Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-06 / 104. szám
“^fefou 1975. MÁJUS 6., KEDD fókusz Felülvizsgálati konferencia Az 1970 márciusában hatályba lépett at oms or ompó-szerződés előírja: öt év elteltevei Genf ben össze kell hívni a szerződés részeseinek konferenciáját, hegyi értékeljék a megállapodások megvalósulásának körülményeit és hatását. A tagállamok képviselői ennek szellemében gyűltek össze május 5-én a svájci konferenciavárosban, hogy megkeressék a továbblépés lehetőségeit. A NUKLEÁRIS ENERGIA megjelenése és katonai fel- használása, majd ezzel összefüggésben az emberi civilizáció megsemmisülésének veszélye már a második világháború után közvetlenül mozgósította azokat az erőket, , amelyek az atomfegyver betiltását, illetve elterjedésének megakadályozását kívánták elérni. Arra azonban, hogy ezek az erőfeszítések megvalósuljanak, viszonylag hosszú időt kellett várni. Mindenekelőtt a nemzetközi erőarányokban bekövetkezett kedvező változásokra, a Szovjetunió katonai erejének megnövekedésére, s nem utolsósorban az atomfegyver további elterjedésével járó következmények tudatosodására volt szükség ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. Az 1968-ban elfogadott és aláírt, 1970. március 5-én pedig hatályba lépett atomso- rompó-szerződés volt az első a megállapodások sorában, amely a kialakult helyzetet figyelembe véve, átfogó rendezésre törekedett és megfelelő biztosítékokat tartalmazott a pusztító atomerő további elterjedésének megakadályozására. A SZERZŐDÉSBEN részes nukleáris hatalmak arra vállalkoztak, hogy hatékony lépéseket tesznek az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozására, ugyanakkor nemzetközi együttműködéssel tudományos és technikai segítséget nyújtanak az atomenergia békés felhasználásához. A többiek viszont lemondanak arról, hogy bármilyen módon nukleáris robbanóeszközre tegyenek szert és békés célú nukleáris tevékenységüket. A szerződés hatályba lépése 6ta azonban! sok olyan tényező került előtérbe, amely akadályozta, illetve lassította az elképzelések megvalósulását. Az atomerőművek számának gyors növekedése, s ezzel ösz- szetfüggésben a plutóniumtermelés emelkedése, ismét felt élénkítette a nukleáris fegyver további elterjedésétől tartó jóslatokat. (Ismeretes, a plutónium az atomszerkezetek előállításának egyik alapja, így mennyiségi növekedése könnyen párhuzamba állítható azzal a ténnyel, hogy jelenleg 20—25 állam rendelkezik a nukleáris fegyver előállításához szükséges tudományostechnikai és gazdasági feltételekkel.) NAPJAINKIG nem tekinthető befejezett folyamatnak a szerződés aláírása, illetve ra- tifikaiasa. A rendelkezésre álló adatok szerint az ENSZ tagállamainak körülbelül 70 százaléka írta alá a szerződést, a ratifikálok száma pedig alig haladja meg az 50 százalékot. Aggodalomra azonban nem ez ad okot! A figyelem központjában főleg azok az országok állnak, amelyek egyik kategóriában sem tüntethetők fel: Franciaország, a Kínai Népköztársaság, Spanyolország, Izrael, a Dél-afrikai Köztársaság, Argentína, Brazília és India. Mindezek a körülmények növelhetik a szerződést már aláíró vagy ratifikáló országok bizonytalansági érzését. Némelyek úgy gondolhatják, hogy a szerződéshez csatlakozásukkal lemondtak valamiről, amiért nem kaptak cserébe semmit. A békés célú kutatások eredményeinek átadását nem érezték mindenütt kielégítőnek, emellett a szerződésen kívüli államok egy része is hozzájuthatott az előnyökhöz. A Genfben összeülő felülvizsgálati konferencia tehát rendkívül bonyolult és sokrétű feladat megoldása előtt áll. A tét azonban, a nukleáris háború elkerülése, minden türelmet és erőfeszítést megérdemel. Xolnay László NEMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG A szeizmográf jelzése Nem túlzás a megállapítás, hogy nemcsak a Német Szövetségi Köztársaság határain belül. de azokon messze túl is nagy érdeklődés előzte meg a két tartományban vasárnap lebonyolított választásokat. A megkülönböztetett figyelemnek csak részben az az oka, hogy a két tartomány közül az egyik, Észak-Rajna-Vesztfália, Nyugat-Németország legnépesebb közigazgatási egysége, a másik, a Saar-vidék, történelmi, földrajzi és egyéb okokból sajátos helyzetet foglal el az ország politikai színképében. Az érdeklődés mindenekelőtt annak szólt, hogy 1976- ban országos választásokra kerül sor és a helyi voksok aránya feltétlenül olyan szeizmográfnak tekinthető, amely többé-kevésbé pontosan tükrözi a pillanatnyi tömeghangulatot, illetve az abból következő politikai erőviszonyokat. A jobboldali propaganda- gépezet néhány héttel ezelőtt, az emlékezetes emberrablási ügy kapcsán hasonló szeizmográf-jelleget tulajdonított a nyugat-berlini helyi választásoknak is. Miután azonban an- nalk ellenére, hogy az anarchisták megtették a reakciónak az emberrablás szívességét, nem az általuk várt eredmény született, Straussék és Sprin- geréb sürgősen abbahagyták a nyugat-berlini példálózást. Ismételjük: azért, mert az eredmény nem tetszett nekik — és nem azért, mert Nyugat-Ber- lin az érvényes egyezmények értelmében nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz ... A Saar-vidék és Észak-Ra j - na-Vesztfália viszont igen, így a szeizmográf-jelleg ezúttal jogos. Nos, a Saar-vidéken, bár valóban minimális többséggel, a szociáldemokraták és szabad-demokraták koalíciójának sikerült elhódítaniuk a többséget, amelyet pedig 1947 óta birtokoltak. Ez az eredmény előreláthatóan kihat majd a Bundesrat, a szövetségi tanács összetételére is, ahol eddig a kereszténydemokraták többségben voltak. Az észak-rajna- veszfcfáliai ideiglenes, hivatalos végeredmény pedig az, hogy bár 1970-hez képest valamelyest a CDU is növelte szavazatai számát, ez mind az SPD- nek, mind az FDP-nek a ke- reszténydemokratáéknál nagyobb számban sikerült. Így az eddigi 102 helyett 105 képviselőt küldhet a 200 fős parlamentbe az SPD—FDP koalíció. i Mit mutat tehát a szeizmográf? Azt, hogy a reakció által várt földcsuszamlás elmaradt, a belpolitikai hatalmi viszonyok változatlanak. Ez pedig a gazdasági megtorpanás és a tömeges^ elbocsátások időszakában főlég azzal magyarázható: a külpolitika és ezen belül a bennünket is közvetlenül érintő, úgynevezett: „keleti politika” változatlan... JOGI KÉRDÉSEK rendezéséről, hétfőn tárgyalások kezdődtek Berlinben az NDK és az NSZK megbízottai közölt. A legnehezebb problémának az mutatkozik, miként ismeri el az NSZK az önálló NDK- állam polgárságot. A FEHÉR HÁZ hétfői bejelentése szerint Ford amerikai elnök június 11—12-én Washingtonban találkozik Rabin izraeli miniszterelnökkel. Dél-Vietnam A proletariátus képviselőinek összejövetele Saigonban megtartották a sok milliós dél-vietnami proletariátus képviselőinek első összejövetelét. Ezen hatvanegy szakszervezeti egyesülés vett részt. Egyöntetű határozatot fogadtak el arról, hogy megszűntnek tekintik a bukott rezsimet kiszolgáló dél-vietnami sárga szakszervezeti szövetséget. A Felszabadulás rádió hétfőn közölte, hogy a Dél-vietnami Köztársaság forradalmi kormánya szabadon bocsátotta a bukott saigoni rezsim által a Con Son hírhedt börtönszigeten őrzött összes foglyokat. ( Dél-Vietnamból érkezett hírek szerint megjelent a „Felszabadult Saigon” című napilap első száma. Saigon Tan Son Nhut repülőterén megindult a forgalom. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN REGGEL az AEROFLOT menetrendszerű Peking—Moszkva járatával a kínai fővárosból hazautazott Leonyid Iljicsov jkülügyminisz- ter-helyettes, a kínai—szovjet határtárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője. HÉTFŐN ESTE Havannába érkezett George MoGovem amerikai szenátor. Mint mondotta, elő kívánja mozdítani a két ország közötti kapcsolat normalizálását, amelynek immár eljött az ideje. A VEZETŐ arab államok felkészültek arra, hogy diplomáciai elismerésben részesítsék Izraelt, ha az hajlandó kivonni csapatait az 1967-ben megszállt arab területekről. Ez derül ki Husszein jordán királynak abból a beszédéből, amelyet hétfői számában közölt a Los Angeles Times. A LATIN-AMERIKAI ORSZÁGOK hírügynökségei beszámoltak arról, hogy Chilében, a fasiszta junta támogatására szervezet alaikult, a „Nemzeti Egység Mozgalma” (Movimiento de Unidad Nációnál, rövidítve: MUN) néven. Ez tömöríti az összes jobboldali' erőket, a nagy- és középburzsoázia szervezeteit, mindazokat, akik a nemzeti méltóság érdekében támogatják a kormányt”. NÉGYNAPOS látogatásra Hongkongba érkezett II. Erzsébet angol királynő, és férje, Fülöp herceg. Hongkong 134 éves gyarmati történelmében ez az első eset arra, hogy az angol uralkodó odalátogat. NYOLCNAPOS hivatalos látogatását befejezve, hétfőn Moszkvából Prágába érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, a szervezet delegációjának élén. JÖL TÁJÉKOZOTT washingtoni források szerint Ford elnök úgy döntött, hogy a. nyilvánosság elé áll és ma este helyi idő szerint 19.30 órakor tv-adásban közvetített sajtóértekezleten fejti ki véleményét az USA indokínai politikájának összeomlásáról, illetve a „Vietnam utáni” helyzetről. BANGKOKBAN hétfőn thaiföldi—amerikai közös nyilatkozatot adtak ki, amely szerint az Egyesült Államok június végéig 7500 katonáját vonja ki e délkelet-ázsiai országból. 19 500 amerikai katona továbbra is Thaiföidön marad. IZRAEL csapatokat és harci .járműveket vonultát fel Szíria és Jordánja határainak teljes hosszában — adja hírül hétfőn a jordániai A1 Desztur. A FRANCIA SZOCIALISTA PÁRT szombaton és vasárnap országos tanácskozást rendezett Párizsban a szocialisták és kommunisták közötti viszony kérdéseiről. A tanácskozás végén határozatot hoztak, amely azt javasolta, hogy a közös programot aláirt pártok tartsanak találkozót a legmagasabb szinten, hogy „megkeressék az egység és a közös akciók elmélyítésének módjait”. A légikikötő pályájára május 2-ón ereszkedett le a Dél-vietnami Köztársaság felségjelét viselő első repülőgép. Saigon alapvető ipari ágazataiban megindult a termelés. A főváros egyik legnagyobb textilüzemében a megszokott váltásban dolgozik a több mint ezer munkás. Saigon utcáin diákok és ifjúmunkások teljesítenek járőrtevékenységet, ügyeletet tartanak az autóbuszmegállókban és segítenek a Thieu-ka- tonák által otthonukból erőszakkal elűzött honfitársaiknak a hazatérésben. Dél-vietnami volt katonatisztek egy csoportja azzal a kéréssel fordult a csendesóceáni Guam-szigetén létesített menekülttábor parancsnokságához, hogy tegyék lehetővé visszatérésüket hazájukba. Katonai források szerint a tábor vezetősége a kérést elutasította. A csoport ezt követően a Nemzetközi Vöröskereszthez fellebbezett. ★ Ron Nessen fehér házi szóvivő hétfőn hivatalosan is tápot adott a Newsweek és a Time legújabb számában közölt rémtörténeteknek az állítólagos kambodzsai „atrocitásokról”, amelyeknek eredeti forrása — amint a két amerikai hírmagazin utalásaiból kiderül — az amerikai hírszerző szolgálat. Nessen kijelentette, hogy Ford elnököt „nagyon nyugtalanítják” a „kambodzsai tömeges kivégzésekről” szóló jelentések. Megfigyelők nem tekintik véletlennek, hogy a „Kambodzsából lehallgatott rádiójelentésekre” hivatkozó amerikai hírszerzői „értesülések” .forgalomba hozíása és hivatalos „alátámasztásuk” egybeesik azzal, hogy az amerikai kormány hétfőn ismét a kongresszushoz fordult és — értesülések szerint — 507 millió dollár megszavazását kéri a Dél-Vietnamból „kimentett” együttműködők letelepítésének finanszírozására. A kormány láthatólag a kambodzsai „atrocitásokkal” próbálja hitelesíteni azt a tételét, hogy „erkölcsi kötelezettsége” volt dél-vietnami együttműködők tízezreinek elmenekítése a „rájuk váró vérfürdő elől”. Ennek a tétetnek az alátámasztását ugyanis most különösen megnehezíti az a hír, hogy a dél-vietnami forradalmi kormány szabadon bocsátotta Duong Van Minht és a bukott saigoni rezsim több más volt vezetőjét. A nemzeti megbékélés politikáját folytató forradalmi kormány lépéseinek hatására fokozódott az amerikai közvélemény és a kongresszus ellenállása a cél-vietnami kollaboránsok befogadásával szemben. Ennek tulajdonítható, hogy a hivatalosan éveken át jósolgatott dél-vietnami „vérfürdő” hiányában Washington most az állítólagos kambodzsai „atrocitásokra” iparkodik irányítani a figyelmet és kialakítani a dél-vietnami együttműködők segélyezésére kért százmilliók megszavazásához szükséges közhangulatot. Másodszor Megszoktuk, hogy a televízió A Hét című vasárnap esti műsora pontos és megbízható, főként külpolitikai tájékoztatásában. Legutóbb is az volt vietnami riport- összeállítása, egy mondatát mégis hadd korrigáljuk, vagy legalábbis egészítsük ki. Az hangzott éL, hogy az USA fennállása óta Vietnamban szenvedett először katonai vereséget. Ez alapvetően igaz, mégsem árt emlékeztetni Koreára, ahol az amerikai agresszió ugyanolyan szégyenletes háborút folytatott, s ahol végül is vereséggel kellett abbahagynia fegyveres fellépését. A nevezetes 1953. július 23-i fegyverszüneti egyezmény aláírása alkalmával William K. Harrison altábornagy jelentette ki: „Elértem azt az egyáltalán nem irigylésre méltó megkülönböztetést, hogy az Egyesült Államok hadseregéből én vagyok az első parancsnok a történelemben, aki fegyver-nyugvást ír alá győzelem nélkül”. Ez a finom megfogalmazás legalábbis a kudarc beismerése, és ez egyenlő a vereség beismerésével. Mi bátran annak tekinthetjük a tények, események ismeretében. Másodszor szenvedett hát vereséget az USA-haderő és az imperialista katonai politika. És ezt a számtant a tengerentúlon is érdemes mindinkább megtanulni. L. Z. Húsz év a szocializmus és a béke védelmében A közeli napokban, két évtizede, 1955. május 14-én 10 órakor történelmi jelentőségű esemény záróaktusára került sor a varsói minisztertanács épületében. Az európai szocialista országok miniszterelnökei aláírták a kölcsönös segítségnyújtási, barátsági és együttműködési szerződést. A szocialista országok védelmi koalíciójának létrehozása szükségszerűség volt. Megteremtését az a politika követelte, amelyet a nemzetközi imperializmus folytatott. A világreakció főerői az Egyesült Államok vezetésével súlyos, a szocializmus létét veszélyeztető háborús helyzetet teremtettek. Támaszpontok egész rendszerével vették körül a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. Az ötvenes évek elején „fénykorát” élte a hidegháború, az „atomzsarolás” politikája, háború folyt Koreában. Az Egyesült Államok vezetésével agresszív katonai blokkok sorát hozták létre. 1949 áprilisában megteremtették és támadó háborúra felkészítették a NATO-t. A nyugatnémet vezetés griilitarista, antikommunista, re- vansista politikája „puskaporos hordóvá” változtatta Európa középső térségét. Különösen válságos helyzet keletkezett 1955 májusában, amikor az NSZK a NATO teljes jogú tagjává vált, és a Bundeswehrt annak fő európai katonai erejévé tették. Ilyen helyzetben történelmi parancs volt a szocialista védelmi koalíció megteremtése. Az európai szocialista országoknak meg kellett szervezniük biztonságuk védelmét, erőfeszítéseket tenniük az általános béke oltalmazására. Olyan katonai erőt kellett teremteni, amely lemondatja háborús szándékai valóraváltásáról az imperializmust, amely képes a NATO-t fékentartani. Olyan katonai erőt, amely garantálja a béke fenntartását, és megteremti a lehetősége^ két a nemzetközi enyhülés politikájának kibontakoztatásához. A V ärSOI Szerződés az elmúlt húsz esztendőben teljesítette mindazokat a feladatokat, amelyekért létrehoztuk. Katonai ereje — a fegyverzetét és haditechnikáját, kiképzését, vezetését, morális felkészültségét, egységét és együttműködését tekintve — a kor színvonalán áll. Védelmi koalíciónk rendelkezik mindazzal a képességgel, amely az imperializmus fé- kentartásához, egy esetleges agresz- szió meghiúsításához, vagy a támadó teljes szétzúzásához szükséges. Ezt a képességét jól igazolják néphadseregeink kiképzési eredményei, a harc- készültség szintje. Igazolják ' azok a közös gyakorlatok, amelyek barátnak és ellenségnek egyaránt megmutatták koalíciónk hadseregeinek minden oldalú felkészültségét. Kétségtelen, hogy a Varsói Szerződés katonai ereje korunkban a béke megóvásának döntő eszköze, a nemzetközi béke és a szocializmus védőpajzsa, korunk döntő katonai erőtényezője. A Varsói Szerződés azonban nemcsak katonai szövetség, hanem a ben.» ne egyesült szocialista országok közösen kidolgozott és elfogadott, együttesen végrehajtott politikai-diplomáciai kezdeményezéseinek, békeoffen- zívájának koncentrált kifejezője. Az aktív külpolitika és a közös védelmi potenciál állandó fejlesztése a szocialista országok békepolitikájának egymással egységet alkotó két oldala. 1955. május !4*én új időszak kezdődött a békeküzdelemben, a Varsói Szerződés aláírása megnyitotta a nemzetközi enyhülés lehetőségének útját. Védelmi koalíciónk létrejötte óta egy pillanatra sem szűnt meg harcolni az európai béke és biztonság rendszere megteremtéséért, a fegyverkezési hajsza ellen a leszerelésért, a vitás kérdések és konfliktusok tárgyalásos, politikai megoldásáért, a helyi háborúk ellen — a világ békéjéért. A Varsói Szerződésnek a szocializmus biztonságáért, a világ békéjéért folytatott küzdelme a hatvanas évek közepétől-végétől vált különösen hatékonnyá. A politikai tanácskozó testület 1966-os bukaresti, majd 1969-es budapesti ülésén az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében kiadott felhívásai, pártvezetőink többszöri. Krím-félszi- geten tartott megbeszélései, két- és több oldalú tárgyalássorozatok — az erőviszonyokban javunkra történt döntő eltolódások alapján — a hetvenes évekre meghozták gyümölcseiket. Közös békeoffenzívánk eredménye, hogy a nemzetközi politikában a hidegháború és a háborús válság- helyzetek helyén a tárgyalásos politika, az enyhülés pozitív folyamatai, a békés egymás mellett élés gyakorlata a determinálóak. Egyezlefeít, közös és következetes erőfeszítéseink most arra irányulnak, hogy tovább lépjen a világ előre, hogy az enyhülés visszafordíthatatlan folyamat legyen. Űjabb politikai lépés- sorozattal arra kell késztetnünk az imperializmust, hogy betartsa a megkötött megállapodásokat, és továbbiak következhessenek. A Varsói Szerződésre, katonai erejére és együttműködésére mindaddig szükség lesz, ameddig létezik a NATO és más agresszív csoportosítások is vannak, amíg nincsenek hatékony leszerelési intézkedések. Az aktív külpolitika és a védelmi potenciálnak mindig a megkövetelt szinten tartása békepolitikánknak a jövőben is egységet alkotó két oldala. Országaink kezében a katonai erő igen hatásos fegyver a békés egymás mellett élés elvének érvényesítéséért, a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. Hazánk alapító tagja a Varsói Szerződésnek, és azóta is hűséges, megbízható része koalíciónk erejének. A védelmi közösséghez való tartozásunk számunkra létérdek, legbelső nemzeti ügyünk. Minden tőlünk telhető módon teljesítettük, és a jövőben is teljesítjük internacionalista kötelezettségeinket. A magunk lehetőségeivel tevékenyen hozzájárultunk a nemzetközi enyhülés pozitív folyamataihoz, az európai kollektív biztonság alakuló rendszeréhez. A magyar néphadsereg része hatalmas katonai erőnknek, a kor követelményeinek színvonalán áll, képes és kész a Varsói Szerződés többi hadseregével feladatai maradéktalan teljesítésére. „A Magyar Népköztársaság — állapította meg a XI. kongresszus beszámolója — tevékenyen részt vesz a Varsói Szerződés munkájában ugyanúgy, mint a katonai feladatok megoldásában és a jövőben is teljesíti a szervezet tagállamaként reá háruló kötelezettségeit...” SterI István alezredes
