Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

I 1975. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP XjÜihm 7 Nemzetközi vízminőség- észlelő állomás Pest megyében épül — Milliós bírságok AZ EMBERI ÉLET EGYIK LEGNAGYOBB ELLENSÉGE A LEVEGŐ ÉS A VIZEK SZENNYEZETTSÉGE. EB­BŐL KÖVETKEZIK, HOGY A környezet­védelem MA AZ EGYIK LEGFONTO­SABB FELADAT. ERRŐL SZÓL E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK. Harc a légkör tisztaságáért A Szovjetunióban végre­hajtásra kerülő szociális in­tézkedések sorából is kiemel­kedik a levegő tisztaságáért folytatott küzdelem. Kuta­tók, intézmények foglalkoz­nak az ipari objektumok lég­körszennyező tevékenységé­vel. A cementiparban már több mint két és fél ezer porfogó berendezést állítottak üzem­be, amelyek évente 15 millió tonna cementport és más mellékterméket tartanak visz- sza. A beruházási költségek gyorsan megtérülnék. Egy sor kutatóintézet és laboratórium foglalkozik új rendszerű füst­szűrő-berendezések kialakítá- sávaL Jelentős munkálatok folynak az üzemek és gyá­rak parkosítása terén. Különös kutatóállomást ren­deztek be maguknak égy 27 méter magas tölgyóriás koro­náján a leningrádi egyetem munkatársai. A tölgyfa a bel- gorodi terület egy 300 éves er­dejének a közepén áll, ahon­nan jól áttekinthető a környe­ző terület. Az erdei kutatóál­lomás dolgozói — többek között — az egyes tölgyfajták elhe­lyezkedését, növekedésük jel­legzetességeit és annak az év­szakoktól függő mértékét vizs­gálják. Meghatározzák az er­dei növényzet egészséges fejlő­déséhez szükséges talajösszeté­telt és a megfelelő tápanyag­mennyiséget. A fakoronán levő megfigyelőhelyről a tölgyerdő felett uralkodó hőmérsékleti- és légnyomásviszonyokat mé­rik. Vegyük most példának a környezetnek olyan lényeges elemét, mint a víz, amely az élőlények szóraját oltja és el­engedhetetlen kelléke a tisz­tálkodásnak — ha tiszta. Emberre, állatra, növényre egyaránt veszélyes azonban, ha mérgező anyagot tartal­maz, vagy kórokozókkal telí­tett. Meg kell hát védeni mindenfajta szennyeződés­től és erre már régen vigyáz többféle szerv. Elsősorban a közegészségügyi hatóság, de annál is rendszeresebben lát­ja el ezt a feladatot a víz­ügyi hatóság. Pest megyében a Középdun&völgyi Vízügyi Igazgatóság kebelén helül a területi vízügyi felügyelet. Szennyező források Megyénket Szobtól a Cse- pel-sziget déli csúcsáig szeli át a Duna, amelybe sok szennyvízcsatorna torkollik, Nem egy belőlük tisztítatla­nul, vagy elégtelenül tisztít­va ontja a már felső folyá­sán is szennyezett vízbe a legkülönbözőbb tisztátalansá- got. A lakóhelyek csatornái összevéve sem okoznak azon­ban annyi szennyeződést, mint az ipartelepek. S ahogy örvendetesen növekszik a számuk, nagyságuk, korsze­rűsödik technológiájuk, an­nál inkább veszélyeztetik a Duna tisztaságát. A vízügyi igazgatóság ép­pen ezért gondosan ellenőrzi az élővízbe közvetlenül be­kötött szennyvízelvezető be­rendezéseket, összesen 160 na­gyobb ipartelepét és ebből Köztudomású, hogy a Szov­jetunió földjén hatalmas erdő­ségek találhatók. Annak érde­mintegy 80 a Pest megyei. Természetesen az állandó el­lenőrzés kiterjed a patakokra is, amelyek némelyikébe szintén beletorkollnak iparte­lepek csatornái. Szemétártalom Korántsem szabad azonban azt hinni, hogy a vízszeny- nyeződés forrása kizárólag az ipar, bizony a korszerű me­zőgazdaság is sokban okozó­ja, amióta a gyamok és élős- diek irtására egyre inkább alkalmaz különböző vegysze­reket. A vizek szennyeződéséhez nem egy helyen hozzájárul az is, hogy a Duna vagy a pata­kok partjára, gyakran a vizé­be szórják a szemetet és a hulladékot. Sokan szemét- gyűjtőnek nézik az útezéli ár­kot is. Előfordul ez még az olyan községben is, ahol pe­dig tiszták az udvarok, sőt az utcák, csak éppen nem fordítanak kellő gondot az útszéli árkok, még keveseb­bet a patakmedrek tisztasá­gára. S nemcsak a víz tiszta­sága, hanem a környezetvé­delem egyéb szempontjai ér­dekében is szigorúbban kel­lene eljárniuk a községi ta­nácsoknak a tisztasági szabá­lyok megszegőivel szemben. Őrködik a monitor A vízügyi igazgatóságot ví­zirendőrökből, hajósokból, hi­vatásos halászokból, horgá­szokból és az üzemek víz­gazdálkodási felelőseiből álló kében, hogy a jelentős mérté­kű fakitermelés mellett se csökkenjen a zöld növényta­karóval borított terület, sokol­dalúan előrelátó erdőgazdálko­dásra van szükség. társadalmi figyelőszolgálat támogatja. Évente 25—30 rendkívüli vízszennyeződés­ről tesznek jelentést. Gon­datlanságból, figyelmetlen­ségből eredő szennyeződések esetén a vízügyi hatóság bír­ságot szab ki és egyben gon­doskodik a hibaforrás kikü­szöböléséről is. A rendszeres szennyezők­re magas bírságot rónak ki. Minden évben több millió forintot fizet például a Cse­pel Autógyár, ahol eddig nem sikerült megoldani avízszeny- nyeződés tökéletes elháríitá- sát. 1973-ban két és fél mil­liót kellett lefizetnie. Tavaly­előtt a bírságfizetők listáján második helyen a százhalom­battai Dunai Kőolajipari Vál­lalat szerepelt 1,8 millió fo­rinttal. Lényegesen keveseb­bet fizetett a váci Dunai Ce­ment- és Mészmű, amely in­kább a levegőt szennyezi. A Középdunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság egyébként fontos nemzetközi megbízást kapott. Közreműködik az Egészségügyi Világszervezet vízminőség-szabályozási ter­vében. Szobtól a budapesti Északi vasúti összekötő hídig kell rendszeres vizsgálatok­kal feltárni a szennyező for­rásokat. 'Az Egészségügyi Világszer­vezet tervirodája megbízásá­ból ezenfelül még ez év fo­lyamán a szobi hajóállomás felett megépül a vízminőség­észlelő monitor, amely éjjel­nappal szüntelenül vizsgálja a Dunát. Teljesen önműködő berendezése vízmintákat vesz és azokból több féle szennye­zést tud kimutatni. Megál­lapításainak adatait azután szintén automatikusan nyom­ban közli a központtal, amely azokat feldolgozza és értéke­li a szükséges intézkedések A kémiai környezetszennye­zőknek kétféle veszélyes cso­portja van: egyrészt az olyan szennyezőanyagok, amelyek károsak az ember egészségére, másrészt azok, amelyek az idegrendszerre hatnak, s mint neurotoxikus szennyezők káros hatással lehetnek az ember vi­selkedésére. A nyugati orszá­gok sokáig elhanyagolták a neurotoxikus szennyezési kü­szöbök megállapítását. A Szov­jetunióban szigorúbbak a nor­mák e téren: a levegő ólom- tartalmának megengedett csúcsértéke pl. az ipari dolgo­zók számára is, a lakosság szá­mára 0,7 g'köbméter. Ezzel szemben Angliában ipari dol­gozók számára a megengedett értékhatár: 200 g/köbméter. Az utóbbi angol mértékha­tárt a klasszikus mérgezési tü­netek (gyomorpanaszok, fejfá­jás) alapján állapították meg, sajnos a pszichológiai viselke­désbeli zavarok teljes figyel­men kívül hagyásával. A leg­utóbbi években amerikai, finn és nemrég brit kutatók is vé­geztek az emberi viselkedésre vonatkozó vizsgálatokat, ame­lyeknek eredménye megerősí­tette a szovjet eredményeket. A neurotoxikus anyagok kö­zül a legveszélyesebb a klór- tartalmú szerves vegyületek (pl. DDT), ezeken kívül a hi­gany és az ólom. Mindegyikük felhalmozódik a szervezetben. Szovjet tudósok egy jelen­tős létszámú csoportját az a kérdés foglalkoztatja, miként kell ésszerűen gazdálkodni a tajgák zöld óceánjának kin­csével, hogy az sokáig híven szolgálja az ország lakossá­gát, és az egész emberiséget. A „zöld óceán”, a tűlevelű erdőségeknek ez a gigászi öve az Ural-hegységtől egész Szi­bérián keresztül a Csendes­óceán partjáig húzódik, és óriási oxigénakkumulátorként betöltött szerepe egész boly­gónkra kihat. Napjainkban még nem isme­retes a viselkedésbeli zavaró-' kát előidéző mérgezőanyag­szint, csak annyi, hogy ez jó­val a klinikai mérgezést oko­zó koncentráció alatt van. Verekedési hajlam — ólomtól Az egyik legfontosabb ideg- rendszerre ható mérhető anyag, az ólom, kétféle alakban for­dulhat elő, szerves és szervet­len kötésben. Áz ólomalkil benzinadalékok gyakorlatilag az egyetlen forrásai a környe­zetbe jutó szerves ólomvegyü­leteknek. Üjabb vizsgálatok szerint a városi levegőben elő­forduló ólomnak mintegy 10 százaléka van szerves alakban jelen, a többi szervetlen alakú, de mindkettő főként a benzin­ből származik, kivéve talán az ólomkohók, akkumulátorgyá­rakat stb. környékét. A szer­ves ólomvegyületek zsírban ol­dódnak és ezért a véragygáton könnyebben átjutnak, mint a • szervetlen ólomvegyületek. A súlyos mérgező hatást előidé­ző adagnál kisebb koncentrá­cióban verekedési hajlamot idéznek elő a patkányokon. Amikor fél évszázaddal ezelőtt az USA-ban elkezdték az ólom-tetraetil gyártását, több munkás meghalt, mások meg­őrültek. A roppant kiterjedésű te­rületek számára a kutatók fakitermelési normákat írnak elő, „stratégiát” dolgoznak ki az erdőtüzek és a növényi kártevők elleni harchoz, ter­vet készítenek az erdőségek felújítására, figyelemmel ál­lományösszetételük egyidejű javítására is. Ugyanakkor a laboratóriumokban növényfi­ziológiai, növénynemesítési kísérletek folynak (a kép, a növények légzését, gázcseré­jét ellenőrző vizsgálatról ké­szült). Az ólom, cink, réz és alu­mínium az iparban használt legfontosabb színesfémek. En­nek következtében ma az élel­miszerek, italok stb. gyakran a természetes ólommennyiség sokszorosát tartalmazhatják, amihez az emberi szervezet még nem szokott hozzá. Bir­mingham és London egyes vá­rosrészeiben a házi próbán 30,000 mg/kg ólomtartalmat mutattak ki. Ez a mennyiség néhány hónapon át belélegez­ve kisgyermekeknél előidéz­heti a klinikai ólommérgezés tüneteit. Az ólom elektromos méreg, amely az agyban ma­radandó károsodást okoz. Ang­liában az ólomiparban dolgo­zó munkások körében végez­tek orvosi felméréseket az utóbbi években. Az ólom ha­tásának kitett dolgozók kimu­tatható idegrendszeri károso­dást szenvedtek, értelmi és személyiségi zavarokra utaló tüneteket mutattak, ugyanak­kor szellemi energiájuk csök­kent. Egyébként erre utalnak azok a svájci közlemé­nyek is, amelyek a bűnözési hajlam és a túlságosan nagy ólomtartalom között tételeznek fel összefüggést, bűnözőkön végzett vizsgálatok alapján. A kör bezárul Ezzel lényegében bezárult a kör. Az ember tevékenysége különféle szennyeződést okoz a környezetben. Feltételezhető, hogy a neurotoxikus szennye­zések az ember viselkedéséi káros irányba befolyásolják. Ennek nemcsak az egyén egészségére, hanem az égési társadalomra felmérhetetlen a hatása. H. M. Kénvegyületek a szomszédból Lelassult növekedés A STOCKHOLMI környezetvédelmi konfe­rencián a svéd kormány által előterjesztett adatok szerint világszerte kereken 50—100 millió tonna kéndioxid kerül légkörünkbe. Ennek legnagyobb része — szén és kőolaj el­égetéséből származik. Ez a mennyiség globá­lisan nézve kevesebb, mint amennyi földün­kön a természetben jön létre. (Biológiai anya­gok bomlásából évenként kerekén 200 millió tonna kénhidrogén szabadul fel, amely az atmoszférában fokozatosan kéndioxiddá és kéntrioxiddá, a vízben pedig szénsavvá ala­kul át. A tengerekből a tajték útján kereken 25 millió tonna kéndioxid kerül az atmoszfé­rába.) Ez a kedvező mérleg azonban gyorsan meg­változik, ha figyelembe vesszük, hogy az em­ber közreműködésével létrehozott kénmennyi­ség 95 százaléka az északi féltekére esik. Sőt, Északnyugat- és Közép-Európára — melynek területe csak egy százalékát teszi ki a Föld felszínének — az összes kéntermelés 20 szá­zaléka jut. Ez pedig a természetben létrejövő kénmennyiség 75 százalékát teszi ki. A KÉNDIOXIDOK által okozott károk he­lyes megítélésénél különbséget kell tenni a kénemisszió helyi és távoli területeken gyako­rolt hatása között. Azoknak a létesítmények­nek közvetlen közelében, amelyekben .égés megy végbe, sokszor igen magas a kéndioxid- koncentráció, ami azonban a levegővel való érintkezés folytán rohamosan felhígul. Míg a távoli forrásokból eredő kéndioxidot a levegőszennyeződés szempontjából elhanya­golhatjuk, nem tehetjük ezt az atmoszférából az esővel a földre és a vizekbe jutó mennyi­séggel. Miután Észak-Európában a kénvegyü­letek átlagosan 204 napig maradnak az at moszférában, sokszor 100 km-nél is nagyobb távolságot tesznek meg. Skandináviában, amint ezt a vizsgálat adatai bizonyítják, szomszédos ipari államokból származó jelen­tősmennyiségű kén rakódik le. Svédország­ban például ilyen forrásból kétszer annyi kén­dioxid és kéntrioxid csapódik le, mint ameny- nyi az ország területén termelődik. ANNAK FELMÉRÉSÉT, hogy milyen mér­tékben veszélyezteti az atmoszféra kénszeny- nyezettsége az emberiséget, megnehezíti, hogy a levegőben levő por és korom megsokszo­rozza a kéndioxid hatását és elősegíti annak kéntrioxiddá való átalakulását. Sok növény — például a tűlevelűek is — érzékenyebben reagálnak a kénszennyeződés­re, mint az emberi szervezet. A rövid ideig tartó, magas kéndioxid-koncentráció akut ká­rosításánál veszélyesebb a krónikus mérgezés, amely lelassítja a növények növekedését. A sűrűn lakott területeken ma gyakori koncent­ráció az erdők növekedését már néhány szá­zalékkal képes csökkenteni. A fémek korró­ziójának szintén egyik jelentős tényezője kénszennyezettség. A TANULMÁNY a kéndioxid további fejlő­désének gondos vizsgálata és az ezzel kapcso­latos környezeti ártalom összegezése alapján arra az eredményre jut, hogy mind Svédor­szágban, mind a többi európai országban 1982- ig a kéntermelést az 1965. évinek felére kell redukálni és a továbbiakban is ezen a szinten kell tartani. Kutatók a tölgyerdőben módozatait. Sz. E. Az ember idegrendszerének n A környezetszennyezés napjainkban világproblé- ^ £ i ma. Egyesek a mai világproblémákért a tudomány és w I I i technika túlságosan gyors fejlődését teszik felelőssé, pedig ezek csupán eszközök, amelyekkel az ember él­het, vagy visszaélhet. De a legtöbb környezetvédelmi problémát az emberek idiézik elő, úgyhogy valójában az ember a legkíméletlenebb ellensége az embernek, nem pedig a tudomány és a technika. ( A szovjet mérce magasabb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom