Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

Tovább a lenini úton, a tejlett szocialista társadalomért! (Az MSZMP KB május 1-i jelszavaiból.) Leninre emlékezve Szoboravatás Dunakeszin Délután az ünnepség szobor­avatással folytatódott: Duna­keszi új lakótelepének főterén leleplezték Segesdi György Munkácsy-díjas szobrászmű­vész Lenin-szobrát. Az ün­nepségen megjelent Barinkai Öszkáriié, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, Jámbor Miklós, az SZMT ve­zető titkára, Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára, Árpást Zoltán, a KISZ megyei bizottságának első tit­kára, a megyei párt-végrehaj- tó'oizottság tagjai, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács el­nökhelyettese. Részt vett az avatáson Gustaw Götz, NDK- beli testvérmegyénk, Suhl me­gye oktatási igazgatósága egy­éves pártiskolájának tanul­mányi vezetője, valamint a szobor alkotója, Segesdi György is. Eljöttek az ünnep­ségre a Pest megyei városok, járások képviselői, a környező községek lakosai, munkásai, fiataljai. Az ünnepséget Barát Endre nyitotta meg. Avató beszédet Barinkai Oszkámé mondott. Barinkai Oszkámé: Forradalmárnak lenni a szocializmus hétköznapjaiban Bevezetőjében a szónok utalt arra, a megyei ünnepséget em­lékezetessé teszi, hogy Duna­keszin, megyénk egyik jelentős munkástelepülésén Lenin- szobrot avathatunk. De Lenint mi nemcsak szobrokban kíván­juk idézni. Az évfordulót min­denekelőtt alkalomnak, lehető­ségnek ' tekintjük- a-iettmizmuS; a lenini örökség elmélyült ta­nulmányozására és következe­tes végrehajtására. Mi Lenin­hez, a lenini elmélethez úgy fordulunk vissza, hogy ezek birtokában menjünk előre a szocializmus valóságához, a szocialista építés gyakorlatá­hoz. A továbbiakban utalt a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának a Lenin-év- forduló alkalmából rendezett ünnepi emlékülésére, majd pártunk XI. kongresszusára hivatkozott, amely reális, ob­jektív mérleget adott és a gyakorlati munka elméleti ál­talánosítását végezte el a szo­cializmus építése hazai és nemzetközi feltételeinek alakí­tásával, forradalmi bátorság­gal rajzolva meg a fejlett szo­cializmus programját. Pártunk, egész népünk kívánsága fo­galmazódott meg abban az ál­lásfoglalásában, amely a XI. kongresszusmottója volt: „To­vább a lenini úton”. — Tudatában vagyunk an­nak, hogy hűség a leninizmus- hoz egyet jelent a marxizmus —leninizmus szelleme iránti hűséggel, a marxista— leninista eszmék alkotó alkal­mazásával. Pártunk politikájá­nak erőssége, hogy a fő irány­vonal érvényesítése mellett számon tartja, tanulmányozza a fejlődés új követelményeit és az élet által felvetett kérdé­sekre helyes válaszadással a politika szüntelen fejlesztését végzi el. Lenin tanításainak legfőbb eredménye az a forradalmi mozgalom, az a forradalmi át­alakulás, amelyet 1917-ben Szovjet-Oroszországban ő in­dított el, és ami azóta is ál­landó jelleggel eleven erőként árad, terjed a világban — fej­tegette tovább a megyei párt- bizottság titkára. — Lenin ta­nításának valóságfedezete a nagy Szovjetunió, a szocialista társadalmi rendszer, az egyre merészebben kibontakozó nem­zeti és felszabadító mozgalom, a tőkés világban küzdő és ere­jüket mindinkább demonstrál­ni tudó, harcoló munkásság. A továbbiakban hazánk leg­utóbbi 30 évét elemezve hang­súlyozta a szónok, hogy szo­cialista fejlődésünk több mint negyedszázada is bizonyságul szolgál arra: a lenini elmélet és gyakorlat a magyar törté­nelemnek élő, integráns része. A lenini gondolat az 1918— 1919-es forradalomtól kezdve szüntelenül jelen van és a magyar újjászületésnek, a fel- szabadulásnak vezéreszménye. Kádár élvtárs ezt így fogálmaz- tá’tíiég: ,;Á lenini2rHuS elsajá­títása, helyes felfogása nem egyszerű, nem könnyű feladat. Sikereken és kudarcokon ke­resztül, forradalmak és ellen- forradalmak jegyében tanul­tuk meg a leninizmus lényegét megvalósítani és az elért ered­ményeket megvédelmezni.” Ez így igaz: sikereken és kudar­cokon át vezetett az út április 4-hez, amely folytatása és kö­vetkezménye Lenin októberé­nek. — Ma olyan korban élünk — folytatta tovább Barinkai Osz­kámé —. amikor a forradalom győzött és a hatalom a dol­gozó népé. A lenini örökség azt mondja nekünk, legyetek forradalmárok, a szocializmus építésének mindennapjaiban, akkor, amikor nincsenek lát­ványos hőstettek, éles fordula­tok. Küzdelmünk hétköznapi, és azért folyik, hogy az embe­reknek szocialista, tehát embe­ribb körülményeket biztosít­sunk. Ezzel kapcsolatban részlete­sen elemezte a szóno-k Duna­keszi helyzetét. Ismerjük en­nek a mindinkább várossá ala­kuló nagyközségnek, Dunake­szinek a fejlődéssel járó sok­irányú feladatait és távlatait — mondotta. Ismerjük erőfe­szítéseit a háromezres lakás- építési program megvalósításá­ban, a több mint húszezer, és egyre szaporodó lakosság áru­ellátásának jobb megszervezé­sében. Tudjuk, milyen kitar­tással küzdöttek az új iskolá­kért, amelyek csak enyhítették, de nem oldották meg igazán Du­nakeszi iskolagondjait. Tudjuk, Dunakeszi olyan nagyközsége megyénknek, amely nem falu­si, hanem városi gondokkal küzd, hiszen munkástelepülés­sé vált, amelyben a keresőké­pes lakosságnak majd 75 szá­zaléka fizikai munkából él. Több mint tízezer munkás dol­gozik itt. A többieknek Buda­pest, Vác ad kenyeret. Duna­keszi pedig otthont, lakást és egyéb kommunális ellátást. Tudjuk, milyen erőfeszítéseket folytatnak Dunakeszin azért hogy a 13 ipari üzem korsze­rűen fejlődjék tovább, hogy a termelést, a munkát jobban megszervezzék, és hogy mind­ezzel összefüggésben a nagy­üzemek kulturális lehetőségeit kiterjesszék az egész községre. — Ezek kiragadott szemel­vények Dunakeszi életéből — mondotta —, de emlékeztet­nek Krupszkajának, Lenin hitvesének szavaira, aki aa mondotta: „Ha tisztelni aláír­játok Vlagyimir Iljics nevét, építsetek bölcsődéket, óvodá­kat, lakóházakat, iskolákat, könyvtárakat, gyógyszertára­kat, kórházakat, gyermek­otthonokat. De mindenekelőtt életetekkel kövessétek Iljics elveit”. Valóban, Lenin em­lékének akkor adózunk leg­méltóbban, ha eszméi min­dennapi tevékenységünkben, munkánkban, szocialista fej­lődésünkben testesülnek meg. — Jóleső érzéssel mond­hatjuk, hogy a munka, az erőfeszítések nyomán átala­kul, szépül, egyre városiasabb lesz Dunakeszi képe, egészsége­sebb, kulturáltabb, emberibb lesz az itt dolgozók élete. Szaporodnak itt például azok a parkok, amelyek társadal­mi összefogással épültek a du­nakesziéit jogos büszkeségé­re: az ifjúsági park, a Marx téri játszótér, a Gödi Fészek parkja, s a 30. évfordulóra lej­áratott Felszabadulási park. Így készült, ilyen lelkesedés­sel és szeretettel ez a park is, amely a leendő város főtere is lesz. Van valami jelképes abban, hogy a kialakuló vá­ros főterére Lenin szobra került, örülünk annak, hogy a járás és Dunakeszi állami, politikai vezetői küzdöttek azért, hogy Segesdi György szobrászművész Lenin-szobra ide. Dunakeszire, megyénk egyik tipikus munkástelepü- lésáre kerüljön. A szobor most itt áll előttünk kérlelhetetlen tömörségével, súlyos plaszti­kai erejével, az ökölbe szo­rított kéz szigorú gesztusával, arcán ránk tekintő ember­ségével, egységbe fogalmaz­va a soha nem fáradó, min­dig újat akaró forradalmár jól ismert, szeretett alakját. Nagy örömünkre szolgál, hogy Segesdi György Marx— Engels-szobra után, amely Bu­dapesten, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának székhá­zba előtt áll, a Lenin-szobor most megyénket gazdagítja. Befejezésül hangsúlyozta, hogy Lenin életműve egyfaj­ta tiszteletet vár el híveitől, követőitől: fedezze fel min­den nemzedék a folyton meg­újuló valóságot, és ki-ki a tőle telhető forradalmi el­szántsággal és történelmi ér­vénnyel valósítsa meg a le­nini elmélet és gyakorlat szintézisét. A most felavatás­ra kerülő szobor erre a lenini gondololatra emlékeztesesen valamennyiünket. Az ünnepi beszéd után az új Lenin-szobrot, amelyet a résztvevők szeretetteljes taps­sal fogadtak, Katona István, az MSZMP Dunakeszi Nagy­községi Bizottságának titká­ra vette át. Ezt követően a megye, a járás és a község párt-, tanácsi és ifjúsági ve­zetői megkoszorúzták a szob­rot. Az avatóünnepség műsorá­ban közreműködtek: Jobba Gabi, a Huszonötödik Színház művésze, valamint a József Attila Művelődési Ház ének­kara Tóth Béla, az úttörőkó­rus Szakáll Lászlóné vezeté­sével, valamint a Járműjaví­tó zenekara, Szirmai János vezényletével. Megyei megnyitó Vácott Béke, barátság, szolidaritás KISZ—Koniszomol találkozó Az Országos Béketanácsnál elkészült békemozgalmunk ha­gyományos tavaszi nagy ak­ciójának, a béke és barátsági hónapnak a programja. A fa­sizmus fölött aratott győze­lem napjával, május 9-ével kezdődó országos esen 'jiy- sorozatot az az ünnepség ve­zeti be, amelyet — 8-án — Budapesten, az Erkel Szín­házban rendeznek. Május 9- én a párt-, az állami és tár­sadalmi szervek, s az Orszá­gos Béketanács képviseleté­ben megkoszorúzzák a felsza­badító harcokban elesett hő­sök emlékműveit. A Hazafias Népfront sok­rétűen kapcsolódik a béke és barátsági hónap megrende­zéséhez: tavaszi béke, barát­sági és szolidaritási akció­kat szervez. A béke és barátsági hónap megyei nyitó nagygyűlését május 11-én Vácott tartják. A győzelem napján a megye nagyobb településein koszo­rúzásokat, békegyűléseket, magyar—szovjet baráti talál­kozókat rendeznek. Budaka- lászon, a Lenfonó és Szövő­gyár művelődési házában bé­kegyűlésre hívják az 1945, az 1955 és az 1965 május 9-én született helyi lakosokat. Május 11-én Ráckevén já­rási békenapot rendeznek, s az ezt követő napon a ceglédi járás több községében üzemi és termelőszövetkezeti szocia­lista brigádok tartanak béke­gyűlést. A béke és barátsági hónap keretében a többi között Da- bason magyar—csehszlovák, Törökbálinton magyar—NDK, Kakucson magyar—lengyel baráti találkozó lesz. Az idén a váci járás kiemelt ünnep­ségét, május 25-én, ismét Tö­rökmezőn rendezik meg, a já­rási békenapra szovjet ven­dégeket hívnak. Ugyanezen a napon Tatárszentgyörgyön ifjúsági napot rendeznek, KISZ—Komszomol találkozó­val egybekötve. A megye több helységében vendégszerepei az ünnepségeken a szovjet hadsereg művészegyüttese. Elhunyt Kisházi Ödön Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosz- szan tartó, súlyos betegség után, április 22-én elhunyt Kisházi Ödön elvtárs, a párt és a magyar munkásmozgalom régi, ki­emelkedő harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnöke, országgyűlési képviselő, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Kisházi Ödön elvtárs temetése április 28-án (hétfőn) 15 óra­kor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Elhunyt elvtársunk barátai, munkatársai, elvtársai, volt harcostársai és tisztelői 14 órától róhatják le kegyeletüket a te­mető fedett díszravatalozójában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Szakszervezetek Országos Tanácsa ★ Kisházi Ödön Budapesten, 1900-ban született. Munkás­szülők gyermeke, apja aszta­los, édesanyja dohánygyári munkás volt. Édesapja korán elhunyt és hogy a család gond­jain enyhítsen, már gyermek­ként munkát vállalt. A Kistar- csai Gépgyárban kifutóként dolgozott, majd a szerszám- észtergályos szakmát tanulta ki, és ebben a szakmában dol­gozott 30 éven keresztül. Már fiatalon kapcsolatba ke­rült a munkásosztállyal. 1922- ben belépett a szociáldemokra­ta pártba. Mint szakszervezeti bizalmi és főbizalmi határo­zottan képviselte a munkásság érdekeit, ezért korán feketelis­tára került, és 1925 után 9 évig nem tudott a gyárakban elhelyezkedni, annak ellenére, ★ ★ hogy kiválóan képzett szak­munkás volt. 1935-ben az Egyesült Izzó szervezett mun­kásainak határozott fellépésé­re törölték a feketelistáról és a gyár dolgozója lett, egészen a felszabadulásig. Vezető szerepet töltött be a szakszervezeti mozgalomban: 1945—1948 között, mint a Szak- szervezeti Tanács elnöke és a vasasszakszervezet főtitkár- helyettese, dolgozott. 1948— 1952 között különféle vezető gazdasági tisztségeket töltött be. 1955—56-ban a SZOT fő­titkár-helyettese volt. 1957. májusától 6 éven át munkaügyi miniszterként te­vékenykedett. 1962-től haláláig az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, 1963-tól az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke. Több ciklusban országgyűlési képviselő volt. Utoljára 1971. április 25-én Vas megye 5. számú választókörzetébep. vá­lasztották meg képviselőnek. Élénk közéleti tevékenysége során a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagjaként is munkálkodott. Tevékenységét az Elnöki Ta­nács számos magas kitüntetés­sel ismerte el. 1947-ben a Ma­gyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, 1960-ban Munka Vörös Zászló Érdem­rendet, 1967-ben Szocialista Hazáért Érdemrendet, 1970- ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendje első fokozatát kapta. A rekonstrukció után Négyszázféle csapágy a KGST országokba Dr. Horgos Gyula látogatása Diósdon A görgököszörű üzemben. Balról Jobbra: Masszi Tibor, dr. Horgos Gyula, Bognár Gyuláné, a meghívó, dr. Biró Ferenc és Arnold Pál üzemvezető. Tóbiás Irén felvétele Bognár Gyuláné meósnak, a XI. pártkongresszus Pest me­gyei küldöttei egyikének meg­hívására dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter ked­den meglátogatta a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárát. Az üzemlátogatáson és az azt megelőző eszmecserén részt vett dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, Krasznai Lajos, az MSZMP Budai járási Bizott­ságának első titkára, továbbá Fiát László, az MGM vezér- igazgatója. A miniszternek adott tájé­koztatójában Masszi Tibor, a diósdi gyár igazgatója beszá­molt a tavalyi munkáról, s vá­zolta a kollektíva idei felada­tait. Elmondta, hogy a rekonstrukcióval párhu­zamosan folyik a termelés, s a már elavult, 20—22 éves gépeken a szocialista brigádok maximális eredményt érnek el. Tavaly például 3 millió 400 ezer csapágyat gyártottak. A diósdiakra nagy feladatok vár­nak az 1977 végén befejeződő rekonstrukció után. A jelenlegi 50 alaptípus helyett ugyanis 72 különböző típusú kúpgörgős csapágyat fognak gyártani. Az MGM debreceni és diósdi gyá­ra a rekonstrukció után csak­nem 400 féle csapágyat készít, s ezekből a típusokból, a KGST-integráció alapján, el­látja a többi szocialista orszá­got is. A miniszter arról érdeklő­dött, milyen a kapcsolat a vál­lalat debreceni központja és a diósdi gyár között. Az igazgató elmondta, hogy a hetvenes évek elején tapasztalt erős centralizálási törekvés meg­szűnt. A gyárnak nagy önálló­ságot hagynak. A műszaki fej­lesztés kérdéseiről például sa­ját maguk döntenek és gazdál­kodnak. Hasonló a helyzet a bérgazdálkodásban is. Diósdon ugyanis a debreceniekénél ala­csonyabb volt a munkások át­lagbére, ezért tavaly és tavaly­előtt dinamikusabb volt a fej­lesztés. A továbbiakban az igazgató beszámolt a munka- körülmények és a szociális helyzet javításáról, s megemlí­tette, hogy Érden és Diósdon az óvodaépítést tavaly 1,6, idén 1,4 millió forinttal tá­mogatják. Dr. Horgos Gyula ezután megtekintette a gyár üzemeit, s a Dobó Katalin, valamint a Március 8. brigád naplójába üdvözlő sorokat írt. Cz. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom