Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

4

1975. Április 29., kedd

%Mdm>

Ünnepélyes díjkiosztás a Pest megyei tanács dísztermében

Kihirdették a felszabadulási pályázat eredményeit

Síézhuszoahat résztvevő, 25 díj, 54 jntdem

Tegnap délután a Pest megyei Tahács székhazának dísztermében ünnepélyesen kihirdették a megyei felszabadulási irodalmi és honismereti pályázat eredményeit. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, a KISZ Pest megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Pest megyei Hírlap szerkesztősége és a megyei levéltár által meghirdetett pályázat díjkiosztó ünnepségén megjelent Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára és Szent- györgyvári István, a KISZ megyei bizottságának titkára.

A megjelenteket, a pályázat résztvevőit és a vendégeket Kovács Antalné köszöntötte, Az irodalmi pályamunkákat dr. Lökös Zoltán, az MSZMP Pest megyei bizottságának tagja, a Pest megyei Hírlap fő- szerkesztője énekelte és a 14 nyertesnek átadta a díjakat. Elemezve az 56 pályázótól érkezett 105 alkotást, egyebek közt hangsúlyozta, e verseket, elbeszéléseket, visszaemlékezéseket, riportokat az teszi jelentőssé, hogy megmutatják, miképpen érhető tetten a történelem, a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő az egyes ember életében. A továbbiakban rámutatott, a pályázat elérte célját, s eredményei kötelességünkké teszik, hogy a

visszaemlékezéseket az egész jubileumi évben tovább folytassuk. Mondandójuk lényege, a történelmi változások megragadása, egyaránt fontos a jelennek és az utókornak. A Pest megyei Hírlap szívesen közöl visszaemlékezéseket.

A helytörténeti pályázatok díjait dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója adta át. Értékelve az eredményeket, a 78 elfogadott munkát, rámutatott, a pályázat mozgósította a múlt iránt érdeklődőket, akik között sokan most jelentkeztek először helytörté■niOi+'l o'i~vr7 o 1 A Kív«óló

bizottság 65 dolgozatot jutalmazott. Elsősorban azokat, amelyek új adatokkal, megállapításokkal jelentkeztek, és tudatformálásra, világnézeti nevelésre is alkalmasak.

A díjkiosztás után Tolnay Mária előadóművésznő a pályázat anyagából Somodi Gyula Hazám és Tóth Béláné Mit adjak magamból? című versét adta elő igen nagy hatású értelmezésben. Egressy István előadóművész, a rádió és a televízió bemondója Fehér Jánosáé visszaemlékezéseiből olvasott fel megragadó részleteket.

IRODALMI PÁLYÁZAT

I. díj: Horgas Dezsőné (Újszilvás). n. díj: Fehér Jánosné (Abony); Kohlmayer Ádám (Cegléd) ; Tóth Béláné (Bugyi), m. díj: Sipőcz Ferenc né (Albertirsa); Szán'bhó Imre (Szentendre); Fu- rugdyás Géza (Gyömrő); Szántai Sándor (Gödöllő).

KülöndíjaJü: Mezriczky György- né (Cegléd); Réthei Priker Lajos (Szentendre) ; Szálkái Rózsa (Páty); Mátékovits Sándor (Albertlmsá); Pelyhes Istvánné (Vác), Somodi Gyula (Szigethalom).

HONISMERETI PÄLYÄZAT

Krónikaírói kategória: I. díjat nem adott ki a bizottság. II. díj: Hauser József (Budaörs) ; Seres István (Solymár). III. díj: Veér Ilona (Budakalász); Vöő Imre (Szigetszentmiklós); Molnár Jenő (Páty).

Pénzjutalomban részesült: Borbély Béla (Pilisvörösvár); Máthé Dezső (Érd); Kovács József (PiEgy óra múlva itt vagyok

Harsányi Gábor előadóestje Szentendrén

Műhelytitkai, felvillantását ígérte tegnapelőtt Szentendrén, a József Attila művelődési központ ifjúsági klubjában megtartott önálló műsorában a Thália Színház fiatal, tehetséges művésze, Har- sanyi Gábor. A vasárnap ko- • ra délutáni telt házat elsősorban televíziós alakításainak népszerűsége szavatolta. Mégis: számosán bizakodtak abban, hogy teljesebb képet kapnak a halhatatlan Láng Vince alakítójáról. Igyekezetben nem volt hiány. A gyorsan pergő műsorban Harsányi Gábor igyekezett ígéretes tehetségének minden oldalát bemutatni a lankadatlanul tapsoló publikumnak. Mindezt azonban nem egy olyan pályája küszöbén levő fiatal művész alázatával, aki még csak most alakítgatja műhelytitkait.

Amit sorsáról, mesterségéről két produkció között elmondott, az szóról szóra betanult, csattanóra kihegyezett poén volt. Kezdte azzal, hogy hölgyeim és uraimnak szólította a döntő többségégeh diákokból álló közönséget. Majd kijelentette: ha nem lehetne színész, akkor legszívesebben tehén lenne Indiában — mivel azt védik. Majd megismertük íróvénáját, midőn saját, a Film Színház Muzsikában megjelent novelláját adta elő. Közben a színészi mesterséget az autószerelőéhez (?) hasonlította, a színész és rendező kapcsolatát pedig a szülő nő és orvosa együttműködéséhez. Szóit egy mondatot Fejes ..Endrébesr fűződő barátságáról, majd elénekelte a Jó estét nyár, jó estét szerelem, az emlékezetes tv-film zsüzséjét összegző sanzont. Elpanaszolta — méghozzá egy direkt e célra íródott kupiéban — a Láng Vince viszontagságait átélő színész szenvedéseit, azt tudniillik, hogy őt — Harsányi Gábort — az életben mindenhol szemetesnek nézik. S hogy is végezhette volna végig pattogós show-ját másként: „egy óra múlva itt vagyok.”

Segítségére volt Láng Vincének — Harsányi Gábornak? — műhelytitkai feltárásában a háziasszonyi teendőit túlságosan is nyájasan ellátó Mikes Lilla. ' az amerikai útiélmé'iye'ből esönn- nyit felvillantó Hajdú Júlia zeneszerző. Nem rajtuk múlt,

hogy itt-ott nyomokban megismerhettük — műhelytitkai nélkül is — Harsányi Gábort, a kitűnő előadóművészt. Különösen Petőfi: Levél Arany Jánoshoz, Gregory Corso: Házasság és Rónay György: Ne félj, re félj, ne félj című verseit interpretálta utánozhatatlanui.

K. P.

lisszentiván); Molnár Zoltán (Perbál); Lencsés Gábor (Cegléd).

Könyvjutalmat kapott: Kalácska Lászlómé (Kemence); Cser- vári Gáborn£ (Nagymaros); Dob- rovits Mátyasné (Piliscsaba); Regős Ferenc (Budajenő); Kaposi István (Nagykáta).

Hely történetírói kategória: I.

díjat nem adott ki a bizottság. II. díj: Pataki Ferenc (Cegléd). III. díj: Muskátli György (Üröm); Győré Pál (Abony) ; Fábián Miklós (Dabas); Antal Domokos né (Cegléd); Faragó Béla (Tápió- györgye).

Pénzjutalomban részesült: Erősvári Pál (GaLgiahévíz); Kovács József (Bugyi); Furuglyás Géza (Gyömrő) ; Kriistó László (Törtei) ; dr. Készéi Gyula (Abony) ; Balogh Sándor (Abony); Palotai Sándor (Gyömrő); Szántó József (Albertirsa); Iglói József (Erdőkertes); dr. Dudás Jenő (Nyáregyháza); Rogosz Ján-os (Örkény) ; Revuczky Béláné (Albertirsa) ; Győré Pál (Abony); Varga Imréné (Kemence); Jakus Lajos (Penc) : Szathmáry Zoltán (Isa- szeg) ; Tóth Imre (VácszentLászló); Kutas Emil (Albertirsa) ; Pesti Imre (Üllő) ; Surján Magdolna (Tahitótfalu); Regős Jánosné (Cse- mő); Bálint Irén (Abony); Horváth Lajos (Veresegyház).

Könyvjutalmat kapott: Rogosz János (Örkény); Forgács Béla (Dánszentmrklós) : Repcsényi Istvánná (Pilisszentlászló); Regős Ferenc (Budajenő) ; Gráff Mátyásaié (Majosliázia); Tóth Tibor (Szigethalom) ; Várallyai Béla (Tá- piószentmárban) ; Borbás Pál (Űri); Tóth Mihály (Bag); Kutas Emil (Albertirsa); dr. Pénzes Zoltánné (Dunakeszi); Skultéti Sándor (Abony); dr. Fodor Etelka (Vecsés); Tupi Józseíné (Ceg- Lédbercel); Lovász Pál (Albertirsa) ; Komjáti Teréz (Pusztavacs); Kiss Sándor (Üllő): Pongó Mária (Ráckeve); Kovács Hedvig (Szigetmonostor).

Munkáskórusok szemléje Nagykőrösön

A munkásdalkultúra ápolójának, a forradalmi munkásénekkarok fejlesztőjének.

Vándor Sándor zeneszerzőnek és karmesternek az emlékére először 1967-ben rendeztek kórusfesztivált fővárosi énekkarok részvételével. E dicséretes kezdeményezés azóta nemes hagyománnyá vált, és a rendszeresen meghirdetett dalostalálkozókat; amelyek azóta országos zenei fórumokká szélesedtek, a hazai öntevékeny művészeti mozgalom rangos eseményeiként tartják számon. Sikerüket bizonyítja a munkás- és ifjúmunkás-énekkarok idei szemléje is. A június elején sorra kerülő Pest megyei bemutatót megelőző első területi válogatót vasárnap rendezték meg Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központ színháztermében.

Ezúttal 11 női, férfi- és vegyeskar lépett dobogóra, gazdag, színes műsorral. Elsőként a helyi 224-es ipari szakmunkásképző iskola és a Toldy Miklós Élelmiszeripa rí Szakközépiskola egyesített vegyeskarát hallhattuk, majd a szigetszenlmártoni művelődési ház férfikara lépett közönség elé. A nagykőrösi fiatalok friss, diákos lendületű produkciója nagyszerű élményt nyújtott, s a tápió- szentmártoni dalosok tömör hangzású éneklése is méltán nyerte el a hallgatóság tetszését. Jól szerepelt a ceglédi vasutas-szakszervezet vegyeskara is. A határozott tisztán intonált dalokban többnyire jól hasznosította erényeit a kórus. A helybeli Arany János gimnázium leánykollégiumának leánykara elsőként Balázs Árpád: Májusi fény című művét énekelte. E dal címe hűen jelezte a gimnazista lányok szereplését: jól kidolgozott, üdén, kedvesen előadott dalaik igazán emlékezetes élményt nyújtottak.

Hatásosan élt a kóruséneklés adta lehetőségekkel a ceglédberceli művelődési ház vasutas-férfikara. Műsorukból Révész—Lányi: Májusi

kalapács című dala tetszett leginkább. A találkozó egyik legsikerültebb műsorszáma volt a Csepel Autógyár művelődési központja férfikarának fellépése: pompásan

formált énekszámai, a kórusban összecsengő hangok ritmusa. dinamikája, a szólamok csiszol tsága, mindez együtt valóban művészi élményt nyújtott.

A szünet után két vegyeskar következett: a váci középiskolai kollégiumok egyesített vegyeskara és a vecsési művelődési ház vegyeskara lépett a közönség elé. A váci diákok jóízű, vidám éneklése éppoly emlékezetes marad, mint a vecsésiek szép, tiszta dalolása. A nagykőrösi Arany János Művelődési Központ férfikarának produkcióját is nagy tetszés fogadta — méltán, ’ hiszen hatásos, szép zengésű dalaik kiváló adottságokról és alapos felkészültségről tanúskodtak. Hibátlanul és kedvesen énekeltek a ceglédi 203-as Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet leányai. Derült, sugárzó, tisztán, kiegyensúlyozottan előadott számaik, melyek közül Bárdos: Bikaviadal szerzeménye sikerült a legjobban, e kórus számos erényét és értékét bizonyították. A dalostalálkozó befejezéseként a Dunakeszi József Attila Művelődési Központ MÁV- férfikara állt színpadra.

A második területi válogatót május 17-én a csömöri művelődési házban rendezik meg, ahol hét munkáskórus ad egymásnak találkozót, s végül június 1-én Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban kerül sor a megyei bemutatóra.

Khím Antal

TV-FIGYELO

Jubileumi közgyűlési rendez a Magyar Tudományos Akadémia

Hétfőn az Akadémia tudósklubjában Tolnai Gábor akadémikus és dr. Láng István, az Akadémia főtitkárhelyettese tájékoztatta az újságírókat a Magyar Tudományos Akadémia 135. közgyűléséről, amelyen tudományos életünk vezető testületé fennállásának 150. évfordulóját ünnepli.

A közgyűlés május 5-én, hétfőn 10 órakor az Akadémia dísztermében nyilvános üléssel kezdődik.

Kedden, szerdán egész nap és csütörtökéin délelőtt zajlanak le a tudományos osztályok ülései, majd csütörtökön délután Sz Akadémia dísztermében tartják a nyilvános közgyűlés záróülését.

A közgyűlés nemcsak a hazai tudományos élet nagy seregszemléje lesz; a nemzetközi tudományos élet számos neves képviselője is részt vesz a másfél százados jubileumon.

Kiállítótermekben

Munkácsy öröksége

Leányfalui gobelinek, egyiptomi gyermekrajzok

Hetvenöt esztendeje, 1900. május elsején halt meg festészetünk klasszikusa, Munkácsy Mihály. i

HATVANI GALÉRIA

a Magyar Nemzeti Galéria anyagából ebből az alkalomból rendezett műveiből karaaraiki- állitást. Jó érzékkel válogattak a rendezők. A ritkábban látható képek háttérben maradt értékei bepillantást engedélyeznek Munkácsy Mihály eddig eléggé fel nem tárt karakterébe, érzékelhetjük a vázlatok és portrék alaposságát, a természet és a gyermek állandó jelenlétét művészetében. A kezét. összekulcsoló Öregasszony rezignációját ugyanúgy képpé növelte Munkácsy, mint Türr István markáns aromását, az alföldi táj nyugalmát is hordozó Szűrös legény atmoszféráját, s ebben, a sokfelé tekintő elmélyülésben tárulkozik fel egyetemessége, mely Vásárhely országos méretű festői kibontakozásában is komoly szerepet játszott. A kiállítás megnyitását emlékülés követte, melyen Pogány Ö. Gábor. Végvári Lajos, Dömötör János. Bodnár Éva és Moldvay Győző méltatta Munkácsy életművének aktuális jelentőségét.

VÖRÖS ROZALIA

pasztelljeit és gobelinjeit a Csók István Galériában nagy érdeklődés kíséri. A Leányfalun élő festőnő érzékeny rezdülésekkel tárja fel az ártér, a rekettyés összhatásában és részleteiben is gazdag látképét, az ülő bagoly magába horgadt szépségét. Világa dús: Pócsme- gyertől, Duna-parttól Paler- móig terjed, vörös fa, szüret, csónak, naplemente, vetés, mandulás, tavaszi táj ihleti. Mértéktartás, megfontolt szakmai gondosság eredményezi azt a sajátos értéket, melyet katalógusának előszavában Dávid Katalin ieevez meg róla: „Minden gobelinje olyan, mintha egyenesen a szövőszéken született volna”. Ott született, de remélhetően megérkezik képsorozata Leányfalu iskolájába és középületeibe, hogy szemet, szívet, értelmet gondozzon művészetének szívós alapossággal épült harmóniája.

AMATÖR KÉPZŐMŰVÉSZEK

a XXI. kerületből — szólni kell erről a kiállításról is. A

Vörös Rozália: Ülő bagoly (gobelin).

Csepeli Galériában bemutatott tárlatuk népművelődéspolitikánk hatékonyságát is jelzi, mely fáradhatatlanul szorgalmazza minden érték megmaradását. Ezen mozgalom köz- művelődési közegből indul és időnként esztétikai minőséget is elér Németh Miklós, Marosi Andorné esetében.

EGYIPTOMI GYERMEK- RAJZ-KIÁLLITÁST

is üdvözölhetünk ugyanitt. Nem először és nem utoljára. Évekkel ezelőtt a Műcsarnokban bemutatott gyermekrajzok háborús megrázkódtatásokat érzékeltettek hősi hangvétellel — most a béke színei kerültek túlsúlyba. Halászatról, datolyaiszüretről, gyapotszedésről, nílusi utazásról készültek e művek, olykor az ókori Egyiptom művészetének szilárd formai tagolásával, máskor a mohamedán eszmények Ramadánt idéző tarkaságával. A gyermekek mindenhol őszinték és tiszták. Kairóban éppúgy, mint Budapesten. Az már a mi örömünk, hogy e színekkel játszó Asraf Anvar, Inti- szár Marván Ibrahim és a hatéves Mohamed Kőfal virágzó kertet, piacot lát és láttat a, Nílus partján romok és bombatölcsérek helyett.

Losonci Miklós

fi nyertesek névsora

Általában, Szombat-vasárAapi műsor ritkán tetszett annyira és ritkán adott annyi munkál nézőnek, kritikusnak, mint a2 elmúlt hét végén. Szinte megállás, szünet nélkül peregtek egymás után a jobbnál jobb érdekesebbnél érdekesebb műsorok. A szó szoros értelmében képtelenek voltunk elmozdulni a képernyő elől; még egy pohár víz elfogyasztása is gondot okozott, nem beszélve a vacsoráról. Ritkán adódik ilyen, de ami igaz, az igaz: valóban a tévé rabjai voltunk ebben a két napban. Bőkezű, szinte pazarló műsort láttunk, amely mint egy könnyelmű főúr, úgy szórta szét kincseit.

A két jó tévés nap azonban nézőnek, kritikusnak egyaránt eszébe juttatta a régebbi, szerényebb és halványabb szombat-vasárnapokat. Ha most ilyen pompás műsort tudott összehozni a tévé, miért olyan gyöngécske máskor a hét vége? Miért a feltűnő színvonal-ingadozás? A hét viszonylag stabil színvonalával szemben miért a hét vége a műsor leglabilisabb, legváltozékonyabb pontja?

Nem szabadna máskor sem alább adni.

Konkrétan. a bőség kellemes zavarával küszködve, szinti csak felsorolni tudjuk a hétvégi műsorokat. Szombaton délután például figyelemrí méltó sorozat kezdődött — Moldován Domokos rendezésében — a magyar naiv művészekről. Az ügyben Pest megye is igen közelről érdekelt: a hangulatcsináló első, bevezeti részben jól sikerült portrét lát. tunk a ceglédi Benedek Péterről. És persze láttunk néhány nagyon szép festményt, amelyek nyilván még tovább növelik az érdeklődést a ceglédi parasztművész munkássága iránt.

Ezután jött a szerencsétlen című, de tartalmában annál remekebb szatirikus blokk, a Hóvégi hajrá. Eddig se volt rossz ez a műsor, de szombat este elérte, vagy legalábbis nagyon megközelítette saját lehetőségeinek csúcsait. A siker oka a műsor szoros kapcsolata a való élettel. A Hóvégi hajrá nem az „irodalmi” típusú kabaré babéraira törekszik, nem utánoz, hanem a mai élet fonákságait vigyázza figyelő szemeivel. Ezért van saját hangja, karaktere, ezért jó.

A szatíra után szatíra következett, csak egészen más műfajban: késő este Tamássy Zdenko Vendégek című vígoperáját láttuk. Csupa jót mondhatunk erről a produkcióról is. Kezdve a jó szövegkönyvön — Sarkadi Imre novellájából Springer Márta irta — az ironikus-szatirikus hangú muzsikán és Félix László lendületes rendezésén át egészen a szereplők — Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Radnai György és Kishegyi Árpád — énekben, játékban egyaránt kifejező, de sehol sem rikító alakításáig.

És ezzel még nem ért véget a szombat este. A francia Le- louch Három jóbarát című filmjét éjszakai vetítésen láttuk. A film nem nagyon igényes vállalkozás, de feltétlenül ügyes munka. Aki végignézte, nyilván nem bánta meg.

Még kenkréíabban. vasárnap

este Utak címmel egy kiemelkedően magas színvonalú riportfilmet láthattunk. A Bihari Sándor szerkesztette és Oláh Gábor rendezte remekbe sikerült film kevés szóval és nagyon jó képekkel — Kardos Sándor operatőri munkája külön dicsérendő — a műfaj legmagasabb csúcsain járva, szem. léletes erővel és meggyőző hatással fogalmazta meg fontos mondanivalóit.

Mint .tudjuk, a\riportban azokról a „vad” utakról volt szó, amelyeket a lakók — keresve a legrövidebb távolságokat — a lakótelepek parkosított, füvesített részein át haladva tapostak ki, fütyülve a tervek alapján csinált utakra, és fittyet hányva a hatósági tilalmakra. Kitűnő volt ez a riport: világosan és határozottan a „szabálytalankodók”, a lakosság védelmében állt ki a ha. tóságok értetlenkedő képviselőivel szemben.

A név nélkül szereplő hivatalbeli emberek szereplése egyébként elgondolkodtatott. Csakugyan ^em tudnák, hogy ezt a problémát, amely láthatólag olyan nagy fejtörést okoz nekik, az élet, a valóság már régen megoldotta? Méghozzá félreérthetetlenül a „szabálytalankodók”, az „importfüvet” taposó lakosság javára. A modern városrendezés egyik közhelye ez. Azt például még én is tudom, pedig soha életemben nem foglalkoztam város- rendezéssel, hogy a svédországi lakótelepeken ezeket az utakat nem tervezik, és nem építik meg előre. Várnak vele, amíg kiderül, merre járnak maguk a lakók.

Ez azt jelenti, hogy a modern városrendezés nem kordába szorítja, hanem elfogadja a lakosság javaslatait. Ez ugyanis az ésszerű és a gazdaságos.

De miért nem tudják ezt a mi szakembereink?

Ökrös László