Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

•hátion 1975. MÁJUS 6., KEDD A sokszoros és az első pályaműves Beszélgetés két helytörténésszel A felszabadulási helytörté­neti pályázat eredménykihir­detése és a díjak kiosztása után két helytörténésszel ülök szemben. Az egyik a nem várt elismeréstől elfogódott, barna hajú, komoly arcú, bakfis kül­sejű fiatalasszony, a másik, üveg mögül mosolygó szemű, teljesen ősz, szikár férfi. Nem­csak más nemhez, de más nem­zedékhez is tartoznak, és csak most, az ünnepélyes aktuson találkoztak először. Hírből sem ismerték egymást, pedig a ceg­lédi Pataki Ferenc nevezetes helytörténész, nyomtatásban is nem egy műve jelent már meg. A szentendrei Repcsényiné Benkő Judit viszont újonc a megye helytörténész táborában, első munkája a most jutalom­ban részesített pályamű. Makáddal kezdődött — A ceglédi járás nyugal­mazott történelem-szakfel­ügyelője vagyok — mondja Pa­taki Ferenc. — A tanárképző főiskolát azonban csak a fel­szabadulás után végeztem el, eredetileg tanító voltam, még­pedig kezdetben, 1930-tól csak­nem húsz esztendőn keresztül Makádon. Hogy mennél jobban megismerhessem új otthono­mat, érdeklődni kezdtem a község múltja iránt. Megtud­tam, hogy a Csepel-sziget déli csúcsán ez a színmagyar köz­ség a török hódoltság alatt is fennmaradt. A Duna két ága, a környező ingoványok, mocsa­rak, erdők védték, lakói pedig magyar paraszti szívóssággal kitartottak. Adót azonban fi­zettek a töröknek. — Fennmaradtak-e utódaik Is 7 Ez a kérdés izgatott. A re­formátus egyház évszázados anyakönyveiben kutatva az­után megtaláltam sok-sok ta­nítványom családnevét. Pél­dául Köntös, Ács, Gy. Kiss. A Gy. ragadványnév rövidítése, nyilván a szomszédos, de a tö­rök időkben elpusztult Gyala községből betelepült Kiss csa­lád megkülönböztetésére szol­gálhatott. — Makádon született egy­szerű paraszti családból Túri József akadémikus, keleti nyel­vész, Vámbéry Ármin utóda 1906-ban az egyetemi kated­rán. Róla, az életéről írtam. Ez volt 1940-ben újságcikk formá­jában az első publikációm. De Makád történelmével még adós vagyok. Sok adatot gyűjtöttem már össze, szeretném megírni egyszer. — Aztán a történelem viha­ros időszakát átélve, kétségkí­vül ez lehetett a lélektani in­dítéka, hogy hozzáfogtam a ráckevei járás felszabadulásá­nak megírásához. Így lettem helytörténész. A munkám a ,Jtáckevei füzetek” első száma lett. A felvidékről Benkő Judit: — Tíz éve vagyok védőnő Szentendrén. Hét évig abban az orvosi körzetben dolgoztam, amelyikhez Pilisszentlászló is tartozik. Látogattam a kisba- bás családokat, a nagymamák­kal sokat beszélgettem. Amit elmondtak a régi időkről, ab­ból tudtam meg, hogy meny­nyire szegényen, milyen el­maradottságban éltek. Azután Szeberényi Lehel, az író meg­kért, menjek vele, mert en­gem jól ismernek a szentlász- lóiak. Szociológiai adatokat gyűjtött a faluban. Végighall­gattam beszélgetéseit, az kel­tette fel bennem az érdeklő­dést a község múltja iránt. Az odavalósiak azt mondták, őse­ik Baranyából települtek ide, ami — hiszen szlovákok — előttem hihetetlennek .látszott. Utánanéztem a levéltárban, ki­derült, hogy a Felvidék külön­böző részeiből származnak. A régi papírokat forgatva elka­pott a kutatás láza, egyre több adatot gyűjtöttem össze a köz­ség történelméből. Mindezt röviden megírtam pályázatom­ban, a hangsúlyt azonban Pi- lisszentlásZlónak a felszabadu­lással kezdődő harmincéves fejlődésére helyeztem. Külön fejezetben leírtam a helyi nép­szokásokat, hiedelmeket, ba­bonákat, és hogy elkészültem az írással, beküldtem a pályá­zatot. Azt azonban nem tu­dom, hogy ezzel most már helytörténész lett-e belőlem ... — Érdekelt-e azelőtt is a történelem? Nem különöseb­ben, bár a debreceni gimnázi­umban kedvenc tantárgyam volt, és mindig ötöst kaptam belőle. Apám Derecskén gyógy­szerész, ezért vonzódtam az egészségügyi pályákhoz, de sem orvos, sem patikus nem akartam lenni. Édesanyám vi­szont történelemtanár — szü­leim vére hát nem vált vízzé bennem. ^ A Érmek és cserépedények Ismét Pataki Ferencé a szó: — Észrevettem a történelem- órákon, hogy a gyerekeket na­gyon érdekli lakóhelyük, kör­nyezetük históriája. Alaposan utánanéztem tehát, hogyan is szabadult fel' Cegléd. Leírtam azzal a céllal, hogy ismeret- anyag legyen az iskolában, de távolról sem azért, hogy nyomtatásban megjelenjen. Tíz éve mégis megjelent Front a város körül címmel a Kossuth Múzeum füzeteiben. Megírtam aztán Dél-Pest megye felsza­badulásának történetét, Körös- tetétlen és Mikebuda középko­ri történetét és egy legújabb- kori, 1946-os történelmi ada­lékot: a ceglédi parasztok moz­galmát a kiosztott föld vissza­vétele ellen. Jelenleg a ceglédi járás községeinek monográfiá­ját írjuk többen, a Hazafias Népfront járási bizottsága ké­szül kiadására. Azután Ceg­léden élt a kiegyezéstől kezdve Csutak Kálmán honvéd ezre­des, aki Bem seregében har­colt. Róla a Turini százak év­könyvében szándékozom meg­írni, amit felkutatok. Benkő Judit arra a kérdésre, hogy szándékszik-e még vala­mi történelmi dolgozatot elké­szíteni, talánnal válaszol. Hoz­záteszi azonban: — A céhek, a szentendrei céhek története nagyon érde­kelne ... Nagykereskedelmi vállalat felvesz pénzügyi előadót, kontírozó könyvelőt, számviteli ellenőrt, gép- és gyorsírókat, adminisztrátorokat, gépelni tudó adminisztrátort, gépkönyvelőket, fogyóeszköz-nyilvántartót, továbbá vas-müszoki, ruházati kereskedőket, raktári tmk-segédmunkásokat, udvari takarítókat, gyakorlott gépkocsivezetőket. JELENTKEZÉS: SZÖVÁRU VÁLLALAT Budapest IX., Soroksári út 16. (a Boráros térnél.) Pataki Ferenc ismert érem­gyűjtő, ez a hobbyja. Érdem­rendek százai sorakoznak egyik, fiókokra osztott, jókora szekrényében. Elárulja, hogy szaklapban most jelent meg ta­nulmánya a Magyarországi ön­kéntes Tűzoltó Egyesületek ér­meiről. Arra a megjegyzésem­re, hogy végtére a numizmati­ka egyik segédtudománya a történelemnek, helyeslőén bó­lint. Benkő Juditnak van-e hob­byja? — Régi magyar cserépedé­nyeket és kézimunkákat gyűj­tök. Van már nyolcvanhat edé­nyem, főleg tányérok és húsz kézimunkám. Nos, ez a fiatalasszony, úgy­látszik, végleg eljegyezte ma­gát a történelemmel. Hiszen a népi kerámia, a hímzés, min­den kézimunka a néprajzhoz tartozik, és az szintén kiegé­szítő tudománya a történelem­nek. Szándék és töprengés A helytörténet pedig, ha nem is hivatalos tantárgy, végérvé­nyesen bekerült az iskolákba. A megyei tanács művelődési osztálya a közelmúlt napokban összehívta a történelem szak- felügyelőket, és a történelmi szakkörvezetőket, hogy meg­hallgassák Pataki Ferenc elő­adását a helytörténet-tanítás módszeréről az általános isko­lában. Pataki Ferenc, a tanár, öt esztendeje vonult nyugalom­ba, mint helytörténész, azon­ban a gyakorlatban és elmélet­ben is egyformán aktív. Any- nyira, hogy mint mondja, nagy f4ba készül vágni a fejszéjét. Meg akarja írni a Ceglédről Kossuth Lajoshoz zarándokolt Turini százas küldöttség útjá­nak visszhangját a korabeli, nemcsak a magyar, hanem az osztrák és olasz sajtóban is. Szokoly Endre TV-FIGYELO Egy vállalkozás nagysága és eredménye. Ügy adódott, hogy a Déry Tibor regényéből készült nyolcrészes sorozat, a Felelet minden folytatását tár­saságban néztem végig. Jól tu­dom tehát, hogy a tévéválto­zat értékelésében a részieteket illetően voltak és vannak vi­ták a nézők között: nem min­den megoldást fogadtunk el hitelesnek és meggyőzőnek. Sokan kifogásolták _ például a tempó nehézkességét, lelassu­lását és néhány ponton hirte­len felgyorsulását. A rendező Zsurzs Éva láthatólag és ért­hetően küszködött a hatalmas anyaggal. Abban azonban — legalább­is az én tapasztalataim szerint — nem volt vita a nézők kö­zött, hogy az adaptáció minő- sége-szelleme megfelelt az ez esetben, sajnos, tényleg befe­jezetlenül maradt Déry-re- génynek. Az a körkép, amely a nyolc folytatásból a harmin­cas évek társadalmáról, a munkásmozgalom harcairól és az úri világról a nézők előtt kirajzolódott, pontosan megfe­lelt az eredeti mű mondani­valójának. A film úgy beszélt erről a korról, társadalmi és emberi konfliktusairól, küzdel­meiről, bonyolult, érdekes fi­guráiról, ahogyan Déry köny­ve. Érdekes, tartalmas, jó so­rozat volt tehát a tévé Felele­te. Nemcsak a vállalkozás nagysága, hanem eredménye is figyelemre méltó. A lényeget tekintve ugyan­ezt mondhatjuk a közreműkö­dő színészek játékáról, akár jól sikerült, akár kevésbé sike­rült alakításokról van szó. A népes gárda minden tagja érezte a vállalkozás nagyságát, a feladat jelentőségét. Minde­nekelőtt ennek köszönhető, hogy a regény hősei a nyolc es­tén át jó ismerőseinkké, esetleg barátainkká váltak: tény, hogy hiteles emberi alakaknait fogadtuk el őket. A színészek közül elsőnek említhetjük a nem színész Ku­na Károlyt. Már önmagában ez is nagy dolog lett volna, ha az ismeretlen székesfehérvári kö­zépiskolás fiatalember elfogad­hatóan megoldja feladatát. De Kuna Károly ennél többet tett: megszerettette Köpe Balint fi­guráját. Déry hőséhez hozzá tudta adni a saját egyénisé­gét; ezért vált alaki iása a film meglepetésévé. A tévéváltozat szemléletesen, nagy erővel vitte vászonra a Déry-regényben nyüzsgő em­beri sokaságot. Bessenyei Fe­renc különcködő professzora, Sinkovits Imre bölcs öreg munkása, Törőcsik Mari fá­radt munkásasszonya, Márkus László elegáns Grüner bárója, Garas Dezső akasztófahumor-4 Jóska bácsija és Bánki Zsuzsa anyáskodó nővére állt e sok­színű sokaság élén. A regény két legfontosabb nőalakja, sajnos, már nem ha­tott ilyen meggyőzőnek. Rutt- kai Éva egyébként bravúrosan felépített Észtere városiasabb­nak, dekadensebbnek tűnt, mint a regényé. Esztergályos Cecilia Nagy Júliáját nem éreztük egységesnek: a tévé- film mintha több emberből gyúrta volna össze. ökrös László Magyar naiv művészek cím­mel érdekes sorozat egy ré­szét láthattuk szombaton este a televízióban. A tévé őstehet- ségek nyomába indult, hogy felkutassa személyiségüknek azokat az összetevő elemeit, amelyek a világ művészi ref­lektálására ösztönzik őket. Jó ötlet volt a sajócsegi Mokry Mészáros Dezsőt és a Tisza menti Mindszenten élő Gyovai Pált egy műsorban bemutatni. Életük alakulása éles ellentét­ként hathat; ám a világot megjárt művész és a szükebb hazájában ragadt festő példá­ja így is szemléletesen bizo­nyítja: a művészet táptalaja a külső és a belső világy szinté­zise. s a művész a felkutatott igazságokról nem akar és nem , tud hallgatni. Választ adott az adás arra is, hogy néha igen­csak hosszú időt igényel a ta­pasztalatok, a világról alkotott kép kialakítása. A 90 éves Gyovai Pál például első mű­vét 80 éves korában alkotta. Érdekes lett volna talán az is, ha a tévé élesebben tett volna fel egy másik kérdést is, még­pedig azt, hogyan viszonyul a naiv festészet a népművészet­hez. Mondj búcsút, Maggie, az em­beri elhivatottság, a szakma- szeretet, a helytállás volt a központi témája Sándor Stern és Jud Taylor Mondj búcsút, Maggie című filmjének. Nem foglalkozott ez a film különle­ges eseményekkel, s cselekmé­nye nem is lépett túl az ame­rikai alkotások megszokott, jól ismert bonyodalmain. Szemlé­lete, állásfoglalása azonban megfelelő volt ahhoz, hogy* műsorára tűzze a televízió. Át­lagfilm volt, olyan belső össze­tevőkkel, amelyeket a nívó- sabb rendezői munka, ese- ménydúsabb elképzelések bizo­nyára kimozdíthattak volna a középszerűségből. Virág Ferenc Iskolai kiállítás Tápiógyörgyén Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából érdekes kiállítás nyílt Tápiógyörgyén az általános iskolában. A bemutatón nemcsak a diá­kok, hanem a pedagógusok is bemutatták alkotásaikat. He­lyet kaptak az óvodás és álta­lános iskolás gyerekek rajzai, gyurmából, fából, fémből vagy textíliából formált alkotásai, politechnikai munkadarabjai. Láthatják az érdeklődők azo­kat a kísérleti és szemléltető eszközöket, amelyek megköny. nyítik az oktatást. A szakköri foglalkozás alkalmával szin­tén számtalan szép alkotás ké­szült. A pedagógusok többek közt festményekkel, gyűjtemé­nyekkel képviseltetik magukat. E kiállítás most „ajtót nyit”, az iskolai élet egy részére. Józsa István kiállítótermekben Tavaszi tárlatok iij hajtásai Zebegény-A lbertirsa-Gödöllő Elgondolkoztató, hogy Pest megye városai közül Gödöllő, bár a magyar szecesszió révén kiemelkedő hagyományokkal rendelkezik művészeti élete, mégis — nem indokolhatóan — csapongó, bővelkedik nekibuz­dulásban és visszaesésben. Pe­dig találunk itt tisztán növek­vő erőket, amelyeket a helyi művelődéspolitika erőteljeseb­ben támogathatna anélkül, hogy műhellyé alakítaná a szétszóródott értékeket. Tanús­kodik minderről a TAVASZI TÁRLAT, amely május 14-ig tekinthető meg Gödöllőn és a város, va­lamint a járás képzőművészei­nek együttes munkáját mutat­ja be. A kiállításon azt a festői hidat üdvözölhetjük, amellyel Remsey Jenő köti össze a szá­zadforduló magyar szecesszió­jának törekvéseit 1970-ben ké­szült párizsi képeinek itt lát­ható megújulásával. Ez a fá­radhatatlanság imponáló, s mindenképpen arra buzdítja fiait, Remsey Ivánt és Remsey Andrást, hogy többet és rend­szeresebben dolgozzanak, hogy minden' kiállításra új művet küldjenek. Él Gödöllőn elég te­hetség, kibontakozásukat segít­hetné a közös műhely és a vá­rosi képtár megalapítása. Ilyen irányt sürgetnek a tavaszi tár­laton bemutatott művek; Zayzon Ágnes érzékenyen fi­nom és alapos portréi, Miró Eszter mívesen gondos, lírai erejű szobrai, érmei, Szekeres Erzsébet iskolát nyitó mesesző­nyegei, Karsay Zsigmond visz szafogott téli tájai, László Lilla egyedi formákat felvonultató komolysága, Remsey Gábor fák ziláltságát gazdagon érzékelte­tő rézkarcai. Felvetődik a gödöllői sző­nyegszövő közös műterem lét­rehozása, ahol a város ösztön­díjával közintézmények, első­sorban óvodák belső tereinek melegségét biztosító alkotások készülhetnének Szekeres Er­zsébet, Remsey Flóra és PirTc Jánosné tevékeny közreműkö­désével. DÁNIEL KORNÉL érzékeny krétarajzaival gyara­pítja a festészet Zebegény- szótárát. Erről győződhetünk meg a gödi Ady könyvklub­ban megnyílt kiállításán. E sorozatában nyomon követhe­tő a rendszeres fejlődés. Az el­ső lapokon még külön vibrál a színekre osztódó Dunakanyar ünnepi pompája, a madarak­kal szinte felszáll a táj. Az 1975-ös változatokban a fé- szekcsöndű falut kozmikus ívek fonják körül, kékkel je­löli a magányt, sárga csoport­tal fogalmazza a derűt, köz­érzetének megfelelően. A líra, a feltörő költői hangvétel az, ami a kész formákat érzelem­mel telíti. Dániel Kornél élet­műve többszörös szolgálat. A festőé és Zebegényé. A megnyi­tó szavaik gödi tájak megfesté­sét kérték tőle és jelen levő Nagy B. István festőművésztől, s a közönség inspirativ kérésé­re mindketten általános jó- szándékkal már a közeljövőben felkutatják a számukra képet adó gödi motívumot, s minden bizonnyal hamarosan Uhrig Zsigmond akvarelljei mellett Dániel Kornél: Zebegé-ny Miklosovits László: Anya gyermekével Dániel Koméi gödi tárgyú krétarajzait is üdvözölhetjük megyei tárlatainkon. MIKLOSOVITS LÁSZLÓ tusrajzai Albertirsáról érkez­tek a Józsefvárosi Galériába, ahol május 30-ig láthatják eze- > két az érdeklődők. Újra meg­lepetést jelentettek művei. Azon tűnődünk, honnan ez a választékosság, mely a Nagy István csoport dabasi kiállítá­sára küldött Miklosovits-grafi- kákat elválasztja a 72-ben ké­szült tusrajzoktól. Igaz, ami­lyen mértékben elválnak, olyan mértékben össze is függ­nek egymással. Előttünk áll egy ember, aki rajzban érzi meg a Lövés madarat és em­bert leterítő ütését, aki a My Lai foszlányokra tépett cso­portjában leleplezi az imperia­lizmus brutalitását. Az erőszak feloldása a gyermeket fartő anyában és a Furulyaszó békés tömbjében látszik igazán, s a formák üdítő egyszerűségében a tartalmi ellenpont is megva­lósul. Mindez azt jelenti, hogy Miklosovits László művészeté­nek tágas Defenzívájával Al- bertirsát is felemeli. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom