Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIX. ÉVFOLYAM. 83. SZÁM 1975. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Dicséretet kaptak Fásít, parkot épít a KISZ-alapszervezet Vállalásuk: a terméssel- és madárvédelem A múlt hónap végén Kecs­keméten tartották a jubi­leumi fásítási hónap meg­nyitóját. Az albertirsai Di­mitrov Termelőszövetkezet KISZ-alapszervezete akkor di­csérő oklevélben, emlékpla­kettben és pénzjutalomban részesült. A fiatalok ezt a fásításban végzett kiemelke­dő munkájukkal érdemelték ki. A kitüntetés előzményei­ről Schmidt József főerdész és Kinder László KISZ- titkár adott tájékoztatást. Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet sajátos helyzetben van. Területén megtalálható a Duna—Tisza közére jellemző futóhomok és a Cserhát nyúlványainak egy része, amelyről a csapadék a talaj termőrétegét leso­dorta és a kevésbé értékes altalaj került a felszínre. Ennek figyelembevételével a tsz vezetősége már régen el­határozta, hogy e területek egy részét erdősíti. Terv­szerű munka eredményeként 1965-től 243 hektár nyárfát, 91 hektár fenyőt, 26 hektár tölgyet telepítettek, így a je­lenlegi erdőterület 579 hek­tár. Ezenkívül számottevő nagy­ságú erdőt ^újítottak fel, fi­gyelembe Véve a természet - és madárvédelmet is. Sok ezer bogyós termésű vad- gyümölcscsemetével tűzdel­ték meg az erdőket. Az út- ezéleken, a vízmosta szaka­dékokban a nyári fészkelő- és búvóhelyet, téli táplálé­kot nyújtó galagonya- és kö­kénybokrokat nem irtják ki. A természetet kedvelő embe­rek, a falu lakói szívesen keresik fel szabad idejükben a madarak énekétől hangos erdőket. A múlt tíz évben a ter­melőszövetkezeti KlSZ-alap- gzervezet tagjai — a telepí­tésben való részvétel mellett — parkosítottak, együttmű­ködvén a többi kollektívá­val. Munkájuk nyomán meg­szépült a tsz-központ, a te­henészeti és a sertéstelep, a Il-es major környéke. E mun­kák szervezéséből különö­sen kivette a részét Ébert Antal, aki az alapszervezet titkára volt. A telepítéshez és a fel­újításhoz a tsz saját csemete­kertjéből gondoskodik anyag­ról. Saját szükségletén felül más vállalatok, termelőszö­vetkezetek számára is nevel facsemetéket. A KISZ-esek ebben a munkában minden évben segítenek. A munkahe­lyek környékének fásítása, parkosítása mozgalommá vált, amelyben a fiatalok mellett a szocialista brigádok is ha­tékonyan részt vesznek. Az erdészet látja el alapanyag­gal a feldolgozóüzemet, amely a belső szükségleteken túl exportra is előállít külön­féle termékeket. A termelőszövetkezetben folytatják a tervszerű erdé­szeti munkát, számítván a KISZ-alapszervezetre és tá­mogatván hasznos kezdemé­nyezéseit. Az alapszervezet vállalásai között szerepel a természet- és madárvéde­lem. Hulladékanyagokból ma­dárodúkat, madáretetőket ké­szítenek, amelyeket — az út­törők közreműködésével — a parkokban, erdőkben helyez­nek el. A termelőszövetkezet­ben a fásításnak és a kör­nyezetvédelemnek a jövőben is cselekvő támogatói lesz­nek. Nagy Gábor tsz-tag KÉZILABDA Végig a ceglédiek vezettek A kézilabda MNK országos döntőjének első fordulójában a KÖZGÉP ellenfele a Szentes csapata volt. A sorsolás sze­szélye folytán az NB Il-es baj­nokság rajtjakor, április 13-án újra összemérik erejüket, s akkor is a ceglédiek lesznek a pályaválasztók. KÖZGÉP SE—Szentes 13 ;8 (6:3) KÖZGÉP: Szalisznyó — Go­dó, Unicsovics, Hörömpő, Sza­bó, Bálint, Juhász Gy. Csere: Farkas — Szalkay, Ignácz, Deli. Góllövők: Godó (5), Szabó (4), Ignácz (2), Bálint (1), Uni­csovics (1), A találkozó bebizonyította, kár lenne, ha a visszavonulá­sukat bejelentő játékosok fel­hagynának az aktív játékkal, még sokáig hasznos tagjai le­hetnének az együttesnek, s minden bizonnyal sok szép si­kert érnének el. A játékot végig a KÖZGÉP irányította, védekezésben első­rangút nyújtott, így csak győ­zelem aránya volt kérdéses. Jók: Szalisznyó (a mezőny legjobbja), Godó, Szabó. U. L. Pingvinek Csemőben Már javában tart a tavaszi szünet. A diákok igyekeznek kihasználni a szabad idő adta lehetőségeket. Ebben nyújt segítséget a Kossuth Művelő­dési Központ igazgatósága: szünidei matinésorozatot indí­tott, melyen négy filmet mu­tatnak be. A nagy gyerekek maguk gondoskodnak arról, hogy a szünetet jól kihasználják. A Várkonyi István Általános Is­kola Pingvin őrse kirándulást szervezett. Csemőbe utazott a kisvonattal. Délelőtt a pajtá­sok segítettek eg • idős néni­nek a ház körüli munkában, a nap többi része vidáman telt el. Vittek magukkal bur­gonyát, sót, paprikát és ebé­det főztek, amit farkasétvágy- gyal fogyasztottak el. Azután játszottak, majd késő délután vidáman dalolva indultak haza. Jó lenne, ha példájukat más őrsök, rajok és közösségek is követnék, és minden diák hasznosan — sokszor kint. a szabadban, jó levegőn — töl­tené el a szünetet, szabad óráit. Darák Anna Fotókiállítás Cegléd 1945-1975 A Kossuth Művelődési Köz­pont földszinti termében kiál­lítás nyílik április 13-án, va­sárnap délelőtt 10 órai kezdet­tel. A kiállítás ceglédi fotodo- kumentumokból, riportképek­ből készült a felszabadulás napjaiban és az azóta eltelt három évtizedben. Megnyitó beszédet mond Rátóti István, a városi pártbizottság titkára. A kiállítás április 22-ig lesz nyitva, naponta 10—12, illetve 14—18 óráig. Az első pontvesztés A Budapest kerületi bajnok­ságban szereplő Ceglédi VSE tartalék labdarúgó-csapata legutóbbi mérkőzésén döntet­lenül végzett ellenfelével. Ceglédi VSE „B”—Lőrinci Fonó „B” 4:4 (2:2) Cegléd: Budai — Paskő, Kiss, Klein, Mihály, Lesti, Vígh I., Gál, Zágon, Vígh II. (Károly), Bozsó. A hazaiak két gólt szerez­tek büntetőből. A változatos, küzdelmes mérkőzésen a pon­tok feletti osztozkodás igazsá­gos volt. Góllövők: Vígh II. (2), Mihály (1), Gál (1). Jók: Bozsó, Zágon, Vígh I. ÖREG HÁZ ÁLL a Körösi út 61. szám alatt, mélyen nyomul be a telek­be. Régen ez volt az újvárosi iskola, elöl a tanterem, hátul a tanítói lakás, most pékség és élelmiszerüzlet. Igen jó kenyeret mérnek benne, magam is gyakran vásárolok itt, s amíg rám ke­rül a sor, eltűnődöm azon, hogy a padlót, melyen állok, valaha Jókai Mór is lépkedte. Szíj) Károly volt akkor a tanító és Deli Anna a tanítónő asz- szony. Kilenc gyermekük volt, közü­lük egy-kettő az anyja szoknyáját fogta, kettő-három az iskolapádban ült, néhány a szoba padlóján mászkált já- tékgörgetés közben, de volt bölcsőbeli gyermek is, mivel békés házasságukat kilenc eleven apróság boldogította. Később még született néhány, de róluk most beszélni nem akarok, mivel a kilenc gyermek nemcsak itt fordult élő, hanem Jókai egyik legnépszerűbb novellájában is. AZ IRÖ VENDÉGE VOLT itt egy­szer Szíjj Károly uramnak és régtől fogva jó cimborája Kecskemétről, a jogakadémiáról. A kollégium után el­váltak, de gyakran váltottak levelet. Egy levélből tudta meg Jókaitól, hogy Ceglédre jön, valami ünnepségre. No­sza, volt sürgés-forgás, gyermekmos- datás! Deli Anna bablevest főzött csü­lökkel, a régi diákok kedvenc ételét, s a vendégségen tizenketten ültek az asztalnál. Jutott gyerek mindenki ölé­be; a nagyobbak nagy ügyesen etették a kisebbeket. Amikor elverték az éh­ségüket, a büszke szülők előállítot­ták a kis Ninát énekelni. Tetszett a dal, Jókai mindjárt elkérte örökbe a lányt, de Károly nem adta. Kérte az okos Sándort is, de azt sem adták ne­ki, alkudozott a többire is, de gyere­ket nem kapott, hiába ígérte, hogy urasan fölneveli bármelyiket. Alku közben jött a futár a Népkör­ből, hogy elhűl a lúdgégeleves, indul­jon már Jókai, mert várják a város előkelőségei. Kilenc gyermek búcsúzott a kapuban a nagy mesemondótól, in­Melyiket a kilenc közül? tegettek és kiáltoztak a hintó után, melyet hamarosan elnyelt az út pora. Szíjjék még hetekig főzték a füstölt csülköt, ugyanis a vendég hírére a nö­vendékeknek kihirdette a tanító úr, hogy jön hozzá Jókai bácsi, aki igen szereti az effélét, hozzon hát min­denki, aki csak tud. Majd elfelejtet­tem mondani, hogy Jókai a látogatás emlékére a kis Sanyi gyerek marká­ba nyomott egy húszkoronás aranyat, mivel hogy olyan szépen szavalta a Talpra, magyar'.-t. A SZÍ JJ-CSALÄD ma is őrzi unokái­ban a látogatás emlékét, mutogatják a nagy asztalt, melyen ették Deli An­na főztjit, az arany pénz is sokáig meg­volt, míg föl nem váltották egyszer. De Jókai se felejtkezett meg a kilenc gye­rekről, megírta őket az iskolásköny­vekben ma is olvasható elbeszélésben „Melyiket a kilenc közül?” címen. Az írásban a szereplők más néven vannak kiszerkesztve. Szíjj Károly: Já­nos csizmadia. Deli Anna meg már el­halt, ez azonban csupán írói fogás, hogy az olvasó mélyebben meghatód­jon a nagy család sorsán. Jókai arról volt nevezetes, hogy a maga élményeit, de a másoktól hallott történeteket is rögzítette egy-két tollvonással noteszá­ba, ezeket a vázlatokat aztán dús kép­zeletével kikerekítette szép, színes írá­sokká. A „Melyiket a kilenc közül?" így kezdődik: „ÉLT EGYSZER egy szegény csizma­dia itt ebben a nagy Pest városban, s ez a János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon. — Hej, sok van azzal mondva! — Kettő, há­rom már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet főzni, emezt öltöztetni, amazt megmozsdat- ni és valamennyire keresni. Egy ka­rácsony estén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból, minden­féle kéisz munkákat vitt haza, kevés pénzecskét szedett be, ami ismét a mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezésére kellett. (És mert karácsony este volt, gyermekeit sorba állította, velük énekelte harsogva): Krisztus urunknak áldott születésén. Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben. Hanem annál kevés­bé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag, nőtlen úr lakik, egy­maga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pi­pázik, a negyedikben ebédel, ki tud­ná, mire használja a többit? össze­morzsolta kialudt szivarját, s lement maga hálókabátban a csizmadia szál­lására. — De sok gyermeke van kendnek, Já­nos mester, én kendet szerencsés em­berré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közül, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti. JÁNOS MESTER hozzáfogott a vá­lasztáshoz. — Ez a Sándorka, no, ezt nem adom. Ez jól tanul, ebből papnak kell len­ni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, e nélkül nem mehetek el; a Jánoska, lám, lám, ez meg nevemre van ke­resztelve, nem adhatom oda; a kis Jó­zsi: ez meg egészen az anyja formá­ja, mintha csak őtet látnám, ez ne len­ne többé a háznál ?... Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjük, átnyalá- bolía valamennyit, s elkezdett a fejük­re sírni, azok pedig vele együtt.” Hídvégi Lajos ABONYI KRÓNIKA NYUGDÍJASÁN IS TEVŐ A közélet fórumain Néhány hónapja ment nyugdíjba Mucsányi Kálmán, a Szolnoki Vegyiművek osz­tályvezetője. Érdemei elis­meréseként a Nehézipari Mi­nisztériumban átvette a Mun­ka Érdemrend arany foko­zatát. Abonyi születésű, abonyi lakos. Innen ingázott Buda­pestre hét, Szolnokra hu­szonhárom évig. Számára a községben mindenki ismerős. Törődik a II. kerülettel, mint tanácstag és az ügyrendi bi­zottság elnöke; a fiatalokkal, mint a sportkör elnökhe­lyettese és a labdarúgó-szak­osztály elnöke. A nagyközség •gazdasági életének irányítá­sában az ÁFÉSZ igazgató- sági tagjaként vesz részt. Tizenhat éves korában, mi­vel otthon nem kapott mun­kát, Budapestre ment. Két­évi ide-oda hányódás után a 4711-es Tosca kölnigyárban helyezkedett el. Ott dolgozott 1952-ig. Átvészelte Budapest ostromát és a város felsza­badulása után rögtön hozzá­fogott társaival az üzem hely­reállításához. 1945 februárjá­ban megalakították az üzemi bizottságot. Abban az év­ben családjával hazaköltözött Abonyba, de hét évig dolgo­zott még a gyárban. 1952-ben épült Szolnokon a kénsavgyár. Szakemberek­re volt szükség, így örömmel fogadta a Bánya- és Ener­giaügyi Minisztérium Mu­csányi Kálmán Szolnokra je­lentkezését. Szállítási intéző lett az anyag- és áruforgalmi osztá­lyon, ahol kezdetleges kö­rülmények között dolgoztak. Feladatuk főként a ki- és bejövő áru mozgatása, nyil­vántartása volt. Néhány hó­nap múlva osztályvezetőnek nevezték ki, és feladatul kap­ta az osztály megszervezé­sét. A gyár, mely akkor egyet­len kénsavüzemből állt, dol­gozóit a mezőgazdaságból to­borozta. Ezekből az embe­rekből kellett öntudatos, nagyüzemi munkásokat ne­velni, és kialakítani a törzs­gárdát. Naponta végigjárta a munkahelyeket, beszélgetett a dolgozókkal. Közülük na­gyon sokan szakmát tanul­tak. Néhány év múlva ez a munkásság már agitációt végzett a környező falvakban a termelőszövetkezetek meg­alakítására. Kádereit a gyár maga ne­velte ki. Gazdasági és mű­szaki vezetői ott nőttek fel. „Kívülről” vezető 1955 óta nem érkezett. Mucsányi Kál­mán is állandóan tanult. Képezte magát az állami és politikai oktatásban, hogy lé­pést tudjon tartani a fejlő­déssel és alkalmas legyen a vezetésre. Az 1960-as évektől új lé­tesítményekkel gyarapodtak. A gyár fejlődése magával hozta az anyag- és árufor­galmi osztály növekedését, feladatkörének bővülését. Mu­csányi Kálmán 1954-től 64-ig párttitkár volt, majd szer­vezőtitkár és Szolnok város párt-végreha j tóbizottságának tagja. Eredményes munkáját fe­lettesei sokszor elismerték. Kapott sztahanovista-okleve­let, többször volt a válla­lat és a nehézipar kiváló dol­gozója. 1963-ban Szocialista Munkáért Érdemérmet, 1965- ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Em­lékérmet kapott, legutóbb a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Pártmunká jónak elismerésé­re az MSZMP KB Kádár Já­nos aláírásával, elismerő, le­velet küldött. Mozgalmas, gazdag volt a- élete, a gazdasági munka és pártmunka egyaránt sze­repet kapott benne. Most nyugalmasabb évek következ­nek számára. Idejét gyer­mekei, unokái között akarja megosztani, és még sokat sze­retne tenni Abony további fejlődéséért. Fehér Jánosné 'x Szőnyeg helyett szoknya A PEVDI abonyi üzemében megszüntették a szőnyeggyár­tást. Helyette új konfekciótermékeket készítenek. Az első ne­gyedévben 15 ezer szoknyát varrnak egy külföldi cégnek. Koppány György [elvétele Könyvtár a gyárban A KÖZGÉP ceglédi gyárának dolgozói szép sikereket ér­tek el az eddigi irodalmi és szellemi vetélkedőkön; megyei versenyeken is eredménnyel vettek részt. A jó felkészülésben része van a gyárban működő szakszervezeti könyvtárnak is. A gyárbeliek közül száznyolcvan a könyvtári tag, és a múlt évben három és fél ezer kötetet kölcsönöztek ki. Apáti-Tóth Sándor felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom