Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

15*75: ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK

Tanulmányterv a környezet védelmére

A levegőszennyeződés — becslések szerint — évi mintegy 6 milliárd forint értékű kárt okoz a népgazdaságnak az épületek korróziójával, a füstölgő óriás kémények közelében húzódó termőföldek hozamának csökkenésével és több más módon.

A környezetvédelem azonban sokba kerül az ipari üzemeknek,

hiszen a füst szilárd szeny- nyezőanyagait megkötő be rendezés ára több tízmillió forint. Ezért a vállalatok gyakran inkább fizetik a büntetést — és tovább szennyezik a környék légterét. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szakemberei most olyan tanulmányt készítettek, amely gyakorlati alkalmazása nemcsak a környezet- védelmet szolgálja, hanem a technológiákba építve,

3—4 százalékos, évi több i száz millió forint értékű megtakarítást is eredményezhet.

A környezetvédelem és az anyagtakarékosság kérdését vizsgáló tanulmánytervezetet hamarosan szakmai bizottság elemzi, s koncepció készül belőle, amelyet a különböző tárcák használnak majd fel fejlesztő munkájukhoz.

Meghonosították az alagútzsalus építésmódot

A KGST építésügyi állandó bizottságának ajánlására, és az építőipari műszaki fejlesztés nemzetközi tapasztalatai szerint került sor öt évvel ezelőtt az alagútzsaluzatos építési módszer meghonosítására. E feladat irányítására és szervezésére az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium külön célprogram-bizottságot hozott létre, amely most jelentette, hogy megbízatásának eleget tett.

Az alagútzsaluzatos építésmód elsősorban a több szintes lakóházakból tervezett kisebb lakótelepek építésének módszere, amelynek felhasználása akkor indokolt, ha a termelékenyebb házgyárak termékeinek szállítása a nagy távolságok következtében vagy a nagy sorozatú építés feltételeinek hiánya miatt nem lenne kifizetődő. Az új eljárás kitölti tehát a házgyári körzetek fehér foltjait.

Kevés a közgazdász

Szűkösen mé

Hatékonyság, termelékenység, korszerű gyártmányösszetétel, takarékosabb energia-, anyag- és készletgazdálkodás, versenyképesség, sokat hallott fogalmak napjainkban, és a tennivalók seregét jelzik. Olyan feladatokról van szó, amelyeket jól képzett szakemberek, közgazdasági elemző munka nélkül lehetetlen megoldani. Ezért nem véletlen, hogy a közelmúltban a megyei pártbizottságon megyénk tizenöt nagyvállalatának gazdasági igazgatói és pártt'tkárai tanácskoztak arról, adottak-e mindenütt a magasabb szintű követelményeknek megfelelő személyi feltételek?

Nos, az elhangzott vélemények mozaikjaiból összeállt helyzetkép ha nem is sötét, aligha ad okot elégedettségre. A forrás épp hogy ki nem szárad, mindenesetre nem buzog bőséggel. Az idén 500 közgazdászt bocsát ki az egyetem, kis számban üzemszervezőket, anyaggazdálkodót egyet sem. Kézenfekvő tehát az oktatást kárhoztatni azért, _ hogy nagy gyáraink többségében csak mutatóba lelni egy-egy közgazdászt. Nem vitatkozhatunk az olyan érvek helytállóságával, hogy például a Csepel Autógyárat, vagy a Budakalászi Lenfonót s a távolabbi üzemeket még- inkább, a közlekedés nehézségei miatt kerülik el a fiatal szakemberek.

Mégis azokkal értünk egyet, akik azt emelték ki, hogy a gazdasági vezetők igényeljék az elemző közgazdasági munkát, ne a szorongató idő diktálja döntéseiket, hanem a megalapozott kimunkált alternatívák közül a legjobb mellett tegyék le voksukat. Méginkább sürgető ez az igény a mezőgazdaságban, ahol növekvő területen, fejlett gépi teohnika működtetésével, mind nagyobb arányban használnak fel ipari eredetű anyagokat, vegyszereket s a terméseredmények gazdaságos növeléséhez közgazdasági számítások sora szükséges. A megye termelőszövetkezeteiben a számviteli vezetőknek csak 26 százaléka egyetemi végzettségű, 63 százalékuk középszintű, 5 százalékuk általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

Véletlen?

— Szerencsés helyzetben vagyunk, nyolc fiatal közgazdászunk van, sőt az erőműszakma közgazda-utánpótlásának egyik bázisa lettünk — mondja Fekete Károly, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat gazdasági igazgatója, amikor tapasztalataikról érdeklődöm.

Fekete Károly immár 20 esztendeje, hogy elhagyta a Közgazdaságtudományi Egyetem padjait — s amint mondja — életem nagy csalódása volt, amikor első munkahelyemen beültettek egy ösz- szeadógép mögé ... két hónapig bírtam ki, Aztán az egvik erőműnél főkönyvelő lettem — szerencsém volt. — Ekkor megfogadtam, amíg közöm lesz a fiatal szakemberek pályakezdő szárny- próbálgatásaihoz, mindent elkövetek, hogy az összeadógépet csak látásból ismerjék. Ajkán egyedül voltam közgazda s négy év után, amikor eljöttem, öt fiatal vette át a stafétabotot.

A DHV-ban most nyolcán dolgoznak és nem múlik el esztendő, hogy egyet-egyet el ne vinnének máshová, vezető beosztásba.

— Hol van hát a megoldás?

Az alkotás lehetősége

— Különleges recepttel nem szolgálhatok. Mindenesetre alapvető feltétel, hogy a vezetés igényelte az elemző munkát, s aki összefogja a fiatalokat, képes legyen megfelelő feladatokat, célokat tűzni eléjük — féltékenység nélkül.

Aki hozzánk kerül, azt az első félévben semmiféle ügyintéződ munkával nem bízzuk meg. Az első lépés: hat hónapig tartó ismerkedés precíz terv alapján. Ez a terv felöleli a vállalat egész területét, a technológiától az irattárig, a rendészet tevékenységéig. Témafelelősöket jelölünk ki, akik segítenek az egyes területek megismerésében. Tanulmányozzák a a fiatalok a tervezést, az anyaggazdálkodást, a munkaügyet, a számvitelt, a technológiát. Minden tapasztalatukról írásban számolnak be. Ha valahol problémákat fedeznek fel, javaslatot tehetnek azok kijavítására. így az elméleti tudás mellé összeállnak a gyakorlati ismeretek s a tapasztaltakat időszakonként közösen értékeljük. Az induláskor megkérdezzük, melyik terület érdekli leginkább, ennek tanulmányozására több időt adunk. Eközben elemző Közgazdász, tanuló státust kap a fiatalember. Ellátjuk most már konkrét feladatokkal, elemzéseket végez, viták kerekednek a műszakiakkal. Rögzítjük a véleményeket és ellenvél emény eket.

Azok a kérdések, amelyeket alapvetően rosszul fogott meg, a hivatali titkok dossziéjába kerülnek. Tapasztalataink szerint ez az időszak — amíg a gyakorlati érzék kialakul — nem hosz- szabb két évnél. Az elemző közgazdász ezután belső ellenőri státust kap.

A türelem beérik

— Ebben a munkakörben szigorú ütemterv alapján, élénk közgazdasági munka következik; a belső ellenőr mindenüvé eljut, most már összefüggéseiben érzékeli a vállalat tevékenységét, gyenge pontjait. Kialakulnak vezetői képességei, csoportvezetői, osztályvezetői beosztást is kaphat. Ebben az időszakban különös gondot fordítunk arra is, hogy politikai felkészültségük növekedjék, többen jelentkeztek és elvégezték például a marxizmus—leninizmus esti egyetem szakosító tanfolyamait.

Kétségtelen, hogy a szakember-utánpótlás forrásainak bővítése, a tehetséges fiatalok felkarolása, pályájuk indítása, vezetői képességeik kibontakoztatása nagyobb figyelmet, több fáradságot és türelmet igényel — a többnyire munkával túlterhelt vállalati, szövetkezeti vezetőktől.

Kovács György Attila

Kis szövetkezet — nagy megtakarítás

Felmérték a lehetőségeket Pilhborosjenőn

Pest megye fogyasztási szövetkezetei között a legmagasabb összeget, 818 000 Ft megtakarítást irányzott elő idei intézkedési tervében a Pilis- borosjenő és Vidéke ÁFÉSZ. Az anyaggazdálkodás javítása, a műszaki berendezések gazdaságosabb hasznosítása mellett olyan

kevésbé látványos lehetőségek kiaknázására is gondoltak,

mint például a hűtőgépek jobb kihasználása. A hűtést biztosító elektromos energia felhasználását ugyan nem csökkenthetik, mert ezzel

közvetve kárt okoznának: áruromlást idéznének elő. A takarékosság helyes értelmezése itt csak az lehet, hogy a hűtőberendezések működtetésében ne legyen üresjárat, a működtetésükre fordított energiát teljes egészében hasznosítsák. Ezért a szövetkezet úgy szervezte meg a mélyhűtött áruk utánpótlását, hogy folyamatosan, a kapacitást kitöltve tárolhassanak. A felhasznált energia mennyisége azonos, de több árut óvnak a berendezések mint korábban, s ez is egyik módja a takarékosságnak. Vendéglátó egységeikben például eddig számottevő elektromos energiát fogyasztó kompresszoros eljárással mérték a hordós sört.

Ezt most szénsavas megoldással helyettesítették, amelynek előnye, hogy

nemcsak olcsóbb, hanem

egyúttal frissiti is az italt.

Ezzel várhatóan 60 ezer forintot takarítanak meg az idén. Jobb munkaszervezéssel olcsóbbá teszik az áruszállítást is, 150 000 Ft-ot nyernek azzal, hogy míg eddig saját gépkocsijuk a gyártó, illetve nagykeresekedelmi vállalatoktól közvetlenül hozta a szállítmányokat, most már vasúton kérik a küldeményt és a solymári, vagy a Kelenföldi pályaudvarról viszik tovább azt a községekbe.

A pilisborosjenői szövetkezet kiterjedt terménybolthálózata, tavaly 21 millió forint értéket forgalmazott, s a felhasznált zsákok kölcsönzési díjaként több mint 100 ezer forintot fizettek. Az intézkedési tervben előírták, a zsák használati idejének rövidítését: a kiürítés után nem gyűjtik össze a zsákokat, hanem kis tételben is azonnal visszajuttatják a kölcsönző vállalatnak. Ennek fejében 30 000 Ft-ra számítanak.

GOMBO PÁL:

...ZET

Igyekezet

• • ____ * 99

UH

IT©

IXAUKR

Tisztelt szerkesztőség!

Elnézést kérek, hogy az e heti Zet-ben nem tudtam megírni, de erre legalább annyi okom volt, mint az anekdota beli baltának, aki maródira jelentkezett, mert lepragyanúsnak érezte magát, amellett kiújult a gyomorfekélye, s határozottan kínozta a köhögés, a fogfájásról nem is szólva. Tehát:

Képzeljék, nekem is fájt a fogam. Egész éjjel nem aludtam, hogyan is ecseteljem a dolgot? Hiába volt az altató, nem segített. Kiolvastam bánatomban-éberségemben egy de- tektívregényt és nem tudtam letenni, holott unalmas volt, a gyilkos mindjárt az elején kiderült, már csak azért is, mert hátralapoz-, tam és megnéztem, tényleg az irodalomtörténet-professzor volt a tettes, aki is megalo- mániából döfködte a tőrt mindenkibe, aki csak egyébként gyanún felül állt. Na persze borogattam is meleggel a fogamat, és még perszébb, hogy bevettem egy-két szem De- malgont, meg Kalmopyrint. Reggel aztán elszaladtam a fogorvoshoz, de már útközben kiállt a fájás, úgyhogy nem mentem be hozzá és azóta sem fáj, mégis kialvatlanul ki tud szellemi munkát végezni? Na ugye.

Persze azt kérdezhetik tőlem, hogy mért nem írtam meg már előbb, mikor tudtam, hogy ma délutánra az íróasztalon kell lennie. Nos, rengeteg volt a dolgom, összejött minden. Volt egy választmányi ülésem, egy elnökségi ülésem, egy tájékoztatóm, egy előadásom — én ugyan mindezeken hallgattam (még az előadáson is, mert nagy ravaszul egy hallgatómmal tartattam meg, mondván, hogy ez valamiféle próba, hadd jöjjenek bele), mégis, hogy az időigénybevételről fogalmuk legyen, közlöm: 86 papírt rajzoltam tele absztrakt, sőt szürrealista ábrákkal. Amire meg azt kérdezhetik, hogy mért nem gondolkodtam közben azon, mit is fogok írni, de hát ki nem tudja, hogy egy Leninnek kell lennie ahhoz, hogy valaki értekezletféleségeken még gondolkozni is tudjon. Na és akkor még egy szót sem szóltam a mindennapos munkámról, melynek során szerkesztgettem, tár- gyalgattam, számos telefonbeszélgetésem volt — ilyenkor persze mindenféle ismeretlen megkeres olyan problémákkal, amelyek nem rám tartoznak, de éppen azért tapintatos türelemmel kell őket eligazítani, nehogy vitába keveredjen velük az ember, meg rossz híremet költsék. Továbbá ilyenkor hívják fel az embert hivatalos és rátartozó dolgokban, amiket szintúgy nem lehet katonás tárgyilagossággal elintézni, mert mindenkinek van saját elképzelése, amit ha egyszerűen ráhagyok, felhúzza az orrát, tehát lelkesedni is kell érte; ha meg ellentmondók, ami olykor szükséges, akkor érvet kell érvre halmoznom, bár az sem használ, akkor is tökfejnek tartanak, de legalább nem mondhatják, hogy nem foglalkoztam az ügyükkel kimerítően. (De még milyen kimerítően!)

És akkor még nem is szóltam a családi gondokról. A takarítónőnk felmondás nélkül eltávozott, így nem úszhattam meg némi társadalmi munka nélkül (bevásárlás, rendcsinálás, cipőpucolás, villanyjavítás stb., stb. — a többit nem vallom be, mert még férfiat- lannak tartanának). A fiam részint megnyert egy országos tanulmányi versenyt, részint nősülni akar, úgyhogy volt ünneplés is, meg

tervezgetés is, hármasban, kettesben, négyesben, sűrű egymásutánban. Azonkívül a szemetes nem hordta el a szemetet, amely ügyben fel kellett lépnem, a villanyóra kicsapott, amely ügyben szerelőt kellett várnom, az esernyőmet elhagytam, amiért vissza kellett mennem keresgélni, és végül is hiába, mert valaki nyilván felmarkolta abban a presszóban, ahová gondolkodni tértem be, de hiába, mert egy ismerős ült le mellém, aki elmesélte nekem gyomorbaja történetét, igen változatosan, mert először súlyos diagnózisa volt, aztán kezelték, aztán rájöttek, hogy a diagnózis téves volt, a panaszai elmúltak, éppen azért többszörös kontrollra küldték, mert miféle dolog az, hogy valaki meggyógyul, amikor az operációt indikáltnak vélték és azt írásban rögzítették. Csupán ez két óra együttérzést vett igénybe.

A kocsimnak meg nekimentek. Azt lehetne mondani, hogy szerencse, mert ha én mentem volna a másiknak, a biztosító nem fizetett volna, de ki nem tudja, mi időbe került így is csupán a vonatkozó nyomtatvány kitöltése? Azt úgy szerkesztették meg, hogy a Füles nem talált ki még hasonlóan bonyolult fejtörőt — világos, hogy ezzel is el akarják venni az emberek kedvét a karamboloktól, ami dicséretes szándék. És aztán következett a szerviz, ami nemcsak időt és pénzt vesz el, hanem idegborzoló is, mert a'borpadáson kívül felfedezik a kuplung lazaságát (150,—), a persely horpadását (340,—), az olajcsere szükségességét (286,—), továbbá, hogy valami hörög, valami nem pörög, valami bigyót cserélni kéne, de nincsen, azért vigyázzak a vezetésnél, és... ja igen, közben voltam a biztosítónál is, amely a reklámfilmeken a nyugalom és kényelem szinonimája, míg a valóságban az illetékes hölgy hatalmi vágya kiélésének terepe.

Mindeközben folyton-folyvást arra gondoltam, hogy valami életszagút találjak ki Nektek, olyant, amiben a nyájas olvasó magára ismer, ami felkelti beleélési ösztönét, ami amellett szórakoztatja is. Amíg a kocsi a szervizben volt, szüntelenül törtem a fejem a közületi járműveken utazván, miközben oldalba böktem és oldalba böktek, verítékez- tem és fáztam, elmulasztottam a megfelelő megállókat és visszagyalogoltam. Továbbá ugyancsak a fejemet törtem ma reggel, álmosan és meggyötörtén, de nem jutott más az eszembe, mint az, hogy az élet szép, Te- néked magyarázzam, zam, zam, zam; meg az, hogy a kor olyan bunkó, mely mindenkire lesújt, ha megéri; továbbá az, hogy a trom-, trom-, trom-, trom-, trombitás, mily szép ember, mily csodás; még továbbá, hogy milyen érdekes dolog az, amikor filmen láthatja az ember, miként bombázza saját légiereje Thieut, aminthogy filmen láthatta, hogyan gyilkolták meg azt, aki meggyilkolta azt, aki meggyilkolta állítólag az egyik Kennedyt, és szintúgy filmen láthatta, amint meggyilkolták a másik Kennedyt, ugye érdekes? De mindezt nem lehetett megírni, mert a téma a fő, és benne a nő a legszebb reménység — ség, ség, ség...

Amint látják, tehát bennem megvolt az igyekezet, zet, zet, ZET! Hiszen ezen levél e címen talán le is adható, nemde? Kérlek, döntsd el, hátha igen. Ebben a reményben üdvözöllek. Valamint — közlés esetén —azokat az olvasókat is, akik netán a vázolt helyzetben találnak párhuzamot saját tapasztalatukkal, mikor is valamire igen-igen szeretnének összpontosítani, de ebben mindenféle dolgok egyre-másra megakadályozzák őket mert az élet, nem áll meg, s miközben szép (nekik magyarázzam!), tele van buktatókkal is, rángatja őket, mint bábjátékos a figuráit, csak nem olyan kidolgozott terv szerint, hanem vaktában.