Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE t XIX. ■ ÉVFOLYAM. 89. SZÁM 1975. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Határszemién a váci járásban Jó ütemű a tavaszi munka Bármerre tekintünk, min­denütt tavasz van. Mostoha időjárás, hó, szélvihar sem za­varta meg a természetet. A földeken vető-, palántázó- és permetezőgépekkel, s szorgos­kodó emberekkel találkoztunk. Az őszi vetések érzik az igazi tavaszt, jól teleltek, illetve egyáltalán nem teleltek, hiszen tél nem is volt. A csapadékos, kissé hűvös idő hatására meg­felelően bokrosodott, szárba szökkent a búza. Akadozik a műtrágyaellálás A gödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben szor­gos asszonyok palántázógéppel ültetik szabad földbe a korai káposzta-, karfiol-, kelkáposz­ta- és karalóbépalántákat. Al­bert Mihály téeszelnöktől meg­tudtuk, hogy 12 hektáron ke­rül az idén földbe korai zöld­ség. Végzik az őszi búza vegy­szeres gyomirtását, a 640 hek­tárból már 500 hektárral elké­szültek. A 400 hektár kukorica talájelőkészítése, műtrágyázá­sa i’ befejezéshez közeledik, amennyiben a talaj hőmérsék­lete eléri a 11 Celsius-fokot — előreláthatólag a hét végére —, megkezdik vetését. 240 ezer fe­nyőfacsemete vár a közös gaz­daságban kiültetésre. A talaj­előkészítési munkákat már teg­nap elkezdték. A termelőszö­vetkezet elnöke elmondta, hogy a tavaszi munkákkal jól, meg­felélő ütemben haladnak, egyetlen gondjuk az akadozó műtrágyaellátás. Nem kapnak keBő mennyiségben nitrogén- és foszforműtrágyát. Gödön és környékén is látni, hogy megélénkült a határ. A hétvégiház-tulajdonosok kert­jeikben szorgoskodnak, folytat­ják házaik építését, csinosítják a Környékét. Virágba borult az őszibarack Kosdon a háztáji földön ül­tetik burgonyájukat a szövet­kezet tagjai. Mészáros Emillel, a januárban egyesült Lenin Termelőszövetkezet gyümölcs- tertnesztő-kertészeti ágazat ve­zetőjével indultunk határszem- léyé. A 77 hektáros váci és kosdi őszibarackos virágba bo­rult. Metszését befejezték, je­lenleg a járulékos munkáival, a gallykihordással foglalatos­kodnak. A termés ígéretesnek — Helyreigazítás. Lapunk március 25-i számában Elítél­ték a fóti tolvajhármast cím- mél bírósági tudósítás je'ent mgg. A cikk olyan téves, fél­reértésekre okot szolgáltató tá­jékoztatást adott, hogy a Vác ésS Környéke Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója írásbeli figyelmeztetést kapott. Valójában arról volt szó, hogy a Vác városi és já­rási Rendőr-főkapitányság az ilyenkor szokásos szignalizá- ci& gyakorlatnak megfelelően értesítette őt a nyomozás so- ráp feltárt körülményekről, és a helyszínen észlelt hiányos­ságokkal kapcsolatban intéz­kedéseit kérte. A DUNAKANYAR Í EGYESIPARI ZOLGÁLTATÓ KTSZ £ vezetősége értesíti Vác város lakosságát, hogy a Földvári téri lakótelepen, a C/7-es épületben MEGNYITOTTA NŐI FODRÁSZ ES KOZMETIKA RÉSZLEGÉT k korszerűen felszerelt részlegben szeretettel várják o kedves vendégeket. mutatkozik, az őszies tavasz még nem hagyta ott nyomait a fákon. A közös gazdaság 125 hektár málnáján ma fejezték be a hajtásválogatást, kötözést. A málna is jó termést ígér. A Vénei feketeribiszke bimbói pattanásig feszültek. Néhány nap, és megkezdődik virágzá­sa. A 12 hektár jonatán, star- king és asztraháni piros met­szését elvégezték a közös gaz­daságban. Miközben autónkkal Vác- hartyán felé haladunk, gép­kocsivezetőnk elbeszéli az egyszeri földmíves történetét, aki korán reggel kiment négy­holdas gazdasága egyik sarká­ba és megnézte a földből ne­hezen kibújó lucernavetését, így szólt az ég felé: Uram, nagy esőt kérek tőled. S cso­dák csodája, megjött az eső. Délután permetezni indult szőlőjébe — az eső még min­dig esett —, így sóhajtott fel: Bárcsak ne esne az eső. — Bizony, gyakran mi is így vagyunk vele, várjuk is meg nem is, ha megjön, pa­naszkodunk. Egy biztos: az idén az időjárás még semmit sem rontott el, erről győződhet­tünk meg a váchartyáni ter­melőszövetkezetben is, ahol Muka Pál növénytermesztési fő-ágazatvezető válaszolt kér­déseinkre. Bevált a borsó — Milyenek az őszi vetések? — Nagyon szépek, amit a csúnya ősz elrontott, azt hely­rehozta az enyhe tél. A 725 hektár őszi búza fejtrágyázá­sát elvégeztük, jelenleg házi gyártmányú permetezőgépek­kel folyik vegyszeres gyomir­tása. A szövetkezetben a múlt évben nagyon jól bevált az ét­kezési borsó termesztése, öt­ven hektárról több mint 1700 mázsa borsót takarítottak be. A borsó melléktermékei na­gyon jól jöttek az állatte­nyésztésben is. Az idén elve­tett 100 hektár Pauli fajta_bor- só már bújik ki a földből. A Vetőmag-termeltető Vállalat monori kirendeltségével már meg is kötötték a szerződést. A kukorica talajelőkészítését 264 hektáron befejezték és vetését tegnap kezdték el. Az idén vetnek először a nagyon jó adottságokkal rendelkező Funk (francia) fajtából. E'vetet!ék a cukorrépát Ütunkat folytatva Püspök­hatvan határában találkoz­tunk Angyal Vendellel, a Gal- ga völgye Termelőszövetkezet /termelési elnökhelyettesével. Elmondta, hogy a cukorrépa- tábláról jön: a vetést 158 hek­táron most fejezték be. A répa a múlt évben jól fizetett a kö­zös gazdaságnak, 448 mázsát takarítottak be hektáronként. Elhatározták, hogy a követke­ző évtől a Kukoricatermesztő és Iparinövény-termelő Egye­sülés (Nádudvar) keretében 200 hektáron fognak cukorré­pát termeszteni. Az időben földbe került ta­vaszi árpa 38Ő hektáron már ki is kelt. A kukoricaterületet vetésre előkészítették. A fő vetésű lucerna 220 hektáron már kibújt a földből. A kö­zös gazdaság a járás egyik legnagyobb állattenyésztő üze­me: 1920 szarvasmarha, 1400 juh és 3600 sertés takarmányo­zását kell megoldania. Most kezdte el a 40 milliós beruhá­zást: 300 vagonos teljesítmé­nyű forró levegős lucernaszá­rítót, 8, egyenként 60 vagonos lemezsilót és KPÜ—3-as ta­karmánykeverő üzemet építe­nek. Málnát telepítenek Farkas Jánost, a szobi terme­lőszövetkezet elnökhelyettesét a burgonyatáblán találtuk meg. 40 hektáron Deziré (len­gyel) és Csajka (szovjet) faj­tájú burgonyát ültetnek a szövetkezet dolgozói. A 330 hektár őszi búza növényápo­lási munkáit elvégezték, vegy­szeres gyomirtását — az eső­zések miatt — pénteken foly­tatják. 220 hektáron vetettek a szövetkezetben tavaszi árpát, melyből 100 hektárt vöröshe­rével is felülvetettek. A 40 hektáron a tavasszal földbe került lucerna már kicsírá­zott. A magnak vetett pillan­góst a Vetőmag-termeltető Vállalat monori kirendeltségé­vel szerződte le a gazdaság. Valószínű, hogy vasárnap el­kezdik a 120 hektár kukorica vetését. Nagyon szépen fejlő­dik a 80 hektár magrepce, melynek most végzik növény­védelmét. A közös gazdaság 75 hektár bogyósa: málna, fe­kete- és pirosribiszke, egres, tavaszi munkáit elvégezték, 6 hektáron Melling-promisz faj­tájú málna telepítését most végzik. A málnára már szer­ződést kötöttek, felét a Duna­keszi Hűtőháznak szállítják, a többit pedig a szobi Börzsöny vidéki Termelőszövetkezetek Önálló Közös Vállalkozása fogja feldolgozni, melynek ez évtől a szobi téesz is tagja. Rajki László Két napig tartó utazás és tízezer kilométeres repülőút után hazaérkezett Vácra, Gé­za király téri otthonába Kűri JóZsefné, a Hámán Kató Ál­talános Iskola tanára. Még frissek az élmények, nehéz rendszerezni a sok, érdekes ta­pasztalatot. — Négytagú barátság-dele­gációval utaztam — kedves meghívásnak eleget téve — a Vietnami Demokratikus Köz­társaságba, hogy részt vegyek a hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére rende­zett ünnepségeken. Iskolánk 14 éve tartja a kapcsolatot a Hung Yen-i testvériskolával. Három éve Győri Józsefné igazgatónk és Nemeskéri Fe- rencné kollégám tett hasonló utat. — Ki volt még tagja a mos­tani küldöttségnek? — Jelen Lajos, a Nemzet­közi Előkészítő Intézet igazga­tója vezette. Velünk utazott dr. Rades Miklós, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunktusa és Dorogi József, a körösladányi Vietnami Barát­ság Tsz elnöke. Moszkva, Te­herán és Bombay érintése után érkeztünk utunk végállomásá­ra, Hanoiba. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, s három óra pihenés után már részt vettünk az első ünnepségen, egy szerszámgépgyári nagy­gyűlésen. — Jártak a testvériskolá­ban? — Igen. Élmény volt a Hung Yen-i látogatás. Átadtam a magammal vitt ajándékokat, népművészeti tárgyakat, váci diákok leveleit, képeket, isko­laszereket, a hazánk tájait be­mutató fotóalbumot. Az isko­lában is megemlékeztek a 30. évfordulóról, értékelték a „Ki tud többet egymásról?” ver­senyt. Nálunk májusban, a hagyományos emlékünnepsé­gen lesz hasonló értékelés. A vietnami testvériskolában na­gyon sokat tudnak rólunk, s még többet szeretnének olvas­ni, hallani országunkról, váro­sunkról, — Hol volt a központi ün­nepség? — Hanoi nagyszínházában. A megnyitót Hoang Van Hoang, a Politikai Bizottság tagja mondta, aki részt vett Budapesten, a XI. pártkong­resszuson. Az ünnepi szónok Nguyen Thanh Binh, vízügyi miniszter volt. Utána kúlturá- lis műsort láttunk, magyar és vietnami versekből, dalokból. Másik nagy élményem nagy­követünk, Némethi Béla foga­dása volt, az ottani Kulturális Kapcsolatok Intézetének nagy­termében, ahol 500 vendég volt jelen. — Egyéb élményeik? — Láttunk kiállítást Ma­gyarország három évtizedes fejlődéséről. Jártunk termelő- szövetkezetben, láttuk a földe­ken, a gyárakban szorgoskodó vietnami német. Fogadta de­legációnkat Hai Hung megye" pártbizottságának elnöke. Ol­vastam a Hai Hung nevű na­pilapban a Ha-man Ca-tó is­koláról. Ettem jellegzetes éte­leket, átéltem egy trópusi vi­hart. Láttam a háborús romo­kat és az újjáépítés erőfeszí­téseit. Mindig barátok között éreztem magam, mert a barát­ság nem ismer határokat, le­győzi a távolságokat. Papp Rezső Siker Zánkán Váci diák lett az első az űttörőfizikusok országos versenyén — Csendes, halk szavú fiú. Udvariasan bemutatkozik: — Kaufmann Zoltgn vagyok, a Hámán Kató Általános Is­kola 8/m osztályába járok. — Hallottunk a szép siker­ről, gratulálunk. Hogyan kez­dődött? — Kis korom óta nagyon érdekelt a technika. Kérdé­seimre bátyámtól sok minden­re kaptam magyarázatot. Alig vártam, hogy én is egyszer fi­zikát tanulhassak. Az isko­lánkban működő fizikaszak­körnek is tagja vagyok. — Hogyan zajlott le a ver­seny? CSALAD ES TÁRSADALOM Ferjancsics bácsi — Jól szerepeltem a városi, majd a megyei versenyen. Így jutottam el az úttörőfizikusok országos versenyének döntőjé­re, Zánkára. A versenyt jutal- lomtáborozással együtt tartot­ták. — Izgultál? — Egy kicsit. A verseny el­méleti és gyakorlati részből állt. Ügy éreztem, hogy meg­oldásaimban csak kevés hiba lehet. Az eredményhirdetés­kor tudtam meg, hogy a lehető legtöbb 60 pontból 59-et értem el, így első helyezett lettem. A Középiskolai Matematikai Lapok fizikarovatának felada­tait rendszeresen megoldom, s beküldőm. A jelenlegi pont­versenyben itt is az első he­lyen állok. — Az iskolában hogyan fo­gadták a hírt? — Elsők között gratulált Nagy Mihály tanár úr, a fizi­katanárom, aki felkészített. Terveim? A tanulmányaimat fizika tagozatú középiskolában szeretném folytatni. És sok képet szeretnénk készíteni az első helyezésért kapott Zenit fényképezőgéppel. (Papp) tönösen bár, de hatásos napi pedagógiai és népművelő mun­kái folytattunk — sok váci pedagógus és a munkás segít­ségével. Az első kulturális költségvetést vele együtt ké­szítettük el. Éjjel kettőig tör­tük a fejünket, hiszen nem voltunk könyvelési szakembe­rek. A nyomtatvány sarkában sohasem egyeztek meg a víz­szintes, meg a függőleges számoszlopok. Éjjel kettőkor hazaindultunk. — Jöjjön, főzök egy teát! — invitáltam. — Rájöttem, hogy miért nem egyeznek azok a számok — élénkült fel teázás közben. — Tényleg? — néztem rá kételkedve, mert nem akartam elhinni, éppen egy pékmester ért jobban a könyveléshez, mint én. — Menjünk vissza az irodá­ba — javasolta. — Most? — Most. Másnap előterjeszthettem a kész költségvetést. — Mi van a családdal? — tértem rá jövetelem céljára óvatosan, mert tudom, hogy nem szereti a nyilvánosságot. — Csak nem írni akar? — A sovány arc gyanakodva te­kintett rám. — Mert nekem arra nincs szükségem. Nem akarom — emelte fel szigorúan a mutatóujját. Felnőtt a család Valami dereng már. Mintha egyszer, valami • hasonlóért megkaptam volna tőle a ma­gamét. 1957-ben százalékolták le. Az ellenforradalom leverésekor még hajnalonta kerékpározott a Kőhíd-partról, hogy kenye­ret süssön. Olykor golyók sü­vítettek felé a szigetről. A nagy családokról való gon­doskodás sem volt mindig any- nyira előtérben, mint mostan­ság. Kicsi volt a lakás, de akadtak hivatalnokok, akik még ezt is el akarták tőle ven­ni. Az építkezés befejezése óta volt már sportköri alkalma­zott, a deákvári korcsolyapá­lya gondnoka és legutóbb mű­tős. Tudok róla. hogy épp olyan népszerű volt, mint egy­kor a C-telepen, betegek, or­Értesítjük a város lakosságát, hogy Vácott, a Mártírok útja 16. szám alatt megnyitottuk gyorstisztító szalonunkat Szolgáltatásaink GYORSMOSAS: fehérneműjét maximálison 4 kg-os egységtételekben, szekrénykészre mossuk és vasaljuk, 3 nap alatt. VEGYTISZTITAS: felsőruháinak száraztisztítását 6 órás (azonnali), valamint 24, 48, illetve 72 órás határidőre ' vállaljuk. BÉRAGYNEMÜ KÖLCSÖNZÉSE Nyitvatartás: hétköznap 7-től 19 óráig, szombaton 7-től 13 óráig. Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat A barátság nem ismer határokat Tíz napot töltött a VDK-ban egy váci tanárnő vosok egyaránt szerették, bíz­tak benne. — Igen. Már gyermekko­romban is ezt a munkát sze­rettem volna magamnak — mondja a legutóbbi foglalko­zásáról. — Csakhát akkor nem lehetett, most meg már na­gyon fárasztó. — Hány éves is? — Számoljunk utána! — Ha jól számolom, ez az ötvenötödik. A három fiú szakmát tanult. Az egyik lány érettségi után postahivatalnok lett, a másik az Izzóban dolgozik. Négyen már családot alapítottak, az első unoka fényképe ott függ a szoba falán. Summázva, ez minden. De hogy mennyi küz­delem van mögötte, azt csak a családfő és a rögös pályán útitárs felesége tudhatja. Hetekig hordtam zsebem­ben a jegyzetet. Nem akartam megszegni a tilalmat. Mégsem tudok ellenállni. Negyvenéves korában bácsi­nak szólítottuk. Sokan szeret­ték, tisztelték, hallgattak rá. Kovács István — Nem állok szóba veled, fiacskáin. — Miért nem? — Vegyél magadra inget és tisztítsd ki a cipődet! Aztán majd tudomásul veszlek. — Jó! De addig viszont ad­jon nekem biliárdfelszerelést, hogy a barátommal játszani tudjak. — Szívesen. Csak először csináld, amit rfiondtam, mert ez itt kulturális intézmény, amit kulturáltan illik látogat­ni. Naponta hangzott el hason­ló párbeszéd tízegynéhány évvel ezelőtt a DCM-építkezés kultúrpavilonjában. Ferjan- csics Jakab volt akkor a klub- gondnok, az esti órákban a mindenes, „diploma nélküli pedagógus”. Havi 500 forint fizetésért. Kisegítő kereset a hétszáz forint mellett, amit mint leszázalékolt nyugdíjas kapott 40 évesen. Otthon, a Kőhíd-parti kis lakásban négy gyerek lapozta akkor még az iskoláskönyveket és a legna­gyobb, az ötödik is akkor ta­nulta a villanyszerelő szak­mát. A munkásművelődés szolgálatában Most, hogy ismét előtérbe került a munkásművelődés, másokkal együtt, akik a nép­művelői munka úttörői, a munkásműveltség szerény for­málói voltak, ő is az eszembe jutott. Mitől tudott olyan ki­egyensúlyozott, magabiztos lenni, annyi gondja mellett, amiről mi akkor alig faggat­tuk és ő sem beszélt róluk? Eltelt másfél évtized, felnőtt a család. Gondoltam, írok ró­la egy olyan riportot, mint amilyet általában szoktak, hogy kiből mi lett, hogy sike­rült felnevelnie őket. Az egykori építők nem talál­kozhatnak egymással az emlé­kek felidézése nélkül. Mi is sorba vettük a régi ismerősö­ket. Ki mit csinál most, mikor találkoztunk vele utoljára, ki kit üdvözöl. Az esti csöndes­ségben olykor elhallgattunk, egy-egy emlékmozaik bukkant fel egymásról, élményeinkről. Kevesen szólhattak bele a munkánkba és keveseket hagytunk beleszólni. Ezért ősz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom