Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
ms. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP ktfíűav Kongresszusi küldötteink RV\\\\\\\\\\\\\^\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\>xí\\>\\\\\\vv\\\\\\\\^^^ S. Hogy mindenre tudjak válaszolni... 1 Bognár László, a Közúti Gépellátó Vállalat 2. sz. — ceglédi — gyárának szocialista bri- gadvezetője úgy lett motorszerelő, hogy az általános iskola után a munkaközvetítő hivatal Szigetszentmiklósra küldte, a Csepel Autógyár mellett működő ipari tanuló-iskolába. Egy évet ott végzett, a többit Cegléden, s amint megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, munkára jelentkezett a KÖZGÉP-nél. — Ennek idén júniusban lesz 21 éve , — magyarázza. — Attól kezdve az életem ösz- szeíorrt a gyárral: itt lettem DISZ-tag, innét vonultam be tényleges katonai szolgálatra 1957 tavaszán, leszerelésem után itt folytattam a mozgalmi munkát a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, majd itt lettem a párt tagja, 1962-ben. No meg itt tanult ki még egy sereg szakmát — műszaki rajzolást, „mert szeretek magam eligazodni a műszaki rajzokon”, hegesztést, darulkezelést, „mert azt akartam, ha bármit kérdeznek tőlem a műhelyben, mindenre tudjak válaszolni”, — és itt tette le az autószerelői mestervizsgát. Tizenkét éve választották először egy szocialista brigád vezetőjének; a brigádja azóta néhányszor változott, mert Bognár Lászlót mindig oda helyezték a gyáron belül, ahol nehéz feladatot kellett megoldani. Tavaly május óta egy olyan szerelő szocialista brigád élén áll, amelynek feladata a különböző rakodógépek — Volvo, Hanomag, Frack B—1, T— 174-es stb. — hidraulikus berendezéseinek, továbbá a közúti gépek porlasztóinak, adagolóinak javítása. — Mit vállalt a brigád a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben? — Vártam a kérdést — mondja mosolyogva —, ám a válasz nem olyan egyszerű. A mi gyárunkat átfogja egy komplexbrigád; ennek a vállalásai az egyes műhelyekben, üzemrészekben dolgozó brigádok felajánlásaiból tevődnek össze. Ügy is mondhatnám, hogy az én szocialista brigádom helytállása nélkül a komplexbrigád, illetve a gyár sem tudná teljesíteni a tervét. Márpedig tavaly is teljesítették a tervet, s hogy Bognár Lászlónak ebben megvolt a maga érdeme, arról nyolc Kiváló dolgozó kitüntetése és az Elnöki Tanácstól kapott Munka Érdemrendje tanúskodik. — A gazdasági munka mellett nagy gondot fordítunk a brigádkolilektíva erősítésére, a közösségi szellem és a szocialista tudat formálására, s a politikai képzésre. Nálunk a brigád minden tagja részt vesz a politikai oktatásban. Ebben is a vezető jár az élen, mert nemrég fejezte be a marxista—leninista esti középiskolát, az idén ősztől pedig esti egyetemen tanul tovább. — Nyolc éve vagyok tagja az alapszervezet vezetőségének, most azonban engem választottak titkárnak. Ehhez pedig kevés az esti középiskola! Magánügye is: a közösség szolgálata — Máté tanító néni? A másik iskolában tessék keresni, -arra Cegléd felé menet, balkézről az országút mentén. A kislány, akit megszólítottam a ceglédber- celi általános iskola folyosóján, kezével mutatja az íVányt, aztán elszalad. Autóval jöttünk, és bizony azzal is jókora távot teszünk meg a két iskolaépület között. — A szaktanárok pedig gyalog szoktak pendlizni az óraközi szünetekben! — mondja Máté Gyuláné tanítónő, amikor leülünk beszélgetni az igazgatói, irodában. — Ha igaz, hogy a kocogás meghosszabbítja az életet, akkor nekik matuzsálemi kort kell megérniük. Érdekesen alakult ennek a fiatal tanítónőnek az élete. Cegléden született, Ceglédiberce- len járt általános iskolába, a nagykőrösi tanítóképző elvégzése után előbb Dunavarsány- ban, majd Albertirsán tanított, végül visszakerült abba az iskolába, amelynek padjait maga is koptatta. Telefon csöng, őt keresik. Siklódi Ferenc gratulál abból az alkalomból, hogy Pest megye kommunistái kongresszusi küldöttüknek választották. — Feri bácsi előbb tanárom, majd — nyugdíjazásig — pályatársam, kollégám volt itt, az iskolában — magyarázza. Máté Gyuláné pályakezdő korától úgy érezte, többre képes, mint amire a tanrend, a heti óraszáma kötelezi Először a község kulturális életében tevékenykedett: néptánc- és szín- játszócsoportot vezetett, a gyerekek szemét igyekezett felnyitni a szépre. Aztán megválasztották a Hazafias Népfront községi titkárává. Egy évvel később — 1967-ben — felvették a párt tagjai sorába. Ugyanebben az időben a lakosság bizalmából községi tanácstag lett, s már a második ciklusban szolgálja a közösség érdekeit. Mikor megalakult a pedagógus-pártszervezet, annak titkárává választották. — Egy ideig tagja voltam a községi csúes- pártvezetőségnek is, csak akkor maradtam ki, amikor a férjem lett a titkára. Helyette a járási pártbizottság művelődéspolitikai munkabizottságában dolgozom, évek óta. Tizennyolc éve tanít, jelenleg tíz tantárgyat, amióta a rajzórákat szaktanárra bízhatták. Ennek köszönheti, hogy heti kettővel csökkent az óraszáma, az idén mindössze 26 órát tart hetente. Azt azonban — váltott műszakban. — Egyik héten délelőttös az osztályom — a negyedik —, a másikon délutános. Sajnos, a két műszak között mindössze 15—20 perc szünet van, ami legfeljebb a szellőztetésre elég, takarításra semmiképp. Bizony, elkelne egy korszerű, szép iskola — de most annak örülünk, hogy végre tornatermet kapunk! Az udvaron már embermagasságban állnak a falak, hála azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, felsős gyerekeknek, a Csemői Állami Gazdaság és a helyi termelőszövetkezet építőbrigádjainak, akik és amelyek a beruházási összeget megtoldottak lelkes, önkéntes társadalmi munkávaL ies szívvel Iiarmadízben... Artzt Lászlót, a Monori Kefegyár tmk- Iakatos csoportvezetőjét hiába keressük a gyárban: otthon van, betegállományban. — Megugrott egy kicsit a vércukrom — mondja némi bűntudattal —, nem vigyáztam magamra. Néhány heti hajsza, idegeskedés, aztán kész a baj. Mit tegyek, ha nem szeretek semmit fél kézzel, fél szívvel csinálni? Takaros családi ház verandáján ülünk, sok- sók cserepes növény, kézimunka, kerámia között. Az ablakon át a kertbe látni, ahol szépen felkarózva, katonás rendiben sorakoznak a szőlőtőkék. Terem rajta minden évben finom szőlő a gyerekeknek, könnyű, ebéd utáni fröocsre való a családnak. Artzt László életében is akadt egy kis vargabetű, mielőtt rátalált a neki való hivatásra. A nyolc elemi után szabóinasnak állt szülőfalujában, egy monori kisiparosnál. Egy év múlva a kisinas szakszervezeti tag lesz, és lelkes MADISZ-ista: előbb sportfelelős, majd összekötő az ifjúsági, szervezet és a községi pártszervezet között. Alig tölti be a tizenhatot, 1948 elején felvételét kéri a Magyar Kommunista Pártba. Még fel sem szabadul a szakmában, már 6 a községi R-gárda helyettes parancsnoka. 1951-ig dolgozott a mesternél, aztán rájöttek, hogy két segéd sok egy olyan kis műhelyben, ahol egynek — a mester öccsének — is alig akad munka. Februárban elment segédmunkásnak a kefegyárba. Eljött az ősz, s behívták katonának. Mint fiatal, de a mozgalmi munkában jártas kommunistát, párttitkárnak választották a szakasznál. — Leszerelésem után visszajöttem a gyárba, s jelentkeztem géplakatos átképző tanfolyamra. Közben voltam egy évig üb-titkár, majd a községi pártszervezet gazdasági felelőse. Alighogy felszabadultam a géplakatos szakmában, jött az ellenforradalom, majd az MSZMP megalakulása, s hatodmagammal mi is létrehoztuk a gyári alapszervezetet. Akkor választottak meg titkárnak, s ezt a tisztséget azóta is viselem. Meg néhány egyéb tisztséget: harmadízben lett a járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagja; harmadszor vehetett részt elvtársai bizalmából a megyei pártértekezleten, ahol legutóbb jóleső meglepetés érte: kongresszusi küldöttnek választották. E bizalom nemcsak a fiatalon elkötelezett, elvhű kommunistának szólt, hanem a magát állandóan művelő, politikailag képzett, jól felkészült munkásnak, a gyár kétszeres, a Könnyűipar kiváló dolgozójának, a Kiváló munkásőr és a Haza Szolgálatáért munkásőr emlékérem tulajdonosának, a Munka Érdemrend birtokosának. Saját termésű bort tölt a pohárba, maga pedig szódavízzel koccint; a világért nem szegi meg az orvosi utasítást: a kongresszusig meg akar gyógyulni! Merész tervekből országos hírű gyümölcsös Krekács Lászlót, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz gyümölcstermelési ágazat vezetőjét mindenütt látták, ahol keressük, de már rég továbbment. Kétszázhúsz holdas gyümölcsös, ezzel a fáradsággal akár tűt is kereshetnék a szalmakazalban. Délutánra jár az idő, egy reménység marad — elöbb-utóbb csak visszajön az irodára?! — Engem keresnek? — kérdi csodálkozva később, mintha semmi okunk sem lehetne rá. Ugyan mit is mondhatna egy országos hírű termelőszövetkezet kertészeti szakembere, aki 30 éves korában Állami Dijat kapott, s most egyike lett Pest megye kongresszusi küldötteinek. Ritka szerencsés találkozása a véletlennek, hogy egy minden új gyümölcstermesztési eljárás iránt érdeklődő fiatal szakember rábukkanjon arra a termelőszövetkezetre, Indokolt vizsgahalasztás Struve Marit mindenki ismeri — mondják nem kis büszkeséggel a portán, a személyzeti osztályon, a pártirodán —; itt született a gyárban. Így azután mi sem könnyebb, mint megtalálni a négy váci kongresszusi küldött egyikét, Struve Gábornét. A hatalmas varrodában, több mint száz sustorgó gép társaságában beszélgetünk. — Valóban van abban valami igazság, hogy itt születtem — kezdi a visszaemlékezést —, hiszen annak idején alighogy júliusban megkaptam a nyolcadikos bizonyítványt, szeptemberben már munkára jelentkeztem itt, a kötöttárugyárban. Húsz évig gépen dolgoztam, kis ideje, hogy nem varrók. Néhány hónapja gyártásközi ellenőr — a barátnői által varrott frottír- és tréningruhák, valamint a gyermek poliészter ingek minőségét ellenőrzi. .Na és természetesen ő tanítja be az újonnan belépett lányokat, asszonyokat. Teheti, kisujjában van a szakma, valamennyi gépen minden műveletet ismer. A varrodában nem is tudnák elképzelni már a munkát a szakmailag jól képzett, szerény, halk szavú asszony nélkül. A Kossuth brigád tizenegy varrónője azonban, ha lehet, még több szeretettel övezi, hiszen személyében brigádvezetőjüket tisztelhetik. Az ezüstkoszorús szocialista közösségben ismeretlen fogalom a fluktuáció, a brigád Benjáminja, az egyetlen lány is már nyolc éve varr együtt társaival. Maga a brigadéros fáradhatatlan társadalmi munkás, az. a fajta ember, ki pillanatokra nem tudna meglenni közösség, s annak segít- ségre-orvoslásra váró gondjai nélkül. Pedig fellépése sok mindent nélkülöz, amit a jó megjelenésű agitátorról elképzelünk. Struve Gáborné tipikusan a halk szavak embere, mikrofonba életében háromszor beszélt: a gyári, a városi és a megyei küldöttértekezleten. A mozgalomban jóformán munkába állásától tevékenykedik. 1966-ban vették fel a pártba, s három esztendővel később beválasztották a gyári pártszervezet végrehajtó bizottságába, ahol azóta sem tudják szívós, elkötelezett munkáját nélkülözni. — Két gyerekünk született, Gábor most tíz-, Katalin hatéves. Férjem az EVIG-ben dolgozik Kőbányán, ő nem végez társadalmi munkát, hiszen nagyon sok szabad ideje telik el utazással. Viszont elmondhatom, róla, hogy cseppet sem irigykedik rám, amikor csak teheti, segít a munkámban. Most például a kétnapos megyei pártértekezlet idején ő volt a gyerekekkel. Aligha kétséges, hogy Struve Gábor megértő-segítő hozzáállása nélkül felesége megközelítőleg sem tudna ilyen fokon hasznárá lenni közösségének. Ezzel azonban még nincs vége Struve Gáborné ambíciójának, éspedig azért, mert az egyre rangosabb társadalmi elkötelezettségei mellett szakmailag is előbbre akar lépni, ahogy mondta: harmincnégy éves öreg fejjel az elmúlt ősszel beiratkozott a Bolyai ruhaioari szakközépiskolába. amelyik hajlandó merész terveihez nagyüzemi lehetőségeket biztosítani. Hogy történt? — Vargabetűvel — kezdi nevetve. — A kecskeméti mezőgazdasági technikum elvégzése után — 1959-ben — épp idekerül* tem gyakornoknak. Még le sem telt az időm, máris kiderült, hogy az én szakmai elképzeléseimet áthidalhatatlan szakadék választja el a szövetkezet akkori vezetőinek tervedtől. Átnyergelni — szántóföldi növénytermesztésre vagy állattenyésztésre — nem volt kedvem, hajlamom, így hát elbúcsúztam a kapufélfától és feilmenitem Pestre, betanított munkásnak. Nem így egykori technikumi évfolyamtársam és gyakomoktársam, Barcza Sándor: ő vállalta az átállást az állattenyésztésre — és ez lett az én szerencsém. A tényleges katonai szolgálatom letöltése után ugyanis összetalálálkaztam vele, s tőle tudtam meg, hogy új vezetője van a téesznek, aikd éppen az iránt a 6övényformós almatermesztési eljárás iránt érdeklődik, ami nekem is vesszőparipám voit. Barcza Sanyi hívott — s én boldogan jöttem. Ez 1964-ben volt, mindjárt rámbízták az 1960-ban — az országban elsőként alakult — termelőszövetkezeti szocialista brigád vezetését. A Gagarin nevét viselő gyümölcstermesztő brigád — részint a mezőgazdasági szocialista brigádmozgalom úttörőjeként, részint pedig a munkában elért eredményeiért — 1970-ben abban a megbecsülésben részesült, hogy három tagját az Állami Díj III. fokozatával tüntették ki: Viliing Ferencet, a gyümölcskertészet korábbi vezetőjét, Forczek Jánost, a brigád első vezetőjét és engem. Akkor még megbízottként én irányítottam a gyümölcstermesztési ágazatot a szakmérnöki tanfolyamon levő vezető helyéit, majd 1972 őszén kineveztek a helyébe. — További tervei? — Tavasszal egy újabb gyümölcstermesztés! eljárást akarunk meghonosítani, az úgynevezett karcsú orsó telepítést. — Hobbyja? — A gyümölcstermesztés! Munka után; otthon, az Albertirsán épült családi ház 400 négyszögöles kertjében. Irta: Kertész Péter és Nyíri Éva Gárdos Katalin és Koppány György felvételei N\VV\\^\V<V\\\\\\V^\\\\\\»\\\\\\\^^^ I
