Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

msem W xJuűtw 1975. Április 9., szerda Áz intenzív fejlődés évtizede írta: Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára I teljes ülése' határozatot fogadott ef^mézagaxd^i^/ejlesztte<£ állati termékek előállítása is. nek komplex programjáról. Az akkor hozott döntések lényege “ lehetőséget nyújtott a a mezőgazdasági beruházások növelése, a több évre előre meg- szovjet lakosság táplálkozási állapított felvásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesítése. szerkezetének javítására. Egy A Szovjetunió Kommunista lakosra számítva a lej és tej­Pártja jelenlegi agrárpolitiká­jának fő célja az, hogy olyan szintre emelje a szovjet me­zőgazdaságot, amely lehetővé teszi a lakosság egyre növek­vő élelmiszer- és nyersanyag­szükségleteinek teljes kielégí­tését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plénumán dolgoz­ták ki, amelyen a beszámolót Leonyid Iljics Brezsnyev tar­totta. A fordulat lényege Ä márciusi plenum irány­vonalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dol­goztak ki és valósítottak meg a szovjet mezőgazdaságban. A falu szükségletei felé tett nagyszabású fordulat lényegé­ben abban állt, hogy olyan gazdasági feltételeket hozza­nak létre, amelyek lehetővé teszik és tartósan ösztönzik a mezőgazdasági termelés terv­szerű növelését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi érde­keltségét munkájuk eredmé­nyében. A mezőgazdaság gazdasági és anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása nagy beruhá­zásokat tesz szükségessé. Ebből a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgaz­daság erejét, a korábbinál na­gyobb részt kellett felhasznál­ni a nemzeti jövedelem fel­halmozásra szánt részéből, a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beru­házások teljes összegéből or­szágos viszonylatban az 1961— 1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966—1970. években 23 szá­zalékra, majd a folyó ötéves terv (1971—1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió jelenlegi ag­rárpolitikájának jellemző sajá­tossága a komplex jelleg. A | gazdasági szabályozók, ösztön­zők tökéletesítése mellett első­rendűen fontos az anyagi-mű­szaki bázis megszilárdítása. Jelenleg a műszaki-tudomá- nyos forradalom viszonyai kö­zött a mezőgazdasági fejlesz­tésben is előtérbe kerültek az intenzív tényezők. Áttérés a komplex gépesítésre Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok techni­kai felszereltségében nagy fej­lődés történt. A falu három­millió traktort, 1,6 millió te­herautót és specializált gép­járművet, 906 ezer gabona- kombájnt kapott. Lényegesen emelkedett a villamos energia fogyasztása a mezőgazdaság­ban. Jelenleg a szovjet Ipar több mint 1400 különféle me­zőgazdasági gépet és berende­zést gyárt, háromszor annyit, mint 1965-ben. Ennek ered­ményeként lényegesen emel­kedett a termelés gépesítésé­nek és villamosításának szín­vonala, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Kö­vetkezetesen megvalósul a ter­melés részleges gépesítéséről a komplex gépesítésre való átté­rés. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése hatásos eszközé­nek bizonyult a földművelés kemizálása. A műtrágyagyá­rak teljesítőképessége több mint kétszeresen meghalad­ják az 1965-ben rendelkezésre álló kapacitásokat. A mezőgaz­daság 1965-ben 26,9 millió ton­na műtrágyát kapott, 1970-ben 45,4 millió tonnát, 1974-ben pedig már 64 millió tonnát Talajjavítás: 13 millió hektáron A mezőgazdaság hosszú tá­vú komplex fejlesztési prog­ramjának megvalósításában igen fontos helyet foglal el a talajjavítás. Ennek program­ját az öntözéssel, a földek lecsapolásával és meliorizálá- sával kapcsolatos intézkedé­sek nagy mérete és komplex volta jellemzi. Végrehajtásával az ország­ban olyan méretű talaj javítási F. D. Kulakov. munkálatok folynak, amelyek világviszonylatban is párját ritkítják. Az 1965—1974. évek­ben több mint 13 millió hek­tárnyi új öntözéses és lecsa­polt földet vontak művelés alá, s ennek eredményeként oz öntözött és lecsapolt föl­dek összes területe 26 millió hektárra emelkedett. A fejlődés emberi tényezői A Szovjetunióban nagy je­lentőséget tulajdonítanak a termelés szervezeti formái tökéletesítésének, e gazdasági ágazat irányítása megjavítá­sának. Elsősorban a mezőgaz­daságban a gazdaságok kö­zötti kooperáció és agráripari integráció alapján megvalósu­ló szakosítás és további kon­centráció növekvő szerepé­ről van sző. Ez a folyamat most a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének fő útja. A kol­hozok, szovhozok és más vál­lalatok erőfeszítéseinek egye­sítése lehetővé teszi a nagy­üzemi termelés gazdasági és szociális előnyeinek, a beru­házásoknak, és a munkaerő- forgásoknak a hatékonyabb kihasználását, a korszerű gé­pi technika, a haladó tech­nológiák szélesebb körű al­kalmazását, ami hozzájárul a társadalmi munka termelé­kenységének további növelé­séhez. A mezőgazdaság intenzí­vebbé tételét célzó program sikeres megvalósítása céljából az országban létrejött a felső- és középfokú képzettségű szakemberek, valamint a szakmunkások képzésének és továbbképzésének jól 1 kiépí­tett rendszere. Az elmúlt tíz esztendőben csaknem kétszer resére emelkedett a felső- és középfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkező szak­emberek száma, megjavult kiképzésük minősége. Jelenleg egy-egy kolhozra átlagban 16, egy-egy szovhozra pedig 30 diplomás szakember jut. A szakmunkásképzés rendszeré­ben 100 szakmában képeznek ki dolgozókat a kolhozok és a szovhozok számára. A szovjet mezőgazdaságban jelenleg 3,8 millió traktoros, gépész, kom- bájnos és gépjárművezető dolgozik, 800 ezerrel több, mint a központi bizottság 1965. márciusi plénuma előtt. Kiállta az idő próbáját A jelenlegi agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonater­melés fejlődésében. Az or­szágban az 1971—1974. évek­ben az átlagos évi gabonater­més 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meghalad­ja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966 —1970. évekét. A gábonagaz- daság fejlesztését célzó intéz­kedések hatékonysága még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974-ben, amikor az ország történetében a leg­több gabonát takarították be. A gabonatermelés növekedé­se a legutóbbi tíz esztendő folyamán a mezőgazdaság egyik legnagyobb eredménye. Az említett időszakban lé­nyegesen megnövekedett az termékek fogyasztása az 1964. évi 238 kilogrammról 1974- ben 312 kilogrammra, a hús- fogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogrammra, a tojásfogyasz­tás 113 darabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrár- politikája kiállta az idő pró­báját. Az élet bebizonyította, hogy az SZKP KB márciusi plénumán kidolgozott, a KB későbbi plénumain, a XXIII. és XXIV. pártkongresszuson, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszá­molóiban és felszólalásaiban továbbfejlesztett és megerősí­tett irányvonal teljesen meg­felel a munkásosztály, a kol­hozparasztság, az egész szov­jet nép érdekelnek. ,Éleződik1" o választási kampány Portugáliában Kísértetek a Tejo partján A legutóbbi jelentések sze­rint Portugáliában éleződik a választási kampány. Ez ön­magában természetes lenne. Semmi kivetni való nem len­ne abban, ha a közelgő nagy nap előtt, amikor az ország sorsáról döntő urnáké lesz a végső szó, a pártok fokoz­zák tevékenységüket, felso­rakoztatják érveiket prog­ramjuk, elképzeléseik mel­lett. Sajnos, minden jel arra mutat, hogy kontinensünk „nyugati szélén”, a lisszaboni Tejo-parton és az ország más vidékein korántsem csak er­ről van szó. A portugál kampány mind erősebben kirajzolódó voná­sa, hogy mind a jobb- mind a szélsőbaloldali pártoknak nem a saját politika magya­rázata a céljuk, hanem a kommunisták gyalázása és nemegyszer fizikai fenyege­tése. Az egyik legfrissebb hír is arról szól, hogy Pontao városkában a Demokratikus Néppárt nevű jobboldali tö­SAIGON Bombák - Thieu rezidenciájára A kambodzsai hazafiak öt kilométerre Phnom Penh repülőterétől Kedden hajnalban egy ame­rikai gyártmányú F—5 típusú sugárhajtású vadászbombázó több bombát dobott le Nguyen Van Thieu rezidenciájára, a saigoni elnöki palotára. A bombák a főépületet nem ta­lálták el, a közeli melléképü­letekben robbantak. Több sze­mély életét vesztette. A saigo­ni diktátor sértetlenül meg­úszta a merényletet. Thieu há­rom órával az elnöki palota ellen elkövetett bombatáma­dás után rövid rádióbeszédben jelentette be, hogy sértetlen, és folytatja az ország vezetését. Azt bizonygatta, hogy nem a fegyveres erők által megkísé­relt államcsínyről, hanem „egy elszigetelt csoport tettéről” van szó. Letartóztatták Phan Phung Tien dandártábornokot, a sai­goni repülőtér parancsnokát. A kambodzsai hazafiak az ellenség makacs ellenállását leküzdve, kedden öt kilomé­terre közelítették meg a fővá­ros repülőterét. Saukham Khoy, aki Lón Nol elmenekülése óta az ideig­lenes köztársasági elnök tisz­tét tölti be Phnom Penhben, hétfőn cáfolta, hogy a minisz­tertanács egyik ülésén felve­tette volna a feltétel nélküli kapituláció lehetőségét. Azzal fenyegetőzött, hogy ha az Egye­sült Államok leállítja a Phnom Penh-i rezsimnek nyújtott ka­tonai segélyt, akkor „Kambod­zsa jövendő nemzedékei nem az Egyesült Államokba, hanem Kínába helyezik majd bizal­mukat .. Long Borét Phnom Penh-i miniszterelnök — aki a napok­ban külföldre kisérte az ost­romlott kambodzsai főváros­ból elmenekült Lón Nol elnö­köt — kedden Dj akartából jö­vet, Bangkok érintésével visz- szautazott Phnom Penhbe. mörülés tagjai revolverekkel és egyéb, nem éppen válasz­tási eszközökkel felszerelve állították meg a kommunis­ták propagandistáit, akiket kőzáporral és „Halál a kom­munistákra!” jelszavakkal „üdvözöltek”. Ugyanakkor másutt a mao­ista MRPP pingálja tele a fa­lakat ugyanezzel, vagy ha­sonló szöveggel, megtoldva azzal a személyes jellegű ki­tétellel, amely szerint „Halál Cunhalra”. Nos, Cunhal, nyu­gati megfigyelők szerint is, a mai Portugália talán leg­népszerűbb politikusa, párt­ját pedig a nem kommunis­ták is, mint az egyetlen szer­vezett ellenállási erőt tar­tották nyilván a Salazar— Caetano korszak éjszakájá­ban. Ismételjük: nem az a baj, hogy a kampány éleződik. Más érvelni, agitálni és más halált kiáltani a kommunis­tákra. Ezt a módszert nem a Tejo partján találták ki. Eleget üvöltözték több mint fél évszázadon át minden kontinensen. Ami azonban másutt viszonylag régebb múlt, «z Portugáliában nem az, a kommunistákra itt nem is olyan régen a hivatalos rezsim kiáltott halált — és nemcsak kiáltott. A választási kampány ürü­gyén tehát a tegnap kísér- tetei suhantak be a portu­gál politikai porondra. Az nem is meglepő, hogy a szél­sőbal és a reakció ezúttal is meglelte a maga kommunista­ellenes szentszövetségét. Az már fájóbb, hogy ehhez a kórushoz növekvő számban csatlakoznak a Szocialista Párt személyiségei. A kommunisták világszerte megszokták ellenségeik gyű­löletét, de a mögöttük álló, bennük bizó tömegek erejét is. Ez, és a fegyveres erők mozgalmával fenntartott szi­lárd szövetség az a gát, amely­ről hatástalanul csapódnak vissza az eszelős gyűlölkö­dés hullámai. Egyiptom moszkvai nagykövete visszatért Kairóba Hafez Iszmail, Egyiptom moszkvai nagykövete kedden visszatért Kairóba, hogy ta­nácskozzék Iszmail Fahmi külügyminiszterrel. A nagykövet megérkezése­kor adott nyilatkozatában el­mondotta, hogy hétfői találko­zója Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel az Egyip­tom és a Szovjetunió közötti rendszeres konzultációk kere­tébe tartozott. Hafez Iszmail tartósnak nevezte az egyipto­mi—szovjet kapcsolatokat s azokat mindkét ország kész fenntartani, erősíteni és to­vábbfejleszteni. ^Bofainiimány az európai gazdasági helyzetről Az európai szocialista or­szágok folyamatosan magas gazdasági növekedésével szem­ben 1974-ben a tőkés ipari ál­lamok gazdasági fejlődése le­lassult. Ez derül ki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága most nyilvánosságra hozott ta­nulmányából, amely az el­múlt év gazdasági helyzetével foglalkozik Európában. Esze­rint az európai KGST-orszá- gok nemzeti jövedelme 1974- ben több mint 6,5 százalékkal nőtt. Ezzel szemben a nyugat­európai tőkés államok társa­dalmi össztermékének 2 szá­zalékos növekedési rátája az előző évinek alig a fele. A ta­nulmány szerint 1975-re to­vábbi visszaesés várható, a növekedési ráta átlagban 1 és 2 százalék között lesz. A fogyasztói árak a tőkés ipari országokban egy év alatt mintegy 14 százalékkal emel­kedtek. Az európai KGST-országok ipari termelése 1973-hoZ ké­pest a tanulmány becsült ada­tai szerint 1974-ben 8,5—9 százalékkal emelkedett. Ez az eredmény főként a munkater­melékenység emelkedésének tulajdonítható. A KGST-álla- mok gazdasági stabilitása azt mutatja, hogy a fejlődés meg­felel a tervcéloknak — mutat rá a tanulmány. Az elmélet kérdései A propagandisták »/ rehajtásának tartalmi és mód­szerbeli feltételeit biztosítani. Számba kell venni a propa­gandamunka, a felnőtt oktatás sajátos vonásait. Például azt, hogy hallgatóink többsége ha­tározott céllal, pihenő idejét kurtítva vállalja a szellemileg jelentős igénybevételt. Ez nö­veli felelősségünket, úgy kell ellátnunk feladatunkat, hogy az időt és fáradságot érdemes legyen az együttes munkára áldozni. A KÉRDÉS: mi indítja a felnőtt embereket arra, hogy a marxizmus—leninizmust ta­nulmányozzák? Megállapíthat­juk, hogy ez korunkban szinte társadalmi kényszer, az álta­lános műveltség szerves részét képezi a politikai képzettség. A felnövekvő nemzedék előtt sem lehet tekintélye, tisztelete annak, aki nem tart lépést a korszerű követelményekkel, és nemcsak a szakmai, hanem a politikai műveltség vonatkozá­sában is. A marxizmus—leninizmus megismerésének igénye egyre általánosabb. Sokan a politikai kérdések, jelenségek okaira, forrásaira, összefüggéseire kí­váncsiak. Másokat az indít a politikai oktatásban való rész­vételre, hogy környezetükben sokan tanulnak és ez beszéd- Héma a baráti, illetve munka­társi kollektívában. Sokan munkájuk jobb, hatékonyabb elvégzéséhez, funkciójuk eredményesebb betöltéséhez tartják szükségesnek a tanu­lást. A felnőttek egy része azon­ban, az érdeklődés ellenére, még napjainkban is húzódozik, fél az elméleti, a szellemi mun­kától, különösen, ha hosszú évek • óta nem folytatott ilyet. A propagandistáknak segítséget kell nyújtani a fé­lelem leküzdésében. Nagy ta­pintattal, a fokozatosság be­tartásával kell e feladatot A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉ­SE folyamatában egyre na­gyobb jelentőséggel bír a szo­cialista tudaformálás, az em­berek gondolkodásmódjának alakítása, a marxizmus—leni- nizmus eszméinek terjesztése. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában fontos feladat — a gazdasági építőmunka mellett — népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialista vi­lágnézetünkkel szembenálló nézetek leküzdése. A propagandamunka alap­vető feladata a párt politiká­jának szolgálata, a szilárd vi­lágnézet kialakítása, a kom­munista emberré formálás, a nevelés, a harc a burzsoá po­litikai és világnézeti hatások ellen. A propaganda az ideoló­giai osztályharc része, fontos eszköze. Tudományos világnézetünk: a marxizmus—leninizmus eredményes propagálásához, a szocialista tudat és köz­erkölcs elmélyítéséhez, ki- terjesztéséhez és általá­nossá tételéhez jók a felté­teleink. A párt minden szerve­zetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatalanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán. E té­tel természetesen a XI. kong­resszus után is érvényes. Feladatunk jelentős, ennek tudata ad erőt a szívós, kitar­tó, eredményeit tekintve ne­hezen mérhető oktató-nevelő munkához, saját magunk ál­landó, folyamatos továbbkép­zéséhez. Munkánk jelentőségének tu­datában kell a feladatok vég­pot a propagandista jó munká­ja teremtheti meg. Mások véleménye szerint a propagandamunka feladata a politikai irányvonal meghatá­rozása. Az ilyen álláspont a propagandával szembeni túl­zott és indokolatlan követel­ményeket tükrözi. A propa­gandisták feladata magyarázni, elvileg indokolni, megértetni a párt politikáját. Igaz, felada­tuk jó megoldása befolyást gyakorolhat a politika alaku­lására oly módon, hogy jelző- rendszerként figyelmeztet a propagandista a politikai lépé­sek visszhangjára, a politikai légkör alakulására. Vannak, akik úgy véleked­nek, hogy ma már elég tájé­koztatást ad a sajtó, a rádió, a televízió stb., a propagandista munkája tehát nem sokat nyom a latban. Tény, hogy a sajtó és a tömegkommunikáció említett eszközei ugyancsak az agitáció és propaganda sajátos formáit oldják meg, azonban lehetőségeik, módszereik, funkciójuk éppen mert nagy tömegekhez szólnak, merőben mások, mint a propagandistáé, aki egy kisebb csoport igényei­hez, érdeklődési köréhez alkal­mazkodva az adott téma mé­lyebb, sokoldalúbb összefüggé­seit világíthatja meg. A pro­pagandista, csoportjával a helyzet elemzésének készségét sajátíttatja el, és ennek birto­kában a sajtó, a rádió műso­rainak hatékonysága is nő hallgatóink körében. Ily mó­don szolgálja a propaganda- munka a párt eszmei-politikai, cselekvési egységének és tö- megkaocsolatai erősítésének megvalósítását is. A SZOCIALISTA-KOMMU­NISTA társadalom felépítése a gazdasági-társadalmi viszo­nyok alapvető átalakításán túl azt is jelenti, hogy az emberek gondolkodásában, magatartá­sában, tevékenységében is gyökeres átalakulásnak kell végbemennie. A szocializmus alapjainak lerakása után ez utóbbi egyre inkább'' központi feladattá válik. E feladat meg­oldásának számos módszere van. Ezek közül egyik a pro­pagandista munka, amely a pártoktatás, illetve tömegszer­vezeti oktatás keretében rea­lizálódik. A párt- és tömegszervezeti oktatás, a felnőtt oktatás sajá­tos formája, ahol a résztvevők politikai-világnézeti képzést kapnak. A propagandista se­gít eligazodni, helyes álláspon­tot kialakítani az élet sokszor igen bonyolult eseményeivel, jelenségeivel kapcsolatban. A PROPAGANDISTA MUN­KÁJA: oktató-nevelő munka. Nem hoz gyors, látványos eredményeket és szinte észre­vétlenül segít a gyakorlati fel­adatok megoldásában. Halla­ni néha olyan véleményt is, hogy a propagandista csak be­szél például a termelékenység és az életszínvonal növekedése közötti kapcsolatról. Az ilyen álláspont a propagandamunka meg nem értését tükrözi, nem .veszi figyelembe: ahhoz, hogy az emberek felismerjék a tör­vényszerűségeket, hogy egy- egy feladatot helyesen ítélje­nek meg, tudatosan és meg­győződésből cselekdjenek (pl. növeljék a munka termelé­kenységét) ahhoz az elvi ala-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom