Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-09 / 82. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A ceglédi járás es ce XIX. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM 1915. ÁPRILIS 9., SZERDA Az autóbusz Ceglédről indult Gyümölcsöző barátság Vendégségben a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A verőfényes március végi I kértek, s megjegyezték azt is, délelőttön a várakozás izgal- I hogy könyvet, filmeket, sőt ma fűtötte annak a külön- teljes kiállítási anyagot is busznak az utasait, amely a ceglédi járási hivatal épülete előtt Budapestre indult. A Hazafias Népfront járási bizottsága jutaloméira vitte a termelőszövetkezeti, munkahelyi szocialista brigádok legjobbjait, a népfront aktíváit. A kirándulás sok élményt ígért. A fővárosba érvén első útjuk a nemrég felavatott Károlyi Mihály emlékszoborhoz vezetett, melynek talapzatán a kegyelet és a megemlékezés vörös szegfűit helyezték el. Az autóbusz ezután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házához vitte utasait, ahol kedves vendégként fogadták a csoportot. A házat és az itt folyó széles körű tudományos, ismeretterjesztő és művészeti munkát Bormotov Anatolij, a kiállítási osztály vezetője és Malasonokné Sári Katalin, a ház igazgatójának titkárnője mutatta be. Teremről teremre A tájékoztatást nagy érdeklődéssel hallgatták a vendégek. Hogyne, mikor máris terveket szőhettek a hallottak alapján! A népművelők, pedagógusok, szocialista brigádtagok rögtön ! határoztak: ide még sokszor visszatérnek, figyelemmel kísérik az intézmény programját, jutalomkiránduláson a fővárosban járván szerét ejtik, hogy az iskoláscsoportok is megismerkedjenek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, kiállításait, filmelőadásait megtekintsék. Sokan műsorfüzetet is szívesen, ingyen kölcsönöz a ház. A szocialista brigádtagokat az ősszel megalakult szocialista brigádok klubjának működése érdekelte, s természetesen az is, hogy miként lehet hozzájuk csatlakozni. Szívesen visszatérnek A kiállítótermekben szőke, szakállas fiatalember csatlakozott a csoporthoz. A vendégek kalauzolását az épp itt tartózkodó V. Szibirszkij, a Grékov-stúdió tagja folytatta. Kabátján frissen kapott kitüntetés díszlett: ezüst díjat nyert munkájával a katonai stúdió pályázatán. Az alkalmi idegenvezetőhöz záporozó kérdéseket mosolyogva figyelte egy sötét ruhát viselő férfi, Szemjon Mazarkin volt, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára. Épp egy magas rangú szovjet kormány- és pártküldöttséggel járt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, nem mulasztotta el, hogy látogatásával megtisztelje a magyar vendégeket is. A Várban A pompás nagyteremben, amely f Uipvetíi^sekre és előadások megtartására is, lehetőséget ad, a ceglédi járásból érkezett vendégek igen szép filmet láthattak Kádár János szovjetunióbeli látogatásáról. Sok színes ismeretterjesztő és idegenforgalmi kiadvány került a vendégek táskájába a búcsúzás perceiben. Emlékül vihették magukkal, hogy ezek VASARNAP: Nagykőrösi gokart-verseny EMLÉKTÚRÁRA INDULNAK Április 13-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel gokartversenyt rendez az autóklub nagykőrösi csoportja. Nemrég létrejött szakosztályuk bemutatkozása lesz ez a verseny. Az ország más részeiből már negyvennél több jelentkezés érkezett a ritka sporteseményI Más esemény is lesz ezen a J napon: az autóklubosok egy | csoportja akkor indul a Felszabadítók nyomában elnevezésű emléktúrán a Szovjetunióba, s útjukon megkoszorúzzák a szovjet hősök és magyar mártírok síremlékeit, emlékműveit. OLVASÓNK LEVELE: Ne csak a fiatalok mércéjével! — A Ceglédi Hírlap március 19-i számában olvastam a Csalódott diákok cikkét, melyben elmarasztalták Tolnay Klári színművész nőnapi ceglédi szereplését. Véleményükhöz szeretnék hozzászólni az esten részt vett idősebb hallgatóság, a „középkorúak” nevében. — Nem szabad elfelejteniük a fiataloknak, hogy mi, édesanyák és nagymamák nem hangoskodhatunk versenyt a fiatalok beatzenéjével, táncaink is mások, szórakozási igényeink is kicsit különböznek az övéiktől. Talán épp ők mosolyognának legjobban, ha hozzájuk hasonlóan viselkednénk, ha ezt az igyekezetünket látnák. Így van ez az előadóművészettel is. A márciusi esten az előadók azon igyekeztek, hogy a fiatalok igényének megfelelő műsort mutassanak be. Egyedül Tolnay Klári volt, aki más hangon szólt. Mi, középkorúak szeretjük őt, aki a mi ifjúságunk idején volt feltűnő csillagzaté művész. Szereplése ma is élmény a számunkra. Kérjük a fiatalokat, hagyják ezt meg nekünk. Próbálják elviselni, hogy nekünk is vannak igényeink, szükségünk van a magunk vidámságára, a magunk műfajára. Ez felüdít minket, hogy azután visszatérvén a család gondjai közé, jobb hangulatban főzhessük a mindennapi ebédet táncoló, dolgozó, friss szellemű fiainknak, lányainknak, mossuk a kis unoka pelenkáját, ha a szükség úgy kívánja, hogy gyermekeink dolgában segítsünk, amíg csak bírjuk erővel. — Ne bírálják így, ilyen hangon Tolnay Klári művésznő előadói témáit. Kiváló színművész ő, aki több évtizede ott áll a színpadi és a filmművészet élvonalában, csak épp ő is elmúlt közben húszéves. Engedjék meg hát, hogy ifjúságát — ifjúságunkat idézve a kora nyelvén szóljon hallgatóihoz. Becsüljék meg őt! Szabó Lásizlóné Cegléd is éltessék a gyakori visszatérés, a barátság gondolatát. Az estébe hajló délutáni órákat a Várban töltötte a csoport, ahol felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére megnyitott emlékkiállítás dokumentumanyagával ismerkedhettek és megtekintették a középkori Budai Vár állandó kiállítását, feltárt termeit is, dr. Nagybáthay Antalné szíves szavú és nagy tudású idegen- vezető kíséretével. Eszes Katalin Épület a kórház mellett Ápolónők otthona Barátságban, megértésben élnek Űj épület áll a csupaab- lak ceglédi kórház közvetlen közelében. A kórházban szorgoskodó nővérkék közül soknak ez a második otthona: a nővérszállás. Halkan lépdelve megyünk a folyosón. Az itt élők szabta csendtörvény szigorú, igazságos. Egymást kímélik, védik, hiszen szinte mindig van, aki épp az éjszakai műszak fáradalmait piheni, tanul, vagy olvas. Papp Ilona szobájában könyvekkel teli a polcsor. Ilona a 2. belgyógyászaton teljesít szolgálatot. — Szeretem a könyveket, szeretem nyomon követni a regényhősök szép szavakkal megírt élettörténetét. Emellett német nyelvtankönyv is gyakran kerül a kezembe. Két éve, hogy jutalomúton jártam az NDK-ban. Akkor született meg az elhatározás bennem, hogy okvetlenül nyelvet kell tanulnom. Az asztalon tankönyvek. — Felfrissítem, amit az ápolónőképzőben tanultam. Javasolták, hogy tanuljak a továbbképző tanfolyamon. Mindenképp a hasznomra váAbonyban is bemutatkoztak Fellépett a Délibáb együttes A próbára hetente utaznak A Délibáb együttes abonyi szerepléséről Somogyi Imre szobrászművésznek, az iskola egykori növendékének a nevét vette fel a napokban az abonyi Szelei úti általános iskola. Az ünnepséget a tágas tornacsarnokban öntevékeny művészeti csoportok előadása követte. Fellépett a művelődési ház irodalmi színpada, a fóti — Somogyi Imre nevét viselő — kertbarátok köre citerazenekara és a debreceni Délibáb együttes, melynek tagjai sorában ifjú Dévay János és felesége személyében abonyiak is vannak. Dévayék fiatal pedagógusok. A nagy tetszést aratott műsor végeztével velük beszélgettünk. — Mint hallották és látták népzenét játszik népi hangszereken együttesünk. Valójában ennél többről van szó. Igyekszünk művészi fokon előadni számainkat, melyeknek dalcsokrát nagyrészt magunk gyűjtöttük. 1972-ben az Aranypáva versenyen a középdöntőig jutottunk el, tavaly a keszthelyi Helikon-ünnepségen aranydíjas lett az együttes. Volt már hanglemez-felvételünk, a debreceni Csokonai Színház kérésére egy gyermekdarab zenéjét mi játszottuk. Most rádiófelvételre készülünk. — Mint diák, az együttes alapító tagja voltam — mondja Dévay János. — A kapcsolat ma is tart, bár nehezebb a helyzetünk, hiszen a közös próbákra hetente vonatoznunk kell Debrecenbe. A hét más napjain ki-ki maga gyakorol. Szerencsére egy éve a feleségem is a Délibáb tagja lett, így mi együtt tanulhatunk. Közös célunk, hogy a fiatalokkal megszerettethessük a művészi módon, népi hangszereken tolmácsolt népzenét. Irta és fényképezte: Gyuráki Ferenc Öcsi napok óta pisztolyért nyúzza kitartó kunyerá- lással a család valamennyi tagját. Méltatlankodik. Mégis furcsa, hogy nem értik meg könyörgő szavát, pedig van már ilyen játéka valamennyi szomszéd gyereknek. Esténként örvendezve fogadja a kapuban apját, anyját — mindig tartogat valami apró' örömöt öcsi számára a táska, vagy a zseb mélye. De mit sem ér a cukorka íze, kinek kell a bocicsoki, ha a várva- várt pisztoly mindig elmarad. — Látod, megint elfelejtettem. Öröm Nagyon feledékeny vagyok — mentegetőzik apja. — Majd, ha nagy leszel és katona, igazit kapsz. Minek neked ilyen játék? — vélekedik anyja, akinek különvéleménye van az efféle holmikról. Végül mégis a lurkó győz. Egy este, mikor már alszik, apja odalopakodik az ágyához és a székre, á rendbe rakott ruhák* mellé elhelyez egy kis csomagot. Öcsi reggel korán ébred. Persze, azonnal észreveszi, hogy valamit rejt számára a dobozka. Fürgén bontja a papírt, öröme leírhatatlan : megkapta a kérve kért játékot. Valakivel meg kellene osztani ezt a boldogságot. Fut a konyhába, anyu sehol. A bátyus már elment az iskolába. Az udvaron berreg a motorkeréV- pár, hangia jelzi, hogy apa is indulóban van. Öcsi száguld az ablakhoz, nyitja, integet és teli torokból kiabál: — Hahó, apu! Jó hírem van! Képzeld, megkaptam tőled a pisztolyt, tudod-e? e. k. lik. Távoli tervem, hogy akkor majd akár egészségügyi szakközépiskolában is taníthatok. Takarékosan élek, tervezem a jövőmet. Ifjúsági takarékbetétem segítségével idővel saját lakáshoz szeretnék jutni a városban. Csemői vagyok. A hivatás Csendesre fogott muzsikát hallgat Mucsi Irén és Thurzó Mária, a szomszéd szoba két lakója. Irén naponta bejár a városba, mert ő a baleseti kórházban dolgozik hat éve. Állandó lakása Abonyban van. Sokáig bejáró volt, nagyon örült, amikor elfogadták a kérelmét és bejutott ide, a nővérszállásra. Irénék kilencen vannak testvérek. Mint mondja, otthon, a családban tanulta meg azt, hogy az embereknek törődni kell egymással. Az ápolónői foglalkozást hivatásának vallja. — A tervem: szeretném elvégezni a műtős tanfolyamot. Voltam régebben szövő, dolgoztam téglagyárban, de egyszer a vöröskeresztes tanfolyam kedvet adott az egészségügyi pályához. Jó itt, a kollégák között. Tiszteljük egymást, barátságunk erősebb a munkatársi jó kapcsolatnál. Thurzó Mária Kőröstarcsá- ról jött Ceglédre, a kórházba. — Távol élek a családtól, meg-megújítom poromét a kilométerekkel, néha hazamegyek látogatóba, de roppant fáradságos a közlekedés. Itt, a nővérszálláson nem érzem a háromműszakos munkarend terhét annyira. Olykor a magammal hozott családi fényképalbum lapjait lapozom. Csupa öröm Mária gyermekápolónő. Nagykőrösön tanult, gyakorló éveit Cegléden töltötte. Nagyon szereti a gyerekeket. — Kedvesek, huncutok, makacsok, ragaszkodók, s nekem az ápolónői hivatás mellett hol az óvónéni, hol a dadus, hol a pótmama szerepét kell alakítanom. Örömmel teszem. Boldog vagyok, mikor gyógyulásukat látom. Nem könnyű, de nagyon szép foglalkozás a miénk, s mivel ilyen otthonunk van, könnyebb az életünk. Gy. M. Melyik oldalon? Cegléd második főutcája a Kossuth Ferenc utca. Gyalogosforgalma talán a legnagyobb a városban, hiszen erre jár naponta a Károlyi-lakónegyedben élők legtöbbje. Azaz csak erre járna. A borpincészet előtt, az utca egyik oldalán gyakran kinn a tábla, melyen kérik a gyalogosokat, hogy közlekedjenek a túlsó oldalon, mivel a hely rakodáshoz kell. Ha a gyalogos az épület előtt álló vasúti tartálykocsik és csővezetékek megkerülésével átóvatoskodik a forgalmas úttesten, a vasbolt mellett újabb piros betűs feliratot olvashat, mely szerint a gyalogosforgalom bontás, építkezés miatt csak a túlsó oldalon van. Mindkét tábla érthető figyelmeztetés, kérelem. Csak az a kérdés, hogy ezek után merre menjenek a gyalogosok? (k. d.) Kisplasztikák a Dózsa-klubban Formanyelve: a realitás NÉMETH AURÉLIA KIÁLLÍTÁSA Sok fiatal látogatja Cegléden a reggeltől késő estig nyitva tartó, hangulatos Dózsa György ifjúsági pinceklubot. A szórakozásra, hasznos időtöltésre alkalmat, beszélgetésre meghitt zugot és gyakran vonzó meglepetést is találnak itt a betérők. Most például kisplasztikák sorakoznak a boltíves oldalteremben. Hírük a kamarakiállítás megnyitása óta sok nézőt vonzott. A jó hír gyorsan terjed, s így — mint valami kiállítócsarnok- bari, múzeumban — itt is sokan megfordultak, hogy meg- ismerkeujenek Németh Auréllá szobrászművész alkotásaival. Akik a megnyitón részt vettek, alkalmuk volt megismerni az alkotóművészt, a kedves arcú, tevékeny asz- szonyt, aki munkáiról ítélve szinte a kezében hordja a lelkét, aki emberszere tétét, bizakodását az agyagba gyúrva életet, gondolatokat ad a holt agyagnak. Somogy megyei születésű Németh Auréiia. A nehéz pályát nem fiatalon kezdte. Huszonhét éves volt már, amikor Kisfaludy-Stróbl Zsigmond és Laborcz Ferenc tanítványaként elkötelezte magát a szobrászművészetnek. Régóta tagja a Képzőművészeti Alapnak. Alkotásai szerepeltek már a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, más kiállításokon. Szobrai Rómáig is eljutottak, ahol a Magyar Akadémia rendezésében önálló kiállítása volt, majd egy következő alkalommal negyven ország szobrászainak bemutatkozásakor egy munkájáért a legjobbnak járó díjat nyerte el. (A szobor kicsinyített alakja, az Olasz halász most itt látható a kamarakiállításon, s a Szomorúság, az Anyaság és a Szerelem című alkotásokkal együtt a legtöbb elismerést szerzi ifjú közönségétől). Németh Auréiia nem az „izmusok” híve. A realitást vallja, ez a formanyelve és ezt nem tagadja meg soha. Munkáiban a valósághoz ragaszkodik, de úgy, hogy lelket ad az anyagnak, s komoly mondanivalót. Azt mondja: a tisztánlátással kell megismertetni az embereket, nem elég az elvont formák káprázatának meglepetésével megajándékozni őket. Érezzék a valóság örömét, lássák a valóság szépségét és tudják a fájdalom keserűségének ízét, ha a művész ezt kívánja a tudtukra adni. Most Bárdos Lajos zeneszerző portréját készíti otthoni kis műhelyében. Alkotó művészetének serkentője az élmény. Szereti a monumentalitást, vonzódik a kövekhez, s reméli, hogy egyszer majd saját kemencéje lesz maga készítheti el nagyobb műveit is, az utolsó simításig. Ceglédi kiállítását április 10-ig nézheti meg a közönség. Ez alkalommal természetesen a művészet iránt érdeklődő felnőttek is bebocsátást nyernek az ifjúsági klubba, hadd gazdagodjanak azzal az örömmel, amelyet Németh Auréiia kisplasztikáinak látása kelt az emberben. Eszes Katalin Huszonkét házasságkötés A családi és társadalmi ünnepségeket rendező iroda — az anyakönyvi hivataliad karöltve — nagy forgalmat bonyolított le a húsvét előtti hét végén. Szombaton huszonkét pár kötött házasságot Cegléden. Gyakran villant a fényképészek vakuja, durrant a pezsgőspalack, csendült fel az orgonán a nászinduló. Különösen szép volt a városháza nagytermében a Volán 1/11. számú Vállalata által rendezett esküvő, amelyen a pártalapszervezet, a KISZ- és a szakszervezet nevében Úcsai Sándor párttitkár köszöntötte a fiatal párt, Bellér Györgyöt, a Volán és Szabó Katalint, a Lenin Termelőszövetkezet dolgozóját.
