Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

6 'tcYBi ■4£}jr Tg KJunsw 19*5. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP Másodnyersanyagok Százmilliós értékek sorsa Szabálysértés, bűnvádi eljárás Bírsággal több az adó Ha néni őszinte a vallomás — Tízezerből csak kevesen Minden esztendő elején jö­vedelemadó vallomást kell tenni azoknak, akik nem áll­nak alkalmazásban, illetve nem tagjai valamilyen szö­vetkezetnek. Közhasználatú kifejezéssel élve tehát a ma­szekoknak, azaz az önálló kisiparosoknak és kiskereske­dőknek is. Adómoráljuk egy­re jobb, ezt bizonyítja az is, hogy a vallomást Pest me­gyében úgyszólván mind ha­táridőre benyújtották. Vallo­másaik helyessége azonban csak később derül ki. Mind a kisiparosok, mind a kiskeres­kedők adóját saját szövetsé­geik adóközösségei állapítják meg, de nem minden eset­ben fogadják el alapul a be­vallott összeget. Ezenkívül a Pest megyei Illetékhivatal adórevíziós csoportja is meg­vizsgálja az adóbevallások helyességét. A csoport lét­száma azonban kicsi ahhoz, hogy a megyében működő valamennyi kisiparos és kis­kereskedő tevékenységét és az abból eredő jövedelmet minden évben megvizsgálhas­sa. Kétéves a csoport Mindössze két éve műkö­dik a csoport, tavaly má­sodszor folytatott számban az előzőnél több és átfogóbb vizsgálatot. Az eredmény: hat­millió forint jövedelemadó­hiányt állapított meg csupán azoknál az adóköteleseknél, akiknél a revíziót elvégezte és ez megközelítően tíz szá­zaléka a múlt esztendőre ki­vetett jövedelemadónak. A szigorú vizsgálatok másik eredménye, hogy az idén be­nyújtott adóvallomások szem­mel láthatólag reálisabban tüntetik fel a bevételeket. Egyre kevesebben próbálják szántszándékkal vagy csupán felületességből hibásan kitöl­teni az adóbevallást. Külön­ben is a kisiparosok és kis­kereskedők nagyobb része ed­dig is pontosan tett eleget adófizetői kötelezettségeinek. Az illetékhivatal reméli, hogy a büntetések elrettentő hatása általánosan érvénye­sül. Egy, a szentendrei járásban dolgozó lakatos az adóközös­ség előtt évi 34 ezer forint­ban jelölte meg adóköteles jövedelmét. A közösség azon­ban úgy találta, hogy leg­alább 75 ezer forint után kell fizetnie. A revízió viszont megállapította, hogy a jöve­delme 142 ezer forint volt és adóeltitkolás miatt feljelen­tette. A monori járásban még- nagyobb adóeltitkolást kísé­relt meg egy kőműves. Az adóközösség előtt 65 ezer fo­rint jövedelmet vallott be, de százezer forint jövedelem után vetettek ki rá adót. A revizorok azonban megállapí­tották, hogy 225 ezer forint volt az évi jövedelme. Ezen­felül az adóalap kiszámításá­nál tilos módon levonta az előző évben jövedelemadóra és községfejlesztési hozzájá­rulásra kifizetett összegeket és egyéb termelési költségnek be nem számítható költsége­ket. Például egy, nem az iparával összefüggő polgári pere 5500 forintnyi költségét, valamint segítő családtagja munkabérét. „Elfelejtettek" könyvelni A gödöllői járásban tevé­kenykedő kútásó kisiparos 56 ezer forintot kitevő jövede­lemadó-vallomását az adókö­zösség 100 ezer forintra emel­te fel. A revízió viszont meg­állapította, hogy hat meg­rendelőjétől kapott 68 ezer forintot elhallgatott. A magánrendelőktől szár­mazó bevétel' eltitkolása más­hol is előfordulhat. így töb­bek között egy váci kőműves öt, egy nagykátai járásban működő kartársa pedig hat magánmegrendelőjétől be­folyt pénzt nem könyvelt el. Valamennyien jóval nagyobb összegű bírságot kellett meg­fizessenek, mint amennyi az adó lett volna az eltitkolt be­vételek után. A dabasi járásban két kis­kereskedő ellen kellett bűn­vádi feljelentést tenni adó­csalás gyanúja miatt. Mind­ketten a ténylegesnél, össze­sen két millióval kevesebb áruforgalmat vallottak be. Öt évre visszamenően Ritkán ugyan, de előadó­dik, hogy a revízió kezdetén a kisiparos kijelenti, nem tudja üzleti könyvét, illetve bizonylatait előmutatni. El­vesztek, megsemmisültek. Ez­zel azonban a vizsgálatot csak elodázza, de nem aka­dályozhatja. Hosszabb-rövi- debb utánjárássál ugyanis ki­deríthető, hol, milyen érté­kű nyersanyagot szerzett be, abból mennyi van raktárán és a felhasznált anyag alap­ján elég pontosan megálla­pítható a forgalma és az ab­ból eredő jövedelme is. Ma­gánmegrendelőit szintén fel lehet kutatni. Mindent össze­véve tehát jövedelemadóját legfeljebb átmenetileg titkol­hatja el, mert a vizsgálat öt évre visszamenően folyik minden esetben. A vizsgálatok pedig egyre gyakrabban végződnek nega­tív eredménnyel, ami pozi­tívum. A Pest megyei kis­iparosok és kiskereskedők ezreiből csupán kevesen igyekeznek kijátszani a tör­vényt, túlnyomó részük el­lenben pötttóf és jó adófi­zető. Szokoly Endre Energiaforrásokban és nyers­anyagokban szegény ország va­gyunk. Még hangsúlyosabbá válik ez a tényszerű megálla­pítás, ha áieggondoljuli, hogy az ipari, tudományos-technikai forradalom korában, amikor a termelés soha nem látott mé­retekben bővül, fokozódik az energia- és nyersanyagéhség, a világ egyetlen országa sem nevezheti magát e tekintetben gazdagnak. Mértéktelenül meg­gyorsult világszerte a termé­szeti erőforrások, nyersanyagok kiaknázása olyannyira, hogy már az úgynevezett megújuló források — mint például a fa — is csak elméletben újulnak meg, valójában a készletek minden téren fogynak. Persze aggodalomra nine® ok, akkor sem, ha egyes anyagok kész­leteinek kimerülését már né­hány évtized távlatában emle­getik: a tudomány mindig újabbakat tár fel, tesz haszno- síthatóvá. A tőkés világválság — amely az energiahordozók és a nyers­anyagok árainak nagy mértékű emelkedésével is jár — mégis arra figyelmeztet, hogy ha ag­godalomra nincs is, takarékos­ságra annál inkább van okunk. S ezúttal nem az anyagpazar­lásról, hanem azoknak az anyagoknak, az úgynevezett másodnyersanyagoknak a hasznosításáról lesz szó, ame­lyek az ipari munkafolyama­tok során vagy éppen a ház­tartásokban válnak hulladékká menthetetlenül — vagy jobb szervezéssel menthetőén ... Cumipor, üvegcserép — exportra — Vajon Pest megyében mennyi Jiasznos hulladékanyag gyűlik össze, és másodlagos nyersanyagként mennyi kerül vissza a termelés vérkeringé­sébe? — kérdeztük Révész An­dortól, a Közép-magyarországi ‘MÉH Vállalat igazgatójától. — Tavaly mintegy 25Ó millió forint értékű hasznos hulla­dékanyagot forgalmaztunk Pest megyében, amelynek tény­leges értéké sokkal több ennei, ha például meggondoljuk, hogy a papíripar számára szállított jelentős mennyiségű hasznos hulladék az utóbbi időben többszörösen drágult import cellulózé alapanyagot pótol. A kohászat nem nélkülözheti az acélgyártáshoz szükséges ócs­kavasat, ugyanakkor haszon- vastelepeinken az építkezők, a kiskertesek is gyakran megfor­dulnak, és hiánycikk számba menő árukat vásárolnak. — A MÉH vállalat ez irá­nyú munkája közismert. A Pest megyei telepeken azon­ban hulladékanyagokból fel­dolgozó tevékenység révén szá­mottevő exportáru is készül. Hallhatnánk erről? — Valóban, népgazdasági szempontból sem lebecsülendő az a bevétel, amely ónozott le-, mez, alufólia, kemény hor­ganyhulladék, horganysalak, vegyes papír, gumipor és üveg­cserép nyugati exportjából származik. Alsónémedi tele­pünkön például ipari bontó, előkészítő tevékenységet vég­zünk, selejtezett villanymoto­rokat, gépkocsikat bontunk, használt fém és műanyag edé­nyeket regenerálunk. Itt dol­gozik egy nagy teljesítményű gumifeldolgozó gépsor, amely a kopott gumiabroncsokból lisztet őröl. Cegléden elsősor­ban a másodnyersanyagok: vas, színesfémek, forgácshulla­dékok és a papír válogatásá­val, Ipari hasznosításra történő előkészítésével foglalkozunk. Vácott a közelmúltban sze­reltünk fel egy korszerű svéd gyártmányú papírbálázógépet, évente 5 ezer tonna papírt tö­mörít. Nagykőrösön a konzerv­gyárban keletkező ónozott le­mezhulladékot és üvegcserepet gyűjtjük, illetve készítjük elő exportra. Kisebb telepeink vannak Monoron, Nagykátán, Aszódon, Isaszegen, Pécelen, Pilisvörösvárgn, Szentendrén,, Btídáörsön, Dunaharasztin és legútóbb Érden’ nyitottunk korszerű telephelyet. A kör bezárul? — Az igények és a lehetősé­gek úgyszólván korlátlanok. Hogyan tükröződik ez a válla­lat teljesítőképességének növe­kedésében, a fejlesztési lehető­ségek; a technikai felszereltség lépést tart-e a gyors ütemben növekvő követelményekkel? — Ha elért eredményeinket tekintjük, nincs okunk az elé­gedetlenségre. Az utóbbi évek­ben — például tavaly is ■— 45 millió forint értékkel növeltük forgalmunkat. A kínálkozó le­hetőségekkel és az ipar felve­vőképességével mégsem tu­dunk lépést tartani. Egy-egy esztendőben 10—12 milliós fej­lesztési alap képződik, s ebből csak a legszükségesebb szállí­tóeszközök részbeni pótlására és csupán egy-egy újabb felve­vőtelep létesítésére jut pénz. — Annak ellenére, hogy 9 nyereségérdekeltséget előtérbe helyező szabályozórendszert számos területen helyesnek, ösztönzőnek tartom, a mi szak­mánkban ez az ösztönző hatás nem szolgálja kellően a nép­gazdaság érdekeit. Arról van szó, hogy ha nyereségre törek­szünk — márpedig a fejlesz­tési alapot csak így gyarapít- hatjuk —, elsősorban a nagy­üzemekben keletkező hulla­dékanyagok begyűjtésében va­gyunk érdekeltek, hiszen szál­lítókapacitásunkat így tudjuk legjobban kihasználni. Hozzá­teszem, hogy még e feladat el­látásához sem elégséges szállí­tóparkunk és felvevő-raktáro­zó helyeink befogadóképessé­ge. Így a lakóterületen a fel­vásárolt mennyiségnek mint­egy kétszerese megsemmisül. nem kerül be újra a termelés­be. Csak egy konkrét példát hadd említsek: távoli felvevő­helyeinkre — városfejlesztési szempontok miatt ugyanis sok nagyobb településen be kellett zárni telepeinket — 10—20 fo­rintért ma már nem hozzák be a fiatalok az újságpapírt. Moz­gó begyűitésre csak korláto­zottan vállalkozhatunk, rész­ben a szállítóeszköz hiánva. másrészt a kis tételű gvűjtés gazdaságtalan, nyereségrontó hatása miatt. Ha viszont a fel- vásárlási árakat növelnénk — fokozva ezzel a vállalkozó ked­vet —, akkor ismét fejlesztési alapunk rovására tehetnénk csak ezt. A kór ezzel bezárul. Annak ellenére, hogy tavaly a községekben 360 alkalommal rendeztünk begyűjtési akciót, óriási értékek mennek veszen­dőbe. Jelzi ezt az is, hogy ösz- szes forgalmunk 75—80 szá­zaléka a nagyobb üzemekhez kapcsolódik. — Különösen nehéz helyzet­ben vagyunk most, amikor erőteljesen megnövekedett e kérdésben a társadalom figyel­me és segítőkészsége. Amikor a lelkes gyűjtőakciók szervezői azzal találják magukat szem­be, hogy ők megtették a magu­két, mi pedig átvételi nehézsé­geinkre hivatkozva türelmüket kérjük, úgy tűnik, hogy a MÉH- nek a legkevésbé fontos ezek­nek az értékeknek a megmen­tése. A közvéleményt joggal ingerlő, visszás helyzet ez. Hozzátenném még, hogy 830 dolgozónk gyakran vasárnapo­kon is dolgozik, mert jórészt munkaszüneti napon kapunk vagonokat a MÁV-tól. Ezt a rendkívül nehéz, kellemetlen munkát nem tudjuk kiemelten honorálni, ezért a fluktuáció is jelentős. Keresik a lehetőségeket — A távlatokat tekintve ho­gyan körvonalazná a megoldás lehetőségeit? — Sok fejtörés, számolgatás után ma már világos, hogy sok­oldalú erőfeszítéseink mellett központi segítségre is szükség lesz. Az utóbbiról most csak annyit, hogy felmértük, 1980- ig miként adhatunk többet a népgazdaságnak, s ehhez mi­lyen anyagi-teennikai feltéte­lek szükségesek. A MÉH Tröszt e kérdésben tárgyalásokat foly­tat az illetékes irányító szer­vekkel. Teljesítőképességünk növeléséért azonban r magunk is sokat- tehetünk és teszünk. Miként“ 'kjtuiio ‘Kapcsolataink vannak például a Nagykőrösi Konzervgyárral, az ipari Sze­relvény- és Gépgyárral, a DCM-mel, a ceglédi KVIG-gel, ugyanígy erősítjük együttmű­ködésünket a községi tanácsok­kal is. Megérti gondjainkat a budaörsi tanács, egy megszün­tetett tsz-telephelyet máris rendelkezésünkre bocsátott, a tröszt segítségével hamarosan elkészül ez a telepünk. Ügy tervezzük, hogy ez egész kör­nyéken javítja majd a begyűj­tési munkát. Évi 15 ezer tonna kapacitású papírtömörítő, bá­lázó gépet állítunk itt üzembe. Nagyon örülnénk annak, ha a tanácsok az új lakótelepeken egy-egy helyiséget biztosíta­nának vállalatunk számára. Az NDK-ban járva tapasztaltuk, hogy a lakótelepi begyűjtő he­lyek egyáltalán nem rontják a városképet, viszont százmilliós értékeket mentenek meg. Foly­tatjuk a gyűjtőnap-akciókat ott is, ahol nincs telephelyünk, legutóbb Százhalombattán, il­letve az úttörőakció keretében — a napokban — megyeszerte szerveztünk ilyet. Tovább fej­lesztjük dolgozóink prémium- rendszerét, amely a hasznos anyagok válogatására ösztö­nöz: tavaly nyereségünk döntő része ebből származott. — Fokozottabban szeret­nénk a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek segítségét igénybe venni úgy, hogy mű­trágyáért, egyéb anyagokért induló gépkocsijaikat ne üre­sen küldjék, hanem hulladék- anyagot, papírt, fémet szállít­sanak, természetesen pénzért. Egy korábbi rendelet sajnos megszüntette azt a gyakorla­tot, hogy a boltok dolgozói az üzletben keletkező papírhulla­dék összegyűjtéséért — tete­mes mennyiségről vari szó — megkaphassák a felvásárlási ár egészét. Ezt a gyűjtési formát kár volt megszüntetni! Tovább ápoljuk kapcsolatainkat az is­kolákkal, úttörőcsapatokkal, a legjobbakat jutalomüdülésben, ajándékban részesítjük. Sorol­hatnám még a tennivalókat, de a lényeg az, högy magunk is sokoldalúan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek hozzá­járulhatnak a kallódó értékek hasznosításához. Kovács György Attila Pest megyében a múlt év végén 8817 kisiparos és 892 kiskereskedő tevékenykedett, összesen majdnem tízezren. Számuk azonban szinte na­ponta változik, több vagy ép­pen kevesebb. S nem vala­mennyien adókötelesek, illet­ve sokan élveznek kedvez­ményt. így például a 60 éves­nél idősebb nő, illetve a 65. életévét betöltött férfi, vagy1 a 100 százalékos rokkant ipar­engedélyesek. Akik pedig munkaviszonyban lévén lakó­helyükön mellékfoglalko­zásként vállalnak javító munkát és ehhez működési engedélyt váltanak ki, első­sorban a kisebb községekben, két esztendőn át nem kötele­sek jövedelemadót fizetni. Akinél a vizsgálat 1974 folyamán 5000 forintig terje­dő adóhiányt állapított meg, az ellen szabálysértési eljárás indult, összesen 419 ilyen esetben 341 ezer forint bírsá­got szabtak lri. Ez évtől kezd­ve az adóhiány értékhatárát duplájára emelték és csak azon felül tesz adócsalás miatt bűnvádi feljelentést az adóhatóság. Tavaly 183 felje­lentést tett, amelyek közül 133 szűnt meg, mert a nyo­mozás a visszaélés szándékát nem bizonyította. Természe­tesen ilyen esetben is meg kell fizetni a vizsgálat által megállapított hiány után já­ró adót. Akik ráfizettek ötven, tavaly megindult bűnvádi eljárás még folya­matban van, illetve a bünte­tés kiszabásával már befeje­ződött. Jellemző, hogy a többnyire súlyos pénzbünte­tést kiszabó bírói ítéletekkel szemben az elítéltek egyike sem élt fellebbezési jogával, amiből nyilvánvaló, hogy nemcsak bűnösnek érzik ma­gukat, hanem a büntetést is arányban levőnek tartják el­követett cselekményük súlyá­val. Ha nincs szél, felszállhat a helikopter Több cukorrépa, iparszerű rendszerben Hibrid vetőmagok — Tavaszi nyitány után Tárnokon Csakúgy, mint megyeszerte, egyre nagyobb a tavaszi sür­gés-forgás a tárnoki határban is, noha a hét vége időjárása nem kedvezett a földek mun­kásainak. Tóth Andrással, a tárnoki egyesült mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet főagro- nómusával beszélgettünk idei terveikről s az időszerű mező­gazdasági munkákról. • • Önjáró kombájnnal — A tárnoki tsz a tavalyi ne­héz őszön gyakran szerepelt la­punk hasábjain, főként úgy, mint a betakarítási csata egyik harctere. Katonák, diákok szá­zai mentették a termést, és cu­korrépaföldjükön még a de­cember is talált munkát. — A tavalyi gondok nem rettentettek el bennünket ter­veink készítésekor — mondja a főagronómus. — Nem ha­gyunk fel a cukorrépa-termesz­téssel, sőt a szekszárdi Iparsze­rű rendszer tagjaként a tava­lyi 35 hektár helyett az idén 80, jövőre pedig 200 hektárnyit ve­tünk. A hét elején fejeztük be a talaj előkészítést, szombatig többségét el is vetettük. A si­kert a gépi erőre alapozzuk, üzemi próbára a Gödöllői Gép­kísérleti Intézettől kaptunk egy kétsoros önjáró cukorrépa­betakarító kombájnt, amely­nek egy szezon alatt 200 hek­tárnyi a teljesítménye. Ügy tervezzük, ha beválik a gép, megvásároljuk. Műszaki jel­lemzői kitűnőek, univerzális masina, amely egy menetben fejez, szecskáz, és tiszta, silóz­ható állapotban levő termést hoz le a földről. Tartalékról is gondoskodtunk, van egy kisebb olasz gyártmányú vontatható cukorrépa-betakarító korhLáj­nunk is, amelyet a rendszer­gazda szekszárdi gépjavító üze­mében szerel össze számunk­ra. Április 4-én vették birtok­ba állattenyésztőink az új, 480 férőhelyes, szakosított szarvas­marhatelepet. Az itteni állatál­lomány takarmányozásához 250 vagonnyi cukorrépalevelet si­lózunk, ezért is örülünk a kor­szerű gépnek. A vetés előtti talajelőkészí- tést egyébként 2000 hektáron befejeztük. Az elmúlt nehéz esztendő miatt ennek jó része bizony a tavaszra maradt, sze­rencsénk volt azonban, hogy már január-februárban is dol­gozhattak a traktorok. Kétezer hektáron befejezték — Szépen telelt 645 hektár­nyi búzánk, a növénykék ki­tűnő fejlődése annak is köszön­hető, hogy januárban és feb­ruárban repülőgéppel végez­tük el a fejtrágyázást. Ha a hét végi esőzés és havazás nem folytatódik, itt dolgoznak a nö­vényvédő helikopterek is, elké­szülnek a vegyszeres gyomir­tással és a levéltrágyázással. A hét közepére végeztünk 130 hektáron a lucernatelepítéssel. Megkezdtük a zöldbab vetését, s a kukoricaföldeken is már dolgoznak a gépek. A szekszár­di kukoricatermesztési rend­szer bázisgazdaságától négy­féle martonvásári hibrid, vala­mint szarvasi, keszthelyi és ju­goszláv hibrid vetőmagot kap­tunk. A tavalyi tapasztalatok alapján most korai és közép­korai érésű fajtákat vetünk, hogy csapadékos időjárás ese­tén is kellő időre beérjen a termés. 200 hektáron olajlent termesztünk, amely fontos ipa­ri növény. Tavaly ezt a nö­vényt csak 80 hektáron vetet­tük, most a Monori Vetőmag- termeltető Vállalatnak több mint kétszeresét szállítjuk. Piros „futószalag” — Ügy tudjuk, hogy Tárnok az elsők között fogott hozzá néhány évvel ezelőtt a para­dicsom iparszerű termesztésé­hez, több szövetkezet és gép­gyártó vállalat összefogásával. Lesz-e piros „futószalag” az idén? — Megkezdtük a paradi- csomágyások felhúzását: 120 centiméter a korona teteje, 40 centi széles az árok, amelyben a permetező és betakarító kom­bájn jár majd. A paradicsom termőterületét is megemeltük, kereken 80 hektárra. A hollan­di ágyakban befejeztük a ve­tést — szakaszosan vetettünk —, így másutt már az első le­velek is megjelentek a nö­vénykéken. A korai fajtákat május elején, közepe táján ül­tetjük ki a szabadba, amikor már körülbelül 15—20 centi magasak és erősek a palánták. Sajnos, a szükséges gépjavítá­sokkal elmaradtunk, ugyanis saját embereinkkel kell javít­tatni a tavalyi rendkívüli igénybevételtől megviselt gép­sorokat. ugyanis a Budanesti Mezőgazdasági Gépgyár elfog­laltságára hivatkozva, több­szöri sürgetésünk ellenére sem küldte ki szakembereit, hogy felmérjék a hibákat, és elvé­gezzék a garanciális javításo­kat. Ennek ellenére bízunk benne, hogy a segítség nem marad el, és együttes erővel időben munkára készen állnak majd a gépek. K. Gy. A. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom