Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

2 1975. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK f(SJkusz Török dilemma AZ AMERIKAI szenátus legutóbbi ülésén minimális többséggel ugyan, de meg­szavazta azt a törvényja­vaslatot, amely lehetővé te­szi Ford elnöknek, hogy fel­oldja a Törökországot sújtó fegyverszállítási embargót. A tilalmat az amerikai kong­resszus a ciprusi török—gö­rög konfliktus kapcsán ta­valy októberben hagyta jó­vá, de csak az idén feb­ruárban lépett életbe. AZ ANKARÄT SÜJTÖ amerikai döntés megrontot­ta az Egyesült Államok és Törökország kapcsolatát. A török kormány időnként az­zal fenyegetőzött, hogy az embargó fenntartása esetén kilép a NATO-ból és felül­vizsgálja a török—amerikai katonai kapcsolatokat. Ezek fényében várható volt, hogy az amerikai törvényhozás előbb-utóbb érvényteleníti sa­ját döntését, ám az embargó feloldását még az amerikai képviselőháznak is jóvá kell hagynia. A SZENÁTUS jelenlegi ál­lásfoglalása két közeli ta­nácskozás — a NATO külön­böző szintű értekezletei és a CENTO ma kezdődő ankarai ülésszaka — tükrében érde­mel figyelmet. A különböző brüsszeli megnyilatkozásokból kitűnik, hogy a NATO szá­mára Törökország igen fon­tos. Brüsszelben azzal a gondolattal is foglalkoztak, hogy Ankarának nagyobb nyugat-európai országok pó­tolják az elmaradt ameri­kai hadiszállításokat.. A NATO katonai bizottságának elnö­ke, Hill-Norton angol ten­gernagy a ma kezdődő had- ügyminiszteri tanácskozást megelőző sajtóértekezletén fejtette ki: a hadügyminisz­terek értekezletének egyik fő témája lett a NATO déli szárnya helyzetének meg­vizsgálása. HILL-NORTON azt állí­totta, hogy a NATO déli szárnya — ezen belül a tö­rök katonai erő — ma gyen­gébb, mint korábban volt, ezért a katonai szövetségnek sürgősen lépéseket kell ten­nie a hiányosságok kiküszö­bölésére. A szenátusi dön­tést támogatva Mansfield szenátor is azzal érvelt, hogy a fegyverszállítási embargó fenntartása esetén Törökor­szág kiléphet a NATO-ból és ezzel döntően meggyengül­ne déli szárnya. WASHINGTON egy idő óta égyre jelentősebb szerepet szán a közép-keleti katonai szövetségnek, a CENTO-nak is. Ennek, az éppen Anka­rában ma kezdődő kétnapos ülésszakán Washingtont Kis­singer külügyminiszter kép­viseli. e tanácskozások fé­nyében úgy tűnik: Washing­ton komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy rendezze vi­szonyát Törökországgal, s hogy kibékítse Törökországot és Görögországot. Kérdéses, hogy ez sikerül-e — RUDOLF KIRCHSCHLÄ­GER osztrák köztársasági el­nök, aki hivatalos lengyelor­szági látogatáson tartózkodik, szerdán délelőtt Gdanskba ér­kezett. Vidéki kőrútjára Hen­ryk Jablonski, a lengyel állam­tanács elnöke is elkísérte. Andrej Gromiko hazaérkezett Bécsből Kissinger tárgyalásai Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — aki hét­főn és kedden amerikai kol­légájával, Kissingerrel tár­gyalt az osztrák fővárosban —, szerdán délelőtt hivata­lában felkereste Bruno Kreis­ky osztrák kancellárt. Ta­lálkozójukon, mint a látogatás után közölték — a két or­szág közötti jó viszonyt tük­röző barátságos légkörben áttekintették a Szovjetunió és Ausztria kapcsolatait és tár­gyaltak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Gromi­ko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió figyelem­mel kíséri és támogatja a semleges Ausztriának az európai enyhülés érde­kében kifejtett fáradozá­sait, és a két ország közötti együtt­működés fejlesztésére törek­szik. Becsben figyelemre -méltó­nak tartják, hogy a szovjet külügyminiszter érkezésekor adott nyilatkozatában, csak­úgy, mint Kreisky kormány­főnél tett látogatásakor, hang­súlyozta az osztrák állam­szerződés jelentőségét, amely Gromiko szavad szerint „a független és semleges Auszt­ria létének szilárd alapját képezi”. ről az amerikai félnek is ez a véleménye. Gromiko közölte, hogy a bécsi találkozón megvitatták a szovjet—amerikai kétoldá. lú kapcsolatok kérdéseit, va­lamint számos nemzetiközi problémát. „Nem minden kérdésben mutatkozott teljes egyet­értés, de néhány fontos probléma tekintetében a felek haladást értek el” —, mondotta. Bruno Kreisky osztrák kancellárral megtartott ta­lálkozójával kapcsolatban a szovjet külügyminiszter meg­állapította, hogy ez a megbe­szélés ugyancsak hasznos volt. Kijelentette: „A szov­jet—osztrák kapcsolatokban olyan szintet értünk el, amely­re mindkét fél törekedett, de ez még egyáltalán nem a plafon. Ezeket a kapcsolato­kat fejleszteni és gazdagítani kell.” Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden este a Bonn közelében levő Gym­nich-kastélyban munkavacso­rán találkozott nyugatnémet kollégájával, ' Hans-Dietrich Genscherrel, s utána három és fél órás eszmecserét folytattak. Az amerikai külügyminiszter kedden késő este 40 perces megbeszélést folytatott Ernesto Meló Antunes portugál kül­ügyminiszterrel a Bonn mel­letti Gymnicih-kastélyban. Kis- singert szerdán reggel fogadta Schmidt kancellár és munka­reggeli keretében rövid véle­ménycserét folytatott vele. Az amerikai külügyminiszter ez­után Nyugait-Berlinbe utazott, ahol beszédet is mondott, majd még szerdán tovább re­pült Ankarába, hogy irészt ve­gyen a CENTO külügyminisz­teri értekezletén és közvetít­sen a Ciprus miatt kiéleződött görög—török viszályban. A közös piaci agrárpolitika a nagy kapitalista monopóliumok érdekeit szolgálja Az európai tőkés országok kommunista pártjainak tanácskozása Párizsban kizsákmányolja a mezőgazda­Gromiko a ballhausplatzi miniszterelnökségi épületből a schwechati repülőtérre haj­tatott, s onnan déli fél ti­zenkettőkor különrepülőgép- pel elutazott Moszkvába. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán Bécs­ből hazaérkezett Moszkvába. Gromiko rövid nyilatko­zatában a repülőtéren újság­íróknak kijelentette: „Henry Kissingerrel folytatott meg­beszéléseink hasznosak és konstruktívak voltak”. Hoz­zátette: tudomása szerint a megbeszélések eredményei­Az európai tőkés országok kommunista és munkáspárt­jainak képviselői szerdán foly­tatják tanácskozásukat Párizs­ban a parasztságot érintő problémákról. A tanácskozáson Gaston Plissonnler, az FKP küldött­ségének vezetője rámutatott a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségének fontosságá­ra. A mezőgazdaság helyzetét jelenleg a tőkés országokban az jellemzi, hogy a nagybur­zsoázia még fokozottabban ság dolgozóit és így objektíve kedvező helyzet alakul ki, hogy a parasztság nagy több­ségét megnyerjék a kizsákmá- nyolői elleni harc ügyének. Jean Dubosch, a Belga Kom­munista Párt küldöttségének vezetője ugyancsak rámutatott arra, hogy a közös piaci ag­rárpolitika elsősorban a- nagy kapitalista monopóliumok ér­dekeit szolgálja,. éppen ezért demokratikus alternatívát kell találni e politikával szemben. A tanácskozás ina ér véget. „Feloldódoft-e" az amerikai munkásosztály? A második világháború utáni 30 esztendőben az amerikai szo­ciológusok nagy igyekezettel serénykedtek, hogy az amerikai munkásosztályt „feloldják a középosztály” nagy tömegében. Az elmélet alkimistáinak mesterkedései majdhogynem az egész osztályt megfosztották anyagszerűségétől. Kisebbségi réteggé nyilvánították, mondván: a „kék gallérosok”, vagyis a mun­kások száma ma kisebb, mint a „fehér galléros” alkalmazot­také. Sőt, kifejtették, hogy már „a gallérok színe” is elvesz­tette jelentőségét, mivel a kék is, a fehér is ma egyféle közép- osztályt jelez”. Andrew Levinson Ratal szociológus elhatározta, hogy egybeveti a hivatalos tudo­mány tételét a mai amerikai valósággal. Vizsgálódásainak eredményeként jelent meg „A munkásosztály többsége” című könyve az Egyesült Ál­lamokban. Tanulmányából kiderült, hogy a polgári szociológia kulcsfontosságú tézisei erő­sen eltúlzottak. „Az ameri­kaiak többsége — férfiak, fe­leségek és gyermekeik 60 szá­zaléka a munkásosztályhoz tartozik —, állapítja meg a szerző. — ... Nem csökkent a munkásosztályhoz tartozók száma, hanem 1950-től körül­belül 4 millióval növeke­dett”. — Ez tehát az igazság a „fehérben feloldódott kék gallérok” első számú mítoszát illetően. A második számú mítosz azt hangoztatja, hogy min­denki egyformán él. A szer­ző azonban ésszerű ajánla­tot tesz: olvasói nézzenek szét nyitott szemmel maguk körül. Az úgynevezett közép- osztály nem költözik a nyo­mornegyedekbe, tagjai ké­nyelmes, kertes házakban él­nek. A szerény, szűk laká­sokban a szakmunkások és al­kalmazottak laknak. A szo­rosan egymáshoz tapadó, om­ló vakolatú, elhanyagolt bér­kaszárnyák a munkáslaká­sok. — A gazdagok és a jó­módúak a kertvárosokba te­lepülnek, a dolgozók pedig a gyárakhoz közelebb eső kerületekbe. A külvárosok — mintha az emberek más-más bolygón élnének is — nem érintkeznek egymással. A munkások és az alacsony be­osztású alkalmazottak min­den hivatalos és nem hiva­talos adat szerint többet dol­goznak és rosszabbul élnek, mint a kispolgárok és a kö­zéposztály. „Az amerikai munkások önálló osztályt alkotnak — vonja le a következtetést a szerző —, amelynek valós problémái vannak és elége­detlensége megalapozott. A munkásokat közös érdekeik egyesítik és ők alkotják az amerikai nép többségét”. A könyv számos adatot közöl a dolgozók életkörül­ményeiről. Jack London Vas­pata című regényének hőse elvitt egy középosztálybeli asszonyt egy munkáshoz, aki gyári baleset következtében elvesztette fél karját. A re­génybeli szereplő így próbál­ta megingatni az aszony naív elképzeléseit a munkás- osztály kedvező körülményei­ről. Levinson emlékeztet rá: „Ha Jack London ma élne, ugyanezt a módszert alkal­mazhatná. A tény 60 év múl­tán is tény maradt: a külön­féle munkákban olyan sok ember veszti életét, vagy vá­lik rokkanttá, hogy azt a kö­zéposztály el sem tudja kép­zelni. .. Az USA iparválla­latai — folytatja Levinson VARSÓI SZERZŐDÉS Az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának jubileumi ülése A Lengyel Népköztársaság fővárosában, Varsóban május 19—21-én megtartották az egyesített fegyveres erők kato­nai tanácsának soron követke­ző. a Varsói Szerződés 20. év­fordulója tiszteletére rendezett ülését. A katonai tanács Ivan Jaku- bovszkijnak, a Szovjetunió mars álljanak, az egyesített fegyveres erők főparancsnoká­nak elnökletével értékelte az egyesített fegyveres erők húsz­éves tevékenységét és megvizs­gálta a Varsói Szerződés tagál­lamainak hadseregeit kölcsö­nösen érdeklő egyéb kérdése­ket. A katonai tanács a szövetsé­ges hadseregek közötti testvé­ri barátság és szoros együtt­működés légkörében ülésezett. Az ülés résztvevői a Varsói Szerződés fennállásának 20. évfordulójával összefüggésben egyöntetűen hangsúlyozták azoknak a kollektív rendsza­bályoknak a jelentőségét, ame­lyeket ebben az időszakban a Varsói Szerződés tagállamai­nak kommunista- és munkás­pártjai, kormányai, valamint a Politikai Tanácskozó Testület kidolgozott és életbe léptetett a szocialista országok közössé­ge védelmi képességének erő­sítése érdekében. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök jelenlétében, szerdán fogadta a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsa ülésének részt­vevőit, élükön Ivan Jakubovsz- kij marsallal, az egyesített fegyveres erők főparancsnoká­val és Szergej Styemeniko had­seregtábornokkal, az egyesített fegyveres erők törzsének fő­nökével. Jakubovszfcij marsall tájé­koztatta a lengyel vezetőket a —, Amerika első számú gyil­kosai”. A szerző megcáfolja a har­madik számú mítoszt is, amely azt hirdeti, hogy „a munkásosztály politikai szem­pontból reakciós”. Amerika bonyolult valóságában a mun­kások között is vannak faj­gyűlölők és vannak milita­risták. Olyan emberek, akik a propagandahálóban fenn­akadván, az ellenséget a né­ger munkásban, tehát tulaj­donképpen osztálytestvéreik­ben és nem a tőkében lát­ják, vagy éppen az óceánon túl keresik, ahogy éppen a katonai-ipari komplexumnak arra szüksége van. Emellett egy sor szakszervezet reak­ciós politikai nézeteit tekint­ve pápább a pápánál. Az amerikai dolgozók és alkalmazottak többsége azon­ban haladó nézeteket vall. Levinson ezt a tételét nem­csak a napirenden levő kü­lönféle kérdésekről végzett közvélemény-kutatási ada­tokkal támasztja alá, hanem konkrét eseteket említ, ami­kor a munkásosztály nem­csak saját, hanem minden dolgozó jogainak védelmé­ben lépett fel. A vezető körök azért terjesztik ezt a három mí­toszt a munkásosztályról, egy sor burzsoá tudós pedig azért igyekszik elméletileg megala­katonai tanács üléséről. Edward Gierek a találkozón hangsúlyozta, hogy Lengyelor­szág a jövőben is tevékenyen hozzá fog járulni a Varsói Szerződés védelmi képességei­nek további erősítéséhez és tö­kéletesítéséhez. Aláhúzta, hogy a szocialista országok egységes -békepoiitikája kiemelkedő sze - repet játszik a nemzetközi enyhülési folyamat további el­mélyítésében és visszafordítha­tatlanná tételében. A szívélyes légkörben lefolyt találkozón jelen volt Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel nemzetvédelmi minisz­ter és Stanislaw Kania, a LEMP KB titkára is. Burma Kínában szerdán közzétet­ték a maoista irányzatú Bur- 'mai KP Központi Bizottságá­nak nyilatkozatát, amely meg­erősíti a párt fegyveres felke­lőinek „időleges vereségét” a burmai központi kormány el­len vívott harcban. A nyilat­kozat hírül adja, hogy a fegy­veres harcban elesett a Bur­mái KP elnöke, Thakin-zin, illetve a KB titkára, Thakin Chit. A párt új elnöke Thakin Ba Thein Tin lett, aki a közel­múltban több ízben is járt Kínában. A dokumentum vé­gül leszögezi, hogy a burmai maoisták továbbra is a fegy­veres harcot tekintik a rangoo- ni központi kormány ellen ví­vott harcuk ..fő formájának”. ERICH HONECKERNEK, az NSZEP KB első titkárának a meghívására szerdán Berlinbe érkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisz­tertanács elnöke. pozni őket, hogy semlegesít­sék és elszigeteljék a mun­kásosztályt az amerikai tár­sadalom más haladó erőitől. Levinson azt tanácsolja, hogy meg kell szabadulni a hamis mítoszoktól, „nemcsak azért, mert nem igazak, hanem mert politikailag is veszélyeztetik bármilyen ésszerű, haladó stratégia kidolgozását Ame­rikában a 70-es évekre”. Nem érhetnek el sikereket a mun­kásosztállyal való szövetség nélkül az ifjúsági, a nő- és a négermozgalmak, nem fs szólva az ellenzékieskedő li­berálisokról. „Az osztálykülönbségek to­vábbra is rendkívül vilá­gosan érzékelhetők — írja befejezésül Levinson. — A munkások többségének kere­sete nem elég ahhoz, hogy tisztességesen megéljen, s csak a munkások rendkívül szűk rétegét sorolhatjuk a jómódúak közé... Ameriká­ban hosszú évek óta divat az osztályok létezésének ta­gadása, az osztályok azonban konok tények maradnak. S mint láttuk, a „kék galléro­sok” nemcsak a vállalatok­nál, de az országban, saját államukban, egészében min­dig is másodrendű állampol­gárok voltak”. G. Geraszimov, az APN New York-i tudósítója TAVASZI mm ’75 A BERUHÁZÁSI JAVAK SZAKVÁSÁRA MÁJUS 21-TOL 29-IG A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRKÖZPONTBAN X., ALBERTIRSAI OT 10. NYITVA: 10-TÖL 18 ÓRÁIG................................................ _ _ / . A nyitás napján és a szakmai napokon: 21-én, 22-én, 23-án, 26-án, 27-én és 28-án a nagyközönség részére 14-től 18 óráig■ , 33%-OS VASÚTI UTAZÁSI KEDVEZMÉNY! Rendezi a: HJM30<FQ (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom