Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-28 / 123. szám
1975. MÁJUS 28., SZERDA ~xMtap MNQT elnökségi ülés A Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége kedden ülést tartott. Erdei Lászlónknak, az MNOT elnökének Vitaindító referátuma alapján megbeszélték a XI. pártkongresszus határozataiból adódó nőtanácsi feladatokat. Az ülésen részt vett és felszólalt Baranyai Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. A pártkongresszus határozataiból adódó feladatokról tartott tájékoztatót Cscrvenka Fcrencné, a Jogász Szövetség Pest megyei szervezetében Tegnap délután a váci zeneiskola hangversenytermében ülést tartott a Magyar Jogász Szövetség Pest megyei Szervezete. Az ülésen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Szil- bereky Jenő igazságügy-miniszterhelyettes és dr. Jókai Szorít? Lóránt, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára. Dr. Fiedler Ernő, a Magyar Jogász Szövetség Pest megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Ezután Básti Lajos kétszeres Kossuth- díjas, kiváló művész tolmácsolta Albius Tibulus latin költő kétezer éve írt Dal a békéről című versét. A vendéglátó város, a 900 éves Vác párt- és tanácsi vezetésének képviseletében dr. Lukács Ferenc tanácselnök üdvözölte a megjelenteket. Ezután Cservenka Ferencné nagy figyelemmel kísért előadásban tájékoztatta a résztvevőket az MSZMP XI. kongresszusa által megjelölt feladatokról. Az ülés dr. Kenéz Tibornak, a Pest megyei Ügyvédi Kamara elnökének zárszavával fejeződött be. Kiváló szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról) üzemük a sűrítmények készítésével hoz sok hasznot. Sertéstenyészetüket fajtacserével és a tartás körülményeinek korszerűsítésével fejlesztik. A község fejlődéséért is sokat tett a szövetkezet. Szociális és kulturális célokra több mint 2 millió forintot fordítottak, az egykori almacsomagoló épületet kultúrteremmé alakították. A községi óvodát tavaly 25 hellyel bővítették. A kiváló szövetkezet elismerést dr. Bíró Ferenc adta át, tolmácsolva egyben dr. Di* mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jókívánságait. Felhívta a figyelmet a jövő legfontosabb feladataira, a további célszerű gépesítésre, kemizálásra, az ésszerű takarékosságra és a szocialista brigádmozgalom további erősítésére. A dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetben a mezőgazdaság kiváló dolgozója lett: Főző József tsz-elnök, Krekács IAszló gyümölcstermesztési ágazatvezető, Murár Imre szerelő, Spenger Mihály- né és Dobrovolni Ilona szocialista brigádvezetők. Miniszteri dicsérő oklevelet kapott: ifjú Németh József gépkocsivezető és Kemencei János szakmunkás. E. K. Választástól választásig A fejlesztés for in tjai Voltak-e 1971-ben, az akkori képviselőjelölő gyűléseken választási ígéretek? Igen, szép számmal. Ezeket az ígéreteket a megye középtávú fejlesztési terve tartalmazta, egyszerű volt tehát a jelöltek dolga. Csak annyit kellett mondaniuk, hogy fogjunk ösz- sze, s kemény munkával mindazt valóra válthatjuk, ami a tervben szerepel. Most megint, a választók elé álltak a jelöltek. Mi lett az ígéretekkel? Megtalált források Nagykőrösön szinte lépni sem lehet úgy, hogy ne találjon az ember valamit, ami a legutóbbi esztendőkben változott. Most például közintézmények sorában kezdték el — iskolákban éppúgy, mint a kórházban —, a gázfűtés bevezetését, a fűtés korszerűsítését. Jelentőségét értékelni csak az tudja igazán, aki fölméri, mennyi bíbelődéssel jár napról napra a kórtermek, tantermek egyenletes hőmérsékletének biztosítása. Apróság? Természetesen. Bőven belefér abba a summázó mondatba, hogy „a következő években tovább bővítjük a lakosság egészségügyi ellátásának tárgyi feltételeit, az oktatás körülményeit javítjuk.” Az idézett mondatrész a középtávú tervben csupán néhány sor, Jim a gyakorlatba való átültetése forintmilliókat, ötletességet, szervezettséget követeit, követel. Hagyományosan hatalmas támogatást kap a város a konzervgyár kollektívájától, s így az idén nem kevesebb, mint ötmillió forint értékű társadalmi munkával toldják meg a középtávú tervidőszak utolsó esztendejének eredményeit. Jobb egyensúly . Hasonlóan ahhoz, ami Kőrösön történt és történik, a megyében ugyancsak erőteljesen megnőtt a társadalmi munka jelentősége, értéke a választástól választásig terjedő időszakban, esztendőnként meghaladta a 100 millió forintot! Azt igazolja ez, hogy a megye, a helyi tanácsok középtávú fejlesztési tervében sikerült úgy rögzíteni a feladatokat, hogy azok találkozzanak a lakosság egyetértő támogatásával. Más tekintetben is tanulságos a jelenlegi tervidőszak. Bebizonyosodott, hogy a tervezésre fordított alapos előkészítő munka sokszorosan megtérül, mert tervcélok és teljesítés között most sokkal jobb az egyensúly, mint bármelyik korábbi tervidőszakban volt. Ezzel az is igazolódik, hogy a tanácsok — éppen a lezárult országgyűlési ciklusban hozott első törvény, az 1971. évi I. törvénynek köszönhetően — képesek a területfejlesztés gazdáiként tervezni, irányítani, végrehajtani. S mivel jobban ismerik lehetőségeiket, mint a centralizált tervezés időszakában ismerhették azokat a felsőbb szervek, e lehetőségek hasznosítása is eredményesebb. Megérdemelt támogatás Beszédes adat, hogy a tanácsi fejlesztési alap bevételei mintegy másfélszeresét teszik ki az eredetileg számítottnak. A helyi tanácsok a gazdálkodó szervektől 500 millió forint támogatást kaptak a fejlesztési tervek végrehajtásához, s ha ezt, valamint a lakosság társadalmi munkáját összeadjuk, máris túl vagyunk az egymilllárd forinton! Abony nagyközségben a tanács a „Tájékoztat^” című kiadványban rendszeresen megismerteti a lakossággal a településfejlesztés terveit, eredményeit, gondjait. Feltehető, ennek is, a tanácstagok többsége áldozatos munkájának is része van abban, hogy nem könyörgésre, már-már megalázó kérlelésre, hanem első szóra mozdul a lakosság, mozdulnak a nagyközség ipari, mezőgazdasági szocialista brigádjai. így üthették nyélbe rövid idő alatt az egyik óvoda — a Beloiannisz úti — bővítését, a gyógypedagógiai iskola tanterem-korszerűsítését. Nem arról van szó, hogy Abony rákényszerül a társadalmi munkára —, mert például idei 2,5 millió forintos fejlesztési alapja sem lebecsülendő —, hanem a haladás gyorsításáról „dönt” a lakosság, amikor segítséget ad. Az ilyen döntések sorozatának következménye, hogy a választástól választásig terjedő időszakban a megyében a tervezettnél jóval több gyermekintézményi helyet hozhattak tető alá, megnőtt az új tantermek száma, meggyorsult a közművek, elsősorban a vízvezetékek kiépítése. A fejlesztés forintjainak alakulásánál nemcsak azt Először jelölték A munkáját ismerik Pest megye 5., ff nagykátai választókerületében a jelölőgyűléseken dr. Vámos Marietta körzeti orvos felé Irányult az egyöntetű bizalom, ő a jelölt. Fiatal orvos, csak hét esztendeje vette kezéhez diplomáját. Üzemorvos volt egy ideig a Bányagépgyártó Vállalatnál, Budapesten, de körzetbe akart kerülni, ami a fővárosban sem lett volna számára lehetetlen. Annál nehezebben szerezhetett volna lakást. Még medika korában, 1965-ben férjhez ment dr. Keresztes Miklós orvoshoz, aki jelenleg a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet genetikai osztályának vezetője Gödöllőn — és oda ingázik Tóalmásról, ahol a felesége négy éve körzeti orvos. Mindketten budapesti* születésűek, ott végezték el tanulmányaikat, ott is éltek elsőszülöttükkel, a most kilencéves Miklóssal. Második fiuk, a kilenc hónapos Krisztián, viszont már tóalmási gyerek. Nem könnyű a fővárosi környezetet vidékivel felcserélni. Vámos doktornő azonban nemcsak gyorsan beilleszkedett, meg is szerette a községet és a községbelieket. A jelölőgyűlés alapján az is megállapítható, hogy a tóal- másiak is megszerették orvosukat. Két orvosi körzet a község, csakhogy mióta ott van, a másik állás betöltetlen. így azután mintegy négyezer ember többsége nemcsak látásból, a munkájából is ismeri. Amíg Budapesten volt, úgy látszott, a fiatal orvosasszony tudós lesz. Kutatott, tanulmányokat írt, díjakat, jutalmakat, dicséretet kapott és az egyetem befejezte után tanulmányai eredményéért és társadalmi munkájáért felsőoktatási tanulmányi érdeméremmel tüntették ki. Most persze, kevesebbet ér rá foglalkozni az elméleti tudománnyal és ha képviselő lesz, erre még kevesebb ideje jut. Tudja, hogy mennyire sokrétű a képviselő feladata. Ismeri Tóalmás, meg a szomszédos Szentlörinckáta és Szentmártonkáta gondjait, szükségleteit, s Lakóit is, hiszen szükség esetén már többször megfordult abban a két községben is, ha kollégáit kellett helyettesítenie. Nagykáta és a kerület többi községének problémáival most ismerkedik. — Tudom, hogy nemcsak a községeik, az egyes emberek is elvárják képviselőjük támogatását, nemcsak betegekkel kell majd foglalkoznom — mondja. — Hozzám, az orvoshoz eddig is bizalommal voltak és nemcsak testi bajaikat panaszolták el. Amit azonban az orvos ritkán ért el, gondolom, arra a képviselőnek gyakran lesz lehetősége; a nem beteg emberek jogos panaszait orvosolni. Sz. E. vehetjük számba, hogy ezek a pénzek gyarapodtak — tekintélyes összeggel, megyei egyesítésben 1,6 milliárd forinttal —, hanem azt úgyszintén, hogy felhasználásuk útja, módja tökéletesedett, jobban megfelel a mai követelményeknek, az államélet demokratizmusa növekedésének. Persze, annakidején, 1971-ben az állampolgár korántsem fogalmazott ilyen szakszerűen, hanem köz- napian azt mondotta a jelölőgyűléseken, hogy kapjanak nagyobb figyelmet a helyi sajátosságok és eltérések, vonják be jobban a lakosságot a tanácsok a fejlesztési tervek kidolgozásába és végrehajtásába. Nem állíthatjuk azt, hogy e kívánság maradéktalanul teljesült, ám senki nem mondhatja azt sem, hogy óhaj maradt! Sok minden valóra vált, s a többi között éppen azért, mert a lakosságnak is egyre nagyobb csoportjai teszik le a szemüveget, fölismerve, a segítség helyben, a maga javára kamatozik. Óhajok helyett Lényeges jellemzője volt a közeli napokban lezajlott jelölőgyűléseknek, hogy a lakosságnak csupán kis töredéke tett szóvá olyan dolgokat, melyek ma még a puszta óhajok közé tartoznak. A kívánságok, javaslatok túlnyomó többsége a földön maradt, nem szakadt el a realitásoktól, óhajok helyett azt fogalmazták meg, mit lehet, mit kell csinálni a következő években ahhoz, hogy töretlenül folytatódjék a településfejlesztés szélesedő útja. Persze, ezek sem csekélységek. Lakásépítés, az iskolák mostoha helyzetének enyhítése, a közművesítés folytatása, a kereskedelmi hálózat bővítése. Sok más mellett. Szó sincs arról, hogy napjainkban a lakosság már nem követel. Megteszi ezt, ám a korábbiaktól e követeléseket lényegesen megkülönbözteti a másfajta nézőpont, a hangnem józansága. Hosszú éveken át állampolgárok tömegének volt az a nézőpontja: „azért a mi képviselőink, hogy kikaparjanak mindent a számunkra”, ma viszont a józan többség az ösz- szefogásról, az együttes cselekvésről, a feladatok ésszerű megosztásáról, rangsorolásáról beszélt. Óhajok hangoztatása helyett tervezni, programot készíteni tanult és tanul az állampolgárok egyre nagyobb tábora, s ha valami, akkor ez érezteti igazán a tanácsok, általában az államhatalmi, államigazgatási munka megváltozott helyzetét. Megfontolt tervezést Pest megyében korábban egyetlen tervidőszakban sem fordítottak annyi pénzt a lakosság életkörülményeinek javítására, amennyit 1971 és 1975 között. Nagyon apró példát erre. Ezekben az években megkétszereződött a megyében a közvilágítási lámpahelyek száma, s ma esztendőnként csupán erre az áramfogyasztásra 43 millió forintot fizetnek ki a tanácsok ... ! Amikor tehát egy-egy település megtervezi, hova szeretne jutni a következő években, azt is mérlegelnie kell, hová juthat, azaz a források mire adnak fedezetet. Érettségről s nem óvatoskodásról tanúskodik, hogy az országgyűlési képviselőjelölteket állító fórumokon a megtett utat, s a teendőket áttekintő szónokok nem úgy beszéltek a jövendőről, mint az ígéret földjéről, hanem tárgyilagosan, lehetőségeket és nehézségeket megmutatva. Azt hangsúlyozták, amit nem lehet eléggé aláhúzni: a fejlesztés forintjait először elő kell teremteni a népgazdaságban, s csak azután oszthatjuk fel azokat különböző célokra. Megfontolt tervezésre van tehát szükség mindenütt, éppen azért, hogy ne kelljen út közben föladni célokat, hogy ahová elindult egy-egy település, oda elérkezhessen. Mészáros Ottó A zt hallani, hogy igen. Mármint a munkaerő- hiány. Sűrűn hivatalos beszámolókban, jelentésekben is azt olvashatjuk: vállalatunk a szorító munkaerőhiány ellenére... S kiderül, a kisebb létszám ellenére a vállalat teljesítette, sőt, túlhaladta termelési tervét, növelve a termelékenységet s tökéletesítve a termékek minőségét. Leírják ezt a Csepel Autógyár némelyik gyáregységében is, úgy vélve, a vállalatvezetőség „tekintettel lesz a nehézségekre”. Nincs kivétel! A gyárban szigorú következetességgel vallott elv, hogy a munkaerő- hiányt szervezéssel, az élőmunka takarékosabb fel- használásával kell ellensúlyozni, s hogy ezt sikerrel gyakorolják, azt igazolja a gyorsan növekvő termelés. Kevesebb emberrel a korábbinál jóval több cementet bocsátott ki a Cementes Mészművek váci gyára — s idén, bár a létszámhelyzet javulására semmi remény, tovább bővül a termelés, tervük szerint 1 115 000 tonna cementet állítanak elő —, újabb bizonyságát adva annak, hogy a létszámhiáiíy nem köti gúzsba a vezetést. Két példánk esetében a vezetés gcmdolkodásmódja adja az azonosságot. Az a fölismerés, hogy a megoldást nem okvetlen a szorító cipő tágítása kínálja, hanem a cipő cseréje. A létszám remélt, de be nem váltható bővítése helyett a szervezés előtérbe kerülése, a műszaki fejlesztés, a korszerű technikában, technológiában rejlő lehetőségek minél jobb kamatoztatása. Mindkét nagyüzemben önkritikusan szembenéztek a jogos kérdéssel: valóban hiányoznak a hiányzó emberek? M a már egyre több helyen felteszik ezt a kérdést, s ami 'örvendetes, tettekkel adnak választ rá. Így például a Kohászati Gyárépítö Vállalat tápiószelei vasszerkezeti üzemének bővítését már eleve úgy tervezték — s úgy hajtják végre napjainkban —, hogy miközben a termelés a korábbinak a háromszorosára növekszik, a létszámgyarapodás csupán 23—25 százalékos lesz. Közrejátszik ebben természetesen, hogy már a nagy- kátai járásban sem köny- nyű munkaerőt verbuválni — különösen férfi munkaerőt nem —, de hatással van a fejlesztés ésszerű útjára a gazdasági szükség- szerűségek megértése. Egyebek mellett annak a ténynek ' a tudomásul vétele, hogy a következő ötéves tervidőszakban gyakorlatilag csak a legszerényebb utánpótlásra futja a munkaerőforrásokból — a nyugdíjba vonulók, a gyermek- szülés, katonai szolgálat miatt ideiglenesen hiányzók stb. helyének betöltésébe —, de bővítésre, lényeges létszámfejlesztésre semmi esetre sem. ígár-e segítséget a technika? A tápiószelei fejlesztésből csupán egyetlen tényt ragadjunk ki. Az automatizált — félautomatákat első- s automatákat másodsorban alkalmazó — gyártás következményeként a termékek egy tonnára jutó ún. fajlagos időszükséglet a korábbi negyedére csökken! Más kérdés, de szintén nem mellékes, hogy a korszerű berendezések tetemesen hozzájárulnak az anyagköltségek mérsékléséhez is, s lévén szó vas- és acélanyagokról, ez sem csekélység. Ha most már a három üzem tevékenységét nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy jól értelmezik azt a hosszú ideje érvényes elvet, melyet a párt XI. kongresszusa határozatában így fogalmaztak meg: „Javítani kell a munlcaerő-gazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, ezt a vállalatok, szövetkezetek, az intézmények gazdálkodásának szerves részévé kell tenni.” Az értelmezéssel általában másutt sincs hiba. A bajok ott kezdődnek — s a követendő példaként említett három üzemtől ott különbözik mások útja —, hogy az értelmezés végeredménye nem intézkedés- és cselekedetsor, hanem annak puszta ismételgetése, mit kellene tenni. B ajaink, gondjaink sokasága fakad abból, hogy a vállalatvezetés sűrűn megelégszik a tények rögzítésével, s nem folytatja teendőjét a tények elemzésével, az elemzésből következő intézkedések megtételével. Hagyja, hogy a termelés bizonyos folyamatai szinte „önma- guktól” menjenek végbe, s utólag mutatja ki, hol, milyen mulasztás, hiba történt, mit kellett volna tenni. ' Ez az utólagos okoskodás nem felesleges, de csak erre hagyatkozva egész egyszerűen nem lehet vezetni. A vezetésnek éppen az a dolga, hogy időben tárja fel a termelési folyamatok összetevőinek egymást erősítő vagy gyengítő hatását. Érdekesnek tűnik, holott természetes: a megyében azokban a gyárakban növekedett egyenletesen a termelés, a termelékenység, ahol már akkor számoltak a létszámutánpótlás elapadásával, amikor még bőven volt jelentkező. Ám vették azt a fáradságot, hogy elemezték a terület — a város, a járás — munkaerőmérlegét, a munkaerőforrások alakulását. Már a hatvanas évek végén tudták, hogy a hetvenes évek közepére megszűnik a bőséges felvételi lehetőség. Mert csak annyi kellett ehhez, hogy figyeljék a korfát, azaz a lakosság kor szerinti összetételét... Csak annyi, hogy egyeztették elképzeléseiket a területileg illetékes tanácsokkal, szakképzési intézményekkel. Ott szorít ma a munkaerőhiány, ahol építették az új műhelyeket, rakták azokba a gépeket, ám ugyanannyi vagy még több embert szerettek volna melléjük állítani, mint ameny- nyien addig voltak. Aligha számíthatnak ezeken a helyeken arra, hogy a következő esztendőkben csoda történik. A reálisabb lehetőség az, hogy minél gyorsabban kiderítik, mit csinálnak a meglevő emberek, s mit kell csinálniuk ahhoz, hogy a vállalat ne csak fennmaradjon, hanem fejlődésre is képes legyen. M. O.
