Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

15*75: ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Tanulmányterv a környezet védelmére A levegőszennyeződés — becslések szerint — évi mint­egy 6 milliárd forint értékű kárt okoz a népgazdaságnak az épületek korróziójával, a füstölgő óriás kémények kö­zelében húzódó termőföldek hozamának csökkenésével és több más módon. A környezetvédelem azon­ban sokba kerül az ipari üzemeknek, hiszen a füst szilárd szeny- nyezőanyagait megkötő be rendezés ára több tízmillió forint. Ezért a vállalatok gyakran inkább fizetik a bün­tetést — és tovább szennyezik a környék légterét. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság szakemberei most olyan tanulmányt készítettek, amely gyakorlati alkalma­zása nemcsak a környezet- védelmet szolgálja, hanem a technológiákba építve, 3—4 százalékos, évi több i száz millió forint értékű megtakarítást is eredmé­nyezhet. A környezetvédelem és az anyagtakarékosság kérdését vizsgáló tanulmánytervezetet hamarosan szakmai bizott­ság elemzi, s koncepció készül belőle, amelyet a különböző tárcák használnak majd fel fejlesztő munkájukhoz. Meghonosították az alagútzsalus építésmódot A KGST építésügyi állandó bizottságának ajánlására, és az építőipari műszaki fejlesztés nemzetközi tapasztalatai sze­rint került sor öt évvel ezelőtt az alagútzsaluzatos építési módszer meghonosítására. E feladat irányítására és szerve­zésére az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium külön célprogram-bizottságot hozott létre, amely most jelentette, hogy megbízatásának eleget tett. Az alagútzsaluzatos építés­mód elsősorban a több szintes lakóházakból tervezett kisebb lakótelepek építésének mód­szere, amelynek felhasználása akkor indokolt, ha a terme­lékenyebb házgyárak termé­keinek szállítása a nagy távol­ságok következtében vagy a nagy sorozatú építés feltételei­nek hiánya miatt nem lenne kifizetődő. Az új eljárás ki­tölti tehát a házgyári körzetek fehér foltjait. Kevés a közgazdász Szűkösen mé Hatékonyság, termelékeny­ség, korszerű gyártmányössze­tétel, takarékosabb energia-, anyag- és készletgazdálkodás, versenyképesség, sokat hallott fogalmak napjainkban, és a tennivalók seregét jelzik. Olyan feladatokról van szó, amelyeket jól képzett szakem­berek, közgazdasági elemző munka nélkül lehetetlen meg­oldani. Ezért nem véletlen, hogy a közelmúltban a megyei pártbizottságon megyénk ti­zenöt nagyvállalatának gazda­sági igazgatói és pártt'tkárai tanácskoztak arról, adottak-e mindenütt a magasabb szintű követelményeknek megfelelő személyi feltételek? Nos, az elhangzott vélemé­nyek mozaikjaiból összeállt helyzetkép ha nem is sötét, aligha ad okot elégedettségre. A forrás épp hogy ki nem szárad, mindenesetre nem buzog bőséggel. Az idén 500 közgazdászt bocsát ki az egyetem, kis számban üzem­szervezőket, anyaggazdálko­dót egyet sem. Kézenfekvő te­hát az oktatást kárhoztatni azért, _ hogy nagy gyáraink többségében csak mutató­ba lelni egy-egy közgazdászt. Nem vitatkozhatunk az olyan érvek helytállóságával, hogy például a Csepel Autógyárat, vagy a Budakalászi Lenfonót s a távolabbi üzemeket még- inkább, a közlekedés nehéz­ségei miatt kerülik el a fiatal szakemberek. Mégis azokkal értünk egyet, akik azt emelték ki, hogy a gazdasági vezetők igényeljék az elemző közgazdasági mun­kát, ne a szorongató idő diktálja döntéseiket, hanem a megalapozott kimunkált al­ternatívák közül a legjobb mellett tegyék le voksukat. Méginkább sürgető ez az igény a mezőgazdaságban, ahol növekvő területen, fej­lett gépi teohnika működte­tésével, mind nagyobb arány­ban használnak fel ipari ere­detű anyagokat, vegyszereket s a terméseredmények gazda­ságos növeléséhez közgaz­dasági számítások sora szük­séges. A megye termelőszö­vetkezeteiben a számviteli vezetőknek csak 26 százalé­ka egyetemi végzettségű, 63 százalékuk középszintű, 5 százalékuk általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Véletlen? — Szerencsés helyzetben vagyunk, nyolc fiatal köz­gazdászunk van, sőt az erő­műszakma közgazda-utánpót­lásának egyik bázisa lettünk — mondja Fekete Károly, a Dunamenti Hőerőmű Vál­lalat gazdasági igazgatója, amikor tapasztalataikról ér­deklődöm. Fekete Károly immár 20 esztendeje, hogy elhagyta a Közgazdaságtudományi Egye­tem padjait — s amint mond­ja — életem nagy csalódása volt, amikor első munkahe­lyemen beültettek egy ösz- szeadógép mögé ... két hóna­pig bírtam ki, Aztán az egvik erőműnél főkönyvelő let­tem — szerencsém volt. — Ekkor megfogadtam, amíg közöm lesz a fiatal szakem­berek pályakezdő szárny- próbálgatásaihoz, mindent el­követek, hogy az összeadógé­pet csak látásból ismerjék. Ajkán egyedül voltam köz­gazda s négy év után, ami­kor eljöttem, öt fiatal vette át a stafétabotot. A DHV-ban most nyolcán dolgoznak és nem múlik el esztendő, hogy egyet-egyet el ne vinnének máshová, ve­zető beosztásba. — Hol van hát a megoldás? Az alkotás lehetősége — Különleges recepttel nem szolgálhatok. Mindenesetre alapvető feltétel, hogy a ve­zetés igényelte az elemző mun­kát, s aki összefogja a fiata­lokat, képes legyen megfe­lelő feladatokat, célokat tűz­ni eléjük — féltékenység nél­kül. Aki hozzánk kerül, azt az első félévben semmiféle ügy­intéződ munkával nem bízzuk meg. Az első lépés: hat hó­napig tartó ismerkedés pre­cíz terv alapján. Ez a terv felöleli a vállalat egész te­rületét, a technológiától az irattárig, a rendészet tevé­kenységéig. Témafelelősöket jelölünk ki, akik segítenek az egyes területek megisme­résében. Tanulmányozzák a a fiatalok a tervezést, az anyaggazdálkodást, a munka­ügyet, a számvitelt, a tech­nológiát. Minden tapasztala­tukról írásban számolnak be. Ha valahol problémákat fedeznek fel, javaslatot te­hetnek azok kijavítására. így az elméleti tudás mellé össze­állnak a gyakorlati ismeretek s a tapasztaltakat időszakon­ként közösen értékeljük. Az induláskor megkérdezzük, melyik terület érdekli legin­kább, ennek tanulmányozá­sára több időt adunk. Eköz­ben elemző Közgazdász, ta­nuló státust kap a fiatal­ember. Ellátjuk most már konkrét feladatokkal, elem­zéseket végez, viták kereked­nek a műszakiakkal. Rög­zítjük a véleményeket és el­lenvél emény eket. Azok a kérdések, amelye­ket alapvetően rosszul fo­gott meg, a hivatali titkok dossziéjába kerülnek. Ta­pasztalataink szerint ez az időszak — amíg a gyakorlati érzék kialakul — nem hosz- szabb két évnél. Az elemző közgazdász ezután belső el­lenőri státust kap. A türelem beérik — Ebben a munkakörben szigorú ütemterv alapján, élénk közgazdasági munka következik; a belső ellenőr mindenüvé eljut, most már összefüggéseiben érzékeli a vállalat tevékenységét, gyen­ge pontjait. Kialakulnak ve­zetői képességei, csoportve­zetői, osztályvezetői beosz­tást is kaphat. Ebben az idő­szakban különös gondot for­dítunk arra is, hogy politikai felkészültségük növekedjék, többen jelentkeztek és elvé­gezték például a marxiz­mus—leninizmus esti egye­tem szakosító tanfolyamait. Kétségtelen, hogy a szak­ember-utánpótlás forrásainak bővítése, a tehetséges fia­talok felkarolása, pályájuk indítása, vezetői képessé­geik kibontakoztatása na­gyobb figyelmet, több fárad­ságot és türelmet igényel — a többnyire munkával túl­terhelt vállalati, szövetkezeti vezetőktől. Kovács György Attila Kis szövetkezet — nagy megtakarítás Felmérték a lehetőségeket Pilhborosjenőn Pest megye fogyasztási szö­vetkezetei között a legmaga­sabb összeget, 818 000 Ft meg­takarítást irányzott elő idei intézkedési tervében a Pilis- borosjenő és Vidéke ÁFÉSZ. Az anyaggazdálkodás javítá­sa, a műszaki berendezések gazdaságosabb hasznosítása mellett olyan kevésbé látványos lehe­tőségek kiaknázására is gondoltak, mint például a hűtőgépek jobb kihasználása. A hűtést biztosító elektromos energia felhasználását ugyan nem csökkenthetik, mert ezzel közvetve kárt okoznának: áruromlást idéznének elő. A takarékosság helyes értelme­zése itt csak az lehet, hogy a hűtőberendezések működteté­sében ne legyen üresjárat, a működtetésükre fordított ener­giát teljes egészében haszno­sítsák. Ezért a szövetkezet úgy szervezte meg a mélyhű­tött áruk utánpótlását, hogy folyamatosan, a kapacitást kitöltve tárolhassanak. A fel­használt energia mennyisége azonos, de több árut óvnak a berendezések mint koráb­ban, s ez is egyik módja a ta­karékosságnak. Vendéglátó egységeikben például eddig számottevő elektromos ener­giát fogyasztó kompresszo­ros eljárással mérték a hor­dós sört. Ezt most szénsavas megol­dással helyettesítették, amely­nek előnye, hogy nemcsak olcsóbb, hanem egyúttal frissiti is az italt. Ezzel várhatóan 60 ezer fo­rintot takarítanak meg az idén. Jobb munkaszervezéssel olcsóbbá teszik az áruszállí­tást is, 150 000 Ft-ot nyer­nek azzal, hogy míg eddig saját gépkocsijuk a gyártó, illetve nagykeresekedelmi vál­lalatoktól közvetlenül hozta a szállítmányokat, most már vasúton kérik a küldeményt és a solymári, vagy a Kelen­földi pályaudvarról viszik to­vább azt a községekbe. A pilisborosjenői szövetkezet kiterjedt terménybolthálóza­ta, tavaly 21 millió forint értéket forgalmazott, s a fel­használt zsákok kölcsönzési díjaként több mint 100 ezer forintot fizettek. Az intézke­dési tervben előírták, a zsák használati idejének rövidíté­sét: a kiürítés után nem gyűjtik össze a zsákokat, ha­nem kis tételben is azonnal visszajuttatják a kölcsönző vállalatnak. Ennek fejében 30 000 Ft-ra számítanak. GOMBO PÁL: ...ZET Igyekezet • • ____ * 99 UH IT© IXAUKR Tisztelt szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy az e heti Zet-ben nem tudtam megírni, de erre legalább annyi okom volt, mint az anekdota beli baltának, aki ma­ródira jelentkezett, mert lepragyanúsnak érezte magát, amellett kiújult a gyomorfeké­lye, s határozottan kínozta a köhögés, a fog­fájásról nem is szólva. Tehát: Képzeljék, nekem is fájt a fogam. Egész éjjel nem aludtam, hogyan is ecseteljem a dolgot? Hiába volt az altató, nem segített. Ki­olvastam bánatomban-éberségemben egy de- tektívregényt és nem tudtam letenni, holott unalmas volt, a gyilkos mindjárt az elején kiderült, már csak azért is, mert hátralapoz-, tam és megnéztem, tényleg az irodalomtörté­net-professzor volt a tettes, aki is megalo- mániából döfködte a tőrt mindenkibe, aki csak egyébként gyanún felül állt. Na persze borogattam is meleggel a fogamat, és még perszébb, hogy bevettem egy-két szem De- malgont, meg Kalmopyrint. Reggel aztán el­szaladtam a fogorvoshoz, de már útközben kiállt a fájás, úgyhogy nem mentem be hozzá és azóta sem fáj, mégis kialvatlanul ki tud szellemi munkát végezni? Na ugye. Persze azt kérdezhetik tőlem, hogy mért nem írtam meg már előbb, mikor tudtam, hogy ma délutánra az íróasztalon kell lennie. Nos, rengeteg volt a dolgom, összejött min­den. Volt egy választmányi ülésem, egy el­nökségi ülésem, egy tájékoztatóm, egy elő­adásom — én ugyan mindezeken hallgattam (még az előadáson is, mert nagy ravaszul egy hallgatómmal tartattam meg, mondván, hogy ez valamiféle próba, hadd jöjjenek bele), mégis, hogy az időigénybevételről fogalmuk legyen, közlöm: 86 papírt rajzoltam tele absztrakt, sőt szürrealista ábrákkal. Amire meg azt kérdezhetik, hogy mért nem gondol­kodtam közben azon, mit is fogok írni, de hát ki nem tudja, hogy egy Leninnek kell len­nie ahhoz, hogy valaki értekezletféleségeken még gondolkozni is tudjon. Na és akkor még egy szót sem szóltam a mindennapos mun­kámról, melynek során szerkesztgettem, tár- gyalgattam, számos telefonbeszélgetésem volt — ilyenkor persze mindenféle ismeret­len megkeres olyan problémákkal, amelyek nem rám tartoznak, de éppen azért tapinta­tos türelemmel kell őket eligazítani, nehogy vitába keveredjen velük az ember, meg rossz híremet költsék. Továbbá ilyenkor hívják fel az embert hivatalos és rátartozó dolgokban, amiket szintúgy nem lehet katonás tárgyila­gossággal elintézni, mert mindenkinek van saját elképzelése, amit ha egyszerűen ráha­gyok, felhúzza az orrát, tehát lelkesedni is kell érte; ha meg ellentmondók, ami olykor szükséges, akkor érvet kell érvre halmoznom, bár az sem használ, akkor is tökfejnek tar­tanak, de legalább nem mondhatják, hogy nem foglalkoztam az ügyükkel kimerítően. (De még milyen kimerítően!) És akkor még nem is szóltam a családi gondokról. A takarítónőnk felmondás nél­kül eltávozott, így nem úszhattam meg némi társadalmi munka nélkül (bevásárlás, rend­csinálás, cipőpucolás, villanyjavítás stb., stb. — a többit nem vallom be, mert még férfiat- lannak tartanának). A fiam részint megnyert egy országos tanulmányi versenyt, részint nősülni akar, úgyhogy volt ünneplés is, meg tervezgetés is, hármasban, kettesben, négyes­ben, sűrű egymásutánban. Azonkívül a sze­metes nem hordta el a szemetet, amely ügy­ben fel kellett lépnem, a villanyóra kicsapott, amely ügyben szerelőt kellett várnom, az esernyőmet elhagytam, amiért vissza kellett mennem keresgélni, és végül is hiába, mert valaki nyilván felmarkolta abban a presszó­ban, ahová gondolkodni tértem be, de hiába, mert egy ismerős ült le mellém, aki elmesél­te nekem gyomorbaja történetét, igen válto­zatosan, mert először súlyos diagnózisa volt, aztán kezelték, aztán rájöttek, hogy a diagnó­zis téves volt, a panaszai elmúltak, éppen azért többszörös kontrollra küldték, mert mi­féle dolog az, hogy valaki meggyógyul, ami­kor az operációt indikáltnak vélték és azt írásban rögzítették. Csupán ez két óra együtt­érzést vett igénybe. A kocsimnak meg nekimentek. Azt lehetne mondani, hogy szerencse, mert ha én men­tem volna a másiknak, a biztosító nem fize­tett volna, de ki nem tudja, mi időbe került így is csupán a vonatkozó nyomtatvány ki­töltése? Azt úgy szerkesztették meg, hogy a Füles nem talált ki még hasonlóan bonyolult fejtörőt — világos, hogy ezzel is el akarják venni az emberek kedvét a karamboloktól, ami dicséretes szándék. És aztán következett a szerviz, ami nemcsak időt és pénzt vesz el, hanem idegborzoló is, mert a'borpadáson kí­vül felfedezik a kuplung lazaságát (150,—), a persely horpadását (340,—), az olajcsere szük­ségességét (286,—), továbbá, hogy valami hö­rög, valami nem pörög, valami bigyót cse­rélni kéne, de nincsen, azért vigyázzak a ve­zetésnél, és... ja igen, közben voltam a biz­tosítónál is, amely a reklámfilmeken a nyu­galom és kényelem szinonimája, míg a való­ságban az illetékes hölgy hatalmi vágya ki­élésének terepe. Mindeközben folyton-folyvást arra gondol­tam, hogy valami életszagút találjak ki Nek­tek, olyant, amiben a nyájas olvasó magára ismer, ami felkelti beleélési ösztönét, ami amellett szórakoztatja is. Amíg a kocsi a szervizben volt, szüntelenül törtem a fejem a közületi járműveken utazván, miközben ol­dalba böktem és oldalba böktek, verítékez- tem és fáztam, elmulasztottam a megfelelő megállókat és visszagyalogoltam. Továbbá ugyancsak a fejemet törtem ma reggel, ál­mosan és meggyötörtén, de nem jutott más az eszembe, mint az, hogy az élet szép, Te- néked magyarázzam, zam, zam, zam; meg az, hogy a kor olyan bunkó, mely mindenki­re lesújt, ha megéri; továbbá az, hogy a trom-, trom-, trom-, trom-, trombitás, mily szép ember, mily csodás; még továbbá, hogy milyen érdekes dolog az, amikor filmen lát­hatja az ember, miként bombázza saját légi­ereje Thieut, aminthogy filmen láthatta, ho­gyan gyilkolták meg azt, aki meggyilkolta azt, aki meggyilkolta állítólag az egyik Kennedyt, és szintúgy filmen láthatta, amint meggyil­kolták a másik Kennedyt, ugye érdekes? De mindezt nem lehetett megírni, mert a téma a fő, és benne a nő a legszebb reménység — ség, ség, ség... Amint látják, tehát bennem megvolt az igyekezet, zet, zet, ZET! Hiszen ezen levél e címen talán le is adható, nemde? Kérlek, döntsd el, hátha igen. Ebben a reményben üdvözöllek. Valamint — közlés esetén —azo­kat az olvasókat is, akik netán a vázolt hely­zetben találnak párhuzamot saját tapasztala­tukkal, mikor is valamire igen-igen szeretné­nek összpontosítani, de ebben mindenféle dolgok egyre-másra megakadályozzák őket mert az élet, nem áll meg, s miközben szép (nekik magyarázzam!), tele van buktatókkal is, rángatja őket, mint bábjátékos a figuráit, csak nem olyan kidolgozott terv szerint, ha­nem vaktában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom