Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-21 / 117. szám

Péceli események Jelölés a 2-es választókerületben Tanács vb-ülésen — az ellátásról A Pest megyei Tanács ha­tározata nyomán járásunkban is a képviselőválasztásokkal egy időben kerül sor a ta­nácstagok pótválasztására. Pécel nagyközségben pél­dául a minap tanácstagi je­lölőgyűlésre került sor a 2-es választókerületben. A nagy­község külterületi lakóinak mintegy fele jelent meg ezen. A jelölőgyűlés levezető el­nöke Lehoczky Endre iskola- igazgató, a Hazafias Nép­front helyi bizottságának tit­kára, míg előadója Kovács István megyei tanácstag volt. A megjelentek nagy ér­deklődéssel hallgatták a be­számolót, amely a megyé­ben, a járásban és a nagy­községben elért eredménye­ket méltatta, s kitért a köze­lebbi és távolabbi tervekre is. Fuvar, dupla pénzért Megépült a villanyhálózat 1,7 millió forintos állami tá­mogatással, s társadalmi se­gítség igénybevételével jár­daépítést is terveznek a nagy­községben. Kovács István kitért arra, hogy néhány csa­ládhoz — elsősorban a külte­rületeken élőkhöz — még nem jutott el a villany, s ezen­kívül a vízvezeték továbbépí­tése is aktuális feladat lenne. Beszámolója végén elisme­réssel szólt az eddigi tanács­tag, Dobai Attila közel 10 éves odaadó munkájáról. A jelölőgyűlésen sokan fel­szólaltak. Köszönetét mond­tak a végzett munkáért, ugyanakkor bőséges feladat­halmazzal látták el a majd megválasztásra kerülő új ta­nácstagot. Sok igazán jogos, a körzetben lakók érdekét fi­gyelembe vevő igény hang­zott el. Például: valóban keresni kell a megoldást, hogy néhány család jelentős mér­tékű anyagi hozzájárulásá­val megoldódjon a villany­vezeték-hálózat bővítése. Csakugyan meg kellene vizs­gálni, hogy a téli tüzelőt szál­lító fuvarosok miért csak dupla díjért hajlandók szál­lítani? Fel kellene mérni azt is, hogy az állami lakó­épületeken milyen sürgős javításokat kellene elvégezni... A gyűlés tanulsága E jelölőgyűlésen elhangzott néhány olyan észrevétel is, amelyek bár jogosak, azon­ban megfelelő tettrekészség- gel hamarabb megoldhatók lennének. Az egyik választó például elmondta, hogy a padlásfeljáró lépcsője elhasz­nálódott, javításra szorul, ám hiába megy a tanácshoz, ott nem intézkednek. Vagy: be­csöpög a víz a tetőn. Nos, ezt néhány cserép kicseré­lésével maguk a lakók is meg tudnák szüntetni. Az a „fe- lelősségrevonás” sem fogad­ható el. hogy az esetleges áramszolgáltatás-kimaradás esetén a tanácstagnak kell intézkednie, mint ahogyan az sem feladata a tanácstag­nak, hogy a kisebb lopások ügyében rendőri intézkedést fogana tosítson. Az Ipari Műszergyár, Iklad FELVESZ műszaki végzettségű, gyakorlott TERVEZŐÉPÍTÉSZT, építésvezetőt, ANYAGBESZERZŐT, SZERSZÁM­SZERKESZTŐKET. MŰSZAKI RAJZOLÓKAT. A jelentkezéseket irásbon voqy siemelvesen az loori Műszergvó' szemelheti csztólyóra kérjük küldeni: Alzód, Pl. 2. Az élénk vitát követően a jelölőgyűlés résztvevői — egy ellenvetéssel — Tóth Ist­vánt, a nagyközségi tanács adóügyi csoportvezetőjét fo­gadták el — a népfront javas, lata nyomán — tanácstagi je­löltnek. Tóth István immár több mint két évtizede mun­kálkodik a tanács köteléké­ben, helyismerete alapos és széles körű. E körzetben is gyakran megfordul, ismeri a gondokat, s — ahogy mon­dani szokás — elsőkézből ér­tesül a panaszokról. A fel­csendülő taps bizonyította, hogy a körzet lakossága bízik a jelöltben, s ennek megfele­lően bőségesen el is látták munkával, feladatokkal. Volt e jelölőgyűlésnek egy alapvető tanulsága is: a vá­lasztók élnek törvény bizto­sította jogaikkal, beleszólnak, s tevőlegesen részt is vesznek céljaink megvalósításában. A szakigazgatással közösen Ez alkalommal adunk hírt egy másik péceli eseményről is: ülést tartott a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bi­zottsága. A munkatervnek megfelelően megtárgyalták o Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ elnö­kének beszámolóját, amely a lakosság ellátásáról szólt. Duka Gyula, a szövetkezet elnöke részletesen ismertet­te a két község ellátásának fejlesztésében elért eredmé­nyeket, a megoldásra váró problémákat, a tanácsokkal való együttműködés helyzetét, s az ezzel kapcsolatos tenni­valókat. A végrehajtó bizott­ság a beszámolót a vitát kö­vetően elfogadta, összegezés­képpen állást foglaltak: a le­hetőségekhez igazodva — az esetenkénti munkaerőhiány ellenére is — meg kell olda­ni az üzletek folyamatos nyitva tartását, továbbá az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a vendéglátó helyeken a kulturáltabb kö­rülmények megteremtésére. Feltétlenül kell tenni valamit a lakosság az eddigieknél is jobb zöldségellátásáért. A végrehajtó bizottság ál­lásfoglalása szerint a továb­biakban hatékonyabban szük­séges foglalkozni a tejellátás­sal és a kenyér minőségé­nek javításával, ez utóbbira az ÁFÉSZ és a tanács közö­sen hívja fel a sütőipari vál­lalat figyelmét. Ugyancsak közös intézkedést igényel né­hány bolt eladóterének bőví­tése, a kereskedelmi dolgo­zók munkaidejének csökken­tése. A végrehajtó bizottság elismeréssel szólt az ÁFÉSZ valóban nagyszerű eredmé­nyeiről, ' arról, hogy a szö­vetkezet harmadízben nyerte el a kiváló címet. Feladataik ellátásán túl támogatják a két községben működő önte­vékeny művészeti csoporto­kat, egy kórust és egy tánc­csoportot. E napirend után a válasz­tásokkal kapcsolatos idősze­rű feladatokról tárgyaltak. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1975. MÁJUS 21., SZERDA Nyugdíjasok segítségével A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói is csökkentett mun­kaidőben dolgoznak. Ez an­nál is inkáfczo figyelemre mél­tó, mert a szövetkezet tag­jainak 70 százaléka nő. Az úgynevezett egyszemélyes bol­tok kivételével mindenütt si­kerrel vezették be a 44 órás munkaidőt. Ennek érdeké­ben felkeresték a nyugdíjas dolgozókat, és havi 70 órás munkára 'kötöttek velük szer­ződést. KISDOBOS- ES ETTOROA VA TAS Gyermeknap Gödöllőn VÁLTOZATOS, SZÍNES PROGRAM Bensőséges ünnepségen kö­szöntik a nemzetközi gyer­meknapon a gödöllői gyere­keket. Május 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Ganz Vasas Sportpályán rendezi meg a gödöllői városi úttörő- elnökség a kisdobos- és úttö­rőavatást. Ez ünnepélyes ak­tussal azonban nem fejező­dik be a gyermeknap. Dél­után külön a kisdobosoknak és az úttörőknek szórakoz­tató programot rendeznek a sportpályán, majd ezt MHSZ- haditechnikai bemutató kö­veti. A művelődési házban öt és hat óra között „Tarka-bar­ka" címmel bábjeleneteket, bűvészmutatványokat, bohóc­tréfákat vonultatnak fel az újdonsült kisdobosok előtt. Délután négy órakor kez- ' dődik és este fél nyolcig tart í a műsor az Árammérőgyár­ban. A Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet irodalmi szín­pada gyermeknapi összeállí­tást visz színpadra, majd lesz népitánc-bemutató és az egész napos rendezvény úttörőbál­lal fejeződik be. A gyermeknap rendezvé­nyei fölött védnökséget vál­lalt Gödöllő város katonai helyőrség-parancsnoksága és a KISZ városi bizottsága. A vácszentlászlói határban Borsi Ferenc traktoros, a valkói egyesült Zöld Mező Termelőszö­vetkezet dolgozója a zöldségterületek vegyszeres gyomirtását végzi a vácszentlászlói határban. Képünkön Afalon gyomirtó szert tölt az MTZ 50-és típusú traktor vontatta Novor permetezőberendezésbe. Ugyancsak a vácszentlászlói határban kaptuk lencsevégre a kor­szerű, levegőíúvós rendszerű Fortschritt szecskázót. Juhász László és Juhász János a silóbúza és a silórozs betakarításán fáradoznak. Barcza Zsolt felvételei Dokumentumíakodalom Meztelen talpakhoz csattan a ___________ bőrpapucs. A lábfe­jek fölött lefeg a föl­tűrt farmernadrág. Szalad a fiú szürke dobozzal az oldalán, fején kistányér nagyságú fülhallgatókkal. Előretartva a mikrofont, lohol egy kocsi után. A hévízgyörki kanyar­ban szekérzörgést szeretne fölvenni. Szinte a falu minden csücskében megtalálhatók a televízió stábjának tagjai: Pauló Lajos, a televízió fő­rendezője az elmúlt napokban há­romrészes, színes, másfél órás doku­mentumfilmet forgatott Bag—Hévíz- györk községekben. — Filmünk három része egy-egy eseményt dolgoz fel. Az elsőben a Galga menti népművészeti találkozó díszbemutatójából mutatunk be részleteket. A másodikban egy hé- vizgyörki lakodalmat láthat a néző. A harmadikban pedig a bagi műve­lődési ház országos jelentőségű kí­sérlete kerül a képernyőre. Célunk bemutatni, milyen ma, Budapesttől egy karnyújtásnyira a közélet, a köz- gondolkodás, a hagyomány. — Nem néprajzi filmet akarunk csinálni. Nem múzeumot. A népmű­vészet nem mai terméke életünknek, hanem a régi falu hagyatéka. Ez a hagyaték azonban nemcsak a tán­cokban,, dalokban mutatkozik meg, hanem a közgondolkodásban is. „Galga mente országában” nem az számít, hogy kinek mi a véleménye valamiről, hanem az, hogy „mit mondanak”? Nem kaphattam egyér­telmű válaszokat kérdéseimre. Más­képp kellett közelítenem ahhoz, hogy egy györki asszony megfogalmazza nekem: „Én egyszerű ember vagyok, de érzek úgy, mint egy atomtu­dós.” — Minden érdekelt, amit a fa­lukban láttam. Tálán azt is megértettem, miért építenek óriás manzárdtetőket, üveges verandákat. A régi világban összejött ultizni a jegyző, a Kántor, meg a gyógyszerész — a nagyveran­dán volt a kártyaasztal. De az ideva­lósiak nem rendeznek kártvacsatákat. de mert „Galga mente országban azt mondják”, hogy módi a veranda, hát felépítik. A magos lépcsőkön alig tudnak fölmenni a napi tizenhat órai munka után, mégis kibetonozzák. De meg kell csinálni, mert különben megszólják azt, akinek se lépcsője, se tetője, se kerítése nincsen. — És örül a falu népe, hogy végre van módja. Nehéz, nyomorúságos történelmi örökséget viselnek. Itt nem hallhatunk lágy dallamú keser­gőket, mint a székelyeknél, még a bánatukról is csárdás tempóban pa­naszkodnak. A szegénységben kellett erő és sok vidámság: a pattogó dal adta tartásukat. A nyomasztó napsütés nélküli _________________ hőségben is na­gyot lélegzik a fehér maxiruhás szőke menyasszony, amint kilép a templomajtón. Vagy másfél óráig tartott a szertartás, a nagy tömeg, a nyári meleg és a jupi- teríámpák árasztotta hőség miatt mindenki törülközött. A násznép, a tanúk, a pap, az ifjú pár. a stáb. Egy farmernad rágós lány szaladt vízért a szomszédos fodrászhoz, hogy nehogy elaléljon a menyasszony. A fehér | zsebkendők lassan mindenki kezé­ben Jebegtek. A násznép ült, köny- nyebben viselte a forró szertartást. Mellettem egy hosszú, fekete hajú, bordó jersey nadrágos fiú ült, előt­tem három, szigorú kontyba font ha­jú apró ráncú szoknyás asszony. Egy másik padban kék hímzésű, fehér kendős nők figyeltek a szertartásra: olyan egyformák voltak, mint a test­vérek. Az egyik sorba két fehér ín- ges férfi kérezkedik be, lábuk mellé eresztik a demizsont. I d őnként fölberreg a kamera. Ke­zelője csendesen kérődzik egy rágó­gumin. Az ajtóban miniszoknyás ka­maszlány fagvlaltozik. Egy gumipa- pucsos parasztasszony háti kosarát a kapu mellé teszi. Benne egy üveg repceolaj. Ö pedig csípőre tett kéz­zel ágaskodik, hogy többet lásson. A hosszú szentbeszéd alatt gyerekek szaladgálnak, föl-fölsírnak, el-elki- áltják magukat. Gyengén inog a menyasszony, meg-megrezzen kar­ján az aszparágusz. Még a bejárat­nál is meleg van. Egy sokszoknyás asszony barna kendőjének csücskei kibontva pihennek a vállán. Persze nem mindenki hallgat odabent. Van, aki kinn szellőzködik. — Beszél itt ez a pap mindenféle bolondságot. Még jó, hogy a meny­asszony meg a vőlegény ott nem hagyja. Inkább mentek volna el a kisbagi csárdába — mondja egy fehér inges, gyöngyöző arcú férfi, és meghúzza a demizsont.- Ne beszéljen ™árrJn miPr ________________ denfele zöld­sé get, menjen innen, aludjon egyet otthon — ká­rainak rá az asszonyok. Az iskola előtt libasorban ülnek a gyerekek, figyelik a nagy eseményt. A fodrászat ajtajából csavaros fejű nők lesik a kiforduló lakodalmas menetet, amely lassan megindul a menyasszonyos házhoz. Elöl a györ­ki, utánuk a bagi násznép. — Forgattak-e tegnap a krumpli­földön? Mert Gödöllőn zuhogott az eső — kérdeztem Zmák Andrásnétól, a hévízgyörki asszonykórus egyik tagjától. — Hogyne. Nálunk nem esett. Utána még hozzánk is eljöttek, ott­hon locsoltam, közben filmeztek. Tetszett nekik, hogy van egy gémes- kútunk — felelte a városi ruhás mo­solygó asszony. — De mi nem ab­ból iszunk ám. Csak megmaradt — tette hozzá. Egy aprócska kislányt vezetett. | — O is énekel? — Nem. Ö még oviba jár. Van egy nagyobb lányom is, de neki meg nin­csen hangja. Viszont a keresztlá­nyom, Pannika nagyon ügyes éne­kes. Versenyt muzsikál a két ze­__________ __ nekar, a pár háznyi ut at a templomtól a menyasszony otthonáig több mint egy óra alatt teszik meg. — Tudja, nálunk az utcán sze­retnek igazán mulatni. Meg-megáll- nak, énekelnek, táncolnak — mond­ja Zmákné, miközben csendesen ring a dalra, mintha az asszonykórusban lenne. — Tudja, nálunk nem szokás ez az utcai mulatozás. Mi, bagiak otthon, a lakodalmas háznál szoktunk vigas- kodni — mondja egy bagi férfi. A nevét nem árulta el, most györkiek brigádvezetője a tsz-ben. Fekete buggyos kordnadrágban, simlis sapkával a fején veri a dobot az egyik hévízgyörki zenész. Szájá­ban arany végű szipka lóg. Aztán egy intésre az egész zenekar legug­gol, az operatőr kamerájával szinte a dobverők közé, a sárga szaxofon tölcsérébe bújik. A muzsikusok homloka zöldellik, kéklik a tíz- meg a húszforintosoktól. Ez a tapétázás is az operatőr kíván­ságára történt. Közeledünk a házhoz, már a sza­kácsok is mulatnak a menetben. Egy hosszú hajú, tenyérnyi fehér köté- nyes fiatalember nyakában pár hó­napos gyerekkel aprózza a csárdást. A menyasszony otthonában készü­lődnek a vendégfogadásra. Két markos legény óriás köndért cipel. — Ebben csak tiszta artézi víz van — felelnek kérdésemre. — Ebből lesz a húsleves. „Isten hozott kedves vendég” — olvassuk a zöld ágak közé bújtatott tábláról a feliratot. Aztán bevonul­nak a györkiek. Gondosan betá­masztják a zöldre festett vaskaput. A bagi vőlegény menete összefogódzva, nekigyürkőzve megáll és rázendít: Nyisd ki babám az ajtót, csen­" ’ _______ desen, mert meghall­já k a szomszédok.” Háromszor is eléneklik, aztán egy utolsó nekirugaszkodással betolják a kaput, s már az udvarban rikolt­ják: „Ha meghallják, hagy hallják, úgyis tudja már a világ, hogy én té­ged szeretlek, hogy én téged soha el nem feledlek .. A tévések ismét munkában van­nak, ki kamerát, ki sült kolbászt fog. A násznagy bebocsátást kért, és ka­pott. Általános a jókedv. Mindenki örül. Egy őszhajú néni a feje fölött pattogtat, vállára csúszik fekete reti- külje. Egy kisfiú a zenekari emel­vény oszlopába kapaszkodva maj­szolja a lakodalmi tortát. — Régen a faluban föld a föld­höz, ház a házhoz házasodott. Ma azt mondják „Galga mente ország­ban”, hogy most a szerelem a kötő, de a szerelem nagyobb, ha ház is van, de még nagyobb, ha kocsi is van. Persze a faluban nem mindenki gon­dolkodik így. Volt itt olyan esküvő is, amiből nem lett se ház, se aútó. Meg is szólták ezeket a fiatalokat: „Micsoda emberek, még egy rendes kerítésük sincsen.” pár pem hátrált meg. Azt mondták, bármi lesz, ők itt maradnak, és azokkal, akik hason­lóan gondolkodnak, új közszellemet honosítanak meg falujukban — mondta Pauló Lajos főrendező a hé­vízgyörki lakodalomban. Örszigethy Erzsébet De az ifjú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom