Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Emlékjel Vasadon Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján leplezték le Vasadon azt az emlék jelet, amelyet a dicsőséges szovjet hadsereg emlékének emeltek. Ezen a helyen léptek először a felszabadító erők a monori járás földjére. A községi ta­nács Felszabadítási térnek ne­vezte el ezt a részt, s a helyi iskola úttörői védnökséget vállaltak az emlékjel és a környék gondozásáért. Mutnéfalvy Adorján felvétele MONOB'TUm A PEST MEG Y E l H I R l A P K Ü L O N K> I A D A S A XVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÄM 1975. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK KISZ-ülüpszervezetek az óvodákért Fontosnak tekintik a kapcsolatok ápolását A járási labdarúgó-bajnokság eredményei Vecsés újabb veresége A járási labdarúgó-baj­nokság tavaszi hetedik for­dulójában ismét akadt né­hány meglepetés. A legna­gyobb közülük a pecsésiek újabb veresége, a listave­zető ezúttal hazai pályán kapott ki a nagyszerű for­mában levő Péteriektől. Űri is pontot vesztett Men­üén. Üllő biztosan győzött idegenben, így átvette a vezetést a tabellán. PÉTERI—VECSÉS 1:0 (0:0) Vecsés, ötszáz néző, vezette: Semsei (Janosics, P. Szabó). Nagy érdeklődés előzte meg a rangadót, Péteriből is csak­nem száz szurkoló rándult át Vecsésre. Az első félidőben a Péteriek ügyesen szűrték meg a hazaiak rohamait. A péteri kapus sokszor mentett bravú­rosan. A szünet után kiegyenlített küzdelem alakult ki a pályán. A péteriek vezető gólja után nagy hajrába kezdtek a ve- csésiek, de a helyzeteket nem tudták kihasználni. Fodor II. még egy 11-est sem tudott ér­tékesíteni, a kapu mellé küld­te a labdát. Jó iramú, színvonalas mér­kőzést vívott a két csapat. A Péteriek győzelme teljesen megérdemeltnek mondható. A játékvezetői hármas kitűnően vezette a mérkőzést. Góllövő: Kalina. Jó: Szűcs A. , Dobrovitz, Lukács (a me­zőny legjobbja), Kalina, illet­ve Széchenyi, Balatoni, Bódi. ÜLLŐ—PILIS II. 5:3 Pilis, száz néző, vezette: P. Tóth (Csanaki), A vendégek a vártnál köny- nyebben fektették kétvállra a pilisi tartalékcsapatot. Góllövő: Tóth L. (2), Tóth B. , Béky, Viczkó, illetve Sztrehovszki, Kollár. Jó: Erős I., Dobos, Viczkó, Béky, illetve Pilisi, Hegedűs. SÜLYSÁP—ECSER 9:0 Ecser, ezer néző, vezette: Márk (Papp). Már az első félidőben nagy fölényben volt a vendégcsapat, háromszor találtak ekkor az ellenfél kapujába. A második félidőben szinte tetszés szerint érték el gól­jaikat a sülysápiak. Békésit (Sülysáp) és egy ecseri játé­kost a bíró kiállította sport­szerűtlen játék miatt. Góllövő: Tóth S. (4), Motolai (2, egyet 11-esből), Németh (2), László. Jó: Tóth S., Motolai, Spollé- der, illetve az ecseri csapat­ból senki sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. MENDE—ŰRI 0:0 Mende, kétszáz néző, vezet­te: Dézsy (Farkas, Nagy J.) A hazaiak jóval többet tá- j madtak, de a vendégek védel­me jól verte vissza a tárna- I dásokat. Az eredmény igazsá- j gosnak mondható. Jó: Németh Gy., Tóth J., j Bretka, Tóth F., illetve az úri \ közvetlen védelem., NYÁREGYHÁZA—GYÖMRÖ | 3:1 (2:0) Nyáregyháza, százötven né- ! ző, vezette: Sárosi. A kijelölt ] játékvezető Somszegi nem je­lent meg, így az ifimérkőzés bírája ugrott be helyette. Az első félidőben többet támad­tak a hazaiak, s egy öngóllal, valamint egy újabb góllal 2:0-ás vezetésre tettek szert. A második félidőben nagy fölénybe kerültek a gyöm- rőiek, de a csatárok a legbiz­tosabb helyzeteket is elügyet- lenkedtélc. Végeredményben a lelkes hazai csapat megérde­melten tartotta otthon •& két bajnoki pontot a jó játék­vezetéssé! sorra került mérkő­zésen. Góllövő: Szmórád, Fitos (öngól), illetve Rádi. Jó: Szmórád, Csíkfalvy, Fe­hérvári, Gyömrőről senki sem játszott átlagon felül. VASAD—MAGLÖD II. 1:0 Vasad; száz néző, vezette: Trencsényi (Mészáros). Egy szerencsés góllal győ­zött a lelkesebben játszó ha­zai csapat. MONOR II.—VECSÉS II. 4:2 Monor, kétszáz néző, vezet­te: Pethő. Biztos hazai győzelem. Gól­lövő: Túri (2), Bán (11-esből), Dodog, illetve P oly hős (2). A TABELLA ÁLLÁSA: 1. Üllő 19 14 1 4 71-20 29 2. Sülysáp 18 13 2 3 80-17 2S 3. Péteri 18 13 2 3 53-23 28 4. Vecsés I. 19 12 3 4 70-20 27 5. Űri IS 11 5 2 48-16 27 6. Pilis II. 19 10 3 6 54-42 23 7. Gyömrő 18 8 1 9 37-49 17 8. Mende 19 6 3 10 27-47 15 9. Nyáregyháza 19 6 3 10 30-57 15 10. Ecser 18 5 3 10 22-56 13 11. Vasad 19 3 3 13 24-89 9 12. Maglód n. 1« 2 4 12 16-46 8 13. Monor II. 18 — 1 17 19-72 1 IFI EREDMÉNYEK: Ecser —Sülysáp 0:7, Vegfeés I.—Pé­teri 4:0. Vasad—Maglód II. 0:1, Pilis II.—Üllő 0:1, Monor II.—Vecsés II. 0:8, Mende— Űri 1:2, Nyáregyháza—Gyöm- rő 0:2. Gér József Nemrégiben fejeződtek be a KISZ-alapszervezeti veze­tőségválasztó taggyűlések. Fontos eseménye volt ez if­júsági szervezeteinknek: szá­mot adtak a végzett munká-» ról, megerősítették a régieket, sok esetben új tisztségviselő­ket választottak azok élére. Fehér Józsefet, a KISZ gyömrői csúcsvezetőségének titkárát arra kértük, hogy összegezze a vezetőségválasz­tó taggyűlések tapasztalatait, mutassa be a községi KISZ- életet. — Hét KlSZ-alapszerveze- te van nagyközségünknek: a Zalka Máté területi és a Sport KISZ-szervezet mellett egy-egy alapszervezet műkö­dik gazdasági egységeinkben, a TÖVÁL-nál, a Ruhaipari Szövetkezetnél, a Szolgáltató Isz-ben, a PEVDI-nél, a Vas­ipari Szövetkezetnél. Min- denütt időben, rendben le­zajlottak a vezetőségválasz­tások. Taglétszámunk — részben a természetesnek mondható kiöregedés, más­részt a magasabb követelmé­nyek szabta lemorzsolódások miatt — valamelyest csök­kent. — A múlt időszakot érté­kelve igen eredményesnek mondható a községi alapszer­vezetek KISZ-élete. Tavaly, a forradalmi ifjúsági napok isaszegi nagvgvűlésén nvolc- vanan vettünk részt, sz.éo- számú KISZ-en kívüli fiatal is velünk jött. KISZ-fiataljaink 1350 óra társadalmi munkát vé­geztek, s itt külön ki­emelném a TÖV ÁL KISZ-eseit, hiszen e munkának közel a felét ők végezték. Már ha­gyományos, valamennyi alap­szervezet egy-egy óvodát, is­kolát patronál, baráti kap­csolatot tart fenn iskolai úti törőcsapattal. Az iskolások­kal, úttörőcsapatokkal való jó kapcsolattartást különösei fontosnak tartjuk, hiszen kö­zülük kerülnek, nevelődnek ki új KISZ-tagjaink. A köz­ségi KISZ-élet javára írható az is, hogy az alapszervezetek — klubest formájában — rendszeresen találkoznak egymással. Régi, baráti kapcsolat fűző­dik az egyik katonai alaku­lat KISZ-szervezetéhez. Talán először kellett volna Psota-est a Vigadóban elmondanom: KlSZ-csúcsve­zetőségünknek igen jó a kap­csolata, együttműködése a községi pártbizottsággal. Ezt mondhatom el a gazdasági egységeinkben levő KISZ- és pártszervezetek együttműkö­déséről is. Figyelembe veszi, számít a fiatalok véleményé­re a gazdasági vezetés is. Va­lamennyi területen megtar­tottuk az ifjúsági parlamen­teket, mindenhol „él” az üze­mi négyszög. A múlt ciklus­ban KISZ-tagjaink sorából — KISZ-ajánlással — tizenhe­ten kérték felvételüket a pártba. Külön örömünkre szolgál, hogy Rikter Máriát, a ' Ruhaipari Szövetkezet KISZ-titkárát járási párt­végrehajtóbizottsági tagnak választották meg a tavasz- szal. (Jandó) Ha jó a vége... Ezúttal a monori Vigadó nagytermében került sor olyan programra, amelyhez hasonlót — az irodalmi esteket — a Hangulat presszóban már megszoktunk, megszerettünk. Psota Irén sanzonestjét 20 órára hirdették a plakátok — volt idő pótszékeket is beállí­tani, megtelt a terem. A műsor első részében, a kedves bemutatkozás után Marcsó Harminc éve a mozgalomban Ha „Ki mit tud?” játékon kérdeznék a monori járási hivatalban: ki az, aki' nem megy, hanem szalad, aki mindig jókedélyű, és olyan jókat tud nevetni, hogy visszhangzik tőle a folyosó, alji mindig csinos, és nem tud úgy senki mellett sem elmenni, hogy meg ne szó­lítanák, vagy ő ne szólna egy-két barát­ságos szót — kórusban vágnák ki a fe­leletet: Marcsó! Csuka Róbertné, a monori járási hi­vatal munkaügyi csoportvezetője érke­zésünkkor abbahagyja a gépírást, és odébb tolja az iratait is. Amikor megkérdezem, hogy nem ha- ragszik-e, amiért mindenki Marcsónak nevezi, jót nevet és a Népszabadság április 20-i számában megjelent közle­ményt teszi elém. Olvasom: A monori öreg és ifikommunisták május 11-én tartják 30 éves találkozó­jukat. Az elvtársak jelentkezését kérik, és várják a következő címre — Csuka Róbertné (Bajkai Marcsó) 2200 Monor, járási hivatal. — Hát miért haragudnék, amikor már 30 évvel ezelőtt is így ismertek a moz­galomban ... Ráncba takaródzik a homloka, amikor távolba néző tekintettel vallani kezd magáról. — A munkásmozgalom, a párt szere- tetét már otthon, a szülői háznál belém oltották. Édesapám, Bajkai Károly, a Tanácsköztársaság vöröskatonája, a Horthy-rendszer ellen is fellázadt. Ezért már pendelyes lánykoromban megis­merkedtem a csendőrökkel, akik hívat­lanul bár, de gyakran megfordultak ná­lunk. — Amikor az utcán találkoztam ve- lütr, .összeszorult a torkom, és a lábam a földbe gyökeredzett, a borzadás pedig villámcsapásként futott át a hátamon. Jaj, csak nem apukáért mennek? A félelem nem volt alaptalan. 1944. március 19-én este apám már éppen lefekvéshez készülődött, az egyik ba­kancsa még a lábán volt, amikor meg­verték az ajtónkat. Érte jöttek — nem először, és nem is utoljára... Féltem is, sírtam is, de valahogy, nem, nem frá­zis, nem utólag bebeszélt érzés — kiált fel, és felgyorsultan folytatja —, mindig hittem, hogy előbb- utóbb megváltozik a helyzet. Ügy lesz, ahogy apámtól hal­lottam . . Szerettem őt, és vakon hit­tem neki. Nem is csalódtam — elmoso­lyodik. — Közvetlenül a felszabadulás első napjaiban történt, amikor apám csillo­gó szemekkel állt elém: — No, lányom, most már gyere te is! Az ifik közé. Nemigen tudtam, hogy mi az, de mi­vel apám mondta, biztos voltam benne, hogy jó helyem lesz ott. Ügy nevet, hogy még a szeme is be- lekönnyedzik. — Csak ketten voltunk lányok a sok fiú között, és tudja — néz szembe ve­lem — milyen érzés volt 16 évesen, és akkor először hallani „Kedves elvtárs­nők és elvtársak” megszólítást. — Meg- törli a szemét és felsóhajt. — Nagyon gyakran és sokat jártunk politikai elő­adásokra, de sokat összejöttünk azért is, hogy mozgalmi dalokat tanuljunk. Sze­repeltünk is ... szóval nagyon jól érez­tük magunkat. Hát így kezdődött! — tárja szét a ke­zét. Csuka Róbertné 1944. november 28-a óta párttag. Tagja volt a forintvédő bi­zottságnak, és ő intézte a mai monori újtelep parcellázásánál a gazdasági üaveket is, társadalmi munkában. Dél­előtt a pénzt szedte és szaladt, hogy 12 óráig a postán legyen, mert egy óra múlva a millióból millpengő lett. Először a mai rendőrség elődjénél, a polgárőrségnél alkalmazták, de amint mondotta, az első igazi munkahelye 1943-ban akadt, amikor Házi Árpád al­ispán saját kezű kinevezésével iroda- *tiszt lett a monori községházon ... A je­lenlegi munkahelyére 1952. novemb°r 1-én került... Közben esvetlen politi­kai megmozdulás sem múlt el nélkü­le ... 1953-ban "álasztották be először a tanácsi nártalanszervezet vezetőségébe, amelvnek ma is tagja — mosoivogva mondta — örökös gazdasági felelőse. ( — Persze, engem is értek fájdalmas szúrások. Szó szerint is. Egyszer meg­betegedtem, és elmentem a helyettesítő orvoshoz’ Képzelje, kit találtam ott, azt az orvost, akinek a szeme láttára akasz­tottam ki a listát, amelyen az ő házának az államosítása is szerepelt. Az ampulla reszelése közben azt mondta, „látja, ál­lamosították a házamat”, s olyan erővel bökte belém a tűt, hogy a hatása meg­hatványozódva érződött, de hiszen az ’ orvosnak is több háza került államosí­tás alá'. — Ha akkor mégis látta volna a ket­tőnk arcát, azt hiszem, nem kétséges, hogy melyikünké volt jobban eltorzul­va. Hisz a házak elvesztése mégis na­gyobb fájdalom, mint egy injekció tompa végű tűvel. — És amikor egy ünnepségre való ké­szülődés alkalmával a szendvicskészítés „megtagadásával” soron kívüli előlépte­tésem lehetőségét akadályoztam meg ... — Hát baj volt az tőlem, hogy 25 év után ez egyszer csak ünnepelni szeret­tem volna? Igen, lehet csalódni sokszor — hiszen a legnagyobb boldogsággal épített vár is összeomolhat, vagy a legdrágább anyag is elvesztheti a színét — de a proletár­eszmében soha —, persze, ahhoz az em­bernek minden tettével és gondolatával hűnek kell maradnia! — És még egy — és újra elneveti ma­gát —, a bürokrácia. Azzal én mindig hadilábon álltam. Tudja mikor, még 1950-ben eltemettem. A tanács előteré­ben egy koporsót készítettem. Régi ira­tokkal raktam körül, és ezt írtam rá: Itt nyugszik a bürokrácia — és'a hun­cutja -4- mutat az iratokra — hát nem feltámadt... A mindig mosolygós, játékos nézése most elszomorodik. — A házasságom nem sikerült. Apu- . ka is itthagyott bennünket örökre pár évvel ezelőtt. Anyámmal élek ... Vala­hogy most, amikor egymás után idéz­zük fel a 30 év eseményeit, amelyhez engem annyi, de annyi szál köt, nagyon rámnehezedik a magány. Sokan kine­vetnek érte, és nem hiszik, hogy nekem a hivatal az otthonom. Itt nem érzem az egyedüllétet, és olyan, de olyan jól­esik beszélgetni, ha kell, nevetgélni is a kollégákkal. — Száz? Nem, ezer és ezer szál köt ide. Társadalmi munkák, falufelelős — és az a sok választás, amelynek tech­nikai lebonyolításában mind részt vet­tem, amelynek teljes ismertetésére leg­alább fél nap kellene ... Csuka Rfóbertnét április 4-én, felsza­badulásunk 30. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Kovács György nem sanzont — prózát hallot­tunk. Azaz: hallgattunk vol­na. Mert mi, akik a teremnek az ajtóhoz közel eső részében ültünk (nem voltunk keve­sen!) — a következő műélve­zetben részesültünk: Psota Irén a Kurázsi mamából, Bor­nemissza Magyar Elektrájából mondott részleteket, nyilván csodálatosan: erre következ­tettünk az elöl ülők tapsából. Mi minden második mondatát a söntés lármájával vegyíthet­tük, valahogy így: „— Ö, Orestes!” „Ki ne bontsd, apám, annyit az az üveg bor nem ér meg!” S míg a művésznő sö­tét ruhájában meghajolt a do­bogón, sörízű kacaj hullámzott végig, a hátsó asztalok felett — a söntésben nyilván viccet meséltek ... Aztán a bejárati ajtót kezdte rugdosni valaki széles jókedvében, még be is Üvöltött: ,,subi-dubi-duu!” Hát így kezdődött. Tudtam, hogy fontos dolog a bevétel a ven­déglátóiparban is, s ugye a szomszédos helyiség nem panghat üresen, amíg a nagy­teremben zártkörű rendezvény van — de nem lehetett volna csendre inteni a kint iddogá- lókat? A műsor második részében hallottuk a sanzonokat, a ré­gi sikerslágereket, megzenésí­tett verseket — a mikrofon és a zongora szerencsére elnyom­ta a kinti lármát. És felforró­sodott a hangulat. Psota Irént nem akarta elengedni a kö­zönség. „— Most már tényleg búcsúzom ...” — mondta, az­tán újra ezt mondta, már ne­vetve, és harmadszor is __ Re mek estét szerzett. (k. zs.) Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János, (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi S. u. 30, telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr Pápes Tibor (Maglód), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Palldn- ger Georgina, Sülysápon és Úriban: dr. Zolesz László (Sülysáp), Pilisen, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Vasa­don: dr. Csanálosi József (Pi­lis, Rákóczi u. 67.). Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén csü­törtökön reggel 8-tól 13 óráig és délután 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszér- tárban. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom