Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

MOHOB «VIDÉKE A PES T. MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1975. MÁJUS 4., VASÁRNAP Áramszünet Monoron Monoron május 5-én és 6- án, reggel 7-től 16 óráig a Jó­kai, Pozsonyi, Zrínyi és Czu- I ezor utcákban; 7-én, ugyan­csak 7-től 16 óráig a Mátyás király, Petőfi, Mártírok útja, Damjanich, Esze Tamás, Wes­selényi, Széchenyi, Vörös Had­sereg, Dózsa György és a Mó­ricz Zs. út gyorsbüfé és a TÜZEP közé eső szakaszán áramszünet lesz. Még több segítséget várnak Áz egészségügyi szakszervezet küldöttgyűlése Csaknem száz küldött jelent meg a járási pártbizottság nagytermében az egészségügyi szakszervezet járási küldött­értekezletén. Két napirendi pontja volt az értekezletnek: a szakszervezeti bizottság 4 éves munkájáról számolt be dr. Czinder Bálint, az szb járási* elnöke, majd a leköszönő szak- szervezeti bizottsági vezetők helyére választottak új veze­tőket, valamint megyei kül­dötteket. Dr.Czinder Bálint beszámo­lójában elmondta, hogy a szák­szervezet igyekezett hatáskö­rében teljes munkát végezni, s hogy nem sikerült maradékta­lanul, az nem csupán a veze­tők mulasztása. Sok tag — tagdíja ellenértékeként —sok­szoros „visszatérítést” követel, pedig szakszervezeti tagnak lenni elsősorban azt jelenti: közösen — egymásért. 1973-ban kidolgozták a törzsgárdaszabályzatot, mert jó néhány vita kerekedett a tisztázatlan kérdések miatt. Nem volt kis munka 1974-ben a tagkönyvcsere lebonyolítása sem. Fokozatos a munkaidő­csökkentés bevezetése. A se­gélyeket indokolt esetben mindig kifizették, a nyugdí­jas tagokkal még többet kell törődniük. Tervük, hogy a kö­zeli jövőben háromtagú nyug­díjasbizottságot hoznak létre, jávorszki második, Róth ötödik helyen végzett Április 26—27-én Budapes­ten, a Játékcsamokban ren­dezték meg a magyar ifjúsá­gi birkózóbajnokságot, ahol két monori birkózó is szere­pelt. Négy szőnyegen mérték ősz- íze erejüket, az ország legjobb ifjúsági birkózói, mivel egyes súlycsoportokban nagy lét­számú induló volt. A monorí- ak remekül megállták a he­lyüket, mindketten helyezést értek el. Jávorszki György a 70 kilós súlycsoportban ezüstérmes lett, a második helyen vég­zett, ami kiváló teljesítmény. Róth Artur, a 87 kilósok cso­portjában ötödik helyen vég­zett. Mindkét sportoló szorgal­mas és kitartó munkájának eredménye, hogy mindketten ilyen nagyszerűen szerepeltek az ország legjobbjai között. Kis híján még Kovács Gá­bor is résztvevője lehetett vol­na a magyar bajnokságnak, aki szintén tehetséges és szor­galmas versenyző. Róth Artur és Kovács Gábor — mivel még jövőre is az ifjúságiak kate­góriájába tartoznak, és az adottságuk jó — újra szőnyeg­re léphetnek. (Oláh) Kettős vereség BSE II.—Monori SE NB III. női, 59:52 (25:27). A mérkőzést Monoron, a szabadtéri pályán játszották. A monori csapat az NB III- as mezőny egyik legjobb csa­patát fogadta, mivel a BSE a nemzeti bajnokságnak baj­nokjelöltje, ezért a tartalék­csapata is igen erős játékerőt képvisel, a budapesti csoport­ban a bajnokság első helyén áll. Monori támadásokkal és ko­sarakkal kezdődött a találko­zó. A fővárosi csapat szebb­nél szebb támadásokat veze­tett, közelről és távolról egy­aránt csont nélküli kosarakat értek el. Mindkét csapat tel­jes erőbedobással küzdött a kosarakért. Fej-fej melletti küzdelem alakult ki. A mono­ri csapattól régen láttunk ilyen küzdőszellemet, akarást, mint ezen a találkozón. Bén­ító, Katus, Bokros, Antal, Ko­vács egymást múlták felül, aminek meg is lett az ered­ménye, mert a félidőt 27:25 arányban nyerték meg. A szünet után is folytató­dott az erős küzdelem, a fővá­rosiak már a második percben behozták a hátrányukat és az 5. percben a vezetést is meg­szerezték, amit a mérkőzés végéig meg is tartottak. A monoriak papírforma szerint teljesen esélytelenül vették fel a küzdelmet, de a játék mást mutatott. Igaz; a fővárosi csa­pat annyit adott ki, amennyi­re szükség volt a mérkőzés megnyeréséhez. Jó az egész monori csapat. Orion—Monori SE NB III. férfi, 80:70 (42:36). A mérkőzést a fővárosban játszották. A fővárosi csapat kezdte a játékot, az első per­cekben megszerzett vezetést a mérkőzés végéig meg is tar­totta. Csak a monori csapat küz­dőképessége akadályozta meg a nagyobb arányú vereséget. Jók: Cseh, Bukni, Bagóczki, Kriskó, Zátrok. (Vitéz) Atlétikai szakosztály Jó kezekben van a Monori Gimnázium atlétika-szakosz­tályának vezetése. Zátrok Ká­roly testnevelő tanár vezeté­se mellett eredményesen sze­repelnek az atléták. A Pest megyei DSK-vezető- «ég a napokban rendezte meg az idei első, tavaszi atlétikai csapatbajnokságot a dunake­szi sportpályán, ahol a gimná­zium atlétikai szakosztálya a három-három első, illetve má­sodik és egy harmadik helye­zést ért el. A 4x100 méteres váltófutás­ban a Répás, Ábrahám, Lász­ló, Szőke; a 4x400 méteres váltófutásban a Babinszlti, Do­hai, Abrahám, Vicsotka; ma­gasugrásban a Gerő, Kovács, Godina, Cinder, Tanyi, Simon összeállítású csapat végzett az első helyen. A háromezer méteres síkfu­tásban, a 110 méteres gátfu­tásban és a 4x100 méteres vál­tófutásban második, súlylö­késben harmadik helyezést ér­tek el. Pontversenyben első Monor, második a Váci Géza kir. Gimnázium, 3. a Fóti Gyer­mekváros. hiszen szükség van idős kollé­gáik tapasztalataira... A négy esztendő alatt negy­venkilenc üdülési beutalót osztottak szét, a szakszerve­zeti bizottság együttes dönté­se alapján: minden esztendő­ben megrendezik az egészség- ügyi dolgozók farsangi bálját, a bevétele s-sokat a kiadáso­kat fedezi, amelyekre egyéb­ként nem jutna pénz. Végül sor került az új ve­zetőség megválasztására. A szakszervezeti bizottság elnö­ke ismét dr. Czinder Bálint, titkára dr. Altorjai Károly lett. Tagjai: dr. Sass János, dr. Né­meth Gábor, dr. Lévay Sán- dorné, Molnár Jusztinia, Sza­bó Bertalanná, Opavszky Mi- hályné. Faragó Sándorné, Bor- bás Mária és Sparas Ida. A megyei küldöttség tagjai: dr. Altorjai Károly, dr. Czin­der Bálint, Sparas Ida, Mol­nár Jusztinia és Szabó Berta­lanná. (Koblencz) MŰSOR MOZIK Ecser: Két bal láb az ezred­ben. Gomba: Szerelem a ten­geren Gyömrő: Saint Tropez- be költözünk. H: Az utolsó parancs. Maglód: Alfredo, Al- fredó! H: A Gejzír-völgy tit­ka. Mende: A Gejzír-völgy titka/ H: Alfredo, Alfredo! Monor, v-h: A keresztapa má­sik arca. Nyáregyháza: Pik­nik a sasok hegyén. H: Vált­ságdíj egy halottért. Pilis: Ki megy a nő után? H: Oklaho- ma olaja. Tápiósáp: A leg­utolsó nap. Úri, v-h: A halott asszony visszatér. Üllő: A du­nai hajós. H: Lányok az ak­namezőn. Vecsés: A farkas­sziget rejtélye. H: Az audien­cia. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Ecseren: 16 órakor: anyák napi köszöntő a népi tánccso­port műsorával egybekötve, 18-kor; a munkásdalkör pró­bája. Gombán, hétfőn 18-tól: barkácsszakkör, Péteriben 16- tól 18-ig: az általános iskolá­sok irodalmi színpadának pró­bája. ÜTTÖRŐIIÁZ Gyomron, 9-től 12 óráig: Ságvári-gárda és asztalitenisz kezdőknek, 9-től 11-ig: motor- szerelő szakkör. Vb-ülés Ecseren Napirenden: a (akarckszövelkezet múlt évi eredményei Naponta 400 hajszárító A vecsési Ferroelektrika Szövetkezetben naponta 400 ké­zi hajszárítót készítenek. A vecsési szövetkezetnek ez a ter­méke nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is népszerű, elsősorban Bulgáriába szállítanak sokat. Képünkön: Keve Gáborné és Mészáros Sándorné hajszárítót csomagol, szállí­tásra készíti elő a népszerű terméket. Mutnéfalvy Adorján felvétele Madarak és fák napja után Az ecseri takarékszövetke­zet munkájáról számolt be a legutóbbi tanácsi végrehajtó- bizottsági ülésen VJ éber Jó­zsefivé, a takarékszövetkezet vezetője. Öt község: Ecser, Maglód, Üllő, Sülysáp és Men­de tartozik a takarékszövetke­zethez. A taglétszám számot­tevően emelkedett a múlt év­ben, jelenleg 3637 tagot szám­lálnak. A legtöbb, 1359 tag Maglódon van. Az éves tervekben szerepelt a betétállomány kétmillió fo­rinttal való növelése. Ezt tel­jes egészében sikerült teljesí­teniük, hiszen a betétállomány 12 millió 197 ezer forint volt 1974. december 31-én. A legtakarékosabbnak az ecseriek bizonyultak, mivel ebben a községben 6 millió fo­rintot érő betétállomány van jelenleg. Nagy összeget, 5 millió fo­rint kölcsönt adtak ki külön­féle célokra. Az ecseri takarékszövetke­zet dolgozói szervezték a mo­nori társszövetkezetet is. Április 4-én 672 taggal, 300 ezer forint részjegy­alappal életre hívták Mo­noron is a szövetkezetét. Az idei tervek is nagy fel­adat elé állítják a takarékszö­vetkezetet. Tizenötmillió fo­rintra kívánják növelni a be­tétállományt. Mendén faházat állítanak fel, iroda céljára. Üllőn is sze­retnék megoldani az irodaépí­tést, de egyelőre nem kapnak telket a község központjában. Ecseren a központi irodát be­lülről felújítják, kerítést ké­szítenek, parkosítanak. Magló­don bevezetik a vizet, a búto­rokat befestik, összesen 560 ezer forintot fordítanak ezek­re a célokra. A végrehajtó bizottság a je­lentést megvitatta, majd elfo­gadta, és elismerését fejezte ki a takarékszövetkezet vala­mennyi dolgozójának az ered­ményes munkáért. G. J. Ha valaha, valamikor igen, akkor most kell szóvá tenni a fák védelmét, amikor a virág­ba öltözött természet megfi­zethetetlen esztétikai gyönyört nyújt, amikor ősszel vagy a tavasszal elültetett fácskák zöldellve hirdetik az új szü­letés ígéretét. Most, amikor egyre-másra érkeznek a szo­morú hírek: Sülysápon fenyő­fákat, Üllőn rózsatöveket szed­tek ki, Monori-endőn pedig majdnem száz elültetett nyár- fácsikát törtek ki vandál ke­zek. És hányról nem is tu­dunk! A tanácsok egyre-másra te­szik meg a felhívásokat: fog­ják le a romboló kezeket! Ha látják, akadályozzák meg, te­gyék szóvá a pusztítást! A népfrontbizottságok egyes községekben figyelőszolgálato­kat állítanak fel. Mert miről van is szó? A jártas hivata­los személyek jól tudják, hogy a fák zömét — és általában a kártevéseket — az italboltok, szórakozóhelyek zárása után kapatosán, vagy ittasan haza­felé fartő személyek tördelik ki. Az eredmény valószínűleg nem marad el. Csak egy-két személyt kell elkapni és pél­dásan megbüntetni — a visz- szatartó hatás azonnal érvé­nyesül. De nem lehetne ezt meg­előzni? Többet törődni a gye­rekek nevelésével is. Célsze­rű volna megmutatni és meg­magyarázni nekik: mekkora kár a fatördelés, mennyibeke­rült a községnek és hogy ezt a pénzt az ő szüleik fizetik adóként és így tovább. Még jobb lenne felújítani a mada­rak és fák régi szép ünnepét, hagyományait, amikor a taní­tó nénik és bácsik kivittek bennünket az . erdőkbe, me­zőkre és ott ünnepségen mél­tatták a fák és a madarak vé­delmét és értelmét. Mert: megelőzni mindig egyszerűbb a bajt. Nem lehetne lefogni azok­nak a kezét is, akik „hivatal­ból, díjá'talányozva” az üzem nevében, igen sokszor eszte­lenül és értelmetlenül megje­lennek az utcákban hosszú nyelű fűrészekkel felszerel­ve — és üsd, vág, nem apád!- alapon nekiesnek a fáknak. Vágják, nyesik, azokat a fá­kat, amelyet a lakosság a Ha­zafias Nénfront felhívása nyo­mán ültetett. Meg lehet nézni a csonkokat még ma is a Mo­nor utcáiban, Üllőn, vagy Ve- csésen a Vörös Hadsereg útja menti epres és diófás ligetek­ben. Mi éif; nem lehet ezeket az embereket kioktatni, ha már egyszer vágnak, úgy te­gyék, mint otthon, a saját kertjükben szokták: tőből vágják ki a gallyakat és ne félméteres csonkokat hagyván, s főleg nem feleslegesen. Persze nem ártana, ha a fá­kat ültető személyek, vagy a mozgalmat irányító Hazafias Népfront-aktívák, pl. az elek­tromos szakemberekkel előre megbeszélt helyekre ültetné* nek csemetéket. (Kovács) Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János. (Gomba, Bajcsy Zs. u. 3), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12, telefon: 26), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi Sándor u. 30, telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István, Pilisen, Nyáregyházán, Csév- haraszton és Vasadon: dr. II- lanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.), Sülysápon és Úriban: dr. Bugyi István (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Ve- csésen: dr. Németh Gábor (Szabadkai u.), — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főté­ri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járásban vasárnap reggel 8-tól 13 óráig és délu­tán 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. Munkásportré Harminchét év után Hazajött egy délután M ag ácsi Sándor a monori Wesselényi utcába, s odaadott egy papírt a feleségének: olvasd el te is.. Kicsit könnyes lett a szeme mindkettőjüknek, mitagadás. A papír felmondólevél volt. Igaz, csak olyan, amit a nyugdíjazás előtt állók hivatalosan — kötelezően kapnak, de már hozta magával a gépelt lap a következő éveket, napokat, hajnalokat és délutánokat — amelyeket ezentúl a gyár nélkül kell eltölteni. — 1938-ban — harminchét éve — kezdtem a Bányagépgyártó Vállalatnál dolgozni. Mostani neve Országos Bá­nyagépgyártó Vállalat Mélyfúró Beren­dezések Gyára. Akkor még Mazalán Pál okleveles bányamérnök tulajdona volt. Ö úgy képzelte, hogy „nagy családot” alapít, a munkások, majd a gyermekeik dolgoznak nála ... Nem mondom, hogy rossz ember volt, megkereshette a gyárában az ember a pénzt, ami kel­lett. És akkor nagyon kellett, amikor én odakerültem, akkoriban nehéz voP elhelyezkedni, megválogatták az embe­reket. Próbaidőre vettek fel minden­kit. aki nem állt helyt, két hét múlva mehetett is, addig be sem jelentették. Én maradtam. lakatos szakmunkás voltam, olajipari szerszámokat készí­tettünk ... Aztán jött a vándorélet. Mentem a fúrások helyére, jártam az országot. Gyöngyöst, Naevkanizsát, Aj­kát, a Balaton környékét — és a la­katosból fúrómester lett. Mert arra volt szükség. Ha maradni akartam, csinál­nom. kellett — én pedig maradná akar­tam ... Három-négyhetenként jártam haza. Az esküvőmre is épp hogy haza­értem, már mennem kellett vissza, Gyöngyösvisontára ... Erdélyben nyolc hónapig voltunk, a feleségem itthon kapta a fizetést, én a kiküldetési pénz­ből éltem... Él ■' kellett. Tizenöt évig csináltam, aztán már úgy éreztem, nem megy ez a vándorlás, nem szakíthatja ketté magát az ember. Újra a munka­pad mellé álltam, s tettem a dolgomat. Ennyit tudok elmondani, ez volt az egész. Most majd elbúcsúzom. Nehéz, ennyi év után... Az ember egészen más életformára kényszerül. Bizonyga­tom magamnak, kell már a pihenés, de- hát az emberben azért csak ott mun­kál egy furcsa érzés: hat nincs szük­ség rám többé? ★ Magócsi Sándort a gyárban mindenki Sanyi bácsinak szólítja. A szakemberek négyötödét ő nevelte ki, 14—15 éves fiúként kerültek a mester keze alá a mostani családapák. 1946 óta párttag, ő volt az összekötő a párt és a KISZ- fiatalok között. A 463 fős üzem min­den munkásának személyes ismerőse, nem kevésneic bizalmasa, barátja, a szó igazi legjobb értelmében munka­társa. Hajnalban az első vonattal indult mindig, fél négykor kelt — s nem rit­kán késő este ért haza, mert munka­időn túl is igénybe vették. Tapasztala­taira, biztos ítéletére szüksége volt a gyárnak. Volt?... — Jólesett, hogy nem akarnak elen­gedni ... Dehát elfáradtam már. Ha arra gondolok, mennyire hiányzik majd az üzem, gyorsan az is eszembe vil­lan: és a hajnali ébredések? A zsú­folt vonat? Pontos érkezés zuhogó eső­ben, csikorgó fagyban? Sok mindent csináltam a gyárban is, itthon is, házat építettünk, a szőlőben dolgozgattam. Rámfér már a pihenés. De ez a pihe­nés nem visz-e majd közelebb az ... öregedéshez? A brigádom — tudom — készül a búcsúztatásra. De már most azt mondják, visszavárnak, ne hagyjam őket magukra — És én vissza is me­gyek. Egy kis — mit mondjak? — kó- ceráj volt az üzem. amikor elkezdtem. Most már hatalmas műhelycsarnokunk, kultúrtermünk, munkásszállásunk van... Eggyel kevesebben szakítják meg hajnali álmukat az ingázók közül. (Koblencz) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom