Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám
■ 1975. MÁJUS 14., SZERDA ÍVJra •4$/Vjr Jl xrJtmtm Két kézzel (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) [ A párt Központi Bizottsága határozata az állami oktatás helyzetéről hosszú időre utat mutatott a szakmunkásképzés számára is. A Minisztertanács 1973. november 9-i, illetve 1974. július 18—i ülésén döntések sorozatát hozta meg a feltételek javítása, a képzés körülményeinek korszerűsítése, a tanulásban részt vevők kedvezményeinek növelése érdekében. A párt- és kormánytestületek e nagyfokú törődése azt bizonyította és bizonyítja, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünk érzékeny pontjáról van szó. Sajnos, azt már korántsem mondhatjuk el, hogy a gazdasági és társadalmi élet kisebb köreiben, helyi testületéiben ugyanezen a módon kezelnék az ügyet. Riadót fújni? Meglehetősen kiterjedt anyaggyűjtésem közepette akadt, aiki azzal biztatott: fújjon riadót, mert néhány éren belül itt nagy bajok lesznek. jValóbajn riadót kellene fújni? ÍA szakmunkásképzés eredményei tiszteletet érdemelnek, a fejlődés kitapintható. Nem arról van szó tehát, 'hogy mást kellene csinálni, sokkal inkább arról, hogy amit elhatároztunk, azt minden tekintetben maradéktalanul hajtsuk végre! Erre a következetességre, a folyamatosságra példát ad n Nagykőrösi Konzervgyár, ahol esztendőnként — s azon a hangsúly, hogy esztendőről esztendőre — 40—50 felnőtt szerzi meg a sza kmu nkás bizonyítványt, ahol nem a foglalkoztatottak számának növelésével, hanem a foglalkoztatottak képzettségi szint szerinti összetételének változtatásával teremtették meg a termelés- fejlesztés alapjait. Sok mindenről kérdezik ennek a gyárnak az illetékeseit, sok mindenért irigylik őket. Ám azt, hogyan csipálják a szakképzésnél* ezt a-mai'««sodáját” — mert az általános állapotokhoz mérten már-már tényleg csodának tűnik —, senki nem tudakolja. Ha kérdezné valaki, azt felelhetnék: ebben a gyárban tényleg rang a fizikai munka, s még nagyobb a szakmunka, azaz a szülők örömmel biztatják gyermekeiket, legyenek a gyár tanúiéi. Semmiség? Meggyőződésem: ilyesfajta „semmiségeken” múlik a szakképzés, a szakmunkásképzés jövője! Azt felelhetnék az érdeklődőnek, hogy megteremtették a kedvezmények, követelmények egységes elvi alapon mrugvó rendszerét a szakoktatásban, s vegyítik az anyagi, erkölcsi ösztönzőket. A forint értéke ' A Könnyűipari Módszertani és Továbbképző Intézet nagy körültekintéssel dolgozta ki az ágazat legfontosabb húsz szakmájánál az ismeretek felújítását, bővítését célzó továbbképző tanfolyamok anyagát. A szakmunkások számára természetesen. Fontos ez, ám a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában a gazdasági vezetésnek éppúgy, mint a társadalmi szervezetek irányitó testületéinek súlyos gondja, hogy a szakképesítéssel nem rendelkezők többsége nem is akar tanulni, nem akar szakmát szerezni! S ez sem szabályt erősítő kivétel! Kis- tarcsán ugyanazt mondják a megkérdezettek, mint a Váci Kötöttárugyárban, a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál: azért a csekély órabéremelésért, amit a szakma megszerzése esetén kapnának, nem érdemes. Ott tévednek a tanulás lehetőségét elhárítok, hogy a forint ilyesfajta értékét állandó • nak látják, nem fedezik fel: a forint hosszú távon függvénye a munka szakmai színvonalának, s ugyan betanított munkásként is tisztes kereset érhető el, már ma sem tud a betanított munkás odaállni bármelyik gép mellé, mert egész egyszerűen ismeretlen előtte az új típus működési elve. mechanizmusa, munkavégzésének fáziskapcsolódása A jövő még inkább erősíti ezt az irányzatot, azaz — most már nemcsak a textiliparra, avagy a könnyűiparra értve — annak számára, aki megáll a segéd- vagy betanított munkánál, aki a képzés semmiféle formáját nem igényli, egy idő után befagynak az anyagi, erkölcsi gyarapodás forrásai. Ezért az a forint az értékes, melynek mai megszerzője a holnapi, holnaputáni befektetésekről sem feledkezik el. Vigasztaló, hogy a fiatalok körében az utóbbi években valamelyest javult ilyen értelemben a helyzet a nagyüzemek többségében, mert ott — érthetően — szembetűnő már ma a technikai változás. Az értetlenség veszélye A Minisztertanács 1974. jú- j lius 18-i ülésének határozata 1 megnövelte a felnőttolctatás- | ban részt vevők kedvezménye- ; it — több tanulmányi szabadság az általános iskolát végzőknek, munkaidő-beszámítás stb. —, de tévednénk, ha azt gondolnánk: az üzemek tapssal fogadták ezeket a döntéseket. Nem egy gyárban a párt- szervezetnek, a párt-végrehajtóbizottságnak kellett erélyesen fellépnie annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek a minisztertanácsi határozatban foglaltaknak. Valóban politikai nyomás kell ehhez? Sajnos, igen. A termelés szűk értelmezése, a rövid távra terjedő előrelátás a gyárak, a vállalatok többségénél szinte csak megtűri a tanulás, a szakképzés gondolatát, s ha tehetné, sokak számára megtiltaná azt! Igen, megtiltaná. Mert ahogy egyik nagy gyár igazgatójának a legfontosabb üzem vezetője azt mondta, „ha aláírsz minden továbbtanulási papírt, akkor majd embert is adjál, alti beáll a tanulgatok helyére”, úgy másutt sem ritka a szabályos hangulatkeltés, már-már megbélyegzése azoknak, akik tanulni mernek...! Némcsak arról van szó tehát, hogy a szülők, a gyermekek pfútfíi irányultsága — ^hpgy e szószörnyszülöttel jelölik hivatalosan — sűrűn téves képzetek alapján alakul ki, hogy a felnőtt dolgozók egy része /nem hajlandó vállalni a továbbképzés, vagy egyáltalán a képzés terheit — szellemi terhek! —, hanem arról is szó van, hogy az üzemek többsége kész embereket követel, nem áldoz a képzésre. Ma még ritka az olyan hely, mint az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi törpemotorgyára, ahol korszerűen felszerelt tanműhelyben folyik a tanulók gyakorlati oktatása, s ahol a szakmunkásképző intézetet partnernek, segítőtársnak tekintik. S mivel ritka még az ilyen eset, kísért az értetlenség veszélye, az, hogy a dolgozó úgy érzi: ugyanaz a száj hol hideget, hol meleget fúj. Nyersebben fogalmazva: sok esetben úgy néz ki a dolog, hogy a kormány akarja a szakmai képzést és továbbképzést, de a gyáregységvezető, a művezető nem engedi! Furcsa? Enyhén szólva. Mármint az, hogy e magatartás létezhet, s következmények nélkül érvényesülhet. rétéin belül már csattanós válaszokat adott- az élet — s igenlő válaszokat, a tanácsi önállóságot igazoló feleleteket —, s itt sem lesz másként. Ám ahhoz, hogy mielőbb így lehessen, az áldatlan vitákat be kell fejezni, félretolni az érzékenykedő presztizsféltést, s közösen azt keresni, mi segíthet? Menetrend, kihagyásokkal Sok tekintetben készen van ugyanis a menetrend, hiszen I az ötödik ötéves tervben a i megyében esztendőnként 8— I 10 ezer ember szakmai képzé- j sét, illetve továbbképzését kell mego\dani. Érzékelteti a lépésváltás szándékát, hogy országosan jövőre már 200—250 ezer szakmunkás továbbképzését szervezik meg. Ahhoz, hogy a feladatokat minél maradékta- lanabbul megoldhassák az érintettek, valóban nagyon pontos menetrend, azaz cselekedetsor szükséges. Ma még e menetrendben sok a kihagyás, az üres hely, mert nem lehet felmérni, hogy az üzemeken belül mi a helyzet, hogy az üzemekben, vállalatoknál elhangzó szavak mögött mi a tényleges fedezet? Egyik beszélgetőpartnerem azt mondta: olvassa végig egyetlen napon az újságok álláshirdetéseit, s hű képet kap arról, hol tart mind a munkaerő-gazdálkodás, mind a szakmunkásképzés. Van benne némi igazság, ám a pesszimizmus, a beletörődő legyintés korántsem indokolt. Hiszen végül is éppen a hetvenes években jutottunk el addig, hogy felismertük az addigi állapotok tarthatatlanságát, a változtatások szükségességét. A megyében új szakmunkás- képző iskolák épültek, Gödöllőn, Dunakeszin befejezéséhez közeledik kollégiumok tető alá hozása. Több a főfoglalkozású oktató, névelő, valamivel növekedett a szakmunkásképző iskolákba jelentkezők száma. Vannak tehát biztató, kibontakozást ígérő tények, s nem csekély számban. Az új út mindig nehezebben járható, mint a kitaposott régi. Ám az sem jelentéktelen értékű felismerés, hogy a régi utat már nem lehet használni, ha azt akarjuk, hogy a két kézzel társadalmat építők rangja növekedjék, táboruk ne apadjon, hogy mindig, mindenben megkapják az őket jogosan megillető társadalmi, anyagi elismerést. Az új utat kell tehát építeni, szilárdítani. S nem ímmel- ámmal, hanem a párt- és kormányhatározatok adta lehetőségek valóra váltásával. E határozatok megvalósítása ugyanis nélkülözhetetlen fel- ] tétele a fejlett szocializmus | megteremtésén ele. Mészáros Ottó Viták helyett Napjainkban a megye minden tíz ipari szakmunkása közül egy már részt vesz — az 1973. november 9-i minisztertanácsi határozaton alapuló — szervezett f továbbképzésben. Kevés? Ha azt nézzük, hogy a hetvenes évek elején csak minden ezerből akadt egy ilyen — saját szakállra szervezett üzemi továbbképzőkön —, akkor nem. Ha viszon t az igényeket mérlegeljük, akkor kevés, | gyorsításra van szükség. Ahogy elkerülhetetlen a gyorsítás a megye szakmunkásképző intézeteinek fejlesztésében is — elég szomorú, hogy a beruház zási befektetések lehetősége itt a legkevésbé kihasznált, s hogy több tervezett intézmény, bővítés nem készül el ebben az ötéves tervben —, mert az intézetek nagy része lehetetlen körülmények között tevékenykedik. Sanda szándékokkal folytatják azok a vitát, akik újra meg újra azt firtatják, jó-e, hogy a tanácsok felügyelete alá került a szakmunkásképzés. Hasonló vitákra a területfejlesztés keNemzelközi metróépítési tanácskozás Balatonfüreden 23 ország több mint 220 szakemberének részvételével megkezdődött a metróépítők nemzetközi tanácskozása. A Közlekedéstudományi Egyesület négy évvel ezelőtt már tartott egy hasonló tanácskozást Balatonfüreden. A sikerét jellemzi, hogy a mostanit már kifejezetten külföldi érdeklődésre szervezték. A nagyszabású nemzetközi tapasztalatcsere megnyitóján Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a közlekedésben mind nagyobb szerepet töltenek be a földalatti vasutak. Az urbanizáció és a motorizáció rohamos fejlődése már a közepes nagyságú városokban is megköveteli a föld alatti közlekedés megteremtését. A miniszter beszédében hangoztatta, hogy a tanácskozás jó alkalom arra, hogy lemérjék a fejlődést és a szakemberek kicseréljék tapasztalataikat. Tizennégy éve A Gödöllői Fémtömegcikk Ipari Vállalatnál 14 esztendeje alakult, s így az egyik legrégebbi szocialista brigád a November 7. A héttagú ezüstkoszorús brigád tagjai mind annyiam esztergályosok. Két nagyvállalatnak, az Ikarusnak és a Hajógyárnak készítenek alkatrészeket. GÁRDOS KATALIN FELVÉTELE Új politikai könyvek Az új Kossuth-kiadványok között fontos és időszerű kérdéseket tárgyal több kötet igen sokoldalúan és érdekesen. Napjaink politikai, társadalmi kérdéseiben nyújtanak eligazodást. A forradalmi munkáspárt és tömegkapcsolata A szerző, Nádasdi József, gyakorlati pártmunkás, akinek igen nagy a tapasztalata a párt és a tömegek kapcsolatának a kiépítésében, szélesítésében. Könyvének — A forradalmi munkáspárt és tömegkapcsolata a címe — megírásában az vezérelte, hogy ami számára valóság, amivel foglalkozik, illetve munkásságának tárgya, annak szépségét, célszerűségét összegezze, mások számára is érthetővé tegye. Mert a párt és a tömegek kapcsolata nagy és kimeríthetetlen téma, ezer és ezer szála, elvi és gyakorlati oldala van. A tömegkapcsolatnak mindig nagy szerepe volt a munkásmozgalomban, s napjainkban is egyik legfontosabb, tárgya a pártmunkának, hiszen benne testesül meg a párt vezető szerepe, a hatalom stabilitása. Ha egy pártnak jó a tömegkapcsolata, akkor hegyeket mozgathat meg, forradalmat nyerhet meg, és felépíthet egy új világot. Ha rés, űr támad a párt és a tömegek kapcsolatában, akkor bajok keletkeznek és csorbát szenved az építőmunka. Mint ahogyan volt már erre is példa a magyar munkásmozgalom történetében. Nagy feladatra vállalkozott tehát Nádasdi József, amikor ezt a témát választotta könyve tartalmául. Az élcsapat, a politika, a tömegkapcsolat hármas összefüggéséből kiindulva, és ebből kiemelve tárgyalja a politikát. Nehéz és bonyolult AZ AUTÓ de gondot is okoz. A zsúfolt utakon, az időjárás változékonysága miatt baj, kár gondos vezetés ellenére is előfordulhat. A CASCO minden autósnak nélkülözhetetlen. A BIZTOSÍTÁS fedezi az autótulajdonost leginkább érintő törési /baleseti/ károkat érvényes tűz, villámcsapás, robbanás, lopás, rablás okozta, valamint üvegtörési és egyéb, rongálásból eredő károkra balesetbiztosítást is nyújt az autó vezetőjének és utasainak fedezi az árvíz, az utak hibái miatt bekövetkezett károkat A BIZTOSÍTÁS ANYAGI BIZTONSÁG problémát oldott meg igen sikeresen, mert könyve ebben a témakörben, a pártépítés, a pártmunka elvi és gyakorlati összefogásában az utóbbi idők egyik legjobb tanulmánya. Előnye, hogy bonyolult kérdéseiket — mint a forradalmi munkáspárt kormányzati és önellenőrzés funkciójának a megértetését — igen népszerűén, érthetően, tisztán fogalmaz meg. Hasonló hozzáértéssel és elmélyülten fogalmazza meg a politika és a tömegek kapcsolatának a fő kérdéseit, legyen szó a forradalmi munkáspárt vezető szerepéről vagy a marxista—leninista politika és az érdekek egyeztetéséről. Könyve első részében éppen ezekről ad világos és átfogó képet, s összegezi tapasztalatait, egyben rámutat a politika torzulásaira, amelyek veszélyeztetik a tömegkapcsolatokat. A szerző e téren is elmélyült kutatást végzett, illetve — mint jegyzeteiből kitűnik — az idevágó irodalmat alaposan tanulmányozta, s ennek figyelembevételével vonta le következtetéseit, amelyek napjaink politikai munkájára jellemző és általános érvényűek. Könyve második részében még közelebb hozza a témát a ma tennivalóihoz: vizsgálja a munkásosztály viszonyát a termelési eszközökhöz, vagy olyan témát feszeget, mint a kommunista eszmeiség és a párttagság összetartozása. Hiszen a kommunista eszmeiség egysége az alapja a pártegy- ségnek. Eszmei egység nélkül nem lehet eredményes munka, mint ahogyan alkotó jellegű, forradalmi gondolkodó és ma- gatartású párttagok nélkül sincs eszmei egység. A kettő kölcsönhatása adja az alapot ahhoz, hogy a párt erőteljesen tudjon küzdeni céljainak eléréséért. Nem kerül meg olyan „kényes” kérdéseket sem, mint a politikai vezetés, a politikai információ és a politikai közhangulat. Hangsúlyozza, hogy a politikai életnek sokféle és sok irányú informálására van szüksége, hogy feladatát optimálisan elláthassa. De megfordítva is igaz: a tömegeket idejében és kellően kell informálni a várható politikai lépésekről, tennivalókról. Csak így alakulhat ki a jó politikai közérzet, közhangulat, amely elengedhetetlenül szükséges a szocialista épitőmunka megvalósításához. Nádasdi József könyvét nemcsak a pártmunkások, aktivisták forgathatják haszonnal. hanem mindenki, akit érdekel a párt és a tömegek viszonyának, kapcsolatának nagyon fontos, időszerű kérdése. Miért született meg ? Az ismert újságíró, Pong- rácz Zsuzsa e témának alapos ismerője. Korábban már erről jelent meg könyve: Miért nem született meg? címmel. Akkor azt vizsgálta, mi lehet az oka Magyarországon, hogy olyan kevés gyermek születik, miért sok az abortusz? A válasz az volt: „Szülnének ők, ha.. Ma éppen a fordítottját vizsgálja: Miért született meg? Tudjuk, hogy azóta sok minden történt. Megjelent a párt és a kormány népesedéspolitikai határozata. Sok intézkedés, anyagi juttatás könnyíti meg a dolgozó nőknek, hogy szülhessenek, gyermekeiket felneveljék. A szerző ma is, mint előbbi könyvében, sok anyát hallgatott meg, és azok alapján vonja le a következtetéseit. A nyilatkozatok, beszélgetések önmagukban is érdekesek, s olvasásuk nyomán kibontakozik a mai anyák gondolkozása, felfogása. Anyának lenni boldogság, de hogy a boldogság maradéktalanul érvényesüljön, ahhoz a társadalomnak is hozzá kell járulnia. Felelősség a gyermekért közösségi ügy is. Ezt a témát igen ügyesen, nagy ismeretanyag birtokában dolgozza fel, aki napi- és hetilapokban is előszeretettel foglalkozott ezzel a témával riportokban, tárcákban és novellákban. Most teljes könyvet szentel ennek. Nem szépítve a dolgokat, nem hallgatja el a nehézségeket sem. Ugyanakkor beszámol az utóbbi évek fejlődéséről, arról, hogy előző könyve idején anyagi, erkölcsi és egyéb kényszerítő körülmények miatt évente 200 ezer nő kényszerült rá, hogy lemondjon az anyaságról, napjainkban viszont a lakások hangosak a gyermeknevetéstől, az anyai örömöktől, mert már újra szülnek a nők — mint írja a szerző. Internacionalisták Kirgizföldön Szabó János veterán kommunista a Szovjetunióban él immár öt évtizede. Ott írta meg visszaemlékezéseit. Benne egy szövetkezeti közösség életét mondja el meglepő hitelességgel, őszintén és tárgyilagosan. Egy csoport internacionalista vállalkozását, amelyről ötven év múltán méltón állapíthatja meg a szerző: érdemes volt, sikerült. Miről van szó? Egy szlovákiai kézműipari szövetkezet tagjai a húszas években áttelepülték a Szov- jet-Kirgiziába, Frunzéba. Szabó Jánosék szövetkezete mindmáig megvan, fennmaradt. A szerző hangoztatja: megvalósultak a megváltozott körülmények közöt. is a hajdani álmok; leírja, hogy miként élnek és dolgoznak az egykori áttelepültek, és leszármazottaik. Ahogyan írja: „Magas kort értem meg, sok harc, sok munka van mögöttem, tiszta szívvel emlékszem vissza a megvívott küzdelemre... Barátaimmal együtt több ezer kilométer távolságra kerültem, szokatlan körülmények között vetettük meg a lábunkat, egy születő új világba kerültünk, ott épült fel számunkra a szocializmus. Erről számolok be .. Hallgassuk, olvassuk nagy szeretettel. Gáli Sándor
