Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-03 / 78. szám

Gazdagodó Gödöllő Hetvenkét laká A Lumnitzer utcában ala­kul Gödöllő egyik legújabb és legszebb lakótelepe, amelynek első részét — az A, B és C tömböt — felszabadulásunk harmincadik évfordulója tisz­teletére tegnap délelőtt adták át ünnepélyes külsőségek kö­zött — mint erről la­punk más helyén beszámol­tunk. Az elkészült 72 otthon egyik fele szövetkezeti laké- i sokból áll, míg a másik része OTP-íársasház. A csaknem 12 millió forin­tos beruházással készült épü­let alapozási munkálatait a gödöllői székhelyű Közép-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat, s magát az épí­tést az ugyancsak helyi Építő­ipari Szövetkezet végezte. Az átadási ünnepség beveze­tőjeként Berencsi János, az A várossal ismei'Stedtelt a csehszlovák vendegeink :íki, KXK>= > A küldöttség. A képen (balröl jobbra): Benedek János, a gödöllői városi tanács elnöke, Vacláv Masek, a dél-csehországi kerületi Nem­zeti Bizottság ergonómiai tanácsadója, Frantisek Chmela, Tyn város Nemzeti Bizottságának elnöke, Vlastimil Kraft, a Ceské Budajovice-i járási pártbizottság titkára, a küldöttség vezetője, Plutzer Miklós, a gödöllői városi pártbizottság első titkára, Milán Krivacek körzeti katonai parancsnok, és Jozef Cejka, a Csehszlovák’ Nemzeti Front Ceské Budajovice-i járási bizottságának elnöke. Barcza Zsolt felvétele Mint arról tegnapi lapunk­ban hírt adtunk, április 1-én kora délután Gödöllőre érke­zett csehszlovákiai testvérvá­rosunknak, Tyn nad Vltavou- nak, valamint a Ceské Bude- jovice-i járásnak a küldöttsé­ge. A delegáció tegnap reggel Benedek János városi tanács­elnök kíséretében a tavaly át­adott korszerű Légszesz utcai általános iskolába látogatott. A vendégeket Iványi Lajosné, az iskola igazgatója kalauzol­ta, bemutatva az iskola kép­zőművészeti szakkörének ki­állítását is. A Laboratóriumi Törzsállat­tenyésztő Intézetbe már Mé­t ray Tibor, a városi pártbizott- j ság titkára is elkísérte a de­legációt, melynek tagjait itt Dienes Károly igazgató, Pa­taki József gazdasági igazgató és Sósky Gizella párttitkár fogadta. A látogatás következő hely­színe a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet volt. Itt a ven­dégek Tamási Mátyás gazda­sági igazgatóhelyettes és Szabó L. László tudományos osztályvezető kíséretében tájé­kozódtak az intézet munkájá­ról és feladatairól. A küldöttség délután a já­rási pártbizottság munkájával ismerkedett, majd a kerepesi Szilasmenti Termelőszövetke­zetben tett látogatást. Leleplezek Dregonya József emléktábláját A felszabadulásunk harmin­cadik évfordulója tiszteletére rendezett gödöllői ünnepség- sorozat keretében tegnap dél­után a Dregonya József utca 1-es számú ház falán lelep­lezték a mártírhalált halt Dregonya József tiszteletére állított emléktáblát. Az ün­nepségen a mártír hozzátar­tozóin és barátain kívül meg­jelent Méray Tibor, a városi pártbizottság titkára, Gányi Zoltán, a városi tanács elnök- helyettese, valamint a Gödöl­lőn tartózkodó testvérvárosi küldöttség is. Bevezetőként a Munkácsy úti általános iskola Winkler Nándor vezette énekkara adott rövid műsort, majd Forgács Fer.enc, a város nyugdíjasai pártalapszervezetének titkára, Dregonya József harcostársa és barátja mondott beszédet, és leplezte le a gödöljői szob­rászművész, Csontos Pál ké­szítette márványtáblát. Ezt kö­vetően Dregonya István, a mártír öccse, a család nevé­ben elhelyezte a megemléke­zés koszorúját az emléktáb­lán. Ugyancsak koszorúval tisztelgett a magyar munkás- mozgalom városunkban tevé­kenykedő mártírja emlékének Nagy Ignác 1919-es veterán is. FELVÉTELRE KERESÜNK szakképzett és betanuló varrónőket, bőrdiszmű- szakmunkásokat és betanuló varrónőket, férfi és női munkaerőket könnyen betanulható síkkötő munkára - kézi és félautomata gépekre, valamint raktárvezetőt és gépkocsivezetőt. Jelentkezni lehet: Háziipari Szövetkezet (Gödöllő, Isaszegi u. 10-12.), Bártané munkaügyi vezetőnél. Telefon: 120. Építőipari Szövetkezet elnöke elmondta, hogy a most át­adottakkal a szövetkezet ösz- szesen 300 lakást épített ed­dig a gyarapodó városnak. A jól dolgozó építők közül is ki­emelte a Kossuth szocialista brigád kiváló munkáját. Ezt követően Gányi Zoltán, a vá­rosi tanács elnökhelyettese beszélt a több-kevesebb ne­hézséggel megvalósuló gödöl­lői lakásépítkezésekről. Mi­előtt Gányi Zoltán átvágta volna az A jelű tömb bejára­ta előtt kifeszített nemzetiszí- nü szalagot, jelképesen átadta a lakáskulcsot a háromgyerme­kes Vilmos Györgynének. F. B. ★ Libikóka, hinta, csúszda vár­ja a gödöllői Major utca kör­nyéki gyerkeket. Az errefelé lakó tangazdasági dolgozók, mintegy nyolcvanan felaján­lották, hogy fejenként tíz óra társadalmi munkát végeznek a városért. A környék lakói megkérték a körzet tanácstagját, Gáspár Zoltánt, hogy a húszezer fo­rintos tanácstagi alapot igé­nyelje egy játszótér létesítésé­re. Ebből a pénzből kerítéshez való drótot, oszlopokat, s né­hány más szerelvényt vettek, de a játszótér teljes berende­zéséhez több mint százezer forint értékű anyagot használ­tak fel. A gödöllői kerület műhelyé­ből a Petőfi Sándor és Radnóti Miklós szocialista brigád KISZ- fiataljai végezték a szakipari munkákat: a vasszerelést, a hegesztést. Szombat-vasárna­ponként általában harmincán dolgoztak. A szokásos játékokon kívül beállítottak a gyerekeknek ki­selejtezett gumiköpenyeket is. A szombat-vasárnapok derűs képet mutattak; a felnőttek még dolgoztak, s közben a gyerekek már játszottak. Épp ezért nem lehet itt ünnepélyes átadásról beszélni, mert „a használatbavétel” folyamatos volt. Már csak a gyepesítés van hátra, bár mint Tábik Fe­renc, a gazdaság párttitkára elmondta, erre nem nagy te­rületen lesz szükség, mert sok a focikedvelő. A Major utca sarkán levő játszótér három tanácstagi körzet határán fekszik. Igaz ugyan, hogy elkészítésében csak a tangazdasági dolgozók segítettek, de természetesen a környék minden gyereke előtt nyitva állnak a kapuk. — ethy — II. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1975. Április 3., csütörtök Közös ünnepség a járási hivatalban Tanácsi dolgozókat tüntettek ki Tegnap délután a járási hi­vatal nagytermében a gödöllői városi tanács és a járási hivatal dolgozói összevont ün­nepségen emlékeztek meg ha­zánk felszabadulásának har­mincadik évfordulójáról. A veresegyházi Forrás irodalmi színpad műsora után Jósvai Lajos, a járási hivatal enökhe- lyettese mondott ünnepi be­szédet, majd a járási hivatal és a városi tanács vezetői kitün­tetéseket nyújtottak át. A Tanácsi munkáért kitün­tetés arany fokozatát kapta Eötvös Károlyné, az aszódi nagyközségi közös tanács igaz­gatási főelőadója, Albulov Zol­tánná, a bagi nagyközségi kö­zös tanács igazgatási főelőadó­ja. Derne Lászióné, az aszódi nagyközségi közös tanács pénz­ügyi főelőadója, Basa Józsefné, a galgahévízi községi tanács pénzügyi főelőadója, Pataki Jánosné, a vérségi közös ta­nács vb-titkára, Bakos Fe- rencné, a járási hivatal admi­nisztrátora, Kaskötő Irén, a já­rási hivatal pénzügyi főelőadó­ja, Cs. Tóth Sándorné, a já­rási hivatal pénzügyi főelő­adója, Kakucska János, a járá­si hivatal műszaki főelőadója. A városi tanács dolgozói kö­zül a kitüntetést Pólyák Pál­nak, a tanács munkaügyi fő­előadójának nyújtották át. A Tanácsi munkáért kitünte­tés ezüst fokozatát kapta Ger­gely Jánosné, a bagi nagyköz­ségi közös tanács hivatalsegéd­je, Gádor István, Dány község közös tanácsa pénzügyi előadó­ja, Králik Jánosné, a szadai községi közös tanács vb-titká­ra, Pásztor Béla, a veresegyhá­zi nagyközségi tanács elnöke és Bolyós Tivadar, a járási hivatal főelőadója. A Tanácsi munkáért kitün­tetés bronz fokozatát nyújtot­ták át Begidsán Ottónénak, a bagi nagyközségi közös tanács pénzügyi főelőadójának, Szabó Sándornénak, a dányi községi tanács igazgatási főelőadójá­nak. A kitüntetést megkapta Lebek László, a veresegyházi nagyközségi közös tanács igaz­gatási csoportvezetője, Huszár Mihályné, az aszódi nagyköz­ségi közös tanács pénzügyi elő­adója. Dóczi Pétemé, az aszódi tanács igazgatási főelőadója, dr. Rácz Zoltán, az aszódi ta­nács igazgatási főelőadója, Mi- ícus Györgyné, az aszódi ta­nács adminisztrátora, Bagi Jánosné, a bagi községi ta­nács adminisztrátora, Paulo- vics Mihály, a csömöri közsé­gi tanács elnöke, Keserű Jó­zsefné, a galgahévízi községi tanács igazgatási előadója, Sződi Andrásné, az isaszegi tanács pénzügyi előadója, Kre- kó Ferencné, a kartali tanács adminisztrátora, lgnácz Fe­rencné, a kistarcsai nagyköz­ségi közös tanács igazgatási előadója, Fekete Jánosné, a kistarcsai tanács vb-titkára, Szabó Lászlóné a péceli nagy­községi közös tanács hivatal- segédje, Tóth Lászlóné, a túrái tanács adminisztrátora, Párká­nyi Jánosné, a valkói tanács igazgatási előadója, Nyilas Zol­tán, a veresegyházi nagyköz­ségi tanács műszaki előadója, Kosztolányi Károlyné, a veres- egyházi nagyközségi tanács hi­vatalsegédje, Scheiffert Fri- gyesné, a veresegyházi nagy­községi tanács adminisztráto­ra, Péceli Istvánná, a veres- egyházi nagyközségi tanács igazgatási előadója, Varga Gyuláné, a veresegyházi nagy­községi tanács gazdálkodási előadója, Ködök Ferencné, a csömöri községi tanács pénz­ügyi előadója, dr. Hudy Zol­tánná, a kistarcsai községi ta­nács igazgatási előadója, dr. Vass Teodóra, a péceli községi tanács igazgatási csoportveze­tője, Tóth Sándorné, a szadai községi tanács pénzügyi elő­adója, Pintér Lászlóné, a val­kói nagyközség közös tanácsá­nak pénzügyi előadója, dr. Ko­vács Gyuláné, a járási hivatal művelődésügyi osztályának ve­zetője, Kiss Gyuláné, a járási hivatal adminisztrátora, Lerch Lajos, a járási hivatal főelő­adója, Mezriczky László, a já­rási hivatal mezőgazdasági osztályának osztályvezető-he­lyettese, és Sára Józsefné, a járási hivatal pénzügyi főelő­adója. A kitüntetést a gödöllői városi tanács dolgozói közül dr. Pásztor László, az igazga­tási osztály vezetője, dr. Weidl József, az egészségügyi osztály vezetője, Mányai Miklósné, gyámügyi főelőadó, Horváth Kálmánná, pénzügyi főelőadó, Kaszap Istvánná, személyzeti főelőadó vette át. Kiváló pénzügyi dolgozó ki­tüntetést nyújtottak át az ün­nepségen Dóczi Jánosáénak, a járási hivatal főelőadójának, és Sári Józsefnénak, a városi ta­nács pénzügyi főelőadójának. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott dr. Keserű Sándor, a járási hivatal gyámügyi főelő­adója, Tóth István, a kartali községi tanács hivatalsegédje és Krizsán Zoltán, a városi tanács gépkocsivezetője. A Testnevelés és sport ér­demes dolgozója kitüntetést vette át az ünnepségen Har- math Gizella, a sportfélügyelő- ség munkatársa. Hagyományok a Galga mentén Régi tárgyak, új népművészek Népi hagyományaink, nép­művészetünk, mai közműve­lődési életünk szerves része, mintegy kiinduló pontja. Or­szágunk minden szegletében, így a Galga völgyében, a Rá­kos vidékén és a Szilas men­tén is gazdag hagyományai vannak a díszítő művészet­nek, a néptánc- és népidal- lam-kultúrának. Felkutatásu­kat, feldolgozásukat már a századforduló óta feladatuk­nak tekintik a tudósok, művé­szek. Bartók Béla túrái nép­dalgyűjtésével kezdődött meg vidékünk néprajzának, nép­művészetének feltárása. Bartók Béla az első A nagy úttörő kezdemé­nyezések után a harmincas években Muharay Elemér, Volly István, Dömötör Sándor, majd a háború utáni eszten­dőkben, a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején kutatók egész sora kezdte meg vidékünkön a gyűjtő- és feltáró munkát. E nagyszerű tevékenységben el­évülhetetlen érdemeket szer­zett egy túrái tanító, Kovács László, aki mindenekelőtt a népi díszítő művészet felka­rolásával, az összegyűjtött dallamok betanításával, népi játékok összeállításával, a népi kultúrát közművelődési célokra használta fel, köz­kinccsé tette. E nagyszerű előzmények folytatásának lehettünk tanúi az elmúlt félévben - a Galga menti népművészeti találkozó rendezvényeivel-. A bemutató­kon szereplő csoportok és szó­listák ismét tanúbizonyságot tettek nagymúltú népművé­szetünk mellett. Kender helyett „gyócs“ Nagy fellendülésnek lehet­tünk tanúi. A találkozó hatá­sára idősek és fiatalok lelke­sedéssel láttak a munkához. Régi nyomódúcok kerültek elő a láda mélyérái, s a tiszta anyag megtelt sokszínű vi­rággal, szívvel, galambbal. Éles kések változatos formá­kat varázsoltak a holt fába. Hulladéknak számító háncs­ból kosarak, vesszőből fura formájú tárolók készültek. Ezek az alkotások nagyobb részt jó formaérzékről, kom- pozíciós készségről, technikai ügyességről tanúskodtak. Régen a falusi lakosság azért font, szőtt, faragott, mert ruháját és használati eszközeit saját maga állította elő. Kezdetben csak a téli es­ték szemet rontó mécsvilága mellett dolgoztak. Cifrázásra, díszítésre nemigen gondol­hattak. Csak a XIX. század második felétől kezdve, a vil­lany megjelenése óta terjedt el a nagyobb mértékű díszítés. A durva kendervászon he­lyett „gyócsot” használtak, eleinte fehér hímzéssel. Ké­sőbb a pirosat, majd a kéket, a szlováklakta területeken a zöldet, azután majd minden színt kezdtek használni. Hí­mezték az inget, a nyakba való kendőt, a fejkendőt, a zsebkendőt, az ágvelőt, de még a halotti lepedőt is. A mai díszítő művészetnek az előbbiektől eltérőek az indítékai. A hímzett, faragott holmikat lakásdíszítésre, „vá­rosi” ruha népi motívumok­kal való ékesítésére használ­ják. Persze, hasznos időtöltés is, és nem utolsósorba^ kere­seti forrás. Mivel az elmúlt évtizedekben a falvak zártsá­ga feloldódott, a népesség más tájak lakosságába kevere­dett, ugyanígy a népi díszítő művészet is változáson ment keresztül. Módosult az egyes elemek összeállítása, új for­mák keveredtek az eredeti kompozícióba, a színharmónia is bizonytalanabbá vált. Mind­ezeket a fentieken kívül je­lentősen befolyásolta a gyári ipar egyre jobban elterjedő, eredetileg a nép ízléséhez igazodó, de mégis más szín-, forma- és anyagösszeállítású termékeinek beáramlása. Népművészeti bolt Aszódon A Galga menti népművé­szeti találkozó kiállítási da­rabjai közül a régen használt tárgyak a legértékesebbek. Az eredeti minták művészi újjá komponálása a mai használati eszközökre szintén kívánatos és hasznos, értékes alkotás. E fenti két út a jövőben is a legjárhatóbb. Még nagy szám­ban fellelhetők egykori ruha­darabok, s az újjá komponá­láshoz segítséget adnak a mintagyűjtemények. A fara­gásnál és a kosárfonásnál is hasonló a helyzet. A festett tányér ma nagyon divatos la­kásdíszítő elem. E tányérok közül azok a legsikerültebb darabok, amelyek a régi min­tavilágot idézik. A továbbiakban arra kell törekedni, hogy az e tájra jellemző, a legszebb, legérté­kesebb motívumok terjedje­nek el. Nem kell egyik köz­ségben sem újat kitalálni. Ha nincs régi hagyomány, át kell venni a szomszédoktól. A fej­lődés érdekében össze kell gyűjteni a régi mintákat. An­nak a sok hímezni, szőni- fonni, faragni szándékozó em­ber számára, akik nemcsak a maguk szórakozására kíván­ják mindezt tenni, hanem esetleg keresni is akarnak vele, meghatározott feladato­kat kell adni, hogy világosan lássák, mi az értékes, és mi nem az. E célból tervez a já­rási hivatal művelődésügyi osztálya ez év őszétől kezdő­dően néprajzi-népművészeti stúdiót, ahol szakkörvezetők és egyéb érdeklődők számára tartanak foglalkozásokat. Re­méljük, sikerül megtisztítani az idegen motívumvilág hatá­saitól a helyi alkotásokat, és eredeti, Galga menti díszítő művészeti remekekkel jelent­keznek a hímzők, faragók. Az eladni szándékozók számára pedig lehetőség nyílik arra, hogy az ÁFÉSZ által tervbe vett aszódi népművészeti boltban majd a vásárlóknak örömet szerezzenek. Csak ezen az úton járva maradhat meg a komoly érté­keket tartalmazó népművé­szet, magunk számára és vál­hat az egész nép közkincsévé. A ma, április 3-án Bagón meg­nyíló népművészeti kiállításon felmérhetjük; hol tartunk a munkában, kik tudnak ezen az úton járni, mit kell tenni .annak érdekében, hogy ez az út helyes irányba vigyen ben­nünket! Asztalos István

Next

/
Oldalképek
Tartalom