Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

3200 hektár gazdái A Liszenko brigád diadala Elnyerték a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét Nyolc község határolja a Liszenko szocialista brigád földjét. A Gödöllői Tangaz­daság nagygombosi . kerüle­tében a brigád által művelt terület átmérője légvonalban körülbelül tizenöt kilométer. Az üzemegység szántóinak 95 százalékát művelik. A bri­gád a 3200 hektárnyi terü­letnek megfelelően nagy lét­számú, harminckilencen van­nak. Mind férfiak: traktoro­sok, kombájnosok és vegysze­res növényvédők. Újítás borsónál Nem véletlen, hogy ilyen so­kan vannak. Munkájuk ugyan­is egymás tevékenységére épül, az összehangoltság, jól szervezettség az eredmények­ben is megmutatkozik. Ezt is­merte el az az MSZMP Pest megyei Bizottsága kongresz- szttsi oklevéllel. — Három brigád alakult meg ezen a területen 1965- ben. Valamennyi elnyerte a szocialista címet. Aztán vál­tozott. a technológia, s emiatt célszerű volt a háromból egyet alakítani, 1971 óta dol­gozunk Liszenko néven — mesélte Török László brigád­vezető. Kiemelkedő részvételüket a kongresszusi munkaverseny­ben legjobban a számadatok bizonyítják, amelyek közül csak néhányat emelnénk ki. A brigád újított, korszerűsí­tett a zöldborsófejtő-telepen — csaknem 120 ezer forintot takarítottak meg. Ugyancsak hasznos volt újításuk a be­takarításnál — ez több mint 40 ezer forinttal csökkentette a kiadásokat. A brigád tevékenysége kö­vetkeztében emelkedtek a ho­zamok. Több mint 49 millió forintot vállaltak, ezt 16,4 százalékkal túlteljesítették, ennek értéke meghaladta az ötvenkétmillió forintot. Ugyan­akkor viszont csökkentették a költségeket, a vállalthoz ké­pest 98,8 százalékra. Legki­emelkedőbb eredményeket a be általános iskolába, hogy elvégezzék a hátralevő egy vagy két osztályt. Vegyszeres növényvédőink, és más terüle­ten dolgozók is, összesen hu­szonötén vettek részt az el­múlt időszakban szakmai to­vábbképzésen. Olyan trakto­rosunk is akadt, aki letette a targoncavezetői vizsgát, így ha leszáll a gépről, a zöld­borsó-betakarításnál tovább is tud segíteni. Kombájnosaink hatnapos tanfolyamot hallgat­tak a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézetnél. — A tangazdaság termelési rendszereinek korszerűsége közismert, sokan csodálkoz­va hallanak a magas termés­átlagokról. Jönnek-e ide, a brigádhoz tapasztalatszerzés végett? — Varrnak látogatóink tsz- ekből. Tavaly százötvenen voltak itt Borsóbe'takarítási gépbemutatót tartottunk, kinn a táblákon. Minden variá­ciót láthattak: hogyan kell esős, száraz időben dolgozni, mit kell tenni, ha alacsony és mit, ha magas a borsó. De mi is megyünk. Rendszeres kapcsolatban állunk a cseh­szlovákiai, bajcsi állami gaz­dasággal. Tavaly néztük meg a földjeiket, gépeiket, ök is jártak már itt. — Gondolom, nemcsak szak­mai kirándulásra mennek. A takarékosság jegyében — Más jellegű programok­ra nem tudunk előre tervet készíteni, mert itt nálunk minden az időtől függ. Szok­tunk menni Mezőkövesdre, a Mátrába. A legutóbb, már­ciusban Egerben voltunk egy munkavédelmi KRESZ-vetél- kedőn. A verseny után ide­genvezetővel jártuk a vá­rost. És nagyon örülünk an­nak, hogy a szocialista bri­gádok gödöllői vetélkedőjén a második helyet sikerült megszereznünk. Török László brigádvezető és Csató Sándor ágazatvezető mérnök sokat mesélt a bri­A Liszemkő brigád tagjai gyakran vesznek részt vetélkedőn. A ké­pen négy traktorosuk (balról jobbra) Puskás Ferenc, S-oóis Lásziló, Geri Ferenc és Pásztor Márton KRESZ-kérdéseken dolgoznak. tiszta nyereségnél értek el: 72,3 százalékkal többet ter­meltek a tervezettnél. Szinte minden terményféleségnél növelték a termésátlagot: á többi között az őszi búzánál, a magrépánál, a zöldborsónál is. Az emelkedés a legszem­betűnőbb a fajtaborsónál: 19,5 mázsát vállaltak hektá- ranként, a tényleges termés­átlag viszont 31,5 mázsa lett. — Minek köszönhetők ezek a jó eredmények? — kérdez­tem Török Lászlót. Traktoros, targoncán — Nehéz lenne ezt így, rö­viden pár mondatban össze­foglalni. Azt hiszem, sokat ja­vít munkánk minőségén, hogy egyes gépeken mindig ugyan­azok az emberek dolgoznak. A nagy gyakorlat, a földek ismerete igen sokat jelent. Brigádunk stabil kollektíva. Kilépő nemigen akad, csak ha valaki nyugdíjba megy. Jönnek ugyan a kerülethez vándormadarak, de akik csak rövid időt töltenek itt, máris továbbállnak, nincs idejük bizonyítani, igy módjuk sincs a brigádba kerülni. — Persze a jó munkához nem elég a tapasztalat, a sok éves gyakorlat. Ebb' a tanévben szorgalmaztuk bri­gádtagjaink tanulását is. Az idén. tizenketten iratkoztak gádról, még többét mondott munkájukról a színes bri­gádnapló. A verseny, a bri­gád tevékenysége természe­tesen ezzel a kongresszusi oklevéllel nem zárult le. Űjabb vállalásaikat a taka­rékosság jegyében fogalmaz­ták meg. Elhatározták, hogy százezer forint értékű üzem­anyagot takarítanak meg, eb­ben az évben 300 ezer forint­tal kevesebb értékű, műtrá­gyát és növényvédő szert .használnak fel. Hasznosan kezdte a brigád az 1975-ös évet is. Örszigethy Erzsébet * I. II. | ' /'• II. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1975. ÁPRILIS 26., SZOMBAT Rendkívüli ülést tartott a városi tanacs Elismerés társadalmi munkáért Tegnap, április 25-én. pén­teken délelőtt rendkívüli ülést tartott a gödöllői városi ta­nács. Az ülést a városi párt-’ bizottság nagytermében tar­tották. Az első napirend során Be­nedek János, a városi tanács elnöke átadta az elismerő ok­leveleket azoknak, akik az el­múlt esztendő során kiváló társadalmi munkásoknak bi­zonyultak. A tanácsülésen ter­mészetesen nem lehettek ott mindnyájan, nevükben har­minchárom tanácstagi körzet lakóbizottsági elnöke vette át az összesen 265 névre szóló elismerő oklevelet. A követ­kező hét folyamán e körzetek­ben lakóbizottsági üléseket hívnak össze, ahol' már sze­mélyesen veheti át minden társadalmi munkás az őt meg­illető oklevelet. Emlékeztetőül ide írjuk, hogy tavaly váro­sunk 227 százalékosra teljesí­tette társadalmi munkaválla­lását', amely 1,5 millió forint értékű volt, míg az esztendő végi összesítés 3,4 millió fo­rintos teljesítésről árulkodott. A rendkívüli tanácsülés elnöksége (balről Jobbra): Csiba József, a 22-es körzet tanácstagja, Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyet­tese, Benedek János, a városi tanács elnöke és Keller Sándor, a pénz­ügyi állandó bizottság elnöke. [ Barcza Zsolt felvétele A tanácstagi körzetek lakói az esztendő végéig összesen 1 millió 680 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Legeredményesebb a járdaépí­tés volt: a lakosság 417 ezer forintból, s 430 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával közel hat kilométernyi járdát készítettv A tanácsülés rtem kevésbé fontos napirendjeként Gányi Zoltán tanácselnök-helyettes ismertette a tavalyi költségve­tés és a fejlesztési alap zár­számadását. Májgombóc talonban Népi ellenőrök az import nyomában Szerdán, április 23-án ülést tartott a gödöllői járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson két fontos napi­rendet is tárgyaltak; a résztve­vők meghallgatták az egyes fo­gyasztási cikkek importjának utóvizsgálatáról készült össze­foglaló jelentést, valamint azt a beszámolót, amely a vetö- magtermelés, -forgalmazás és ellátás helyzetének ellenőrzé­se alapján készült. Lapunk jelenleg az előbbi vizsgálattal foglalkozik. Az indiai hintőpor és társai A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálják mennyire fejlődött az egyes fogyasztási cikkek behozatala, miképpen alakult a szocialista, valamint a fejlődő és a fejlett tőkés or­szágokból származó import, to­vábbá, hogy a beszerzési árak növekedésének ellensúlyozásá­ra történtek-e kísérletek ked­vezőbb beszerzési források fel­kutatására. E vizsgálat kiterjedt az élelmiszer- és élvezeti cikkek­re, a háztartási és vegyiáruk­ra, a kozmetikai cikkekre, s bizonyos ruházati termékekre. A vizsgálatot a NEB munka­terve alapján az országos vizs­gálat keretében folytatták Gö­döllőn és a járásban, összesen hat egységben. A vizsgálat során általában megállapították azt, hogy a ke­reskedelmi szervek és a bolt­egységek Vezetői az elmúlt évekhez hasonlóan, az import­árut elsősorban az időszakosan jelentkező áruhiány megszün­tetésére, míg textilféleségeket kis mennyiségben, a választék bővítésére szerezték be a nagy­kereskedelmi vállalatoktól. Számokkal kifejezve: a kiske­reskedelmi vállalatok, az ÁFÉSZ-ek 70 százalékban hi­ánypótlásra, 20 százalékban a választék bővítésére, míg 10 százalékban az igények felkel­tésére szereznek be importárut Itt jegyzendő meg, hogy a le. hetőségek nem mindig teszik lehetővé a lakosság által meg­szokott, megkedvelt cikkek fo­lyamatos utánpótlását, ám eb­ben elsősorban a nagykereske­delem úgynevezett elosztásos rendszere a „ludas”. Ilyen pél­dául a Vegeta levespor, az in­diai hintőpor, a különböző szardíniaféleségek és a kedvelt, olcsó Zit hajlakk. A vizsgálat örömteli megállapítása viszont az, hogy a kereskedelmi dol­gozók általában ismerik a kü­lönféle importcikkek rendel­tetését, a szükséges tájékozta­tást meg tudják adni a vásár­lóknak. Az importcikkek — el­lentétben az 1972-ben tapasz­taltakkal — tartalmaznak ma­gyar nyelvű használati utasí­tást. Persze kivétel most is akad, mint például a Crih szö­SPORT -f- SPORT + SPORT -|- SPORT + SPORT -|- SPORT Járási labdarúgó-bajnokság A nyolcadik forduló műsora A járási labdarúgó-bajnok­ság soronkövetkező, nyolcadik fordulójában az alábbi párosí­tásban találkoznak a csapa­tok: I. osztály: Túra—LőrinczSE, Bag—Kistarcsa, Domony—Hé- vízgyörk, Malinovszkij SE— Gépgyár, Dány—GEAC, Kar- tal—Veresegyház, Péceí—Vác- szentlászló. II. osztály: Mogyoród—Sza- da, Zsámbok—Is aszeg II. (de. 10 órakor, Zsámbokon) Kere­pes—Galgahévíz, Kartal II.— Valkó (de. 10 órakor, Verse- gen), Galgamácsa—Dány II. (du. 13 órakor, Galgamácsán). Két mérkőzésnél nem szere­pel időpont, ezek az elöí- állók otthonában 16 órakor kezdődnek, míg előtte, az ifik 14 árakor indítják a labdát. A Túra II. csapata ebben a for­dulóban „szabadnapos”. Nagymester az MGl-ben Barcza Gedeon nemzetközi nagymester részvételével sakk­szimultánt rendeznek április 28-án, hétfőn délután 16.30-kor a gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet Tessedik úti székhálában. A rendezők örömmel látják vendégül a sakk kedvelőit. I nyegtisztító, amelynek dobo­zán egyetlen magyar szó sincs, így. azt sem lehet tudni, mi van benne. Csak a dobozban levő üvegen látható anyanyelvűn­kön írt tájékoztató. Az importáruk — szaknyel­ven szólva — forgási sebessé­gét az ÁFESZ-ek nem vizs­gálják, de megállapítható, hogy az olcsóbbak hatvan na­pon, míg a drágábbak 100—120 napon belül vevőre találnak. Sláger a bolgár bébiétel Most lássunk néhány pél­dát ... Az ÁFÉSZ Szabadság téri áruházában 139 féle im­portcikkből lehet válogatni, kö­zülük 28 féle a fejlett tőkés or­szágokból származik. A gödöl­lői 53-as számú önkiszolgáló boltban az élelmiszerek közül a legnagyobb mennyiséget, 174 üveget a bolgár bébiételből találták, míg az élvezeti cikkek túlnyomó része bolgár és len­gyel cigaretta. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ 5-ös önkiszolgáló élel­miszerboltjában az importból származó termékek értéke ösz- szesen 15 ezer forint volt a vizsgálat idején. (1972-ben 4 ezer forint volt.) A boltban ta­lált árukat a fogyasztók igény­lik, a forgalom növekszik. Az új isaszegi ABC-áruház- ban élelmiszerekből, élvezeti cikkekből, valamint háztartási és vegyiárukból csak olyanokat találtak, amelyeket a lakosság kedvel, szívesen vásárol. Javaslatokkal segítenek Érdekességképpen leírjuk, hogy az ÁFÉSZ-ek boltjaiban régebbi importáru „marad­ványt” alig találtak. Ami volt: csehszlovák májgombóc és bolgár cigaretta. Ezek összér­téke csekély, az ezer forintot sem éri el. S hogy mennyire nem volt ezeknek keletje: a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ boltjai­ban 50 százalékps árleszállítás­sal sem vitték el. Végül is a vizsgálat pozitív eredményekkel zárult. A járá­si-városi NEB az importcikkel­látás további javítása érdeké­ben javaslatokkal segíti a vizs­gált szervek vezetőit. F. B. Szombati jegyzet Kísértetjóros Esténként, különösen hét­végeken idegtépő hangver­seny színhelye a gödöllői Alsóparki lakótelep. Csen­gő-bongó, sőt mi több, csö­römpölő hangok bujkálnak a toronyházak között. Csirr! — kiált föl egy ab­lak a harmadikon. Hijj! — vijjog egy másik a hatodi­kon. Nagyot nyekken a keretbe ütközve a „nyílás záró’’, amin a csapódás miatt keletkezik csak iga­zán nagy „nyílás”, s erké lyekre, a ház tövébe hulla nak az éles, csillámló üvegdarabok. Sajnos, nem mondható el, hogy jó az alsóparki házak szigetelése. Ha mindent becsuknak, még akkor is meg-megremeg az ajtó, s apró porszemeket tol be a: ablakréseken a kíváncsi szél. Érdeklődésének nin­csenek viszont korlátái az épülő házakban, szabadon csavaroghat a szobákban, a konyhákban, sőt még a für­dőszobába is betekinthet. (Nem úgy, mint a jövendő lakók, akiknek tilos ide a belépés!) Ugyanis nyitva áll előtte minden ajtó, ablak. Valaki elfelejtette be­csukni őket. Pontosabban nem egy valaki, hanem többen: mind, akik a helyi­ségekben dolgoztak. A padlószőnyeg-ragasztók, vízvezeték- és fűtőtestsze­relők, a tapétások, az ab­lakkeretfestők és az ablak- pucolók is. S az utóbbiak­nak köszönhető, hogy fé­nyesre lehelt, csillogóra tö­rölt üvegcserepek repülhet­nek a holdvilágnál. E mun­kások „jóvoltából” szabad a kísértetjárás a lakásokban, átlengetheti az épületet a hanyagság szelleme. Nem a másféle hangver­senyt hiányolják az Alsó­park lakói, hanem a gon dosságot. Nap mint nap ta­núi a nemtörődömségnek, a pazarlásnak, melynek ha tásait saját lakásaikban is érzik. Mert nem lehet igaz, hogy ennél az épületkonst, rukciónál természetes az állandó huzat, az ablakke­ret és a fal közötti nagy rés, helyenként a kinyíló „panoráma”. Ennek az oka könnyen megfejthető, ha fi­gyelemmel kísérik a kere■ tekkel való bánásmódot. A keretek ugyanis a sza bad ég alatt várakoznak a beépítésre. És még a laikus is tudja, hogy a fa vízben, esőben megdagad, így per sze, már nem fér be a mé retezett helyre. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy elő­írt helyére kerüljön, kicsi­nyíteni kell. Mondjuk, le­gyalulni. Aztán jön a nyári, tikkasztó hőség és a kere tek összemennek, mint gyapjúpulóver a meleg víz­ben. Ekkor keletkezhetnek a kicsiny résecskék, amik akármilyen aprók is, jó sé tatérül szolgálnak az épít­kezés homokjának, a fel­feltámadó szélnek. És ezen utólag inár csak szüntelen takarítással, porszívózással lehet segíteni. A gyalu elpocsékolja az ablakfát, igaz, hogy ez ké­sőbb nem az építkező vál lalatnak hiányzik, hanem a lakóknak. És az alsóparki lakosok érdekében nem ár­tana kissé takarékoskodni. A vállalat azonban nem csupán a más fáját herdál­ja, hanem a sajátját is. Az egyik épülő toronyház tete­jéről vidáman bukfencez­nek le a zsaluzófák. Gyor­san, párban repülnek — némelyik karambolozik a levegőben, szilánkok, szál­kák fúródnak a mély sárga homokba. Ember szerencsé­re éppen akkor nem jár ar­ra. Ha baleset nem is tör­tént, de pocsékolás annál inkább. Mert a kettéhasadt deszkákkal legföljebb, ha tüzelni lehet. Nagyobb gondosságot várnánk el az építő válla­lattól. Nem olyan olcsók ezek a házak, hogy kísér- tethangversenyre és tüzelő­fára is jutna az építkezés költségéből. Örszigethy

Next

/
Oldalképek
Tartalom