Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A ceglédi járás es ce XIX. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM 1915. ÁPRILIS 9., SZERDA Az autóbusz Ceglédről indult Gyümölcsöző barátság Vendégségben a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A verőfényes március végi I kértek, s megjegyezték azt is, délelőttön a várakozás izgal- I hogy könyvet, filmeket, sőt ma fűtötte annak a külön- teljes kiállítási anyagot is busznak az utasait, amely a ceglédi járási hivatal épülete előtt Budapestre indult. A Hazafias Népfront járási bi­zottsága jutaloméira vitte a termelőszövetkezeti, munkahe­lyi szocialista brigádok leg­jobbjait, a népfront aktíváit. A kirándulás sok élményt ígért. A fővárosba érvén első útjuk a nemrég felavatott Ká­rolyi Mihály emlékszoborhoz vezetett, melynek talapzatán a kegyelet és a megemlékezés vörös szegfűit helyezték el. Az autóbusz ezután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­hoz vitte utasait, ahol kedves vendégként fogadták a csopor­tot. A házat és az itt folyó széles körű tudományos, is­meretterjesztő és művészeti munkát Bormotov Anatolij, a kiállítási osztály vezetője és Malasonokné Sári Katalin, a ház igazgatójának titkárnője mutatta be. Teremről teremre A tájékoztatást nagy érdek­lődéssel hallgatták a vendé­gek. Hogyne, mikor máris terveket szőhettek a hallottak alapján! A népművelők, pe­dagógusok, szocialista brigád­tagok rögtön ! határoztak: ide még sokszor visszatérnek, fi­gyelemmel kísérik az intéz­mény programját, jutalom­kiránduláson a fővárosban járván szerét ejtik, hogy az iskoláscsoportok is megismer­kedjenek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, kiállí­tásait, filmelőadásait megte­kintsék. Sokan műsorfüzetet is szívesen, ingyen kölcsönöz a ház. A szocialista brigádtago­kat az ősszel megalakult szo­cialista brigádok klubjának működése érdekelte, s termé­szetesen az is, hogy miként lehet hozzájuk csatlakozni. Szívesen visszatérnek A kiállítótermekben szőke, szakállas fiatalember csatla­kozott a csoporthoz. A vendé­gek kalauzolását az épp itt tartózkodó V. Szibirszkij, a Grékov-stúdió tagja folytatta. Kabátján frissen kapott kitün­tetés díszlett: ezüst díjat nyert munkájával a katonai stúdió pályázatán. Az alkalmi idegenvezetőhöz záporozó kér­déseket mosolyogva figyelte egy sötét ruhát viselő férfi, Szemjon Mazarkin volt, a bu­dapesti szovjet nagykövetség első titkára. Épp egy magas rangú szovjet kormány- és pártküldöttséggel járt a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában, nem mulasztotta el, hogy látogatásával megtisztel­je a magyar vendégeket is. A Várban A pompás nagyteremben, amely f Uipvetíi^sekre és elő­adások megtartására is, lehe­tőséget ad, a ceglédi járásból érkezett vendégek igen szép filmet láthattak Kádár János szovjetunióbeli látogatásáról. Sok színes ismeretterjesztő és idegenforgalmi kiadvány ke­rült a vendégek táskájába a búcsúzás perceiben. Emlékül vihették magukkal, hogy ezek VASARNAP: Nagykőrösi gokart-verseny EMLÉKTÚRÁRA INDULNAK Április 13-án, vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel gokart­versenyt rendez az autóklub nagykőrösi csoportja. Nemrég létrejött szakosztályuk bemu­tatkozása lesz ez a verseny. Az ország más részeiből már negyvennél több jelentkezés érkezett a ritka sportesemény­I Más esemény is lesz ezen a J napon: az autóklubosok egy | csoportja akkor indul a Fel­szabadítók nyomában elneve­zésű emléktúrán a Szovjet­unióba, s útjukon megkoszo­rúzzák a szovjet hősök és ma­gyar mártírok síremlékeit, em­lékműveit. OLVASÓNK LEVELE: Ne csak a fiatalok mércéjével! — A Ceglédi Hírlap március 19-i számában olvastam a Csalódott diákok cikkét, mely­ben elmarasztalták Tolnay Klári színművész nőnapi ceg­lédi szereplését. Véleményük­höz szeretnék hozzászólni az esten részt vett idősebb hall­gatóság, a „középkorúak” ne­vében. — Nem szabad elfelejteniük a fiataloknak, hogy mi, édes­anyák és nagymamák nem hangoskodhatunk versenyt a fiatalok beatzenéjével, tán­caink is mások, szórakozási igényeink is kicsit különböz­nek az övéiktől. Talán épp ők mosolyognának legjobban, ha hozzájuk hasonlóan visel­kednénk, ha ezt az igyekeze­tünket látnák. Így van ez az előadóművészettel is. A már­ciusi esten az előadók azon igyekeztek, hogy a fiatalok igényének megfelelő műsort mutassanak be. Egyedül Tol­nay Klári volt, aki más han­gon szólt. Mi, középkorúak szeretjük őt, aki a mi ifjúsá­gunk idején volt feltűnő csil­lagzaté művész. Szereplése ma is élmény a számunkra. Kérjük a fiatalokat, hagyják ezt meg nekünk. Próbálják elviselni, hogy nekünk is van­nak igényeink, szükségünk van a magunk vidámságára, a magunk műfajára. Ez fel­üdít minket, hogy azután visszatérvén a család gondjai közé, jobb hangulatban főz­hessük a mindennapi ebédet táncoló, dolgozó, friss szelle­mű fiainknak, lányainknak, mossuk a kis unoka pelenká­ját, ha a szükség úgy kívánja, hogy gyermekeink dolgában segítsünk, amíg csak bírjuk erővel. — Ne bírálják így, ilyen hangon Tolnay Klári művész­nő előadói témáit. Kiváló színművész ő, aki több évti­zede ott áll a színpadi és a filmművészet élvonalában, csak épp ő is elmúlt közben húszéves. Engedjék meg hát, hogy ifjúságát — ifjúságun­kat idézve a kora nyelvén szóljon hallgatóihoz. Becsül­jék meg őt! Szabó Lásizlóné Cegléd is éltessék a gyakori visszaté­rés, a barátság gondolatát. Az estébe hajló délutáni órákat a Várban töltötte a csoport, ahol felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére megnyitott emlékkiállítás do­kumentumanyagával ismer­kedhettek és megtekintették a középkori Budai Vár állandó kiállítását, feltárt termeit is, dr. Nagybáthay Antalné szíves szavú és nagy tudású idegen- vezető kíséretével. Eszes Katalin Épület a kórház mellett Ápolónők otthona Barátságban, megértésben élnek Űj épület áll a csupaab- lak ceglédi kórház közvetlen közelében. A kórházban szor­goskodó nővérkék közül sok­nak ez a második otthona: a nővérszállás. Halkan lépdelve megyünk a folyosón. Az itt élők szabta csendtörvény szi­gorú, igazságos. Egymást kí­mélik, védik, hiszen szinte mindig van, aki épp az éjsza­kai műszak fáradalmait pi­heni, tanul, vagy olvas. Papp Ilona szobájában könyvekkel teli a polcsor. Ilona a 2. belgyógyászaton teljesít szolgálatot. — Szeretem a könyveket, szeretem nyomon követni a regényhősök szép szavakkal megírt élettörténetét. Emellett német nyelvtankönyv is gyak­ran kerül a kezembe. Két éve, hogy jutalomúton jártam az NDK-ban. Akkor született meg az elhatározás bennem, hogy okvetlenül nyelvet kell tanulnom. Az asztalon tankönyvek. — Felfrissítem, amit az ápolónőképzőben tanultam. Javasolták, hogy tanuljak a továbbképző tanfolyamon. Mindenképp a hasznomra vá­Abonyban is bemutatkoztak Fellépett a Délibáb együttes A próbára hetente utaznak A Délibáb együttes abonyi szerepléséről Somogyi Imre szobrászmű­vésznek, az iskola egykori nö­vendékének a nevét vette fel a napokban az abonyi Szelei úti általános iskola. Az ün­nepséget a tágas tornacsarnok­ban öntevékeny művészeti cso­portok előadása követte. Fellé­pett a művelődési ház irodal­mi színpada, a fóti — Somogyi Imre nevét viselő — kertba­rátok köre citerazenekara és a debreceni Délibáb együttes, melynek tagjai sorában ifjú Dévay János és felesége sze­mélyében abonyiak is vannak. Dévayék fiatal pedagógusok. A nagy tetszést aratott műsor végeztével velük beszélget­tünk. — Mint hallották és látták népzenét játszik népi hangsze­reken együttesünk. Valójában ennél többről van szó. Igyek­szünk művészi fokon előadni számainkat, melyeknek dal­csokrát nagyrészt magunk gyűjtöttük. 1972-ben az Arany­páva versenyen a középdön­tőig jutottunk el, tavaly a keszthelyi Helikon-ünnepségen aranydíjas lett az együttes. Volt már hanglemez-felvéte­lünk, a debreceni Csokonai Színház kérésére egy gyer­mekdarab zenéjét mi játszot­tuk. Most rádiófelvételre ké­szülünk. — Mint diák, az együttes alapító tagja voltam — mond­ja Dévay János. — A kapcso­lat ma is tart, bár nehezebb a helyzetünk, hiszen a közös próbákra hetente vonatoznunk kell Debrecenbe. A hét más napjain ki-ki maga gyakorol. Szerencsére egy éve a felesé­gem is a Délibáb tagja lett, így mi együtt tanulhatunk. Közös célunk, hogy a fiatalok­kal megszerettethessük a mű­vészi módon, népi hangszere­ken tolmácsolt népzenét. Irta és fényképezte: Gyuráki Ferenc Öcsi napok óta pisztolyért nyúzza kitartó kunyerá- lással a család va­lamennyi tagját. Méltatlankodik. Mégis furcsa, hogy nem értik meg könyörgő szavát, pedig van már ilyen játéka valamennyi szom­széd gyereknek. Esténként örven­dezve fogadja a kapuban apját, anyját — mindig tartogat valami apró' örömöt öcsi számára a táska, vagy a zseb mé­lye. De mit sem ér a cukorka íze, kinek kell a boci­csoki, ha a várva- várt pisztoly min­dig elmarad. — Látod, me­gint elfelejtettem. Öröm Nagyon feledé­keny vagyok — mentegetőzik ap­ja. — Majd, ha nagy leszel és ka­tona, igazit kapsz. Minek neked ilyen játék? — vélekedik anyja, akinek különvéle­ménye van az ef­féle holmikról. Végül mégis a lurkó győz. Egy este, mikor már alszik, apja oda­lopakodik az ágyához és a székre, á rendbe rakott ruhák* mel­lé elhelyez egy kis csomagot. Öcsi reggel ko­rán ébred. Persze, azonnal észreve­szi, hogy valamit rejt számára a dobozka. Fürgén bontja a papírt, öröme leírhatat­lan : megkapta a kérve kért játé­kot. Valakivel meg kellene osz­tani ezt a boldog­ságot. Fut a kony­hába, anyu sehol. A bátyus már el­ment az iskolába. Az udvaron ber­reg a motorkeréV- pár, hangia jelzi, hogy apa is indu­lóban van. Öcsi száguld az ablak­hoz, nyitja, inte­get és teli torok­ból kiabál: — Hahó, apu! Jó hírem van! Képzeld, megkap­tam tőled a pisz­tolyt, tudod-e? e. k. lik. Távoli tervem, hogy ak­kor majd akár egészségügyi szakközépiskolában is tanít­hatok. Takarékosan élek, ter­vezem a jövőmet. Ifjúsági ta­karékbetétem segítségével idő­vel saját lakáshoz szeretnék jutni a városban. Csemői va­gyok. A hivatás Csendesre fogott muzsikát hallgat Mucsi Irén és Thurzó Mária, a szomszéd szoba két lakója. Irén naponta bejár a városba, mert ő a baleseti kórházban dolgozik hat éve. Állandó lakása Abonyban van. Sokáig bejáró volt, nagyon örült, amikor elfogadták a ké­relmét és bejutott ide, a nő­vérszállásra. Irénék kilencen vannak testvérek. Mint mond­ja, otthon, a családban tanul­ta meg azt, hogy az emberek­nek törődni kell egymással. Az ápolónői foglalkozást hiva­tásának vallja. — A tervem: szeretném el­végezni a műtős tanfolyamot. Voltam régebben szövő, dol­goztam téglagyárban, de egy­szer a vöröskeresztes tanfo­lyam kedvet adott az egész­ségügyi pályához. Jó itt, a kol­légák között. Tiszteljük egy­mást, barátságunk erősebb a munkatársi jó kapcsolatnál. Thurzó Mária Kőröstarcsá- ról jött Ceglédre, a kórházba. — Távol élek a családtól, meg-megújítom poromét a ki­lométerekkel, néha hazame­gyek látogatóba, de roppant fáradságos a közlekedés. Itt, a nővérszálláson nem érzem a háromműszakos munkarend terhét annyira. Olykor a ma­gammal hozott családi fény­képalbum lapjait lapozom. Csupa öröm Mária gyermekápolónő. Nagykőrösön tanult, gyakorló éveit Cegléden töltötte. Na­gyon szereti a gyerekeket. — Kedvesek, huncutok, ma­kacsok, ragaszkodók, s nekem az ápolónői hivatás mellett hol az óvónéni, hol a dadus, hol a pótmama szerepét kell alakítanom. Örömmel teszem. Boldog vagyok, mikor gyógyu­lásukat látom. Nem könnyű, de nagyon szép foglalkozás a miénk, s mivel ilyen ottho­nunk van, könnyebb az éle­tünk. Gy. M. Melyik oldalon? Cegléd második főutcája a Kossuth Ferenc utca. Gyalo­gosforgalma talán a legna­gyobb a városban, hiszen er­re jár naponta a Károlyi-la­kónegyedben élők legtöbbje. Azaz csak erre járna. A bor­pincészet előtt, az utca egyik oldalán gyakran kinn a tábla, melyen kérik a gyalogosokat, hogy közlekedjenek a túlsó oldalon, mivel a hely rako­dáshoz kell. Ha a gyalogos az épület előtt álló vasúti tar­tálykocsik és csővezetékek megkerülésével átóvatoskodik a forgalmas úttesten, a vas­bolt mellett újabb piros be­tűs feliratot olvashat, mely szerint a gyalogosforgalom bontás, építkezés miatt csak a túlsó oldalon van. Mindkét tábla érthető figyelmeztetés, kérelem. Csak az a kérdés, hogy ezek után merre menje­nek a gyalogosok? (k. d.) Kisplasztikák a Dózsa-klubban Formanyelve: a realitás NÉMETH AURÉLIA KIÁLLÍTÁSA Sok fiatal látogatja Ceglé­den a reggeltől késő estig nyitva tartó, hangulatos Dó­zsa György ifjúsági pinceklu­bot. A szórakozásra, hasznos időtöltésre alkalmat, beszélge­tésre meghitt zugot és gyak­ran vonzó meglepetést is ta­lálnak itt a betérők. Most pél­dául kisplasztikák sorakoznak a boltíves oldalteremben. Hí­rük a kamarakiállítás megnyi­tása óta sok nézőt vonzott. A jó hír gyorsan terjed, s így — mint valami kiállítócsarnok- bari, múzeumban — itt is so­kan megfordultak, hogy meg- ismerkeujenek Németh Au­réllá szobrászművész alkotá­saival. Akik a megnyitón részt vettek, alkalmuk volt megis­merni az alkotóművészt, a kedves arcú, tevékeny asz- szonyt, aki munkáiról ítélve szinte a kezében hordja a lel­két, aki emberszere tétét, biza­kodását az agyagba gyúrva életet, gondolatokat ad a holt agyagnak. Somogy megyei születésű Németh Auréiia. A nehéz pá­lyát nem fiatalon kezdte. Hu­szonhét éves volt már, amikor Kisfaludy-Stróbl Zsigmond és Laborcz Ferenc tanítványa­ként elkötelezte magát a szob­rászművészetnek. Régóta tag­ja a Képzőművészeti Alapnak. Alkotásai szerepeltek már a Műcsarnokban, az Ernst Mú­zeumban, más kiállításokon. Szobrai Rómáig is eljutottak, ahol a Magyar Akadémia ren­dezésében önálló kiállítása volt, majd egy következő al­kalommal negyven ország szobrászainak bemutatkozá­sakor egy munkájáért a leg­jobbnak járó díjat nyerte el. (A szobor kicsinyített alakja, az Olasz halász most itt lát­ható a kamarakiállításon, s a Szomorúság, az Anyaság és a Szerelem című alkotásokkal együtt a legtöbb elismerést szerzi ifjú közönségétől). Németh Auréiia nem az „izmusok” híve. A realitást vallja, ez a formanyelve és ezt nem tagadja meg soha. Mun­káiban a valósághoz ragasz­kodik, de úgy, hogy lelket ad az anyagnak, s komoly mon­danivalót. Azt mondja: a tisz­tánlátással kell megismertet­ni az embereket, nem elég az elvont formák káprázatának meglepetésével megajándé­kozni őket. Érezzék a valóság örömét, lássák a valóság szép­ségét és tudják a fájdalom keserűségének ízét, ha a mű­vész ezt kívánja a tudtukra adni. Most Bárdos Lajos zene­szerző portréját készíti ottho­ni kis műhelyében. Alkotó művészetének serkentője az élmény. Szereti a monumen­talitást, vonzódik a kövekhez, s reméli, hogy egyszer majd saját kemencéje lesz maga készítheti el nagyobb műveit is, az utolsó simításig. Ceglédi kiállítását április 10-ig nézheti meg a közönség. Ez alkalommal természetesen a művészet iránt érdeklődő felnőttek is bebocsátást nyer­nek az ifjúsági klubba, hadd gazdagodjanak azzal az öröm­mel, amelyet Németh Auréiia kisplasztikáinak látása kelt az emberben. Eszes Katalin Huszonkét házasságkötés A családi és társadalmi ün­nepségeket rendező iroda — az anyakönyvi hivataliad kar­öltve — nagy forgalmat bo­nyolított le a húsvét előtti hét végén. Szombaton huszonkét pár kötött házasságot Ceglé­den. Gyakran villant a fény­képészek vakuja, durrant a pezsgőspalack, csendült fel az orgonán a nászinduló. Különösen szép volt a vá­rosháza nagytermében a Volán 1/11. számú Vállalata által rendezett esküvő, ame­lyen a pártalapszervezet, a KISZ- és a szakszervezet ne­vében Úcsai Sándor párttit­kár köszöntötte a fiatal párt, Bellér Györgyöt, a Volán és Szabó Katalint, a Lenin Ter­melőszövetkezet dolgozóját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom