Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

\HMtw 1975. MÁJUS 24., SZOMBAT FH&ÍKUS2 Változások Laoszban ' LAN-KANG, vagyis a mil­lió elefánt birodalma — ősi Hevén így hívják Laoszt — újkori históriájának fontos szakasza zajlik ezekben a na­pokban. Mint emlékezetes, az indokínai országok közül itt jött létre leghamarabb a fegy­vernyugvás. Úgy tűnt, hogy a fegyverszünet tartósnak bi­zonyul. A vientianei fél és a laoszi ideiglenes nemzeti egység kormánya között azon­ban az utóbbi hetekben bizo­nyos feszültség támadt. NEM OK NÉLKÜL. A fő­városban, Vientianében és több más helységben, a had­sereg néhány alakulata élén, bizonyos közhivatalokban és intézmények vezetésében jobboldali erők léptek színre. Elérkezettnek látták az időK hogy a fegyvemyugvást, a nemzeti megbékélés politiká­ját felrúgva. reakciós pucs- csot hajtsanak végre. MÁJUS ELEJÉN azonban áz államcsínykísérlet lelep­leződött. A hazánknál két és félszer nagyobb Laosz kü­lönböző területein heves tüntetések robbantak ki, amelyeken követelte a nép: a jobboldal vezetői hagyja­nak fel az aknamunkával, távozzanak a politikai po­rondról. ) HOSSZÚ LENNE FEL­IDÉZNI azokat a tisztsége­ket, amelyekből azóta már eltávolították a puccsistákat. Tény, hogy a nép követelé­sére a katonaság és a rend­őri erő együttműködésével most már a végéhez közele­dik jobboldali államcsíny- kísérlet felszámolása. A haza­fias erők egységei közben bevonultak a korábban a Vientianei fél által ellen­őrzött övezetbe, s így — a jobboldal manővereit meg­előzve — ezeken a terüle­teken is rendet teremtet­tek, helyreállították a biz­tonságot és a békét. , ' AZ IDEIGLENES NEMZETI EGYSÉG KORMÁNY — ép­pen a belső helyzet megszi­lárdítása és a külső befo­lyás megszüntetése érdeké­ben — elhatározta, hogy meg­szünteti az USA • Nem­zetközi Fejlesztési Hivata­lának (USAID) Laosz te­rületén működő valamennyi kirendeltségét. Ugyanakkor a kormány szóvivője bejelen­tette: továbbra is számíta­nak az Egyesült Államok gazdasági segítségére, de csak abban az esetben, ha az mindenfajta feltételtől mentes. Szocialista tüntetés Lisszabonban A Portugál Kommunista Párt nyilatkozata A portugál szocialisták, Mario Soares főtitkár vezetésével, csütörtökön este tüntetést rendeztek Lisszabonban, tiltakozásul a Repubiica című lap bezárása ellen. A megmozdulás résztve­vői a demokratikus újságok, tőképpen az O Seculo, á Diario de Noti-ciias és a l>i ária de Casboa bojkottálására szólítottaá fel. A Diario de Noticias szerkesztőségének épületét a hadsereg ejtőernyősei zárták el a tüntetők elöl. A tüntetés résztvevői között ott voltak az utóbbi időben a szocialisták csatlósaivá szegődött maoista FEC-JIL csoportjai is. A tüntetéssel egy időben rendkívüli ülést tartott az MFA leg­felsőbb forradalmi tanácsa és a kormány is összeült, bogy megvitassa az ország gazdasági helyzetét. A szocialista minisz­terek — Mario Soares tárca nélküli és Salgado Zcnha igazság­ügy-miniszter — bojkottálták a minisztertanácsot. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága pénteken nyilatkozatban foglalt állást az országban kialakult hely­zettel kapcsolatban. „A PKP csodálkozással vette tudomásul a Portugál Szocia­lista Párt vezetőinek azt a dön­tését, hogy mindaddig nem vesznek részt a kormány mun­kájában, amíg meghatározott követeléseiket nem teljesítik — állapítja meg a nyilatkozat. — Ez a döntés beleilleszkedik abba a széles körű és hisztéri­kus akcióba, amelyet a PSZP indított a forradalmi tanács és az ideiglenes kormány politi­kája és haladó intézkedései, a demokratizálási folyamat, a forradalmi erők és az MFA el­len. A PSZP most a P,epublica című lap dolgozói és vezetősé­ge közötti konfliktust használ­ja ürügyként. Az akció azon­ban már korábban kezdődött, március 11-ét követően és a forradalmi tanács haladó in­tézkedései után megerősödött, és a május I-i bomlasztó kí­sérlethez vezetett.” „A PSZP magatartásával és tevékenységével felrúgta azt a megállapodást, amelyet a PKP- val és más pártokkal kötött, nem tartja magát az MFA-val létrejött megállapodáshoz. Ez­zel megkérdőjelezi a fennálló hatalmi rendszert, és minde­nekelőtt a koalíciós kormányt. A PSZP vezetőségére éppen ezért hatalmas felelősség há­rul ennek az irányvonalnak és tevékenységnek a következmé­nyeiért” — állapítja meg a nyi-\ latkozat. „A szocialista párt tevé­kenysége nyomán külföldön rágalmazási kampányt indítot­tak a fiatal portugál demokrá­cia ellen, és ebben a nemzet­közi reakciós és a legagresszí- vabb imperialista körök kü­lönböző ürügyeket és tenden­ciózus érveket használnak fel” — hangsúlyozza a nyilatko­zat. „A PKP fáradhatatlanul küzd a nép egységéért, a de­mokratikus erők együttműkö­déséért, a koalíciós kormányért és az MFA-hoz fűződő testvéri szövetségért — szögezi le a politikai bizottság. — A párt a szocialisták kommunistaelle­nes megnyilvánulásai ellenére szükségesnek tartja, hogy a két párt megvitassa a kapcso­latok kérdését és az együttmű­ködés lehetőségeit.” A PKP-nyilatkozat azonban rámutat, hogy a „szocialisták állásfoglalásai és tevékenysége elvezethetnek a koalíciós kor­mány, valamint az egész jelen­legi hatalmi rendszer lehetet­lenné válásához. Ha a PSZP tevékenységével lerombolja a koalíciós rendszert, akkor már nem lesz alapja az alkotmá- nyozó nemzetgyűlés létének, hiszen ezt a pártoknak a fegy­veres erők mozgalmával kö­tött megállapodása alapján vá­lasztották meg.” A PKP a nyilatkozat végén éberségre szólítja a portugál népet, egységre hívja fel a munkásosztályt, a néptömege­ket, és minden haladó erőt, és végezetül felszólítja az ország népét arra, hogy a portugál forradalom védelme érdekében erősítse a nép szövetségét a fegyveres erők mozgalmával. Lisszabonban pétiteken dél­után összeült a portugál fegy­veres erők mozgalma legfel­sőbb forradalmi tanácsának politikai bizottsága, hogy az országban kialakult politikai feszültség csökkentésének le­hetőségéről tárgyaljon Alvaro Cunhallal, a Portugál Kommu­nista Párt, illetve Mario Soa- ressal, a Szocialista Párt fő­titkárával. Az ülésen Costa Gomes tábornok, államfő el­nököl. Címlial és Soares, a két párt küldöttségének élén, 15.30 órakor érkezett a Belém palo tálja, a köztársasági elnök hí va talába . .. A Gromiko-Kissinger találkozóról Tovább az enyhülés útján Gromiko és Kissinger bécsi találkozóját követően a szov­jet közvélemény megelégedés­sel vette tudomásul: a tárgya­lásokon mindkét fél egyöntetű nézeteket vallott abban, az el­vi fontosságú kérdésben, amely szerint a feleknek továbbra is azon kell munkálkodniuk, hogy a két ország népei és a világ­béke érdekében tovább javul­janak, bővüljenek és fejlődje­nek a szovjet—amerikai kap­csolatok. A szovjet főváros ebben a törekvésében figyelembe veszi a viliág politikai fejlődést meg­határozó tényezőket és tenden­ciákat. A nemzetközi élet leg­utóbbi eseményei bizonyítják: számos, józan gondolkodású nyugati politikus a népek ja­vára kedvezően változó világ- helyzetben helyesen tette, ami­kor az ésszerű és reális — te­hát a tárgyalásos — politiká­nak adott zöld utat. Mivel a történelmi változások vissza­vonhatatlanok, annál inkább visszafordíthatatlanná kell ten­ni magát az enyhülést. Moszk­va tökéletesen egyetért a nyu­gati világnak, közte az ameri­kaiaknak azzal a véleményé­vel, amely szerint az indokí­nai háborús tűzfészek felszá­molása megteremtette a felté­teleket a nemzetközi légkör további javításához. A Szov­jetunió tehát ebből az állás­pontból indult ki a Becsben szőnyegre került kérdések — a kétoldalú kapcsolatok, a fegy­verkezési hajsza további kor­látozása, az európai biztonsági értekezlet megtartása, a közel- lceleti konfliktus rendezése — értékelésében. Ami a létfontosságú leszere­lési tárgykört illeti, amely a többi között összefügg a SALT- tárgyalásokkal, a Szovjetunió készségét nyilvánította újabb konkrét megállapodásokra. Ez vonatkozik a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokra is. Moszkva véleménye: ha a nyu­gatiak valóban olyan meg­egyezésre törekszenek, amely nem csorbítja egyik fél biz­tonságát sem, akkor az ilyen megállapodásra igenis, van le­hetőség. A közel-keleti helyzet ren­dezésétől függ, hogy a térség országai és népei milyen ha­mar élvezhetik a valóban tar­tós és igazságos béke áldásait. Képesek-e rá az izraeli veze­tők, hogy kizárólag az igaz­ságos béke kritériumához iga­zodjanak, és lemondjanak te­rületi és hódító ambícióikról? És ebben a vonatkozásban hathatósan előbbre vihetné az ügyet maga az Egyesült Álla­mok is, tekintettel Izrael és az USA közötti politikai és gaz­dasági kapcsolatokra. Az európai biztonsági érte­kezlet igen kiemelkedő helyet foglal el a jelenlegi világpoli­tikában. Magától értetődő, hogy Becsben Gromiko és Kis­singer értékelte az eddig vég­zett munkát, tekintettel a kü­szöbönálló harmadik, a befeje­ző szakaszra. De bármily nagy munkát végeztek a genfi bi­zottságok, a döntő tényező mégis a részvevők jószándéka. Világos, hogy további erőfe­szítések szükségesek ahhoz, hogy eredménnyel fejeződjék be az Európa-értekezlet mun­kája, mégpedig mielőbb és a legmagasabb szinten, minden érdekelt részvételével. A bécsi párbeszéd jó szelle­méből ítélvén feltételezhető: a szovjet és amerikai vezetők moszkvai, washingtoni és via gyivosztoki csúcstalálkozói al kaiméból elért eredmények a béke javára válnak, és hozzá­járulnak Leonyid Brezsnyev idei, egyesült államokbeli lá­togatása sikeréhez. Szpartak Beglov • • ’ Otven éves a ssovjet ifjúság lapja A Komszomolszkaja Prav-. da, a szovjet ifjúság kedvelt újságja ma ünnepli alapítá­sának 50. évfordulóját. A lap jelenleg 10,3 millió példány­ban jelenik meg. Noha a Komszomolszkaja Pravda az ifjúságnak íródik, a legkülönfélébb korosztá­lyok is szívesen veszik kezük­be. Ennek az a magyarázata, hogy kiváló újságírók szer­kesztik. A lap népszerűségét azonban mindenekelőtt an­nak köszönheti, hogy az ol­vasók maguk is részt vesznek kialakításában. — A szerkesztőség évente átlagosan 650 000 levelet kap — mondotta Vitalij lgna- tyenko, a főszerkesztő első helyettese, aki nemrégen töl­tötte be 23. ^letévét. — Mi, a szerkesztőség mun­katársai a levelekből nem­csak érdekes témákat merí­tünk, hanem minden szám­ban jó néhány levelet köz­lünk. Az olvasók a lap ha­sábjain ily módon lehetősé­get kapnak arra, hogy kifeje­zésre juttassák saját, olykor a szerkesztőség nézeteivel el­lenkező véleményüket. A leg­népszerűbb műfaj a vitacikk, a polémiában az iskolások ép­pen úgy részt vesznek, mint a neves szakértők. A Komszomolszkaja Prav­da emellett rendszeresen ír azokról a vállalatokról, ame­lyek új módszereket alkal­maznak. Ezzel is igyekszik segíteni a műszaki-tudomá­nyos újdonságok elterjedését az országban. Anatolij Arhipenko A VOLT GÖRÖG KATÓ-. NAI JUNTA hét magas ran­gú tisztjét tartóztatta le pén­teken a rendőrség. Szojuz^Apollo így készültünk, fel Beszélgetés Alekszej Leonov űrhajóssal Előreláthatólag 1915. július lS-én, 13 óra W perckor kezdődik a szovjet—amerikai Szo­juz—Apollo közös űrprogram: a bajkonuri űrrepülőtérről akkor bocsátják Főid körüli pályára a Szojuzt LeonovvaJ és Kubászowal a fedélzetén. Az Apollo-ürhajO hét és fél órával később startol, személyzete: Stafford, Slayton és Brand. MOSZKVA Solohovrest Solohov tiszteletére Pénteken a moszkvai Nagy­színházban ünnepi estet tartot­tak Mihail Solohov Lenin-dí- jas és Nobel-dijas író 70. szü­letésnapja alkalmából. Andrej Kirilenko és Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politi­kai Bizottság tagjai,sa közpon­ti bizottság titkárai, Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Pjotr Gyamicsev és Mihail Szolo- mencev, a politikai bizottság póttagjai, Ivan Kapitonov, a központi bizottság titkára, valamint a szovjet kulturális élet képviselői .és külföldi ven­dégek foglaltak helyet az el­nökségben. Nyikolaj Tyihonov, a neves szovjet költő megnyitó beszé­dében sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a jubiláns, akit jelenleg kórházban gyógyke­zelnek, nem lehet jelen a tisz­teletére rendezett ünnepségen. Mihail Solohov alkotómun­káját Georgij Markov, a Szov­jet írószövetség első titkára méltatta. A felszólalók — munkások, parasztok, a hadse­reg és az ifjúság képviselői — kiemelték Mihail Solohov hoz­zájárulását a szocialista kultú­ra fejlesztéséhez. Jaroslaw Iwaszkiewicz, a Lengyel írószövetség elnöke foglalkozott Solohov alkotói tevékenységének nemzetközi jelentőségével. ★ Mihail Solohovot 70. szüle­tésnapja alkalmából Lenin - renddel, Georgi Dimitrov bol­gár és Szuhe-Bator mongol érdemrenddel tüntették ki. CSAK RÖVIDEN... PÉNTEKEN DÉLUTÁN be­fejeződtek Henryk Jablonski lengyel és Rudolf Kirchschlä­ger osítrák államelnök tár­gyalásai, amelyekről jegyző­könyvet írtak alá. RENDKÍVÜL HEVES vitát váltott ki az Atlanti Szövet­ség hadügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásán az az amerikai javaslat, hogy a ka­tonai szervezet hozzon létre állandó együttműködést Spa­nyolországgal és létesítsen radarállomást Dél-Afrikában a tengeri útvonalak figyelé­sére. CSÜTÖRTÖKÖN ÉJJEL vi­szonylagos nyugalom uralko­dott Bejrútban és környékén, pénteken délelőtt azonban is­mét fegyveres harc robbant ki a szélsőjobboldali falan- g isták és palesztin gerilla- csoportok között. PÉNTEKEN BAHREINBE utazott Makariosz ciprusi el­nök, s ezzel megkezdte a per- zsa-öbölbeli államokban ter­vezett körútját. A szokásosnál jgg) korábban érke- 'i&f zett haza csil- lagvárosi ottho- míjf Tikba Alekszej ' Leonov űrhajós. Készül a küszö-1 bönálló szovjet— amerikai Szo­juz—Apolló kö- | zös űrutazásra, t Nem ritkán ké- ső estig bent ma- i rád munkahe­lyén, az űrhajós- képző központ­ban. A vidám, energikus, közlé­keny természetű Leonovbói árad az optimizmus. I Fríssesége, köz­vetlensége, hu- ( mora megnyerő. I Negyvenéves, e± Szovíf,t ^ amerikai űrhajósok, akik a közös a iegSZeDD ur- Szojuz—Apollo programra készülnek. Az előlér- hajóskor. Tíz éve, ben (balról jobbra): Leonov, a szovjet űrhajó- 1965 márciusé- sol! felkészülésének vezetője, Sataíov, Stafford, , Brand és Kubászov. ban a Voszhod— 2 fedélzetéről Alekszej Leo­nov a világon elsőként lé­pett ki a végtelen világűr­be. Az első „űrgyalogos” 12 percig lebegett Földünk fö­lött az űrben. — Kérem, beszéljen 1965. március 18-ról, az űrben töl­tött percekről! —. A beláthatatlan világűr — mondja Alekszej Leonov — akikor teljes szépségében jelent meg előttem. A Föld méltóságteljesen úszott sze­mem előtt. Onnan, fentről, laposnak tűnt és csak a széle mentén látható görbület em­lékeztetett arra, hogy tulaj­donképpen gömb alakú. Kis­sé eltaszítottam magam a fe­délzeti nyílástól és kezdtem egyre jobban eltávolodni az űrhajótól. A kötél, amivel a hajóhoz kötöttem magam, teljes hosszúságában meg­nyúlt. — Kis idő múlva eléggé energikusan meghúztam a kötelet, hogy a hajó közelé­be kerüljek, ennek következ­tében kezemmel kellett vé­dekeznem a felém közeledő űrhajó ellen, A zsiliphez ér­vén, kezemmel fogtam fel az ütést. — Milyen volt a felkészü­lés a közös utazásra? — Az első' űrrepülést kö­vetően — vallja be Leonov — egész idő alatt egy újabb út­ról álmodoztam. Ügy tűnik, hogy ez az álom nemsokára valóra válik. A közös edzé­sek megmutatták, hogy a szovjet és az amerikai le­génység is készen áll a kö­zös űrrepülésre. A hordozó- rakéta a Szojuzzal július 15-én, a délutáni órákban hagyja el a kilövőállomást. Hét és fél órával később in­dul el útjára az amerikai Apolló. A két űrhajó a Szo­juz indulása után 51 óra 55 perccel találkozik a körpá­lyán. Az űrhajók körülbelül két napig repülnek majd üsz­szekapcsolva. A Houston kö­zelében megtartott közös ed­zésekkor a fő figyelmet éppen a repülés e szakaszának szen­teltük. — Gyakoroltuk a különfé­le rendszerek és gépegysé­gek kezelését, vezérlését, el­sajátítottuk a keresés, a kö­zeledés és az összekapcsolás pillanatait. Különleges be­rendezéseken átkeltünk az egyik űrhajóból a másikba. Mindez szigorúan a tervezett repülés időrendjének és prog­ramjának megfelelően folyt. Kidolgoztuk azt a dokumen­tációt is, amely pontosan meg­szabja a legénység tagjai­nak tennivalóját az adott pil­lanatban. Két nap — 2880 percből áll. Nem nehéz elkép­zelni, milyen vaskos köny­veket kell majd magunkkal vinni az útra. Még jó, hogy az űrben súlytalanság van! •— jegyzi meg mosolyogva Leonov. ' — Különösen nagy figyel­met szenteltünk a ^baleseti helyzetek kidolgozásának — folytatja. — Az űrhajók fel­építése rendkívül biztonsá­gos. A kozmosz azonban koz­mosz! Készen kell állnunk a legváratlanabb helyzetekre is. A felkészülés során például azt a helyzetet imitáltuk, amikor a csatlakozó rész­leg, vagy maga az Apollo űrhajó hermetikus zártsága megszűnik. A megjátszott hi­ba pülanatában egy szovjet Űrhajós az Apollo, egy ame­rikai pedig a Szojuz fedél­zetén tartózkodott. Külön­leges tervet dolgoztunk ki a személyzet saját hajóikra történő gyors visszatérésére. — Ehhez még figyelembe kell venni, hogy a Szojuz— Apolló összekapcsolt rend­szerében minden űrhajós szkafander nélkül dolgozik. Viszont, ha át kell menni az egyik űrhajóból a másik­ba, az űrhajósruhát is fel kell ölteni. Sok száz próba .után a kozmikus öltözés ide­je már __ észrevehetően csök­kenthető. A mi rekordunk Valeri j Kubászowal 8 perc — méghozzá két szkafander­re, mivel mindegyikünk se­gít a másiknak. — A szovjet és az ameri­kai asztronauták utolsó kö­zös edzését májusban tar­tottuk Csillagvárosban, ahol a Szojuzon bekövetkezhető váratlan szituációkat tanul­mányoztuk. Kérem Alekszej Leonovot, beszéljen arról, hogy hány űrhajós-szomszédolás szere­pel a tervben. Mint kiderül, négy Ilyen séta van kilátás­ban. — Ez a következőképpen fog történni — magyarázza Leonov. — Az űrhajók ösz- szekapcs olása után az át- járóalagútban a két űrhajót különválasztó semleges vo­nalnál találkozunk, ahol kéz­fogással üdvözöljük egymást. Ezt követően Thomas Staf­ford és Donald Slayton jön át a Szojuzra, ahol öt órát dolgozunk együtt, majd mindkettő visszatér az Apol­lóra. Másnap én megyek át az Apollóra, Vance Brand pedig a Szojuzra. Közös kí­sérleteket végzünk, majd én Stafforddal visszatérek a szovjet hajóra, Brand pedig Valerij Kubászowal az ame­rikaira. Legvégül Kubászov visszatér a Szojuzra, Stafford pedig az Apollóra. Az utolsó látogató Slayton, aki a tudo­mányos kísérleti terv szerint mikrobamintát vesz, majd távozik az Apollóra. — A mi utunk — mondja befejezésül Alekszej Leonov — a Földön, ezen a tulajdon­képpen nem is olyan hatal­mas égitesten élő népek kö­zötti béke és együttműködés jelképe lesz. Vitalij Boriszov

Next

/
Oldalképek
Tartalom