Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

1913. ÁPRILIS 19., SZOMBAT 3 A gyorsabb és szakszerűbb ügyintézést segítve Eredményes a ráckevei járás alkotó munkaközösségének tevékenysége Cselekedni — az idős emberek életének megszépítéséért Befejeződött Dobogókőn a kétnapos országos tanácskozás Közel egy esztendeje ala­kult meg a ráckevei járás­ban a községi vb-titkárok- ból és ügyintézőkből a tíz­fős, úgynevezett alkotó mun­kaközösség. Munkájukat terv és program szerint, elsősor­ban a községi tanácsok ható­sági tevékenységének egy­szerűsítése, a gyorsabb és szakszerűbb ügyintézés ér­dekében fejtik ki. Jól tudják, hogy munkájuk csak akkor lesz eredményes, s a növekvő tanácsi feladatokat csak ak­kor tudják eredményesen el­látni, ha összefognak, erősí­tik és terjesztik azt a közös­ségi szemléletet, amely a la­kosság érdekében és törvé­nyeink, jogszabályaink meg­tartásában, megtartatásában érvényesülnek. Bevált módszer - módosítva A munkaközösség rövid egy év alatt céljai megvalósítása érdekében számos kezdemé­nyezést indított el és eredmé­nyesen dolgozott. Sikeresen kezdeményezte és dolgozta ki a munkaközös­ség a többi között a lakosság intézményes tüdőszűrésének egyszerűsített eljárását. Köz­tudott, hogy a jelenlegi gya­korlat sok időt igénybe vevő manuális munkát jelent s közel sem tökéletes. A kö­zösség tagjai felmérték, hogy országosan mintegy 8 millió értesítést kell e faladat során a tanácsi dolgozóknak kiállí- taniok, s ez mintegy 37 500 munkanapot vesz igénybe. Ha a felhíváshoz még tértive- vényt is kiállítanak, az értesí­tésenként további 2 és fél perc munkatöbbletet jelent. Könnyű felbecsülni, hogy a mai gyakorlat mennyi papírt emészt fel, s milyen idő- és munkaerő-kapacitás lekötésé­vel jár. Egyes helyeken — a ráckevei járásban is — a tá­volmaradók aránya eléri a 20—22 százalékot. Nem sza­bad addig várni e kérdés megoldásában, amíg eljutunk a népességnyilvántartás gé­pesítésének arra a fokára, amikor a megterhelés lénye­gesen csökken. A munkaközösség ötlete egyébként az adóügyi eljárás­ban már bevált, az adóbe­vallások elkészítésére vonat­kozó hirdetményes felhívás­ra épül. Az egyszerűsítési terveze­tet hirdetményes idézés alak­jában készítették el. Helye­sen vélekednek, amikor ar­ra gondolnak, hogy ha a pénzügyi ágazatban bevált, akkor csekély módosítással jó lesz az egészségügyi ága­zatban is. A jóváhagyást most várják az illetékesektől. A ráckevei kezdeményezés azért is követendő, mert a feladat jó végrehajtását a la­kossági tájékoztatás megjaví­tásában látják. Az állampol­gárok ismereteinek bővítése egyes területeken nem kielé­gítő, bizonyítja ezt egyes helyeken a távolmaradás ará­nya ás. Annak felismerése, hogy a tanácsi munkában mind erőteljesebben kell ér­vényesülnie a lakossági véle­ményeknek, állásfoglalások­nak, az egyben a párt kong­resszusi állásfoglalásának vég­rehajtását is jelenti. A lakosság véleménye alapján Támogatásra méltó az a törekvés, hogy a lakosság a tanácsi tevékenység minden területén és szintjén foko­zódó mértékben kapcsolódjék a közéletbe. A szocialista de­mokrácia kiszélesítése s ezzel együtt a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtása a köz­ponti és helyi feladatok ma­gasabb szintű ellátását biz­tosítja. Az alkotó közösség ünnepi ülésén ez az alapvető cél Csajági Lajosnénak, a sziget- szentmártoni vb titkárának előterjesztésében is megfogal­mazódott. Arról beszélt, hogy milyen legyen egy beszámoló szerkezete és tartalma. Az ajánlás alapgondolata, hogy csak az a beszámoló közelítheti meg legjobban a korszerű igényeket, csak az a beszámoló mutathat előre és éri el a célját, amely a — szakszerűség mellett — a la­kosság véleményének folya­matos ismereteire és a tár­sadalmi ellenőrzés konkrét ta­pasztalataira épül. A megvi­tatott beszámoló szerkezeti és tartalmi felépítése a lé­nyeges kérdések felvetésén és elemzésén túl biztosítja a tanács, illetve a végrehajtó bizottság irányító és felügye­leti tevékenységének megfele­lő gyakorlatát is. Az eredmé­nyes munka egyik feltétele a testületek színvonalas tájé­koztatása és az annak alap­ján hozott testületi dönté­sek jó végrehajtása. Az aján­lás jellegű beszámiolóterve- zet biztosíték erre. Számtalán panasz, közér­dekű bejelentés forrása az üdülőterületeken előforduló szabálytalanságold az üdülő- területek védelmét, nyugalmát veszélyeztető, nem kívánatos különféle esemény, jelenség. E tapasztalatok összegezése és figyelembevétele alapján Gunszt Ferenc kiskunlacházi vb-titkár tanácsrendelet-ter­vezete t készített az üdülőterü­letek védelmére és rendjére. A tanácsrendelet-tervezet — amelyet ugyancsak a legutób­bi ülés vitatott meg — fog­lalkozik e területeken a víz- használattal, az építési előírá­sok betartásával, az állattartás szabályaival, az üdülőkörzetek erdő jellegének fenntartásával, a fák védelmével, az ivóvíz- ellátással és tűzvédelemmel. Jelentősége elsősorban abban van, hogy megelőzni kívánja a ma még elég gyakran előfor­duló szabálytalanságokat, meg­erősíti a környezetvédelem szabályainak betartását. Nem a büntetési szankciók alkalmazásával, hanem nagyon helyesen a lakossági informá­ció megerősítésével kívánja a tervezet a társadalmi problé­mát megoldani. Mindazok a ta­nácsi szervek, amelyek üdülő- területeken működnek, vagy amelyek részben üdülőövezet­be esnek, e területek védelmét megfelelően szabályozhatják a tervezetben foglaltaknak meg­felelően. Munkamegosztás - egyszerűsítéssel A vitaülésen vezérfonalként húzódott végig a lakossági kapcsolatok elmélyítésének szükségessége. Helyesen fog­laltak állást abban is, hogy a kongresszusi felszólalások és a tanácsokra vonatkozó döntések a testületek szerepének növe­kedését, a testületi munka színvonalának növelését szab­ták meg az elkövetkező idő­szak egyik legfontosabb taná­csi feladatának. Az alkotó közösség legköze­lebbi ülésén a lakossági tájé­koztatás megjavításának, a bi­zottságok munkája segítésének legjobb módszereiről készíte­nek tervezetet. A közösség tag­jai e feladatokat helyes mun­kamegosztással oldják meg, s az általános tapasztalatokra épülő állásfoglalásokat az ülé­sen kialakult vélemények alapján összegezik. A lakossági tájékoztató gya­korlatának áttekintését és a legjobb módszerek összegezé­sét időszerű sürgős feladatnak tekintik. Indokoltnak tartják egy olyan statisztikai adatrend­szer kidolgozását, amely az egyes tanácsoknál dolgozók megterhelésének arányait meg­közelítő pontossággal tudja ki­mutatni. Ez nem jelent újabb, nagyobb munkát, s egyszerűsí­ti az eljárások egy részét. Ez a törekvés arra az elgon­dolásra épül, hogy a decentra­lizáció a lakosság körében igen kedvező fogadtatásra talált. Egyetértett a közösség abban, hogy további decentralizáció csak akkor folytatható, ha megvannak a személyi és tár­gyi feltételek. A vita során azonban az is kiderült, hogy az élet itt, ebben a kérdésben is túlhaladta az elgondoláso­kat. Feltáruló tartalékok Bebizonyosodott, hogy a la­kosság egyetértésével találko­zott a decentralizáció gyakor­lata és nagymértékben növel­te a tanácsi dolgozók tekinté­lyét, ugyanakkor továbbkép­zésre, önművelésre ösztönzi őket. Igényli a decentralizáció a különböző ágazati szemléle­tek helyi összehangolását, az információk folyamatosságát, korszerűsítését, kölcsönössé­gét is. Nem lebecsülendő je­lentősége azonban abban is megmutatkozik, hogy feltárja a tanácsi igazgatásban ma még meglevő rejtett tartalékokat. Ilyen rejtett tartalékok — ki- sebb-nagyobb mértékben — a tanácsi igazgatás minden szint­jén megtalálhatók. Felkutatá­suk, kiaknázásuk elsőrendű feladat és követelmény. A ráckevei alkotó munkakö­zösség tagjainak nagy érde­mük, hogy kezdeményeznek, ajánlásokat készítenek, ötlete­ket vetnek fel. Munkájuk a la­kosság szolgálatának érdeké­ben kifejtett, nem anyagiakra épülő olyan tevékenység, ame­lyet a mindennapi feladatokon túl folytatnak az e munkában részt vevők, ezért jogos elis­merés illeti őket. Arany István Végső búcsú GoiSó Ernőtől Pénteken, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában nagy részvéttel vet­tek búcsút Gállá Ernőtől, a munkásmozgalom régi harco­sától. Több magas kitüntetés díszítette a koszorúkkal öve­zett ravatalt, amely mellett a család gyászában osztozó ba­rátok, egykori harcostársak, párt-, állami és szakszervezeti vezetők álltak díszőrséget. Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága, a baráti kör, a szak­társak nevében Kelen Béla, az Esti Hírlap főszerkesztője vett végső búcsút az elhunyttól. Terényi László, a SZOT El­nöksége, számvizsgáló bizott­sága, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszer­vezetének központi vezetősége, egész tagsága és a Népszava Lapkiadó Vállalat kollektívája nevében búcsúzott. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjával ért véget és a sírt elborították a kegye­let virágai. Tudományos együttműködés Tudományos együttműködé­si megállapodást kötött a Ma­gyar Ásványolaj- és Földgáz­kísérleti Intézet, valamint a párizsi Ecole Polytechnique Műszaki Egyetem. Az egyez­mény mindkét intézmény szá­mára fontos, s a jövőben a gáz, a folyadék és a vékonyréteg kromatográfiás kutatásokban hozhat értékes előrelépést. A szerződés egyelőre a kétéves közös munkát határozza meg. Tegnap befejezte munkáját Dobogókőn az időskorúak tár­sadalmi gondozásának helyze­tét, feladatait tárgyaló orszá­gos tanácskozás. A felszabadu­lás 30. évfordulója tiszteletére a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Elnöksége és Pest megyei Vezetősége, valamint a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága által rendezett ta­nácskozás második napján folytatód­tak az előadások. A patronáló mozgalomról és a fővárosi szociális otthonok ta­pasztalatairól dr. Gábor József, a Fővárosi Tanács egészség- ügyi főosztályának osztályve­zetője; az öregek hete komplex programja megszervezésének módszereiről dr. Pesta László, a Vöröskereszt budapesti szer­vezetének elnöke tartott elő­adást. Balázs Illés szegedi szo­ciális otthon igazgató, Gere István, a Vöröskereszt Heves megyei titkára és Cseke Fe­renc, debreceni szociális ott­hon igazgató az időskorúakkal való foglalkozás helyi tapasz­talatairól számolt be. A téma­kör orvosi vonatkozásait dr. Pogány István budapesti kör­zeti főorvos és dr. Ternovszky Éva, a Péterfy Sándor utcai kórház adjunktusa, pszicholó­giai vonatkozásait Cső bay Mik­lósáé, a fővárosi szociális ott­hon pszichológusa elemezte. Dr. Illyés Sándor, a Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense külföldi távolléte miatt írásban küldte el tanulmányát a házi szociális gondozásban megnyilvánuló, gondozó és gondozott közötti kapcsolatról. A zárszóit Hantos János, * Magyar Vöröskereszt főtitkára tartotta. Hangsúlyozta, hogy a kétna­pos tanácskozás elérte céljait. Az elhangzott húsz előadás sokoldalúan világította még azokat az eredményeket, ame­lyeket az időskorúak gondozá­sában az elmúlt 30 év alatt el­értünk, mintegy feltérképezte az időskorúak jelenlegi hely­zetét, életkörülményeit, gond­jait és ráirányította a figyel­met a további tennivalókra. A tanácskozás szervesen kapcsolódott a XI. kong­resszus irányelveiben és határozatában megfogal­mazott feladatokhoz, hozzájárult ahhoz, hogy az időskorúakkal való törődés, foglalkozás a jövőben az eddi­gieknél magasabb színvonalú és összehangoltabb legyen. Hantos János a továbbiak­ban hangsúlyozta: kétségtelen, hogy a gondozás tárgyi feltéte­leinek további szélesítéséhez jelentős pénzösszeg, több épí­tőipari kapacitás kell; mind több hivatásos gondozónőt is igényel a hálózat, az idős em­berek gondozása azonban ed­dig sem nélkülözhette és ezután sem nélkülözheti a társadalmi segítséget. — A mi társadalmunkban egyre több olyan közösség, olyan egyén van, aki kész se­gíteni, a maga lehetőségein belül cselekedni az idős embe­rek életének megszépítéséért — mondotta a Vöröskereszt főtitkára. Végül bejelentette, hogy a tanácskozás teljes anyagát a Magyar Vöröske­reszt nyomtatásban is megje­lenteti. D. G, Harminc éves a demokratikus hadsereg Három évtized előtti ese­ményről, a 6. magyar hadosz­tály megalakulásáról emlékez­tek meg tegnap Debrecenben. Itt, a pavilon laktanyában jött létre 1945-ben a magyar vas­úti építőezred, majd utána •— elsősorban partizánokból ala­kult — őrzászlóalj megszerve­zése következett. Dr. Nagy Gábor vezérőr­nagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese, a hadosztály hajdani harcosa mondott be­szédet, majd leleplezte a lak­tanya falán elhelyezett emlék­táblát. Hetvenhatan a megyéből Tudományos-iiHiszaki információ a Szovjetunióban Négyezer hazai szakembert — köztük hetvenhat Pest me­gyeit — hívtak meg arra a budapesti rendezvényre, ame­lyet április 22. és május 11, között tartanak: Tudományos­műszaki információ a Szovjet­unióban címmel — jelentette be pénteken a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában dr. Duzs János, a Nemzetközi Tu­dományos-Műszaki Informá­ciós Központ magyarországi állandó képviselője, az OMFB főosztályvezetője. A vi­lág legnagyobb információs rendszeréről három napig tar­tó szimpozionon tanácskoznak a szakemberek, majd az ágaza­ti napok keretében, a kohó és gépipar, a közlekedés és táv­közlés, a könnyűipar az építő­ipar, a mezőgazdaság és faipar, a nehézipar, valamint a víz­ügy információiról, gépesítésé­ről és automatizálásáról tarta­nak ankétot. A tanácskozásso­rozatra három szovjet előadó és hét konzultáns érkezik Bu­dapestre. A rendezvény kere­tében kiállítás nyílik az álla­mi, az ágazati és a vállalati in­formációs rendszerekről. A ki­állításon 160 tablón láthatják az érdeklődők a gépesítési mo­delleket. Cz V. Tényezők incs könnyű esztende­je a Csepel Autó­gyárnak. A növekvő termelési feladatok mellett is tartják magukat ahhoz a nagy , és tiszteletre méltó elhatározáshoz, hogy no­vember hetedikére, az ok­tóberi szocialista forrada­lom ünnepére befejezik ne­gyedik ötéves tervüket. Ha sikerül, akkor a fenn­maradó hetekben többletet adnak a népgazdaságnak, s végül is másfél milliárd forinttal lépik tűi az eredeti tervben szereplő termelési értéket. Hosszú listát tenne ki, mi minden szükséges, eh­hez műszaki intézkedések­ben, szervezésben, az irá­nyítás javításában, ám maradjunk meg egyetlen — s megítélésünk szerint a legfőbb — dolognál. An­nál, hogy ilyen elhatározá­sokhoz légkör kell: a kol­lektivitás nemes érzületét napi tettekre váltó munka­helyi légkör. Ha most arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ki­fogástalan-e az autógyár­ban a munkahelyi légkör, zavarba jönnénk. Sem igent, sem nemet teljes határozottsággal aligha mondhatnánk ki, kérdés ugyanis, honnét, milyen nézőpontból szemléljük a légkör alakulását. Kétség­telenül kedvező hatást gyakorolt a légkörre, hogy a legutóbbi esztendőkben tetemesen — több mint 30 százalékkal — növekedett a munkások átlagkeresete. Ugyanakkor nehezíti a lég­kör javítását, hogy a gyár­egységek irányításában sok még a zökkenő, alacsony színvonalú az üzem- és munkaszervezés, a vállalati vezetés intézkedéseit sűrűn értetlenség, ellenállás fo­gadja, s cselekvés helyett nagy divat a magyarázko­dás, mit miért nem lehet megoldani. Előnyösen befo­lyásolta a légkört, hogy az autógyár politikai és gaz­dasági vezetése nemcsak hangoztatja, hanem foko­zatosan érvényesíti is a gyakorlatban a munkások véleményének kikérését, javaslataik felhasználását. Ugyanakkor hátrányosan hat a légkörre, hogy bár mind nagyobb szerep jut a teljes termelésben az ön­járó autóbusz-padlóvázak­nak, nyílt titok mindenki előtt, hogy e népgazdasági- lag fontos terméken a gyárnak csekély a haszna. Folytathatnánk a felso­rolás*,' de bizonnyal az eddig leírtaikból is kitű­nik: a munkahelyi lég­kört alakító tényezők ne­hezen zsúfolhatok be egyetlen skatulyába, ala­kulásában minden mozza­nat közrejátszhat, s leg­többször közre is játszik. Egészen más területről ho­zott példával élve: kommu­nista munkásokkal beszél­gettem a Pest megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál, s ők mondták el: hangula­tukra, munkakedvükre nagy befolyást gyakorol az, hogy a lakosság mindenért őket, az építőmunkásokat szidja. Már-már vesszőfu­tásnak érzik tevékenysé­güket, s akkor is, amikor ártatlanok, amikor ők iga­zán mindent megtettek a becsületes munka érdeké­ben. Csak éppen az alvál­lalkozók nem így cseleked­tek, csak éppen az építés szervezői nem jói ügyköd­tek ... U gyanezek a munkások viszont azt is észre­vették, hogy amióta megnőtt a politikai oktatás­ban részt vevő fizikai dolgo­zók- száma, azóta a mun­kahelyi légkör javult, mert ezek az emberek le­intik a hőzöngőket, nem adnak hitelt szóbeszédek­nek, ugyanakkor képviselni tudják Igazukat, ha kell társaikkal, ha úgy adja a dolgok sora, akkor a fő­nökséggel szemben. Megfoghatatlan ténye­zők? Az az érdekes ebben, hogy maga a munkahelyi légkör is „megfoghatatlan”, csak éppen következmé­nyei kézzel foghatók! Ezért mosolyogta!» naivitás, ha azt hallja az ember, hogy „nálunk javítottuk a mun­kahelyi légkört, mert há­rom munkás is ott van az igazgatói tanácsban”. Ettől még tapodtatnyit sem jut­nak előbbre, ha közben el­kopik a munkások szája a műhelyekben annak ismé­telgetésében, hogy észrevé­teleikre nincs válasz, pa­naszaik nyomán nem tör­ténik intézkedés. Hiába hi­vatkozik akkor bárki arra, hogy hiszen ott ül három munkás az igazgatói ta­nácsban ... A munkások nem arra kíváncsiak, hogy hol ki ül, hanem arra, ki mit csinál, mindenki meg- teszi-e a maga dolgát?! Sok a formális elem nap­jainkban a munkahelyi légikör javítására irányuló elhatározásokban, törke- vésekben. Magyarán: a látszat kedvéért csinálnák valamit. Nem mentesek ettől a társadalmi szerve­zetek sem, elsősorban is a szakszervezet, mint a teen­dő egyik gazdája, mint a munkások érdekképviselete. Nagyobb figyelmet kap a termelési értekezletek „me­netrendje”, mint az, hogy az ott elhangzottaknak mi a sorsa. Fontosabbnak tűnik a munkások számszerű rész­vétele a vállalati testüle­tekben, mint az, hogy a műhelyekben, az üzemek­ben a középirányítóknál megakad az információk áramlása, s így a munká­sokhoz nem jut el a vál­lalatvezetés szándéka, a vállalatvezetéshez pedig a dolgozók véleménye. Mindezek okát abban lelhetjük, hogy nem jut át­fogó figyelem a munkahe­lyi légkör valamennyi té­nyezőjére, hanem csak egyet-egyet ragadnak ki az üzemekben, a vállalatok­nál, s ez sem a fontosság­nak megfelelő kiemelés, hanem véletlenszerű. Ami viszont annak következ­ménye, hogy a munkahelyi légkört befolyásoló ténye­zők bonyolultságát — ami­re a Csepel Autógyár ese­tével céloztunk — még ke­vesen ismerik fel, nem ér­zékelik igazán, mi minden­nel kell törődni ahhoz, hogy a légkör nyíltabb, alkotó lehessen. A párt XI. kongresszusá­nak határozata ilyen értelemben is aláhúzta a szükséges teendőket, de kétségtelen, a határozatban foglaltak nem adhatnak választ arra, egy adott he­lyen mi legyen a cseleke­detek sora. A munkahelyek jó légkörét a munkahelyi kollektíváknak kell megte­remteniük, s úgy, hogy va­lamennyi tényezőt mérleg­re helyeznek. E mérlegre helyezésben azonban érvé­nyesüljön a munkamegosz­tás! A munkások azt ve­gyék sorra, ami rajtuk múlik, a politikai és gaz­dasági vezetés azt, ami az ő kötelme. S tegyék ezt azért, mert ma mindkét oldalon arra várnak, hogy a másik lásson neki a mér­legelésnek. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom