Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CE6L XIX. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1975. MÁJUS 7., SZERDA Mindenki összefogott Új utat kaptak a csemőíek A kényelmesen poroszkáló kisvasút, amely majd még szóba kerül az alábbiakban, alig több mint egy óra alatt viszi utasait a járás egyik legfiatalabb községébe, a Ceg­lédtől 10 kilométerre levő, 4 ezer lelket számláló Csemő- be. Meglehetősen egyhangú az utazás, így azután a vici­nális inkább csali a piaci na­pokon tölti be maradékta­lanul a hivatását. Helyette jobbára a rendszeresen indu­ló, gyorsabb és kényelmesebb autóbuszokra váltanak jegyet a járási székhelyre igyekvő csemőiek, vagy azok, akiknek a községben akad dolguk. Az út így már csak alig negyed óra, s mintha a gyümölcsö­sökkel, szőlőkkel tarkított homoki táj is változatosabb lenne errefelé, mint a vasút mentén. Gépkocsin haladva, néhol éles kanyarok teszik próbára a vezetők tudását és az utasok idegeit, de Cse- mőhöz közeledvén . már nyíl­egyenes a lajosmizsei ország­út. Farmotoros Ikarusunk nagyokat csusszanva áll meg a tanácsháza előtt. Odabenn a szokottnál is nagyobb a forgalom: tüdő­szűrésre jött a falu apraja- nagyja. Közöttük van Boda János tanácselnök is. Amint végzett, az irodájába tessé­kel. Szobája ablakán át, a gondosan ápolt kerten túl, a förgalmák '^j::ntra lát?'Síi ^ is em&tt-'^öítünk ide, hoj|y megépítésének históriájáról érdeklődjünk. A tanácselnök arca felde­rül, amikor a kérdést szóba hozom. — Régi gondunk szűnt meg az új úttal — magyarázza lel­kesen. — Eddig jóformán na­ponta mondogatták a helybe­liek: veszélyes, s a ig hasz­nálható már a 3 méteresre kopott Mizsei út. Járdánk még nincs, a gyalogosokat esős időben a sárba szorították a járművek. Alig volt tanács­ülésünk, amelyen ne került volna szóba e téma. Megol­dását sürgette mindenki, aki csak egy kicsit is érezte, lát­ta baji. okát. Segített a megyei tanács Keresték is a mo ’jót, ri- ként i rv isoljtk a p.inasc-t Eleinte azonban úgy tűnt, hogy hiábavaló, kor:a még a szándék, a kérés: a KIM Hu dapesti Közúti Igazgatóságá­nak ceglédi útmestersege csak az évtized végére tervezte az út korszerűsítését. A csemőiek azonban nem hagyták annyi­ban. Sürgető volt a dolog, hi­szen ha nem szorgalmazzák, maguk látják a kárát. De ki se­gít? — kérdezték joggal. Ki tá­mogatja kérésüket, ki hallgatja meg panaszukat? Végül mégis akadt rá vállalkozó, s nem is akármilyen; a megyei tanács. Közbenjárására az útépítők vállalták a munkát, feltéve, ha a szükséges mennyiségű kő megérkezik Csemőbe. — Igenám — mosolyog az elnök —, de a MÁV csak Ceg­lédig vállalta a szállítást. Na, most mit tegyünk, töpreng­tünk. Itt lenne az alkalom, hogy rendbehozzák az utat, orvosoljuk a vissza-visszatérő panaszt. Ismét a megyei tanács segített. A vasút, igaz, apró- donként, de Csemőig hozta a több mint 1200 tonna mészkö­vet, zúzalékot. Á November 7. Tsz vállalta... Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik Kalocsai Margit temetésén megjelentek, részvétü­ket nyilvánították, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló csa­lád. Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik Varga László temetésén megjelentek, fájdal­munkban osztoztak, sírjára virágot, koszorút helyeztek, özv. Varga Lászlóné és a gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felej thetetlen feleségem, édesanyám, ■ nagyma­mám, Silye Lászlóné temetésén megjelentek, részvétüket nyilvání­tották sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. Az útépítők azonban nem az állomásnál tevékenykedtek, onnét még a helyszínre kellett szállítani a vagonokból a ki­rakott kőanyagot. Erre is akadt vállalkozó: a helybeli Novem­ber 7. Termelőszövetkezet szál- lítóbrigádja. Március közepén megérkezett az első vagon kő, hamarosan munkához is lát­tak. Szorgosan dolgoztak, ahogy idejük engedte, nem késleked­tek egy percet sem. Egyikük, Nagygyőr Ferenc például egy­maga naponta 3 vagonnal is kilapátolt a sok mázsás szállít­mányból. Mindezt önként vál­lalta, társadalmi munkában. Nem kért érte egy fillért sem. — Már itt magasodtak a kőkupacok, amikor megjöttek gépeikkel az építők — emléke­zik Boda János. Naptárára pil­lant, majd így folytatja. — Áp­rilis 7-én láttak munkához, s alig tíz nappal később már birtokunkba vehettük a kiszé­lesített, 1 kilométernyi új út- ^zakgs^h Mit, .mondjak ? Min-: denki örült itt, és akh csak-te­hette, végigsétált egyszer raj­ta. Érthető a csemőiek öröme. Nem kis dologra vállalkoztak, nem pártolt el mellőlük a sze­rencse. így vélekedik Habony I ra . Tibor, a KPM Budapesti Köz- j úti Igazgatósága ceglédi út- mesterségének vezetője is. A Gagarin brigád is kitelt magáért — Szerencse? Bizonyára ez is kellett hozzá, meg aztán pénz és sok-sok munka. Az előbbiből jutott elegendő a kő­anyagra, az utóbbira pedig a csemőiek mellett a mi építőink vállalkoztak. Segített a MÁV is, így azu'tán közös erővel telje­sült a csemőiek vágya: új utat kaptak. Igaz, ütemtervünk­ben erre csak évek múlva ke­rült volna sor. De amikor már megvolt a kőanyag, megkér­deztük a munkásokat, vállal­ják-e a soron kívüli feladatot? Vállalták. Az útőrök Gagarin szocialis­ta brigádja és a gépkocsiveze­tők Volán szocialista brigádja, meg a többiek, május elseje tiszteletére, a kongresszusi munkaversény pótvállalása- kéot vették feladataik közé a mizsei út Csemőn áthaladó sza­kaszának építését. El is vé­gezték 8 munkanap alatt, ha­táridő előtt, becsülettel, min­denki megelégedésére. Dicsérik is őket a csemőiek. A tanácsel­nök elégedett, a község lakói szintén. A békésen pöfögő kis­vasút — amely egykor a két szomszédos város, Cegléd és Nagykőrös határaként szelte ketté a mai Csemőt, most épü­lő házainak sora előtt viszi utasait. Temérdek a tennivaló még itt, de a tanácselnök jo­gos reménykedéssel summázza a lakók véleményét: — Az egyik legnagyobb gon­dunk megoldódott, reméljük, a többi sem várat sokáig magá­Vidám, tarka színekben Khim Antal Április végéig 10 ezer szoknya és ugyanannyi ruha készült el a Cegléd és Könyéke Háziipari Szövetkezetnél. Emellett számottevő exportmegrendelést is teljesítenek a szövet­kezetiek: június végéig 15 ezer lánykaruhát varrnak, s szállítanak. A képen: új modell a szabászok asztalán. Apáti-Tóth Sándor felvétele Az ünnepen is munkában voltak A vetésnek menni kell Beszélgetés a határban Pirosra festett testük köny- nyedén mozog a szelíd homo­kon. Por előttük, por utá­nuk, a traktorok egymás­után tűnnek tova, miközben a mögéjük csatolt szórócsö­veken át földbe jut a mag. Törtei déli határszélén, az Üjosztdiy-dűlőben a munka ünnepének napján a Dózsa Termelőszövetkezet Belorusz szocialista brigádjának trak­torosai dolgoztak. Hangya András letörli ar­cáról a port, csendesebbre fogja az MTZ—50-es mo­torját. — Családtagként ízleltem meg a munkát a tsz-ben an­nak idején, 1968-tól vagyok Kiíüníető oklevél f r r Gazdaságosan, jói dolgozik az ÁFÉSZ Huszonöt kiváló dolgozó A Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ •( elismerő oklevélben részesítet­te a Belkereskedelmi Minisz­térium és a KPVDSZ, a fel- szabadulási és a kongresszusi munkaversenyben elért ered­ményeiért. Az ünnepségen, me­lyet a ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban tartottak, részt vett Junó László, a Vá­rosi pártbizottság politikai munkatársa, Vincze János, a városi tanács elnökhelyettese. A kitüntető oklevelet Antal Domokos, a MÉSZÖV elnök- helyettese adta át Balogh Fe­renc ÁFÉSZ-elnöknek, aki az oklevél átvétele után megtar­totta elnöki beszámolóját 8 múlt évi munkáról. Eszerint a Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ ösz- szes forgalma meghaladta ta­valy a 350 millió forintot. Kis­kereskedelmi forgalmuk 15 százalékkal növekedett. Ta­valy nyitották meg Ceglédet) az Otthon bútoráruházát és a járműfelszerelési szaküzletet. A szövetkezet dolgozói részt vettek a szocialista munkaver­senyben. Kilenc szocialista brigádjuk van, 126 taggal, s 4 brigád arany, 3 ezüst, és 2 bronz fokozatot nyert el. A ceglédi ÁFÉSZ gazdasági helyzete jó. Nagy gondot for­dítanak a gazdaságosságra, a tagok és vásárlók jó ellátásá­ra, a költségek csökkentésére. A múlt évi nyereségük is meg­felelő. Az ünnepségen a szövetkezet 25 dolgozója Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült, és so­kan pénzjutalmat kaptak. A szövetkezet elnöke a SZÖ- VOSZ elismerő oklevelét kap­ta meg. K. L. Az autóklub rendezi: Ügyességi verseny lesz vasárnap A Magyar Autóklub ceglédi szervezete minden tavasszal megrendezi az autós ügyességi versenyt. A versenynek orszá­gos híre van, messzi vidékről szívesen jönnek a klubtagok, hogy tudásukkal rajthoz állja­nak. Az idei versenyre vasár­nap, május 11-én délelőtt 10 órai kezdettel kerül sor, az Ár­pád utcában, a Kossuth tér és a Damjanich utca által hatá­rolt útszakaszon. Ma délután Kézilabda mérkőzés A Ceglédi Honvéd Bem SE soron következő bajnoki mér­kőzését szerdán, ma délután 4 órai kezdettel játssza. A ger- jei sporttelepen. a Kossuth KFSE-vel találkozik. Elindult a motorostúra A győzelem napján Lengyelországban lesznek Május ötödikén motorkerék­párok zaja verte fel a ceglédi 203. Bem József Szakmunkás- képző Intézet környékét. Ün­nepélyes búcsúztatás után Leitner József testnevelő tanár vezetésével és három kísérő tanárral az intézet 28 tanulója indult útnak messzi földre, Lengyelországba. Túrájuk, me­lyet az iskolai KISZ-szervezet és az Országjáró Diákok Köré­nek szakosztálya a felszabadu­lás 30. évfordulója alkalmából rendezett, megemlékező de­monstráció a fasizmus áldoza­tai iránt, példamutatás a szak­munkástanulók hazaszereteté­ről, internacionalista érzéseik­ről. Útjuk a lengyelországi Oswiecimbe vezet. Május 9-én, a győzelem napján a motoros küldöttség elhelyezi a megem­lékezés és a kegyelet koszorúit az emlékművön. A túrán az intézet szakköri tagjai vesznek részt. Az úti­tervet Leitner József tanár ké­szítette. A kismotorok menetét oldalkocsis MZ vezeti, ma­gyar, csehszlovák és lengyel zászlóval díszítve. A sort GAZ- gépkocsi zárja. A két nagyobb jármű közt URH-összeköttetést tartanak. A Cegléd—Parasapuszta— Oswiecim motorostúra részve­vőit május lt-én a délutáni órákban várják haza. A fiatalok szakköri foglalko­zásokon készültek fel az uta­zásra. A csoportot a május 1-i felvonuláson ott láthatták a ceglédiek motorostul, úti öl­tözékben. Gábor Etelka tagja. Még nem töltöttem be a harmincat, nem esik nehe­zemre a munka. Bírom, győ­zöm és szeretem is, amit csi­nálok. — Négy éve Lengyelország­ba utazhattam, jutalomként: még most is kedvesek az ott szerzett élmények. 1972-ben részt vettem a Dél-Pest me­gyei Tsz-ek Területi Szövet­sége szántóversenyén, tovább­jutván a megyei szemlére —- tizenegyedikként tértem ha­za. Tavaly a csőtörők ver­senyére neveztem be, megyei ötödik helyezést értem el. — Szabad idejét mire for­dítja? — Családomnak szentelem: feleségemnek, fiunknak, ő őszre megy iskolába és kis­lányunknak, aki nemcsak a legfiatalabb a családban, de a leghuncutabb is. Ha csak tehetem, hazaszaladok ebé­delni, azzal is többet va­gyunk együtt. Valamikor ak­tívan sportoltam, ha kedvem és izmaim „összebeszélnek”, munka után ki-kinézek a pá­lyára egy kis labdatáncol- tatásra. ★ Sándor Ferenc hasonló ko­rú, kedélye, hangulata is ro­kon az övével. Ügy véli: ví- gabban halad, szebben zenél a gép, ha a vezetőjének jó a kedve. — A Nagykőrösi Állami Gazdaságból kerültem Tör­teire, a tsz-be. A keresettel többnyire elégedett vagyok. A munkától, a talajtól és a géptől függ, mekkorára hízik a boríték fizetésig. Szántás­ban, trágyaszórásban vala­mivel több a napi bér, mint amit a vetésért "kapunk. — Nem indult ma reggel egy kissé szomorkásabban a munkába? — Egy hete álltunk rá a kukoricatáblákra. Egyetér­tünk ágazatvezetőnk javas­latával, hogy ünnep ide, ün­nep oda, a vetésnek mennie kell. A tavalyi, mostoha ősz­re gondolva zokszó nélkül ül­tem ma is a nyeregbe, csak soha ne tenne olyat az idő, mint tavaly. Sok gopdot oko­zott a gépeseknek. — Lakásuk messzi esik a gépparktól? — Tanyán lakunk, a Körösi út mentén. Ha jó az idő, akár messzebbről is bejárnék; sze­retem olyankor a reggeleket. ★ Bimbó József tizenöt éve traktoros. Nagykőrös és Nyárs­apát voltak előző munkahe­lyei. — Szívesen vállaltam a mai műszakot, nem első al­kalommal, tavaly ilyenkor is munkával ünnepeltem má­jus elsejét. Fiatalabb korom­ban, a hatvanas évek elején, sokszor indultam különféle traktorosversenyeken, a leg­jobb eredményem a megyei bronzérem volt. Munkámat, úgy érzem, megbecsülik; már NDK-beli jutalomúton is vol­tam, az ősszel a Szovjetunió­ban jártam. Az április 4-i ünnepségen újabb meglepe­tés ért, kiváló dolgozó jel­vényt kaptam. ★ Szabó Dénes csöndes, sze­rény ember, 35 esztendős, a brigád szívének nevezik so­kan. Könnyű vagy nehéz a munka, egyaránt meghiarkol- ja a végét, ha mégis különb­séget tesz közöttük, a szán­tás javára: annak igazán a mestere, társai megkérik, ál­lítsa már be az ő ekéjüket is. Az ősszel költöztek saját ott­honukba, a Somogyi Béla utcába. Szeretettel beszél fe­leségéről, a háztartáson kívül a jószággal is foglalkozik. — Az idén ünnepelem húsz­éves tagságomat. Nyársapáton dolgoztam először; 13 éve bá­nok traktorral, Törteién ne­gyedik esztendeje. Az elisme­réseket, melyeket eddig kap­tam, időnként sorba szedjük a feleségemmel. Az 1971-ben kapott kiváló termelőszövet­kezeti dolgozó kitüntetés csil­log a legszebben közöttük. Most ismét munkagépre ül. Feldohog a motor. Gépe gon­dozott. tiszta. — Nemcsak a munka: a rend, a tisztaság szeretete is nemesít — mondja búcsú­zóul. Gy. M. Honismereti, helytörténeti 7 j vetélkedő Cegléden Honismereti, helytörténeti vetélkedőt rendez a Cegléd vá­rosi Úttörőelnökség és a Kos­suth Művelődési Központ igaz­gatósága. A vetélkedőn úttörő- csapatonként, illetve iskolán­ként három, kisdiákból álló csoport indul. A legjobbak ju­talma budapesti kirándulás lesz: megtekintik a Budai Vár múzeumait, ellátogatnak a Hadtörténeti Múzeumba. Emel­lett értékes tárgyjutalomban is részesülnek a legtöbbet tu­dók. A vetélkedőt május 15-én délután három órai kezdettel tartják a Kossuth Művelődési Központban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom