Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-30 / 125. szám
1975. MÁJUS 30., PÉNTEK %map Óvári Miklós előadása a művészakadésnián Csütörtökön a Fészek Művészklubban a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének művészakadémiáján Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára művészeti életünk időszerű kérdéseiről tartott előadást kulturális életünk képviselőinek, színészeknek, íróknak, rendezőknek, képzőművészeknek. Övári Miklóst a szakszervezeti szövetség nevében Vass Imre főtitkár üdvözölte. Tizenegyezer óra munkát vállaltak — Hihetek a szememnek? Azok az alapok, Kisalag előtt, a Vörös Hadsereg útja mellett — leendő lakások csírái? Bata Pál, a fóti nagyközségi pártbizottság titkára és Györ- fi József né, a tanács vb-ti lkára egyszerre helyesel: azok bizony, egy leendő új lakótelep első fecskéi. — Kilenc ikerház épül ott, másfél szobás lakásokkal. Ezt szeretnénk a kivetkező ötéves tervben lakóteleppé — s egyben a nagyközség új centrumává fejleszteni — mondja a vb-titkár. — Reméljük, csak a kezdet ilyen nehéz, a folytatás már könnyebb lesz — toldja meg a szót Bata Pál. A történet — sajnos, a szokásos: már rég megvolt a cél- csoportos beruházásról szóló döntés, a pénz is, s még mindig nem találtak kivitelezőt. Végré a helyi Vörösmarty Tsz vállalkozott rá, hogy építőipari szövetkezeti közös vállalatot alapít. Az első partner egy év múlva visszalépett. A másodikkal — a rákospalotai Béke Tsz-szel — végre nekilátott az alapozásnak. — Nekünk azonban egyszerre több munka is a körmünkre égett — meséli á pártbizottság titkára. — A kisalagi iskola négy Itantermében — meg a klubkönyvtárban — összesen. 13 tanulócsoport szorong, váltott műszakban; nem lehetett tovább halogatni a bővítést; öt új tantermet kell sürgősen felépíteni. A szövetkezeti közös vállalat — a Generál — azonban kis létszámú, Az ikerházak kivitelezéséből csak az alapozást tudta elvállalni, hogy erejét elsősorban az iskolabővítésre összpontosíthassa. A falak felhúzására ezért a dunakeszi Dunamsnti Építőipari Szövetkezettel kötöttünk megállapodást, még mindig nincs azonban, generálkivitelezőnk. Ennek híján pedig az OTP nem utalja ki a pénzt. — Az az igazság — és egyben tanulság —, hogy egy beruházást jobban kell előkészíteni. Mi nagyon kifutottunk az időből. Túl sokáig — egy évig — készült a beruházási program — és további egyeszten- dős határidővel vállalta volna a kivitelezési terveket a Pesit megyei Beruházási Vállalat. Emiatt inkább típustervet alkalmaztunk, ezt adaptáltuk Ikerházakra; akkor meg a Du- namenti Ktsz kezdett akadékoskodni : mi csináltassunk részletes homlokzati rajzokat, vasalási rajzokat stb. — Az iskolabővítés halad legalább ? — Haladna — ha tudnánk vasbetongerendát szerezni. Pedig itt szocialista szerződésektől társadalmi akciókig, mindent megcsináltunk. A szülök 11 ezer óra társadalmi munkát vállaltak. Szeptemberben már tanítani szeretnénk az új tantermekben. Jelenleg — a gerendákon múlik... Ny. É. Jobban igazodva az igényekhez Sokakat érintő témáról, a vidéki orvosellátás helyzetéről tárgyalt a napokban a Minisztertanács. Mint a kormány elé terjesztett jelentésből kitűnik, csaknem két és félszer annyi orvos dolgozik az országban, mint 15 évvel ezelőtt, ennek ellenére több mint 2300 orvosi munkahely betöltetlen. Az üres orvosi állások aránya különösen vidéken, a falusi körzetekben és a szakorvosi rendelőintézetekben okoz gondot. Hogyan kívánnak ezen változtatni? — erre keresett választ az MTI munkatársa az Egészségügyi Minisztériumban. Mint az illetékesek elmondták, a társadalombiztosítás fokozott ütemű kiterjesztésével tíz év alatt majdnem megkétszereződött a biztosítottak száma, s a növekedés a falusi körzetekben ennél is gyorsabb ütemű volt. Sokkal gyorsabb, mint ahogy azt a — kellő szakmai gyakorlattal is megalapozott — hazai orvosképzés ilyen rövid idő alatt követni tudta volna. Ugyanakkor ismeretes, hogy a friss diplomával rendelkező orvosok szívesebben vállalnak munkát kórházban, mint falun. A minisztérium vezetőinek véleménye szerint szakmai szempontból ez nem baj: a betegek érdeke is megkívánja, hogy fiatal orvosaink először kellő Kórházi gyakorlatot szerezzenek, s ne az egyetemről frissiben kike- rültekkel töltsék be a körzeti orvosi állásokat. A szakemberek hangsúlyozták: az, hogy az üres orvosi állások aránya vidéken nagyobb, mint a fővárosban vagy más, orvosegyetemmel rendelkező városokban, korántsem jelenti, hogy több ezer orvost kellene a községekbe irányítani. Jelenleg több mint 4 ezer körzeti orvos dolgozik a falvakban, és az országban mindössze 280 körzeti orvosi állás üres. A tanácsok ugyanis az utóbbi években mind több helyen tanulmányi ösztöndíjakkal, egyéb kedvezményekkel és orvoslakások biztosításával segítik elő az orvosok letelepítését. Ugyanakkor az elmúlt években sok helyen indokolatlanul szerveztek új orvosi állásokat. A minisztérium vezetőd azért úgy döntöttek: számba veszik, melyek azok az üres állások, amelyekre feltétlenül szükség van, és melyek azok, amelyeket esetleg meg is lehet szüntetni. Az orvosellátottság területi aránytalanságainak emellett más okai is vannak. Közismert, hogy a körzeti orvosi munka — különösen falun — állandó ügyeletet, készenlétet és a sok különféle eset rendkívül nagy szakmai jártasságot, jó értelemben vett rutint kíván. Ezért igen nehéz, s egyben igen rangos feladat a körzeti orvosok munkája. A falusi orvosoknak sokszor magukra hagyatva, laboratórium és szakköri zi- liárusok nélkül, szerény fölszereléssel, egyedül kell dönteniük a legkritikusabb esetekben is. A minisztérium illetéke -' sei most öt évre szóló prog ramot dolgoznak ki az orvosi állásoknak a lakosság igényeihez jobban igazodó fejlesztésére. Ugyanakkor arra törekednek, hogy a nem orvosi munkakörökben — az orvosok további tehermentesítésére —, minél nagyobb számban alkalmazzanak más, megfelelő képzettségű biológus, közgazdász, jogász, mérnök és pszichológus szakembereket. Pest megye dolgozóinak választási nagygyűlése (Folytatás az 1. oldalról) iában, s többek között ilyen céllal is szorgalmazzuk a nagyobb jólétet szavatoló eredményesebb munkát. Gáspár Sándor ezután arról szólott, hogy a munkásosztály szerepét és tekintélyét erősítő folyamat szocialista• társadalmunk lényegéből fakad. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a munkások hivatásuknak tekintsék tevékenységüket, s örömet találjanak abban. Erősítenünk, bátorítanunk kell — hangoztatta — az olyan pozitív tulajdonságokat, mint a fegyelmezett és szorgalmas munl<a igénye, a szaktudás, a műveltség gyarapításának vágya, az újtech- nilea iránti érdeklődés. A munkahely a közélet legfontosabb színtere — Dolgozó népünk egyre tudatosabban és felkészültebben vesz részt közös dolgaink intézésében. Ezt a folyamatot erősítve különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az üzemi demokratizmus fejlesztésének. Világosan látjuk ugyanis, hogy a munkások, a dolgozók számára a munkahely a közélet legfontosabb színtere. A munkásembereknek a gyár nemcsak gépeket, különféle termékeket, köny- nyebb vagy nehezebb munkafeladatokat jelent, hanem közösséget is. — Nagyrészt a munkahelyek emberi kapcsolataitól függ, hogy a dolgozók tulajdonosnak, az üzem, a munkahely gazdáinak érezzék magukat. Sok múlik azon, számítanak-e munkájukra, szaktudásukra, véleményükre, ér- demes-e művelődniük, tehetségükhöz, tudásukhoz mérten a legtöbbet nyújtaniuk a nagyobb közösségnek, a társadalomnak. A munkások számára az teszi leginkább kézzelfoghatóvá, hogy a hatalom részesei, ha részt vesznek az üzemi döntések meghozatalában. — Az üzemi demokratikus fórumok működésében azonban ma még gyakoriak a problémák, sok benne a formális elem. A demokratizmus kiszélesítésével kapcsolatban a legtöbb tennivalónk az igények felkeltése, a valóságos érdekek felismertetése terén van. A gazdasági vezetőket saját tapasztalataik győzhetik meg a leginkább arról, hogy a fontosabb kérdésekben éppen az a jó döntés, a helyes határozat legfőbb biztosítéka, ha a dolgozók aktivitására, kezdeményező készségére, meggyőződésből fakadó egyetértésére épül. Ugyanakkor elő kell segítenünk azt is, hogy egyre több dolgozó ismerje fel saját szerepét, jogait és kötelezettségeit a demokrácia érvényesülésében. A munkahelyi demokratizmus szervezeti keretei minderre alkalmat teremtenek, sőt — hangsúlyozta Gáspár Sándor — többre adnak lehetőséget, mint amit ebből jelenleg hasznosítani tudunk. Együtt kell terveznünk és cselekednünk — Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szak- szervezetek egyre magasabb szinten látják el és munkájuk további tökéletesítésére törekszenek. E tevékenység nemcsak a szakszervezeti munka törvényes formáját jelenti, nem is egyszerűen azt a törvényes jogot, amellyel vagy élnek vagy nem. Ezek a szak- szervezeti jogok a dolgozók jogai. A szakszervezeti testületeknek éppen ezért nemcsak lehetőségük, hanem kötelességük is élni e jogokkal, mert ha ezt elmulasztják, a dolgozókat fosztják meg annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat Az állami és a gazdasági vezetőktől ilyen körülmények között még inkább meg kell követelni a szak- szervezeti jogok tiszteletben tartását és ezért helyes az is, ha a pártszervezetek még következetesebben kérik számon a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük megalkuvás nélküli teljesítését. — A demokráciáról szólva emelte ki a szónok — hangsúlyozni kell, hogy a munkás- osztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is kifejezésre kell jutnia, hogy a nép hatalmáról van szó; arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk; arról, hogy ami rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akikét vezetnie kell. — A szakszervezetek, mint a dolgozók legszélesebb, szervezetileg önálló, de politikailag elkötelezett tömeg- szervezetei, a munkások, az értelmiségiek és az alkalmazottak millióit tömörítik soraikba. Ennél fogva képesek és alkalmaslak arra, hogy mozgósítsanak a szocialista építőmunkában megoldásra váró feladatokra, segítsék a munkáshatalom erősítését, gazdasági céljaink megvalósítását. Alkalmasak arra hogy segítsék védeni a társadalom és a dolgozók egyéni érdekeit, egész tevékenységükkel alakítsák, formálják a dolgozók politikai, erkölcsi és kulturális arculatát, neveljék őket kötelességeik teljesítésére és jogaik érvényesítésére. , — Mindahhoz — hangsúlyozta ezután Gáspár Sándor s—, hogy a szakszervezetek a feladataikat hatékonyan ellássák, megvannak és állandóan javulnak lehetőségeik, feltételeik. Pártunk ugyanis a szocialista társadalom építésének előrehaladásával egyre fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre és mind többet vár tőlük hivatásuk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében. — A szakszervezeti mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit, a párt politikájának végrehajtásáról, hanem cselekvő módon részt is vesz e politika egészének és részleteinek kialakításában, végrehajtásában. Fellépünk a marxista elvektől idegen jelenségekkel szemben Gáspár Sándor végül a szocialista közszellem alakulásának kérdéseivel foglalkozott. Ezzel összefüggésben hangoztatta, ha a megtett út felmérésére vállalkozunk, gyakran már a számok helyett az emberben, az emberi viszonyokban bekövetkezett változások jelentik a pontosabb mértéket. A folyamat erősítése érdekében egyre nagyobb figyelmet fordítunk a szocialista közgondolkodás fejlesztésére, a szocialista erkölcs és életmód normáinak tudatosítására és ugyanakkor mind következetesebben lépünk fel a szocialista elveinktől, céljainktól, erkölcsi normáinktól idegen nézetek, jelenségek ellen. A kispolgáriság és más ellenséges eszmeáramlatok elleni harcunkban legfontosabb a valóságos lehetőségeink feltárása, s ennek alapján a szocialista életforma mind szélesebb körű kibontakoztatása. Ennek már mély gyökerei vannak társadalmunkban, a szocialista közszellem, a szocialista brigádmozgalom termelési eredményeiben, közösséget formáló, művelődésre ösztönző hatásában. A szónok végül arról szólott, hogy munkánkhoz, forradalmi harcunkhoz kedvezően alakulnak a nemzetközi feltételek, s ehhez, mint mondotta, mi is hozzájárultunk, többek között szocialista építőmunkánk eredményeivel. Az első választók, a tsz-tagok, a munkások nevében Gáspár Sándor lelkes tapssal fogadott beszédét követően Udvary Erika, szigetszentmik- lósi lakos, a Radnóti gimnázium érettségiző diákja a most először választók nevében szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Elmondotta, hogy a ráckevei járás kétezer-ötszáz első választója bízta meg azzal, hogy tolmácsolja: az elsők között adják majd le voksukat június 15-én, s ezentúl mindig részt kérnek majd a felnőtt közösség életéből; fiatalos energiával,. áldozatkészséggel, teremtő ötletekkel kívánják segíteni az egész ország, illetve a szű- kebb pátria gondjainak, feladatainak megoldását. 'Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet elnöke nemcsak a hernádi gazdaság, hanem a megye valamennyi termelőszövetkezete tagságának nevében kért szót. Felszólalásában az elmúlt országgyűlési ciklusnak azokkal a határozataival foglalkozott Udvary Erika Cserháti Pál Tóth Jenő — a szövetkezeti és a társadalombiztosítási törvénnyel —, amelyek közvetlenül is segítették a termelőszövetkezeti mozgalom gyorsabb ütemű fejlődését. Ezért a megye termelőszövetkezeti dolgozóinak nevében köszönetét fejezte ki az országgyűlési képviselők áldozatos munkájáért. A Csepel Autógyár majd tízezer dolgozója nevében Tóth Jenő, az alkatrész gyáregység géplakatosa mondott köszönetét Gáspár Sándornak azért, amit a gyár válságos időszakában tett az ország egyik legnagyobb munkáskollektívája érdekében. Arra kérte a képviselőjelöltet, hogy továbbra is kövessen el mindent az autógyár fejlődésének biztonságáért, a választóitól kapott és jól megérdemelt bizalomért. Végezetül átnyújtotta Gáspát Sándornak az autógyáriak ajándékát, az egyik új autó- váztípus makettjét. A nagygyűlés dr. Novák Béla zárszavával fejeződött be; majd a tizenötezer résztvevő elénekelte az Internacionálét.
