Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

V A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA :, : •.:■■■:! .. •', •' . :•• . . V: ■ •■ ,■ x?: • ■. -M' A VÁCI JÁRÁS ES VAC VAROS RESZERE XIX. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM 1975. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP Továbbra is a takarékosságról Hogyan csinálják a 6-os építők? Ismerősöm megnyugtatqtt: ne féljek attól, hogy az olva­sók megunják a takarékosság­ról szóló, írásokat! Nem un­ják az ő üzemükben sem, pe­dig ott nemcsak olvasnak, be­szélnek róla, hanem állan­dóan tesznek is érte. És egy­re nagyobb kedvvel. A két hó­napja készített takarékossági tervet például újra kellett ír­ni, de lassan már az új is el­avul, mert megint sok a friss ötlet. Hogyan takarékoskodnak a Pest megyei 6-os számú Épí­tőipari Szövetkezeti Közös Vállalatnál? Választ ad a kérdésre intézkedési,tervük. Elöljáróban azért el kell mondani, hogy a 6-os építőket afféle „messiásként” emlege­tik a környéken. A vállalatok „nagyon nem szívesen” vál­lalják az úgynevezett maxi­mált áras épületek építését, például iskolákat*, óvodákat, sütőipari üzemeket és így to­vább. Az esetek többségében a 6-os építőket sikerül meg­győzni. Ezért számukra különösen fontos, hogy kisebb ön­költséggel, a munkaidő jobb kihasználásával, szer­vezettebben, takaréko­sabban dolgozzanak. A takai’ékosságot már az elején kell kezdeni. A terve­zők néha kicsit a fellegekben járnak, a kivitelezőknek azon­ban a földön kell gondolkoz­ni. A tervek sok esetben a vállalatnak sém teszik lehető­vé a takarékos, munkát, de f társadalorhnak is „sokba ke­rül” egy-egy nagyvonalú el­képzelés. Éppen ezért észrevé­teleiket közük a tervezőkkel, s mindig egy takarékossági javaslatot is mellékelnek a beszélgetéshez. Az elv: — hogy minden munkánál lehet azonos értékű, de lényege­sen olcsóbb megoldásokat keresni — a gyakorlatban is bevált. Legalább félmil- i.„ ér ez a kis többlet- munka. Vitatkoznánk a takarékossá­gi tervnek azzal a megállapí­tásával, hogy munkásaik a későbbi munkakezdés, koráb­bi befejezés és az anyagellá­tási hibák miatt a munkaidő 7—8 százalékát nem használ­ják ki. Meggyőződésünk: en­nél sokkal többet. Nem azért, mert náluk rosszabbul dolgoz­nak az emberek, mint másutt, de ha valóban csak a munka­idő 7—8 százalékát nem dol­goznák le az emberek, az országban a jelenleginél sok­kal magasabb lenne a terme­lékenység és a nemzeti jöve­delem. Ha igazunk van, ak­kor még inkább dicséretre méltó, hogy részletes progra­mot készítettek a szervezési és anyagellátási hiányosságok felszámolására. Vállalati megszüntethető hi­ba volt, hogy a szállítás dol­gozói a munkaidő befejezése előtt egy-két órával már nem mertek újabb fordulót kezde­ni, mert féltek, hogy lemarad­nak a vállalati buszról. Az anyagellátási és szállí­tási gondok egy részét Oldja még az .az intézke­dés, hogy az építésveze­tőknek 10 nappal előre kell megrendelniük az anyagokat és a fuvart. Csak ez az egy intézke­dés számítások szerint 260 Az előző évi háromszorosa Értékelték az újítómozgalom tapasztalatait 2 kötöttárugyárban ezer forint megtakarítást hoz. A népgazdaságnak is fontos, hogy a hulladék vasanyagot átadják a MÉH-nek, vagy amit még felhasználhatnak, azt javítsák ki. Természetesen a vállalati intézkedési terv még sok más ötletet tartalmaz, például a raktározásban és az admi­nisztrációban. És sok egyéb nem is kerül be a tervbe. Nem is jelenthet ez különösebb gondot, hiszen a takarékossá­gi elképzelések,' a takarékos szellem megvalósulása nem az írott szövegtől, hanem a vál­lalatnál dolgozó munkások, al­kalmazottak és vezetők akara­tán múlik. (Csulák) Tizennégy éve változatlan áron Barit, tutor és ötletek Zebegényhől A főútvonalaktól távol, Ze- begény környékének egyik leg­szebb fekvésű völgyében im­már tizennégy évé működik az Országos Érc- és Ásványbánya zebegényi őrlőüzeme. Magát az üzemet kevesen, termékeit an­nál többen Ismerik. Az építő­iparban nélkülözhetetlen a bé­csi fehér, a mezőgazdaságban a fut.or néven ismert takar­mányliszt. A zebegényi bécsi fehér manapság annál is in­kább szóbeszéd tárgya, mert egyre ritkábban kapható a boltokban. Persze ez nem a zebegényiek hibája, hiszen ter­melésüket — az említetteken kívül az olajiparban haszná­latos baritét — évről évre nö­velik. A tíz-egynéhány éves tech­nológia ma is megállja a he­lyét, az üzemben átalakífáso­kat nem terveznek. A változó körülmények mégis arra kény­szerítik az ott dolgozókat, hogy egy-egy megoldáson változtas­sanak, csökkentsék a fizikai munkát, küszöböljenek ki minden olyan tényezőt, ami hátráltatja a termelést. Az idén is van erre példa. Három munkás — érdemes a nevüket is megjegyezni —, Kómár Endre, Porció László, Walcz Zoltán szellemes újítást dolgo­zott ki. Eddig egy .szövetkezet­től vették a talpas műanyag­zsákokat, amelyekbe terméke­ik többségét csomagolják. A szövetkezet a jövőben nem tud eleget tenni a megrendelésük­nek és egyébként is igen drá­gán adta termékét. A három újító berendezése ezután hely­ben — és lényegesen olcsób­ban — hegeszt a „csőzsákok­nak” talpat. A zebegényi ásványőrlő üzem azon kevesek közé tar­tozik, amelyik az elmúlt ti­zennégy év alatt nem emelte termékeinek árát. Miért és ho­gyan? A válasz: gyártási ti­tok. Példaként szolgálhat az előbbi újítás és a következő eset is. Köztudomású, • hogy egyre gyorsabban fejlődik a magyar olajbányászat és a többterme­léshez több baritra is szükség van. Az olajbányászok ezt az anyagot a fúrás közben és gázkitörések elfojtására hasz­nálják. A zebegényiek hosszú évek óta Jugoszláviából — dollárért — meglehetősen ma­gas áron szerzik be. A jugo­szláv partner nemrég bejelen­tette, hogy háromszorosára emeli az árat. A vállalat segít­ségével sikerült Bulgáriában olyan szállítót találni, amelyik más minőségű alapanyagot ugyan, de jóval olcsóbban tud szállítani. Igaz, az új alapanyag lénye­ges technológiai átalakítással jár, de az üzembeliek, a nagy- vállalat műszaki szakemberéi­nek segítségével ezeket a gon­dokat is megoldják. Nem lenne teljes a kép a zebegényi üzemről, ha nem szólnánk az évekkel ezelőtt sokat vitatott porfelhőről. So­kan még ma is szidják az őr­lőket, az ottaniak szerint csak megszokásból. Öt évvel ezelőtt 80 százalékkal csökkentették a levegőszennyezést, s azóta is próbálkoznak új megoldások­kal. Az Idén például munká­ba állították a MIKROPUL- ZÁTOR nevű berendezést. Ez a gép automatikusan tisztítja a porszűrőket, ami eddig ne­héz és egészségtelen fizikai munka volt az üzem dolgozói számára. — csak — A károm tavasz jegyében Csonka tudománytár Már-már közhelyszámba megy manapság az a megál­lapítás, hogy a sokasodó isme­retek korában az iskola job­ban teszi, ha nem annyira a tudnivalók sokaságát próbálja tanulói fejébe — szinte töl­csérrel — betölteni, hanem in­kább arra tanítja meg őket, hol és hogyan nézhetnek utá­na mindannak, amire szüksé­gük van. Másszóval: nagyon megnőtt a lexikonok, szótárak, kézi­könyvek becsülete. Az iskolai könyvtárakban , és a tanítási órákon a tanárok, könyvtáro­séit- elidSteréeiÉ* Snééító-Iíii&gá- lommal tanítják meg a fiata­lokat arra, hogyan tárulnak fel ezek a kincsestárak, ha ér­tő fejjel nyitogaitják a „zárai­kat”. Ügy látszik, ennek a mun­kának meg is van az eredmé­nye. A váci városi-járási könyvtár munkatársai is örömmel újságolják, hogy fia­tal olvasóik jó része ma már nem csupán könyvet kölcsö­nöz, hanem a könyvtárban készül fel lexikonok, kézi­könyvek segítségével, órára, dolgozatra, érettségire, kis­előadásra, felvételi vizsgára. Mindez nagyon örvendetes. Csakhogy... Csakhogy ennek a hasznos újdonságnak, ennek a valóban becsülendő eredménynek van egy vadhajtása is. Nézegetjük a lexikonokat. Elborzadva látjuk, hogy egy- másik „kutató”, akinek úgy látszik, nem volt elég ideje, hogy a témába elmélyedjen, egyszerűen kivágta a lexiko­nokból a megfelelő címsza­vakhoz tartozó szöveget és ala­posabb tanulmányozás céljá­ból — magával vitte. A kivágás módja — precíz! Az eszköz feltehetően olló, vagy zsilett. A lexikon csonka. A kivá­gott címszavakat ezután hiába keresi más érdeklődő. Vagyis: e tekintetben is bebizonyoso­dott, nem elég az embereket tanítani. A nevelésük legalább ennyire fontos. (Cs) A KISZ Vác városi bizott­sága csütörtökön a Híradás- technikai Anyagok Gyára if­júsági klubjában rendezte meg a Három tavasz elneve­zésű szellemi vetélkedő városi döntőjét. A versenyen — amely .a múlt év decembe­rében a város KlSZ-szerveze- teinek részvételével kezdődött — az üzemi vetélkedők leg­jobb öttagú csapatai vettek részt. A versenyzőknek egye­bek között az 1848—49-i sza­badságharcról, a Tanácsköz­társaságról, hazánk felszaba­dulásáról, az azóta eltelt 30 évről kellett tájékozottságukat bebizonyítani. István Kálmán, a városi KISZ-bizottság munkatársa, a zsűri elnöke, játékmester ve­zetésével a csapatok nagyon jó felkészültségről adtak szá­mot. A politikai, ifjúságmoz­galmi kérdések mellett helyét kaptak logikai képességet kí­vánó játékos feladatok is. A versenyzés mellett a résztve­vők, nézők egyaránt igen jól szórakoztak és hasznosan fris­sítették fel ismereteiket. A vetélkedőt a Büntetésvég­rehajtási Intézet dolgozói KISZ-szervezetének csapata nyerte 54 ponttal, második he­lyen a Forte-gyár Il-es csapa­ta végzett 50 ponttal, a har­madik ugyanennyi pontszám­mal a Forte-gyár I-es csapata lett. A verseny első három he­lyezett együttese tárgy- és könyvjutalmat kapott,- az első helyezett pedig részt vesz áp­rilis 20-án a Monoron meg­rendezésre kerülő megyei dön­tőn. — il — A búcsúzás nem végleges Ünnepélyes körülmények kö­zött a HAGY 15 dolgozóját köszöntötték nyugdíjba vonu­lásuk alkalmából. Jelen volt Petró József, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának elnöke. A vállalat ré­széről Bross Sándor műszaki igazgatóhelyettes, a társadalmi szervek nevében Petheő Mik­lósné, a szakszervezeti bizott­ság titkára kívánt jó egészsé­get a nyugdíjba vonulóknak, és átadta a vállalat dolgozói­nak ajándékait. A gyár De­cember 8. szocialista brigádja gondoskodott arról, hogy az ünnepség utáni beszélgetésen nyugállományba vonuló kollé­gáik jól érezzék magukat. A Váci Kötöttárugyár szo­cialista brigádvezetőinek ta­nácskozásán értékelték az újí­tó ve-vs sny múlt évi tapaszta­latait. Kovács Ferencné, a vál­lalat munkaverseny-felelőse elmondta, hogy a gyár dolgo­zói 1973-ban húsz újítást ad­tak be, a múlt évben már Cl újítási javaslatot tettek. Ez a fejlődés főként a múlt évben kidolgozott, a régit sok tekin­tetben módosító újítási sza­bályzatnak volt köszönhető. A gyár vezetői az újítások anya­gi ösztönzésével is segítették a mozgalom fejlődését. Az elfo­gadott újítások (főként mun­kaszervezési és munkásvédel­mi jellegűek) több mint 1 millió forint megtakarítással járnak az üzemnek. Külön meghirdették az újí­tók versenyét is, melyben pontrendszer alapján értékel­ték az újításokat. A gyár leg­jobb újítójának Tóth László villanyszerelő, a pásztói telep dolgozója bizonyult 23 pont­tól. Legfontosabb újítása a körkötőgépek elektromos vé­delme megoldására tett javas­lat volt. A verseny második díját Kalácska Ferenc, Benkó Gyula és Silling György, a ter­melési osztály dolgozói nyer­ték. A legjobb szakvéleménye­ző cím viselésére Teiszler Fe­renc, az üzemfenntartási osz­tály vezetője jogosult. A leg­jobb újítóbrigád cím megoszt­va a Rakéta és a Radnóti Miklós (szabászatban dolgozó) szocialista brigádoknak jutott, a maradék anyagok ésszerű felhasználására tett javaslatai­kért. R. L. T etszik - nem tetszik TETSZIK, ... hogy a belügyminiszter rendelete alapján a lakónyil­vántartó-könyvek vezetésével kapcsolatos teendőket a jövő­ben Vácott is a népesség-nyil­vántartási hivatal látja el. NEM TETSZIK, ... hogy a lakónyilvántartó­könyvek átadására felszólító levelekben egy szónyi köszönet sincsen a könyvvezetők két év­tizedes társadalmi munkájáért. Két nemzedék, 2. Nagymami, te az ókorban éltél Aczél Ferencnét és Csáki Sándornét a fonodában találom késő este. A második műszak már a vége felé j^r, ők mégis fáradhatatlanul róják a kilométerekké hízó métereket a gépek mellett. Nyug­díjasként járnak vissza dolgozni. Hívja őket a gyár, kevés a munkáskéz. , Fizetés — rettegés — Amikor fiatal voltam, nem volt munka — mondja Aczélné. — Hosszú hetekig álltam sorba a gyár kapujában — 15 éves koromban — mire munkát kaptam. A barátnőm, Csákiné protek­cióval került ide 20 éves korában — he­ti 10 pengőért... Mindig csütörtökön volt a fizetés, és úgy kellett igyekez­nünk, nehogy következő csütörtökön kint legyen a munkakönyvünk a portán, mert akkoriban nem volt figyelmezte­tés, meg késés ... — Szoba-konyhás, földpádlós lakásban laktunk négyen a 'nagymamámnál, és sokszor egy fizetésből kellett élnünk, olyankor havonta még 20 pengő sem ju­tott fejenként. A fiam gyünyörűszép, ra­gyogóan bútorozott lakásban lakik, ko­csija van. Csákiné rábólint: — Az én fiam ha­sonlóképpen. Mi, 60 évesek, tudjuk csak, hogy ebben az országban mi min­den történt 30 év alatt. — A változás lényege — veszi át a szót Aczélné — szerintem az, hogy megbecsült emberek lettünk a mun­kánk után. 1945. május 1-én a Textil­ipari Szakszervezet váci alelnökének választottak. Miért? Bizonyára a mun­kám miatt. Az első országos munkaver- sényen, 1948-ban — kiváló oklevelet kaptam. Azután szint« minden évben valami­lyen elismerésben részesült: a szakma kiváló dolgozója, a könnyűipar kiváló dolgozója, kiváló dolgozó, kiváló mű­szaki dolgozó, s végül 1966. április 4-én a Munka Érdemrend bronz fokozata. — Emellett politikai munkát is vé­geztem: párttag lettem, 16 éven keresz­tül voltam tanácstag. Ez volt az én kár­pótlásom a felszabadulás előtti évekért. Mikor gyerek voltam, a szaloncukor papírját évről évre elrakosgattuk .,. Csákiné a tanúm rá. — Igen — mondja Csákiné —, volt, amikor rongyot tekertünk a lábunkra korcsolyacipőként, s fadarab volt a kor­csolyánk. Mikor azt mondom az uno­káimnak, hogy én bizony kukoricake­nyeret is ettem, csak legyintenek: nagy­mami, te az ókorban éltél! A tíz testvér Danyi Máté 30 éves, tehát azok közé tartozik, akik csak hírből ismerik az „ókort”. Amikor megkérdeztem, mit mond neki ez a szó: felszabadulás, rám­csodálkozott. De hiszen akkor még alighogy megszülettem! Együtt jövünk rá, hogy mi, harminc évnél fiatalabbak mennyit tudunk a múltról. Máté Szolnok megyében, Besenyszög- ben született, 9 idősebb testvére vall. Tőlük tudja, hogy volt idő, amikor két nővére közösen hordott egy cipőt. Az egyik délelőtt járt iskolába, a másik délután, s ha a délelőttös kicsit késve ért haza, a kisebb nem ért időben oda a tanításra. Danyi Máté 30 évvel ezelőtt egy szo­ba-konyhás, komfort nélküli lakásban született, ahol tizenketten laktak. Ma, 30 'éves korában saját, kétszoba össz­komfortos, erkélyes, KISZ-lakásban él feleségével és négyéves kisfiával. Csáti László (Folytatjuk) CSAK NÁLUNK! Importált száras tornacipők reklámáron A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT VÁCI DUNAKANYAR ÁRUHÁZÁBAN: Női száras tornacipő 46,20 Ft Férfi száras tornacipő 50,50 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom