N K I A DA S A ' XVII. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1975. JŰNILS 11., SZERDA A tanácsülés tárgyalta A lakosság mind többet vásárol Úriban is Úriban a legutóbbi tanács­ülés a lakosság kereskedelmi ellátásáról tárgyalt. Kiss Lászlóné, az Alsó-Tá- pió menti ÁFÉSZ ’megbízol. Ij a írásos beszámolójában részle­tesen ismertette a négy élel­miszer- és a háztartási, ipar­cikk- és a húsbolt forgalmát, amelyek több mint 10 száza­lékkal növelték az utóbbi idő­ben bevételüket. Ezután a la­kosság egyes árucikkekkel va­ló ellátásával foglalkozott. Az alapvető élelmiszerekből •— amint mondotta — nem volt hiány. Előfordult viszont, hogy kifli napokig, kenyér pe- [ dig nem egész nap kap- * ható •—mondták, de mint kiderült ebben nem az ÁFÉSZ, hanem a sütőipar volt a „ludas”. Hogy mirelit árukat Úriban is lehessen vásárolni, a szövet­kezet hűtőpultot vásárolt és állított be az egyik élelmiszer- boltjába. Javult a húsellátás, a konzervfélékből pedig a vá­lasztók. Már Úriban — a járás leg­távolabbi és legeldugottabb községében — is megszokott, bogy hűtő- és mosógép helyben is beszerezhető, ícapható :— ha az utóbbi idő­ben egyre több is a hiánycikk •— vízvezeték-felszerelés is. A forgalom leginkább — több mint a kétszeresére — a ruházati cikkekből növekedett. A sörellátásban csak némi ja­vulás várható, mert Úriban csakúgy, mint a járás többi községében egyelőre idegen­kednek az importsöröktől. Tüzelővel és építőanyaggal a községet a sülysápi TÜZÉP-te- lep látja el és amint a beszá­molóból a jelenlévők magtud­ták — amit a gyakorlatban amúgyis éreznek: jól, bár egyes keresett áruféleségekből idő­szakonként némi fennakadás volt. Nem lehetett például, csak hébe-hóba, kapni beren- tei darabos szenet. Ezzel szem­ben magyar és német briket­tekből, fűtőolajból egy napig sem volt fennakadás. Kiss Lászlóné végül a szö­vetkezet felvásárlási tevékeny­ségét ismertette. Legeredményesebben a tojástermelő szakcsoport tevékenykedett. Tyúkon­ként évi 220 tojásra kötöt­tek szerződést, amelyet túlteljesítettek. A nyúltenyésztők részére in­tenzív fajtájú tenyésznyulakat szereztek be a Gödöllői Kutató Intézetből. Eredményes volt a méhészszakcsoport tevékeny­sége is, bár a kedvezőtlen idő­járás miatt évről évre csökken a leadott méz mennyisége. Ebben az évben folytatják a szilva, a meggy és a többi gyümölcs felvásárlását is. A beszámolót a tanácstagok azzal fogadták el. hogy a köz- étkeztetés kibővítéséhez szük­séges nagyobb és külön helyi­séget kértek. Kovács György Először jelölték Megfontoltan 1 ílkiismeretesen Az idei esztendő sokáig em­lékezetes marad dr. Varga Já­nosnak, a Monofi Állami Gaz­daság gombai körzete 34 esz­tendős állatorvosának. Már­ciusban az ifjúsági lakásépítő szövetkezet tagjaként két kis­fiával és feleségével új otthon­ba költözhetett Monoron. Fel- szabadulásunk 30. évforduló­ján pedig átvehette a mező- gazdaság kiváló dolgozója ki­tüntető címet. De ezzel még nem ért véget a sikerszéria: Pest megyében a 11. választó- körzet — Monor, Pilis, Bénye, Gomba és Káva — képviselője­löltje dr. Varga János lett. A fiatal állatorvos farmost születésű, édesapja a helybeli termelőszövetkezet egykori bognármestere, ma már nyug­díjas. Az Állatorvostudományi Egyetem elvégzése után egy esztendeig Cegléden dolgozott. Jelenlegi munkahelyére 1986- ban került, éppen akkor, ami­kor felépült a gombai körzet­ben az új szarvgsmarhatelep. A modem technológiával üzeme­lő létesítmény „beindítása” azonban nem kis feladatot okozott számára. Elsősorban Üllőn is megtört a jég Célt érni csak értelmes feladatokkal lehet A monoiri járásban az utóbbi években valóságos népmozgalommá vált a társadalmi munkavégzés. Szám­adatok sorolása nélkül a múlt évben sok millió értékű munkát végeztek, mint annak előtte, ebben az évben pedig — lévén felszabadulási jubileumi évfordulóról szó — még annál is többre számítanak. Persze nem minden községben, üzemnél, intézménynél egyformán, mert van, ahol még az átlagnál is többet, mint pél­dául Üllőn, az általános iskolában. Az italboltban Középütt néhány asztal, szék. Italpult, mellette kicsiny üveges vitrin, csomagolt cu­korkákkal. Kopottas falak, a sarokban rexasztal ■ ■. — Még hét korsó sört! — rendeli az újabb, ki tudja há­nyadik kört a rexező társaság soros vesztese. Megtöltve a korsókat, part­vist fog kezébe a csapos hölgy, összesöpri a helyiséget, letörli az asztalokat. Egy vendég bi­zalmaskodik. — Ne csipkedj, mert aklco- j rát csapok a kezedre! — fi- \ gyelmezteti a „kedves vendé- | get”, s tovább végzi dolgát. Asszony néz be a nyitott aj­tón, s felfedezvén a korsók fölé hajoló fiát, hangosan kitör: — Nem elég, hogy ebédre nem jöttél, amint látom, va­csorára sem érsz haza ... Na, szedelődzködj, gyerünk! Az asztaltársaság többi tagja közömbösen szemléli a jelene­tet, egyikük mégis megszólal: — No, menj! — kacsint. — Majd visszajössz ... egy életregény kerekedik ki mondataiból. — Mondja már meg, hány óra van? — pattan föl sebti­ben. — Hat múlt... — No, isten áldja, jó egész­séget! — köszön el az utolsó kortyot is felhörpintve. — Leülhetek? — korsó söré­vel telepedik mellém a szom­szédos székre egy borostás ké­pű férfi. — Egész nap kuko­ricát ekéztem, megérdemlőm, nem?... — emeli szájához a korsót. — Megérdemli, de ahogyan elnézem, ez már nem az első korsó, bátyám!... Megböki kalapját. — Útközben kettő, nem, há­rom korsó, meg két fröccs volt — gyorsan hozzáteszi —, de több nem lesz ... Hajnalban kaszálni megyek. Jót húz a sörből. — Te, biztosan ismerted nagynénémet — fordul felém most már tegeződve és mond­ja a nevet is —, nyolevanhét éves volt, amikor meghalt... A múlt héten temettük ... — Nem, nem ismertem. Én nem itt lakom — mondanám, hasztalan... És mesél, mesél, Újabb vendégek jönnek, fris­sen csapolt sör a sláger, kőbá­nyai világost mérnek, keveseb­ben fröccsöznek, elvétve cgy- egy üveg Márka üdítő ital is a pultra kerül. Hangos a helyiség, a csapos szabad perceiben a Nők Lapját lapozgatja... Valaki harmoni­kát hoz. — Jancsi, játsszál! — szólítja a törzsközönség a harmonikás embert, aki hangszerével együtt ugyancsak gyakori ven­dége lehet az italboltnak. Szépen szól a harmonika. Többen dúdolnak, hangosan énekelnek. A francia dallamo­kat, sanzonokat hallgatván — bár soha nem jártam külhon­ban, így Franciaországban sem — már-már egy párizsi kiskocsmában érzem magam. Ott lehet hasonló a hangulat. Amikoris... — Pali! — kiált át a rexe- zők egyike a pult előtt álló is­merősnek. — A dákóval vélet­lenül fellöktem a gombát... most mi van? ... — Attól függ!... Rendes meccsen gombának számít, különben ilyen helyeken nem az. De ezt előre ki kellett vol­na kötni... — hangzik a pár­tatlan vélemény. — Nem tudom, mi van ma, máskor Ilyenkor többen szok­tak lenni — kesereg a csapos hölgy. — „Gyévuska” — becézik a kiszolgálót — még két sört. A harmonikás magyar nótá­kat, csárdásokat játszik — köz- megelégedésre. Cserélődik a vendégsereg, emelkedett a hangulat. Jandó István Pokomyi Róbert, a község egyetlen, de a járás legna­gyobb általános iskolájának az igazgatója kimutatást tesz elém. Ez év január elsejétől kezd­ve több mint száz szülő csi­nosította, alakította az egyéb­ként rogyadozófélben levő is­kolák környékét, udvarát. A helybeli termelőszövetke­zet Ságvári Endre szocialista brigádja az egyik szabad dél­utánján, illetve vasárnap dél­előttjén lebetonozta a központi iskola 100 négyzetméternyi udvarát. Az Országos Állatte­nyésztési Felügyelőség Dóra- majori telepének dolgozói pe­dig 30 méternyi kerítéssza­kaszt vakoltak be, illetve fes­tettek le. Társadalmi munkában ké­szült el a pince úttörőklub be­tonozása. A napközi otthon mintegy 150 négyzetméteres udvarának 20 centis termőta­lajjal való feltöltése, amely­hez és más egyebekhez is — a szállítóeszközöket az üllői Új Tavasz Tsz adta. Betonalapot, épületbontást is végezitek még egyebek között. — Üllő községben hagyomá­nyai vannak a társadalmi munkának. Megyei első, illetve második helyezett is volt már a település, de úgy hírlett, a szülői munkaközösség nem so­kat segített ebben. Hogyan tört meg a jég? A vezetőségben külön tár- sadalmimunka-felelőst válasz­tottunk, de osztályonként is vannak ilyenek. Megfelelő propagálást is kifejtettünk, minden szülő írásos felhívást kapott kézhez — amelyet egyébként ők maguk készítet­tek el — egy-egy társadalmi munka kapcsán. Ezért nem mondhatta senki: elmentem volna, de nem értesítettek. És még egy: csak olyan munkára szerveztünk, amely közvetle­nül is a gyermekek érdekeit szolgálta. Az udvarunk esőben sáros, szárazság idején pedig poros volt. Nem kellett sokat magyarázni a betonozásának fontosságát. A napközi a gye­rekek második otthona. Külö­nösebb agitáció nélkül is jöt­tek a szülők és így tovább. — A múlt hetekben beszél­gettem Erdei Gábor tanácsel­nökkel, aki a társadalmi munka ilyen arányú fellendü­lését ezzel magyarázta: az igazgató is megfogta a lapát­nyél végét...? — Én is — hárítja el magá­tól szerényen az elismerést Pokornyi Róbert, aki egyéb­ként a járási párt-végrehajtó- bizottságnak is tagja, és újabb kimutatást tesz elém. A pedagógusokról, akik minden egyes társadalmi munkánál jelen voltak, és a szülőkkel együtt dolgoztak. Megemlíti Győri Józsefet, a termelőszö­vetkezet elnökét is, aki a Ság­vári Endre szocialista brigád­dal együtt dolgozott, egy ideig, de ezt tette a sportöltöző épí­tésénél a tanács elnöke is ... Papp György magánfuvaros két napig dolgozott fogatával együtt... és egyik lista a má­sikat kergeti a kezünkben, amelyekből kitűnik, a község minden rétege segített. — És a folytatás? — Amit a hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára tett felajánlások az év végéig szólnak, ennek a jegyében mi is tovább tevékenykedünk. Befejezzük a sportpályán levő öltözőt, termet bővítünk, parkosítunk, épületet vako­lunk és csali sorolja egymás után ... — És az új iskola? — A szülőkkel összefogva az év bármely időszakában bár­mennyi és bármilyen társadal­mi munkát hajlandók elvé­gezni. A sok felajánlás közül csak egyet, a már említett Dóra-majori brigád egymaga 500 munkaórát ajánlott fel... és nosztalgiával sóhajt fel —, csak már ott tartanánk! Kovács György megfelelő felkészültségű, szak­képzett gondozói , létszámot kellett biztosítani. Munkatár­saival helyben külön tanfolya- mot szerveztek, s az eredmény nem maradt el. Fejőszakmun- kásként 35-en sikeresen vizs­gáztak, elsajátítva a legkor­szerűbb munkafolyamatokat. Így iparszerűen, két műszak­ban termelő, teljesen gépesített szarvasmarliatelepen csaknem félszáz, addig bejáró munkás­nak sikerült helyben megélhe­tési lehetőséget biztosítani, megfelelő anyagi helyzetet és szociális körülményeket te­remtve. A dolgozók a gazda­ság mikrobuszán érkeznek reggelente munkahelyükre. S milyen tevékenységet kí­nál e környezet dr. Varga Já­nos számára? A legfontosabb a betegségek megelőzése, de ez csalt úgy lehetséges, ha a technológiai folyamatokat is tökéletesen ismeri. Munkáját egy sokatmondó adat bizonyít­ja legjobban: a rendszeres és alapos vizsgálatok következté­ben nemcsak körzetében, ha­nem a gazdaságban sem for­dult elő 1971 óta gumókor a szarvasmarhák között. E tény persze több dologgal is ma­gyarázható. Az egyi-k: kitűnő a kollektíva. A másik: a gaz­daság különböző területein dolgozó öt állatorvos nem egy­mástól elszigetelten végzi munkáját, hanem — négy ál­lattenyésztővel közösen — a budapesti Allatorvostudományi Egyetem egykori híres állatte­nyésztés-professzorának, Csu­kás Zoltánnak a nevét viselő szocialista brigádban. A kü­lönböző vizsgálatokat, oltáso­kat egymást segitve végzik, ami jelentős időmegtakarítás­sal jár. A brigád átlagéletkora egyébként 30 év. Dr. Varga János jól ismeri a 11-es körzet örömeit és gond­jait. Tíz esztendeig Gombán élt, tudja, hogy a lehetőségek figyelembevételével milyen problémák várnak megoldásra. Egyet kiragadva ezek közül megemlítette a felsőfarkasdiak gondját: úgy szeretnék, ha a közigazgatásilag Gombához tartozó településen, ahol 200 ember él, sikerülne a szilárd burkolatú bekötőút megépítése. Így az autóbuszok útvonalát is idáig meg lehetne hosszab­bítani, az iskolába igyekvő gyerekek pedig kevesebbet gyalogolnának. A fiatal állatorvos megfon­toltan érvel és magyaráz. Ügy, mint aki jól tudja: megválasz­tása esetén a bizalmat lelkiis­meretes tevékenységgel igyek­szik megszolgálni. F. G. PALYASZEU JEGYZET Drámai küzdelem a járási rangadón Gondok a közkutakkai Sokan panaszkodnak Mono­ron a kutakra. Nem az ivóvíz­re, bár az sem jó — az ivó­vízminták szinte mindenütt a fertőzöttséget bizonyítják, s egyre több kútra kerül ki a tiltó tábla is: Csecsemőknek nem adható. A monori kutak­kal más baj is van: nagyon gyakran elromlanák. Ilyenkor száz métereket kell gyalogol­ni egy-egy vödör vízért. A költségvetési üzem felada­ta a javítás: — A hiányzó alkatrészeket megrendeltük a Szerelvényér­tékesítő Vállalattól — mondta az üzemvezető —, de csak ak­kor tudnának szállítani, ha nem ilyen kis mennyiségről lenne szó ... Most már azon­ban úgy látszik, megoldódik a gondunk: szerződést kötöttünk Magócsi Lajos kútjavító-kar­bantartó kisiparossal. Rendel­kezésünkre -bocsátja géppark­ját szakmai tudását, tapaszta­latait. Reméljük, kevesebb lesz a panasz. (k. zs.) * Úttörők rajzversenye Az időjárás most sem fo­gadta kegyeibe a járási asz­faltrajzverseny résztvevőit. Vasárnap délelőtt is vigaszta­lanul zuhogott az eső, s így e járási versenyt az MSZMP Monori járási Bizottsága szék­hazában tartották meg. A ti­zennégy úttörő három kategó­riában versenyzett a helyezé­sekért. Az úttörőélet kategóriában az alábbi sorrend született: 1. Zsebők Rozália (Gyömrő, Gyógypedagógiai Intézet). 2. Kovács Gizella (üllő), 3. Var­ga Miklós (Monor, 1. sz is­kola). A 30 év építőmunkája elne­vezésű versenyben: 1. Csóka Hajnalka (Gyömrő, Gyógype­dagógiai Intézet), 2. > Záhogyi Zsófia (Gyömrő, 2. sz. iskola), 3. Herczegh Ágnes (Vasad, di­ákotthon). A győzelem és béke kategó­riában: 1. Punyi András (Gyömrő, 4. sz. iskola), 2. Szto- dola Erzsébet (Maglód, 2. sz. iskola), 3. Bokros Péter (Mo­nor Kossuth iskola). A győzteseknek és helyezet­teknek a díjakat és az okleve­leket Pintér Erzsébet járási úttörőelnök adta át. (S.) Nagy érdeklődés előzte meg a megyei labdarúgó-bajnokság járási rangadóját, a Maglód— Monor találkozót. A zuhogó eső ellenére több mint négy­száz szurkoló volt kíváncsi a találkozóra, Monorról is száz­nál többen rándultak át Mag­lódra. A hazaiaknak égetően szük­ségük volt a két pontra, hi­szen a pontvesztés súlyos kö­vetkezményekkel járt volna Lanyha irámban indult a mér- kőzés. A 12. percben egy tá­voli bombát Kalocsa, a monori kapus csak kiütni tudott, s a kipattant labdát Király mes­terien ívelte a kapuba. A félidő további részében kiegyenlített küzdelem folyt a ] pályán. A második 45 perc drámai küzdelmet hozott. A monoriak nagy becsvággyal küzdöttek a kiegyenlítő gólért, ! amely sikerült is nekik Kécs- | kei L. révén. Különösen Sza- j bő vezetett sok veszélyes tá- I madást a hazaiak kapujára. P. Nagy döntötte el a mér­kőzés sorsát. Remek cselekkel az alapvonalig futott a labdá­val, majd visszakanyarodva a | kapu elé, a hosszú sarokba vágta a labdát. Nagyszerű ala­kítás volt! A Monor ezután hiába támadott, a maglódi vé­delem, Rakitával az élen biz­tosan hárított. A mély talajú pálya ellenére jó mérkőzést hozott a két járási csapat összecsapása. A maglódiaknak égetően szükségük volt a sét pontra, és ezt, ha nehéz kö­rülmények között is, de sike­rült megszerezniük. Biztató te­hát a helyzetük a kiesést ille­tően, de hogy ez biztossá vál­jon, vasárnap még egy pontot feltétlenül szerezniük kell a rivális Szigetújfalu otthoná­ban. Ha úgy játszanak, mint vasárnap, akkor esélyük lehet a döntetlenre. (g. j ) Első választók Ezekben a napokban a járás valamennyi községében ünne­pélyesen köszöntik az első választókat. Monoron. június 12-én, 19 órakor a filmszín­házban rendezik meg az ün­nepséget. Előadó: Gulyás László, a községi tanács mű­velődési felügyelője. MŰSOR * <*■ MOZIK Gomba: Sellő a pecsétgyű­rűn, I—II. Monor: Tűzgömbök. Úri: Dal a szerelemről. Ve- csés: A Tenkes kapitánya, I—II. ★ Fotótanfolyam a pilisi könyvtárban 18-tól 20 óráig. ÜTTÖRÖHÄZ Gyomron, 14-től 15.30-ig: kisdobos, 15-től 17-ig: úttörő tisztségviselő és honvédelmi szakkör, 15.30-tól 17.30-ig: sportrendezvény, 16-tól 18-ig: Ságvári Harsona.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom