Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

4 1975. MÁJUS 7., SZERDA A Szokolovo díszbemutatója A győzelem napja alkalmából Baráti találkozó Művészeti lapozgató szovjet filmművészekkel Csehszlovákia felszabadu­lásának 30. évfordulója al­kalmából kedden a Puskin moziban díszbemutatón vetí­tették le a Szokolovo című kétrészes csehszlovák—szov­jet filmet. Az ünnepi filmbe­mutatón megjelent dr. Mol­nár Ferenc kulturális állam­titkár, dr. Tóth Dezső, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese. Részt vett az előadáson dr. Václav Mo- ravéc, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. A csehszlovák hazafiaknak és a szovjet hadseregnek a német fasiszta megszállók el­leni közös harca emlékét idéző film — Ottakar Vávra rendezése — nagy tetszést aratott. A fasizmus feletti győzelem 30. évfordulója alkalmából szovjet filmhetet rendeznek hazánkban. A május 12-ig tartó filmhét alkalmából szov­jet filmművészküldöttség ér­kezett Budapestre. Tagjaival — D. K. Orlovvdl, a Szovjet Állami Filmbizottság fődra­maturgjával, Igor Gosztyev filmrendezővel, Vjacseszlav Tyihonov és Ivan Pereverzev színművésszel — találkoztak az újságírók kedden a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában. A küldöttség tagjai beszámoltak a szovjet film­gyártás helyzetéről, terveiről. A találkozón szó esett arról, hogy a magyar nézők a fel- szabadulás óta nyomon kö­vethették a szovjet filmmű­helyekben folyó munkát: napjainkig 864 szovjet filmet vetítettek hazánkban, amelyek félmilliárd nézőt vonzottak. A szovjet filmalkotások legjava elismerést váltott ki a közön­ség körében, s kivívta a szak­emberek megbecsülését is. A baráti eszmecsérén a vendé­gek közül a legtöbb kérdésre Vjacseszlav Tyihonovnak kel­lett válaszolnia, akinek eddig — A tavasz 17 pillanatát nem számítva — 17 filmjét mutat­ták be. igyekeztünk gyorsan elfelejte­ni. Annál jobban szórakoztunk — s reméljük, majd szórakozik a magyar közönség is — Petr Schulhoff Illünk egymáshoz, kedves? és Vaclav Vorlicek Hogyan fojtsuk vízbe Mracek doktort? című komédiája. Az első az ideális házasságokat ki­választó komputer okozta bo­nyodalmakat eleveníti meg, a második pedig a — kicsit a scl-fire emlékeztető ötletből — a halak és emberek tulajdon­ságait egyesítő prágai „víziem­berek” harcát lebontásra ítélt házukért. Mindkettő remek vígjátéki szituáción alapszik, s igen jó színészi alakításokat láthatunk mindkét filmben. Karel Gott főszereplésével mutatták be a kétrészes ze­nés szuper produkciót, amely­nek hangzatos címe: A csilla­gok felfelé hullnak. Sajnos, a méltán világhíres énekesről ki­derült: hogy amilyen jó éne­kes, olyan rossz színész. A felsoroltakon kívül még néhány krimit is megnéztünk. Végül a 18 játékfilm közül filmátvételi delegációnk — amelynek tagja volt Borbély Tibor, a Pest megyei Tanács osztályvezető-helyettese — 8 játékfilmet vett át magyaror­szági bemutatásra, amelyek ta­vasztól kerülnek a mozik mű­sorára. Csorna Béla, a MOKÉP osztályvezetője Napjainkban kétségtelenül megnöveltedéit a képzőművé­szetek iránti érdeklődés, ame­lyet tárlatokon, s az e tár­gyú-művek olvasásán is ta­pasztalhatunk. Ezeknek az igényeknek differenciáltan és sokszínűén felelnek meg azok az új kiadványok, amelyeket a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata jelentetett meg, a népszerű művészeti ismeret- terjesztésnek, s a tudományos követelményeknek egyaránt szolgálva. 3 évtized — 30 grafika E címmel reprezentatív map­pa jelent meg, emlékezésül arra, hogy három évtized óta szólhatnak zavartalanul a múzsák, alkothatnak béké­ben, szabadon művészeink. A mappa tehát tiszteletadás is felszabadulásunk 30. év­fordulójának, és a fasizmus feletti győzelem ünnepének. E három évtizednek meg­felelően három grafikusnem­zedék művei jelentkeznek a lapokon, s ezenbelül 1945-től napjainkig tükröződnek a művek, születésük idejében. Solymár István — a négy nyelven közreadott — előszó írója értően és jellemzően vá­logatott ki éppen harmincat a harminc esztendő gazdag terméséből. Ha nem is mindig a legjellegzetesebbet, munkájá­nak összhangját mégis di­csérnünk kell. Eleve sokszoro­sított grafikákból (rézkarc, li­nó-, fametszet, litográfia) vá­logatott, s valamennyit a Ma­gyar Nemzeti Galéria gyűj­teményéből. Összességében e harminc lapból vázlatosan előttünk áll három grafikus nemzedék, akik között természetesen nincs éles választóvonal. Ilyes­mit felesleges is lenne keres­gélni. Az első nemzedéket olyan művészek képviselik — köztük Szabó Vladimir, Hincz Gyula, Borsos Miklós —, akik a tör­ténelmi sorsfordulót érett .művészként élték át, s több­nyire élő hagyományt közve­títettek. A második a mai kö­zépnemzedék. Munkáikon ko­runk kitágult világképéhez tartozó egyetemes kérdések együtt hagytak nyomot a tiszta életöröm, a harmónia, a jövő- keresés világával. A fiatalon elhunyt Kondor Béla, vagy Csohány Kálmán, Würtz Ádám munkásságára, Gácsi Mihály filozofikus grafikáira gondol­junk. A harmadik, a fiatal nemzedéket — köztük Sziráki Endrét, Maurer Dórát, Gyulai Líviuszt — többnyire az új utak keresése foglalkoztatja Csehszlovák filmhétf Pozsonyi filmélmények Díszelőadás Cegléden Nem sokkal azután indul­tunk Pozsonyba, hogy a ma- gyai' filmkritikusok a legjobb férfialakítás díját Josef Kro­ner szlovák színésznek ítélték Maár Gyula: Végül című film­jében nyújtott alakításáért. Ez hozzájárult ahhoz, hogy film- átvételi delegációnk fokozott kíváncsisággal érkezzen Szlo­vákia fővárosába. Uralkodnak a mai témák Déli érkezés után rövid vá­rosnézés a rohamosan fejlődő, 3ÜÜ ezer lakosú, egykori híres országgyűlések városában. A gyors városnézés elekor csak arra alkalmas, hogy némileg tájékozódjunk, megjegyezzük azokat a helyeket, amelyeket 'később feltétlenül meg kell néznünk: az óváros kis utcáit, a Mihály kaput, a framciskánu- sok templomát, a Nemzeti Színházat, a Várat, az új, mo­dern épületeket, amelyek közül nem egy magyar és szlovák közös alkotás, a legmodernebb és legszebb európai hidak kö­zé tartozó egypilléres Duna­iadat stb. Másnap reggel a Szovjet­unió, NDK, Lengyelország. Bulgária, Románia és Jugo­szlávia delegációinak tagjaival együtt ültünk a vetítőben — fejünkön fejhallgatóval, nya­kunkon a tolmácsberendezés erősítőjével —, ahol egy héten keresztül ismerkedtünk a cseh­szlovák filmgyártás elmúlt év­ben készített játék- és rövid- filmjeivel, A 28 rövidfilmen kívül a csehszlovák stúdiókban készített 32 játékfilm közül ti­zennyolcat láttunk, így jó át­tekintést nyertünk a legújabb törekvésekről. A 18 játékfilm igen változa­tos képet nyújtott a választott témákban, a feldolgozás mód­jában és megvalósításának színvonalában is, de három témakör jól elkülöníthetően je­lentkezett: a legtöbb film, a látottak kétharmada mai té­mát vitt vászonra, mellettük több film foglalkozott a II. vi­lágháború alatti ellenállással, s néhány film a felszabadulás utáni új élet kezdésének társa­dalmi és morális nehézségei­vel Ezek közé tartozott a vetítési program legszebb filmje, Mar­tin Holly rendező — szlovák produkcióban készült — AJci az esőben ment el című alkotása. A történet az 1947—48-as tsz- szervezés időszakában játszó­dik, hősei földhöz juttatott cse­lédek, akiknek először szembe kell nézniük a falu régi gaz­dáival — meg kell mutatniuk, hogy ők is megállnak a saját lábukon —, majd önmagukkal is a közös út vállalása előtt. A téma, a probléma visszácseng az elmúlt 30 év magyar törté­nelméből, irodalmából és film- művészetéből is. A Mi völgyünk A csehszlovák ellenállási mozgalom sokszor és sokféle­képpen került eddig vászonra. Ezúttal hármat láttunk közü-. lük: izgalmasan megvalósított, de a történelmi kalandfilmek ^mélységénél többet nem muta­tó partizántörténetet Fegyve­rek Prágának címmel (Ivó To­man rendezése), Ivó Novak: Utolsó bál a rozsnovi uszodá­ban című, művészileg is szín­vonalas alkotását arról, hogy egy középiskolás lány hogyan lesz az ellenállási mozgalom tagja, és a csehszlovák—szov­jet koprodukcióban készült kétrészies, színes, szélesvásznú produkciót, a Sokolovót, ame­lyet a 30. évfordulóra készített Otokar Vávra rendező. (Mind­hármat bemutatjuk hazánkban is.) A film a szovjet csapa­tokkal együtt harcoló csehszlo­vák nemzeti hadsereg első ala­kulatainak szervezését mutat­ja be, hitelesen feldolgozza az akkori politikai és történelmi eseményeket, Ludvík Svoboda és Klemen/t.Gotvald tevékeny­ségét'. Maga á forgatókönyv is Svoboda visszaemlékezésein alapszik. A Pozsonyban látott filmek közül ez kerül legha­marabb a magyar közönség elé, a■ május 5—12. közötti cseh­szlovák filmhét díszbemutató­ján, amelyre csehszlovák film­művész-delegáció is érkezik hazánkba, s május 8-án Ceg­lédre is ellátogat a Mi völ­gyünk díszelőadására. A narancsszínű tüzek éjszakája A mai témájú alkotások mu­tatták a legnagyobb tematikai és műfaji gazdagságot. Három ifjúsági témájú filmet láttunk. Mindhárom a fiatalok társa­dalmi beilleszkedésével foglal­kozik. A delfin startja és a Minden időjárásban — Jaro- mir Borek, illetve Ludovit Fi­ion rendezése — csak az álta­lánosságok szintjén mozgott, sem művészileg, sem tartalmi­lag nem tudott hiteles és. hi­hető filmet alkotni. Érdekes kísérlet Juraj Herz Porcelán­lányok című filmje, amely — kicsit a Szikrázó lányokra em­lékeztető — filmmusical for­májában viszi vászonra egy porcelánrak tárban dolgozó lánycsoport életét. A rendezés nagy hibája, hogy nem vállal­ta következetesen műfaját, így a musical, a vígjáték és a tár­sadalmi dráma műfaji jegyei ugyanolyan felfordulást okoz­tak a vásznon, mint a raktárt ellenőrző bizottság megérkezé­se a filmen. Nagy csalódást okozott Jirí Hanibál Nagy kín­lódás című filmje is, amely egy nevelőintézetbe adott kislány elvált szülei iránti vonzódását, a családi élet melege utáni vá­gyát viszi filmre. A mai témák közül a legér­dekesebb Zbynek Brynych ren­dező A narancsszínű tüzek éj- 1 szakája című filmje volt. Egy I sikeres, 45 éves mérnök törté- netét mondja el, áld születés­napján elgázol egy embert, ezért börtönbe kerül. Ez ketté­töri életét, de igazi megpróbál­tatása csak a börtönben kezdő­dik, ahol az ellene forduló köz­törvényesek között áll ki poli­tikai és emberi meggyőződé­séért. Vígjátékok Három -vígjáték Is szerepelt a vetítési programban. A Drá­ga nénikéim és én című filmet A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR azonnoli belépésre keres központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, villanyszerelő, esztergályos, asztalos, kőműves, kovács, lemezlakatos, ív- és lánghegesztő, csőszerelő, marós szakmunkásokat, továbbá Öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti tehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft térítésért. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat! üzemgazdasági és munkaügyi főosztályon: Budapest XVIII., Gyámról út 79-83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. Megközelíthető: o 95-ös, o 17-es, a 117-es és 35 Y jelzésű autóbuszokkal. Gácsi Mihály rézkarca: A szobrász. (A három évtized — 30 grafika mappából.) leginkább. Fogékonyak a nagyvilág még fel nem dolgo­zott hatásaira, de erőteljesen építenek az önmaguk által fel­kutatott dokumentumokra. Ízelítő mindez napjaink gra­fikájából, mely talán a kép­zőművészet valamennyi ágaza­tában a legegységesebb. Si­keres, szép vállalkozás. Mai magyar művészet Napjaink hazai művésze­ténél maradva, elismeréssel regisztrálhatjuk azt a művé­szetnépszerűsítő sorozatot, amelynek immár 24 kötetét adta ki a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Mai ma­gyar művészet összefoglaló címmel, Dávid Katalin szer­kesztésében. A legutóbbi két kis kötet Hincz Gyula és Csá- ki-Maronyák József munkás­ságával foglalkozik, s a kö­zeljövőben — mint munka­tervükből kitűnik — Pest megyei szerző művét is ke­zünkben tarthatjuk: Losonci Miklós művészettörténész­nek, lapunk műkritikusának, a ráckevei gimnázium igaz­gatójának jelenik meg Ger- izson Pálról írt monográfiája a sorozatban. Ezúttal a Hincz Gyuláról szóló munkáról is azzal az örömmel emlékezhetünk meg, hogy jelenleg — immár hetek óta — Pest megyében járnak alkotásai. Március- áprilisban ugyanis az érdi já­rási-nagyközségi művelődési otthonban (ahova egyébként gobelint is készített), jelen­leg pedig a ráckevei Savo- yai kastélymúzeumban látha­tó tárlata, örvendetes, hogy a 70 éves Kossuth-díjas mes­ter újítóan forradalmi művé­szetét sokan megismerhetik közelebbről is a megyében, s a kis kötet — Bauer Jenő ta­nulmányával — előnyösen se­gíthet mondanivalója mé­lyebb fölfedezésében is. A köztudatban mindenek­előtt portretistaként élő Csá- ki-Maronyák Józseffel Po­gány ö. Gábor tanulmánya révén ismerkedhetünk a bő­ven illusztrált könyvecské­ben, s egyúttal meggyőződve róla, hogy az Orosházáról in­dult mester sokrétű, elhiva­tott, tiszteletreméltó alkotó, kit méltán ismert el Kos- suth-díj, s legutóbb SZOT- díj is. Ónmázas habán korsó ISSI-bW. Elöl reneszánsz virágminta kék tulipánnal, sárga, zöld és mangán levelekkel. Ónmázas babán faJanMcpaJnek 1630-ból. Hát lappal határolt hen­geres test, elöl középen kék ke­retes tábla felirattal, alatta, fö­lötte színes, reneszánsz virágok. noha A habán kerámia jelle­ge, eredete című, nagy ap­parátussal, kutatási anyag­gal megírt első fejezetben pontosan ismerteti a kuta­tók állításait és ellenállítá­sait e fehér alapú, többnyire négy színben készült, ónmá­zas fajansztárgyak történeté­ről. A habán kerámia A művészettörténet iránti alaposabb érdeklődést elégí­ti ki az a nagyszabású mun­ka, amely A habán kerámia Magyarországon címmel je­lent meg Katona Imre tollá­ból, 195 színes, Illetve feke­te-fehér felvételen fegyben be is mutatva és szakleírásban értékelve a hazánkban talál­ható legszebb darabokat. Nagy jelentőségű mű ez, hiszen ehhez hasonló össze­foglaló bemutatására csak 1927-ben tettek hazánkban kísérletet, de az Is csak né­metül jelent meg. Aztán az 1960-as évekből ismert egy- egy részletkérdést ismertető mű. Ez tehát az első össze­foglaló jellegű munka, amely európai, sőt világviszonylat­ban is érdeklődésre tarthat számot, mivel a habán kerá­mia születése, útja, történe­te mindmáig nem teljesen tisztázott. Valójában e mű sem vál­lalkozik arra, hogy teljes ha- I tározottsággal állástfoglaljon, Érdekes, mondhatni izgal­mas olvasmány, hogy a ha­bán kerámia keletkezése, vi­rágzása, hanyatlása miként kapcsolódik Nyugat- és Ke- let-Európa népeinek történe­téhez. A reformáció korának ún. anabaptisták mozgalma üldözött tagjai honosították meg, de hogy hol, mikor — vagyis a kerámia helyhezkö- tésének tisztázása — jelen­leg Is megoldatlan feladat, Ám ez már válóban a tudo­mányos kutatás későbbi ide­jére háruló kérdés, a kötet olvasóit ennél bizonyára job­ban leköti és ismereteit hasz­nosan gyarapítják e csodála­tosan szép munkák bemuta­tásukkal, s különböző kor­szakok, amelyek leírását ki­tűnően megtalálja. A behatóbban érdeklődők, s a kérdéssel tudományosan foglalkozók bőséges jegyzet­anyagot és gazdag bibliográ­fiát is kapnak a méltó kivi­telezésben megjelent mű lapjain. —SZÓ—I

Next

/
Oldalképek
Tartalom