Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

A művelődés fórumai * Beszélgetés a filmklubokról 1975. ÁPRILIS 26., SZOMBAT „A film az esztétikai nevelés mellett az ideológiai, politikai orientálásnak is egyik fontos eszköze” — állapítja meg a Párt Központi Bizottságának közművelődési határozata. Eb­ből eredően „gondoskodni kell a klasszikus irodalmi alkotá­sok alapján készült külföldi és hazai filmek rendszeres mű­sorra tűzéséről... fejleszteni kell a filmklubok hálózatát... jobban össze kell hangolni a mozik és a közművelődés más ágainak tevékenységét.” E témáról rendezett lapunk vitát a ceglédi Kossuth Film­színházban, Guttrai Józsefné- nek, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjének, Lür Istvánnak, a ceglédi Kos­suth Művelődési Központ igaz­gatójának, Szabó Dánielnek, az abonyi mozi vezetőjének, Pán­cél Ferencnek, az albertirsai művelődési ház, s egyben az ott működő filmklub vezetőjé­nek, Kereszti Ferenc villamos­mérnöknek, a kistarcsai film­klub vezetőjének, György Bé­lának, a ceglédi mozi vezetőjé­nek, Bényi János gimnáziumi tanárnak, az abonyi filmklub vezetőjének és Kozma Károly- nak, a pomázi, dunakeszi és monori filmklub irányítójának részvételével. Az önkéntesség alapján A filmklubok célját Guttrai József né összegezte. — A filmklubok olyan ön­kéntességen alapuló művelődé­si közösségek, amelyek célja a társadalmi haladás előmozdítá­sa érdekében a világ filmmű­vészetének kiemelkedő alko­tásai, a haladó filmek megis­mertetése révén a filmkultúra terjesztése, a filmtörténetileg és esztétikailag művelt film­közvélemény kialakítása. E cé­lok megvalósítása érdekében a filmklubok rendszeresen isme­retterjesztő előadással, illetve vitával egybekötött filmvetíté­seket rendeznek. Ezeken tema­tikus sorozatokban bemutat­ják egy-egy jelentős rendező vagy színészegyéniség, egy-egy filmtörténeti irányzat, vagy új filmművészeti törekvés jelleg­zetes alkotásait. Ugyanakkor a vetítéseken és előadásokon kí­vül még sokoldalú közművelő­dési tevékenységet fejthetnek ki: művész—közönség találko­zókat, ősbemutatókat, a film- művészettel kapcsolatos kiállí­tásokat, vetélkedőket rendez­hetnek, sőt foglalkozhatnak amatőr filmezéssel is. A megyében jelenleg huszon­öt filmklub működik: tizenegy® a moziüzemi vállalat, tizen­négy pedig a művelődési há­zak, illetve üzemek, intézmé­nyek szervezésében. Elsőnek a megyében — A mi művelődési közpon­tunkban alakult meg a megye első filmklubja 1967 szeptem­berében — vette át a szót Lür István igazgató. — Az első so­rozatokat még csak hatvanan nézték végig, aztán, ahogy ter­jedt a híre, úgy jelentkeztek egyre többen, hogy szeretné­nek részt venni az előadáso­kon. Voltak olyan évek, ami­kor kétszázötvenen is tagjai voltak klubunknak. Most még­is gondokkal küszködünk: je­lenleg csak mintegy száz ta­gunk van. Hogy miért? Az el­múlt nyolc esztendő alatt a Magyar Filmtudományi Intézet minden — rendelkezésünkre bocsátott — archív filmjét le­vetítettük már legalább egy alkalommal. Persze, ez nem jelenti azt, hogy lemondunk a közművelődésnek erről a hatá­sos formájáról. Űj közönséget keresünk, elsősorban a fiatalok — középiskolások, ipari tanu­lók — körében, akik számára újnak számít mindaz, amit ed­dig a korábbi években már levetítettünk. — Mi már eleve gondoltunk az utánpótlásra is — folytatta a megkezdett gondolatot Pán­cél Ferenc. — Művelődési há­zunkban két filmklub is mű­ködik, a felnőttek Balázs Béla klubja mellett ifjúsági klub is, száz-száz taggal. Minden vetí­tést TIT-előadás vezet be, s a két klub tagjai részére köny­vek, filmlexikonok s szakfolyó­iratok állnak rendelkezésre. S hogy ne járjunk úgy, mint a ceglédiek, tematikus sorozata­inkban mindig helyet kapnak az elmúlt évek legsikeresebb alkotásai is. Vila minden második héten S hogy ez mennyire jó mód­szer, azt Kereszti Ferenc, a kis- tarcsai filmklub vezetője bizo­nyította. — Nálunk az a gyakorlat, hogy az egyik héten csak vetí­tünk, rövid bevezető előadás kíséretében, a következő héten pedig vitát rendezünk a bemu­tatott filmről. Az a megfigye­lésem, hogy minél közelebb áll a film témája, mondanivalója a ma közönségéhez, annál szenvedélyesebbek a viták. Legutóbb például több mint négy órán át vitatkoztunk a Szigorúan ellenőrzött vonatok című csehszlovák filmről. S el­sősorban nem a rendezői meg­oldások, a színészi alakítások szerepeltek a vita középpontjá­ban, hanem a film hőseinek emberi és politikai magatartá­sa. S itt, ezen a ponton már a közélet fórumává léphetnek elő a filmklubok, mint ahogy ar­ról a ceglédi és az abonyi mo­zi vezetője éppúgy beszámolt, mint az albertirsai művelődési ház igazgatója. Példák sorá­val bizonyították, hogy egy-egy haladó szellemű film kapcsán milyen tartalmas viták alakul­tak ki az emberi magatartás­formákról, politikai helytállás­ról és hovatartozásról, a nem­zedéki problémákról, a ma em­berének eszményképeiről és így tovább. S ezek, a filmklubok­ban kezdődött viták tovább folytatódtak azokon a széle­sebb körű ankétokon is, ame­lyet egy-egy éppen vetített film kapcsán rendeztek, például az Eper és vér, a Tájkép csata után vagy legutóbb a Rocco és fivérei felújítása alkalmával. Ismét a mozi Ismert tény, hogy a televízió mind nagyobb térhódításával egyre inkább csökkent a mozik látogatóinak száma. Ez a fo­lyamat tavaly nemhogy meg­állt, hanem újra emelkedő ten­denciát mutatott. Nemcsak or­szágosan, hanem Pest megyé­ben is majd háromszázezerrel többen voltak moziban a ta­valyelőttinél. S ebben, más té­nyezők mellett, jelentős szere­pet játszottak a megyében mű­ködő filmklubok, amelyek igen sokat tesznek a filmművészet megszerettetése és megismerte, tése érdekében. Mint ahogy szerepük van abban is, hogy jelentősen nőtt a magyar és a szovjet filmek látogatóinak a száma is. A filmklubokról rendezett ankétünk valamennyi résztve­vője egyetértett abban, hogy tovább kell lépni a megkezdett úton, amelynek még csak az elején tartunk, hiszen a leg­több filmklub alig két-három esztendős múlttal rendelkezik. A legtalálóbban talán éppen Guttrai Józsefné fogalmazta meg: „A filmkluboknak múlt­juk még nincs, jelenük annál inkább.” S ez így igaz. Ez egy­úttal meghatározza a felada­tot is: bővíteni kell a filmklu­bok hálózatát, mozikban, mű­velődési házakban, üzemekben egyaránt. Prukner Pál A bejárók művelődése közös ügy Egy esztendővel ezelőtt a gyömrői művelődési ház együttműködési szerződést kö­tött a budapesti Törekvés Művelődési Központtal. A szerződés célja a bejáró mun­kások művelődésének foko­zottabb segítése volt. Hogy miért éppen a Törekvés Mű­velődési Központra esett a gyömrőiek választása? Az ok kézenfekvő: a Törekvés a MÁV Északi Járműjavító Üzemi Vállalat művelődési in­tézménye, s ebben az üzem­ben dolgoznak a legtöbben a gyömrői lakosok közük Kétharmaduk utazik Esztendeje, a szerződés alá­írásakor Budapesten tanács­koztak a két művelődési in­tézmény vezetői, tegnap pedig Gyömrő volt annak a tanács­kozásnak a színhelye, amelyen az elmúlt esztendő munkáját megvitatva, megbeszélték a to­vábbi feladatokat. A tanács­kozást Furuglyás Géza, a gyömrői művelődési ház igaz­gatója nyitotta meg, majd Balogh Lajos, a Törekvés Mű­velődési Központ igazgatója számolt be a részvevőknek a tapasztalatokról. Elmondotta, hogy a MÁV Északi Járműja­vító Üzemi Vállalat 3200 dol­gozójának a 63 százaléka na­ponta a fővárost ölelő telepü­lésekről utazik be munkahe­lyére. És ez nem csupán en­nek az üzemnek a specialitása. Kőbánya 250 jelentős üzemé­nek hetvenezer dolgozója kö­zül harmincötezer a bejáró. Mindez meghatározza művelő­dési központjuk egész tevé­kenységét, amelynek szerves része a gyömrőiekkel kötött szerződés. E szerződés kapcsán rendezték meg a Törekvésben a Gyömrőn élő Unyi István festőművész tárlatát, látogatott el Gyömrőre a művelődési központ pantomimegyüttese. Budapestre pedig a gyömrőiek művészeti csoportja. A közös rendezvényeik mellett rendsze­SZINíIAZI ESTÉK Sok hűhó semmiért Shakespeare vigjátéka a József Attilában ressé vált a két intézmény vezetőinek tapasztalatcseréje, s az is, hogy Gyömrőn a Törek­vés programjait, Budapesten pedig a gyömrőiek rendezvé­nyeit hirdetik rendszeresen. Egyre többen jönnek A bevezető előadást köve­tően Furuglyás Géza számolt be a helyi tapasztalatokról. Elmondotta, hogy a szerződés megkötése óta mind több be­járó dolgozó keresi fel a mű­velődési ház különböző ren­dezvényeit. A nagyközség lakói közül mintegy hatezren utaz­nak naponta Budapestre, s en­nek tükrében a kezdeti sikerek is elöbbrelépésnek számíta­nak. Amiben hét esztendő óta nem sikerült eredményt elér­niük: a> ceglédi példához ha­sonlóan Gyömrőn is szeretnék bevezetni a könyvek, folyó­iratok kölcsönzését a pályaud­var várótermében, a MÁV il­letékesei azonban mind ez ideig megtagadták ennek en­gedélyezését. Furuglyás Gézához kapcso­lódva Bán Sándorné, a mono­ri művelődési ház megbízott igazgatója is annak adott hangot: jó lenne követni a monori állomáson is a ceglédi példát, hiszen Monorról is na­ponta hatezer ember jár a fő­városba, s másik hétezer a környező településekről, akik ezen az állomáson szállnak vonatra. Tizenötezer ember érdeke lenne tehát a kultúr- váróterem megteremtése. An­nál is inkább, mondotta, mivel szinte minden vasútállomáson és minden vonaton jut hely a szeszes italt árusító Utasellá­tónak — csak a kultúrának nem. Mindkét hozzászólónak dr. Fekete Emil, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium közle­kedéspolitikai főosztályának főtanácsosa válaszolt, közölve, hogy az elhangzottakat érdem­ben továbbítja majd felette­seinek. liarsányi Attiláné, a Törek­vés Művelődési Központ könyvtárosa a szabad idő hasz­nos eltöltésének módjaival foglalkozott felszólalásában. Szentesi Péterné, a háromezer lakosú Ecser község művelő­dési házának vezetője arról számolt be, hogy sok tehetsé­ges fiatal él a községben; munkájának jelentős részét az teszi ki, hogy bővítse számuk­ra a művelődés lehetőségeit. László Sándor, az SZMT ok­tatási központjának igazgatója azt hiányolta: kár, hogy erre a tanácskozásra éppen azokat nem hívták meg — magukat a bejáró dolgozókat —, akiknek az érdekében itt most kicseré­lik tapasztalataikat. Pedig ép­pen a legérdekeltebbek véle­ménye lenne a fontos: ők ho- gyon gondolják a továbblépés lehetőségeit. Képek az eredményekről A tanácskozáson elhangzot­takat Balogh Lajos összegezte, majd a részvevőik megtekin­tették azt a kiállítást, amelyet a Törekvés Művelődési Köz­pont vezetői állítottak össze ebből az alkalomból, képekben is bemutatva a megtett utat. Este a budapestiek Szivár­vány együttese adott műsort a gyömrőieknek. P. P. OLVASO MUNKASERT Kiosztották a pályázat dijait Pénteken a Hazafias Nép­front Országos Tanácsánál ünnepélyesen kiosztották a felszabadulásunk 30. évfor­dulója tiszteletére tavaly meghirdetett, Olvasó mun­kásért című pályázat díjait. Az ünnepséget Kiss Károly, a SZOT alelnöke nyitotta meg. Juhász Róbert, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának tagja értékelte az Olvasó népért mozgalom ke­retében lezajlott akció ered­ményét, majd Garamvölgyi József . kulturális miniszter- helyettes átnyújtotta a díja­kat. Az Olvasó munkásért pá­lyázaton az intézmények kö­zött harmadik díjat kapott a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának váci körzeti könyvtára. A könyvtárosok versenyében első díjat kapott Fogarassy Mihály, a pilisvö- rösvári nagyközségi könyvtár vezetője. Második díjat nyert Lengyel Erzsébet, az SZMT váci körzeti könyvtárának és Pászti Dénesné, a Nagykőrö­si Konzervgyár könyvtárának dolgozója. Harmadik díjat kapott Ratkó Margit, a szi­gethalmi 208. sz. Szakmun­kásképző Intézet könyvtáro­sa. A új, negyedik házgyárába valamint építési szerelési munkahelyeire azonnali belépéssel felveszünk VILLANYSZERELŐ, HEGESZTŐ, PANELSZERELŐ, NEHÉZGÉPKEZELŐ, KÖNNYŰGÉPKEZELŐ, HJDDARUS SZAKMUNKÁSOKAT, valamint betanított és segédmunkásokat. Felvételre keresünk továbbá könyvelőt, anyagkönyvelőt, utókalkulátort. Jelentkezés és felvétel: a 43. sa. Állatni Építőipari Vállalat 4. sz. Termelőegységénél Budapest XI., Hunyadi János u. 162. 'Megközelíthető: a Móricz Zsigmond körtérről a 9-es vagy a 47-es villamossal. A budafoki SZTK-nál kell leszállni.) dáman nyelvel egymással Be­nedek úr és Beaaáce, epeüe- üik ‘Claudió és sóhaj tozút He­ro, a másikban egy született gonosz lélek szövi az ármá­nyokat, fordítja ki sarkából a boldognak hitt világot, ug- rasztja egymásnak a szerel­meseket, s mindenkit, aki csak útjába kerül. A két különböző résznek azonban túlságosan kevés az egymással való érint­kezési pontja, túlságosan vá­ratlanul jön János intrikáinak sora, s épp ilyen váratlan a hatása is. így aztán ez a való­jában sorsoiM t feldúló, igaz érzelmeket széttepö, szíve net összetörő intrika inkább amolyan mumus lesz, noha a színpadon az érdekeltek igye­keznek alaposan „eldramázni” ezeket a jeleneteket. Kicsit túlcukrozott, túl sima ez az előadás, s ami nem ilyen ben­ne, azt igyekeznek — rende­ző és színészek is — gyorsan elfeledni. A SZGrCpOSZÍást természete­sen megnatározzák a rendel­kezésre álló színészek. Bánsági Ildikó a múlt évi Makrancos hölgy Katájának sikerét emlé­kezi vissza maga is Beatrice sokban hasonló, de legalább annyira el is térő figurájában. Márton András sok ötlettel és humorral megoldja Benedek figuráját, de ez aligha az ő igaza szerepe. Maros Gábor vélt megcsatatásának jelene­teiben kitűnő — mint szerel­mes kevésbé meggyőző és szí­nes. Pálos Zsuzsa igen sápa­tag Herót formál — de itt a rendezői arányeltolódások is ellene dolgoznak; túlságosan Beatrice áll a középpontban ahhoz, hogy Hero kiemelked­hessen. Üjréti László intrikus- nak szánt János hercege in­kább csak duzzogó kamasz, Fülöp Zsigmond pedig any- nyira jóságos herceg, hogy el S3 hisszük neki csínyjeit. Hor­váth Sándor és Szilágyi Tibor (Leonardo és Galagonya) al­katuktól eltérő szerepeikben is helytállnak. Takács István gény Herót, aki csaknem bele­hal az iszonyú vádakba. Vagy mit kezdünk a teljesen isme­retlen lányt is azonnal felesé­gül venni hajlandó Claudio Hero iránt korábban táplált érzelmeivel? Hihetjük-e való­diságukat? S mit kezdünk azokkal a szerelmespárokkal, akik úgy kerülnek vé^ül is össze, hogy előtte megszégye­nítették, megalázták, kigúnyoL- ták egymást? Miféle házasság, miféle szerelem az ilyen? Ha egy színház ma műsor­ra tűzi ezt a játékot, számol­nia kell az értelmezésbeli vál­tozásokkal, azzal, hogy a Sok hűhó semmiért-ben na­gyon is tragikus időnként a komédia, és hogy a komédiá­nak ehhez a keserű ízéhez nem nagyon, illik a befejezés gú­nyos fintora, a mindent jóra fordító igazságszolgáltatás deus ex machina megjelenése. El kell tehát dönteni, mit akarnak eljátszani: egy rokokó bohóságot, letompítva minden élt, elmosva minden konflik­tust, becukrozva minden ke­serű mellékízt, vagy vállalják Shakespeare-t a maga teljes­ségében. Az elmúlt évadban egy érde­kesen és bátran értelmezett Makrancos hölgy előadással már tanú jelét adta a József Attila Színház a valódi Shakespeare eljátszása iránti igényének. Ezért is vártuk kí­váncsian most, Berényi Gábor rendezésében az újabb Shakes­peare-produkciót. Nos, Berényi a jól pergő szefelmi vígjáték és a cseppet sem felhőtlen égbpltú, keserű felhangokkal teli megoldások között megpróbált végigmen­ni a középúton. Azaz: hagyta derűs és szellemed, szórakoz­tató komédiánalr azt a réteget a darabból, ami valóban az, s elsötétítette a szép kék medi­terrán égboltot, amikor elkö­vetkeztek János hercegnek és mindenre kapható embereinek cselszövései. Ezért aztán az .előadás szinte két külön rész­re válik szét. Az egyikben vi­Ljabban kissé bajban va­gyunk Shakespeare vígjáték­nak nevezett műveivel. Ha úgy olvassuk őket, hogy elfe­ledkezünk a sok évtized alatt rájuk rakódott, hozzájuk ta­padt romantikus értelmezé­sekről, meglepő dolgok derül­hetnek ki. Ha nem a múlt századi színjátékok, s főleg a színjátszás stílusa felől köze­lítünk ezekhez a darabokhoz, rá kell jönnünk, hogy minden mulatságosságuk mellett is több bennük a keserűség, a fanyar, néha rezignált böl­csesség, mint a derű és a za­vartalan vígjátéki boldogság. Nézzük például a Sok hűhó semmiért-et. Látszólag nem más, mint egy alaposan meg­kavart, remekül bonyolított történet két civakodó, majd különböző bonyodalmak, téve­dések, megtévesztések és cse­lek után egymásra találó sze- relmespárról, Claudióról és Heróról, valamint Beatricéről és Benedekről. Csakhogy a képlet nem ilyen egyszerű. Az évődő szerelmesek mögött, a háttérben, ott fondorkodik egy intrikus figura, János gróf, aki addig mesterkedik, míg si­kerül összeveszítenie a szerel­meseket, sikerül megrágalmaz­nia Herót. János gróf úgy gonosz, ahogyan Hero nemes­lelkű, vagy Benedek csipkelő­dő és fürge szellemű. Azaz: a gonoszság a természetes álla­pota. És általa már koránt­sem olyan felhőtlen a vígjáték ege, s máris benne vagyunk abban a problémakörben, amely számos Shakespeare- műben visszacseng: a jó ellen törő gonosz ármánykodásai megrontják a tiszta érzéseket. 11 lehet játszani természe­tesen rokokó, negédeskedő szerelmi cselvlgjátéknak is a Sok hűhó semmiért-et. De ak­kor mit kezdünk János gróf­fal, a becsületbe gázoló^ rágal­makkal és azzal " keserű­kényszerű cécóvp amelynek során Claudió az oltár előtt szégyeníti meg ostobán sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom