Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

1975. MÁJUS 31., SZOMBAT 5 Válasz lói gyűlések Az országgyűlési képviselő-, valamint időszaki tanácstag- választások előkészítő munká­latai Szentendrén csakúgy, mint a járásban, befejező­désükhöz közelednek. A jú­nius 15-i választásokat meg­előzően több választói gyű­lésre kerül sor. Szentendrén június 6-án a betongyár csar­nokában délután fél három­kor lesz a gyűlés, melynek szónoka S. Hegedűs László képviselőjelölt, a Hazafias Népfront 'Országos Tanácsá­nak titkára. Leányfalun, VI- segrádon. Kisorosziban, és Pi- lisszentlászlón június 2-án, Szigetmonostoron 6-án, Cso- bánkán és Pilisszántón 9-én, Tahitótfaluban pedig 10-én rendeznek választói gyűlést. Vízkorlátozás 1 Szentendre város közigaz­gatási területén május 23-tól vízkorlátozást rendelt el a tanács műszaki osztálya. Eszerint hétfőtől péntekig, vagyis munkanapokon hajna­li 4 órától este 8-ig, szombat, vasárnap és ünnepnapokon pedig teljes locsolási tilalom van, mely visszavonásig ér­vényes. A tilalom kocsimo­sásra is vonatkozik. Közku- takból tömlővel locsolni szi­gorúan tilos! A korlátozás megszegői ellen az elmúlt évekhez hasonlóan szabály­sértési eljárást kezdeményez a szigorú ellenőrzést folytató műszaki osztály. A főtér közelében „Csak” földszintes szolgáltatóház Régi kívánság teljesül Sokan találgatják, vajon mi épül majd a Dumcsa Je­nő és a Péter Pál utca sar­kán lebontott, s körülkerített telken. A város dolgaiban já- ratosabbak számára mi sem természetesebb, mint hogy itt líszen a szolgáltatóház. Hadd tegyem gyorsan hozzá: mind­nyájunk szorongva kiböjtölt örömére. Segített a város, a megye S hogy ez a kiböjtölés mennyire -nem újságírói túl­zás, azt a ház leendő gazdája, a Szentendrei Szolgáltató és Ipari Szövetkezet elnöke. Ka­tona Sándor is megerősítet­te. — A szolgáltatóház létre­hozását a tanács már évek óta szorgalmazza. A pénz vi­szonylag hamar összejött: a tanácstól kisajátításra kap­tunk 300 ezer forintot, a me­Késik az egy műszak Pilisszántón már tető alatt áll az általános iskola bővít­ménye, a négy új tanterem. Az átadást a kivitelező, a Bu­dakalászi Nagyközségi Tanács Építő- és Szerelőipari Költ­ségvetési Üzeme október utolsó napjára ígéri. Az oly régen áhított egyműszakos oktatás azonban még elekor sem kezdődhet, hiszen az öreg épületben ki kell cserél­ni, lehetőleg minél előbb, a terheket nehezen viselő fö­démet. A korhadt gerendák — így mondják az öregek — már a beépítésüknél, 1938- ban használtak voltak- Ugyanakkor azt is szeretnék a kis pilisi községben, ha egyvégtében elkészülne a tor­naterem is — elvégre evés közben jön meg az étvágy. A tanács erre a célra 600 ezer forintot tartalékolt, s a me­gyétől 1,2 milliót igényelt. Agócs Attila iskolaigazgató bizakodik, úgy véli, időben megérkezik a pénz, s akkor nekifoghatnak a testi neve­lést elősegítő sportlétesít­mény építéséhez. Kifizetődő is lenne, hiszen a költségve­tési üzem felvonulása leg­alább 300 ezer forintot igé­nyel, s ezt nem kellene egy későbbi időpontban megismé­telni. Ha minden úgy sike­rül, ahogy azt Pilisszántón bizakodva várják, az esetben a községben legalább fél év­századra előre megoldód­nak a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően az is­kolagondok. Kaleidoszkóp Pomázon az idén 400 ezer­forintot fordítanak a vil­lanyhálózat fejlesztésére. Vil­lanyt kap a Klapka, a Dam­janich, a Czikó János, a Nyár és a Sashegyi Sándor utca. Ugyanakkor az Elektromos Művek a közvilágítás kor­szerűsítését folytatja a Be- niczky utcában és a Dobo­góiéi úton. ★ Az izbégi parktáborban idén június 8—18 között harmadízben rendezik meg a képzőművészeti és olvasó­tábort. Ezúttal is a fizikai dolgozók tehetséges gyerme­kei rukkolnak be, mintegy negyvenen a három iskolá­ból, hogy fiatal íróktól, köl­tőktől s a városban élő kép­zőművészektől lessék el mes­terségük műhelytitkait. ★ A Szentendrei Ipari Szövet­kezet pilisszántói részlegé­nek rövidesen új gazdája lesz: a Budapesti Műanyag- ipari Szövetkezet. ★ A visegrádi irodalmi ba­ráti kör tagjai legközelebb június 13-án este hét óra­kor gyűlnek egybe a műve­lődési házban. A házigazda ezúttal is Fábián Zoltán író, a Magyar írók Szövetségének titkára lesz. gye adott kereken 3 milliót a szolgáltatás fejlesztésére, ezt megfejelte a KISZÖV to­vábbi 2 millióval, s mi is ösz- szekuporgattunk vagy fél­milliót. Űgyhogy anyagilag minden rendben. A késedelemben egészen más a ludas. Még 1971-ben a Várostervezési Intézet elké­szítette a felépítendő szép, emeletes ház tervét. A ter­vet elfogadták, kézben volt az építési engedély is, s ekkor nyilvánították védetté a belső városmagot. Ez viszont azt eredményezte, hogy le kellett mondani az emeletes épü­letről. Másik terv — Megrendeltünk egy má­sik tervet — mondja az el­nök —, amelyet immár vég­érvényesen szentesítettek. A város szolgáltatóháza így mindössze egy takaros, föld­szintes, beépített tetőtérrel, vagy más kifejezéssel, man­zárddal ellátott épület lesz. Ugyanakkor mellette a mű­emlékileg jogosan védett vá­rosmag részeként emeletes ház dacol az idővel. — Miért ragaszkodtak ép­pen ehhez a területhez, a vá­ros más helyén nyilvánva­lóan „komfortosabb” szolgál­tatóházat építhettek volna? — Való igaz, ragaszkod­tunk a főtér közelségéhez, hiszen itt már a háború előtt is fodrászüzlet volt, s az em­berek megszokták, megsze­rették ezt a helyet. A szolgáltatóház 600 négy­zetméterében kap otthont a férfi- és női fodrászat, koz­metika, a cipő-, rádió- és te­levíziójavító részleg, itt lesz a képkeretező, valamint a lát- szerész-szolgáltatás. Különö­sebb csodák nem lesznek a központi fűtésen és a szüksé­ges szellőztetés megoldásán kívül. „Mi vagyunk a lakosságért" — Bizonyos létszámnöve­kedéssel, úgy gondoljuk, lé­nyegesen gyorsabb lesz a ki­szolgálás és a javítások átfu­tási ideje, mint megelőzően. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a bevételünk megközelítően sem emelkedik majd olyan mértékben, mint szolgáltatásaink színvonala Dehát ez a dolgunk, mi va­gyunk a lakosságért... A bontás befejeződött, jú­nius elején felvonul a kivi­telező budakalászi költség- vetési üzem. Nyitás: 1976. nya­rán. Egy mondat a szövetke­zet távlati fejlesztési elkép­zeléseiből: a következő ötéves terv időszakában szolgálta­tási hálózatukat szeretnék kiterjeszteni az épülő két új lakótelepx'e is. * Életrevaló kezdeményezés Rendhagyó s egyben ha­gyományteremtő gyermekna­pi ünnepséget rendeztek a Pest megyei Fémipari és Ké­ziszerszámgyártó Vállalatnál. Kezdeményezője a szerszám- készítő és forgácsoló Egyet­értés aranykoszorús szocia­lista brigád volt, amely jó hat hete felhívással fordult az izbégi üzemegység dolgo­zóihoz, hogy általános isko­láskorú gyermekeik rajzok­kal készüljenek az ünnepség­re. Az ebédlőben most is megtekinthető kiállításon, amelyet nem kisebb művész­egyéniség, mint a Kossuth- díjas Barcsay Jenő zsűrizett, 38 kissrác 48 rajza doku­mentálja a kezdeményezés életrevalóságát. A szívet me­lengető kis tárlat valamennyi kiállítója emléktárgyat ka­pott a szakszervezettől, a legtehetségesebbek pedig kü­lön könyvjutalmat vihettek haza. Különösen ígéretes a két Czakó fivér — édesapjuk szerszámkészítő —, a négy­éves Tamás és a hatéves Gá­bor rajza, de sokat sejtet a mindössze egy-két esztendő­vel idősebb Banga Kati, Me­zei Gyuri, Hencz Jóska és Lajos Anti tehetsége is. SZOMBATI LEVÉL Öregvédelem A 1 em is olyan régen úgy adódott, hogy rövid időre / Y vendége lehettem egy magára maradt idős bácsi- ' nak az Anna-völgyben meghúzódó maroknyi ko­lónián. Emlékezetem elhunytéig nem felejtem azt az igyekezetei, ahogy jócskán megkurtult mozgási ké­pességével, asztmás mellkasával serénykedett a hamva­dó parazsú konyhában, hogy ottlétemet mennél emléke­zetesebbé tegye. Valamikor, erős férfi korában a szom­szédos, azóta elhagyott hegyet apasztotta, s két nagy fa­lás között rendre finoman szitáló porral szívta be tüde­jébe a levegőt. Gondját a szomszédasszonya gyermek- gondozási segélyen levő lánya viseli — mintha az öreg lenne a második gyereke. Jobban telik így a magány­ban mindig ugyanazt az arcát mutató idő. Kerül az asz­talra ebéd, s mi kell egy öreg embernek? — gyakran vacsorára is marad belőle. A gondozásért a fhatalasz- szony ötszáz forintot kap, jól jön kiegészítésnek a gyer­mekgondozási segély mellé. Csakhogy gyorsan elszalad az a harminchat hónap s a környéken nincs asszony> aki az emlékei, régi levelezései, kitüntetései között ma­tató öreget ellássa. Nem az akarat hiányzUc az öregből, az erő hagyta cserben — még annyi sem maradt mu­tatóban, hogy elvigye valamikor szilaj lábait az olyany- nyira imádott patak partjára, a boltba, vagy ha éppen kedve tartja — s szerény nyugdíja nem ellenzi — az italboltba egy pohár sörre. Mi lesz vele? S mi lesz munkáséletük végén megrokkant, elhasználódott, társta- lanul /maradt kortársaival? Akik ott hasaltak a lövész­árkokban két iszonyú világháborún keresztül, erejük megfeszítésével dolgoztak, kuporgatták, gyerekeket nemzettek, szültek — mi lesz velük? Mi lesz velük — kérdezem, pedig tudom jól a leckét: hogy társadalmi gondoskodással kell bearanyozni öreg napjaikat. Ez volt a mottója a járásunk területén, Dobogókőn közelmúlt­ban megtartott országos tanácskozásnak is, ahol a házi szociális gondozás hogyanjait vitatták meg. Társadalmi összefogással — így mondták ott — másként nem lehet. Méghozzá azonnal, hiszen a pislákoló életek nem ad­hatnak haladékot. A tapasztalatok azonban csak lomha igyekezetről árulkodnak. A járásban még mindig van község — nem is egy —, ahol az elintézendő akták sű­rűjében húzódik meg a házi szociális gondozásra fel­szólító főorvosi felhívás. Ahol meg tessék-lássék, úgy- ahogy megy, ott gondozó kerül nehezen. A brigádok nem szívesen vállalnak ilyen jellegű megbízatást, a tisztségviselők számos kitérőt találnak, mondván, „most éppen másra kell koncentrálni az erőket”. Pedig az öregvédelemre — csakúgy, mint a gyermek- és ifjúság- védelemre — mindig koncentrálni kell, kellene. Még akkor is, ha olykor rigolyások, ha nem fogadják el bárkitől az ételt, a jó szót. JELENTKEZÉS JÚNIUS 30-IG Vár mindenkit a dolgozók általános iskolája .A Lenin úti általános is­kolában az 1975/76-os tan­évben is otthont kap a dol­gozók általános iskolája. Amennyiben a jelentke­zők száma valamely Vallomás neccelés közben 1.. Három és fél évtizede lakom itt Pócsmegyeren, a Hu­nyadi utcában, köz­vetlenül a Duna partján. Ügy, hogy volt elég időm gyö­nyörködni a vízben, 1965-ben meg kivált, akkor itt volt egé­szen a házunk lép­csőjénél. Hatvan- egyedik életévemet töltöm be az idén, kilenc éve bedolgo­zója vagyok a Szent­endrei Ipari Szövet­kezetnek. Neccelek, rajtam kívül csak egy asszony csinálja ugyanezt a faluban. Olyannak való ez a munka, aki már nem megy sehová. Azért kezdtem bele. mert nem volt SZTK-m, meg aztán a pénz is jól jön — összejön havonta úgy 1200 fo­rint. Ha nem hanya­golom el a házi mun­kát ebből a nagyobb- szemű neccből meg­csinálok naponta ti­zenkét darabot, a forgót is én te­szem rá, 5,90 dara­bonként a jussom. Az apróbb szemű darab­bére 4,10-ről 5,50-re emelkedett, a na­gyobbá változatlan. Hetente egyszer ma­gam viszem be a necceket Szentendré­re, s hozok ki busz- szal négy-öt kiló fo­nalat, ha van éppen raktáron. Azelőtt helybe hozták az anyagot, dehát úgy látszik, hogy amióta több autója van a szövetkezetnek, azóta nem hozzák. Ha az idő engedi, mindig az udvaron dolgozom, s lehetőség szerint áll­va, mert nem bírom az ülést — csak az alsó két három sor­nál használom a széket: a sok álldo- gálást viszont a lá­bam szenvedi meg. Valahogy majd csak eltelik ez a kis idő a nyugdíjig. Az uram már nem kel korán reggelenként, a BKV-tól kapja meg­érdemelt nyugdíját — hajó vezető volt, amíg dolgozott. A két gyerek közül csak a kisebbik van itt­hon, most szerelt le a katonaságtól, a nagy­lány Budakalászon lakik, biológus. Bére­lünk a nénémmel kö­zösen egy kis földet, felesben még négy­száz négyszögöl sincs meg — megterem rajta minden, ami a konyhára kell. Egész­ség egyelőre még van, azt hiszem nyu­godt, derűs öregség elé nézünk a párom­mal. .. Segítse hozzá e rö­vid, két neccelés kö­zötti vallomás is, megfogalmazóját — Fésűs Istvánnét. üzemben eléri a 15 főt, az esetben kihelyezett osz­tályban kezdhetik vagy folytathatják tanulmá­nyaikat az ott dolgozók. A pótolnivaló bőséges, hiszen egy-két éve készült felmé­rés tanúbizonysága szerint a negyven éven aluli lakosok tekintélyes része nem tett még ez ideig pontot alapfo­kú tanulmányai végére. Igaz, az elmúlt tanévben 68-an tudták maguk mögött a nyol­cadik osztályt, mégis az a ta­pasztalat, hogy már a jelent­kezés és a beiratkozás rövid időszakában számottevő a le­morzsolódás. Ami azt jelenti, hogy a vállalatoknak, intézmé­nyeknek többet kellene tenniük az iskolázottság „bizonyítványának” ja­vítása érdekében. Követendő példa a beton­gyáré, ahol a kihelyezett osz­tály tanulói ingyen jutnak tankönyvhöz, tanszerekhez. Ilyen lehetőségek minden bi­zonnyal máshol is adódnak. Az ősszel induló tanévben minden bizonnyal többen kapnak kedvet a tanuláshoz. Heti egy este — 32 héten keresztül — az elfoglalt­ság, s természetesen kon­zultációs lehetőségekben sem lesz hiny. Jelentkezni lehet június 30-ig az üzemi tanulmányi felelő­söknél, vagy közvetlenül az izbégi anyaiskolában. Az oldalt írta: Kertész Péter Fotók: Nagy Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom