Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
4 1975. ÁPRILIS 23., SZERDA Lilian III. Szobrászat a jubileumi Vasárnapi számunkban adtunk hírt arról, hogy szombaton a Műcsarnokban ünnepélyesen megnyitották a felszabadulás 30. évfordulóját köszöntő kiállítássorozat harmadik rendezvényét, a jubileumi képzőművészeti kiállítást. A május 18-ig nyitva tartó reprezentatív tárlat grafikai anyagáról ugyancsak vasárnap, a festményekről tegnap adtunk értékelést. Alábbi írásunkban a szobrászától mutatjuk be. Számadás az évfordulóra Díszbemntató Budapesten A MOSZFILM Stúdió ötven éve A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő szovjet MOSZFILM Stúdiót nemcsak a Szovjetunióban ünnepük, hanem a baráti szocialista országokban, nálunk Magyarországon is. Ebből az alkalomból — a Nyikoloj Szizov, a Szovjet Filmművészeti Állami Bizottság elnökhelyettese vezetésével hazánkba érkezett szovjet filmművész-delegáció részvételével — kedden sajtótájékoztatót rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója üdvözölte a részvevőket, majd Nyikolaj Szizov tartott tájékoztatót a MOSZFILM Stúdió munkájáról, terveikről. Elmondta, a MOSZFILM Stúdió Európa egyik legmodernebb filmgyára, évente általában 35 filmet és 11 tévéfilmet készítenek. Magyarországi bemutatkozásuk nyitányaként tegnap, április 22-én este a Vörös Csillag Filmszínházban díszbemutatón vetítették a nemrég elhunyt szovjet író, színész és rendező, Vaszilij Suksin alkotását, Vörös Kányafa című filmjét. A budapesti előadásokon kívül vidéken is megemlékeznek a szovjet stúdió jubileumáról: a delegáció Egerbe is ellátogat, ahol április 24-én szintén a Vörös Kányafa lesz az ünnepi előadás műsora, továbbá 25-én Nagyrédére, ahol a Vanyusin gyermekeit mutatják be ünnepi előadáson, AZ 1910-ES ÉVEKBEN írta Báítnt Aladár Medgyesi Ferenc szobrainak méltatásaként, hogy a jövőben a testiségből nyíljanak a magyar szobrászat távlatai. Abból nyílnak napjainkban is. A testiség nem naturalizmus. A testiség szobrászattal megközelített és kifejezett élet. Ezért a szobrászt méltóságért kapott Medgyessy párizsi nagydíjat Maillol javaslatára. A magyar szobrászat is megkapta ezzel a nemzetközi elismerést, hiszen megújulása ezen realista, érzelemmel dúsított valósághűség alapján történt. Szobrászatunk így lett európai mérték. A jubileumi tárlat plasztikai anyagát szemlélve azt érzékelhetjük, hogy szobrászatunk fő iránya ezen a közben már klasszikussá vált értékrenden nyugszik. E folyamat holnapja lett Mikus Sándor, Pátzay Pál. Szabó Iván, Somogyi József, Vigh Tamás művészete, természetesen megfelelő árnyalások fokozásaival. Az csak a gazdagság jele, hogy a minden égtájra tekintő Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, Segesdi György szintén fontos feladatot vállalt. A sokrétűség, a többszólamúság két póluson szerveződik ma is. A népre tekintő alföldiek hagyománytisztelő csoportjának mélységében és irányzatában is jellegzetes értéke Nagy Sándor, a formaújítók központi alakja Vilt Tibor. Mindkét út fontos eszköz az előrehaladáshoz, egyik sem nélkülözhető. A NAGY MÉRLEGELŐK közé tartoznak Somogyi József, Kerényi Jenő, Borsos Miklós, Vigh Tamás, s ez nem jelent szoorászi harmadik utat, hanem a plasztikai együtthatók optimumának szenvedélyes kutatását. Ebből a nézőpontból tér el kissé az absztrahálás irányába Kiss Nagy András, az ábrázolás oldalára pedig Kiss István. Az érték mindkét megközelítése törvényszerű, sőt a kettős útkeresés is hiteles, mely Kovács Ferenc azonos időben készült valósághű portréit és asszociált Radar-ját jellemzi. Semmiképpen sem jelent zavart szobrászatunk több központúsága. Ez meg- küzdött gazdagság jele, melyet minden stüusiránvzat szakmai alapossága biztosít. Ezt nem kérdőjelezheti meg a tárlaton látható néhány szobor hegesztésének pongyolasága. Ez a kivétel. ÜJ VONÁS viszont a festői háttér alkalmazása, mely a szobortest melléktémája, környezeti eleme. Ez az újítás különösen Somogyi Józsefnek és Kerényi Jenőnek sikerült, melyet Dózsa és Kopernikusz témára hangszereltek. Hasznos divat a szobor fölé emelt ív is, melyet legutóbb Varga Imre alkalmazott Károlyi Mihály emlékművén; ez a kelléke Pátzay Pál gondosan formált Ko- pemikuszánaik is. Kopernikusz és Kodály szobrászi jelentésében nemes verseny alakult ki Kerényi Jenő, Pátzay Pál, Varga Imre, Borbás Tibor között döntetlenhez közeli eredménnyel. Kiváló jellemábrázolásról tanúskodik Borsos Miklós Németh Lászlóról és Déry Tiborról mintázott portréja, Szabó László fiáról faragott szobra. A folyamat is sértetlen. Mesterek adják át a stafétabotot méltó tanítványoknak, amiről meggvőződhetünk Lisztes István Pátzay arcmásának alaposabb szemrevételezésekor. PEST MEGYE három szobrászi központja Vác, Gyömrő, Szentendre. Mindhárom erősödő karakterrel szerepei az országos kiállításon. Ez nem egyszerűen csöndes jelenlét, hanem izmosodó új hullám. Elég bizonyítás ehhez, ha elmélyülünk Gyúr esek Ferenc Uitz képmásán, Rózsa Péter lendületesen haladó Petőfijén. Kisplasztikában mérlegeü lehetőségeit Rajki László és Ligeti Erika, aki igényes érmekkel is jelentkezik. Egyenletes minőség jellemzi Papachristos Andreas és Csikszentmihályi Róbert szobrait, Asszonyi Tamás megoldásokban árnyalt érmeit. Párhuzamos érték ifj. Pál Mihály és B. Szabó Edit kis szobrainak mély átéltsége, emberi és szakmai komolysága. Ezzel váltak mindig ki még a jó átlagból is, ezzel alapozták saját lehetőségeiket, a váci Duna-műhely és később a Nagy István csoport mértékét. Sajnos a mintázófa a napokban véglegesen kiesett B. Szabó Edit kezéből, melyet ifj. Pál Mihálynak kell felvennie. Csak ezzel vigasztalódhat, csak ezzel vigasztalódhatunk. Ami az országos látóhatárt illeti, Kiss Sándor továbbra is nagyon alapos, Kő Pál inven- ciózus annak ellenére, hogy most nem találta el szobor- dombormű társításainak arányait A kiváló képességű kiállításon GYURCSEK FERENC: UITZ BÉLA (A Pest megyei alkotó vörös- márvány szobra) Varga Imrét manierizmus veszélye fenyegeti. Ügy tűnik; kicsit többet dolgozik, mint amennyit szemlélődik. Tiszta szándékkal jelezzük ezt a tényt, annál is inkább, mert Varga Imre az indítók sorába tartozik és esetleges értékvesztés esetén a szobrászi mezőny egy része is megtorpanhat, A jubileumi kiállítás plasztikai anyagából még kiemeljük Balás Eszter, Blaskó János, Deim Pál, Kutas László, Tóth Sándor műveit Rúzsa Péter Vietnam-érmeit. A 30. ÉVFORDULÓ tiszteletére rendezett országos tárlaton a gyönyörködő értékmérés után már előrenézünk. Előre úgy, hogy közben arra gondolunk: a reneszánsz évtizedekig vonult délről északra, Itáliából Németalföldre, századunk művészi energiái keletről és Afrikából zúdulnak Párizsba, ahonnan megkezdődött a visszaáramlás a világ minden szögletébe. Ügy érezzük, hogv a szocializmus vívmányaként népünk alkotó tehetsége milliós tételekben új reneszánsz felé közeledik az eszme ereje és a művészi minőség együtthatóival, egyszerűen azért, mert a társadalom folyamatosan rendeli meg az új magyar remekműveket. Losonci Miklós Tegnap reggel vitával kezdődött, majd Debreczeni Tibornak, a Népművelési Intézet osztályvezetőjének előadásával folytatódott a népi együttesek vezetőinek országos tanácskozása Veresegyházon, a Váci Mihály Művelődési Központban. Debreczeni Tibor előadásában a népszokások színpadi dramaturgiájával foglalkozott. Elmondotta, hogy az együttesek vezetőinek egy része úgy véli: a népszokásokat úgy kell a színpadon megjeleníteni, ahogyan azok a valóságban lezajlottak. Csakhogy — mondotta —, a színpad kiemelt tér, ahol az ugyanaz már nem ugyanaz. Ami végigélve érdekes és leköti az abban részt vevők figyelmét, az a színpadon gyakran érdektelennek tűnik. Éppen ezért az együttes vezetőjének szelektálnia kell, mi az, ami a megelevenített népszokásokból a kívülálló számára is lényeges. A több mint félszáz részvevő közül szinte mindenki szót kért, hogy elmondja véleményét az elhangzott előadások kapcsán a saját gyakorlati munkájáról, tapasztalatairól. Eredmények és gondok, javaslatok és már valóra váltott ötletek egyaránt helyet kaptak a hozzászólásokban. Káka Rozália, az érdi Röpülj páva kör vezetője s egyben az érdi táncház háziasszonya a négy esztendeje kezdett munkáról beszélt. — Az itt részt vevők — kezdte hozzászólását — szinte kivétel nélkül olyan tájakról jöttek, amelyeknek évszázaLezárult a felszabadulásunk 30. évfordulójára még tavaly meghirdetett két megyei pályázat: a krónikaírói es az irodalmi. A pályázók a megadott határidőre beltüld- ték munkáikat, s mostanra a két zsűri is elbírálta az írásműveket. Az eredményeket április 28-án, hétfőn hirdetik ki a Pest megyei Tanács dísztermében. A pályázatok fontos tanulságokkal jártak. E tapasztalatokból elsőként mindenekelőtt az emelhető ki, hogy az alkalom, felszabadulásunk 30. évfordulója mennyire aktivizálta mindazokat, akiknek legújabbkori történelmünkkel kapcsolatban mondanivalójuk volt. Az irodalmi pályázatra például 56 különféle műfajú és terjedelmű írás érkezett. Szép ez a szám, a vártnál is nagyobb. A megélénkülést azonban sokkal szemléletesebben dokumentálja a kró- nikaíróík munkája. A most először meghirdetett irodalmi pályázattal szemben itt már több esztendőre vissza tudunk tekinteni. A bíráló bizottsághoz most 80 helytörténeti krónika érkezett, körülbelül kétszerese a hagyományosnak, a megszokottnak. Amennyire feltűnő ez a megélénkülés, annyira természetes is. A nagy évforduló egyrészt magától értetődő alkalmat adott, másrészt ösztönzött is a visszatekintésre, az összegezésre, a megtett út, az előrehaladás, a szemünk előtt kibontakozó fejlődés állomásainak számbavételére és elemző értékelésére. Az évforduló ily módon nemcsak egyszerű alkalma volt ennek a pályázatnak, hanem legfontosabb tartalmi meghatározója is. Jói mutatják ezt az irodalmi pályázat versei, elbeszélései, visszaemlékezései és riportjai, amelyeknek jó része a felszabadulás kisebb- nagyobb, de mindenképpen sorsformáló epizódjait rögzíti. Nemcsak a történelmi jelentőségű változást, hanem ennek apró, emberi pillanatait, a szovjet katodokra visszanyúló hagyománya van. Érd azonban hagyomány nélküli falu, 36 500 lakójának nagy része az ország különböző vidékeiről érkezett ide. Jómagam az itt megtelepedett bukovinai székelyeket próbáltam összefogni, hogy megőrizzük a magunkkal hozott hagyományokat. A bemutatkozás sikere vezetett rá arra, hogy nemcsak erre van igénye az érdi embereknek, hanem más tájak hagyományainak a felelevenítésére is. Így született meg a táncház gondolata, amelynek keretében az ország különböző tájain élő népművészek mutatják be tudásukat s népzenei együttesek adnak programokat. Magyar Hajnal, a bagi általános iskola népművelési igazgatóhelyettese s egyben a művelődési központ művészeti előadója arról a több mint három esztendeje kezdődött kísérletről számolt be a tanácskozás részvevőinek, amelynek célja az iskola és a művelődési központ szoros kapcsolatának a megteremtése, a művelődési központ közönség-utánpótlásának a nevelése. Tóth Mihályné, a bagi népi együttes tagja elmondotta, hogy gyermekkorában még Muharay Elemér irányításával szerette meg a népdalokat és táncokat, s ez a szeretet csak erősödött benne az eltelt évek során. A továbbiakban arról a közelmúltban Bagón rendezett divatbemutatóról számolt be, amelynek keretében azt kívánták megmutatni, hogy a Galga mente díszítőművészete miként élhet tovább a ma divatjában. r.ák és a magyar lakosság első találkozásának mozzanatait, a két nép barátságának kezdeteit, a kapcsolatok kialakulásának pillanatait. A pályázatok természete szerűleg nem álltak meg a felszabadulás időszakánál. Az irodalmi munkák között van például olyan, amelyik a maga eszközeivel éppen azt mutatta be, hogyan íveltek át a mába, hogyan jutottak el a-z akkori kapcsolatok a jelenbe, hogyan váltak-szerve- ződtek a népünk életét meghatározó nagy folyamat részeseivé. A krónikaírók pedig egyenesen azt vizsgálták, milyen óriási fejlődést indított el, illetőleg tett lehetővé a felszabadulás hajdani nagy tavasza. Ily módon mindkét pályázat munkáiból feltárulnak az elmúlt nagy esztendők. S ami különösen figyelemre méltó és tanulságos: nemcsak az eredmények, hanem a küzdelmek is, amelyek hozzájuk elvezettek. A pályamunkák magától „értetődően ezeket a küzdelmeket jellegüknek megfelelően elevenítik föl. Az irodalmi alkotásokban szemléletesebben, emberibben, a krónikákban érthetően kissé elvontabban. De mindkettőben kimutathatók, bizonyítva, hogy az elmúlt 30 év eredményei a felszabadult nép energiáinak kibontakozása, az emberi akarat nyomán jöttek létre. Jó munkát végeztek tehát a felszabadulási pályázatok résztvevői. Mennyiségileg is imponáló ez a munka. A krónikaírók beküldött dolgozatainak terjedelme például kereken 6 ezer gépelt oldal. Hatalmas mennyiség ez, óriási munka áll mögötte. A színvonal, az Írások minősége ilyen szemléletesén persze nem jellemezhető. Annyit azonban nyugodtan mondhat tunk. hogy az írásművek ebben is méltók a nagy alkalomhoz. Mindennél többet kifejez például önmagában az, hogy a két zsűri minden díjra talált alkalmas pályamunkát. A résztvevők felnőttek a nagy alkalomhoz. Ö. L. Varga Ferencné, kartaü magyar-történelem szakos tanár azt kifogásolta, hogy az általános iskola felsőbb osztályai, valamint a gimnáziumok Irodalom tankönyveiből szinte teljes egészében hiányzik a népművészet bemutatása, megismertetése. Az iskolai oktatásban — mondotta —, csupán az általános iskola ötödik osztályáig kerül gyakrabban szó a népművészetről, s ezt kevésnek tartja. Vankó István, a veresegyházi művelődési központ igazgatója nagy elismeréssel számolt be a gödöllői Agrártudományi Egyetem mintegy félszáz tagú népitánc-csoportjá- nak eredményeiről. Szólt arról: a jövő agrármérnökei, akik ma részt vesznek az együttes munkájában, holnap maguk is vezetői, szervezői lehetnek a falvak népművelésének, tehát stúdió keretében kellene őket még alaposabban felkészíteni.- A kétnapos tanácskozás Va- dasi Tibornak, a Népművelési Intézet munkatársának zárszavával fejeződött be, aki ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy elismerően szóljon az ország legkiválóbb népi együtteseiről, amelyek között ott találhatjuk az érdi Pávakört csakúgy, mint a tápiószecsői népi együttest, a Vankóné Dudás Juló vezette galgamácsai vagy az Egyesített Galga menti népi együttest. Az együttes vezetői részére június végén Kalocsán rendez újabb találkozót a Népművelési Intézet. Prukner Pál CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara GÖDÖLLŐ NAGYKŐRÖS, Arany János SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZT1 DUNAKESZI, Vörös Csillag . ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVOROSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENTM1KLŐS ÁPRILIS 24-TÖL ÁPRILIS 30-IfJ 24—28: Olsen tervez — a banda végez 23—30: Vállald önmagadat! 24: Sivatagi 13-ak 25: Mese Szaltán cárról 26: Ragyogj, ragyogj, csillagom 27: Hurrá, nyaralunk! 28—30: Ludwig I—n.* 24—27: Francia kapcsolat* 28— 30: Nagyezsda 24—28: Oklahoma olaja 29— 30: Lányok az aknamezőn VECSÉS 24— 27: Nem zörög a haraszt* 28—30: Két férfi a városban 24: A bál hegedűi 25— 27: Lányok az aknamezőn 28—30: Autó 24— 25: Csínom Palkó 26— 27: Szerelmem, Elektra 28—30: Szembesítés 25— 27: Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk 28—29: Üvegház** 30: Életünk legszebb napja 24—25: Jelbeszéd 24: Merénylők 28—29: Egy magyar nábob -f Kárpáthy Zoltán I—II. 24—27: A négy muskétás 28—30: Az utolsó parancs 24: Merénylők 27— 28: A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre. 29— l: 141 perc a Befejezetlen mondatból I—II.* 24— 25: Áz utolsó parancs 26— 27. Vállald önmagadat! 28— 29: A bostoni fojtogató** 24: A szicíliaiak klánja* 25— 26: Bekötött szemmel 27— 28: Hogyan mondjam meg a gyermekemnek?* 24—25: A banditák alkonya 26— 27: Bredlow lovag nadrágja 28— 29: Szerelmem, Elektra 24—25: Folytassa külföldön 26—27: A látogatók* 28—30: Koncert szólópisztolyra 24— 27: Rivaldafény 28—30: Halló, itt Iván cár! 25— 27: Hét tonna dollár* 28— 1: Ulzana 24—27: Volt egyszer egy vadnyugat I—n. 28—29: Tecumseh 24—25: Szembesítés 26— 27: Az utolsó percig 28—29: Némo kapitány és a víz alatti város 24—25: A bostoni fojtogató** 26—27: Szembesítés 28—29: Merénylők 24—27: Két férfi a városban 28—30: Nem zörög a haraszt* • 1« éven felülieknek! •• 18 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALATI Országos tanácskozás Veresegyházon Pest megyei együttesek a legjobbak között Képzőművészetünk seregszemléje
