Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Emlékjel Vasadon Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján leplezték le Vasadon azt az emlék jelet, amelyet a dicsőséges szovjet hadsereg emlékének emeltek. Ezen a helyen léptek először a felszabadító erők a monori járás földjére. A községi tanács Felszabadítási térnek nevezte el ezt a részt, s a helyi iskola úttörői védnökséget vállaltak az emlékjel és a környék gondozásáért. Mutnéfalvy Adorján felvétele MONOB'TUm A PEST MEG Y E l H I R l A P K Ü L O N K> I A D A S A XVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÄM 1975. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK KISZ-ülüpszervezetek az óvodákért Fontosnak tekintik a kapcsolatok ápolását A járási labdarúgó-bajnokság eredményei Vecsés újabb veresége A járási labdarúgó-bajnokság tavaszi hetedik fordulójában ismét akadt néhány meglepetés. A legnagyobb közülük a pecsésiek újabb veresége, a listavezető ezúttal hazai pályán kapott ki a nagyszerű formában levő Péteriektől. Űri is pontot vesztett Menüén. Üllő biztosan győzött idegenben, így átvette a vezetést a tabellán. PÉTERI—VECSÉS 1:0 (0:0) Vecsés, ötszáz néző, vezette: Semsei (Janosics, P. Szabó). Nagy érdeklődés előzte meg a rangadót, Péteriből is csaknem száz szurkoló rándult át Vecsésre. Az első félidőben a Péteriek ügyesen szűrték meg a hazaiak rohamait. A péteri kapus sokszor mentett bravúrosan. A szünet után kiegyenlített küzdelem alakult ki a pályán. A péteriek vezető gólja után nagy hajrába kezdtek a ve- csésiek, de a helyzeteket nem tudták kihasználni. Fodor II. még egy 11-est sem tudott értékesíteni, a kapu mellé küldte a labdát. Jó iramú, színvonalas mérkőzést vívott a két csapat. A Péteriek győzelme teljesen megérdemeltnek mondható. A játékvezetői hármas kitűnően vezette a mérkőzést. Góllövő: Kalina. Jó: Szűcs A. , Dobrovitz, Lukács (a mezőny legjobbja), Kalina, illetve Széchenyi, Balatoni, Bódi. ÜLLŐ—PILIS II. 5:3 Pilis, száz néző, vezette: P. Tóth (Csanaki), A vendégek a vártnál köny- nyebben fektették kétvállra a pilisi tartalékcsapatot. Góllövő: Tóth L. (2), Tóth B. , Béky, Viczkó, illetve Sztrehovszki, Kollár. Jó: Erős I., Dobos, Viczkó, Béky, illetve Pilisi, Hegedűs. SÜLYSÁP—ECSER 9:0 Ecser, ezer néző, vezette: Márk (Papp). Már az első félidőben nagy fölényben volt a vendégcsapat, háromszor találtak ekkor az ellenfél kapujába. A második félidőben szinte tetszés szerint érték el góljaikat a sülysápiak. Békésit (Sülysáp) és egy ecseri játékost a bíró kiállította sportszerűtlen játék miatt. Góllövő: Tóth S. (4), Motolai (2, egyet 11-esből), Németh (2), László. Jó: Tóth S., Motolai, Spollé- der, illetve az ecseri csapatból senki sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. MENDE—ŰRI 0:0 Mende, kétszáz néző, vezette: Dézsy (Farkas, Nagy J.) A hazaiak jóval többet tá- j madtak, de a vendégek védelme jól verte vissza a tárna- I dásokat. Az eredmény igazsá- j gosnak mondható. Jó: Németh Gy., Tóth J., j Bretka, Tóth F., illetve az úri \ közvetlen védelem., NYÁREGYHÁZA—GYÖMRÖ | 3:1 (2:0) Nyáregyháza, százötven né- ! ző, vezette: Sárosi. A kijelölt ] játékvezető Somszegi nem jelent meg, így az ifimérkőzés bírája ugrott be helyette. Az első félidőben többet támadtak a hazaiak, s egy öngóllal, valamint egy újabb góllal 2:0-ás vezetésre tettek szert. A második félidőben nagy fölénybe kerültek a gyöm- rőiek, de a csatárok a legbiztosabb helyzeteket is elügyet- lenkedtélc. Végeredményben a lelkes hazai csapat megérdemelten tartotta otthon •& két bajnoki pontot a jó játékvezetéssé! sorra került mérkőzésen. Góllövő: Szmórád, Fitos (öngól), illetve Rádi. Jó: Szmórád, Csíkfalvy, Fehérvári, Gyömrőről senki sem játszott átlagon felül. VASAD—MAGLÖD II. 1:0 Vasad; száz néző, vezette: Trencsényi (Mészáros). Egy szerencsés góllal győzött a lelkesebben játszó hazai csapat. MONOR II.—VECSÉS II. 4:2 Monor, kétszáz néző, vezette: Pethő. Biztos hazai győzelem. Góllövő: Túri (2), Bán (11-esből), Dodog, illetve P oly hős (2). A TABELLA ÁLLÁSA: 1. Üllő 19 14 1 4 71-20 29 2. Sülysáp 18 13 2 3 80-17 2S 3. Péteri 18 13 2 3 53-23 28 4. Vecsés I. 19 12 3 4 70-20 27 5. Űri IS 11 5 2 48-16 27 6. Pilis II. 19 10 3 6 54-42 23 7. Gyömrő 18 8 1 9 37-49 17 8. Mende 19 6 3 10 27-47 15 9. Nyáregyháza 19 6 3 10 30-57 15 10. Ecser 18 5 3 10 22-56 13 11. Vasad 19 3 3 13 24-89 9 12. Maglód n. 1« 2 4 12 16-46 8 13. Monor II. 18 — 1 17 19-72 1 IFI EREDMÉNYEK: Ecser —Sülysáp 0:7, Vegfeés I.—Péteri 4:0. Vasad—Maglód II. 0:1, Pilis II.—Üllő 0:1, Monor II.—Vecsés II. 0:8, Mende— Űri 1:2, Nyáregyháza—Gyöm- rő 0:2. Gér József Nemrégiben fejeződtek be a KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések. Fontos eseménye volt ez ifjúsági szervezeteinknek: számot adtak a végzett munká-» ról, megerősítették a régieket, sok esetben új tisztségviselőket választottak azok élére. Fehér Józsefet, a KISZ gyömrői csúcsvezetőségének titkárát arra kértük, hogy összegezze a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatait, mutassa be a községi KISZ- életet. — Hét KlSZ-alapszerveze- te van nagyközségünknek: a Zalka Máté területi és a Sport KISZ-szervezet mellett egy-egy alapszervezet működik gazdasági egységeinkben, a TÖVÁL-nál, a Ruhaipari Szövetkezetnél, a Szolgáltató Isz-ben, a PEVDI-nél, a Vasipari Szövetkezetnél. Min- denütt időben, rendben lezajlottak a vezetőségválasztások. Taglétszámunk — részben a természetesnek mondható kiöregedés, másrészt a magasabb követelmények szabta lemorzsolódások miatt — valamelyest csökkent. — A múlt időszakot értékelve igen eredményesnek mondható a községi alapszervezetek KISZ-élete. Tavaly, a forradalmi ifjúsági napok isaszegi nagvgvűlésén nvolc- vanan vettünk részt, sz.éo- számú KISZ-en kívüli fiatal is velünk jött. KISZ-fiataljaink 1350 óra társadalmi munkát végeztek, s itt külön kiemelném a TÖV ÁL KISZ-eseit, hiszen e munkának közel a felét ők végezték. Már hagyományos, valamennyi alapszervezet egy-egy óvodát, iskolát patronál, baráti kapcsolatot tart fenn iskolai úti törőcsapattal. Az iskolásokkal, úttörőcsapatokkal való jó kapcsolattartást különösei fontosnak tartjuk, hiszen közülük kerülnek, nevelődnek ki új KISZ-tagjaink. A községi KISZ-élet javára írható az is, hogy az alapszervezetek — klubest formájában — rendszeresen találkoznak egymással. Régi, baráti kapcsolat fűződik az egyik katonai alakulat KISZ-szervezetéhez. Talán először kellett volna Psota-est a Vigadóban elmondanom: KlSZ-csúcsvezetőségünknek igen jó a kapcsolata, együttműködése a községi pártbizottsággal. Ezt mondhatom el a gazdasági egységeinkben levő KISZ- és pártszervezetek együttműködéséről is. Figyelembe veszi, számít a fiatalok véleményére a gazdasági vezetés is. Valamennyi területen megtartottuk az ifjúsági parlamenteket, mindenhol „él” az üzemi négyszög. A múlt ciklusban KISZ-tagjaink sorából — KISZ-ajánlással — tizenheten kérték felvételüket a pártba. Külön örömünkre szolgál, hogy Rikter Máriát, a ' Ruhaipari Szövetkezet KISZ-titkárát járási pártvégrehajtóbizottsági tagnak választották meg a tavasz- szal. (Jandó) Ha jó a vége... Ezúttal a monori Vigadó nagytermében került sor olyan programra, amelyhez hasonlót — az irodalmi esteket — a Hangulat presszóban már megszoktunk, megszerettünk. Psota Irén sanzonestjét 20 órára hirdették a plakátok — volt idő pótszékeket is beállítani, megtelt a terem. A műsor első részében, a kedves bemutatkozás után Marcsó Harminc éve a mozgalomban Ha „Ki mit tud?” játékon kérdeznék a monori járási hivatalban: ki az, aki' nem megy, hanem szalad, aki mindig jókedélyű, és olyan jókat tud nevetni, hogy visszhangzik tőle a folyosó, alji mindig csinos, és nem tud úgy senki mellett sem elmenni, hogy meg ne szólítanák, vagy ő ne szólna egy-két barátságos szót — kórusban vágnák ki a feleletet: Marcsó! Csuka Róbertné, a monori járási hivatal munkaügyi csoportvezetője érkezésünkkor abbahagyja a gépírást, és odébb tolja az iratait is. Amikor megkérdezem, hogy nem ha- ragszik-e, amiért mindenki Marcsónak nevezi, jót nevet és a Népszabadság április 20-i számában megjelent közleményt teszi elém. Olvasom: A monori öreg és ifikommunisták május 11-én tartják 30 éves találkozójukat. Az elvtársak jelentkezését kérik, és várják a következő címre — Csuka Róbertné (Bajkai Marcsó) 2200 Monor, járási hivatal. — Hát miért haragudnék, amikor már 30 évvel ezelőtt is így ismertek a mozgalomban ... Ráncba takaródzik a homloka, amikor távolba néző tekintettel vallani kezd magáról. — A munkásmozgalom, a párt szere- tetét már otthon, a szülői háznál belém oltották. Édesapám, Bajkai Károly, a Tanácsköztársaság vöröskatonája, a Horthy-rendszer ellen is fellázadt. Ezért már pendelyes lánykoromban megismerkedtem a csendőrökkel, akik hívatlanul bár, de gyakran megfordultak nálunk. — Amikor az utcán találkoztam ve- lütr, .összeszorult a torkom, és a lábam a földbe gyökeredzett, a borzadás pedig villámcsapásként futott át a hátamon. Jaj, csak nem apukáért mennek? A félelem nem volt alaptalan. 1944. március 19-én este apám már éppen lefekvéshez készülődött, az egyik bakancsa még a lábán volt, amikor megverték az ajtónkat. Érte jöttek — nem először, és nem is utoljára... Féltem is, sírtam is, de valahogy, nem, nem frázis, nem utólag bebeszélt érzés — kiált fel, és felgyorsultan folytatja —, mindig hittem, hogy előbb- utóbb megváltozik a helyzet. Ügy lesz, ahogy apámtól hallottam . . Szerettem őt, és vakon hittem neki. Nem is csalódtam — elmosolyodik. — Közvetlenül a felszabadulás első napjaiban történt, amikor apám csillogó szemekkel állt elém: — No, lányom, most már gyere te is! Az ifik közé. Nemigen tudtam, hogy mi az, de mivel apám mondta, biztos voltam benne, hogy jó helyem lesz ott. Ügy nevet, hogy még a szeme is be- lekönnyedzik. — Csak ketten voltunk lányok a sok fiú között, és tudja — néz szembe velem — milyen érzés volt 16 évesen, és akkor először hallani „Kedves elvtársnők és elvtársak” megszólítást. — Meg- törli a szemét és felsóhajt. — Nagyon gyakran és sokat jártunk politikai előadásokra, de sokat összejöttünk azért is, hogy mozgalmi dalokat tanuljunk. Szerepeltünk is ... szóval nagyon jól éreztük magunkat. Hát így kezdődött! — tárja szét a kezét. Csuka Róbertné 1944. november 28-a óta párttag. Tagja volt a forintvédő bizottságnak, és ő intézte a mai monori újtelep parcellázásánál a gazdasági üaveket is, társadalmi munkában. Délelőtt a pénzt szedte és szaladt, hogy 12 óráig a postán legyen, mert egy óra múlva a millióból millpengő lett. Először a mai rendőrség elődjénél, a polgárőrségnél alkalmazták, de amint mondotta, az első igazi munkahelye 1943-ban akadt, amikor Házi Árpád alispán saját kezű kinevezésével iroda- *tiszt lett a monori községházon ... A jelenlegi munkahelyére 1952. novemb°r 1-én került... Közben esvetlen politikai megmozdulás sem múlt el nélküle ... 1953-ban "álasztották be először a tanácsi nártalanszervezet vezetőségébe, amelvnek ma is tagja — mosoivogva mondta — örökös gazdasági felelőse. ( — Persze, engem is értek fájdalmas szúrások. Szó szerint is. Egyszer megbetegedtem, és elmentem a helyettesítő orvoshoz’ Képzelje, kit találtam ott, azt az orvost, akinek a szeme láttára akasztottam ki a listát, amelyen az ő házának az államosítása is szerepelt. Az ampulla reszelése közben azt mondta, „látja, államosították a házamat”, s olyan erővel bökte belém a tűt, hogy a hatása meghatványozódva érződött, de hiszen az ’ orvosnak is több háza került államosítás alá'. — Ha akkor mégis látta volna a kettőnk arcát, azt hiszem, nem kétséges, hogy melyikünké volt jobban eltorzulva. Hisz a házak elvesztése mégis nagyobb fájdalom, mint egy injekció tompa végű tűvel. — És amikor egy ünnepségre való készülődés alkalmával a szendvicskészítés „megtagadásával” soron kívüli előléptetésem lehetőségét akadályoztam meg ... — Hát baj volt az tőlem, hogy 25 év után ez egyszer csak ünnepelni szerettem volna? Igen, lehet csalódni sokszor — hiszen a legnagyobb boldogsággal épített vár is összeomolhat, vagy a legdrágább anyag is elvesztheti a színét — de a proletáreszmében soha —, persze, ahhoz az embernek minden tettével és gondolatával hűnek kell maradnia! — És még egy — és újra elneveti magát —, a bürokrácia. Azzal én mindig hadilábon álltam. Tudja mikor, még 1950-ben eltemettem. A tanács előterében egy koporsót készítettem. Régi iratokkal raktam körül, és ezt írtam rá: Itt nyugszik a bürokrácia — és'a huncutja -4- mutat az iratokra — hát nem feltámadt... A mindig mosolygós, játékos nézése most elszomorodik. — A házasságom nem sikerült. Apu- . ka is itthagyott bennünket örökre pár évvel ezelőtt. Anyámmal élek ... Valahogy most, amikor egymás után idézzük fel a 30 év eseményeit, amelyhez engem annyi, de annyi szál köt, nagyon rámnehezedik a magány. Sokan kinevetnek érte, és nem hiszik, hogy nekem a hivatal az otthonom. Itt nem érzem az egyedüllétet, és olyan, de olyan jólesik beszélgetni, ha kell, nevetgélni is a kollégákkal. — Száz? Nem, ezer és ezer szál köt ide. Társadalmi munkák, falufelelős — és az a sok választás, amelynek technikai lebonyolításában mind részt vettem, amelynek teljes ismertetésére legalább fél nap kellene ... Csuka Rfóbertnét április 4-én, felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Kovács György nem sanzont — prózát hallottunk. Azaz: hallgattunk volna. Mert mi, akik a teremnek az ajtóhoz közel eső részében ültünk (nem voltunk kevesen!) — a következő műélvezetben részesültünk: Psota Irén a Kurázsi mamából, Bornemissza Magyar Elektrájából mondott részleteket, nyilván csodálatosan: erre következtettünk az elöl ülők tapsából. Mi minden második mondatát a söntés lármájával vegyíthettük, valahogy így: „— Ö, Orestes!” „Ki ne bontsd, apám, annyit az az üveg bor nem ér meg!” S míg a művésznő sötét ruhájában meghajolt a dobogón, sörízű kacaj hullámzott végig, a hátsó asztalok felett — a söntésben nyilván viccet meséltek ... Aztán a bejárati ajtót kezdte rugdosni valaki széles jókedvében, még be is Üvöltött: ,,subi-dubi-duu!” Hát így kezdődött. Tudtam, hogy fontos dolog a bevétel a vendéglátóiparban is, s ugye a szomszédos helyiség nem panghat üresen, amíg a nagyteremben zártkörű rendezvény van — de nem lehetett volna csendre inteni a kint iddogá- lókat? A műsor második részében hallottuk a sanzonokat, a régi sikerslágereket, megzenésített verseket — a mikrofon és a zongora szerencsére elnyomta a kinti lármát. És felforrósodott a hangulat. Psota Irént nem akarta elengedni a közönség. „— Most már tényleg búcsúzom ...” — mondta, aztán újra ezt mondta, már nevetve, és harmadszor is __ Re mek estét szerzett. (k. zs.) Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János, (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi S. u. 30, telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr Pápes Tibor (Maglód), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Palldn- ger Georgina, Sülysápon és Úriban: dr. Zolesz László (Sülysáp), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Csanálosi József (Pilis, Rákóczi u. 67.). Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén csütörtökön reggel 8-tól 13 óráig és délután 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszér- tárban. I
