Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

Aluminium bútorok — exoorira a A dombon harmatban Vízorzók a laposban Nem locsolótársulaf...! Képünk a budapesti Viligép Szövetkezet erdőkertes! ön­tödéjében készült. Vankó László öntő kiemelte a kokillából a folyékonyra olvasztott alumíniumot, s éppen tölti a formá­ba. Széktámlákat készít. A szövetkezet angliai megrendelésre alumíniumból ké­szült kerti bútorokat készít: egy hónap alatt háromezer szé­ket, nyolcszáz asztalt. Három műszakban munkálkodnak, a gépek éjjel-nappal megállás nélkül járnak. A munkát hu­szonöt bedolgozó is segíti, akik a munkadarabok sorjázáaát végzik el. (Barcza Zsolt felvétele) SPORT + SPORT + SPORT + SPORT ELŐSZÖR KÚSZOTT FEL A ZÁSZLÓ Kis olimpikonok Május G-án, kedden, az Ag­rártudományi Egyetem sport­telepén rendezték meg ünne­pélyes külsőségek között az idei városi atlétikai úttörő­olimpiát. Ezúttal első ízben húzták fel városuhk úttörői­nek olimpiái zászlaját, s Sza­bó Gábor, a tavalyi országos nyári úttörő-olimpia verseny­zője meggyújtotta az olimpiái lángot is. A versenyen több mint kétszáz pajtás indult, s .mivel aznap tanítási szünet volt Gödöllőn, a versenyeket megnézte a város összes álta­lános iskolás tanulója. EREDMÉNYEK: Fiúk: Négytusa: 1. Pető/i Sándor általános iskola, 2. Imre utcai általános iskola, 3. Légszesz utcai általános is­kola. Egyéni összetettben: 1. Sziklai István (Petőfi isit., 219 pont), 2. Misik József (Lég­szesz isk. 218 pont), 3. Pataki József (Imre úti isk., 207 pont). Kisdobosok háromtu­sa versenyében a csapatot küldő, s helyezést elért isko­lák sorrendje a fentihez ha­sonló. Egyéniben: 1. Király Gábor, 2. Berze Sándor, 3. Pápai László, 138, 135, illetve I 134 ponttal. Kislabdadobás: 1. Illés Zoltán, Imre- utcai isko­la, 72,06 m. Súlylökés: 1. Ko­vács Mihály, Légszesz u. isk., 10,40 m. Távolugrás: 1. Csi­szár Tibor, Légszesz u. isk., 508 cm. Maqasugrá,s: 1. Csi­szár Tibor, 153 cm. 100 m-es síkfutás: 1. Horváth IstvcJn, Légszesz u. isk., 12,7 mp. 100Ó m-es síkfutás: 1. Illés Bálint, Petőfi Sándor isk., 3:03,3 mp. A 600 m-es síkfutás mindkét korcsoportjában városi csúcs született. 1. Lökös László, 1:50,0 mp, illetve Berki Zol­tán, 1:48,5 mp. A 4x100 mé­teres váltófutást a Légszesz utcai Iskola csapata nyerte, 52,1 mp-cel. Ugyancsak ez az iskola nyerte 99 ponttal az iskolák közötti pontversenyt. Lányok. Négytusa: 1. Lég­szesz utcai iskola,, 2., Petőfi S. iskola, 3. Imre utcai iskola I Egyéni összetettben: 1. Antal Anna (Petőfi isk., 22? pont), 2. Botszki Judit (Légszesz u. isk., 225 pont), 3. Katona Ág­nes (Petőfi S. isk., 221 pont). A kisdobosok háromtusa ver­senyében az alábbi sorrend született: Imre utcai iskola, Petőfi S. iskola, Légszesz ut­cai iskola. Egyéniben: 1. Ur­ban Andrea, Süpek fldikó, Szebeni Agnes, 123, 106 és 105 ponttal. Kislabdadobás: 1. Botszki Judit, Légszesz, 53,36 m. Súlylökés: 1. Ványi Mag­dolna, (Légszesz), 920 cm. Tá­volugrás: 1. Antal Ágnes (Im­re u.) 441 cm. Magasugrás: 1. Katona Ágnes (Petőfi), 135 cm. 100 m-es síkfutás: 1. Bo­kor Csilla (Imre u.), 13,8 mp. 500 m-es síkfutás: Szécsényi Csilla (Petőfi), 1:20,4 — váro­si csúcs. A 300 méteres sík­futás két korcsoportjának győztese Faliszek Dianna. 51,0 és Ádám Csilla 50,9. Á 4x100 m-es váltófutást az Im­re utcai iskola csapata nyer­te 57 mp-es időeredménnyel Az iskolák közötti pontver­senyben a Petőfi S. iskola diadalmaskodott 90,5 ponttal. Az iskolák közötti összetett versenyt 188,5 ponttal a Lég­szesz utcai általános iskola nyerte. FIGYELEM! Hirdetést felvesz a Gödöllő és vidéke szerkesztő-vég, Kossuth La­jos u. 25. sz. alatt. — A múltlcor a lányom vit­te el a kisfiút az orvoshoz, s mesélte, hogy a rendelőből a szomszédba mentek könyörög­ni egy kis vízért, annyi se folyt a kútból, amennyiben az orvos a kezét meg tudta volna mosni — meséli egy sokszok- nyás néni a kerepes! nagy­közért előtt. — Bizony vödrökbe meg kannáikba kell gyűjtenünk a vizet, mert sose tudjuk, mi­kor kezd „szárazon köhögni’’ a hátunk — teszi hozzá egy fekete asszony. Egy másik csa­lád mesélte, hogy reggel még annyi sincsen, hogy megmosa­kodjanak. A panaszkodó férfi egy csafcosüvegből tölt magá­nak e-»v pohár ivóvizet. — Hát akkor nem tudom, hogy minek van az a vízto­rony, meg az egész víztársu­lat! — ismételgetik többen is. Hogy miért; van a víztársulat? Mint Weitz Béla, a PVCSV kerenesi üzemegységének ve­zetője elmondta, a vízitársulat Kistarcsa-Kerepes és Nagytar- esa lakosságának ivóvízellátá­sára alakult. Slag a közkúton — Hangsúlyozom, a vízmű azért van, hogy a három köz­ség tizenhatezer lakosa tudjon miből főzni, tudjon mit inni, tudjon mivel mosni. Nem pe­dig azért, hogy víziben úsztas­sa száz négyszögöles hagymá­ját, nem azért, hogy a slagot rákösse a közkútra, s addig nyomja, míg jön belőle. — A Vízmű társulat terüle­tén négy kút működik, ezek naponta összesén ezerszáz köb­méter vizet adnak. Nézze ezt a naplót — tesz elém égy spi­rálfüzetet Weitz Béla —, szep­tembertől áprilisig a magán­háztartások és a közületek na­ponta hatszáz köbméter vizet fogyasztanak. Amint látja, ahogy beköszönt a meleg idő, már itt április végén is a fo­gyasztás meghaladta a kiter­melhető mennyiséget. Sok a házikert, a zöldség, s van, ahol az utcát is meglocsolják, hogy ne poroljon. De a társulat ivó­víz- és nem locsolótársulat. — Nem új gond ez a terüle­ten. Tavaly is volt hiány, ak­kor a tanács elrendelte a lo­csolás! tilalmat, s augusztusra, amikor kevés volt az eső, si­került elérni, hogy mindenho­va jusson ivóvíz. Már az idén I két, melyben arra kérjük a ta- I nácsot, hogy ha tíz napon be­lül nem esik az eső és a hő­mérséklet húsz-huszonikét fok, tiltsák meg a nappali locso­lást, ha súlyosabb a helyzet, akkor a nap mind a huszon­négy órájában legyen tilalom. — Mi számít egy-egy csa­ládnál pazarló fogyasztásnak? A muskátlira jutna —• Bizony az is előfordul, hogy egy-egy háztartásban'na­pi két-három köbméter fogy el, ez tekintve a háztartási természetes szükségletet, azt jelenti, hogy körülbelül két­száz litert öntöznek a ker­tekre meg az utcára. Át­lagban majdnem' húsz vö­dörrel. Én nem azt mondom, .hogy az a muskátli, vagy az árvácska' szomjazzon, mert napi egy vödör még belefér a keretbe. — Kerepes magasabb része­in panaszkodnak, hogy hia már korlátozzák a vizet, akkor mi­ért nem „időzítenekjobban. Reggel, mielőtt munkába men­nek, ha nem elég előrelátóak, nem tudnak mosakodni. — Szó sincs korlátozásról, sem este, sem reggel. A lakos­ság masa produkálja a köhögő kutat. Mert ugye mennek mun­kába az öthuszassal, az öt- nesyveneesel, fölkelnek haj­naliban, megengedik a slagot nésy órakor, fél ötkor, aztán aki a magasabb területen la­kik, annak marad a cicamos­dás. Területünkön ötven-hat- van méter szintkülönbségek is vannak, s ha akik a laposabb területen laknak, nyakló nél­kül nyomják a kutat, akkor a dombtetőn már csak harmat­ban lehet mosakodni. Én is Kerepesen lakom, a Látóhe­Befejeződtek Gödöllőn a já­rás és a város általános isko­láinak elsősegélynyújtó verse­nyei. Tizennégy csapat — tíz járási és négy városi általá­nos iskola — tagjai álltak rajthoz. Feladatuk közúti, munkahelyi és háztartási bal­esetek felismerése, s a sérül­tek kezelése volt. A verseny nevezési feltételei között az ifjú egészségőröknek albumot kellett készíteniük eddigi munkájukról. Dokumentumo­kat gyűjtöttek, rajzokat ké­szítettek és krónikát írtak a csoportok megalakulásáról és arról, milyen tanfolyamokon sajátították el a fiatalok ön­ként vállalt hivatásuk for­télyait. A versenyben első helyen végzett a gödöllői Munkácsy úti Petőfi általános iskola csapata. A második helyezést szerezte meg a péceli Szemere Pál általános iskola elsőse­gélynyújtó köre. Jó teljesít­ménnyel és alapos felkészült­séggel szerepelt a versenyben az aszódi 1-es számú iskola csapata is. Ök a harmadik helyet szerezték meg. Az Ér­den megrendezésre kerülő megyei versenyen a járási és városi döntő két első helye­zettje, szerepel. A megyei dön­tőt május 15-én tartják. Május 8-án, a vöröskeresz­tes világnap alkalmából Bu­dapesten ülést tartott a Vö­röskereszt Pest megyei veze­tősége. Az ünnepi ülésen a Vö­röskeresztes munkáért kitün­tetés arany fokozatát nyúj­gyen. Így engem is érint, de hiába vagyak itt a „tűz mel­lett”, pontosabban víz mellett, magamon én is csak otthoni tárolással tudóik segíteni. Az ötödik Szilasligeten — Persze nemcsak a házl- ! kertek, hanem az építkezések 1 is „isznak”. Es hiába emelke­dik a kerepesi dombon a víz­torony. Attól ugyanis nem lesz nagyobb a mennyiség, a torony csaik a fogyasztáshoz igazodó elosztásban segít. Az üzemegységvezető el­mondta, hogy a napokban ál­lítanak föl Kis tárcsán egy öt­száz 'köbméteres víztornyot, ez egyenletesebbé teszi az elosz­tást. Már fúrtak egy ötödik, háromszáz köbméteres kutat Szilasligeten, ez körülbelül tíz nap múlva ad majd vizet a hálózatnak. A regionális víz- műtánsulait tervei szerint a há­lózat teljes elkészülte után, a jelenlegi napi ezerszáz köbmé­terrel szemben kétezerhatszáz köbméter vizet kap a hálózat. A napokban járt a vízműtár- sulaitnál a Középdunavölgyí Vízügyi Igazgatóság képviselő­je, _ tájékozódott a hálózat ki­építéséről, s a pillanatnyilag mutatkozó vízhiányról. — A kistarosai nagyközségi közös tanács tegnap, csütörtö­kön doboltatta. hirdetted* a faluban a locsolási tilalmat. De ez nem elegendő ahhoz, hogy mindig mindenütt le­gyen Kerepesen víz. A folya­matos ellátáshoz szükséges a társadalmi aktívák, a tanács­tagok, a lakosság összefogása. Az. hogy akik a laposban lak­nak. ne öntözzék el a domb lakói elől az ivóvizet — mond­ta befejezésül Weitz Béla üzemegysé"rvezető. Örszigethy Erzsébet tották át Szilágyi Istvánná túrái pedagógusnak, a túrái iskola ifjúsági vöröskeresztes csoportja elnökének. A ki­tüntetés bronz fokozatát kap­ta meg Fedor Istvánná, a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárának vöröske­resztes titkára és Kovács Gyu­la péceli polgári védelmi sza­kaszparancsnok. B. P. Az Ipari Műszergyár, Iklad felvesz műszaki végzettségű, gyakorlott szerszámszerkesztőket A jelentkezéseket írásban vagy személyesen az Ipari Műszergyár személyzeti főosztályára (Aszód, Pf. 2.) kérjük. is atactuk intézkedési tervün­Forog a kasza Forog az RA-kasza az SZK—1-es kombájn előtt. Szekeres Péter kombájnos irányításával serényen vágja a gép a lucernát Zsámbok ha tárában, az egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet földjén. A betakarítást három napja végzik. (Barcza Zsolt felvétele) DÖNTŐ ÉRDEN Egészségőrök versenyben A-PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM ^ 1975. MÁJUS 10., SZOMBAT Zizombali jetjyzet Ragozás Témát keresve az e heti szombati jegyzethez, egyik péceli olvasónk levele akadt kezembe. Az írás hangja panaszos. Arról szól, mekkora áldozatok árán építi meg és tartja karban államunk az utakat Az építésben anyagi lehe­tőségeikhez mérten a he­lyi tanácsok is részt vesz­nek, s egy-egy új szakasz átadása után az útjavítás s a karbantartás feladata is rájuk hárul. Az utakat nem elég azonban megépíteni, rendben is keü tartani őket. Legfőképpen a községek utcáit, mert ezek gyakran elhanyagoltak, piszkosak. Hiába igyekeznek a községi tanácsok szép szóval, vagy bírsággal érvényt szerezn: az előírásoknak, a lakosság néhol annyi fáradságot,sem vesz magának, hogy a por­tája előtt húzódó szakaszt időnként felseperje, vagy a kisebb hibákat kijavítsa. Csak akkor kezdenek szit­kozódni, ha gépkocsijuk el­akad vagy q, sártengerben, tengelyig merülő jármü­vek egy reggel csak késve tudják eljuttatni a boltok­ba az árut. Ha beköszönt az esős időszak, az ősz vagy az olvadás és bokáig merül­nek a latyakban, akkor szentségeim kezdenek. Azt mondják: „Fizetem a köz­ségfejlesztési hozzájárulást, még sincs rendben a por­tám előtt a járda”. Sok családnak az is megoldhatatlan akadályt jelent, hogy a házuk előtt csörgedező apróbb vízmo­sásokat helyreigazítsák, az elmozdult szennyvízakna- fedelet helyére tegyék, vagy hogy a több százezer forintos költséggel épült útról a sarat, a homokot időnként eltávolítsák. De térjünk vissza a péceli le­vélhez: „A községben négy éve megépült, Petőfi utcai útról a sarat alig egy-két lakó távolította el. Né­hány utcában a fürdőszoba szennyvizét a vízelvezető árokba vezették, ennek kö­vetkeztében az út és a jár­da tönkrement. Voltak olyanok is, akik olyan he­lyen ástak árkot, ahol az további károkat okozott, ezzel ellentétben azokon a területeken, ahol vízelve­zető árok kellene, ott a ta­nácsra várnak. A Jókai ut­ca alsó szakasza hosszú évek óta balesetveszélyes, pedig csupán néhány lapát földre volna szükség, hogy ez az állapot megszűnjön. Szomorú tapasztalat az is, hogy a lakók tétlenül nézik a részegek és garázdák randalírozását, azt, hogyan döntik ki az útjelző köve­ket és szaggatják le a köz­úti jelzőtáblákat”. A példák sorát mi is megtoldhatnánk néhánnyal. Itt volt például a gödöllői köztisztasági akció. A váro­si tanács felajánlotta, hogy a portákról ingyen elfuva­rozza a hulladékot. Volt olyan tanácstagi körzet, ahol harmincszor fordult a tehergépkocsi. Az akció előkészítése példás volt. Irt róla az újság, sőt maguk a tanácstagok is agitáltaik. Mégis akadtak olyan ut­cák, ahol a lakók annyi fá­radságot sem vettek ma­guknak, hogy a ház elé ki­hordják az évek hosszú so­ra alatt felgyülemlett hul­ladékot, használhatatlan berendezési tárgyakat. Alcaratlanul is az ötvenes évek elejének lelkesedése- és lendülete jut eszembe, ha a közérdeket sértő tu­nyaságról, vagy közönyről hallok. Arról, ha valaki így beszél: „A pénzemért ezt meg ezt kérem”. Egy dol­got azonban nem szabad elfelejteni. Az a pénz, amit lcözségféjlesztési hozzájáru­lás címén fizetnek a ház­tartások, nem a tanács pénze, hanem közkincs. Az a „mi”• pénzünk, ami az igényekhez mérten bizony gyakran kevés. Ilyenkor van azután szükség az ösz- szefogásra, a társadalmi munkára, a már meglevő értékek gorulozásárn, kar­bantartására. Erre azonban — úgy tűnik — nem min­denki kapható. Pedig jó lenne végre megtanulni a ragozás és a birtokviszony fortélyait. Az enyém és a miénk közötti különbsége­ket. Berkó Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom