Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

1975. MÁJUS 11., VASÁRNAP %mtap Példát mutatnak a végeken Egy népfronttanácskozáson hallott hír nyomán mentünk Kemencére. A hír szerint a ZQyQsipuri Ktsz minden egyes dolgozója egynapi keresetét felajánlotta egy öregek nap­közi otthona létesítéséhez. i ették mindezt a kongresszusi és felszabadulási munkaver- seny keretében. Azonkívül vállalták, hogy az építkezés során adódó minden olyan munkát elvégeznek — társa­dalmi munkában —, amely a „profiljukba vág’’. Múltja van, és jövője? ! Olyan hír ez, amely megér­demli a szélesebb közvéle­mény figyelmét. — A mérlegzáró közgyűlé­sen,. március közepén került szóba az öregek napközi ott­honának ügye — mondja Pá­linkás Ferenc, a szövetkezet párttitkára. — A mi dolgunk, a mai, fiatalabb generációk feladata, hogy törődjünk a községünkben lakó, munkában megfáradt idős emberekkel, könnyítsünk az életükön. A szövetkezet tagsága — élen a szocialista brigádokkal — a szó szoros értelmében egy em­berként ajánlotta fel a támo­gatást. Érthetőbbé teszi talán ezt az egy akaratot, hogy ré­gen érett már ez a téma, egy régebbi elképzelésünk kapott lendületet. Aztán talán az is világosabbá teszi a dolgot, hogy tizenhárom szocialista brigádunk van. Három közü­lük néhány hónapja nyerte el a címet, tíz már régebben. Szinte a szövetkezet minden dolgozója szocialista brigád- tag. — Kézzelfogható és reális elképzelésünk is van a nap­közi létrehozására. Az óvoda melletti régi épületben — amelyet egyébként a tanács­tól bérelünk — a fatömegcikk részlegünk dolgozik. Ezt az épületet felszabadítjuk. Vásá­roltunk a téesztől egy ingat­lant, oda költözik a részleg, az épületből pedig, alaposan rendbehozva, nagyon szép napközit lehet varázsolni. A készpénzből elsősorban a be­rendezést vásárolnánk meg; ehhez még jól jönne az ÁFÉSZ segítsége is, persze. Az építke­zésnél pedig lenne bőségesen lehetőség a társadalmi mun­| kára". Egyébként jelentős vál­lalkozást tett az Egyesült Tsz és a lakosság is. A lakosság, amely egyre fogy, költözik. Ke­mencének évszázadokra visz- szatekintő múltja van. Ügy véljük, hogy az ilyen társa­dalmi összefogás erősíti a lo­kálpatriotizmust, a községsze- retetet; hisszük, hogy Kemen­cének jövője is van. Ezért is szorgalmazzuk az öregek nap­közi otthonát, az előbbrelé- pést. Amely a jelek szerint ko­rántsem csupán a Vegyesipa­ri Ktsz ügye. Több annál. — Nem Is csupán Kemence ügye — mondja Pongrácz Já­nos, a kemencei községi közös tanács elnöke —, két községé: Kemencéé és Bernecebarátié. A mostani társadalmi meg­mozdulás nem előzmények nélküli. A lakosság, az üze­mek, gazdaságok nagyon sokat segítettek például a bernece- baráti orvosi rendelő vagy a kemencei iskola építésében is. Az idős emberekkel való törő­désnek is van már bizonyos múltja. A tanács lehetőségei­hez mérten segélyezi a rászo­rultakat, a házi szociális gon­dozási munkát pedig éppen a közelmúltban tekintette át a járási hivatal komplex vizsgá­lata és kiválónak értékelte. Kétségtelen ' azonban, hogy ilyen nagy arányú társadalmi megmozdulás, mint amilyen a két öregek napközi otthonáért kibontakozóban van, itt, a vé­geken, még nem volt. Igénylik az idősek — Felmértük: a két község­ben mintegy 120 nyugdíjas és több mint 130 járadékos él, sokan közülük magányosan, egyedül maradva, kemencén 50, Bernecebarátin körülbelül 40 olyan idős embert írtunk össze, aki igényli a napközit, szívesen eljárna oda. Az idén szeretnénk megteremteni a tárgyi feltételeket, hogy mire jönnek a hosszú téli esték, megnyílhasson, a meleg ott­hon. Komoly gondunk a ber- necebaráti napközivel van. A beszélgetés, a közös töp­rengés részvevője Kollár Já­nos, a községi pártbizottság titkára is. — Ott voltam azon a téesz közgyűlésen, ahol a ktsz-hez lás a régi társadalom erköl­csének felel meg, nélkülözi a humanizmust, a valódi boldog alkotó élettől távol áll. Ezt még a haladóbb polgári filozó­fusok is látják. A „fogyasztás a fogyasztásért” elv hatalmá­ba keríti nálunk is az embe­rek egy csoportját. És itt már a munka nélkül és a köz ro­vására szerzett vagyon gyak­ran átlépi az erkölcs síkját, Vagyis jogi problémává válik: a törvény szigorát igényli. De minden törvénynél fontosabb, hogy szocialista közmorálunk ítélje el az ilyen embert, az ilyen cselekedetet. B izonyos fokig erkölcsi kér­déssé vált napjainkban a fogyasztás is. „Fogyasz­tói társadalom”, „fogyasztói szemlélet” — sokait emlegetjük ezeket a kifejezéseket. A fo­gyasztói szemlélet elítélendő, negatív társadalmi jelenség, amely azt jelenti, hogy az em­ber nem alkotó munkájának él, hanem — képességeitől és hivatásától függetlenül — „pénzt keres". Nem a hasznos munkájáért járó anyagi meg­becsülés lesz a döntő, hanem saját közvetlen anyagi érdeke. a gyűjtés, a harácsolás. Az ilyen ember egész személyisé­ge leszűkül bizonyos tárgyak birtoklására, „Megszerezni és elfogyasztani”, ez motiválja a kispolgárt. Ez nyilvánvalóan elítélendő és a szocialista er­kölccsel összeegyeztethetetlen. Túl vagyunk azonban — sze­rencsére — a „frigider-szocia- lizmus” rossz emlékű korsza­kán, amikor egyesek elítéltek minden fogyasztást és a hűtő­gépet „kispolgári torzításnak” tartották. Pedig nem az a baj, ha valakinek van háza, telke, autója; a probléma ott kezdő­dik, ha ezek csak „státusi- szimbólumok”, ha célokká válnak, eszközök helyett. De ez már más téma. A szocialista erkölcs köré­ben maradva még néhány normára és azok aktualitására térnénk ki. Itt van rögtön a hazafiság kérdése. A szocia­lista erkölcs kollektivizmusá­ból szükségszerűen következik a hazafiság és az internaciona­lizmus eszméje. Összetett er­kölcsi norma ez is, magában foglalja többek között az or­szág érdekeinek szolgálatát, a haza védelmét, a külső és belső támadástól, a hű­séget, népünk és kultú­ránk megbecsülését, eredmé­nyeink és kudarcaink vállalá­sát stb. Ezen a téren is kísért azonban egy súlyos átok: a nacionalizmus, vagy ahogy Ady nevezi: „a dühödt haza­fiság”. A nacionalizmus sok­színű, rafinált eszme, mely: „lefoglal magának minden emberi gyengeséget. Utazik tradícióra, kegyeletre, fajbüsz­keségre, kenyéririgységre, min­den erényre és bűnre” (Ady). A szocialista erkölcs kiveti magából a nacionalizmus leg­kisebb megnyilvánulását is, helyette az internacionaliz­must hirdeti, mely szorosan összefügg egy másik erkölcsi alapelvvel, a szocialista huma­nizmussal. A szocialista huma­nizmus elutasítja az emberek minden „rend és rang” sze­rinti megkülönböztetését, elle­ne van a kizsákmányolásnak, a politikai, faji vagy vallási elnyomásnak. Elítéli továbbá a szellemi zsarnokságot, az agyakat, eltompító „manipulá­ciót” és magát az emberiséget is veszélyeztető imperialista háborút. S orolhatnánk tovább az er­kölcsi alapelveket és nor­mákat, hiszen az erkölcs áthatja valamennyi cselekvé­sünket és viszonylatrendszerün­ket. Természetes, hogy a szo­cialista erkölcs elvei közé tar­tozik a becsületesség, a tiszte­let, a szolidaritás és segítő­készség, valamint a kritika és az önkritika, mind a közélet­ben, mind pedig a magánélet­ben. Dr. Takács Ferenc hasonlóan, ugyancsak felaján­lották a dolgozók egynapi munkabérüket. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság kemencei erdészete egy kommunista szombat munka­bérét adja. A FIM Kőbányai Porcelángyár bemecebaráti üzemének dolgozói egyelőre saját szociális létesítményeik fejlesztéséhez vállaltak segít­séget, de hiszem, hogy ha szükség lesz rá, kilépnek az üzem falai közül. És még egy igen nagy fába szeretnénk be­levágni a fejszénket. A két községből mintegy 300-an — zömmel férfiak — járnak el dolgozni, szeretnénk valami­képpen őket is bevonni a la­kóhely gondjaiba, a fejlesztés munkájába. Egy nagyközség — egy napközi — Azt már jelentettük a járási pártbizottságnak, hogy csatlakoztunk a MÁV Duna­keszi Járműjavító Üzem ja­nuári munkásgyűlése felhívá­sához: legkésőbb a jövő év elejére a kemencei öregek napközi otthonát megnyitjuk — és reméljük, a berneceba- rátiit Is —; bízunk abban, hogy azt is jelenthetjük: min­denki, aki csak tehette, segí­tett. Az idős emberek érdekében a kemencei felajánlás tehát nem kezdeményezés, hanem visszhang. Amely az értéké­ből semmit nem von le. — Az év elején a dunakeszi járműjavító munkásgyűlése állást foglalt, hogy a megyei pártértekezlet napján kommu­nista műszakot tartanak, amelynek bevételét a gyárte­lepi általános iskolai napközi otthon, valamint az öregek napközi otthona támogatására fordítják — mondja Barát Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára. — Egyúttal felhívással fordultak a járás valamennyi munkás­kollektívájához: társadalmi segítséggel járuljanak hozzá ahhoz, hogy legalább minden nagyközségben, legalább egy öregek napközi otthona léte­süljön. A felhívás nyomán szé­les körű társadalmi akció bon­takozott ki, mindenekelőtt Du­nakeszin és járásszerte. Nem­csak a nagyközségek csatla­koztak a felhíváshoz, hanem néhány község is, mint pél­dául Kemence, Bemecebaráti. A pártbizottság minden ere­jével támogatja ezt a nemes célú, nagyszabású akciót. Sze­retnénk, ha az év végéig meg­teremtődnének a feltételei Dunakeszin, Foton, Gödön, Verőcemaroson, Ácsán és Ke­mencén az öregek napközijei­nek, párhuzamosan pedig a többi községben, a művelődé­si házban nyílna otthon az idős embereknek. A nagyköz­ségekben sem feltétlenül új épület építésére gondolunk. Mindehhez tegyük hozzá: az idős emberekkel való fokozot­tabb törődés nem csupán a váci járásra jellemző. Hasonló, céltudatos törekvésekről ad­hattunk hírt az elmúlt hóna­pokban a nagykátai járásból, a ráckevei járásból és más­honnan. Ebben a témakörben zajlott le nemrégiben a há­romnapos országos tanácsko­zás Dobogókőn, a Pest megyei Tanács és a Vöröskereszt Or­szágos Vezetősége szervezésé­ben. Mindez a törekvés szer­ves része az MSZMP XI. kongresszusa határozata vég­rehajtásának, amely a többi között kimondja: ,.Életszínvo­nal-politikánkkal összhangban fokozott gondot fordítunk az időskorúak ellátására, gondo­zására ...” Deregán Gábor A brigádvezetőnő Feltűnően jó karban tartott betonúton haladunk Csornád felé. — Mikor épült ez a jó út? Cselőtei József, a fót-csomá­di Vörösmarty Tsz párttitkára — aki kísérőmül vállalkozott, mondván, segít megkeresni Koreny Jánosnét, a csomádi üzemegység kertészeti brigád­vezetőjét —, így válaszol: — Nem régen. Amióta be­tonkeverő működik Veresegy­házon. Végre a határban célhoz érünk. Ott hajladozik az egész asszonycsapat a szőlősorok kö­zött. Nyitnak, metszenek, hi­szen sürget az idő. Mostoha adottságok A csomádi Zöld Mező Tsz 1973 augusztusában egyesült a fóti Vörösmartyval. A tavalyi volt az első, közösen ledolgo­zott esztendő a két község téesz-tagságónak életében. Va­jon mit hozott számukra? — Nem kevés bajt, gondot, küszködést, váratlan vesztesé­geket — súlyos fagykárt, ho­mokverést —, az őszi betaka­rítás idején tanúsított hősies helytállás számtalan megható példáját és — mindezek ered­ményeként — 13 millió forin­tos nyereséget — mondja sommásan Kovács Árpád, a több mint 3000 hektárra nö­vekedett közös gazdaság el­nöke. Erről a vidékről tudni kell, hogy nem bánt vele bőkezűen a természet, amikor a kedve­ző adottságokat osztogatta. Ta­laja gyenge termőképességű, domborzati viszonyai mintha csak a nagyüzemi táblák ki­alakításának akadályozására formálódtak volna, mikroklí­májára pedig a késő tavaszi fagyok, a csapadékszegénység és a szélviharok jellemzőek. Mindehhez adjuk hozzá a munícaerőgondókat, amelyeket minden kommentárnál éke­sebben magyaráz a főváros, az ipar közelsége. Erre a több mint 3000 hektárra mindösz- sze 555 tag jut — annak is csaknem a fele nyugdíjas és járadékos — és 186 alkalma­zott. Az már az itteniek szorgal­mát, munkabírását dicséri, hogy a gondok-bajok ellenére jól boldogulnak. A szövetke­zet tiszta vagyona a tavaly- előtti 6 millióról a múlt év végéig kevés híján 71 millió forintra nőtt; termelési érté­ke egy év alatt 2,5 millióval emelkedett, miközben a ter­melési költségek több mint 6 millió forinttal csökkentek; a nyereség az 1963. évi 9,5 millió forinttal szemben, tavaly meg­haladta a 13,1 milliót; végül az egy napra jutó munkabér 134 forintról 154-re emelke­dett. Kiknek köszönhető mindez? Elsősorban az olyan embe­reknek, mint — például — Koreny Jánosné. íj idők, új fogalmak — Ahol vannak! — mutal Cselőtei József. Követem a tekintetét, s az első, akit megpillantok az asz- szonybrigádból — egy férfi: Pálvölgyi Gyula kertészeti ágazatvezető. Metszőollóját sietve átveszi a bal kezébe a bemutatkozásnál. Mondom ne­ki, mi járatban vagyunk: írni szeretnénk a Március 8. szo­cialista brigád vezetőjéről. „Jolikáról? Róla lehet: rendes ember, talpraesett vezető” — hagyja helyben a dolgot. Az­tán siet a párttitkár után, ka­pára jött megbeszélni a szőlé­szet gondját. Mert egyelőre in­kább gondja van, mint haszna. Kereskedelmi munkakörben dolgozók május 31-ig jelentkezhetnek a KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA LEVELEZŐ TAGOZATÁRA Érettségizetteknek két év, az általános iskolát végzetteknek négy év. Kérjen tájékoztatót és jelentkezési lapot! Beikes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola, levelező tagozat. 6000 Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky út 1. Telefon: 12—975. Sajnos, a szőlőt nézve, rossz „hozományt” vitt magával a csomádi tsz az egyesüléshez. Koreny Jánosné fej kendője alól néhány göndör, szőke haj- tincs bukkan elő. Noha szlo­vák anyanyelvű — mint Cso­rnádon szinte mindenki —, szépen, hibátlanul beszél ma­gyarul — Ügy van az, tudja, hogy otthon, a családi körben szlo­vákul beszélünk, egyebütt pe­dig magyarul: így mindkét nyelvet állandóan gyakorol­juk. Azért megesik, hogy a szlovák beszéd közé egy-egy magyar szót keverünk, ezek rendszerint olyan, újabb fo- J galmak, amelyekre nem is­merjük a szlovák kifejezést: háztáji föld, tanácsháza, köz­gyűlés, egyenjogúság, nyere­ségrészesedés, ilyesmikre gon­dolok. Ezek bizony újkeletű szavak, azelőtt nem ismertük őket. — Újkeletű itt a házak leg­többje is, ahogy elnézem, s a különbség köztük annyi, hogy egyik szebb, mint a másik. — Ahogy mondja ;— bólint Koreny Jánosné. — Két-három szobásak, sőt újabban már emeletesek is épülnek. — A gazdái? — Ipari munkások, téeszta- gok, melyiknek hogy. Errefelé mindig dolgos népek laktak. Ezt nem kétlem, csak éppen azelőtt mégsem vitték sokra. Még ismertem — mondom — a régi falut, a 20 évvel ezelőtti Csomádot, reves nádtetejű vá­lyogházaival, rossz közlekedé­sével, sáros, hetekig járhatat­lan földútjaival. — Igaz: még az én gyerek­koromban is ilyen volt. Ha va­laki akkor látta, meg most, ta­lán rá sem ismerne. Én itt születtem, itt nőttem fel, leg­feljebb csak egy-két hétre hagytam el, ha üdülni men­tem, azért nem figyeltem fel annyira a változásokra. — Beszéljen magáról — kér­lelem. — Itt született, itt járt iskolába, aztán ? ... — Aztán itt dolgoztam, a szüleim földjén, egészen a termelőszövetkezet megalaku­lásáig. Szerettem volna to­vábbtanulni az általános isko­la után, de anyámék nem en­gedték: egyetlen gyerek vol­tam, az én munkámra is szük­ség volt a gazdaságban. Hét vagy nyolc holdunk volt? — nem is tudom már pontosan. Tizenhét éves koromban férj­hez mentem. Gyerekfővel házasodtak Nem. nem tévedés: tizenhe­tet mondott. Mert Csornádon ez volt a szokás. Azelőtt. Aki pártában érte meg a tizen­nyolcat, az már-már vénlány­nak számított. — A férjem pedig 19 éves volt. Ma már másképp van: ennyi idős korukban a lányok még iskolába járnak, a fiúk — ha nem tanulnak — a katona­idejüket töltik, s majd csak aztán házasodnak. Az én Időmben bezzeg úgy volt, hogy mire úgy maradtam az. első lányommal, a férjemet éppen elvitték katonának, ötven­nyolc végén született a gyerek, s a férjem leszereléséig — 1960-ig — a szüleim tartottak el bennünket. — Aztán leszerelt a férjem, s elment targoncavezetőnek Budapestre, az Akkumulátor gyárba. Később kitanulta a í hegesztést, szakimunkás lett I MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK­egy újpesti textilgyárban. Köz­ben — 1963-ban — megszüle­tett Joli. lányunk húga, Jut­ka. A nagyabbik most mecha­nikai műszerésztanuló Pesten, Jutka pedig hatodikos az 6r- bottyáni központi iskolában, — Ci mi akar lenni? Koreny Jánosné neveti — Minden héten más. Mikor elvittük az Állatkertbe, két hétig állatidomár akart lenni. Közben ügyesen rajzol, ezt a képességét is szeretné fejlesz­teni. — ... 1963-ban megalakult Csornádon a termelőszövetke­zeti csoport, apám volt az egyik alapító tagja, én pedig családtagként dolgoztam a téeszcsében. Három évvel ké­sőbb átalakult termelőszövet­kezetté, s altkor rendes tag lettem. 1968-ban megalakult a kertészetben a Március 8. bri­gád, amelynek húsz tagja en­gem választott vezetőjének. Már az első év végén elnyer­tük a szocialista címet, s az­óta is minden évben sikerült egy fokozattal feljebb lépni. Áz idén aranykoszorús brigád lettünk és a 14 szocialista bri­gád között az első helyet sze- rezitüik meg. Ami ebben a 8—10 éve rosz- szul telepített szőlőben — nem kis szó! Országjáráson — Mit mondjak még? — tű­nődik Koreny Jánosné. — A brigádom szorgalmas, össze­tartó, s nem válogat a mun­kában. Ha kell, metszőollót, kapát fog, ha kell a műanyag­üzemben szorgoskodik. Hat- vankilencben a férjem is itt­hon maradt, előbb alkalma­zottként, majd belépett tagnak a téeszbe. A szakmájában dol­gozik, itt, a lakatosüzemben. Tíz év óta külön lakunk, sa­ját házunkban, így aztán a közösben s a háztájiban vég­zett munka mellett elég sok dolgot ad a háztartás is. Még jó, hogy a lányaim már na­gyok, sokat tudnak segíteni a takarításban, mert tavaly óta — amióta függetlenített bri­gádvezető lettem — nekem mindennap ki kell mennem munkáiba, ha esik, ha fúj. — Szórakozásra se idő, se erő?! — Hogyisne! Járunk mi mo­ziba, színházba. cirkuszba, helyben is, meg Pestre. A bri­gáddal országjáró kirándulá­sokra megyünk, hol csak az asszonyok, hol pedig férjestül. Jártunk miár Zalakaroson, Miskolc-Tapolcán, Hajdúszo­boszlón, Hévízen, tudja, ahol a fáradt csontokat is meg lehet áztatni, tavaly pedig Szépiá­kon üdültem egy munkatárs­nőmmel. Nyíri Éva Növényvédő szerhez kísérleti üzem Évezredes növényvédő szer a krizantém pora, amelyet a japánok már az időszámítás előtt rovarirtásra használtak. A természetes hatóanyag ki­állta az idő próbáját, de nagyüzemi alkalmazása ne­hézkes és nem gazdaságos, hiszen ennek érdekében óriá­si krizantémtáblákat kellene fenntartani. A Kozmetika és Háztartás- vegyipari Vállalat megbízá­sából a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet kutatói is több kísérletsoro­zatot folytattak az értékes hatóanyag gazdaságos fel­használására. Sikerült olyan anyagot előállítaniok, amely megtízszerezi a krizantémpor hatékonyságát és ezzel meg­növeli annak gazdaságossá­gát. Az új vegyületnek, a pi- retroidnak a felhasználásá­val készülő növényvédő szer­hez kísérleti üzemet létesí­tettek, amelyben megkezdték sz új rovarirtó előállítását, egyelőre kísérleti célokra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom