Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ' • r.‘ i . ' - '■ „ , ■ . : n/\ A VÁCI JÁRÁS ES VÁC VAROS RÉSZÉ RE XIX. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1975. MÁJUS 6., KEDD1 Mészkő Vácnak Üzembe helyezték a Pest— Nógrád megyei Kőbánya Vál­lalat keszegi mészüzemi kőbá­nyáját, amely a Cement- és Mészművek váci gyárának szolgáltatja az alapanyagot: az idén kétszázezer, 1976-tól pe­dig évente háromszázötvenezer tonna égetésre alkalmas mész­követ. Kereskedelmi brigádok tapasitalatcseréje Következik: a jútókkiállilás A váci Naszály Aruház eme­letén rendezték az Amfora Üvegáru Nagykereskedelmi Vállalat alkalmi kiállítását. Egy kissé nemzetközi jellegű árubemutató volt. A magyar Gorka-féle kerámiai dísztár­gyaktól kezdve láthattunk jé­Kéretlenül is jón a segítség Meghatott anyákkal volt tele pénteken délelőtt a Me­chanikai Laboratórium duna­keszi ebédlője. Ott rendeztek anyák napját a gyáregység­ben dolgozó nőknek. A duna­keszi óvodák, cserében a sok-sok segítségért, ünnepi műsorral köszöntötték az édes­anyákat. Az ünnepeltek között ül­tek a gyermekgondozási sza­badságon levő azok a kisma­mák is, akik — a százhatvan közül mintegy negyvenen — szabaddá tudták tenni magu­kat erre a délelőttre, őket a KXSZ-szervezet klubjában lát­ta vendégül később a gyár­egység vezetősége és nőbi­zottsága. Valent Gyula igaz­gató rövid ismertetőjében a múlt év gazdasági eredmé­nyeiről tájékoztatta őket, majd a szakszervezeti» bizottság tit­kára beszélt terveiről. Arról, hogy minden esztendőben egy-egy turnusban a gyerme­küket gondozó édesanyákat gyermekestől szeretnék üdül­tetni a gyáregység üdülőjé­ben. Ehhez azonban még szá­mos közegészségügyi és ét­keztetési kívánalomnak kell eleget tenni, ^melyek az ifjú üdülők egészségét, zavartalan nyaralását szolgálják. Bizo­nyára hamarosan megtalál­ják erre is a megfelelő meg­oldást, mint ahogy arra is mó­dot találtak, hogy a kisgyer­meküket otthon nevelő anyák anyagi nehézségeit — tizen­nyolc hónap után — minden külön kérés nélkül, rendsze­res segéllyel enyhítsék. A jó hangulatú beszélgetés vendége volt dr. Telegdi Er­vin gyermekgyógyász is, aki az édesanyák számos, a gyer­mekek nevelésével, étkezte­tésével, ápolásával kapcsola­tos kérdésére válaszolt. A Mechanikai Laborató­riumban ez volt az első kis­mama-találkozó. Nemsokára egy újabbat rendeznek, mely­re azokat várják, akik pén­teken nem tudtak eljönni. b. h. Uj postahivatal Kemencén Május elsején adták át rendel­tetésének Kemen­ce község két fel- vevőhelyes új postahivatalát, melyet a Pestvi­déki Postaigazga­tóság a kongresz- szusi 'munkaver­senyben készített el. Mezei Attila r felvétele ".Ni nir -T Egyre jobban A kézilabda NB II. negye­dik fordulójában nem sok ba­bér termett a Váci Fonónak, Valamint a Penomahnak. Egy- gólos vereséget szenvedett a Fonó Budapesten, míg a Pe- nomah súlyos vereséget szen­vedett Kecskeméten. KÉV-METRÓ—VÁCI FO- , NÖ 20:19 (12:6) Igen nehezen lendült játék­ba a Fonó a tavalyi bronzér­mes csapat ellen. Enervált já­tékuk miatt már az ötödik percben 5:0 arányban vezetett a vendéglátó csapat. A máso­dik játékrészben egymást múl­ták felül lelkesedésben és küz­deni akarásban a Fonó-játéko­sok úgy, hogy nagy meglepe­tésre a mérkőzés befejezése előtt három perccel egygólos Vezetést is szereztek. A hajrá­ban két tiszta helyset kima­radt, amelyet a helyiek gólra váltottak. Egygólos helyi ve­zetésnél a Fonó időn túli bün­tetődobáshoz jutott, amelyet elhibázott, így végeredmény­ben idei legjobb játékával egygólos vereséget szenvedett. KECSKEMÉT—PENO- MAH 13:5 (9:4) Csak az első negyedórában tudta tartani a helyi rohamo­kat a vendég Penomah. Sok hibával játszott és végered­ményben a minden részében jobb Kecskemét kissé túlzott gólaránnyal megérdemelten nyert. A legjobb dobók: Császár (2), Rétiné, Papp, Kucsa (1—1). Vasárnap kettős mérkőzés lesz a Rádi úton. mindkét vá­ci csapat szolnoki vendégeket fogad. Nagy várakozás előzi meg a mérkőzést, hiszen a szolnoki csapat esélyese a bajnoki címnek. , T. S. nai hőálló edényeket, NDK- beli üvegárut, egészen az ar­gentin porcelánkészletig. Az emeletre érkezőket meg­fogta a lugas-szérűén kikép­zett rész, a narancsra fe'stett kerítésen belül ötletesen és íz­lésesen elhelyezett sokféle áru. Szépek és vonzóak voltak a megterített asztalok. Üjszerűek a mozgó talapzatra helyezett tárgyak. A pénztárnál elhelyezett vendégkönyvben sorakoztak az elismerő beírások. Koren Józsefné osztályveze­tő tájékoztatása szerint nagy volt a forgalom az alkalmi ki­állítás idején. Ügy határoz­tak, hogy a dekorációs keret marad, s legközelebb játékki- állítást rendeznek ugyanott. A kiállítás utolsó napján a Naszály Beloiannisz brigádja és az Amfora Béke brigádja baráti találkozón, tapasztalat- cserén ismerkedett egymás munkájával. (Papp) Szakmunkás-bizonyítvány — vizsga nélkül Szorgalommal és akarattal megvalósult tervek Ledvényi Erzsébet tizenhét éves, a váci Kereskedelmi és Vendéglátó Szakiskola legjobb tanulója, a szobi- gimnázium esti tagozatának II. éves hall­gatója, a szép magyar beszéd városi versenyének III. helye­zettje, a szakma kiváló tanu­lója megyei versenyének első helyezettje, a váci kö­zépiskolák között rendezett szónoki vetélkedő második he­lyezettje, s most az országos döntőn a zsűri elnöke átadta neki a szakmunkásoklevelet: nem kell tovább tanulnia, is­kolába járnia, minden vizsga alól felmentették, segéd lett. Olyan, mint a többi fiatal lány. Kis dundus, mosolygós, vidám, modem pulóver feszül rajta. Akik naponta találkoz­nak vele a zebegényi élelmi­szerboltban és kenyeret vagy felvágottat kérnek tőle, azok sam tudják róla mindezt. — Nem hagytam ki válamit? — kérdeztem Erzsitől. ,— De igen. Azt, hogy hal óraikor már a pult mögött ál­lok és este hét órára érkézén) haza. Meg rengeteget olvasok, mert olvasni nagyon szeretek... és azt, hogy menyasszony va­gyok. — Hogyan csinálja mindezt? — Mit, a menyasszonyságot ? Hát megkérték a kezemet. — Nem azt, hanem az egé­szet. — Hosszú története van an­nak — néz rám és elmondja egy munkáscsalád nem köny- nyű sorsát. Benne a gyászt, az örömet, a küszködést, a békét, az akadályokat. Egy kiállítás alkotásai előtt Nem célom méltatni azt a hatalmas gyűjteményt, amely most hetekre betölti a Műcsar­nok termeit. A 30. évfordulót ünneplő seregszemle — a jubi­leumi képzőművészeti kiállítás — jelentőségéről minden lap hírt adott, s a Pest megyei ki­állítók értékelését megtette Losonci Miklós. Az utolsó öt év termését lát­hatjuk. A kiállított művek /va­lóban egymásba kapcsolódnak, az egész magyar művészetet érintve mutatják meg az új, a forradalmi törekvéseket. A gyűjtemény nagy egésze gyö­nyörűséggel és örömmel töl­tött el még akkor is, ha csak három váci művész alkotásával találkoztam itt. S ez megerősí­tette bennem az érzést: váro­sunk képzőművészeit még min­dig mostohán kezelik, a hiva­talos értékelők rangsorolása szerint még nem tartoznak az élvonalba. E gondolatomra mégis vi­gasztalást adott a három mű­vész kiállított négy műve. Gyurcsek Ferenc vörösmár­vány portréja Uitz Bélát állítja elénk. A művészt, a gondolko­dót, s azt az elődöt, aki példa­képe lehet minden fiatal, s a mi gondolatainkat hordozó-ki­fejező művész számára. Az Uitz-portré arca, vonásai és az arcon rebbenni látszó ráncok mélységes bölcsessége távoli évezredekbe röpített vissza — az egyiptomi művészekig. A teljességig az egyszerűségben, mert abban van a humánum nagyszerűsége. Gyurcsek má­sik műve, a Siqueiros-szobor, a minden-népek forradalmáról beszél. Ezt láttuk már Dózsa- szobraiban is, csak nem eny- nyire teljesen, internacionalis­ta módon. Mert e szoborban ay. van — a szabadságvágy és a harc, a győzelem reménye és a vér, s a győzelem biztos tu­datából sugárzó erő. Az ezernyi grafika között is azonnal megtaláltam Sáros András Miklós ismert rézkar­cát. a Drezdai emlék-et. Egy diákcsoportot figyeltem a kép előtt. Keveset tudhattak a kor­ról, a nékik csak történelem­ről, amit e grafika arculcsa- pásszerűen „magyarázott”. A háború angyaláról,' aki akkor az ártatlanokkal-bűnösökkel együtt pusztult el, hogy Drez­dával együtt a béke angyala támadjon új életre. A gyerekek arcán láttam: megérezték, meg­értették a művész gondolatát. A keserűségről, halálról, há­borúról, sok alkotás beszélt. Ta­lán ezért álltam lenyűgözve Mizser Pál méretre is hatal­mas műve, a Keletkezés és át­alakulás című gobelinje előtt. Tizenkét négyzetméter, egy teljes falat betölt. Betölti az egész termet! Hatásától nem lehet szabadulni, szemünk aka­ratlanul is visszatér hozzá más kárpitok nézése közben is. Ta­lán versben tudnám inkább az élményt elmondani, hiszen ön­maga is vers: a szálak, a cso­mók és a színek lendületes, va- rázsos és szemkápráztató lírá­ja. Keletkezés és átalakulás? IJóem kerestem a formákban a címre utalást, de ráhagytam magam a színekre, a bőröm alá bújtak, megzavartak és meg­nyugtattak. A lilák, sárgák, kékek, zöldek és pirosak olyan érzést keltettek bennem, mint az álom és a boldogság, és szin­te hangjuk támadt, mert a föld s az ember realitásait éreztem megtestesülni, és régi mítoszo­kat valósággá alakulni. Betölti az egész termet ez az alkotás — milyen hosszú idő termése lehet? —, akár egy diadalmas kantáta! Mizser Pál költészete, nagy verse ez a gobelin, egy nagyon rokonszenves ember vallomása. Gondolatai a mi gondolataink, helyettünk feje­zi ki, s mondja el azt, amit csak tiszta szívvel, bátorsággal és ilyen végtelen bizalomm,-.’ lehet elmondani. Bizalommal, amellyel Mizser Pál művészi útján halad, s amelyen most egy új állomásra érkezett el. Hárman bizonyították a váci művészek közül, hogy alkotá­saikkal értékesen hozzájárul­nak ahhoz a nagy munkához, melynek tükörképe -éz a kiál­lítás. Csankó Lajos — De most már sütni kezd a nap — fejezi be —, érettsé­gizni fogok, húgocskáim is már lábon és vőlegényem is van. Édesapja a szobi kőbányá­ban fizikai munkás, majd mű­vezető volt. Négy éve meg­halt. Nővére akkor már közép- iskolás, Erzsiké akkor végezte a nyolcadikat, két húga közül az egyik pici, a másik kicsi. Édesanyja a vasútnál három műszakban távirászként dol­gozott. A nővérkének be kellett fejeznie az iskolát, a kicsiket bölcsődébe, óvodába kellett vinni, pénz is kellett, és Er­zsiké vállalta. Csodálkoztak is, hogy az iskola színjeles tanu­lója nem tanul tovább, dol­gozni megy. Legjobb megol­dásnak ígérkezett az élelmi­szerboltba tanulónak menni. Hamar felfigyeltek rá. — Nem az a fontos, hogy mit dolgozik az ember — mondja —, hanem az, hogy amit tesz, azt jól tegye. Később így az álmok is valóra válnak. És mindig legyen cél. Nekem na­gyon távoli céljaim nincse­nek. Ha egyet elértem, kitű­I zöm a másikat. I — És mi volt a cél? — Közgazdaságiban szeret­tem volna érettségizni, utána nyelveket tanulni. De aztán nem került rá sor. így iratkoz­tam be tavalyelőtt a szobi gimnázium esti tagozatára. — Időből: energiából hogyan futja? — Segítenek anyukáék is. Sokszor az éjfél is utolér a könyveim fölött és ötkor már kelek, hatkor kérdezem: Mit adhatok? Mészáros Gyula Holnap reggel már nem lesz jó! Április 24-én este 9 óra tájban meglehetősen sokan várakoztak Budapesten, a Ka­zinczy utcai Volán-buszmeg- megállóban, ahonnan Fótra in­dul az autóbusz. Jócskán meg­telt már a kocsi, amikor — szinte csak az indulás pilla­natában — felszállt a kalauz, és anélkül, hogy a kocsiban 1-evő utasok jegykezelését elvé­gezte volna, helyet foglalt kis ülésében. A közelben levők fel­mutatták bérleteiket, és néhá- nyán odaadták a jegy árát. Utasunk is, mint kötelesség- tudó ember, az utazásért járó összeget átnyújtotta a kalauz­nak. Jegyet azonban nem ka­pott. De nem is gondolt rossz- ra, hiszen éppen új megállóihoz érkezett a kocsi, és 20 jókedvű kjskatona Intézett „rohamot” a felszállásért, hogy még a ki­menő utolsó11 perceivel élve, időben eljussanak szolgá­lati helyükre. így az autóbusz­teljesen megtelt, az ülések kö­zött is álltak utasak szép szám­mal. A kalauz a mellette ülő utassal merült el csevegésbe, s a jegykezelést szemmel látha­tóan nem érezte sürgető fel­adatának. Utasunk azonban — aki mint mondtuk, kötelességtudó em­ber —, miután a jegy árát átadta, jegyet viszont nem ka­pott, felhasználva a kalauz te- referélésében beálló cseppnyi szünetet, szólt a jegykezelőnek, hogy nem kapott jegyet. Egy franciásan könnyed legyintés volt a válasz, oly csipkefinom, hogy a rokokó kor bármely hi­vatásos széptevője megirigyel­hette volna kellemét. De a gya­nútlan vitas még mindig a jót feltételezte, s így egy újabb al­kalmas lélektani pillanatot ki­várva. hangosan odaszólt a busz fiatal, szemüveges kalau­zának, ki megejtő fenséggel trónolt elkerített hivatali he­lyén, s kinek „státusszimbólu­mai” — jegy. lyukasztó, stb. — békésen, meglehetősen munka nélkül he verés ztek szolgálati helyükön. Igv az utas: „Nem kaptam jegyet!” A hatás egyáltalán nem volt frenetikus. Lassan, unottan fordult a fiatal arc az immár elviselhetetlenül tolakodó utas felé. s a szemüveg mögül méla undorral tekintve a kellemet­lenkedőre. aki nem átall ily orofán kéréssel járulni a hiva­tali szék. mit szék? — trónus elé. megszólalt az arc és egy­szersmind a szemüveg gazdáia ekkénoen: ..Holnap reggel jó lesz?” — hangzott a kérdés, melynek megvető és mértékte­lenül szemtelen hangiszínét, ta­lán csak egy lírai költő tudná megfelelően érzékeltetni. És még kivárva néhán pil­lanatot, hogy még véletlenül se keltődj ék a szemlélőben a siet­ség látszata, letépésre került a jegytömbről a 078 531. számú szakaszjegy, melyet végül is megkapott az utas. Zötykölődött a busz, s uta­sunk — kötelességtudó ember lévén, mint már mondtuk — eltöprengett néhány dolgon: vajon miért csalt az indulás pillanatában szállt fel a ka­lauz? S ha már komoly ok miatt nem tudott időben a he­lyén lenini, miért nem haladt végig a kocsin, kezelendő a je­gyeket? Vajon ezen a járaton miért nem szedte be kötelessé­ge szerint a menetdíjakat? S miért fogadta el néhány — elölről, a középső ajtó felé ha­ladó — utastól leszállásukkor a pénzt, jegyet nem adván ne­kik? S ha már látja, hogy „baksis szerzéséhez” nem ta­lált megfelelő alanyt egy utas­ban, miért tetézi mulasztását, szabálytalanságait sértő szem­telenséggel? A kérdések megválaszolatla­nok egyelőre, de az április 24- én 21 óra 15 perckor a rákos- palotai Kazinczy utcából Főt felé indult 05—-00 rendszámú kocsi kalauzának valamennyi becsületes utas, és reméljük, saját vállalata nevében is így adjuk meg a kocsiban feltett kérdésre a választ: „Nem, hol­nap reggel már nem lesz jó!” A munkánkat, kötelességünket — amiért a fizetést kapjuk — akkor és ott kell elvégeznünk, ahol feladatunk megkívánja.-k. -e. Jogi tanácsadások Május 7-én, szerdán délután 3 és 4 óra között ingyenes jo­gi tanácsadás lesz Dunakeszin, a nagyközségi tanács épületé­ben. Dr. Polácsy Beatrix, a Váci Járási Ügyvédi Munka- közösség dunakeszi kirendelt­ségének tagja várja a taná­csot kérőket. ★ A szakmaközi bizottság szervezésében május 8-án, csütörtökön délután 5 órától ingyenes jogi tanácsadást tar­tanak Vácott, a párt- és tö­megszervezeti székház (Lenin út 45.) első emeletén. A Váci Járási Ügyvédi Munkaközös­ség ügyeletes tagja ad választ a jogi kérdésekre. MARADÉKSZÖVETEK VÁSÁRA 60%-os árengedménnyel A ALKALMI ÁRUK BOLTJÁBAN Vác, Március 15. tér 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom