Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
1975. JŰNIUS 11., SZERDA x/Űihm 3 Nőtt a kiskereskedelmi forgalom A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának ülése Választástól választásig Lassú léptek a szolgálta fásb A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának keddi ülésén dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke előadói beszédében ismertette a mozgalomnak az utóbbi négy és fél évben elért fejlődését. Szólt sírról, hogy az ÁFÉSZ- ek kiskereskedelmi forgalma a negyedik ötéves tervben előreláthatólag 56 százalékos növekedést ér el. Az idén élelmiszerekből 69, ruházati cikkekből 36, vegyes iparcikkekből 56 százalékkal több árut értékesítenek, mint 1970-ben. A vendéglátás árbevétele az öt év során mintegy 50, a felvásárlás 42, az ipari és szolgáltatási tevékenység pedig 76 százalékkal növekszik. Javult az országos szövetkezeti vállalatok munkája. Az eddigieknél jobban segítették a szövetkezetek tevékenységének fejlődését, s figyelemre méltó exportot bonyolítottak le. — A kitüntetteket keresem — mondom a gödöllői Agrártudományi Egyetem pártirodáján, az MSZBT-tagcsoport elnökségére célozva, 24 órával azután, hogy Apró Antaltól, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjától, a baráti társaság elnökétől átvették az aranykoszorús plakettet. Itt csakugyan szívügy — Hát... nehéz ügy lesz ■— mondja dr. Nagy Sándor, a pártbizottság titkára —, mozgalmas napunk van. — Azért megpróbálja, ámít lehet: egy telefon ide, egy második oda, és — neki van igaza. Dr. Gere Tibor, a tagcsoport ügyvezető elnöke hétfőn Harkovba utazott, a KGST tanácskozásán résztvevő magyar szakdelegáció tagjaként; Magyari András professzor, az elnökség tagja vizsgáztat, Kaifás Ferenc adjunktus, elnökhelyettes zárthelyi dolgozatot írat, X. elnökségi tag Budapesten tartózkodik, Y.-né szülési szabadságon van, és így tovább. — No, majd összeszedjük valahogy — vigasztal a párt- bizottság titkára és segítségül hívja munkatársát, Gombos Sándort. Hiába: az ünneplés ideje elmúlt, folytatódnak a dolgos hétköznapok. Kár lenne tagadni, hiszen így volt: az MSZBT átszervezése, az egyéni tagság megszüntetése, a tagcsoportok megalakítása szinte mindenütt kiváltott egy kis megtorpanást, átmeneti / zavart. Szinte mindenütt — de itt ugyan nem! A szovjet emberekhez fűződő barátságnak itt nemcsak mélyen gyökerező, tudományos és gyakorlati együttműködésben megnyilvánuló, sok éves hagyományai voltak, hanem lelkes ápolói, társadalmi munkásai is. Talán ez onnan ered, hogy állandóan 18—20-ra tehető azoknak a száma, akik a Szovjetunióban szereztek diplomát, aspiránsi vagy kandidátusi címet?... Esetleg a nyári szakmai csere- gyakorlatokból, amelyeken évről évre a legjobb hallgatók vesznek részt? ... A szovjet ösztöndíjasokkal együtt ez már elégséges erő ahhoz, hogy a magyar—szovjet barátságot minden egyetemi polgár ügyévé tegye. Mert itt a barátság — csakugyan szívügy. Megvalósult szerződések .— Egyetemünknek számos szovjet intézménnyel van évek óta gyümölcsöző együttműködési szerződése — tájékoztat Gombos Sándor. — Állami szerződés fűz bennünket a moszkvai Tyimir- jazev Mezőgazdasági Akadémiához — aminek keretében évi 28 napig terjedő időtartamú oktató-, hallgató|A szövetkezeti külkereskedelmi vállalatok exportjának értéke a múlt évben elérte a 157,7 millió rubelt, illetve a 134,3 millió dollárt. A szövetkezetek árbevétele és gazdálkodásuk jövedelmezősége igen tág határok között szóródik. A gazdálkodási eredmények általában elmaradnak a negyedik ötéves tervre kitűzött céloktól és az objektív lehetőségektől. Az Országos Tanács ezért fontos feladatként jelölte meg a tervek realizálásáért kifejtett következetes és szorgos munkát. A MESZÖV-ök és a szövetkezetek megfelelő intézkedéseket tettek a lakásépítő szövetkezetek széles körű elterjesztésére, annál is inkább, mert ebben a formában lehet a legkedvezőbben hasznosítani a vállalatok által nyújtott támogatást. , cseréket bonyolítunk le egymással —, a moszkvai Hydro- meliorációs Intézethez —, ide oktatókat küldhetünk, ugyancsak 28 napra évente —, és a moszkvai Gorjacskin Mezőgazdasági Műszaki Főiskolához, amellyel hallgatókat szoktunk cserélni. KISZ- szervezetünk hasonlóan szoros kapcsolatot tart fenn a jelgavai Lett Mezőgazdasági Akadémia Komszomol-szer- vezetével, a kaunasi Litván Mezőgazdasági Akadémiával és az omszki Politechnikai Főiskola komszomolistáival. Ezek a kapcsolatok a nyári építőtáborok idején kamatoznak, amelyekbe 30—30 hallgatót szoktunk küldeni, és ugyanannyit fogadunk. Eszembe jut a KISZ- bizottság irodájában látott apró relikviák — zászlók, kerámiák, fafaragások, ( népviseleti babák stb. — tömkelegé: egy-egy látogatás, cseregyakorlat, építőtáborozás, KISZ—Komszomol találkozó, barátságos nemzetközi sportmérkőzés, magyar—szovjet baráti est megannyi kedves emléke. Egyenesen Moszkvából — A Szovjet Kultúra és Tudomány Házával nincs ugyan szerződésünk — veszi át a szót Kaifás Ferenc, aki végszóra mégis előkerül —, de szoros kapcsolatunk annái inkább. | Ügy kezdődött, hogy egy napon az MSZBT-tagcsoport meghirdette: az egyetemi dolgozók szocialista brigádjai látogatást tehetnek a házban. Ez nem sokkal a megnyitása után történt, s a párt- bizottság tanácsára elhatározták, a hallgatók közül is toboroznak utasokat a külön- autóbuszra. A kitűzött napon három buszra való tömeg gyülekezett — csak a dolgozókból. A KISZ-istáknak kárpótlásul megígérték: egy másik alkalommal külön őket viszik be a Semmelweis utcai fehér házba. — Azóta úgy járunk oda, mint a törzsvendégek. A ház vezetői minden hónapban megküldik a programot, válogathatunk a jobbnál jobb műsorok, filmbemutatók, kiállítások, ankétok, viták között, némelyikre még külön meghívót is kapunk tőlük. MSZBT-tagcsoportunk különböző rendezvényeire az SZKTH már több ízben biztosított előadókat. Csupán az idén négy kiállításhoz kaptunk anyagot a háztól, köztük egy grafikainak nálunk volt a premierje. Az egyetem könyvtára az SZKTH könyvtárából — sőt, esetenként telex-kérésre egyenesen Moszkvából — kölcsön kap, illetve beszerezhet olyan tudományos kiadványokat, szakkönyveket is, amelyek nálunk különben nem kapI Föníciai díj a KGYV-nek A máltai állam az idén 19 céget, köztük a magyar Medicor Müveket és a Kohászáti Gyárépítő Vállalatot tüntette ki Föníciai díjjal. A díjat — amelyet az országok közötti ipari-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséért adozmányoz- nak — Sir Anthony Mamo köztársasági elnök nyújtotta át a cégek képviselőinek, köztük a két magyar vállalat vezér- igazgatójának. Napirenden: a mezőgazdasági szakemberképzés A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hat európai szocialista ország társminisztériumainak részvételével június 3 és 9 között szak- oktatási konferenciát rendezett, amelyen megvitatták a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdőgazdasági szakember, képzés és továbbképzés helyzetét, eredményeit és problémáit. hatók. Az orosz nyelv oktatásához kapott segítség szinte felbecsülhetetlen. Innen már csak távirati stílusban tudom követni: Az egyetemen működő, úgynevezett meleg égövi osztály kutatásaiba, oktatásába időnként az SZKTH osztályvezető-helyettese, Sz. Sz. Bucko is besegít. Az állandóan friss fotódokumentációs anyag Szovjet képes híradó címmel látható az épület folyosóján — az MSZBT országos központja küldi az egyetemnek. Szovjet mezőgazdasági könyvkiállításukhoz — ez az esemény már hagyományos itt, évente megrendezik — a Gorkij Könyvesbolttól kaptak legutóbb segítséget. A szovjet népművészet — zene, néptánc — értékeit az évente többször is idelátogató szovjet katonai és civil együttesek segítenek — százszázalékos eredménnyel — megszerettetni a hallgatókkal. A szovjet mezőgazdasági filmnapok, A Szovjetunióban jártunk című, filmvetítéssel illusztrált élménybeszámolók itt úgy hozzátartoznak az egyetemi-kollégiumi élethez, mint a kollokviumok vagy a menza ebédei. S hogy mit tesz mindezért az MSZBT-tagcsoport? Mindent. Szervez, kezdeményez, toboroz, közzétesz, tájékoztat, teremről, autóbuszról, műsorról gondoskodik. Hát ezért kapta az arany- kpszorús plakettet. Különösebb büszkeségre nem ad okot a nagykátai szolgáltatóház, hiszen ekkora településen ma már természetesnek vehető az ilyesfajta létesítmény. A nagykátaiak nem is mutogatják, ám annak kétségtelenül örülnek, hogy van ez az építmény, hogy a negyedik ötéves terv esztendeiben tető alá került. Egyikeként az 1971 és 1975 között kialakított hasonló egységeknek, hiszen szolgáltatóházzal gyarapodott ebben az időszakban a többi között Gödöllő is, Nagykőrös is, olyan nagyközség, mint Aszód, s olyan kis település, mint Kemence. Jó dolog a szolgáltatóház, ám azt ne higgyük, ha minél többet építünk ezekből, velük arányosan növekszik a lakosság igényeinek kielégítése. Ma még ugyanis csak arról beszélhetünk, hogy csökkenjen a távolság a szolgáltatási kereslet és kínálat között. Az első terv Lehet, meglepően hangzik, de igaz: a megyében — az országossal megegyezően — első ízben csak 1970-ben készült átfogó, a szolgáltatások egészét mérlegre helyező terv, mégpedig ötéves időszakra. E program — mely része volt a megye középtávú fejlesztési tervének — kimondta azt a keserves igazságot, hogy a szolgáltatások messze elmaradtak a lakosság jogos igényeitől, fejlesztésük nem kapta meg a kellő anyagi, erkölcsi támogatást, s így a következő években reális cél csakis az lehet, hogy a szembeszökő aránytalanságok mérséklődjenek, s hogy a szolgáltatási alapellátás feltételei kialakuljanak. A továbbiak majd bizonyítják: sok minden történt az el- határozottak valóra váltása érdekében, de tagadhatatlan: a fejlődés vontatott, egyenetlen. Teljes joggal állapította meg az MSZMP Pest megyei Bizottságának az 1975. márciusában tartott küldöttértekezleten beterjesztett jelentése: „Az előrehaladás ellenére a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek kielégítése még további hatékony intézkedéseket kíván. A napi törődés és sok irányú erőfeszítés csak lassú fejlődést eredményezett.” Xésői kezdés Nem különbözik a megye az országos összképtől abban, hogy a szolgáltatóhálózat fejlesztését csak jelentős késedelemmel kezdték meg. Bonyolult okok miatt — anyagi és szemléletbeli szűkkeblűség egyaránt közrejátszott ebben — a lakosság birtokába kerülő javak értékének megőrzése — mert hiszen ez a szolgáltatás! — huszadrangú szerepet kapott, a hangsúly a termelésen volt, függetlenül attól, mi lesz a megtermelt áruk további sorsa. A hatvanas években nem számított ritkaságnak, hogy hónapokig álltak használhatatlanul a mosógépek, a televíziók, hogy a megyében az autós oda-vissza hatvan kilométert ment, míg tankolni tudott, s nyolcvan kilométert, míg javítóműhelyre talált. A már-már tarthatatlan állapotok fölismerését és megváltoztatását tükrözte a Minisztertanács 1969-ben hozott 1038. számú határozata. Az irányokat megszabó állásfoglalás végrehajtása sem kezdődött még azonnal, s lényegében 1971-től rögzíthetjük a tényleges lépéseket. Indokolt rangsor Érthető és elfogadható volt, hogy a megye szolgáltatásfejlesztési terve előnyben részesítette a városokat, s az agglomerációs övezet legjelentősebb településeit. Nemcsak azért, mert ezeken a helyeken volt a legsúlyosabb a helyzet, hanem .azért is, mert a szűkös forrásokat minél hatékonyabban, minél gyorsabban eredményeket elérve szabad csak felhasználni. S kétségtelen, a városokban, az agglomerációs övezet legnagyobb településein egy-egy intézkedés emberek ezreinek mindennapjait javítja, míg a kisebb községekben csak százakét. Volt és van vita azon, menynyire „igazságos” ez az elképzelés — olyan igazságosság, melyet mindenki elfogad, pusztán elméletben képzelhető el —, ám mint gyakorlati út, bevált. Sikerült olyan, a nők munkáját nagyban köny- nyítő szolgáltatási területeken előre lépni, mint a mosás, vegytisztítás, jóval kedvezőbb a háztartási gépek, híradás- technikai berendezések javítása, fejlődött a gépkocsi-karbantartás. Ugyanakkor még mindig erősen elmaradott a lakáskarbantartás, szűkös a magánlakás-építési kapacitás stb. Eltorzult arányok Tavaly, a központi szolgáltatásfejlesztési alapból a megyében nem kevesebb, mint 21 millió forintot költhettek el a vállalatok, szövetkezetek a lakosság igények minél jobb kielégítésére. Szó sincs róla: van elég jelentkező az „ingyen pénzre”. Ám az már baj, hogy nem is egy esetben a pénzt más célra akarják felhasználni — olykor, szabálytalanul, fel is használják! —, hogy az elhatározott, s e pénzből támogatott fejlesztések csak nagyon lassan valósulnak meg, egyszerű műhelyek megépítése évekbe telik. Sajnos, nem számít ritkaságnak, sőt, éppen általánosságával figyelmeztető, hogy a szolgáltatásra hivatott vállalatok, szövetkezetek bevételük túlnyomó részét árutermeléssel szerzik meg. A monori járás szolgáltató szövetkezete például teljes árbevételének csak egyharmadát éri el szolgáltatással, a többit az árutermelés adja! Szó nem érheti a házuk elejét, hiszen pontosan a megyei átlagot tükrözik! Csakhogy ez nem vigasztalja a nyáregyházi lakost, aki hajat vágatna, ám a községben nincs fodrász ... mehet tehát Pilisre. Miközben tagadhatatlanul sokat változott a szolgáltatási helyzetkép, a sűrűn emlegetett fehér foltok nem tűntek el, azaz a települések egy részében a legszükségesebb szolgáltatásokat sem sikerült biztosítani. S ez azért elgondolkoztató, mert a korábban említett 21 millió forintból végül is csak 14 milliót használtak fel 1974-ben a megyében. Mintha nem lenne ezer helye, célja ennek a pénznek! A magánipar Fontos szerepet játszanak a lakosság szolgáltatási szükségleteinek kielégítésében a kisiparosok, s többségük becsülettel meg is felel ennek a szerepnek. A megye legnépesebb városában, Cegléden 283 magániparos űzi foglalatosságát, s kiegészíti táborukat az a 90 ember, aki nyugdíj vagy más főállás mellett váltotta ki a működési engedélyt. Ügy tűnhet, a ceglédieknek arany soruk van ennyi kisiparos mellett. Kétségtelen, a magániparosok számának alakulásában előnyösen éreztette hatását a tanácsok rugalmassága, ám abba ők már nem tudnak beleszólni, hogy sűrűn a magániparost is lehetetlen helyzetbe hozza az alkatrészhiány, s hogy egy-egy iparosnál hetekre, hónapokra rúg kisebb javítások esetén is a várakozási idő. Azt sem tarthatjuk szerencsésnek, hogy a fejlesztések egy része előzetes egyeztetés nélkül megy végbe, ott nyit felvevőhelyet, javítóműhelyt a szövetkezeti ipar vagy az állami vállalat, ahol a magániparosok jól kielégítik az igényeket, ugyanakkor más területrészekre meg senki, semmi sem jut. Holott itt nem egyszerűen a gazdasági tevékenység egyik ágáról van szó, hanem olyan területről, mely a lakosság széles tömegeit érinti, amelynek tehát társadalmi, politikai hatása sem mellékes. A képviselői fogadónapok és beszámolók örökösen visszatérő témája — elsősorban az asszonyok jóvoltából — a mostoha szolgáltatási helyzet, s annak sürgetése, hogy itt valami módon végre rendet kellene tenni A földszintnél feljebb Ez a rendcsinálás köznapi megfogalmazása annak, hogy o jelenlegi adottságok mellett is többre lenne képes a szolgáltatóhálózat, ha szervezettebben működne, ha sikerülne kialakítani az ésszerű koordinációt, s a munkamegosztást. A közelmúltban Országos Szolgáltatásfejlesztési Bizottság alakult hét minisztérium, valamint más országos hatáskörű szervek képviselőiből, tanácsadó és koordináló feladatokra. Az összetétel, a hét minisztérium s a többi szerv képviselőinek részvétele kifejezi, hogy bonyolult, mert szerteágazó teendőkről van szó, amit pusztán néhány rendelkezéssel, s forintmilliókkal nem lehet megoldani. Ma a megyében — az 1970es állapotokhoz képest — sikerült a földszinttől feljebb jutni, de még a szolgáltatók s a szolgáltatások nem érték el az első emeletet. Az igények viszont — amire csak egyetlen példát: a háztartások több, mint kétharmadában van hűtőgép, mosógép és televízió — már a második emeleten vannak. A távolság tehát még mindig tetemes, s ennek csökkentése csakis akkor képzelhető el, ha meggyorsul a szolgáltatások fejlesztése. Azaz akkor, ha mind a tanácsok, mind a szolgáltatásban érintett gazdálkodó szervek következetesebben valóra váltják a terveket. Van javítani való az érdekeltségi rendszeren, tökéletesíteni lehet a fejlesztés anyagi forrásait, de legtöbbet azok használhatnak, akik nemcsak hangoztatják, hogy a lakosság szolgálatában állnak, hanem azt napról napra tettekkel — fejlődő szolgáltatásokkal — bizonyítják. Mészáros Ottó Nyiri Éva Magnetofoiiorsók _ Dunabogdányban, az Üttörő Tsz műanyagüzemében höre lágyuló műanyagból, hidraulikus fröccsöntőgépeken készülnek a magnetofoncsévélőorsók, esernyőalkatrészek és a Ruhaipari Ktsz részére a poliészter tasakok. Az üzem Ző—30 helybéli asszonynak ad munkalehetőséget. Képünkön az összetartás brigád tagjai. Nagy Iván felvétele Az MSZBT mii) koszorús plakett birtokosai Ünneplés után - egy dolgos hétköznapon
