Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

xMriai) 1975. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK Május elseje előestéjén kiválókat köszöntöttek Gödöllői Árammérőgyár Korszerű termékek, KCST-koopcráció Cservenlta Ferencné átadja a Kandó Kálmán szocialista brigád vese tőjének, Guba Istvánnak a kitüntetést* Az MSZMP XX. kongresszu­sa és hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója tiszte­letére kezdeményezett szo­cialista munkaversenyben ki­váló eredményeket értek el a Ganz Műszeripari Művek Gödöllői Árammérő Gyárá­nak szocialista brigádjai. A verseny eredményeit tegnap ünnepélyes keretek között ismertették s átadták a jó munkával Iáérdemelt kitün­tetéseket és jutalmakat. Ez alkalommal emlékeztek meg a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepéről, május 1- röl is. Az ünnepségen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Gö­döllő város országgyűlési képviselője. Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Benedek János, a vá­rosi tanács elnöke, Lukács sebb volumen szerepel. A gyár népgazdasági szintű programokban is részt vesz. A lengyel—magyar állam­közi megállapodásnak meg­felelően komplett járműmű­szerfalat gyártanak a 8—26- osokhoz — társgyárukkal kö­zösen. Az utóbbi időben több rész­legben fejlesztették a techno­lógiát, bővítették a kapaci­tást. Beállítottak többi között nyolc nagyteljesítményű mű­anyag gépet, bővítették a présöntő műhelyt. Zászlósi Béla elmondotta, hogy a gyár teljesítményének emelkedé­se szinte száz százalékosán a termelékenység növekedé­sének köszönhető. Nemcsak a technológiáit, berendezé­seit korszerűsítésével sike­rült fokozniuk a termelést, hanem a dolgozók anyagi ösz­tönzésével is. Műhelypótlé­kokkal, szervezési és bérügyi intézkedésekkel igyekeztek jó ni a brigádtagokat — mon­dotta többi között —, hanem arra az összefogásra, kollek­tív alkotó tevékenységre, mellyel a szép eredményeket elérték. Kívánom, hogy to­vább vigyék ezt a lelkesedést, ne szűnjön munkakedvült, teljesítsék túl a IV. ötéves terv utolsó évének felada­tait. Ezután átadta az MSZMP Központi Bizottsága kong­resszusi oklevelét a Kandó Kálmán komplex szocialista brigádnak, majd tizenhat tagjának a kohó- és gépipari minisztériumi ágazat kiváló brigádja kitüntetést. Ezt követően dr. Dunajszki András, a Béke szocialista brigádnak a vállalati mun- kaversenyben elért eredmé­nyek alapján a vállalat ki­váló brigádja címet nyúj­BVM szentendrei gyára tóttá át. Bieliczky Tibor, a szakszervezeti bizottság tit­kára a vállalati munkaver­senyben elért eredmények alapján kitüntetéseket adott át brigádoknak és brigádta­goknak. Tíz kollektíva arany-, tizenkilenc ezüst-, tizenhat bronzplakettet, tíz brigád zász­lót és tizenegy pedig okle­velet kapott. A Dregonya Jó­zsef és Boczór József KISZ- alapszervezet megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, egy KISZ-tag aranykoszorús KISZ-jelvényt, három fiatal pedig a KISZ KB elismerő oklevelét vette át. Az ünnepséget követően a Galga menti népművészeti ta­lálkozó legjobb csoportjai léptek színpadra: a nagytar- csai, az isaszegi, a zsámbpki és az Alsó-Galga menti népi együttesek. ö. E. nak. Majd Jámbor Miklós tett eleget kedves kötelessé­gének s szólította Majsai Lászlót, a tizenegyszeres szo­cialista Kilián György brigád vezetőjét, aki átvette az MSZMP KB kongresszusi ok­levelét. Ezt követően a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csának vezető titkára két SZOT-kitüntetettet köszöntött: Draskovics Gyuláné szakszer­vezeti bizalmit a szakszerve­zet i munkáért aranyjelvénye, Juhász Károly gyári párttit­kárt szakszervezeti munkáért oklevele átvétele alkalmából. Ezután V. F. Bárányuk őr­nagy, az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó Déli Hadse- regesoport egyik alakulatának parancsnoka lépett a mikro­CEMÜ váci gyára fon elé s adott át oklevelet * gyár igazgatójának. Nagy tet­széssel fogadott beszéde vé­gén magyarul éltette a szovjet —magyar barátságot, mely — így mondta — erősebb, mint a vasbeton. A díszünnepség során to­vábbi kitüntetéseket adott át Zsilka László. A Kilián brigád újabb trófeát szerzett, elnyer­te az Ágazat kiváló brigádja címet. A kilencszeres szocia­lista Dobó István brigádot a vállalat kiváló brigád jajnak táborában tartják a jövőben számon. Majd a gyár vezetői, valamint csaknem 160 dolgo­zója részesült pénzjutalomban. A díszünnepség az Intemacio- nálé hangjaival fejeződött be. K. P. Zsilka László ünnepi beszédét mondja. Tőle balra Fettich Dezső és Jámbor Miklós, jobbra Simon János. Cár-dós Katalin felvétele Az elnökségben, tálról jobbra: Nagy Lajos, Zászlósi Béla, Bene­dek János. • Nagy Iván felvételei László, a városi KlSZ-bizott- ság titkára és dr. Dunajszki András, a vállalat vezérigaz­gatója. A gyár egyik dolgozója, Ocskó Mária mondta el Ju­hász Gyula A munkásott­hon homlokára című versét. Ezt követően Nagy Lajos, a Gödöllői Árammérő Gyár fő­mérnöke méltatta az ünnep jelentőségét, köszöntötte a gyár élen járó brigádjait és a nagygyűlés vendégeit. A gyár alkotó kollektívái­nak eredményeiről Zászlósi Béla, az Árammérőgyár párt- bizottságának titkára beszélt. — Mint ismeretes — mond­ta —, gyárunk termékei iránt évek óta nagy a kereslet, a műszeripar fejlettsége elle­nere hiány mutatkozik cik­keinkből, mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. Az igények teljesebb kielé­gítése érdekében 1974-ben is növeltük termelésünket, ter­vünket hat százalékkal túl­teljesítettük. A pártbizottság titkára a to­vábbiakban kiemelte, hogy a tervezettnél jóval több ter­méket szállítottak tavaly tő­kés piacokra, mintegy 2,4 mil­lió dollár értékben. Ennek je­lentőségét az is bizonyítja, hogy az előtervekben a fen­ti összegnél 27 százalékkal ki­munkára sarkallni a gyár dol­gozóit — A legerősebb mozgató­rugó mindenekelőtt a brigád­mozgalom — hangsúlyozta Zászlósi Béla. — A pezsgő al­kotó légkör ösztönözte a bri­gádtagokat mind magasabb színvonalú munkára. Öröm­mel mondhatjuk el, tavaly 15 százalékkal több brigád dol­gozott gyárunkban, mint 1973- ban. A munkaversenyben 86 brigád vett részt 79 teljesí­tette vállalásait — Brigádjaink eddigi mun­kája alapján megalapozott az a remény — mondotta a párt­titkár —, hogy sikeresen be­fejezzük a IV. ötéves tervet. Nagy feladatok hárulnak ránk a tervidőszak utolsó évében. A Központi Bizottság 1974. évi decemberi határozatának értelmében fokozott gondot fordítunk az energia-, a nyersanyag- és az élőmunka­takarékosságra. Cservenka Ferencné felszó­lalásában az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Pest megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a magas ki­tüntetésben részesült brigá­dokat, a gyár dolgozóit. — Az oklevelek és a ki­tüntetések a későbbiekben nemcsak pártunk XI. kong­resszusára fogják emlékeztet­Ehhez a kitüntetéshez termé­szetesen a vállalat mind a nyolc gyára hozzájárult mun­kájával. így került sor tegnap kora délután a BVM szent­endrei gyárában a kitüntetés átadási ünnepségére. A SENTAB-csarnokban a szikkadó, karcsú Siómé gra­vitációs csövek szomszédságá­ban helyezték el a díszünnep­ség elnökségének emelvényét, amelyen helyet foglalt Jám­bor Miklós, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára, Szabó Sándor, az Építők Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára, Simon János, az MSZMP szentend­rei városi bizottságának első titkára, Bemáth Tibor, a Ha­zafias Népfront szentendrei városi bizottságának titkára, Zsilka László, a BVM sze­mélyzeti igazgatója és Bálint István, az ünneplő gyár igaz­gatója. A Himnusz elhangzása után Fettich Dezső, a gyár szb- titkára nyitotta meg a dísz­ünnepséget, majd Zsilka László mondott beszédet. Hangsúlyozta: ma már egyér­telmű, hogy a felszabadulás óta bekövetkezett óriási fej­lődés, az építés iparosítása nem valósulhatott volna meg a növekvő igényeket eseten­ként rendkívüli nehézségek és erőfeszítések árán kielégítő önálló betonelemgyártó ipar­ág nélkül. Ebben természete­sen meghatározó szerepe van az egykori Andrea Cement- áruipari Vállalat utódjának, a mai szentendrei gyárnak, mely minden kétséget kizá­róan az iparág legkorszerűbb gyára. Mégis: a Gazdasági Bi­zottság által 1968-ban elren­delt rekonstrukció óta ezúttal szerepel először a kitüntetet­tek listáján. Ennek oka első­sorban a SENTAB nyomócső- üzem kapacitásának a kihasz­nálatlansága volt. Tavaly már 25 kilométer nyomócső hagyta el azt a technológiai­lag rendkívül fejlett, szovjet berendezésekkel és művezetés­sel létrehozott üzemet, s en­nek következtében az elmúlt nyereségtervének is megvan már a harmada. Beszéde végeztével Zsilka László a Kiváló gyár cím vi­selésére jogosító oklevelet át­adta Bálint István igazgató­Az MSZMP KB kongresszusi zászlajával kitüntetett Cement­es Mészművek váci gyárába látogatót hatalmas transzpa­rensek fogadták a következő feliratokkal: „egymillió-het­venezer tonna cement”, „826 ezer tonna klinker”, „40 ezer tonna mész”, „42 és fél mil­lió papírzsák”. A kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben — az országban elsők között — fel­ajánlásokat tett gyár dolgozói túlteljesítették vállalásaikat: cementből 30 ezer, klinkerből 5 ezer tonnával, papúzsákból 55 ezer darabbal, a gyártott mész 80 százaléka pedig elérte az első osztályú minőséget. Je­lentősen hozzájárult a gyár ezzel a CEMÜ kongresszusi munkaversenyben elért sikeré­hez és harmadszor nyerte el a vállalat kiváló gyára címet és kitüntető oklevelet. A tegnap délutáni ünnepsé­gen részt vett Végh József, a CEMÜ vezérigazgatója, dr. Lu­kács Ferenc, a váci városi ta­nács elnöke, a városi párt-vég- rehajtóbizottság tagja, Kazai Barna, a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola parancsnoka és Jakab József, az Építőipari Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának helyet­tes titkára. Furák Jánosnak, a gyár pártbizottsága titkárának meg­nyitója után dr. Mihócs Fe­renc, a gyár megbízott igazga­tója mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a ki­emelkedő gazdasági eredmé­nyekben jelentős szerepe van annak, hogy a szocialista bri­gádmozgalom tovább szélese­dett. Aktívabban veszik ki ré­szüket a kollektívák a politi­kai, a művelődési és a kultu­rális programokból is. Meg­említette, hogy például Gyur- csek Ferenc szobrászművész­szel jó kapcsolatot alakítottak ki a brigádok, a művész alko­tásaiból kiállítást rendeztek a gyárban, és gyakoriak a műte­remlátogatások. Az újítómozgalom szerepé­ről elmondta: az előző évihez képest megháromszorozódott az újítások száma, elsősorban a szocialista brigádok körében van élénk visszhangja a moz­galomnak. A továbbiakban szólt dr. Mihócs Ferenc a szocialista munkaverseny idei vállalá­sairól. Az a céljuk, hogy \a cementtermelést 30 ezer ton­Világ proletárjai M ennyien vannak, milyen sokfélék, s mégis, egyek. Egyek abban, hogy mind világosabban fölismerik társadalmi szerepük, osztályharcuk jelentőségét. Ünnepelnek ezen a napon, önfeledten és fegy­verrel. Boldogan és szenvedve. Szabadon és elnyomottan. De ünnepelnek. Tudják, teljes biztonsággal tudják, legyenek bárhol is, hogy osztálytestvéreik velük vannak. Ha kell, fegy­vert adnak, ha kell hitet, rizst és gyógyszert, tárgyalásokat folytatnak, s jegyzékeket nyúj­tanak át. Ezerféle a harc útja, módszere, de a célja egy: az emberibb jövő. A proletár­álmodta jövő. Ahol minden szó igaz, minden szándék tiszta, minden cél emberi. Messze van még? Mi volt akkor, amikor először nyomatták ki: „Világ proletárjai, egye­süljetek!”? És ma? Közelebb a jelszó ösztö­kélte történelmi törvényszerűség? De még mennyire közelebb! Alapvetően átalakult a vi. lág, s legyőzhetetlen eszmévé vált korunkban a marxizmus—leninizmús. Ma nem óhajok, hanem célok vezérlik a nemzetközi munkás- mozgalmat. A küzdelem egyre inkább min­denütt tudatos harccá lesz, s a kudarcok csak átmenetiek. Ma elég kiejteni, „Vietnam”, s a világ bármely táján ugyanazt gondolja, érzi a proletár. Akiből országok soriban munkás lett; hatalmat gyakorló országgazáa! Mint nálunk. Hittük-e, hihettük-e azt, amit ma, harminc esztendő múltán természetes jogunkként, tu­lajdonunkként kezelünk, a szabad, szocialista Magyarországot? Majd* harminc esztendeje, 1945. május 20—21-én így fogalmazott a Ma­gyar Kommunista Párt országos értekezlete: „Üzemi bizottságok vezetésével a munkások éhezve, fázva, bér nélkül, a legtöbbször az igazgatóság távollétében vagy közömbös félre- állása mellett hozták rendbe az üzemeket, és indították meg a termelőmunkát.” Éhezve, fáz. va. bér nélkül? Emlékszünk? Igen! Igen! A ro­mokra, rongyokra, fizikai esettségünkre, s lel­ki erőnkre? Ünnep van, hagyjuk hát a komor múlt em­legetését, mert nem kiváncsiak erre a mai ör- vendezők, jóllakottak, szépen öltözöttek, az ünnepi menetben vígan igyekvők? Jól van, hagyjuk. De elszakadhatunk-e a teremtés napjaitól úgy, hogy ne kössön hozzá bennün­ket az országépítés, a munka köldökzsinór­ja? Semmi más, csupán történelmi adalék len­ne számunkra, hogy 1946 szeptemberében » Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa követelte az „erélyes és tervszerű állami rend­szabályokat a munkanélküliség leküzdésére”, s kimondta: „Munkát minden dolgozónak”? Fordítsuk meg, s némi iróniával mondjuk azt, hogy ma a munka keres dolgozókat? Fontos, hogy honnét indultunk? Fontos! Mert csak így tudjuk hűen, a törté­nelmi igazságnak megielelöen fölmérni, be­csülni, nogy hol voltunk a világ proletárjai között, s hová jutottunk el a szabadság, a nem­zeti függetlenség, a szocialista építés útján, a párt vezetésével. Fontos, mert amit tettünk, te­szünk az példa, biztatás. Azok számára, akik keserves, kemény, áldozatos küzdelmet vívnak azért* hogy náluk, hazájukban is azoké legyen a hatalom, akiké a munka, s azoké a munka minden gyümölcse, akik előteremtik. Ezernyi gondunk, bajunk, feladatunk ellené­re is bátran megkérdezhetjük, van-e, alá úgy érzi, neki semmit nem adott a szocialista épí­tés, őt, életét nem tette mássá a szocialista tár­sadalom? Minden társadalomban dolgozni kell, de — nem mindenkinek! Minden társa­dalomban kenyér a kenyér, de — nem ugyan­az az íze! Minden társadalómban vannak egyenlőtlenségek, de — nem azonosak a for­rásai! Minden társadalomban vannak ■ törvé­nyek, de — csak a szocializmusban kovácso- lódott eggyé meghozók és betartok, betartatók szándéka, célja. S zámontartja-e mindezeket napjaink ma­gyar proletárja, azaz a hatalom birtoko­sa, a munkásosztály? Aligha. Ügy bele­ivódott vérébe, minden sejtjébe, hogy különlegességként nem kell számontartania. Ma ez a természetes. S az, hogy a munka szűr. kének látszó prózájából teremtünk emberi lé­nyünket csillogóan fölmutató költészetet. Mert próza, napról napra ismétlődő küzdés, hogy si­kerüljön egy-egy órát nyerni az áramtermelő blokkok nagyjavításánál, sikerüljön kilowat­tonként néhány kalóriát megtakarítani a turbi­nákat és generátorokat tápláló kazánoknál, ám még a nemtörődöm is fölfigyelt egy pillanat­ra, amikor megjött a hír: a párt Központi Bi­zottsága kongresszusi zászlajának nyertesei kö­zött ott van a Dunamenti Hőerőmű Vállalat is. A munka szürkének látszó prózája a szó szoros értelmében szürke a Cement- és Mész­I A legkorszerűbb az iparágban évben 1971 óta első ízben lett nyereséges a gyár. Az Idei első negyedéves tervét a kollektíva 8 százalékkal teljesítette túl, s a tervezett 22 millió forintos Friss még a hír: a Beton- és Vasbetonipari Művek hu- szadmagával elnyerte 200 vál­lalat közül az ÉVM kiváló vállalata meatisztelő címet. Jelentősen túlteljesítették vállalásaikat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom