Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

1975. ÁPRILIS 8., KEDD «cern X xJunav Garanciát vállalnak a minőségért A fejlődés útján a ceglédi cipőgyár Olvasóink egy része talán emlékszik arra, hogy 3 évvel ezelőtt úgyszólván a mélypon­ton állt a Ceglédi Cipőipari Vállalat. Termékeire a rekla­mációk özönét kapta a keres­kedelem, a KERMI, és maga a gyár is. Abban az időben a gyermekcipők minőségét ép­pen a Cegléden gyártott láb­belik miatt „szapulták” hiszen a vállalat termékeinek na­gyobbik felét nem lehetett el­ső osztályba sorolni, másod- osztályúként dobták piacra, vagy leértékelt áron átadták az alkalmi áruházaknak. Annak idején sokat foglalkoztunk ez­zel, hogy miért veszítette el a ceglédi gyár a vásárlóközön­ség bizalmát. Megírtuk, hogy a hagyományos, úgyneve­zett varrott technológia mellé új technológiákat vezettek be, ami önmagában nem lenne baj, csakhogy nem fokozato­san honosították meg a kor­szerű gyártási módokat, ha­nem egyszerre láttak hozzá három új technológiai folya­mat betanításához. Ebben az esztendőben sok jó, régi szak- emben otthagyta a gyárat, mert míg a 15—-20 éve begya­korlott mozdulatokkal játszva készítették a cipőket, az új technológia alaposan igénybe vette őket. Az új dolgozók könnyebben alkalmazkodtak, viszont mind kevesebben je­lentkeztek felvételre. A városi pártbizottság és a tanács illetékesei figyelemmel kísérték a gyárban folyó mun­kát s arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy mivel ko­rábban a vállalat vezetői nagy kockázatot vállaltak, átmene­tileg számolniuk kell a nehéz­ségekkel. Most arról tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy a vállalat talpra állt, termékeinek minő­sége nemcsak éléri, hanem túl­szárnyalja a cipőipari átlagot, a dolgozók elégedettek, (több régi szakember visszatért az üzembe), esztendőről eszten­dőre nagyobb nyereséget osz­tanak, s ami a legfontosabb minőségmérő: az idén már külföldről is érdeklődnek a ceglédi gyermeklábbelik iránt. Mint Sipos Bálint igazgató elmondta, Finnországból ér­deklődtek a Tanninpexnél a ceglédi cipők iránt. Ez már eredmény. Ha a ' szerződést kevesebb cipő érté­kesítésére kötik meg, akkor is erkölcsi sikerként könyvelhe­tik el maguknak a ceglédiek. Megnyirbált hírnevüket azon­ban más módon is igyekeztek helyreállítani. A szocalista bri­gádok „inkább kevesebbet, de hibátlant” jelszava lassan el­évült. az új ragasztott tech­nológiák fogásait tökéletesen begyakorolták. Ma már ott tartanak, hogy varrott eljárás­sal egyáltalán nem készül ci­pő. Az új technológiákat pe­dig olyan magas színvonalon hasznosítják, hogy a szocialista brigádok a kongresszusi munkaver- senyben garanciát vállal­tak a cipőkért. Vállalták, hogy száz pár láb­beli közül 90 hibátlan, első­osztályú termék lesz. Cz. V. Kiállítás Xagyhalált Munkánk, eredményeink Tegnap délután Nagykátán, a Bartók Béla művelődési központban kiállítás nyílt Munkánk, eredményeink cím­mel, amely az MSZMP X. és XI. kongresszusa közötti 4 esz­tendő hazai fejlődését, sike­reit mutatja be. A gazdag tényanyagot felvonultató, sok­színű kiállítást Gulyás György, az MSZMP Nagykátai Járási Bizottságának osztályvezetője nyitotta meg. A kiállítás áp­rilis 14-én tekinthető meg Nagykátán, majd ezt követően április 16-tól Tápiószelén mu­tatják be. Elbocsátották, mert leleplezte a visszaélést A Legfelsőbb Bíróság visszahelyezte állásába A kerepesi Szilasfnenti Tsz korábban főrendésznek nyug­díjast alkalmazott, aki mun­kája során a szövetkezet több — volt — vezetőjénél súlyos visszaéléseket tapasztalt, ezért a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett bűncselekmé­nyek miatt ellenük — köztük az elnök ellen is — a Pest me­gyei Rendőr-főkapitányságon feljelentést tett, ahol nyomo­zást rendeltek el. Két héttel később Koós László, akkori el­nök a vezetőség nevében a fő­rendész munkaviszonyát fel­mondta. Indokul arra hivatko­zott, hogy a rendész a hozzá fűzött reményeket nem vál­totta be, továbbá hangulatkel­tésre' alkalmas, alaptalan ki­jelentéseket tett. Az ellenőr­ző bizottság elnöke — mondta — ezt a munkát el tudja lát­ni, s ezzel a tsz jelentékeny megtakarítást érhet el. A felmondás miatt az elbo­csátott ember a Pest megyei munkaügyi bírósághoz for­dult, mivel a szövetkezet munkaügyi döntőbizottsága a panaszát elutasította. Arra hivatkozott: a felmondás indokai nem felelnek meg a valóságnak, az a joggal való visszaélés és tulajdonképpen megtorlás az általa tett felje­lentés miatt. A bíróság terjedelmes bizo­nyítási eljárást folytatott le, amelynek során megkereste a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztályát és A főváros új, negyedik házgyárába valamint A Pl P t építési szerelési munkahelyeire azonnali belépéssel felveszünk 1 ILLANYSZERELŐ, HEGESZTŐ. PANELSZERELŐ, NEHÉZGÉPKEZELŐ, KÖNNYŰGÉPKEZELŐ, HIDD ÁRUS SZAKMUNKÁSOKAT, valamint betanított és segédmunkásokat. Felvételre keresünk továbbá könyvelőt, anyagkönyvelőt, utókalkulátort. Jelentkezés és felvétel: a 43. sa. Áltatni Építőipari Vállalat 4. sz. Termelőegységénél Budapest XI., Hunyadi János u. 162. [Megközelíthető: a Móricz Zsigmond körtérről a 9-es vagy a 47-es villamossal. A budafoki SZTK-nál kell leszállni.) a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot is. Az így rendel­kezésre álló anyagból arra a következtetésre jutott: a fel­mondás a főrendész köteles- ségszerűen tett feljelentésével okozati összefüggésben van. A bejelentés nem volt alaptalan, mert bűnvádi eljárás is folya­matban volt. A felmondás a joggal való visszaélés tilalmába ütközött, ezért hatálytalanítani kellett. A bíróság a munkaviszonyt helyreállította. A kiesett munkabér visszafizetése iránti igényt 'azonban azzal az in­doklással utasította el, hogy az illető az elbocsátás után nem tett eleget elhelyezkedé­si kötelezettségének. Az ítélet ez utóbbi része el­len emelt törvényességi óvás­ra a Legfelsőbb Bíróság a Pest megyei munkaügyi bíró­ság elutasító döntését, mint megalapozatlant és törvény- sértőt, hatályon kívül helyez­te. Kimondta: a főrendészt megilleti az elmaradt munka­bér, és az összegszerűség megállapítására a Pest megyei munkaügyi bíróságot új eljá­rásra és új határozat hozata­lára utasította. A határozat indoklása sze­rint a Munka Törvénykönyve értelmében, ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát jogel­lenesen megszünteti, az ille­tőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha munkaviszonya meg sem szűnt volna. A törvény azt is kimondja: amennyiben a munkaviszony megszüntetését hatálytalanít­ják, a dolgozót eredeti mun­kakörében tovább kell fog­lalkoztatni, ezenkívül meg kell téríteni elmaradt munkabé­rét, egyéb járandóságát és más, felmerült kárát. Ebben az esetben a szövetkezet a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, ezért a főren­dészt olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkavi­szony meg sem szűnt volna, tehát elmaradt munkabéréi meg kell térítenie. Tény, hogy a főrendész nyugdíjas — hangzik tovább a határozat —, ez azonban igényét nem érinti, mert mun­kaviszony létesítésére és eb­ből eredő munkabér felvételé­re jogosult volt. Ha pedig et­től jogellenes felmondás foly­tán elesett, s elhelyezkedési kötelezettségének rajta kívül álló ok miatt vagy az eset körülményeire tekintettel nem tudott eleget tenni, elmaradt munkabérére jogosan tart igényt. H. E. Á közeledés sokféle útja A város és falu viszonya Pest megyében Pest megyében a városla­kóik száma meghaladja a 150 ezret, azaz a hat városban a megye nepességenek egyha- toda él. Az ország más, ha­sonló közigazgatási területei­hez viszonyítva kétségtelenül alacsony ez az arány, növeke­dése szükségszerű. Nem a puszta számszerűség javítása érdekében. Hanem azért, mert — a lenini megállapítással élve — „a város elkerülhetet­lenül vezeti a falut”. A vá­rosfejlődés nem a községek ellenében, azok rovására megy végbe. Sót! A város és a fa­lu közeledése csakis együttes, sok kérdésben összehangolt fejlesztés eredményeként va­lósulhat meg. Más igényekkel Mindenfajta rangsort fenn­tartással keil kezemünk. Mert igaz, Cegléd népessége a leg­nagyobb a megyében, ám ugyanannyi ember él egy nagyközségben, Érden is. Nagykörös mezőgazdasági vá­rosnak tűnik, holott a foglal­koztatottak többségének az ipar ad kenyeret. Vácott vi­szonylag magas színvonalú a közművesítés, ám némely köz­ségben, így például Pécelen, semmivel sem rosszabb. Egy valami viszont min­denütt azonos. A városlakó, a városba költöző más igénye­ket támaszt lakóhelyével szemben, mint az, aki falun ól. Az igények azonban még nem azonosak a városi élet­móddal! Tehát: a megyében inkább a városiasodó, mint­sem a városi életmód jellem­zi a hat településen lakó 150 ezer embert. Ugyanakkor a falvakban élők tetemes része is sok tekintetben példának, követendőnek tartja ezt a vá- .rosiasodó életformát, azaz eh­hez kezdi igazítani igényeit. Mivel a pénzügyi források korlátozottak — az igények­hez mérten mindig is kiseb­bek —, feszültség teremtődik, s> olyan hamis okoskodásra nyújt alapot, hogy a városok, vagy a községek fejleszté­se? Ésszerű fokozatosság A járható út az arányok megleiése, a kiegyensúlyo­zottság; a város és a falu kö­zötti különbségek csökkenté­se. Figyelemre méltó fogalma­zásban szólnak erről a párt XI. kongresszusának határo­zatai, kimondva: „Azon mun­kálkodunk, hogy tovább csök­kenjenek a különbségek az azonos jellegű települések, valamint a város és a falu kommunális, kulturális, egész­ségügyi ellátásában. Települé­seink nyújtsanak a szocializ­must építő embernek mind kedvezőbb életfeltételeket”. Az ésszerű fokozatossá got, a látszatintézkedések elkerü­lését halljuk ki e szavakból, azt, hogy valamennyi telepü­lésen javítani kell a létfelté­teleket, mert a város és falu közötti különbségek mérsék­lődése így mehet végbe. Igen- ám, de a városlakó, például a váci Kósdi úton élő ember itt közbeszól, s azt mondja, mit akarnak a falvakkal, amikor neki, bár városban él, még villanya sincsen?! A nagykő­rösi Abonyi út lakója meg azzal hozakodik elő, hogy örülne, ha nem kellene sár­ban gázolnia, tüzelő, vagy bármi más szállításakor ri- mánkodnia, borravalóznia, csakhogy a kocsi meg ne áll­jon jóval célja előtt. Pedig ő is városlakó! Ahogy az a gö­döllői szintén, aki azt sóhaj­Vezetőképző az Egyesült Izzóban Hétfőn „tanévnyitó” ünnep­séget rendeztek az Egyesült Izzó Váci úti telephelyén, az ország második gyári vezető­képző iskolájában. Az új léte­sítményt Dienes Béla, az Egye­sült Izzó vezérigazgatója és Bérei Gyula, az Országos Ve­zetőképző Központ főigazga­tója adta át. A két intézmény már a múlt évben együttműködési megállapodást kötött, s ennek eredményeként hozták létre — a Csepel Vas- és Fémműveké után — a 30 ezer dolgozót foglalkoztató Izzó nagyüzemi vezetőképzőjét. Az iskola más­fél éves oktatási terv alapján — figyelembe véve az V. öt­éves terv feladatait — haté­kony irányításra alkalmas, megfelelő politikai és szak­mai, valamint vezetési felké­szültséggel rendelkező vezetői utánpótlást képez. Hétfőtől 23 fiatal dolgozó, köztük 13 nő kezdte meg ta­nulmányait az új iskolában. tozza, 'bárcsak olyan buszpá­lyaudvaruk lenne mint Érd­nek ... Amit elfeledünk Igényeinkhez, s csakis azok­hoz merjuK a mai állapotodat, elteled ve: a megyében a vá­rosfejlesztésnek hihetetlen súlyú örökséggel kell meg- öii'Koznia, mert a le.szabadu­láskor a megye városai csa­tornázatlan, részben villamo­sított, vízvezetéket csak mu- 'l tatóban ismerő, akkor korsze­rűnek számító oktatási, egész­ségügyi létesítményeket nél­külöző nagy falvak voltak! Úgy indult meg a városfej­lesztés, hogy közoen a közsé­gek népe — a bevándorlás következtében — rohamosan gyarapodott a legtöbb helyen. A megyében tehát egészen másként fogalmazódott meg a teendő, mint a hasonló köz­igazgatási egységek túlnyomó részében. A városokban is a hangsúly az úgynevezett alap­ellátásra, annak megteremté­sére helyeződött, hogy a váro­si című, de községi színvona­lú településekből valóban vá­ros legyen. Ez a magyarázata annak — kapcsolódó ténye­zők sokaságával egyetemben —, hogy a megyében harminc esztendő alatt mindössze két várossá nyilvánítás történt: most tíz esztendeje Gödöllő, 1970. április elsején pedig, azaz öt éve, Százhalombatta kapta meg a városi rangot. Fordított folyam Országosan általában fal­vakból városokba költöznöd az enioerez, ezt igazolja, hogy a városi népesség aránya 197ü-ben elérte a 44,5 száza­lékot, s hogy tíz esztendő alatt a községek népessége 150 ezer fővel csökkent. A megyében ennek fordítottja zajlik le: az ország más vá­rosaiból az agglomerációs övezet községeibe- telepednek az emberek, illetve községből községbe, ugyancsak a beván­dorlás következményeként. Ez viszont azzal jár, hogy az ar­ra alkalmas településeken is — például Dunakeszin — a városiasodás folyamata, a vá­rossá fejlesztés közigazgatási, Jtommunális feltételeinek megteremtése hatalmas össze­geket emészt fel; Dunakeszin esztendőnként 220—240 lakás épül, s ezeknek pusztán a vil­lanyhálózatba való bekapcso­lása annyiba kerül, ameny- nyit egy kisebb község fej­lesztési alapként örömmel el­fogadna. Ahhoz tehát, hogy a me­gyében a város és falu közötti különbség csökkenhessen, ha furcsán hangzik is, elsősorban a városiasodás meggyorsítása a feltétele. Ezért — jelenté­keny megyei támogatással — tiszteletre méltó erőfeszítése­ket tesz Dunakeszi, néhány más nagyközség, de tény: a megye, mai lehetőségeivel nem képes a városiasodás folyama­tát meggyorsítani. Sőt, külön vizsgálatot igényelne, hogy — a folytatódó bevándorlás, az évenkénti tízezres népesség- gyarapodás, az esztendőnkénti húsz ezrelékes természetes szaporodás következménye­ként — a mai léptéket is egy­általán fönntarthatja-e?! Járhatatlan irány Megfogalmazódnak olyan vélemények, elhangzanak olyan biztatások, amilyeneket nagy hiba lenne megfogadni, így egyebek mellett az,hogy a megye koncentrálja minden eszközét az agglomerációs övezet emberáradatban ful­dokló településeinek fejleszté­sére, mert „tűrhetetlen, hogy a fővárostól tíz vagy húsz kilo­méterre ...” Azon, hogy mi a tűrhető, vagy tűrhetetlen, le­hetne vitatkozni. Azon viszont nem — mert tényekről van szó —, hogy mi vezetett a tűrhetetlen helyzet kialakulá­sára, arra, hogy ezeken a munkáslakta településeken sűrűn a legelemibb szükségle­teket sem tudják kielégíteni. Tény, hogy a megyében szá­mottevőbb állami lakásépítés csak a negyedik ötéves terv­ben kezdődött, s hogy ma is a kommunális beruházások egy főre jutó összege itt, Pest me­gyében a legalacsonyabb. Jár­hatatlan irányba tévednek azok, akik abszolút összegek­kel vélik igazolni, mennyivel többet használhattak fel a te­lepülések fejlesztésre, mint a megelőző ötéves tervidőszak­ban. Ez tagadhatatlan. Ahogy az is: a megye ilyen érte­lemben a rangsor végén állt a harmadik ötéves tervben, s ott áll ma ugyancsak. Mert a források és a népesség össze­vetése valahogy elfelejtődik. A szerepkör súlya A megye és a főváros alkot­ja a regionális tervezésben Központi Iparvidék megneve­zéssel szereplő területet. E vi­dék népgazdasági súlyát. alig­ha kell különösebben méltat­ni — Pest megyében 300 ezer ember keresi kenyerét az ipar­ban, százezer a megyében, két­százezer ingázva —, de az két­ségtelen, hogyyáz ipari fejlő­déstől, s nem kevésbé a nép- gazdasági szerepkörtől messze elmaradt az azonos jellegű te­lepülések, valamint a város és a falu közötti különbségek mérséklésének üteme. Ez már- már oda vezet napjainkban — lásd közlekedés, egészségügyi ellátás —, hogy magát a ter­melő tevékenységet akadályoz­za, s hatalmas népgazdasági veszteségeket okoz. Helyi kezdeményezéssel, tár­sadalmi összefogással a leg­utóbbi években, a párt X. kongresszusa óta, elismerést érdemlő eredmények születtek a megyében, a különbségek némelyikének enyhítésére. A tervezettnél ötször több — kétezer helyett tízezer! — óvo­dai helyet sikerült, sikerül az év végéig tető alá hozni, két­szer annyi általános iskolai tanterem épül meg, mint amennyi eredetileg a tervben szerepelt, kibontakozik a köz­műfejlesztés, megint csak tár­sadalmi erőkkel; a negyedik ötéves tervben sokféle utat jártunk meg a települések közeledésében. Az azonban, hogy a további haladás mér­téke milyen lesz, már nem egyszerűen fejlesztési kérdés, hanem elvi jelentőségű politi­kai probléma! Billegő mérleg Lenin azonos fontosságot tulajdonított — a szocializmus felépítésének feltételei között — a város és a falu, valamint a szellemi és fizikai munka közötti különbségek megszün­tetésének. Tudjuk: mindkettő hosszan tartó, átmeneti vissza­esésektől terhes folyamat. A türelmetlenkedés, az ország ilyen célokra fordítható anya­gi erőinek túllépése megen­gedhetetlen. A valóság azon­ban nem formálható tetszé­sünk szerint, változásának tör­vényszerűségei vannak, s ezért o valósághoz jobban iga­zodó belső megoszlási ará­nyokra van szükség a fejlesz­tési forrásoknál. Ma erősen billegő mérlegen érezheti magát a megyében a legtöbb település. Hol erre, hol arra süllyednek a mérleg serpenyői, s feltehető: nem véletlen, hogy a legtöbb gond­dal küzdő településeken, a különbségek enyhítésében csak nagyon lassan haladó helyeken a legnagyobb a ta­nácsi dolgozók fluktuációja. Ez utóbbi ellen sokféle esz­közzel lehet s kell hadakoz­nunk. A legjobb, a leghatá­sosabb eszköz azonban az, amit a párt Központi Bizott­sága kongresszusi irányelvei­ben így fogalmaztak meg: „A különböző körzetek dolgozói­nak életkörülményei, társa­dalmi ellátottsága és jövedel­mi színvonala közeledjék egy máshoz.” Mészáros Ottó A FILMTECHNIKAI VÁLLALAT MONORI FORGACSOLÓÜZEMÉBE esztergályosokat vesz fel. Jelentkezés: Monor, Bajcsy-Zsilinszky u. 10.. a forgácsolóműhelyben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom