Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-03 / 78. szám

A pénz eszköz, általános csereesz­köz. Végső soron a társadalmi, gaz­dasági formák milyensége dönti el, az adott viszonyok között mi a pénz. A szabadság filozófiai és politikai ka­tegória. A pénz közgazdasági és poli­tikai Van tehát találkozópontjuk. A pénz is kifejezheti, miként tudtunk élni a szabadsággal. VESZTESÉG. Szabadság, pénzben mérve liiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimii Az életút elején és a derekán ARANYPENGŐBEN Sorok poros, sárguló lapokról: A bombázások és a háborús esemé­nyek következtében az országban megrongálódott 360 ezer lakóépület. A gyáripar teljesítőképessége a felszabaduláskor a korábbinak mind­össze tíz százalékát érte el. 1945-ben a kenyérgabona termelése kilencmillió mázsára rúgott, szemben a békeévek 20—22 millió mázsás át­lagtermésével. Negyvenötezer vasúti kocsiból hét­ezer, 2800 mozdonyból csupán 450 ma­radt használható állapotban. Magyarország háborús kárai 36 milliárd aranypengőt tettek ki, ez a nemzeti vagyon negyven százaléka! A 36 milliárd aranypengő az 1938/39. évi nemzeti jövedelemnek a hétsze­rese. A Magyar Kommunista Párt 1945. május 20—21-én tartott országos kon­ferenciájának határozata kimondta: „Az újjáépítés a fiatal magyar de­mokrácia fűzpróbája, erre kell össz­pontosítani a nemzet minden erejét. Az országos pártértekezlet helyesli azt a gazdasági programot, amely el­sősorban a vasút, a közlekedés és a posta rendbehozatalára fekteti a fő súlyt, az építőipart és a mezőgazdasá­gi gépipart helyezi előtérbe." A ROSSZAT EL KELL FELEDNI Nagykáta, bútoráruház, Terék Sán­dor és felesége válogat, nézelődik. Te­rék Sándor a Ganz-MÁVAG idom- szerésze, ötvenhat éves, felesége ter­melőszövetkezeti tag, betöltötte az öt- venet. — Mennyit szántak a bútorra? — Amennyi kell. Tizennyolc, húsz­ezret. Csak szép legyen. — Mikor esküdtek meg? — 1946-ban. Amikor a fogságból hazajöttem. — Mivel kezdték? Egyszerre nevetik el magukat. Az- 'után Terék Sándor azt mondja: — Semmivel. Apáméknál húzódtunk meg, itt néhány kilométerre, Sőreg- pusztán. Bútor nem kellett, mert egy szoba volt, abban a csalód, apám, anyám, mi ketten, a két húgom. — Saját ház volt az? — Fenéket! Cselédház. A tápió- szentmártoni Blaskoviché. Földosz­táskor apám kapott hat holdat. A két kezünkkel túrtuk. Se iga, se eke, se szekér, semmi. Azt mondtuk, ha ott döglünk is, teremni fog a föld! Ter­mett! Egy igásnapért hat napszámot kellett ledolgoznom K.-nál, akinek volt két girhes lova. Mindig ügyes­kedő ember volt, akkor is fönnma­radt a jég hátán. Megszedte magát két év alatt. De hát hagyjuk, a rosz- szat feledje el az ember... — Most hol laknak? — Saját házban, itt Nagykátán. Az egyik fiunkkal. — Hány gyermekük van? — Rajta kívül még kettő. Egy fiú, egy lány. — Taníttatták őket? — Persze. A legidősebb mérnök, Pécsett élnek. A lányunk tanítónő, Almásfüzitőn lakik férjestül, gyere­kestül, a legkisebb meg, ahogy mond­tam, még velünk van, otthon, a szak­mája mintakészítő. — Mennyit költöttek erre? — Mire? — Hát a taníttatásukra! — Na ne vicceljen! Számítások szerint egy diploma megszerzéséhez az állam 750—800 ezer forinttal járul hozzá. A közép­fokú végzettség ennek az összegnek a felébe, a szakma elsajátítása har­madába kerül. Egy család, három gyerek taníttatása — szerényen, le­felé kerekítve is 1,3 millió forint. KÖRTE; SZÁZEZERÉRT \ 1949-ben Pest megyében minden | száz lakásból ötvenkettőben nem volt = villany. Az ötvenes években még min- | den kétszáz lakásból ötven úgy épült § meg, hogy nem jutott el hozzá a vil- = lanyvezeték. Ma ez az arány kétszáz- | ból — egy! Évente 80—85 új családi otthon = kerül tető alá Kiskunlacházán. Kis- | kunlacháza, Pereg, Benedek Káro- = lyék. — Van villanyuk? Néznek, tekintetük azt mondja, bo­lond az úr, ha ilyeneket kérdez. — Mikor építették a házat? — Tavaly augusztusban lett ké­szen. Két szoba, konyha, kamra, für­dőszoba. Ami kell manapság. — Villany rögtön volt? — Van az most minden házhoz! — Mit működtefhek villannyal? — Rádió, televízió, mosógép, a hű­tő. — Más nincsen? — Nincsen. Ja, a centrifuga. És a kávéfőző. Benedek Károly tavasztól őszig motorral, télen autóbusszal jár be Dunaharasztiba, az Autóalkatrész­kereskedelmi Vállalat ottani nagy raktártelepén rakodómunkás. Tizen­hat éves házasok, felesége termelő­szövetkezeti tag. A házat OTP-köl- csönnel építették, egy gyermekük van, lány, tízéves. A ház építésekor természetes, hogy azonnal rákapcso­lódhattak a nagyközség elosztóháló­zatára. Ahogy ez minden kiskunlac- házi építkezőnek természetes. 1973- ban — amikor Benedekék az építést kezdték — egyetlen olyan otthon sem került tető alá a nagyközségben, ahol ne világított volna a villanykörte. — Mennyibe kerül a villany? — Havonta száz forintba se. — Nem úgy gondoltam. Hanem, hogy legyen, lehessen villany? Néznek megint. Miket kérdez ez?! Egy-egy új lakás villanyárammal való ellátása az államnak átlagosan százezer forintjába kerül. Tíz eszten­dő alatt az országban egymillióval nőtt a háztartási villamosenergia-fo- gyasztók száma, s ugyanakkor az egy háztartásra jutó felhasználás meghá­romszorozódott. Százhalombattán, a Dunamenti Hő­erőmű Vállalat teljes kapacitásának kiépítéséig több mint 11 milliárd fo­rintot használnak fel. 1955-ben az egész országban a szocialista szek­tor összes beruházásainak értéke 10,8 milliárd forint volt. BEMEGYÜNK A BOLTBA Például Cegléden, a Fő téri mű­szaki áruk üzletébe. A vásárlás izgal­mai elültek, az új televízió bekerül a Moszkvics csomagtartójába, Vallus Ferenc nagy gonddal kötözi a zsine­get, mely úgy-ahogy lefogja a félig nyitott csomagtartófedelet. Közben már mondja: — Bedöglött a régi, ment tíz évet, javítani nem érdemes, mondtam a fe­leségemnek, anyukám, rá kell szánni a félretett pénzt. Igazság szerint utazni akartunk belőle az idén, de most már nem lesz semmi a tervből. — Mennyi idő alatt tették félre ezt a hétezer forintot? — Pontosan az asszony tudná, de úgy hiszem, olyan fél év lehet. Álta­lában ezer forintot rakunk vasba. ahogyan otthon mondjuk. — Mi a foglalkozása, és a felesé­géé? — Én talajjavító szaktechnikus va­gyok, a feleségem bolti eladó, mind­ketten itt dolgozunk Cegléden. — Gyerek van? — Kettő. — A kocsit mikor vette? — Használtan vettem három éve. Ez a második. Az első is Moszkvics volt. — Könnyen talált kedvére való ké­szüléket? — Bár mindenből annyi lenne, mint ebből! 1960-ban 9500 féle vegyes iparcikk volt forgalomban, ma számuk meg­haladja a 32 500-at. Ugyanez idő alatt a háztartási vegyiáruk fajtáinak szá­ma 4500-ról 11 500-ra, az élelmiszere­ké 1450-ről 5100-ra nőtt. Cegléden a vegyes iparcikkek kis­kereskedelmi forgalma a legutóbbi három esztendőben 250 és 270 millió forint között mozgott. A teljes kiske­reskedelmi forgalom értéke tavaly meghaladta a 750 millió forintot. Ceg­lédnek 38 ezer lakosa van. Az egy la­kosra jutó évi kiadás tehát megköze­líti a húszezer forintot. A ceglédiek csak a vendéglátóhelyeken otthagy­nak tizenkét hónap alatt 74—75 mil­lió forintot. Mond valamit erről a pénzről, hogy a város 1975. évi fej­lesztési alapjának teljes összege 86,4 millió forint. 1955-ben a kiskereskedelem orszá­gosan 44 milliárd forint értékű árut adott el. 1974-ben a kiskereskedelmi forgalom értéke 198 milliárd forintra rúgott. Üjra Vallus Ferencet kérdezem: — Mit gondol, hány magántulaj­donban levő autó lehetett az ország­ban 1938-ban? , — Fogalmam sincsen. Sok nem. Ki tudott akkor autót tartani! Bár sze­rencsére, én akkor nem éltem, 44-ben születtem. Szóval, maga tudja, meny­nyi kocsi futott? — 1938-ban 18 896 személyautó volt az országban. Ebből magántulajdon­ban 14 ezer. Most meg... — ... éppen a napokban hallottam a rádióban, a Csúcsforgalomban, hogy túl van a félmillión. AZ A BIZONYOS „A termelés és a munka termelé­kenysége emelkedésének eredménye­ként 1965-ig legalább másfélszeresére növeljük a nemzeti jövedelmet, és emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát." Nemzeti jövedelem; a megtermelt új érték. Minden fejlődés, minden fel- és elosztás forrása. Lényegét te­kintve munka, munka, munka. For­májában pénz, ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás. Fizetés és csa­ládi pótlék, az élelmiszerek nagy ré­széhez adott állami támogatás, a könyvhöz, mozi- és színházjegyhez adott állami ajándék ... 1920 és 1945 között a nemzeti jöve­delem átlagos évi növekedése nem érte el hazánkban a két százalékot. Ezzel Európa legelmaradottabb or­szágai közé tartoztunk. 1950: a nemzeti jövedelem 25 szá­zalékkal több, mint a háború előtti utolsó békeévben, 1938-ban volt. 1950—1974: a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 5,7 százalék. 1974-ben a nemzeti jövedelem össze­ge megközelítette a 380 milliárd fo­rintot, ami egy lakosra számítva 36 ezer forinttal egyenlő. 1974-ben a nemzeti jövedelem az 1950. évinek a 385 százaléka volt. AZ ÖREGEK FORRÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának — 1959. no­vember 30.—december 5. — határoza­tából: SOKAT MESELN EK Fekete Mihályné huszonkét éves, 1972-ben ment férjhez, varrónő egé­szen az első gyermek születéséig Vá­cott, a Kötöttárugyárban, azóta ide­haza van Rádon, most már két gye­rekkel, gyermekgondozási szabadsá­gon. — Mennyi segélyt kap? — Nyolcszázat Pétiké és kllencszá- zat Ildikó után. — Nem furcsa, hogy ezért kap pénzt? — Miért lenne furcsa? — Csak úgy gondoltam, hogy eset­leg furcsa. Hiszen valamikor az sem volt természetes, hogy családi pót­lékot kapjanak a szülők. — Mikor? — Mondjuk, a felszabadulás előtt. — Ja, hát arra gondol. Sokat me­sélnek az öregek, hogy így meg úgy, még azt is meggondolta valaki, hogy orvoshoz menjen. Nézze, az ilyesmi­vel mi már nem törődünk. Néha eszembe jut, hogyan is tudtak élni olyan körülmények között az embe­rek. Tiszta nyomor, nem? Nem volt villany itt a faluban, nem volt busz, nem volt... jóformán semmi sem volt. De hát akkor mit csináltak? — Látja, ez érdekes kérdés. A szü­leitől nem tudakolta? :<iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii^ • • rr TORO ISTVÁN: Az ő szívükkel 14 iiiiiiiiiimtiimiimuiiiiniiitiiiiiftiiiitiiiiii A SZABADSÁG MIDENNAPJAI = Törő Istvánt, a fiatal szerzőt január 19-1 E számunkban mutattuk be. Verse a felszaba- E ciulás után született nemzedék tisztelgése a S felszabadítók és az új élet megindítói előtt. Nem! Mi nem rohanhatunk átszaggatott sorompókon talpalatlan bakkancsainkban, nem mi hajtottuk ki az égbolt gallérját a napsugár előtt — mi nem láttuk a katyusa-fények lélegző gömbjeit, csak az érzéketlen ember farkas-sötétség járta szemében szikrázott valami remény — mi nem láttuk apáink arcán a rettenetét s anyánk aggódó kezét; melegitetlen szobákban főzte gondjait a magány, nem mi mutattuk meg a katonáknak merre bujkál a város népe — soványak voltak, örökké korgú gyomrúak s vártak az ágyúdörgések helyett valami szelídebb hangokat, nem mi temettük be a bombatölcséreket, nem mi szabdaltuk fel a lovat, mely ablakuk előtt összeesett, nem mi voltunk lucskosak, mint ahogy hajnalra megizzadnak a kertek, csak az élet volt szent előttük, s ó azok a dalok, melyek a Volga-parti nyárfák rezdüléseit visszhangozták, akiknek harang helyett puskaropogás adott végső kegyelmet, nem mi osztottuk az első karókat, a parasztruhák riadt gyermekként nem hozzánk simultak, nem mi leheltünk gépeinkbe lelket, friss duruzsolást, nem mi éreztük először az első otthoni kenyér illatát, nem mi szálltunk az első villamosra s új csodákra nem a mi szemünk nézegetett, nem mi ráztuk a pici ágyat, ha felsírt a gyermek, de lehet akármilyen szökevény is a képzelet, hasonlítani akarunk azokhoz s már nem érezzük messzeségüket oly kimondhatatlannak, mert mi látunk az ő szemükkel! mi dolgozunk az ő kezükkel! mi lázadunk az ő szívükkel! mi tesszük azt, mit ők akartak tenni. .iiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHi iiiimiiiiiiimmiiiriiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHHmmiinMmMHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiMmiimmiulimiiiBiiiHOiiiiiiiuiimiMiiiiimiiiiiiiiimii — Együtt lakunk, de csak a ma! dolgokról beszélgetünk. — Mai dolgok? Mit ért alatta? — Mi mennyibe kerül, mi lesz vagy volt a tévében. Pétiké mit mondott délelőtt, ilyesmiről. Meg néha politi­káról. Mi kedvez a magunkfajtának, meg mi nem, hol van háború... de legtöbbször csak akkor, amikor ép­pen mutatja a tévé. — Nem unatkozik itthon? — Dehogy. Sok baj van két kicsi­vel. Meg mindig benéz valaki, a gyár­tól sem szakadtam el. — A gyár egy munkahely! — Na és? — Gondolja, hogy tegyük fel, a negyvenöt előtti üzemben, mert a Kötöttárugyár már akkor is létezett, csak éppen tőkés tulajdonban volt, így számon tartanak valakit, akinek színét sem látják? — Nem értem. — Nem baj. 1967-ben 34 ezren vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. 1974-ben a gyermekgondozási szabadságon le­vők tábora meghaladta a 229 ezer főt. A váci Kötöttárugyárból jelenleg gyermekgondozási szabadságon van­nak 309-en. 1974-ben gyermekgondozási segély címén 2,4 milliárd forintot fizettek ki az országban. KÖZELEBB A CÉLHOZ A párt XI. kongresszusa határoza­tából: „Közelebb jutottunk a kitűzött cél­hoz, hogy gazdaságilag fejlett or­szággá váljunk. Bővültek a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjai, gyara­podott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvonala." Tóth Abrahám, a Csepel Autógyár köszörűse, harminckilenc éves, nős, Dunaharasztin lakik feleségével, egy gyermekével, anyósáék házában. — Tudna felelni arra a kérdésre, hogy 1950 táján mennyi lehetett az iparban az átlagkereset? — Fogalmam sincsen. De ha maga kérdezi, akkor biztosan tudja. — A havi átlagkereset az ipar ál­lami szektorában 735 forintot tett ki. — Mennyit? — Jól hallotta: 735 forintot. A ma­ga keresete most mennyi? — Háromezer körül ingadozik. Az utóbbi két-három évben elég tisztes­ségesen emeltek itt a gyárban a bére­ken. Ez már tisztességes pénz. Igaz, dolgozni is kell érte. — Mit gondol, mennyi volt tavaly a gyár teljes termelési értéke? — Kérdezzen könnyebbet. Szabad a gazda. — 7,2 milliárd forint. — Nagy rakás pénz lehet. Csak ép­pen elképzelni nem tudom. — Azt mondta, a mostani bére „tisztességes”. Ez tartja a gyárban? — Na erről szó sincsen. Itt tanul­tam ki a szakmát, innét nekem ren­geteg ismerősöm van, barátok, a fő­nök is megadja az embernek a tiszte­letet. Nem minden a pénz. Kell, mert nézze csak, fizetünk az üzletben, a HÉV-bérletért, az ebédért itt az üzemben ... — Tegyük fel: kétszer annyi pénzt adnának, mint a -jelenlegi havi kere­sete, de nem lenne semmi más, ami most van, csak egy tulajdonos, s an­nak a megbízottai. — Azaz kapitalista, erre gondol? — Pontosan. — Ilyen nincsen! Nézze, én nem hiszem, hogy ebben az országban normális ember pénzért eladná az életét. — Az életét? — Hát mit? Nem a munka az em­ber élete? Kádár János a párt XI. kongresz- szusán, a vitazáró beszédében: „Ügy vélem, az első, amit a kong­resszus megfelelő formában, okmány­szerűen is rögzít majd. hogy népünk nagy épitőmunkájának és harcának eredményeként szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság gazdaságilag és kulturálisan fejlett ország, amely biztos és mind jobb megélhetést nyújt a dolgozó embernek. Ez népünk leg­nagyobb történelmi vívmánya." M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom