Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Cukorrépát — terven felül Zöld szőnyeg a határ Elhúzódik a kukoricavetés, burgonyaültetés AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM ÄRA 1 FOItlIVT 1975. MÁJUS 18., VASÁRNAP Százhúszmilliós az út- és hídépítők terve Elkészült a melegaszfalt-keverő telep Szinte összefüggő zöld sző­nyeg borítja a határt, smarag­dok a búzatáblák, itt-ott már kalászba szökkent az őszi árpa, s a kedvező időjárás hatására szépen sarjadnak a kora ta­vaszon vetett gabonák, a tava­szi árpa és a zab, virágzik a magnak szánt borsó. , A tavaszi munkák nagyját a vetés teszi ki, ennek 82 százalékával végez­tek már a Pest megyei gazda­ságok — tavaly Jobb volt az arány: 95 százalék —, az elő­irányzott 124 ezer hektárból 101 ezer hektáron földbe ke­rült a vetőmag. Árpából a ter­vezett 4600 hektár helyett 4800 hektárnyit vetettek az idén, magborsóból 3800 hektárt, szó­jából a tavalyi 200 hektárral szemben 350 hektárt. A sta­tisztikából kitűnik, hogy évről évre nő a zab területe, két esztendeje 700 hektáron ter­mesztették e takarmánygabo­nát, legutóbb pedig már 939 hektáron vetették el, ami nyil­vánvalóan a lótenyésztés, a ló­sport föllendülésére enged kö­vetkeztetni. örvendetes, hogy a megye közös gazdaságai figyelembe véve a népgazdaság kívánal­mait, a tervezett 3777 hektár he­lyett 3786 hektáron vetet­tek cukorrépát, s ez lényegesen több, mint amit a minisztérium a megyé­től várt. (Egy hete határszem­lénkben — az akkori adatok alapján — szót ejtettünk né­hány elmaradó gazdaságról. A leírtakat most kiigazítjuk: vé­gül is mindenütt állták adott szavukat a termelőszövetkezeti vezetők.) A tervezettnél többet vetet­tek a tsz-ek a másik fonto6 ipari növényünkből, a napra­forgóból is, 2300 hektáron ter­mesztik az idén. Sajnos, meg­fogyatkozott valamelyest — vetőmaghiány miatt — a lu­cerna termőterülete, a tervbe vett 2300 hektár helyett 2200 hektáron telepítették. Egyéb­ként a lucerna első kaszálásá­val csaknem mindenütt vé­geztek; fontos, hogy a termést — melynek megyei átlaga elég jó — 17,5 mázsa hektáronként — letakarítsák a táblákról, idejében behordják, így juthat megfelelő minőségű takarmányhoz a jószág s így fejlődhet zavartalanul a nö­vény következő növedéke. A még hátra levő tavaszi teendők? Késlekedés mutatkozik a burgonyaültetésben, az elő­irányzott 7100 hektáros termő- területből még 600 hektár hiányzik. Hasonló a helyzet a kukorica vetésében, a 69 ezer hektáros termőterületből ed­dig 57 ezer hektár vetését tud­ták le. A silókukorica 10 ezer hektáros területének még csaknem a fele bevetetlen. Mindez részint még- a tavalyi nehéz ősz hatása, a rendkívüli körülmények akkor olyannyi­ra igénybe vették a gépeket, hogy a javítás a szokásosnál több munkát adott, elhúzó­dott . Hátráltatta a vetést az áp­rilisi szeszélyes s gyakor­ta hűvös időjárás, de valljuk meg: az elmaradás okai között helyenként a rossz munkaszervezés, a kelleténél kényelmesebb tempó is föilel- hető. Szerencsére aggodalom­ra nincs ok, egyelőre a termé­szet a gazdák kedvében jár. A. Z. A Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat az 1970-es mély­pont óta eltelt öt év alatt di­namikusan fejlődött. A nép­gazdaság érdekeinek megfe­lelően a termelés intenzív növelésére törekedtek. Hogy sikerrel, azt bizonyítja a Ki­váló vállalat kitüntetés, ame­lyet elmúlt évi tevékenysé­gükért kaptak. Both Zsig- mond igazgató összegezése szerint a termelékenység az el­múlt négy év alatt 76,5 százalékkal növekedett. Ezzel együtt nőtt a bérszín­vonal 34,1 százalékkal. A sze­mélyi jövedelem átlagosan évente 12 százalékkal emel­kedett, s talán ez magya­rázza, hogy a vállalatnál nem számottevő a fluktuáció. Javult az útépítés minősége, csökkent az átfutási idő, egé­szében véve a vállalati gaz­dálkodás szervezettebbé, ösz- szehangoltabbá vált. A jövőben is folytatják to­vább e fejlesztést, s amíg ta­valy a vállalat 108 millió fo­rintos termelési értéket ért el, az idén már 120 millió fo­rintra számítanak. Tanácsi vállalat lévén első­sorban a tanácsok igényeinek kívánnak maximálisan eleget tenni: ilyen munkát soha, semmilyen körülmények kö­zött nem utasítanak vissza. Piliscsabán mintegy 4 mil­lió forint értékben utat épí­tettek, a közeljövőben be is fejezik ezt a munkát. Foton több mint két és fél millió ’forintnyi útépítést vállaltak, és az utat hamarosan átad­ják rendeltetésének. Vámos- mikolán ugyancsak jelentős — másfélmillió forintos — fel­adatot kaptak, s ezt már tel­jesítették. Még tavaly kezd­tek Leányfalun útépítést, korszerűsítést. Ennek egy ré­szét — megközelítően egymil­lió forint értékben — ez év­ben befejezik. Az év első felében több tanácsi megbízást sikerrel teljesítettek. Egyebek között Gödön kétmillió, Budakeszin 700 ezer, Zsámbékon 2 millió forint értékű útszakaszt ad­tak át. Az idei legnagyobb fel­adat Százhalombattán vár az útépítőkre. Ide a közeljövőben vonul­nak jel, és várhatóan az év végéig be is fejezik a mun­kát. Vecsésen tanácsi meg­rendelésre tér készül, de épít­keznek Monoron, Abonyban, Nagykőrösön és Nagykátán is. Ez utóbbi nagyközségben ter­veik szerint már meleg asz­falttal burkolják az utat. A Pest megyei Űt- és Híd­építő Vállalat az elmúlt idő­szakban Nagykátán egy nagy- kapacitású melegaszfalt-ke- verő telepet épített. Ez 'a meg­közelítően 9 millió forintos beruházás saját erőből, hi­telből, illetve a megye fej­Tegnap délelőtt a ceglédi vá­rosi tanács székházának nagy­termében tanácskozásra gyűl­tek össze a ceglédi vállalatok, termelőszövetkezetek, ~ intéz­mények szocialista brigádjai­nak vezetői. A városi pártbi­zottság és a ceglédi szakmakö­zi bizottság által szervezett ta­nácskozás mintegy 120 résztve­vőjét Kiszely Ferenc, a szak­maközi bizottság titkára kö­szöntötte. Vitaindító előadást Kovács Károly, az ÉVIG ceg­lédi gyárának igazgatója tar­tott. A tanácskozáson számos szo­cialista brigád vezetője szá­molt be a lendületesen fejlődő mozgalomról, a brigádtagok helytállásának, jó munkájának példás eredményeiről. Jurásik Attila, a KÖZGÉP brigádveze­tője például jelentette a ta­nácskozásnak, hogy tavaly 3 mülió forintos felajánlást tet­tek, és az év végére jelentősen túlteljesítették. Káré Mihály, a cipőgyár brigádvezetője a bri­gád társadalmi munkájáról is beszámolt. Az elmúlt évben 600 óra társadalmi munkát teljesí­tettek. Egy óvodát patronáltak, és többek között játékokat is készítettek a kicsinyeknek. Ha­sonlóan az Egy üzem, egy is­kola mozgalomról beszélt ifj. KratofU János, az ÉVIG bri­gádvezetője is. A felszólalások azonban nemcsak a mozgalom fejlődé­sét, hanem a gondokat, a meg­oldandó tennivalókat is jól tükrözték. Süveg István, a Vo­lesztési alapjából valósult meg, A korszerű keverőtelep segít­ségével lehetővé válik, hogy főként a nyári időszakban, mintegy 50 kilométeres körzetben jó minőségű, korszerű tech­nológiával készült utakat építsenek. Hamarosan üzem­be állítják a melegaszfalt­keverőt, amellyel a további­akban zömmel a tanácsi meg­bízásokat teljesítik, de sza­bad kapacitásukból a MEZÖ- BEK és más vállalatok részé­re is vállalnak útépítést és Ián brigádvezetője a brigádve­zetők képzésének fontosságá­ról szólott. Müller Sándor, a Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet brigádvezető­je hangoztatta, hogy a mező- gazdaságban is elő kell segíte­ni a mozgalom további fejlesz­tését. Csorna Lajos, a KÖZGÉP komplex brigádjának vezetője a szocialista brigádok vállala­ton belüli együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Is­mertette saját vállalatuk ered- ^ményeit, ahol ezt az együtt­működést már szerződések sza­bályozzák. A tanácskozáson bírálták azt az utóbbi időben észrevehetően erősödő szemléletet, amely sze­rint a társadalmi munka a fia­talok kötelessége, az idősek eleget dolgoztak már eddig. Kator István, az SZMT osz­tályvezetője a megyében elért jelentős munkasikereket mél­tatta. A felajánlások és az év elején tartott munkásgyűlések segítették a munkaverseny folytatását. Felszólalt a tanácskozáson Gyigor József, a ceglédi városi pártbizottság első titkára is. Köszönetét fejezte ki a brigá­doknak a termelésben, a köz­életben, a város fejlesztésében, a tudatformálásban végzett munkájukért. Hangsúlyozta, a párt továbbra is számít a szo­cialista kollektívák példamu­tató, lendületen munkájára. Vincze József, a városi ta­nács elnökhelyettese azért a társadalmi munkáért mondott köszönetét, amelyet a brigádok a város fejlesztéséért végezteti. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Norvég Király­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban üdvözölte V. Olav norvég királyt. Tort Stoklce, nagykövet az ünnep alkalmából tegnap fogadást adott rezidenciáján, amelyen megjelent dr. Biró József kül­kereskedelmi és dr. Polinszky Károly oktatásügyi miniszter, valamint gazdasági és kultu­rális életünk több más vezető személyisége. Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter, aki Géni­ben tartózkodik az Egészség- ügyi Világszervezet 28. köz­gyűlésén, tegnap felszólalt a tanácskozáson. Méltatta a fa­sizmus felett aratott győzelem 30 évfordulóját és ismertette a magyar egészségügy három- évtizedés fejlődését, Díszlet A díszletek mögött köz­napién egyszerű, már-már szürke a színpad világa. A díszlet előtt a játék zajlik, mögöt­te azonban csak a kemény munka látható. A szerve­zett, feszes tempó ellenére adódhatnak zavarok — s adódnak is —, de ebből a közönség semmit sem ve­het észre. Az azonban fur­csa színház lenne, ahol a közönség csupán a díszle­teket nézhetné meg, s utá­na ballaghatna haza, mert az előadásra csak hetekkel, hónapokkal később kerül sor. Az élet nem színház. Mégis olykor megpróbál­nak azt csinálni belőle. Rövid időn belül a har­madik helyen fogadnak zárt kapuk, pontosabban csodálkozó tekintetek, mit keresek egy olyan létesít­ménynél, amely még nem működik, nincs benne élet? Mit is? Hát éppen az életet, a működés, a szol­gálat köznapjait kerestem volna, mert ezeket az in­tézményeket fölavatták, ünnepélyesen átadták, el­mondták. milyen fontosak, hasznosak. Bizonyára azok lesznek, ha majd elkészültek. Most még azonban nincstenek készen, mesteremberek te­szik a dolgukat bennük, azt csinálják meg, amit az avatásig nem sikerült. Sok mindent nem sikerült. De ha már egyszer kimond­ták, hogy ekkor és ekkor ünnepélyes átadás lesz, ak­kor meg is tartották. A díszletté váló félig kész építményben, ahol látszat­ra minden a helyén van, valójában azonban hiá­nyoznak a zavartalan mű­ködtetés feltételei. Megtör­ténik, hogy „csak” a víz nem folyik a csapokból, hogy a csőbekötések nem készültek el, a sebtében felrakott buroklólapokat kell véglegesen a helyükre illeszteni. A fontos az, hogy lezajlott az avatás. Ki tartja számon, ténylegesen mikor kezdi meg működé­sét az intézmény? Esetleg a környékbeliek. Esetleg azok, akik majd használói lesznek. De ők nem igazi felettesek, számonké-ők. ök csak legyintenek, bosz- szankodnak. Nagyobb baj nincs az egészből. L ehet, ez o baj. A koc­kázat hiánya. Az, hogy a botcsinálta, magukakarta életdíszlete- zők egy pillanatra sem ér­zik a veszélyt, a bűnhődés lehetőségét. Magyarázataik tengerébe bárkit belefojta­nak. Mert hiszen amikor elhatározták az avatás idő­pontját, még minden rend­ben levőnek tűnt. Akkor úgy látszott, készen lesz­nek. Közben támadtak az akadályok. A szerelővállalat nem küldött elegendő em­bert. A másik cég nem szállította le időre a megígért berendezési tár­gyak egy részét. A harma­dik ... a negyedik ... Hömpölyög a szófolyam, s rajta már-már észrevehe­tetlen papírhajócsjta a fe­lelősség, a kötelezettség, a megbízhatóság. Sodorja, pörgeti e papírsajkákat a véget nem érő mondatok zavaros örvénye, s hiába nyúl utánuk az ember, el­siklanak előtte. Ezen a ponton válik az ügy olyanná, amiből már nemcsak néhány létesít­mény sorsára vonhatunk le következtetéseket, hanem bizonyos magatartásfor­mák társadalmi veszélyes­ségére színién. Mert nem arról van szó, hogy egy vagy valahány ember mu­lasztott, s megpróbálja ezt a mulasztást ügyetlen kéz­zel eltüntetni a díszlet, díszletek segítségével, sok­kal inkább arról, hogy a kedvezőtlen valóság elle­nében hajlamosak vagyunk a látszatnak utat engedni, s úgy elfogadni azt, mint­ha maga lenne a valóság! Ha ez csupán balul sike­rült avatási ceremóniák kapcsán merülhetne fel, talán szót sem érdemelne, mert hiszen nem ez a jel­lemző. Az avatások többsé­gét rögtön követi a birtok­ba vétel, a szolgálat kez­dete, ám az ide tartozó magatartást, úgy látszik, a mindennapok újratermelik. N em ritkaság ugyanis, hogy személyek, in­tézmények mulasztá­saikat „belső ügynek” tart­ják, annak tényét elrejtik a társadalom megítélése elől, s olyan látszatot kel­tenek, mintha minden rendben lenne. A díszle­tek eltakarják, hogy a tár­sadalom érdekeivel és ja­vaival bánnak rosszul a „rendezők” s e takarás, takargatás következménye, hogy olykor egyik pillanat­ról a másikra összeomlik az, amit addig nagyon szi­lárdnak hittek. Járt már így vállalat, szövetkezet, volt ez a sorsa intézmény­nek, hivatalnak. Szó sincs róla, hogy a díszletként felavatott, át­adott intézmények ügye semmiség lenne. Az önbe­csapás olyan, mint a je­ges lejtő, ki tudja, hol si­kerül megállni rajta. Ám mégis, ha késedelemmel is, de végül átadják ezeket a létesítményeket megkezd­hetik tervezett céljaiknak megfelelő működésüket. Ott azonban, ahol munka­stílusként alkalmazzák a díszletezést, ahol ügyes­ségnek tartják a dolgok tényleges állásának elhall­gatását, mást sugalló lát­szat keltését, nincs az ügy­re pontot tévő befejezési határidő! Ott újra meg új­ra kezdődik minden elöl­ről, ott soha nem tudni, hogy mi a való s mi lát­szat csupán, mit lehet el­hinni, s mit nem. Rosszul értelmezik jo­gaikat azok, a Iák így csele­kednek, akik úgy vélik, a díszlet jó a „népnek”, s ami mögötte történik, az csak az ő ügyüli, másoknak semmi köze hozzá. Nem­csak jogaiknak adnak túl­zott jelentőséget, hanem lehetőségeiket úgyszintén túlbecsülik. Elfeledik azt az igazságot, hogy díszle­tekből még nem teremtő­dött soha való világ, azaz a nyers valóság előbb vagy utóbb, de mindig és min­denben félretolja a díszle­teket. Olykor a díszlete- zőkkel együtt. Mészáros Ottó Társadalmi munkában A Pest megyei Sütőipari Vállalat dunaharaszti üzemében társadalmi összefogással emeletes szo­ciális épületet építenek. A földszinten étterem és konyha, a felső szinten pedig klubszoba és orvo­si rendelő kap majd helyet. Az anyagvásárláson kívül, teljes egészében társadalmi munkában épít­keznek. Tegnap a dabasi, a szigetszentmiklóei és a dunaharaszti sütőüzem szocialista brigádjai, va­lamint a központ műszaki szakemberei vettek részt az építkezésben. Ügy tervezik, hogy az új szociális épületet augusztus 20-án adják át rendeltetésének. Koppány György felvétele-korszerűsítést. S. Zs. lendületesen fejlődő mozgalom Szocialista brigádvezetők találkozója Cegléden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom