Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

1975. MÁJUS 4„ VASÁRNAP HÉT NAP KRÓNIKÁJA Indokínai hajnal Ciprusról Becsben — Az európai „hogyan tovább"-ról Brüsszelben Hétfő: Magyar—dón külügy­miniszteri tárgyalások Buda­pesten — Az európai közvéle­mény képviselőinek kongresz- S7usa Belgiumban — A ciprusi görög és török népközösségek küldöttei Becsben tanácskoz­nak. Kedd: Gromiko—Arafat meg­beszélés Moszkvában — Sajtó- értekezlet a szovjet főváros­ban a tervezett közös Szojuz— Apollo űrrepülésről — A kam­bodzsai nemzeti erők értekez­lete — Nemzetközösségi ta­nácskozás Jamaicában. Szerda: A saigonl rendszer bejelenti a feltétel nélküli megadást, egész Dél-Vietnam felszabadul — Odaítélik a Nemzetközi Denin-békedíjakat — Ford fogadja a Jordániái ki­rályt s a Washingtonba láto­gató egyiptomi képviselőket — Kekkonen finn elnök elfogad­ja újbóli jelöltetését. Csütörtök: A világ haladó erői harcos seregszemlével ün­nepük meg május elsejét — Portugáliában életbe lép az új szakszervezeti törvény. Péntek: Púja Frigyes, ma­gyar külügyminiszter Kairó­ban tárgyal, kétoldalú egyez­mények aláírása — Tartomá­nyi gyűlés választása Észak­ír oroz ágban. Szombat: Előkészületek az NSZK-ban az északrajna- vesztfáliai választásokra — A francia elnök Marokkóban — A világ országai egymás után diplomáciai elismerésben ré­szesítik a DIFK-et é® a kam­bodzsai nemzeti egységkor­mányt. Ha valaki ezen a héten tör- ténatesen csalt a május elsejei beszámolókat olvasta végig, akkor is ízelítőt kapott a világ- politika állásáról. Moszkvában s a többi szocialista országok fővárosaiban az építőmunka új sikereinek, a béke ingenlésé- nek, a nyugodt m agabiztass ág­nak jegyében telt az ünnep. A fejlett tőkés országokban min­denütt többen voltak az utcá­kon, mint tavaly: a felvonulók különösen nagy erővel emeltek szót az infláció, a munkanél­küliség, a válság megnyilvánu­lásai ellen. Japánban, a sokat reklámozott „gazdasági csoda” földjén, jóllehet május elseje nem volt hivatalos munkaszü- net, hétmillió dolgozó tünte­tett. Az idén először viszont állami ünnep volt ez a nap Etiópiában s a második szabad portugál májuson életbe lép­tették az egységes szakszerve­zetekről hozott törvényt. Ám nemcsak fények, hanem ár­nyak is mutatkoztak. Uruguay- ban kétezer letartóztatás, Spa­nyolországban rendőrök pus­kagolyói és a junta-Chilében katonai szuperkészültség, anél­kül, hogy képesek lettek volna megakadályozni a mély illega­litásba kényszerített kommu­nista párt röpcéduláinak ter­jesztését. S e május előestéjén a saigoni rendszer feltétel nélküli kapi­tulációt jelentett be, egész Déi- Vietnam felszabadult. A viet­nami nép hosszú és hősies sza­badságharcát győzelem koro­názta, a felszabadult Dél-Viet- namban gyorsan konszolidáló­dik az élet. Az Egyesült Álla­moknak, a világimperializmus vezető hatalmának tudomásul kellett venni a számára keserű igazságot: kudarcot vallott közvetlen katonai beavatkozá­sa és csődöt mondott a Nixon- doktrina, hogy „az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen”. Nem teljes becslések szerint eddig ötmüliárd dollár értékű amerikai felszerelés és hadi­anyag jutott, jórészt használ­ható állapotban, a szabadság- harcos erők kezébe. A vietna­mi nép áldozatos küzdelme ez­zel túljutott a legnehezebb szakaszon s a nemzetközi po­litika porondján szűnőben van az égjük legsúlyosabb válság­góc. Tudjuk azonban, hogy a romok eltakarítása, a sebek behegesztése. az új élet építé­se nem tartozik az egyszerű feladatok közé. A vietnami nép a jövőben is képes lesz úrrá lenni minden nehézségen, tá­maszkodhat a harcban elért si­kerekre. a szocialista országok s a világbéke-mozgaJom tevő­leges szolidaritására. Ezt fe­jezte ki a magyar párt- és ál­lami vezetés távirata a DIFK- hez s a DNFF-hez. ‘ Figyelemre méltó folyamat zajlik az indokínai térség szomszédságában is. A délke­let-ázsiai szövetség, az ASEAN öt tagja (Indonézia, Thaiföld, Singapore, Malaysia és a Fü- löp-szigetek) miután elismerte a kambodzsai nemzeti egység­frontot. hasonló elhatározásra jutott a DIFK-kel kapcsolato­san. Thaiföldi, ahol március vé­ge óta egy'viszonylag haladó magatartást tanúsító tizenkét párti koalíció van kormányon, felkérte az Egyesült Államo­kat, hogy egy éven belül szün­tesse meg támaszpontjait, von­ja vissza 350 harci repülőgé­pét és 25 ezer katonáját. Az amerikaiakkal létrehozott biz­tonsági rendszer „teljes felül­vizsgálatát” helyezte kilátásba Marcos, a Fülöp-szigetek ál­lamfője. Belső viták lángoltak fel Tokióban is, mivel a japán kormánypárt eddig tartózko­dott minden önálló lépéstől s k..tika nélkül követte az ame­rikai politika cikkcakjait. S a nemzetközi sajtó kommentár­jaiban mindinkább polgárjogot nyer a „Vietnam után” kifeje­zés ... Az érdeklődés előterében a héten Délikelet-Ázsia állt, de földrészünk sem volt esemény­telen. Bécsben újrakezdődtek a ciprusi tárgyalások — Kleri- desz és Denktas, a két népcso­port nevében egyelőre a leg­sürgősebb ügyeket vette sorra, a menekültek problémáit, a repülőtér megnyitását, a to­vábbi megbeszéléseket folytató szakértők kijelölését. Kedvező hir érkezett Helsinkiből: álta­lános megegyezésre jutottak Kekkemen elnök újra jelölésé­re. (A finn alkotmány szerint az ország külpolitikáját az ál­lamfő határozza meg, s Kekko­nen személye biztosíték Hel­sinki pozitív szerepének növe­lésére, újabb kezdeményezé­sekre az európai béke és biz­tonság érdekében.) Erről a té­máról tanácskoztak Belgium­ban is, ahol az európai közvé­lemény képviselőinek kong­resszusa fontos ajánlásokat fo­gadott el a hogyan tóvábbról. Moszikva vendége volt — a kö­zel-keleti ügyekről Gromikó- val tanácskozó Arafat mellett — a héten Mitterrand, a fran­cia szocialisták vezetője is. S ezen a héten is urnák elé já­rultak, méghozzá tartományi gyűlés választásra Észak-Iror- szágban. Az eredményeknél sokkal érdekesebb az a kérdés, amely még megválaszolatlan: va jon ez a szavazás csökkente­ni vagy fokozni fogja a belső feszültséget, az úira lébrakapó terrorhullámat? Választanak a mai vasárnapon is, a legna­gyobb lélekszámú nyugatnémet szövetségi államban, a 17 mil­liós Északra i n a-V esztf ál i áb an. Felmérni ott sem lehetett, hogy a stockholmi NSZK- nagykövetség elleni anarchista támadás, milyen irányban be­folyásolja majd az ingadozó és határozatlan választópolgáro­Réti Ervin A béke napján Május kilencediké... Pesten A béke angyalszárnyakon érkezett. Észrevétlen. Az örümtüze-k már su. előző este fellobbantak, s fegyverropo­gástól voltak bolúogak, han­gosak a városok: a magasba, a levegőbe lőtték ki a hírre a szovjet katonák géppisztolyaik tárait. 1945. május 9-ének reggele Pesten munkával kezdődött. Fél hat tájt, kis csoport ka­nyarodott ki az egyik mellék­utcából a körútra, a Nemzeti bzinház elé. Lapátokkal, húzós kézikocsikkal. A járókelők kö­zül többen felismerték a csa­pat tagjait: Gobbi Hilda, Gá­bor Miklós, Ladányi Ferenc, Bánki Zsuzsa, a Nemzeti mű­vészéi. A színház előtt sze­méthegy van, annak látnak neki, azt hordják cl a lover- senypályán levő szeméttelepre. Délelőtt a pékek tudatják a főváros lakosságával: „A bé­két mi holnap, május 10-én ünnepeljük. Ezért kérjük a közönséget, hogy kenyérszük­ségletét ma szerezze be. Egész estig sütünk, de holnap, má­jus 10-én sehol sem árusítunk kenyeret.’» Ezen a napon jelent meg az első betűrendes telefonkönyv. Könyv? Tizennégy oldalas, no­tesz alakú füzetbe még. A Jó­zsef Központ — kézi kapcso­lással — megkezdte működé­sét : 5800 számot kapcsolt. A Józseffel húrom kézi kapcso­lású és egy automata központ működik, dolgozik már. A közönség kívánságára — Így közli a BBSZKART — a 6-0« villamost egész nap köz­lekedtetjük. Az egész nap: reggel fél hattól este fél nyul- cig-ot jelent. A színházak délután zsúfol­tak. Az esti előadásokat ugyanis délután tartják. Az Opera ma délutáni műsora: , »Díszhangverseny gyermeke­kért, előadás kezdete: 5 óra.»* A Nemzeti a Bánk bánt adja, de nem otthonában, hanem Budán. A Budai Színházban. Üj színház ez. Tapolczai Gyu­la és barátai szervezték Buda­pest felszabadulása után a Fene ke ti en - tónál. A mai nap tette közzé a fő­város polgármesteri hivatala a március 25-i népösszeírás adatait. A pesti oldalon ne­gyedmillióval kevesebb a la­kosság, mint 41-bem volt: 663 3S0. A férfiak száma 160 ezerrel csökkent. A budai oldal összeírását még nem fejezték be. K. Gy. Kettős jubileum A mikor a fasizmus felett aratott győzelem köze­ledő évfordulójáról megemlékezünk, voltakép­pen kettős ünnepet ülünk. Megünnepeljük, hogy har­minc évvel ezelőtt fejeződött be a második világháború. De nem feledkezünk meg egy másik jubileumról sem: há­rom évtizede annak, hogy — nem tört ki a harmadik. E kettő között mély összefüg­gés van. Azért nem tört ki a harmadik világháború, és azért van megalapozott re­ményünk arra, hogy nem is üti föl többé a fejét, mert a második, a harminc évvel ez­előtti úgy fejeződött be, aho­gyan az közismerten történt. A fasizmus felett aratott győzelemnek nagy eredmé­nyei és nagy tanulságai van­nak. Az eredmények itt bon­takoztak ki a szemünk előtt, a tanulságokat pedig haszno­sítani tudjuk a jövőben. A győzelem legjelentősebb eredménye, hogy kialakult a szocialista világrendszer. A történelem igazságtevése ez. A háborút az imperializmus, annak legszélsőségesebb erői robbantották ki, fő céljuk a szocializmusnak és akkor még egyetlen államának a megsemmisítése volt. Hat év után a szovjet katonák ott álltak a Reichstagnál és egy sor országban nemcsak a fa­siszta uralom dőlt össze, ha­nem a régi rend is. Megnyílt az út a szocializmus felé. Évek során kialakult a szo­cialista országok szövetségi rendszere, politikailag, kato­nailag és gazdaságilag mind erősebb együttese — és eb­ben keresendő annak fő oka, hogy a harmadik világhábo­rú veszélye mind távolabb kerül tőlünk. A győzelem utáni években ugyan — amikor még nem voltak ilyen világosak az íí győzelem zászlaja lobog Ber­lin felett. A hitleri Németország fölött aratott győzelem alkalmából dísz­szemlét rendeztek Moszkvában. Képünkön: a hitleristák zászlóit a mauzóleum talapzatához dobják. Szobor az anyának A most kezdődő hét ese- m én 3 na piára hói: Hétfő: Megnyílik az atoraso- rompó-tszerződés végrehajtását ellenőrző nemzetközi konfe­rencia Genfben — Ma kari ősz látogatása az US A-ban — Schmidt kancellár fogadja Lams NATO-főtitkára — Az Osztrák Szocialista Párt rend­kívüli kongresszusa — A Ja­pán Szocialista Párt küldött­ségének Látogatása Kínában — Sir Christopher Soanies, az EGK-bizottság aletnökének lá­togatása Kínában — Kingston- ban folytatódik a nemzetkö­zösség kormányfői értekezlete — Gerhard Schnöder, a Bun­destag külügyi bizottságának elnöke az USA-ban — Maco- vcscu román külügyminiszter Helsinkibe látogat. Kedd: Púja Frigjres külügy­miniszter Bonnba látogat — Az Egészségügyi Világszerve­zet közgyűlésének 28. üléssza­ka Genfben — Wilson és Cal­laghan kétnapos látogatása Washingtonban — Kaunda zambiai elnök látogatása Por­tugáliában. Szerda: Wliitlam ausztráliai és Rowling új-zélandi kor­mányfő látogatása Washing­tonban — H. Erzsébet angol királynő hivatalos látogatása Japánban. Csütörtök: Megnyílik az AASZ közgyűlése Washington­ban — Li Kuang-ju szingapúri miniszterelnök az USA-ba lá­togat — Biciosz görög külügy­miniszter Rómába látogat. I Péntek: A győzelem napja. A frontról levél érkezett: „Feltétlenül visszatérek hoz­zád, anyám... Felépítünk egy új házat és száz évig élünk majd benne ...” Anasztaszija Kuprijanova hét gyereke kö­zül írta az egyik. Ä hét- közül öt a fronton harcolt. — Száz évig — mosolyodott el szomo­rúan az anya, és várta az ígé­ret beteljesedését. Három évvel ezelőtt Zsogyi- nóban, a gépkocsigyártók ne­ves belorussz városában nagy ünnepet ültek: a köztisztelet­ben élő anya századik születés­napjára jöttek össze. Minden­ki köszöntötte Anasztaszija Kuprijanovát. Csak öt gyerek hiányzott a szépen terített asz­tal mellől: Nyikolaj, Sztyepan, Mihail, Vlagyimir és a legki­sebb, Pjotr. Anna, Alekszandr élte túl a poklot. Levelek, apró • kis emlékek maradtak a hősi halált haltak után, és egy maroknyi föld sír­jukról — onnan, ahol elestek: belorussz, lett és lengyel föld­ről. tűknek — gránátot dobtak lá­buk alá. Az anya hősként viselte a csapást. Csak legfeljebb nehe­zebben búcsúzott gyermekeitől, amikor harci feladatuk teljesí­tésére indultak. Egymás után indította a harctérre fiait. Azokkal a szovjet csapatokkal vonultak tovább, amelyek felszabadítot­ták Belorussziát. Nyikolaj és Sztyepan Varsó alatt, 1944-ben esett el. Az anya ezt a csapást is túlélte: akkor érkezett Petya idézett levele. A kis ház azonban, amit úgy sze­rettek volna, soha nem épült meg, Petya is hősi halált halt, testével védte társait. Annál a kísérődnél temették ed a Szov­asszonynak, akik hősiesen áll­ták meg helyüket a fronton, a partizánalakulatokban. A szoborcsoportot ez évben avatják: a nők nemzetközi évé­ben, a fasiszta Németország fe­lett aratott győzelem harmin­cadik évfordulójának évében. Az Anya búcsúzik frontra induló fiaitól. Memento a jö­vendőnek. Jurlj Szapozskov erőviszonyok mint mostaná­ban —, a hidegháború kor­szaka köszöntött be, s akkor a fejünk felett függött az új összecsapás veszélye. Azóla nvivánvalóvá lett, hogy mi­lyen nagy erőt képviselnek a Szovjetunió és szövetségese^ és ez visszariasztja azokat, akik ismét fegyverrel pró­bálnák megoldani a nemzet­közi vitákat. A szocialista vi­lágrendszer államai, amelyek a békéért folyó küzdelemben maguk mögött tudnak sok más országot, kormányt, ké­pesek arra, hogy érvényesít­sék a maguk és a világ né­peinek békeakaratát. S ma már — ha vannak is súlyos, nagy-nagy gondot okozó konfliktusok, ha keményen meg is kell küzdenünk az enyhülés folytatódásáért, ki­bontakoztatásáért — elértük, hogy a nemzetközi élet fő jellegzetessége az általános enyhülés és a társadalmi ha­ladás. Nem feledkezünk meg ar­ról, hogy három évtizeddel ezelőtt antifasiszta koalíció aratott győzelmet az ellenség felett: szocialista és tőkés­országok katonai szövetsége, s éppen ez nyújtja a nagy tanulságot a jövőre. Azok a háborús évek megmutatták, hogy lehetséges, sőt szüksé­ges adott esetben különböző társadalmi rendszerű orszá­gok összefogása egy-egy nagy cél elérésére. Akkor háború­ban kellett összefogni a kö­zös ellenség ellen, ma a há­ború ellen kell szövetségre lépni a béke megszilárdításé, ra. Nincsenek illúzióink. A tő­kés kormányok nem szíve­sen mentek és mennek bele a szorosabb együttműködés­be. A győzelem közeledő nap­ján nagy tisztelettel em­lékezünk meg mind­azokról, akik életüket áldoz­ták a fasizmussal folytatott küzdelemben, elsősorban a szovjet népre, amely oly sok fiát adta ezért az ügyért. A megemlékező beszédekben vissza-visszatér a gondolat, hogy a katonák és az ellenál­lás hősei nem hiába áldoz­ták életüket. A beszédeknek ez a fordulata mély igazsá­got fejez ki: a világ mai ké­pe mutatja, hogy valóban nem hiába tették. Tatár Imre A háború kitörésekor már mind felnőttek voltak. Anna és három fivére, a családi hagyo­mányhoz híven, a kolhozban dolgoztak. Vlagyimir vasutas volt. Alekszandr Szibériában élt, Petya tanult. A szép nagy család ragaszkodott a szülői házhoz. Az idősebbek, akik már családot alapítottak, saját há­zukban laktak, vasárnapon­ként mindig összegyűltek a mamánál. Derék, szorgalmas, békés gyerekeire pillantva, Kuprijanova volt a legboldo­gabb asszony a világon. Ezt a boldogságot törte da­rabokra a háború. A Kuprijanovok partizánok lettek, ők voltak a „Kuprija- nov szakasz”. Az édesanya, Anasztaszija Kuprijanova fő­zött, mosott a szakaszra, var- rogatta, javítgatta ruháikat: saját gyerekeiét, de az egész partizánosztagét is. Először Mihailről jött a hír, elvesztette életét. Bevetésre indult felderítő társaival, ek­kor lepte meg őket az ellenség. Nem foghatták el őket,, mert önkezűleg vetettek véget éle­A győzelem döntő tényezője Nyilatkozafok Adatok — Konklúzió 30 ESZTEN­DEJE A VER- ÁZTATTA EU­RÓPÁBAN EL­HALLGATTAK A FEGYVE­REK. A FA­SISZTA NÉ­METORSZÁG FELTÉTEL NÉLKÜLI KA­PITULÁCIÓJÁ­VAL BEFEJE­ZŐDÖTT A MÁSODIK VI­LÁGHÁBORÚ. jetunió Hősét, ahol másokért áldozta életét. Vlagyimir sérüléseibe halt bele... öt fiút adott a hazáért Anasztaszija Kuprijanova. Azok az úttörők próbálják pó­tolni a veszteséget, akik na­ponta kopognak be hozzá. Nemrégen született meg a döntés, hogy Zsogyino városá­ban szobrot állítanak a hős anya tiszteletére. Andrej Zasz- pickij szobrász, a mű egyik al­kotója azt mondotta, hogy a szoborcsoport nőalakja a fiai­tól búcsúzó anyát ábrázolja, Anasztaszija Kuprijanovát. A szobor azonban jelkép lesz, jel­képe a tizenhatezer belorussz A SZOVjet népnek oroszlán- része volt a fasizmus - feletti győzelemben. 1941. június 22- ével a szovjet—német arc vonal lett a második világháború fő arcvonala, ott zajlottak le a döntő csaták, ott következett be a döntő fordulat a háború menetében. Hitler és vezérka­ra nagyon jól tudta ezt, nem véletlenül tartotta fegyveres erejének 60—72 százalékát a keleti arcvonalon. Moszkva alatt szenvedte el első, katasztrófális vereségét a hitleri Wehrmacht, amely vé­get vetett a legyőzhetetlenség legendájának. Mac Arthur amerikai tábornok a moszkvai csatát így értékelte: „Ezt az erőfeszítést lendülete és nagy- szerűsége az egész történelem egyik legnagyobb katonai tel­jesítményévé avatja.” Tippel- skirch, volt hitlerista tábor­nok, a második világháborúról írott könyvében megállapítja: „A hadműveletek további me­nete szempontjából e hadjárat kudarca végzetes következmé­nyekkel járt.” Ez az értékelés pontosan kifejezi a lényeget a moszkvai csata jelentőségéről. Moszkva alatt megkezdődött a fordulat, majd folytatódott Sztálingrádnál, ahol Churchill véleménye szerint is: „Hitler Oroszország elleni második hadjáratának döntő vereségét” szenvedte el. Zeitzler vezérez­redes, a német szárazföldi had­erő akkori vezérkari főnöke, erről a következőket jegyezte fel naplójában: „Novemberben megmondtam Hitlernek, hogy ha Sztálingrádnál elveszítünk negyedmillió katonát, ezzel alapjaiban rendítjük meg a keleti frontot. Az események engem igazoltak.” Sztálingrád tényleg katasztrófa volt a fa­siszták számára, de ezért nem egyedül Hitler a felelős, mint Zeitzler állítja, hanem az egész német vezérkar, amely 1942 kora nyarán a győzelem re­ményében Sztálingrád ellen küldte a német hadsereget. A Sztálingrádi csata után a szovjet haderő hat támadó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom