Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
1915. Április péntek iySSw«» TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS GÁSPÁR SÁNDOR: A társadalmi gondoskodás további bővítése mai lehetőségeinkre épül Gáspár Sándor bevezetőben kifejezte egyetértését a törvénytervezettel és az előadói beszédében foglaltakkal, majd így folytatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit fejezi !?ct pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt letenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen. Erősödnek társadalmunk szocialista vonásai Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek gondolatai isimét a maga valóságában mutatják a szocialista társadalom jellemvonásait. Hazánkban immár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vívmányok szüntelen gyarapodása. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fejlesztésével, a társadalombiztosítás kiszélesítésével csökkentsük, megelőzzük a a betegségeket is. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra. Ennek kimondásával egészségügyi ellátásunk teljessé vált. A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja . o mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék összegében ma még meglevő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival. Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tártja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását. Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jószándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségeink. Kapcsolódva a munka szerinti díjazáshoz Társadalmunkban minden állampolgár munkához juthat De a munka alapján csak addig biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a munkához való jogot kiegészíti az állampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban részesüljenek, ha öregek, betegek, vagy munkaképtelenek lesznek. így ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátásra irányuló jog, amelyet államunk biztosít. Szükséges, hogy a társadalombiztosítási ellátást is nagymértékben összekapcsoljuk a munka szerinti díjazással. Vannak olyan vélemények, hogy mindenkinek egyforína nyugdíjat kell adni. és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét csak a bérpolitikában érvényesítsük. Javasolják, hogy a nyugdíjnál az „egyenlőség” elve érvényesüljön, azt sem kellene apnyira nézni — hogy ki, hány évet dolgozott. Ezeket a véleményeket mi nem fogadhatjuk el! A társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is, hogy ki milyen szakképzettséggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz, egészségre ártalmas, vagy könnyebb munkakörben, szakképesítés nélküli vagy szakképzettséget kívánó munkaterületen. A nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledolgozott évek számához és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. Ez felel meg elveinknek. Társadalmunk a lehetőségek széles körét nyitja meg a dolgozók számára a magasabb szintű képzettség, ezáltal a nagyobb kereset eléréséhez. Ez nemcsak a munka során, de a társadalombiztosítási ellátásban Is arányos előnyöket biztosít. Nemcsak anyagi érdek Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott bér nincs és nem is lehet tekintettel azokra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében viselniük kell. S nem lehet tekintettel azokra a különbségekre, amelyek a családok anyagi helyzetében így keletkeznek. A kü- lönterhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költségeiből és az eltartásra szoruló más családtagokról való gondoskodásból adódnak. A több- letterhekből származó egyenlőtlenségek jelentős részét a társadalombiztosítás hivatott csökkenteni. Ez a célja elsősorban a családi pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombiztosítási szolgáltatásnak. Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor elérése és meghatározott számú ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetel bizonyos életkor elérése után joga a dolgozónak, de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy- egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban, vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozó tudása, hozzáértése, és ha nyugdíjba mennek, azt bizony megérezzük. Ezért törvényeink, rendeleteink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendeleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi érdekről van szó. Aki egész életét végigdolgozta. sorsfordulónak érzi a nyugdíjba menetelt. Ezért tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatását, felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat. A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíjasok számára gondot jelent, hogy az egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárló erejéből. Ezen változtatni kívánunk és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást. Van egy kis réteg társadalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik. Társadalmunknak nem lehet magára hagynia azt a munkaképtelen öreget sem, aki nem szerzett jogot a nyugdíjra. Gyors ügyintézés, emberséges hang A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldódnak meg az egészségügyi szolgáltatás meglevő és sokszor újratermelődő problémái, nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága. Egészségügyi szolgáltatásunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet az is, hogy gyorsan nőtt a jogosultak száma. Növekedtek az igények, a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra nagy összeget fordít államunk. A növekedés üteme is figyelemre méltó, 1960-ban 11 milliárd, 1974-ben pedig 50 milliárd forintot fordítottunk e célra. A két összeg között nagyon nagv a különbség, de amit ma felhasználunk, még mindig kevés, ezért a lövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosításra. Az új torvény méltó vívmányainkhoz Most már a társadalombiztosításba bevont összlakosság érdekeit tekintve és az új igények szerint kell tovább lépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesztésében. A társadalombiztosításnak van egy külön, figyelmet érdemlő, sajátos vonása. Az, hogy a társadalombiztosítás beteg, rokkant, vagy idős embereket érint. Ezért ezen a területen külön jelentősége van a jogok gyors, bürokráciamentes érvényesítésének, az emberséges szónak. A betegek, a nyugdíjba készülők érzékenyebbek az ügyintézés formaságaival szemben. Ezért jobban igénylik ügyeikben a szervezett segítséget, a megértő, meleg, em. béri hangot. Ezt az emberi hangot törvénybe foglalni nem lehet, de el lehet, és el kell várni mindenkitől, aki emberek ügyeit intézi, emberek ügyeiben határoz. A továbbiakban Gáspár Sándor így folytatta: Az eltelt három évtized során sokat tettünk annak érdekében, hogy a dolgozó emberek igényeit egyre magasabb színvonalon tudjuk kielégíteni. Az új törvény újabb előrelépést jelent az eddigiekhez képest, de mégsem tekintjük rökérvényűnek. Jól tudjuk, hogy az eddigi eredmények még mindig nem olyan mértékűek, mint amilyenre szükség volna, amilyenre történelmileg vállalkoztunk. Amit eddig tettünk, ami eddig történt, arra joggal büszkék vagyunk. Semmilyen tekintetben nincs szégyenkezésre okunk. Most jutottunk el odáig — és ez nagy vívmány —, hogy a következő években a fejlett szocialista társadalom színvonalára emeljük egész népünk szociális és egészség- ügyi helyzetét. Megteremtjük a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó ellátási formák egységes rendszerét, a születéstől, az élet befejezéséig. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ez a törvény a legteljesebb mértékben kifejezi mai lehetőségeinket és i SZÁDÓ ISTVÁN: igyekszik kielégíteni a jogos igényeket, mert általános és egységes. A benne foglaltak minden magyar állampolgár számára érvényesek. A ma és a holnap biztonságát nyújtják. Igazságos és ösztönző, hiszen a végzett munkán alapszik, azzal méri a társadalom- biztosítási javakat, szolgáltatásokat. Csak ez felel meg a szocialista elveknek és ösztönöz a jobb munkára. Minden állampolgár élete sokoldalúan és szervesen összefonódik e törvénnyel. Megvalósulásához népünk harmincéves munkája teremtett alapot. Az, hogy mikor tehetünk majd újra egy lépést ezen a területen, mindannyiunk munkáján, szorgalmán múlik. És az is rajtunk múlik, hogy a most beterjesztett törvény a gyakorlatban is jól szolgálja a dolgozó milliók1 érdekeit. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében is elfogadásra ajánlom a törvénytervezetet, ezt annak a meggyőződésemnek a tudatában teszem, hogy törvényünk tartalma méltó szocialista vívmányainkhoz, és méltóképpen fejezi ki társadalmunknak az emberről való gondoskodását is — mondta felszólalása végén Gáspár Sándor. Parasztságunk megbecsülésének jele a szociális biztonság növelése Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit méltatta, amelyek — mint mondta — a termelőszövetkezeti parasztság anyagi, szociális felemelkedéséi illetően is minőségi változásokat tükröznek. Megjegyezte, hogy a törvénytervezet szóhasználatban a „dolgozók” kifejezés most már magában foglalja a termelőszövetkezeti tagokat is, együtt a munkaviszonyban állókkal és az ipari szövetkezeti tagokkal. A dolgozók társadalombiztosítási jogairól szóló rendelkezések a törvényjavaslatban egységes, teljes körű társadalombiztosítási rendszerré állnak össze. Ez összhangban van társadalmi viszonyaink fejlődésével, aminek következtében a termelőszövetkezeti parasztság helyzete gyors ütemben közeledik a munkásosztály helyzetéhez. Elismeréssel szólt a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának fokozatos csökkentéséről, arról, hogy ezáltal néhány év alatt azonos szintre hozzák a többi dolgozó nyugdíjkorhatárával és biztosítási feltételeivel. Emlékeztetett arra is, hogy a tsz-tagok társadalombiztosítási helyzetének fokozatos javítása és kiépítése az eltelt 18 éves időszakban fontos tényezője volt a tez-ek szervezeti megszilárdításának, majd később a vállalati gazdálkodásuk és demokratikus működésük fejlesztésének. A parasztság társadalombiztosításának megoldása szocialista építésünk egyik olyan fontos vívmánya, amely mind a mai napig agrár- és szövetkezeti politikánk szerves részét jelenti. Beszélt arról, hogy társadalmunk „nyitottá” vált; végérvényesen megszűnt a paraszti rétegek viszonylagos zártsága is. A tsz-parasztok többsége már olyan ember, aki ténylegesen élhet a szabad munkavállalás lehetőségével: ipari munka végzésére alkalmas, arra képes is, és a kialakult munka erőhelyzetben módja is van erre. Csak akkor marad a tsz-ben, ha az számára hátrányos megkülönböztetést egyáltalán nem jelent. Különösen vonatkozik ez a fiatal korosztályokra. Végül hangsúlyozta a képviselő: a termelőszövetkezeti parasztság megelégedéssel és megnyugvással fogadja, üdvözli a most születő törvényt, amely kifejezi megbecsülését, továbbá növeli szociális biztonságát, fokozza jó értelemben vett önbizalmát. Emlékérmek a /'elszabadulás 30. évfordulója tiszteletére Ünnepélyesen megnyitották a VII. Pest megyei orvosi napokat Tegnap reggel a Pest megyei Tanács dísztermében ünnepélyesen megnyitották a megyei tanács egészségügyi osztálya, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottsága és a megyei Semmelweis Kórház által rendezett VII. Pest megyei orvosi napokat. Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, a háromnapos tudományos tanácskozássorozat elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük az elnökségben helyet foglaló Barinikai Oszkárnét, az. MSZMP Pest megyei Bizottsága titkárát, dr. Antoni Ferenc egyetemi tanárt, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorát, dr. Kovács Máriát, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei titkárát és Németh Veronikát, a Vöröskereszt megyei titkárát Barinkai Oszkámé megnyitó beszédében a többi között méltatta a megye egészségügyi dolgozóinak áldozatos munkáját, majd szólt a mindennapi gyógyító tevékenység és a tudományos munka kapcsolatáról. Dr. Antoni Ferenc az egyetemi tanács nevében köszöntötte a megjelenteket. Dr. Tengelyi Vilmos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője a megye egészségügyi helyzetéről, dr. Rigó János, a megyei Semmelweis Kórház igazgató főorvosa, a megye szülész szakfőorvosa a népesedéspolitikai határozatokból eredető feladatokról, illetve azok végrehajtásáról tartott előadást. Ezt követően dr. Beregi Edit főorvos, a megyei tudományos bizottság elnöke ismertette a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából az orvosoknak és az egészségügyi szakdolgozóknak meghirdetett pályázat eredményeit, majd átnyújtotta a díjakat. A pályázatra húsz pályamű érkezett, többségében munkaigényes, alapos tanulmány. A szakdolgozók kategóriájában az első dijat Joódy Margit, a Pest megyei Ideggondozó Intézet asszlsztensnőjé nyerte, a második díjat nem adták ki, a további díjak nyertesei: Müller Agnes (Pest megyei Ideggondozó), Joódy Margit, Téosy Endréné és Mecsker József né (Nagykőrösi Tüdőgondozó). A körzeti orvosok kategóriájában az első, a harmadik és a negyedik dijat nem adták ki, a második díj nyertese dr. Varga László, pé- celi körzeti orvos, az ötödik nyertese dr. Kovách Margit, váci körzeti gyermekorvos. A kórházi másodorvosok kategóriájában az első és harmadik díjat nem adták ki, a második díj nyertesei: dr. Jójárt György és Grondzsák Emőke (Ceglédi Kórház), további díjnyertesek: dr. Burján Judit (Ceglédi Kórház) és dr. Páifi István (Semmelweis Kórház). A rendelő- és gondozóintézeti orvosok kategóriájában a második és a harmadik díjat nem adták ki. Az első dijat nyerte dr. Makra. Csaba és dr. Nagy A. Péter (Gödöllői Rendelőintézet), a további díjazottak: dr. Draslkovich Éva (Pest megyei Rendelőintézet) és dr. Pál Endre (Nagykőrösi Tüdőgondozó). A Pest megyei Tanára egészségügyi osztálya és a Semmelweis Kórház tudományos tanácsa első ízben ítélte oda a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére alapított Semmelweis Kórház névadójáról és neves orvosokról elnevezett a tudományos nevelő munkát elismerő emlékérmeket, P. Szabó Edit és ifj. Pál Mihály, Gyomron élő szobrász- művészek alkotásait. A Semmelweis Emlékérmet kapta dr. Vörösmarty Dániel kandidátus, a Semmelweis Kórház szemész főorvosa, és dr. Rigó János kandidátus, a Semmelweis Kórház igazgató főorvosa. Az Arányi Lajos Emlékérmet kapta dr. Kovács Bertalan kandidátus, címzetes egyetemi docens, a váci kórház sebész főorvosa és dr. Székely Tamás kandidátus, a Semmelweis Kórház orr-, fül- és gége főorvosa. A Floór Ferenc Emlékérmet kapta dr. Adatnis Éva főorvos, a megyei KÖJÁL közegészségügyi és járványügyi felügyelője. A Pest megyei orvosi napok ma folytatja munkáját. '' D. G.
