Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

MtJrn W K-Jímtm 1915. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP Megnyílt az országos tárlat Képzőművészetünk Szombaton a Műcsarnokban ünnepélyesen megnyitot­ták a felszabadulás 30. évfordulóját köszöntő kiállítás- sorozat harmadik rendezvényét, a jubileumi képzőmű­vészet,i kiállítást. A megnyitó ünnepségen részt vett dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, kulturális minisz­ter, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályveze­tője, Marczali László kulturális miniszterhelyettes, va­lamint az állami és társadalmi szervek más képviselői. A május 18-ig nyitva tartó reprezentatív tárlatot So­mogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg, majd az ünnepélyes megnyitó nagyszámú közönsége megtekintette a kiállítást, amely a kortárs képzőművé­szeknek főként az utóbbi fél évtizedben készített mű­veit tárja a látogatók elé. Alábbi írásunkban a nagyszabású tárlat grafikai anyagát értékeljük, s a következő lapszámainkban mu­tatjuk be a festményeket, majd a szobrokat. GRAFIKÁK A JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSON NAGYSZABÁSÚ munka­beszámoló a tárlat képzőmű­vészetünk 30 esztendejéről. Lépésről lépésre haladtunk előre a történelmi feladatok kíséretében a témaművek kor­szakától az eszmejelző alkotá­sokig. E seregszemle vizsga is, mely vallomás életünk szaka­datlan metamorfózisáról, a ha­ladás párhuzamos a társada­lom össztevékenységében és a művészetben egyaránt. A fel- szabadulás heroizmusa képző­művészetünkben is hősi mo­dellt eredményezett, mely a későbbiekben az árnyalatok gazdagságában oldódott fel. JELENTŐS TÉNYEZŐ, hogy képi kultúránk nem szakadt el a népi, nemzeti átalakulás időszakaitól, hanem ennek az általános előrehaladásnak a megörökítésében és szolgála­tában bővült, növekedett az esztétikai igazság új energiái­val. Ez hozta nemzetközi si­kereinket, melyeket a szocia­lista országok moszkvai kiállí­tása, a szófiai triennálé, a bu­dapesti kisplasztika! és a ve­lencei biennálé igazolt. Kép­zőművészetünk eszmei ko­molyságával és formai sokré­tűségének termékeny szelle­mességével világszínvonalon jelentkezett, vívta ki állandó­sult rangját. Üj társadalmunk új művészetének eszmei tá­gassága és formai egyetemes­sége folyamatosan bizonyítja a szocializmus, életerejét és népünk alkotó tehetségét. Kép­zőművészetünk az elmúlt har­minc esztendőben komoly részt vállalt az ízlés- és tü- datfejlesztésben, európai köz­kincs lett, Ezt a folyamatot jelzi az a tény, hogy e jelen­legi korszakban lett földré­szünk klasszikusa Egry Jó­zsef, Szönyi István, Czóbel Béla és Barcsay Jenő. Mind­ez olyan önvizsgálathoz vezet, mely megyénk közigazgatási határait Is — Zebegény és Szentendre révén — szinte kontinentális mértékké fokoz­ta nagy művek létrejöttével. A jubileumi kiállítás megyénk művelődéspolitikájának irá­nyító szorgalmát és tapintatát is érzékelteti a szentendrei ás a váci Duna-műhely alkotói­nak bemutatásával. Ha ez a bemutatás nem is teljes, de bepillantást engedélyez or­szágos méreteiben Pest megye közművelődés! eredményeibe. JOGGAL MONDHATJUK, hogy képzőművészetünk ál­talános fejlődéséhez a grafi­ka felderítő bátorságának len­dülete járult hozzá nagy mér­tékben. Rendszeresen feltárta a lehetőségeket, meghatározta önmaga határain túl a festé­szet és a szobrászat teendőit is, alapozta vizuális kultúránk európai értékrendjét. Ez annál is inkább örvendetes, mert ténylegesen előre vázolja fel képzőművészetünk újabb állo­másait. Grafikánk tényleges eredmé­nyét azonban a kiállításon csak részben érzékeljük. Nem­csak azért, mert hiányzik Kon­dor Béla, hanem azért is. mert Barcsay, Hincz, Szabó Vladi­mir és Dein* Pál rajzai sem szerepelnek. Így a vezető ér­tékek helyett tisztes és nem nagyon izgalmas középmezőny fogad, ami némi csalódást okoz. Még akkor is. ha Cso- hány Kálmán és a Nagymaro­son alkotó Raszler Károly mű ­veinek irányjelzésej megnyug­tatóak ugyanúgy, mint a váci Sáros András Miklós, a Fótról elindult Banga Ferenc, az érdi Rozanits Tibor, a szentendrei Lukoviczky Endre és Szemethy Imre kezdeményezései. Sok a középszer, a grafikában, sem­miképpen nem indokolható bátortalanság, a képzelet túl­zott kényelme. Sokkal maga­sabb rangú a magyar grafika harminc esztendejének telje­sítménye, mint amit a tárlat felvonultat. Igaz azonban az is, hogy né­mi megállapodás érzékelhető Agotha Margit fametszeteiben, vagy BarcziPál, Feledy Gyula művészetében, s ez törvénysze­rű mozzanata a fejlődésnek. Joggal mondhatjuk: ők az erő­gyűjtés állapotában érlelik az újabb lendületet. Czinke Ferenc választékosán árnyalt szerkezetei a grafikák derűs színfoltjához tartoznak, mértéktartó igényükkel. AZ IGAZAN NAGY MÜ­VEK mégis hiányoznak, az olyan grafikai lapok, melyek a festészet térnyeréséhez vezet­nek. Szerencsére ez a tárlaton hiányzik, és nem képzőművé­szetünk három évtizedes gya­korlatában. Így indító nyitások helyett annak örülhetünk, ami van: Havas Eszter robbané­kony finomságának, Kajári Gyula változatlan komolyságá­nak, a szentendrei Kocsis Imre kísérletező kedvének. A tárgyi­lagosság és művészetünk jövő­jének szeretet© kötelez a való­ság nyílt kimondására; Szaba­dos Árpád, Pásztor Gábor, Reich Károly, Lenkey Zoltán ezúttal mérsékeltebben szere­pelt, nem a saját és a magyar grafikát magasra emelő szín­vonalán. Szükséges elhintenünk e felderítő műfaj képviselőd­nek körében az alkotó türel­metlenséget, nehogy önmaguk manieristáivá váljanak, hanem általános megújulás révén az egész magyar képzőművészetet értékalapozzák szorgalommal és elszántsággal. Losonci Miklós IlÄÄilfcU ■ %% ml W0M « - a i... ruA.* . Pásztor Gábor: — litográfia Meghalt B. Szabó Edit Megrendüléssel hallottuk a hírt: meghalt B. Szabó Edit szobrászművész. Gyászol a Pál család, gyászol Gyömrő, gyá­szol Pest megye és az ország művészetszerető közvélemé­nye. Bár rangos eredmények álltak mögötte — lehetőségeit és életkorát illetően tulajdon­képpen most készült hivatásá­nak nagy feladataira. Kisvár­dán született, első művészi lé­péseit Takács Tamás segítette. Évek óta szerepel sikerrel or­szágos kiállításokon — több első díjat kapott a váci Duna- műhely és a Nagy István-cso- port tárlatain —, alkotásai több múzeumban, közgyűjte­ményben és megyei közhiva­talban megtalálhatók. A szín­ház világát idézi veresegyházi plasztikája. — A Műcsarnok jelenlegi jubileumi kiállításán felkeltette az érdeklődést két remek kis szobra. Csak olyan szobrászt feladatot tűzött ki magának, aminek képes volt a maradélctalan megoldására. Ez a gondolati és formai tisz­taság hatja át az Életfa asz- szonyalakját, Kavicson ülő fi­guráját. Minden szobrászi moz­dulathoz egyéni képletet kere­sett. A súlyos gyászban igaz együttérzéssel állunk férje, ifjú Pál Mihály szobrászmű­vész mellett, aki szobrász édesapja és szobrász felesége halála után egyedül maradi. Egyedül, mégis megnöveke­dett feladattal, hiszen saját művészetében az ő szobrászi eszményeiket is meg kell va­lósítania. Életre kell keltenie asszonya mintázófáját, hogy befejezze többek között a Pá vás nő életnagyságú alakját. A sülysápi tanács rendelte ezt az alkotást B. Szabó Edittől, de ö ezt már nem tudta elké szíteni. Tovább kell hát hogy vigye eszményeiket először a gyötrő, később az egyre tisz­tuló szobrászi, emberi küzde­lemben. , TV-FIGYELO Tartalmi kivonat. A Goriot apó csütörtökön látott francia filmváltozatát, sajnos, gyorsan elintézhetjük. Jóval többre, igazi filmélményre számítot­tunk. A Guy Jorré rendezte film azonban nem volt több mozgóképes illusztrációnál. Kissé nyakatekerten szólva még azt is mondhatnánk, iro­dalmi ismeretterjesztő játék­film, afféle sajátos tartalmi kivonat volt, amely képekben mesélte el Balzac regényéne!: cselekményét. Ebben a közeg­ben, amelynek valódi lényege az igénytelenség volt, a világ­hírű Charles Vanel játéka sem bontakozhatott ki. & nem bontakozhatott ki főképpen maga a regény, Balzac sodró erejű, vulkanikus alkotásának cselekményen túli mondaniva­lója, atmoszférája, hangulatvi­lága. JálSZlk 3 ÍV. Péntek este új, és mint a játékvezető Egri János szavaiból kiderült, jó néhány adásra tervezett tár­sasjátékot kezdett a televízió. Csakhogy rosszat: unalmas, ér­dektelen játékot. Az új sorozatnak, az Aki mer, az nyer-neik legalább két súlyos betegsége, fogyatékossá­ga van. Az egyik, hogy nem si­került elkerülnie a hasonló versengések egyik legfőbb konstrukciós hibáját: formai­lag túlkomplikált, lényegét te­kintve pedig kezdetleges. Az adás kezdetén nagy ér­deklődéssel és a lehető legjobb indulatokkal ültem a képer­nyő elé. Sajnos, a kockajáték szabályaiba már az első per­cek után simán belezavarod­tam. Már azt sem értettem, ■ miért kell az előrehaladó figu­ráknak különbözőeknek lenni­ük, űrhajósnak, kéményseprő­nek, síelőnek és még nem is tudom mifélének. Miért nem egyformák? De ez csak az ele­je volt konfliktusaimnak. Amikor megkezdődött a másik, a kérdés-felelet játék, ami sze­rintem legfontósabb az egész­ben, végkép nem értettem sem­mit. Ebből a másik és fonto­sabb játékból ugyanis maga a játék hiányzott: a megoldás keresésének lehetősége, a pró­bálkozás, a kísérletezés, a he­lyes felelet kialakításának fo­lyamata. Azaz a játék tulaj­donképpeni izgalma. A részt­vevőknek azonnal válaszol­niuk kellett; vagy tudtak vagy nem. Nagyon szimpla valami ez. Ráadásul az utóbbi megoldás akadályozta azt, hogy a nézők is bekapcsolódjanak a játékba; s ez volt a másik fő hiba. A b'arkochbában például annak idején együtt játszottunk, ta­lálgattunk a játékosokkal. Itt ilyesmire, sajnos, nem volt mód. Persze értjük mi a televízió szándékait. Az ilyen típusú adások, játékok, vetélkedők, pláne amelyekben a nézők is valahogyan részt vehetnek, na­gyon fontosak: huzamosabb ideig valóban nem hiányoz­hatnak a műsorból. De akár­milyen fontosak is, félmegol­dásokkal nem szabad megelé­gedni. Az Aid mer, az nyer pe­dig iskolapéldája a félmegol­dásnak. Ö. L. Házak a tilosban Humánum alapján Eredményes rendelkezés Nem dőlnek össze maguk­tól a tiltott helyen, engedély nélkül épített falak. Csak ha a tanács elrendeli a bontást. Gyakran azonban még en­nek hatására sem rendülnek meg a téglák. Az 1973-as kormányrende­let sok családot érintett. A végrehajtásra adott egy év letelte óta is kereken egy esztendő múlott eh Mi történt ezalatt Vácott? Sosem készült nyilvánfartás Emlékezzünk előbb talán a kormányrendelet előtti időkre. A Váci Városi Tanács műszaki osztályvezető he­lyettese, Kövics Csabáné se­gít a visszapillantásban. — Tulajdonképpen összesí­tés, nyilvántartás az enge­dély nélküli építkezésekről soha nem készült. Csak ak­kor szereztünk azokról tudo­mást, ha észrevettük, vagy valaki bejelentette. A kormányhatározat megje­lenése után a pénzügyi, a me­Park a lelet körül A Csongrád megyei Csen­géié , község határában föld­munkák közben régészeti le­letek kerültek felszínre. A la­kosság bejelentésére a szege­di múzeum régészei kisebb méretű Árpád-kori templom maradványait és körülötte számos sírt tártak fel. A község tanácsa, együtt­működve a helyi termelő- szövetkezettel, úgy határozott, hogy az e vidéken ritkaság számba menő történelmi em­léket megóvja. A feltárt temp­lomalapokat, eredeti vonal- vezetésüknek megfelelően, 50—60 centiméterrel megeme­lik, a környéket pihenőparkká alakítják, a feltárt romokat kerítéssel és magasra növő nyárfasorral veszik körül. Harminc év magyar irodalma Üj sorozatok — 100 kötél A Szépirodalmi Kiadó idei tervei bővelkednek érdekes­ségekben, új sorozatok indu­lására számíthatnak az olva­sók. Ebben az évben már megjelenik a 100 kötetre ter­vezett, s öt esztendő alatt megjelenő Harminc év ma­gyar irodalma című, a Mag­vető Kiadóval közösen ki­munkált sorozat, amely az el­múlt három évtized kiemel­kedő alkotásait gyűjti egybe. Az év első negyedében megjelent és a felszabadulás pillanatait idéző kötetek után Illyés Gyula négy kiemelke­dő drámája: a Fáklyaláng, A kegyenc, A tiszták és A test­vérek, Juhász Ferenc három eposza; A Sánta család, Az apám, és Az anyám, vala­mint Gyurkó László Lenin, október című, dokumentu­mokra épülő, a forradalom mély összefüggéseit bemuta­tó könyve lát napvilágot a sorozatban. A Szépirodalmi Kiadó két regénypályázatot hirdetett még 1972-ben. A kisregény­pályázaton díjat nyert mű­vek — Tóth Benedek: Nincs visszaút, Gáli István: Az öreg, Varga Imre: össze­vissza ivadékok — ebben az évben jelennek meg. Ebben az évben indítja út­jára a kiadó Karinthy Fri­gyes műveinek sorozatát. Az idén napvilágot látó két kö­tet — Heuréka, Görbe tükör — az író humoros karcola- tait tartalmazza. Az új ma­gyar irodalom legsikeresebb műveit közreadó olcsó és népszerű Zsebkönyvtár soro­zatban ismét megjelenik Sza­bó Magda: Öz című regénye, Németh László: Iszony című műve. Kertész Ákos: Sikátor és Hernádi Gyulától: Az erőd. zőgazdasági és a műszaki osz­tály közösen megkezdte a felmérést, összesen tíz em­berből állt a munkacsoport, s ugyancsak nehéz dolguk volt, ha alaposan a mélyére akartak nézni az ügyeknek, hiszen tíz évre visszamenő­leg kellett félderíteniük az engedély nélküli építkezése­ket, s mindegyikükre legalább száz akta jutott. 1973 és 1974 tavasza között összesen 218 épületet talál­tak. Többnyire gyümölcstá­rolókról volt szó. Ezt követ­ték a lakás céljára épült helyiségek, s végül a mellék- épületek. Önként bevallották • A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az emberek megér­tették a rendelet szükséges­ségét, s tudomásul vették a bírságolást. Azért csak bír­ságolást említünk, mert — noha a tanács több ízíben hozott határozatot a lebon­tásra — az érintettek másod­fokon megkapták o fenn ma­radási engedélyt, csak pénz- büntetést róttak ki rájuk. (Ezekben az esetekben ugyan­is csaknem mindenütt a már meglevő épülethez toldottak hozzá újabb lakószobát, mel­lékhelyiséget, s így humánum­ból eltekintettek a lebontás­tól.) — Egyébként az egész fel­mérés az önkéntes bevalláson alapult és nem találkoztunk akadékoskodókkal, akik leta­gadták volna az építés ide­jét — emlékezik Kövicsné.— Néhány esetben persze, ér­telme sem lett volna, hiszen szemmel láthatóan frissen ra­kott falakról volt szó. Még ott sem rendeltünk el végső fokon bontást, ahol iparte­rületen építkeztek. 1970-ben készítettünk ugyanis egy táv­lati városrendezési és vá­rosfejlesztési tervet, amely­ben szerepelnek olyan köz­területek, ahová tilos magán­épületeket emelni. Ha mégis találunk ilyet, akkor a telek­könyvben feltüntetjük, hogy a majdani kisajátításkor eze­kért a területekért kárt ala­pítás nem jár. S végül, nem rendeltünk, nem rendelhet­tünk el lebontást altkor, ha. olyan lakásokról volt szó, amelyeknek a lakóiról nem tudtunk gondoskodni, nem tudtunk még csak szükség- lakást sem biztosítani szá­mukra. Egyébként hoztunk bontási határozatot is, de ez kizárólag félig kész építmé­nyekre vonatkozik. Megelőzés? Nagyon nehéz. Ugyanis a már meglévő házhoz egy-egy helyiséget népesebb család akár egy hétvégén is felhúz. Erről a tanács csak utólag értesül — ha értesül. Akkor pedig marad a pénzbírság, ak­kor is, ha figyelembe vették kiskeresetű emberről van-e szó, de a törvényt minden­kinek be kell tartani. Ilyen esetben legfeljebb részletfi­zetési kedvezményt adtak. Az említett egy év alatt kisza­bott 300 ezer forintos bír­ságból eddig 180 ezret tör­lesztettek. 1974 tavasza óta azonban tovább szaporodott az enge­dély nélküli építkezések szá­ma. Eddig 45-ről szerez­tek tudomást. Tizenkettőre rendeltek el bontást, a töb­bire megadták a fennmara­dási engedélyt. Igen sok ügye volt a tanács­nak, amelyben eleve nem te­hetett mást, csak bírságolt. Olyan esetekről volt szó, amikor — pl. a gyümölcstáro­lóknál — az engedélyezett alapterületnél fél-egy négy­zetméterrel nagyobbat épí­tettek. Ezeknek a többletnégy­zetmétereknek a lebontása le­hetetlen. A jövő: egyelőre marad az ellenőrzés. Belterületen be­vonják a munkába a kom­munális üzem dolgozóit, nyugdíjasokat, akik járják a várost, s jelentik, ha sza­bálytalankodókkal találkoz­nak. A külterület a mező- gazdasági osztályé. A saját el­lenőrzés mellett azonban szá­mítanak a lakosság segítsé­gére. Bejelentéseik nyomán már eddig is sok szabályta­lanságot sikerült feltárni, vagy időben megakadályoz­ni. Máté Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom