Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám
Minden vonalra érvényes Nyugdíjasok az állomáson Félévenként egy alkalommal találkoznak a MÁV nyugdíjasai az állomás kultúrtermében. Nyugdíjas-találkozó, de nem szokványos. Megbeszélik, mi történt az elmúlt időben, emlékeznek az elhunytakra, üdvözlik az új kollégákat. Az elnök és a területi bizottság képviselője ismerteti a megjelent rendeleteket, amely őket is érinti. A .májusi összejöveteleken például meghallgatták Fiel Lászlónak, a nyugdíjasszervezet elnökének referátumát, az őket érintő legújabb minisztertanácsi rendeletről, valamint arról, hogy a harmincéves szolgálat után minden vonalra érvényes szabadjegyet kaptak a vasutasok, továbbá a külföldi utazásokkal kapcsolatos tudnivalókról beszélt. A tájékoztató után számos kérdés hangzott el, majd a nyugdíjasok megnyugtató választ is kaptak. A területi bizottság két kiküldött képviselője — Patay János és Romvári Mihály — meggyőződhettek arról, hogy a vasutas nyugdíjasakat minden érdekli, s még hatvanöt—nyolcvan évesen is aktívak. Cs. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1975. MÁJUS 14., SZERDA Kiváló szövetkezei A mezőgazdasági és élelmezésügyi mihiszter másodízben tüntette ki a megtisztelő kiváló szövetkezet címmel a túrái Galgaparti Termelőszövetkezetet. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeznek május 21-én a túrái nagyközségi pártházban. Ez alkalommal adja majd át dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi államtitkár a kiváló címet repcpzentáló oklevelet. OLVASÓINK FÓRUMA Ha majd üdülőkörlet lesz... A gödöllői melléklet április 13-i számában cikk jelent meg „Vályogház a dombtetőn, vadtelepülés a 3-as út mellett” címmel. A szó erkölcsi értéke nagyon érzékenyen érintette Domonyvölgy lakosságát. Nem tudom, ki nevezte el vadtelepülésnek, nem is hiszem, hogy hivatalos helyen így szerepel __Ez a település nem „v ad”, hanem igen meleg, szelíd otthont ad a családoknak. Nem vitatom, hogy az üzletről írt negatívumok fedik a valóságot, s némi segítőkészséget is éreztem benne, de nem volt egy szerencsés dolog az üzlet siralmas voltának szemszögé- \ bői nézni az egész települést, hiszen itt szorgos, igyekvő emberek élnek. Valóban gátolja a fejlődést a szigorú építési tilalom, de a felépült ház mindegyikének megvan az engedélye. Domonyvölgyben a legutóbbi népszámláláskor összeírtam olyan embereket, akik az 1890- es években itt születtek, Hu- szárik Pál helytörténeti kutatásai szerint az 1860-as években már település volt itt. Az Egres-patak valamikor két ví- • zimalmot hajtott, amire csak a legöregebbek emlékeznek. Domonyvölgy most kezd fejlődésnek indulni. Nem volt kis eredmény az öt évvel ezelőtt kiépített villamos hálózat. A múlt évben kaptunk egy ragyogó buszvárót és hidat. Folyamatban van a közvilágítás kiépítése és egy nyilvános telefonállomás felállítása. Természetesen vannak problémák. A szövetkezetek egyesülése, remélem, kedvező fordulatot hoz számunkra az üzlet kérdésében. Mint tánácstag, több fórumon hangoztattam ennek tarthatatlan állapotát, és több időpontot kaptunk egy új üzlet építésére. A közelmúltban történt felmérés, mely a Pest megyei tanyavilág helyzetét Vizsgálta, reméljük, kedvező lesz számunkra, hiszen maradandó településnek kell lennie. Ilyen nagy létszámú üdülőkörzetben az őslakosságnak is fejlődési lehetőséget kell biztosítani, s akkor építkezni is tudunk. Az itt letelepültek valamennyien tudják, hogy nem városban laknak. A fennálló problémák ellenére is szívesen laknak itt, hiszen ez jelenti .számunkra a társadalmi és néphagyományokkal együtt szűkebb hazánkat. Mindez korántsem jelenti azt, hogv a szociális és kulturális ellátottság tekintetében igénytelen emberek élnek itt. Toroczkay Sándor tanácstag, Domonyvölgy ★ A települést a közigazgatási szakemberek hívják „vadtelepülésnek”, ugyanis alakulásakor minden terv nélkül, rendezetlenül kezdett beépülni a múlt században. A „vad” jelző nem becsmérlése akart lenni a domonyvölgyieknek, hanem keletkezésének rendezetlen körülményeire kívántunk utalni. Mint az említett cikkben is írtuk, Domonyvölgy a nem fejlesztendő külterületek közé tartozik. Ebbe a kategóriába, mint Mayer János, a járási hivatal építési osztályának vezetője elmondta, 1935-ben rendelet alapján sorolták. Abban az időben a domonyi községi tanács 200—400 négyszögöles telkeket parcellázott a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területen. Ezeken a részeken, hogy a tulajdonosok jobb körülmények között művelhessék kiskertjeiket, kerti kamra és hétvégi ház építését engedélyezték, az 1967/18-as ÉVM- rendelet alapján. Az építési tilalom ellenére Domonyvölgyben nemcsak hétvégi házak épültek. A családi házak engedély nélküli építése körüli eljárásokról a levélírónk, Toroczkay Sándor többet tudhat nálam. Ugyanis, mint a járási hivatal osztályvezetője elmondta, Toroczkay Sándor családjával önkényesen elfoglalta az iskola melletti KISZ- helyiséget, s egy folyosórészt engedély nélkül lefalazott. A hatóság a kész tények elé állítva, meg kellett, hogy szüntesse az ellene indított eljárást, s mivel Toroczkay Sándor és családja a régi, életveszélyes lakásba nem tudott visszaköltözni, fennmaradását engedélyezte. De az itt folyó építkezés engedély nélkül történt. Domonyvölgyben több ilyen eljárást is lefolytattak. 1955 után is épültek családi házak, például a bolt vezetőjének, Toldi Ferencnének is engedély nélkül épült meg az otthona, 1958-ban, a rendelet életbelépése után. Mayer János a rendelet végrehajtása idejében az aszódi járási hivatal műszaki előadója volt. Olyan esetről is tájékoztatott, amikor az engedély nélküli építkezők félig kész manzárdtetős házának lebontására kötelezték. Az építkezésekkel kapcsolatban egymást követték a bírósági eljárások. A legtöbb esetben, tekintetbe véve. hogy ezek a házak családoknak adtak otthont, utólagosan, hosszas eljárás után engedélyezték a fennmaradást. Az ÉVM 1973/3-as számú rendelete alapján az aszódi nagyközségi közös tanács felmérte a domonyvölgyi építkezéseket, s mintegy nyolc-tíz esetben kellett rendbírságolási határozatot hozni, amely az engedély nélküli építkezőket az épület értékének tízszázalékos bírságára kötelezte. Természetesen a hatóságok nem akarják a lakosságot megfosztani attól a lehetőségtől, hogy javítsák körülményeiket. Az említett rendelet módot ad arra, hogy a tulajdonosok fürdőszobával, mellékhelyiséggel korszerűsítsék lakásukat. Ez a jelenlegi helyzet. Hogy mi lesz a jövőben, azt majd a domonyvölgyi üdülőkörzet kialakulása, a készülő tanulmányterv dönti el. Ö. E. DUNAUJVAROSI LÁTOGATÁS Kisdiákok hajóra szálltak Minden évben ünnep a túrái általános iskolában a tanulmányi kirándulás napja. Eddig évfolyamonként másmás helyre és programmal indultak el az osztályok. Idén a TIT járási szervezete segítségével több mint félezer kisdiák szállt hajóra a múlt héten, hogy megismerkedjenek első szocialista városunkkal, Dunaújvárossal. A háromórás hajóút során idegenvezető hívta fel a figyelmet minden látnivalóm. A kikötőben pamorámabu- szok várták a gyerekeket, hogy a város születését, alakulását átélt munkások kalauzolásával bemutassák a régi Pentelét és a modem Újvárost. Évezredek óta él itt ember, de tetteit az elmúlt negyedszázad koronázta meg: a kis faluból modem, ötvenezernél is több lakosú város épült. Szorgalmasan jegyezgeftek a gyerekek, hiszen az élményt nemcsak a földrajz- és történelemórák, de az őrsi és a rajz.napléik: is őrizni fogják. A városnézés után a Dunai Vasműbe gördültek az autóbuszok. A munkafolyamatok közül a csapolás, a kokszolás és a csőgyártás volt a legizgalmasabb. A sok látnivaló után jólesett sétálni a városban, megnézni a múzeumot, játszani a Vidám parkban. Visszaút a jókora zivatar sem zavarta meg a hajóin a dalt és a játékot. Fáradtan, de egy tartalmas nap élményével tértek haza a túrái tanulók s ha továbbadják szüleiknek a látottakat, hallottakat; újabb sok száz ember kap méltó illusztrációt hazánk felszabadulás utáni történelméhez. Sz. L. Anyakönyvi hírek Született: Katona Zoltán és Szűcs Mária: Rita, Dudás Imre és Kovács Éva Ilona; Katalin Veronika, Szávai Sándor és Rabinszki Edit Zsuzsanna: Péter, Szabó József és Túrái Margit Julianna: József, Tiike Éál és Kiss Julianna: Péter, Megyeri János Gusztáv és Ká- posztár Mária: Ildikó, Notter Béla és Rajkó Mária: Krisztián. Kovács József és Péter Ilona: Szilvia, Polcnyi Sándor és Bódi Julianna: Sándor, Gáti Béla és Bagi Anna Etelka: Andrea Katalin. Szakács Ferenc és Komlós Margit Katalin: Timea, Sóber Sándor és Kurunczi Ágnes: Éva, Kiss Zoltán Gyula és Halas Mária: Beáta, Nagy Zoltán és Berki Éva Mária: Viktória, Meizner Sándor és Kovács Erzsébet: Ildikó Ágnes, Csikós József és Gáspár Irén: Irén. Soltész György Károly és Polo- nyi Ilona: Krisztina, Heltai Miklós és Pataky Katalin: Lidia, Varga József és Kovács Erzsébet: Anikó, Varga Attila és Kovács Erzsébet: Attila. Házasságot kötött: Lakatos Károly és Vidák Hajnalka, Morvái Károly István és Balogh Gizella, Korcsok László és Kiss Gabriella, Kiss Gábor és Kiss Mária, Zámbó Endre és Béres Erika, Bíró János és Hatházy Terézia. Elhunyt: Kovács Lajosné Elek Mária, Ézsiás Sándor, Nagy Gáborné Bózsár Zsófia. Ki a mecénás? M elyik gazdálkodó egység ad pénzt művelődési célokra? Menynyit és milyen feltételek ellenében költenek kultúrára? Egy vezető elbírálásánál vajon latba esik-e, hogy mennyit tesz a köz- művelődésért? A fenti kérdésekre, melyek az áprilisi járási párt-végrehajtóbi- bizottsági ülésen elhangzottak, még nem ismerünk egyértelmű válaszokat. A közművelődés munkásai egyedi esetekről tudnak, melyek alapján nehéz az általánosítás. Egyaránt vannak jó és rossz példák. A vb mindenesetre annyit megállapított, hogy felül kell vizsgálni a gazdasági egységek kulturális alapjainak felhasználását. Sokat beszélünk manapság a művelődési házak, öntevékeny művészeti csoportok közös fenntartásáról. Józan ésszel azt hihetnénk, hogy minden községi tanács örömmel veszi, ha a területén működő gazdálkodó egység anyagi támogatást ad a közművelődési feladatok megoldásához. Az esetek többségében azt halljuk, hogy a tanácselnök vagy a művelődésiház- igazgató megy a tsz-hez, megy az ÁFÉSZ-hoz és más intézményhez, hogy segítségükkel javítsa községe közművelődési * körülményeit. Tudunk szövetkezeti támogatású kórusról, tánccsoportról, az sem ritka, hogy ÁFÉSZ ad pénzt jutalmazáshoz, tsz kulturális jellegű építkezéshez, mások útiköltséget fizetnek, ebéden látnak vendégül csoportokat. A napokban hallottam egy községi tanácsról, amelyik féltékeny egy gazdálkodó egységre. Nem veszi jó néven, hogy az egység kulturális alapjából jelentős részt fordít egy öntevékeny csoport anyagi megsegítésére. Panaszkodva azt hajtogatja a tanácselnök, hogy „a ml csoportunk ez, a mi falunkban adunk neki helyiséget, fűtünk nekik hideg időben”. Az a bizonyos öntevékeny csoport viszont, hiába lenne helyisége meg fűtőolaja, abból még nem tudna kiemelkedőt produkálni. Működéséhez számos egyéb feltétel szükséges, melyet a gazdálkodó egység biztosít. De az egység nevét nem szabad említeni a tanácselnök eiőtt, hiába mecénása a csoportnak. Sajnos, igen sok helyen az intézményt vagy a gazdálkodó egységet egysze- mélyben a vezetőknek hiszik. Nem azt mondják, hóigy X szövetkezet Y ezer forinttal járult hozzá ehhez vagy ahhoz, hanem azt tartják, hogy N vezető „adott” pénzt. A minap az egyik tsz-ben nehezményezte egy vezető, hogy lám a tsz-elnök „adott” pénzt az óvodához, s az ő unokáját mégsem vették fel. (Szerencsére nem az elnök szólt a mellőzés miatt, ő megérti, hogy nem a rang alapján bírálják el a felvételt!) És a panaszkodó tanácselnöknek sem a gazdálkodó egység, hanem a vezetője ellen van kifogása. Arra piersze nem gondol, hogy kettőjük vitája személyes ügy, ami nem válhat a tanács és az egység közötti kapcsolat rovására. A népművelők többsége a szövetkezetek támogatásának hiányát rója fel, de sajnos olyan is előfordul, hogy a tanács hozzáállása nem megfelelő a közművelődési kérdésekhez. Egyik községünk népművelője elmondta, hogy a Galga menti népművészeti találkozó összes utazási költségét a tanács hozzájárulása híján a saját zsebéből kellett kifizetnie. A pénzt még a találkozó befejezése után egy hónappal sem kapta meg. A z eredményes közművelődési munkához a lelkesedés mellett jelentős anyagiakra Is szükség van. A csoportnak el kell utazni a fellép>és helyére, a szereplésekhez táncruha kell, a csoportvezetőnek p>edig tiszteletdíj. Ezt természetesen lehetetlen tanácsi költségvetésből fedezni, valamennyi gazdálkodó egység segítségére szükség van. És persze arra is, hogy személyi perpatvarok ne rontsák a felajánlkozó támogató kedvét: a közművelődés felkarolása nem személyi érdem, hanem közös feladat. Örszigethy Erzsébet SPORT -+- SPORT -h SPORT SPORTSPORT -|- SPORT 4- SPORT -t- SPORT Döntőben a turaiak Az úttörő-óiimpia megyei labdarúgó területi döntőjét a gödöllői Agrártudományi Egyetem pályáján rendezték meg. A ráckevei járást Szigetújfalu, Gödöllőt az Imre utcai általános iskola, míg járásunkat a turaiak képviselték. A csapatok körmérkőzést vívtak, ennek végeredménye a következő. 1. Túra, 2. Szigetújfalu, 3. Imre utca. A túrái csap>at 10:5-ös gólaránnyal került az élre. A legtöbb gólt Vasas András rúgta, de dicséretet érdemel az egész csapat, amely Vár- konyi József tanár vezetésével már a megyei döntőre készül. Belépés nemcsak tornacipőben Hétfőn délután már jóval a meghirdetett kezdési idő előtt szólt a zene. A posta műszaki dolgozói Kodó Miklós felügyelő vezetésével három pór telefonvonalat szereltek, míg az egyetemiek Takács Sándor technikus segédletével a feszültséggel és a hangerősítéssel voltak elfoglalva, a rádió műszaki stábja két kerti padot egymásnak fordítva rendezte el rögtönzött stúdióját. Május 12-én, délután két órakor kezdetét vette az egyetemi pályán a Magyar Rádió állal rendezett Belépés nemcsak tornacipőben című J műsor selejtezője. A nevezni kívánók a rádió kocsijánál kaptak egy totószelvényt, amelyet ki kellett tölteni, 1 majd nőknek és férfiaknak egyaránt egy hétpróba során bizonyos szintet kellett elérniük ahhoz, hogy a döntőbe kerülhessenek. A tudnivalókat hangosbemondón keresztül közölte Gyárfás Tamás, a műsor gödöllői szerkesztője. Knézy Jenő riporter Gödöllő régi ismerőse, hiszen ő maga is az egyetemen végzett; sajnos az egész úgy nézett ki, mintha csak az egyetem rendezvénye lett volna, mert hiányoztak a középiskolás hallgatók. A rendezőség sokkal nagyobb érdeklődésre számított. Persze kudarc nem érte a várost, mert az egyetemi fiatalok kitettek magukért, helytállásuk élménytadó volt. öt óra előtt vonalpróbára került sor, kapcsolták a helyszíneket, a budapesti stúdió érintkezésbe lépett Gödöllővel és Esztergommal. Létrejött az úgynevezett közvetítési háromszög. A rendező és riporter kezükben lobogó forgatókönyvvel, műsortervvel, feljegyzésekkel jártak-keltek. Igyekeztek mindent annyira komolyra venni, mintha máris egyenes adásban lennének. Pontosan öt órakor hangzott fel a, műsor szignálja és a két diákváros vetélkedője elkezdődött. Az események tervszerűen gördültek, sok vidámsággal és zenével. A totó- szelvény kitöltésében tizenkét találatot ért el Nagy János, aki máskülönben tagja volt annak á csapatnak is, amely megnyerte a kötélhúzást. A lányok közptt Kása Magdolna jeleskedett tíz találattal. A férfi futók versenyében — száz méteren — Cservölgyi Ferenc diadalmaskodott. A sakkozók először a labdarúgópályán elhelyezett asztalokon vívtak csatát, amelyben szerepolt például Kovács Tibor, a városi sport- felügvelőség vezetője is, a döntőt már a kispadról nézte. A műsor záróakkordja volt a négyszáz méteres távon renA Gödöllői Vegyesipari ■% Szövetkezet felvételre keres idő- és anyagnormást, elő- és utókalkulátort. szakképzett és betanított varrónőket, valamint portásokat. Jelentkezés; Gödöllő, János u. 5. a személyzeti vezetőnél. dezett tömeges futóverseny, amelyen ötven darab belépőiért harcoltak, ezek a júniusban megrendezendő és a Népszava Kupáért a Népstadionban vívandó atlétikai "versenyekre szólnak. És hogy végső soron ne vágjunk az események elébe: akik még többet is meg akarnak tudni; hallgassák meg a Petőfi rádió adását csütörtök délután, amikoris az Ifjúsági rádió műsorában hallható lesz a hétfői felvétel az Esztergom és Gödöllő városok közötti vetélkedőről. Cs. J. Az Ipari Műszergyár, Iklad FELVESZ műszaki végzettségű, gyakorlott TERVEZŐÉPÍTÉSZT, építésvezetőt, ANYAGBESZERZŐT, SZERSZÁMSZERKESZTŐKET, MŰSZAKI RAJZÓ LŐ KÁT. A jelentkezéseket írásban vagy személyesen az Ipari Műszergyár személyzeti osztályára kérjük küldeni: Aszód, Pf. 2.
