Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-21 / 117. szám

•iVera TB x/ut1(W 1975. MÁJUS 21., SZERDA Figyelmünk perifériáján ? A könyvtár hatása az olvasóra A Csepel Autógyár szak- szervezeti könyvtára nyilvá­nos közkönyvtár, ami azt je­lenti, hogy bárki — függetle­nül attól, hogy a gyárban dol­gozik-e — betérhet, leülhet, elolvashatja kedvenc újság­jait, folyóiratait, szabadon böngészhet a könyvek között. Természetesen gyakran be­jönnek a könyvtárba a fiata­lok is. Munkatársaimmal meg­figyeltük, hogy különösen így van ez olyan napokon, ami­kor a művelődési házban mo- zielöadás van. Ezek a — meg­ítélésünk szerint — 16—17 éves fiatalok sajátos módon egyenesen a gyermekrészlegbe mennek, és otthonosan lete­lepednek a folyóiratállvány előtt. Mindennek eddig tulaj­donképpen örülnünk kell, il­letve örülni kellene, elgondol­koztató viszont az, hogy a Pajtás című gyermeklap foly­tatásos képregényeit olvassák. Az első ráhatások Munkatársaimmal eltűnőd­tünk és ilyen kérdések fogal­mazódtak meg bennünk: Miért nem a felnőttrészleget keresik föl? Miért nem a Ma­gyar Ifjúságot, az Ifjúsági Ma­gazint, vagy éppen a Deltát olvassák? Nem hagytak nyugodni ezek a kérdőjelek, egy alka­lommal közéjük ültem beszél­getni. Elmondták, hogy segéd­munkások az autógyárban. Is­merik az említett lapokat is, de azok számukra nem elég érdekesek. Ezt a sommás íté­letet meglehetősen bizonytala­nul formálták meg, különben is kezdődik a mozi, mondták és gyorsan föl is kerekedtek. Nemrégiben az ifjúságpoli­tikai határozat helyi végrehaj­tásáról szóló egyik beszámoló­ban olvastam: „Az ifjúság nevetésének ráhatási oldala biztosított.. Érdemes eltűnődni rajta: milyen hatás érheti ezeket a munkásfiatalokat, ha két-há- rom évvel az általános iskola befejezése után még mindig csak a Pajtást olvassák, abból is csak a képregényt? Később fiatal könyvtárláto­gatóink közül egyet-kettőt fölfedeztem a dolgozók általá­nos iskolája 7. és 8. osztályo­sai között. Most már értet­tem, miért a Pajtást olvasták. És lám, az a bizonyos ráhatá­si oldal mégis csak hat. Mit tehet, ha könyvtáros? Munkatársaimmal megbe­széltük: ha a felnőtt könyv­tárrészleg minden folyóiratát nem is költöztethetjük át, né­hány „felnőtt” lap régebbi év­folyamát a gyermekrészleg fo­lyóiratállványán fogjuk tárol­ni. Hátha ezek a fiúk a Paj­táson kívül néha még az Élet és Tudományba is belenéznek. És belenéznek! De mit tehet még az ember értük, ha könyvtáros? Meg­kértük a dolgozók iskolájában a tanárokat: próbáljanak ők is beszélni a fiúkkal, hogy irat­kozzanak be a könyvtárba. A tanárok ezt megígérték, de hozzáfűzték, hogy egyelőre annak örülnének a legjobban, ha ezek a tanítványaik minél előbb befejeznék korábban félbehagyott általános iskolai tanulmányaikat. Ami persze, nem zárja ki a könyvtári tag­ságot. Beszéltünk az üzem­ben is néhány művezetővel. Lehet, sőt valószínű, hogy csupán balszerencsénk voít. Mindegyikük azt mondta: örül, ha a munkát meg tudja szervezni, nemhogy még a se­gédmunkások magánéletével is foglalkozzon. Az az érzésem, hogy ezek, a 8. osztályt be nem fejezett, vagy az általános iskolát éppenhogy elvégzett, szakma nélküli munkásfiatalok vala­hogyan — a dolgozók általá­nos iskoláját kivéve — kissé a figyelmünk perifériájára szorultak. Megvallom, magam is szí­vesebben beszélgetek azzal a fiatal szakmunkás ismerősöm­mel, aki azt tervezi, hogy az érettségi kihagyásával egye­temre jelentkezik. Mindig azt hittem, technikusi képesítése van, és beszélgetéseink során derült ki, hogy „csak” szak­munkás. Szépirodalmat ritkán olvas ugyan, de nem keveseb­bet kíván tőlem, mint hogy száz új könyv közül válasszam ki számára azt az egyet, amit leginkább érdemes elolvasni. Ha tanácsot kapnak A könyvtáros anriyi olvasó­jára tud hatni, ahánnyal ilyen személyes jó ismerősi viszonyt tud kialakítani. A fiatalok kü­lönösen hálásak, ha meghall­gatjuk őket és tanácsokat kap­nak. Ahhoz, hogy sokukkal alakítsünk ki ilyen kapcsola­tot, sajnos, kevesen vagyunk könyvtárosok. A nagy forga­lom miatt azoknak is csak egy töredékével tudunk cél­tudatosan foglalkozni — ér­deklődésüket irányítani. Nemegyszer tapasztaltam, milyen jóleső érzést kelt egy- egy fiatalban, ha újabb láto­gatása során föl tudom venni vele a két héttel, egy hónap­pal azelőtt folytatott beszélge­tés fonalát. De hánnyal tudom ezt megtenni? Ha az üzem­ben vagy az utcán találkoz­nék vele, biztosan nem jutna eszembe semmi. Most is csak a könyvtári környezet és a visszahozott könyv hozza mű­ködésibe memóriámat... Adonyi Máté György könyvtáros Chiiei filmnapok Kedden a Zrínyi Filmszín­házban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a béke-, barátság- és szolidaritási hó­nap eseményei sorában meg­rendezett chilei szolidaritási filmnapokat. A Mi a teendő? című chilei játékfilm vetítése előtt Rostás István, a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottságának elnöke és Pedro Pablo Fernandez, a Chi­lei Kommunista Párt Központi Bizottságánál-: tagja mondott beszédet. Országos tárlat Országos értekezletet tar­tott az Állami Ifjúsági Bizott­ság és a KISZ KB kedden a Parlamentben, a minisztériu­mok és országos főhatóságok képviselőinek részvételével, az „Alkotó ifjúság” pályázat és kiállítás további feladatairól. Elhatározták, hogy 1976 ta­vaszán, a fiatalok alkotásai­ból országos tárlatot ren­deznek. Az értekezleten meg­alakították az országos kiállí­tás előkészítő bizottságát, amelynek elnöke dr. Oszt- rovszky György akadémikus, az OMFB elnökhelyettese. Pénteken: Solohov-est Mihail Solohov, a nagy szovjet író születésnapja al­kalmából a Magyar Írók Szö­vetsége és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza közösen irodalmi estet rendez. A pén­teken délután 4 órakor kez­dődő eseményen Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója, a Magyar Írók Szövetségének nevében mond köszöntőt A Gyümölcs-Zöldség Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat termelési főosztályvezetőt (faipari mérnöki végzettséggel, vezetői gyakorlattal), elemző közgazdászt (egyetemi végzettséggel), belső ellenőrt (mérlegképes vizsgával), utókalkulátort, könyvelőt, gyors- és gépírót, személygépkocsi-vezetőt. Jelentkezni lehet részletes önéletrajzzal, a vállalat személyzeti és oktatási osztályán (Bp. VII., Baross tér 19. tel.: 210-718). ÉPÍTŐIPARI szövetkezet FELVÉTEIT HIRDET Építő és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőművest (nyugdijost is), lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő,, bádogos, festő, parkettás, könnyűgépkezelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerető, épitőgépszerelő szakmunkásokat, toronydarukezelőt (Edilmach típusú gépre), betanított és segédmunkásokat (16. évűket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezni lehet o Prosperitás KSz munkaügyi osztályán: Budapest IX, Viola u. 45. TÁPIÖSZENTMARTON Egy múzeumra va/ó anyag helyiségre vár Először KISZ-gyűlósen ve­tődött fel, azután a legutóbbi két falugyűlésen tették szó­vá Tápiószentmártonban, hogy jó lenne a régmúlt, a közel­múlt és a jelen tárgyi emlé­keit végre összegyűjteni, mert bőven vannak. '"'Itt találták a Nemzeti Mú­zeumban levő évezredes öt­vösmunkát, az aranyszarvast, amelyről a most egyesült termelőszövetkezet nevezi ma­gát. Kőkorszakbeli szerszá­mok, Hadriánusz császár pén­zei, középkori fegyverek, ék­szerek is nagy sokaságban ke­rültek már elő. Ezeket a föld mélye megőrizte, de nem a közelebbi múltét. Az emberek sem nagyon. Amikor néhány éve az úttörők megkezdték a gyűjtést, alig akadt már népviseleti ruhadarab, nem is nagy idővel ezelőtt még hasmáit háztartási tárgy, munkaeszköz. Annyit tízért ebből is összeszedtek és fel­halmoztak az iskolai úttö­rőszobában, hogy jóformán férni sem lehet tőlük. Gyűj­tött a KISZ, a művelődési köz­pont, magánosok is, sőt, a községi tanácsnál szintén őriz­nek egyet s mást. Például 1945-ből néhány szovjet re­pülőgépről szórt röpcédulát a magyar katonákhoz, hogy\ fordítsák fegyverüket a né­met nácik ellen. Magnósza­lagokat, amiken 19-es vete- j ránok és a felszabadult köz­ség első vezetői, meg a föld­osztó bizottság tagjai mond­ják el emlékeiket. A legutóbbi falugyűlés után honismereti kör alakult a művelődési központban, hogy szorgalmazza, egységesen irá­nyítsa az emlékek további gyűjtését és igyekezzen ren­dezni a többfelé már őrzött anyagot. Múzeumot lehetne megtölteni azzal, ami már ed­dig összegyűlt és most újra fellendült a gyűjtés, de nincs hely, hogy legalább elrak­tározhassák. Közkinccsé akar­ják pedig tenni, be is akar­ják mutatni az emlékanya­got. Falumúzeumot szeretné­nek létesíteni. A honismereti kör másik tevékenysége a krónikaírás. Mostanáig is volt, de az ed­digiek nem foglalták maguk­ba a község minden emlí­tésre méltó eseményét. Most a kör vezetőjét, Várallyai Bé­lát, a művelődési központ nyu­galmazott igazgatóját felkér­ték, vállalja el, legyen a köz­ség krónikása, rendezze, fog­lalja egybe a kör tagjai ál­tal összegyűjtött szükséges adatokat. 1975. községi kró­nikája teljes és a krónikaírás szabályainak megfelelő lesz. Sz. E. AZ NDK-KULTURKOZPONTBAN Megkezdődött a centenáris Thomas Mann-emlékülés Thomas Mann, születésé­nek közelgő 100. évforduló­ja alkalmából a Kulturális Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Pen Club, az NDK budapesti nagykövet­sége, valamint a Kulturális és Tájékoztató Központja két­napos emlékülést rendez az NDK-kultúrközpontban. A tudományos ülés keddi megnyitóján részt vett , dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, dr. Köpa- czi Béla, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár- helyettese, Garai Gábor, a Magyar írók Szövetségének főtitkárhelyettese, dr. Keresz- tury Dezső, akadémikus, dr. Horst Haase, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága társadalomtudo­mányi intézetének képviselő­je, az NDK—magyar ger­manisztikai bizottságának NDK-beli elnöke. Megjelent az ülésen Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykö­vete is. Dr. Rudolf Stöber, az NDK Kulturális és Tájé­koztató Központja mellett működő német lektorátus ve­zetője nyitotta meg az ülést, amelyen dr. Inge Diersen, a berlini Humboldt egyetem tanára, dr. Halász Előd, a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem tanszékvezető tanara, dr. Mádl Antal, a bécsi Collégium Hungaricum igazgatója, dr. Joseph Pischel, a rostocki egyetem docense tudományos előadásaikban méltatják a nagy író és hu­manista, a haladó irodalom egyik legkiválóbb képviselő­jének tevékenységét, művei­nek értékét. Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete kedden fogadást adott a Thomas Mann-emlékülés résztvevői tiszteletére. Részt vett a foga­dáson dr. Komidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, valamint az Oktatási Minisztérium, a Kül­ügyminisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pen Club képviselői. Napirenden a muiáásmüveíődés Ötödik alkalommal rendezik meg az abonyi kulturális napokat Abonyban immár hagyo­mány, hogy május utolsó két hetében megrendezik a kulturális napokat. Az idén ötödik alkalommal kerül sor erre a sokszínű, tartal­mas programsorozatra. A vasárnap lezajlott megnyi­tó, amely egyben az úttörő­énekkarok ceglédi járási ta­lálkozója is vort és a hétfő esti kertmozimegnyitás után több tartalmas program vár­ja az érdeklődőket. Kiemel­kedő eseménynek ígérke­zik csütörtökön az abonyi dol­gozók és a nagyközség veze­tőinek találkozója, fóruma, amelyet a Mechanikai Müvek abonyi gyárában tartanak meg. Május 26-án, hétfőn a ceg­lédi járás művelődési ház igazgatói kerekasztal-beszéi- getés keretében tanácskoz­nak a munkásművelödés fel­adatairól. A két hét során több figyel­met érdemlő képzőművészeti esemény lesz. Vasárnap a mű­velődési házban Abonyi mo­zaikok címmel nyílik meg a helyi képzőművészek kiállí­tása; május 29-én pedig egy újabb kiállítás A tiszai táj, az Alföld Zádor István mű­vészetében címet viseli. Má­jus 30-án a járás díszítő- és képzőművész szakkör vezetői találkoznak egymással, A záróesten, június else­jén a járásbeli és nagykátai néptánc-, népdal- és népzene­együttesek adnak műsort. ELŐSZÖR A BANK BÁNHOZ Munkában a díszletépítők Július 19-én kezdődik a sze­gedi szabadtéri játékok idei előadássorozata, de a Dóm téri díszletkészítő műhelyek­ben máris munkához láttak a díszletépitők. Elsőnek az asztalosok műhelyei népesed­tek be; ők a nyitó darabhoz, Erkel Bánk bán című ope­rájához készítik a kulisz- szákat. A szcenikai munká­latok irányítója, Vastagh At­tila elmondotta, hogy a da­rab rendezője Vámos László és Székely László közösen, készített díszlettervei alap­ján súlyosan tömör, rusztikus díszleteket készítenek az ope­rához. A színpadteret lép­csőzetesen három méter ma­gasra emelkedő emelvény- rendszerrel , építik majd be. Ezekre zömök, román stílusú oszlopok kerülnek. A pillérek mozgathatók, a nyílt színen is változtatják majd a helyüket, ha az egyes jeleneteknél a já­téktér szűkítése szükséges. Érd üzenete Amikor a Fészek Klubban a nevét szó­lították, komoly arc­cal állt fel a fehér asz­tal mellől s indult el, hogy átvegye a Mun- kács-díj harmadik fo­kozatát. Hihetetlen­nek tűnt a számára, hogy ő, Rozanits T i­bor, az Érden élő grafikus is rákerült a kitüntetettek listájá­ra. — Nem tudom, mi­vel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést — mondja. — Nem tettem soha semmi rendkívülit... Két város vall ma­gáénak. Szombat­helyt, ahol nevelke­dett, s ahol kirakat­rendezőként kezdte felnőtt életét. Innen került a főiskolára, Koffán Károly osztá­lyába még 1952-ben. 1956-ban szerezte meg a diplomát. Ak­kor költözött ki Érd­re — pontosabban oda nősült —, s már akkor városként tisz­telte az ország legna­gyobb faluját, amely­nek ma már majd annyi a lakója, mint a megye legnagyobb városának Cegléd­nek. Innen utazik be naponta, immár ti­zenkilenc esztendeje a főiskolára, amely­nek kezdetben tanár­segéde, ma pedig adjunktusa. — Nagyon szeretek tanítani. Nemcsak azért, mert nagyszerű átadni a fiataloknak mindazt, amit az em­ber megtanult, ha­nem azért is, meid mint tanár, állandóan kapcsolatban?-, vagyok a felnövekvő nemze­dék életével, gondo­latvilágával. Ez az eleven kapcsolat pe­dig elengedhetetlen az alkotó ember szá­mára, ha idő előtt nem akar megöreged­ni.'Nem az évek szá­mát, hanem a tekin­tet. a gondolatok ru­galmasságát értem ez alatt. A kapcsolatot a gyorsan változó vi­lággal, amelyben új eszmék, új irányzatok egész sora születik... Akik látták tavaly októberben a Csók Galériában rendezett önálló tárlatát, sze­mélyesen is meggyő­ződhettek róla: meny­nyire friss, eleven, életközeli művészete. Grafikái, linómetsze­tei kivétel nélkül érett művész alkotá­sai, amelyben ott tük­röződik a szűkebb pátria, Érd sokszínű világa. Művei, elsősorban az elmúlt évtized so­rán, bejárták már a világ nagy városait. Képeit bemutatták Leningrádban és To­kióban, Stockholm­ban és Addis Abbe- bában, Üuganóban és Növi Sadon egy­aránt. Csak szűkebb hazája, Érd nem is­merkedhetett még meg művészetével, s ezt legjobban talán éppen ő sajnálja. — Most — mondta derülátón —, hogy nemrég megrendezték a művelődési köz­pontban Hincz Gyula tárlatát, talán gon­dolnak majd rám is. A néhány éve épült művelődési központ, ha nem is éppen a legideálisabb hely ki­állítások megrendezé­sére, kisebb, kamara­jellegű bemutatókra megfelel. Ügy érzem, hogy egy olyan tele­pülésen, ahol har­minchatezerötszáz ember él. van igény a művészetek megis­merésére ... P. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom