Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
1975. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK ~kMUw A gép mellől, végiggondolva Munka, megélhetés - hosszú távon A Csepel Autógyár, Pest megye legnagyobb iparvállalata alig néhány hónappal fiatalabb, mint az a szervezet, amely a szocialista országok gazdasági együttműködését hivatott erősíteni és tökéletesíteni az internacionalizmus alapján, népeink közös érdekében. A KGST- rői, benne a Szovjetunió és hazánk szerepéről, közreműködéséről beszélgettünk autógyári szocialista brigádok tagjaival, vezetőivel. „Kifizetődő" Ásin Gábor hegesztő-lakatos, munkásőr, a Május 1. Aranykoszorús brigád tagja: — Tökölön lakunk. Velünk átelienben, a Duna túloldalán van Százhalombatta. Fényeit jól látni, számomra szinte jelkép ez, mert tudom, hogy az ott finomított olaj a Szovjetunióból jön, sok ezer kilométeres csővezetéken. A feldolgozó köré már új, fiatal város épült, sok embernek teremtettek itt munkalehetőséget, otthont. Ügy gondolom, ez jól példázza a KGST-t és hazánk együttműködését a Szovjetunióval. — Ha meg kellene fogalmaznom, mi az együttműködés jelentősége? Szerintem az a jó benne, hogy csoportosítják a gyártást, nem gyárt mindegyik ország mindent, amire szüksége van. Ez nem fizetődne ki. Na, egy jó példát: az autóbuszgyártást. Nagy szériában mi készítjük — azért mondom, hogy mi, mert az Ikarus-buszok padlóváza autógyári termék —, és évente hétezer darab, kerül a szocialista országokba. Ez kifizetődő az országnak, mert helyette más termékeket, nyersanyagokat v vásárolhatunk. Jól járnak a vevők, a Szovjetunió, az NDK és más szocialista országok, mert KGST-piacról vásárolnak jó terméket. Hogy nekem mit jelent, személy szerint a szocialista együttműködés? Ugyanazt mint a vállalatnak: megalapozott jövőt, biztos megélhetést. Egészen a nyugdíjig. Igaz, az még elég mesz- szire van... „Szép az a busz" Földi Anna, az alkatrészgyáregység Május 1. szocialista brigádjának vezetője, az utánmunkáló műhely esztergályosa : — Hát, erről még nem nagyon kérdeztek, s az igazsághoz tartozik, hogy nekem nehéz ezt megfogalmaznom. Tudom, mi a lényege; a szocialista országok segítik egymást, mindenben. Mint ahogyan mi is segítünk egymásnak itt a brigádban. Én csak az idén lettem brigádvezető, még ezt is meg kell szoknom, de azt hiszem, eljutunk majd együtt odáig, hogy ha ilyesmit kérdeznek tőlünk, akkor pontos választ adunk. Tanulnunk, fejlődnünk kell. Faluról, a Szolnok megyei Nagyivánról kerültem a gyárba. Addig azt sem tudtam, hogyan néz ki egy gyár. Most már nagyjából ismerem. Azt is tudom, hogy ezek a csapágycsészék, amiket megmunkálunk, exportra mennek, szocialista országokba, pótalkatrészként. Azt hiszem, olyan lehet az együttműködés a szocialista országokkal, mint ahogy mi is kooperálunk az Ikarusszal, meg más vállalatokkal. A brigádom tagjai voltak az Ikarusban. Elmondhatják, milyen szép az a busz amit a Szovjetunióba és az NDK-ba szállítanak Onnan meg olajat kapunk, vasércet és olyasmit, ami nekünk nincs. Három éve jártam a Német Demokratikus Köztársaságban. Láttam, az emberek ott is olvan jól élnek mint nálunk. Ügy gondolom, ez annak is köszönhető, hogy kölcsönösen segítjük egymást. „Amit a legolcsóbban" Tajti Lajos, az ezüstjelvényes Kurucz Béla szocialista brigád tagja, esztergályos: — Újságolvasó vagyok minden érdekel, ami a nagyvilágban történik Tudom, hogy a KGST 1949-ben alakult és a szocialista országok sokoldalú tudományos, műszaki, gazdasági együttműködését hivatott erősíteni. Az eredményeit is ismerem, de az első időkben meglehetősen keveset hallottam róla. Nekem úgy tűnik, mintha a hatvanas években kezdett volna igazán tartalmassá, széles körűvé válni az együttműködés, amelyet én nagyon hasznosnak tartok. Lehet, hogy egyszerűsítem a dolgot, de szerintem minden szocialista országnak azt kell gyártania, amit a legolcsóbban, a legjobb feltételek közepette tud. Az autógyár például azért csökkentette a hagyományos termékek gyártását, mert a kis sorozat már nem volt gazdaságos. A tízezer autóbuszpadlóváz már nagy sorozatnak számít, gyártunk különleges gépkocsikat is, a gyár fokozatosan áttér más termékekre. A Szovjetunió megvesz! az Ikarusok többségét. Nekünk ez hosszú távra munkát ad. A termelési értéknek már több mint 60 százaléka a padlóváz-termelésből származik. De ne csak autógyári szemmel nézzünk! Tudom, volt rá már eset, amikor nem sikerült eladni valamilyen árut nagy tételben, nyugatra. A Szovjetunió megvette. Jólesik az embernek, ha érzi, nem hagynak bennünket bajban, van aki serit. Persze az a jó. ha nem ilyen szükség- megoldások kötnek össze bennünket. hanem a tervszerűség. Azt hiszem, a lényeg abban van. hogy a mi országaink nem eevszerűen értékesítő és vásárló kapcsosokat alakítottak ki, hanem ecniiitt vállalták a terheket és közös az eredmény is. „A kibontakozás jelei" Kiszel Vilmos, a szerszám- szerkesztés ötszörös aranyjelvényes Bolyai János szocialista brigádjának vezetője: — Huszonhat évvel ezelőtt, a Csepel Autógyár alapításakor jöttem ide dolgozni. Azt hiszem, a mi vállalatunk az elsők között volt a szocialista nemzetközi kapcsolatok, szállítások kialakításában. A járműiparban szinte egyedülálló teljesítményt jelentett, hogy a megalakulást követő második évben gyártmányainknak csaknem egyhar- madát már exportra — elsősorban a Szovjetunióba és a szocialista országokba — szállítottuk. De akkoriban a KGST-n belül a kapcsolatok jobbára vállalatok közti együttműködésre korlátozódtak, és csak fokozatosan alakultak ki a széles körű, országos jellegű intézkedések a tervek egyeztetésére, a szocialista nemzetközi kooperáció általános kibontakoztatására. Amikor a brigád tagjaival leülünk beszélgetni, gyakran szóba kerül ez a téma, persze többnyire autógyári, járműipari szemszögből, ösz- szehasonlítást teszünk az Európai Gazdasági Közösség és a KGST között, keressük az azonosság és a különbözőség jegyeit. Abban megegyezik a véleményünk, hogy ma egyre inkább a nemzetközi gazdasági együttműködésen van a hangsúly, s mindig hozzátesszük: nekünk kedvezőbb a helyzetünk, mert bennünket nemcsak gazdasági érdekazonosság fűz össze, hanem ennél még fontosabb tényező: a közös eszme és a közös cél — a tulajdonviszonyokról nem is szólva. — Amit még elmondhatnék: a magyar ipar adottságai igénylik a többi szocialista országgal — különösen a nyersanyagokban gazdag Szovjetunióval — a mind szorosabb, hosszú távra megtervezett együttműködést. Így Földi Anna As in Gábor Fajti Lajos Kiszel Vilmos Bakó István (elvételei akarjuk ezt itt a gyárban is, a gépjárműgyártás oan. Korábbi hibáinkat, a kis sorozatok, a gazdaságtalan és piac nélküli termékek gyártásának következményeit még „szenvedjük”, de o kibontakozás jeleit is látjuk. Egy kapitalista nagyvállalat már régen bezárta volna kapuit, ha olyan helyzetbe kerül, mint néhány évvel ezelőtt a mi gyárunk. Hogy nálunk ilyen nem fordul elő, s a munkások, mérnökök foglalkoztatását, megélhetését biztosítják, az szocialista rendszerünk lényegéből fakad, s úgy érzem része van ebben a KGST-nek, a Szovjetuniónak és a testvéri szocialista országok együttműködésének is. — És befejezésül egy példát: az energiaválságot a nyersanyag oldaláról — elsősorban a Szovjetunió jóvoltából — alig érezte ez a nagy gyár. A nyugati importalkatrészek hiányát viszont nagyon is megéreztük. Azt hiszem, ez is jól mutatja az első három betű jelentőségét: kölcsönös gazdasági segítség... Baumann László Pest megyei építőbrigád kiállítása Történelem az újságok lapjain Rendkívül érdekes kiállítás nyílt a minap a fővárosban, a Pest megyei 2. sz. Szövetkezeti Építőipari Vállalat KISZ- szervezetének Mária utcai klubhelyiségében. Korabeli dokumentumokat, megsárgult lapritkaságokat láthatunk; segítségükkel végigkísérhetjük történelmünk sorsfordulóit. A bemutató címe: Történelem az újságok lapjain, 1919—1975; május 7-ig tekinthető meg. Sorok a naplóba Hogyan jött létre ez a kiállítás? Major Ferenc, a Fővárosi Kertészeti Vállalat sportkörének elnöke több mint három évtizede — családi örökségként — gyűjti régi korok újságjait és otthonában már csaknem kétezer darabot őriz. Amikor felkereste Dö- mény János, a Pest megyei 2. sz. Szövetkezeti Építőipari Vállalat Mező Imre brigádjának vezetője, s megkérte, hogy e bemutatóhoz bocsássa rendelkezésükre anyagának egy részét, örömmel mondott Igent. Az ünnepélyes megnyitóra a vállalat vezetői mellett eljött élező Imre özvegye is, aki meleg hangú sorokat írt a brieádnaplóba. Visszaemlékezését nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők. Elrabolták a papírt S mit láthatunk a kiállításon? Néhány kiragadott részlet A legrégebbi dokumentumként szerepel az Érdekes Üjság 1914-ben megjelent, második évfolyamának száma, amely Magyarország közvetlen hadbalépése után került az utcára, Bíró Mihály felejthetetlen karikatúrájával: egy munkást ábrázol, aki befogja a gyárak kéménynyílását, hogy — miként az aláírásból kiderül — „pókháló lepje be az üzemeket”, vagyis tulajdonosai ne gazdagodhassanak tovább. Érdekes történelmi dokumentumnak számít ma már az Ifjú Proletár — az ifjúmunkások országos szövetségének hivatalos lapja. Ennek 1919. februári számában a vezércikkben a következőket olvashattuk: „A rendőrök hétfőn újra a régi, munkáspárti urakat megszégyenítő módon garázdálkodtak. A papi rendelet áthágásának ürügye alatt — miután előbb a Vörös Űjságot, a szerkesztőséget, s azok tagjait fosztogatták ki — ellátogattak az Unió Nyomdába, ahol az Ifjú Proletár is készül, s kiraboltak bennünket. Mi azonban nem törődünk a kizsákmányolást védők rendeletéivel, hanem lapunkat továbbra is megjelentetjük. Mai számunk a papírkészlet elrablása miatt, csak négy oldalon jelenhet meg, legközelebbi számunk azonban már ismét eredeti terjedelemben kerül az olvasóinkhoz.” Ember a világűrben A kiállításon megismerkedhetünk a Nyugat korabeli számával, amely 1918 februárjában került az olvasókhoz, s akkori szerkesztője Ady Endre és Babits Mihály volt. A Friss Üjság 1936. február 27-i száma első oldalas címben közölte: „Hárommillió magyar tengődik 70—80 filléres napszámon”. S ezután látható a Szabadság 1945-ben megjelent számának örömteli címe: „A Vörös Hadsereg 220 kilométerre áll Berlintől”. S talán az egyik legértékesebb lap: A Tett, amely 1945. december 25- én jelent meg; ez az első évfolyam első száma, s a Magyar Partizánok Bajtársi Szövetségének képes folyóirata. S képviselteti magát a kiállításon a legújabbkorl történelem is: az Bsfi Hírlap 1961. április 13—i számának hathasábos, vastag betűs címe: „Szovjet ember a világűrben. Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy űrrepülése.“ Idézik a tablók napilapjaink segítségével a közelmúltban lezajlott XI. pártkongresszus jövőt formáló határozatait is. F. G. ÖR ÖK MA JUS MÁJUS ELSEJE AZ IRODALOM TÜKRÉBEN H a a költői jelképek gyakoriságáról pontos kimutatást lehetne készíteni, az elsőbbséget bizonyára a május vinné el. Mit is fejez ki május jelképe? A természet megújulásának, az ember felszabadulásának, a szabadságnak a szimbóluma volt már több évszázad óta, 1890. május elsejétől pedig — amióta hivatalosan a munkásosztály nemzetközi ünnepe — tartalma konkrét jelentéssel, o munkás nemzetköziség eszméjével gyarapodott Nagyon gazdag irodalma van május elsejének, amit a Kossuth Könyvkiadó impozáns, szép kiállítású kötete is bizonyít. Az örök május című antológia — Remete László összeállításában és szövegmagyarázataival — a magyar és á világirodalomnak azokat a legszebb alkotásait tartalmazza időrendben, amelyek a munkásosztály nemzetközi ünnepét köszöntik nyolc és fél évtized óta. A kötet legfőbb értéke egyrészt az a pontos filológiai munka, amit a szerkesztő végzett, másrészt a magyar irodalomból nyújtott gazdag válogatás. Borbély Tibor itt idézett verse ugyancsak ebben az antológiában jelent meg. BORBÉLY TIBOR: Szinte nincs jelentős költőnk, akit meg ne ihletett volna május elseje. A legreménytelenebb történelmi helyzetben is a reménységet, a munka elpusztíthatatlan hatalmát, a dolgozók teremtette rend ígéretét jelképezte. József Attila Május című verse szép szintézise ezeknek a reményeknek: A rengő lomb virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. IramlanaJk a bogarak, friss jelszavak röpülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep *— a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ö kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendel! M ájus elsejének nemcsak nagy irodalma, hanem gazdag történelme is van, amit az irodalmi tükörbe pillantva pontosan észlelünk. Elég, ha a felszabadulás utáni alkotásokat nézzük, tükröződnek bennük a nagy történelmi fordulat, s életünk változásai. A májusi versek sűrítve adják a hatalom megszerzéséért vívott harctól kezdve a munka és a dolgozók hatalmát igenlő mai versekig — történelmünket, történelemmé váló napjainkat. A. J. • PIK Brigádok vetélkedője A 'kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjai kulturális vetélkedőt rendeztek, melynek eredményeit a közelmúltban értékelték Huszonhét szocialista brigád 29 versenyzője vett részt a szellemi tornán, melynek tételei az 1918-as őszirózsás forradalomtól napjainkig terjedő időszak politikai, társadalmi eseményeit fogták ösz- sze. A döntőbe jutott hat szocialista brigád versenyét nagy érdeklődés mellett bonyolították le. A vetélkedő első számú győztese a Technika szocialista brigád, második helyezett lett a Széchenyi és harmadiknak lépett dobogóra a Lendület szocialista brigád. A zsűri elismerően nyilatkozott felkészültségükről, s a KPVDSZ dicséretben részesítette a kollektívákat. A vállalatnál az elkövetkező időkben is rendeznek hasonló vetélkedőket, a szocialista brigádok már bejelentették csatlakozásukat. I J Harc még ez az ünnep... Száz táján a világnak, még tépett lobogókat fúj csattogva a májusi szél, — bár régen emelte magasra lobogóul szíve színét az az osztály, amelyik halni tud elveiért. Azóta — hány proletár halt az ügyért, s mind élni akart. Hiszen: ki ölelésből született, élni és ölelni készül. Nem halt meg mégsem értelmetlenül ki sorunkból kihullt, rákényszerítve, — értünk — embert ölni végül. Harc még ez az ünnep . •. Az ünnepi utca, — hol járunk gondtalanul s a félelem nyomát nem érzi semmi se már, ma — nem ott ér véget, ahol szokott. .. Az ismert sugárút, — tovább szalad s a házsorok vezetnek tovább, — tovább... minden kontinensen át És kinyújtott kezünk, — mert elvtársi kézig ér — földgolyónkat fogja át Kezünk kemény, munkától érdes, — de mindannyiunk szívében, ki hogyha kell, hát halni készül, — így él a kérges tenyérre még ma kényes emberibb világ: ... csak költők lantja zeng a mosoly lesz balzsama a szívnek, — mikor a fegyver vért nem ont, és láng — a csóktól éled; könny nem pereg, miként a gyöngy, nyárban a pázsit, fülemüle dat nappal a fény, — és éjjel a csillag jelenti majd a világ csodáit. Szelíd májusi szellő, — illatos őszi lomb, — csendet s csak reményt súg az anyák szívének. Akkor, — tündér vigyázza újra lépteink. Többé senki se sír, — csupán a fahasáb a kandallóban, míg lángja lassan éled. Ha ott is béke lesz megint..'.
